Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

A visszaesésről

Ráébredtem, hogy van egy nagyon fontos téma, amit így konkrétan posztban még egyáltalán nem érintettem – pedig másokat meg atomjaira szedtem – ez pedig a visszaesés.

Úgyhogy kicsit beszélgessünk erről.

Ez az a jelenség, amit az érintettek nagyon nagy százaléka ismer, merthogy majdnem minden alkoholista átmegy rajta legalább egyszer – legalábbis ahogy én most látom a „statisztikát” általatok.

Bár úgy gondolom mindenki számára közérthető, hogy mit takar a visszaesés, azért röviden:

Arra gondolok, amikor a már száraz alkoholista x idő elteltével újra inni kezd.

Ez gyakorlatilag mindig rossz döntés, mégis nehéz neki ellenállni, főleg kezdetben.

Egyszer csak átkapcsol az ember agya. Legalábbis velem így volt. 

Innen kétfelé vezet az út: vagy képes vagy azt mondani, hogy oké, most megcsúsztam, de ettől még nem akarok inni, vagy ha már felszálltál a vonatra, folytatod a mélyrepülést.

A megcsúszás

Azt azért leszögezném, hogy nekem viszonylag – szerintem - könnyebb dolgom volt egy hónap után, és fel tudtam fogni úgy, mint egy csúszást, mint egy hibát. Ha valaki ezt teszem azt 2 év józanság után csinálja meg, az azért már más téma lelkileg is.

Tulajdonképpen nem is jó szó a visszaesés, hiszen az első esetben megcsúszik az illető, de nem esik konkrétan vissza, úgyhogy válasszuk is ezt külön.

Ezzel nem akarom persze menteni azt, amikor valaki megcsúszik, mert természetesen az is baj.

Azt gondolom viszont, hogy az, hogy valaki botlik egyet, még nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy vissza is tér a régi életmódjához, és ez az, ami igazán fontos.

Ha megtörténik ez veled, reggel viszont úgy kelsz fel, hogy „úristen mekkora barom vagyok, ez marha nagy hiba volt”, és tudod folytatni a józan életmódodat, nem akarsz visszatérni a régihez, én azt gondolom, hogy nem dőlt össze a világ. Hiba, rossz dolog, de ki kell tudni szedni belőle a pozitív hozadékot, levonni a tanulságot, és nyomulni tovább előre.

Azért is nagyon fontos, hogy ne kezdj el rajta túlságosan lelkizni, mert az tudjuk hová vezet: önvád, önmarcangolás, önutálat, önsajnálat, depresszió, helló kisbolt, egy üveg Olaszrizling, és egy ásványvíz lesz 3 Sopival. Tedd a dolgot rendbe a fejedben, de ne vidd túlzásba! A legfontosabb, hogy tovább haladj, józanul.  (A végén levonjuk a tanulságot is) 

A visszaesés

A másik verzió, amikor nem vagy képes arra, hogy hibaként fogd fel a történteket, és egyenesen visszatérsz a régi életmódodhoz.

Ezt egyébként sok tényező befolyásolja, és szerintem nagyon fontos a környezeti. Hogy mit kapsz a körülötted lévőktől.

Ahogy már az előző posztban is mondtam, nekem nagyon jól esett, ahogy reagáltatok az én decemberi ivásomra.

Ha akkor végül nem írom meg azt a posztot, csak magamban idegeskedek a dolgon, annak eléggé lehetséges, hogy az lett volna a vége, hogy estére már annyira nem tudtam volna elviselni a saját gondolataimat, hogy inkább berúgtam volna. Hiszen javarészt erről szól az alkoholizmus.

Ha akkor nem szeretettel álltok felém, nem empátiával – és itt a nagyon fontos különbség tutujgatás, és empátia között – hanem elhordtok minden gyenge, ócska embernek, ezt a posztot most nem kezdtem volna el írni reggel 9-kor, mert valószínűleg épp annyira másnapos lennék, hogy a létezéstől is liftezne a gyomrom.

