[Ádám írása]
Órákig beszélnék, ha valaki megkérne, soroljam fel mi minden lett jobb az életemben amióta nem iszom.
Az első talán maga a tény lenne, hogy élek.
Nagyon fontos még, hogy megszületett a kislányom, megmenekült a párkapcsolatom, egészséges vagyok, erős vagyok, meg reggel a hajam is kurva jól állt.
De az egyik dolog, amit mindenképpen kiemelnék, a szex.
Ne aggódj, nem fogok túl sok pikáns hálószoba-titkot kiteregetni, de akkor is, a szex az életünk része.
Ugye?
Az életünk, a párkapcsolatunk fontos része, ami nélkül nincs működő párkapcsolat, ami nélkül egyikünk sem bírja ki huzamosabb ideig falkaparás nélkül.
Ja, hogy ez nincs így. Már ha alkoholista vagy.
Ha visszagondolok az ivás előtti párkapcsolataimra, a legtöbb férfihoz hasonlóan fontos volt nekem a rendszeres, változatos nemi élet.
Aztán elkezdtem inni.
És mikor már nagyon elkezdtem inni, azt vettem észre, hogy nem érdekel.
Mikor összejöttem a mostani párommal, akit egyébként gyönyörűnek és kívánatosnak tartok, de mégis … Nem érdekelt.
Röhögve elvoltam huzamosabb ideig szex nélkül, még csak pornót sem néztem.
De nem ez a legrosszabb …
Visszagondolva nagyon sajnálom a kedvesem, mert az ágyban SEM bántam vele túl jól.
Azon ritka alkalmakkor ugyanis, mikor alkoholistaként mégis „eszembe jutott”, hogy „illene már szexelni” az minden volt, csak olyan normális szeretkezés nem.
Általában ekkor már volt bennem, és kimondani se jó érzés, de nem igazán gondoltam arra, hogy vajon neki is jó-e.
Rögtön a lényegre tértem, semmi gyengédség, semmi előjáték, semmi szeretkezés. Dugás.
Már amikor összejött. Mert persze egyre gyakoribb volt, hogy nem.
És tényleg nem foglalkoztam vele, hogy a partneremnek ez milyen, jó vagy rossz. Persze rossz volt, de szegénykém azt hiszem már annak is örült, hogy egyáltalán valamit csinálunk egymással.
A libidómat tehát határozottan tönkre vágta a sok ivás, és azt az énemet is, aki egyébként régen mindig figyelt a partnerére.
Eltűnik az intimitás
Ha rákapcsolsz a piálásra, a szesz az első helyet fogja elfoglalni az életedben. Lehet párkapcsolatod, lehetnek barátaid, lehet szeretőd, kutyád, macskád, de az alkohol magának követeli a kakaóscsiga közepét, és te meg is fogod adni neki.
Itt nem lehet szó bizalmas, intim kapcsolatokról, így ilyen szeretkezésről sem.
Nem fogod tudni mit szeret a másik az ágyban, mi indítja be, mi lombozza le, hogyan okozhatsz neki örömöt, mégpedig azért, mert kurvára nem fog érdekelni.
Rád jött a „dughatnék”, legyen, de csak gyorsan, aztán semmi hülyéskedés, irány vissza inni!
Helló, libidó
Nekünk adott, hogy látványos a mutatvány, az alkoholizmus együtt jár az erekció képességének folyamatos elveszítésével, illetve azzal, hogy ha mégis összejön a dolog, orgazmusra már lehet, hogy nem leszel képes.
A hölgyeket is sújtja az átok, ők a libidó teljes eltűnéséről, érdektelenségről számolnak be.
Mihez vezet ez?
Most nem arra akarok kitérni, hogy az alkoholizmus egyébként hova vezet, mert Betti erről már millióegy alkalommal értekezett, de hova vezet mindez a szexuális életet, a párkapcsolatot nézve?
Nem hallottam még olyan párkapcsolatról, ahol az egyik fél alkoholista, és a kapcsolat mégis harmonikus.
Persze ennek nem csak a szex az oka, de nézzük meg a szex oldaláról.
Az világos, hogy én egy baromi mákos ürge vagyok, hogy a kedvesem velem maradt, de ezt egy nő vagy férfi sem tűrné örökké, szexmentes párkapcsolat nincs.
Olyan párkapcsolat sincs, ahol a férfi valami kigyúrt pornószínész mintájára „betesz, kivesz, haladjunk” módon képzeli el az együttléteket, márpedig alkohol mellett többre nem leszel képes.
Nőként teljesen érdeklődésed veszíted a szex iránt, elhanyagolod magad, borotvát csak akkor fogsz látni, mikor épp eltévedsz a tescoban, és a piás sor helyett a tusfürdős részre tévedsz.
Férfiként ez talán még rosszabb. Mert nekünk „teljesíteni kell.” És barátom, ha sorozatosan nem megy, hidd el, gyűlölni fogod magad, meg az egészet.
Az önértékelésed amúgy is a béka segge alatt van, amúgy is gyűlölöd magad, és akkor még ez sem jön össze.
Párkapcsolat over, önértékelés over, majd néha félrészegen veszel egy Pornhub prémium tagságot, de azt is már csak azért, hogy megnyugtasd magad, mert amúgy rá se bagózol.
És milyen most?
Tényleg el sem tudom mondani.
Évekig azzal indult a reggelem, hogy felkeltem, remegtem, csapzott és piaszagú voltam, nem ritkán az első dolgom volt inni, vagy hányni.
Gondoljátok ilyenkor foglalkoztam a párommal?
Gyakran együtt sem aludtunk.
Nem vagyok képes elmagyarázni milyen érzés ehhez képest arra kelni, hogy megkívánod a másikat, át kell élni a különbséget a kettő között.
Amíg ittam nem érdekelt az ilyesmi, de a szexuális életem minőségében is rengeteget változott, van előjáték utójáték közbejáték, mindenjáték.
Figyelek a másik félre is, sőt még fontosabb is, hogy neki jó legyen, mint nekem.
A kapcsolatunk persze amúgy is nagy ugráson ment keresztül a szexet leszámítva is, de hát jó szex nélkül nincs kapcsolat :)
Ha most úgy olvasod a soraimat, hogy épp egy sör- fröccs kombót tolsz mellé, talán ez nem elég erős érv a mellett, hogy abbahagyd.
De majd ha egyszer abbahagyod, fejbe fog vágni a felismerés. Jussak majd eszedbe. (Lehetőleg ne szex közben :) )