E helyett egy lattét iszogatva írom ezt a posztot, kipihent vagyok, és motivált.

Érzitek a különbséget? Persze, hogy érzitek.

A tanulság:

0, Ne tarts otthon piát.

1, Ha megtörténik a baj, fogd fel hibaként, tanulj belőle, állj fel, menj tovább! Nem holnaptól, meg nem csak még egy gyógysör, mert másnapos vagy, hanem most!

2, Ha úgy érzed nem vagy erre képes, beszélj valakivel! Beszélj a pároddal, menj el egy AA gyűlésre, hívd fel anyukádat, csak csináld! 

Hangsúlyozni sem tudom, mennyire fontos ez.

Mert ha nem így jársz el, marha hamar ott találod magad, ahonnan elindultál.

Kettő pillanat alatt átfordulsz, és ott folytatod, ahol abbahagytad.

Az pedig nem volt egy kéjutazás, hiszen azért is döntöttél úgy, hogy abbahagyod.

Alkohollal élni nem jó, erre nincsenek kifogások, ezt kár megmagyarázni.

Tényleg nem tudom hangsúlyozni mennyire fontos ez, hiszen egy totális visszaesés is egy megcsúszással indul. És ha már visszaesel, onnan egyre nehezebb, majd végül lehetetlen lesz visszajönni. Nem számítógépes játék ez, hogy ha elcseszed, visszatérhetsz a legutóbbi automatikus mentéshez.

Nem vagy macska sem, hogy 9 életed legyen.

Egy van.

A miértek.

Tudom, hogy előbb azt mondtam, ne lelkizz rajta, azt viszont mondom, hogy tanuld meg levonni a tanulságot. Szerintem célszerű ha nem azonnal kezdesz el a dolgon gondolkodni, mert az hamar át fog csapni önmarcangolásba, viszont azt sem jó, ha teljesen átsiklasz a dolgon, mert akkor újra elvétheted a hibát.

Az én esetemben pl, voltam olyan ostoba, hogy egy hónap józanság után hazavittem egy üveg ajándékba szánt bort. Eleinte nem is gondoltam rá, hogy én azt majd meg fogom inni, de aztán átkapcsolt az agyam. 

Mi az én tanulságom? Hogy túl nagy volt az arcom. 

Túl nagy önbizalmam lett egy hónap után, holott vékony jégen táncoltam, és nagyon fontos lett volna, hogy ezzel én is tisztában legyek.

Azt gondolom, hogy a legnagyobb veszély a visszacsúszásra azokat fenyegeti, akik még csak rövid ideje józanok. Ennek az oka szerintem az, hogy még nem telt el annyi idő, amennyi alatt rendbe jöhet az életük, és ténylegesen láthatják a minőségi különbséget a józan élet, és az alkoholos élet között.

Na meg lássuk be, az első időszak nem könnyű, és nem mondanám azt sem, hogy mindig annyira jó. Most így, lassan 3 hónap után kezdem felszabadultnak érezni magam néha. 

Nem foglak azzal áltatni, hogy amint leteszed a piát, az élet rózsaszín lesz, ellovagolsz a napfényben, miközben Pharrel Whilliams rikácsolja a füledbe a "Happy"-t. Mert marhára nem.

Ha ezzel áltatnálak, nem adnék a józanságodnak többet 72 óránál. 

Az igazság az, hogy az után az idő után, amit ivással, önáltatással, és halogatással töltöttél - ahogy én is - a pohár letételekor kezdődik meg az igazi munka. A munka azért, hogy visszakapd az életed. 

Nem kettő perc volt leépíteni, és nem 2 perc lesz visszaépíteni sem. 

De az életben a jó dolgokért mindig meg kell dolgozni, és kettő dolgot megígérhetek: élni fogsz, és marha jó lesz.