Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Szóval, az utóbbi napokban végeztem egy kis kutatást az interneten arról, hogy melyek azok a leggyakoribb kérdések, amelyekre az emberek rákeresnek az interneten az alkoholizmus kapcsán. 

Az "alkoholizmus", és az "alkoholista" szavakat használtam kulcsszóként. 

Nem Magyarországot konkrétan, hanem Európát vizsgáltam (nemes egyszerűséggel azért, mert így volt elég adat), és most ebben a bejegyzésben meg is válaszoljuk ezeket. 

Illetve első körben én, de aztán ha Ti is hozzáteszitek a magatokét komment formájában, azért nagyon hálás vagyok. 

Na szóval ... 

Melyek az alkoholizmus jelei? 

Bevallom őszintén nem raktam sorba a kérdéseket a szerint, hogy melyikre mennyien kerestek, (pedig úgy lett volna az igazi), de határozottan ez az a kérdés, amire a legtöbben voltak kíváncsiak.

Itt megjegyezném, hogy az interneten erről a kérdésről akkora egetverő baromságokat találtam,hogy rémületes. Példának okáért több helyen kiemelik, hogy az alkoholizmus egyik nagyon határozott jele, hogy a delikvens iszik a munkahelyén, folytonosan veszekszik mindenkivel, lop, koordinálatlan lesz a mozgása, piros az arca, stb. 

 Az én válaszomat már ismeritek: amikor az ember keresi az alkalmat az ivásra, és az életében minden, korábban fontos dolgot (munka, kapcsolatok, hobbyk, bármi) fokozatosan az alkohol MÖGÉ helyez, akkor baj van. 

Linkelek 2 posztot, ami hellyel-közzel ide vág:

6 lépcsőfok az alkoholizmusban

Hogyan segíts az alkoholista hozzátartozódon

Együtt élni egy alkoholistával, hogyan? 

Itt már elengedtem a sorrendet, de az biztos, hogy ez a kérdéskör is nagyon előkelő helyet foglal el. 

Válaszolni rá pedig nehéz. Nem bocsátkoznék nagy kijelentésekbe, miután a másik csapatban focizom, de az biztos, hogy nem leányálom egy alkoholistával élni, főleg, ha a csillagokat is letagadja az égről. Ő nem alkoholista, neki semmi gond nincs az ivásával, különben is, mit b...ogatod már?! 

Szóval, emelem a kalapom virtuálisan minden hozzátartozó előtt, ti néha talán még jobban szívtok, mint az alkoholista fél. 

Hogy hogyan tudsz segíteni, linkeltem az előző pontnál, de egy dolgot kiemelnék: ha csak te teszel, és nem kapsz vissza semmit, van az a pont, ahol el kell engedni a dolgot, és belátni,  hogy ez már nem a te hibád. 

Egy alkoholista tud szexelni? 

Ez is igen gyakran guglizott téma Európában! :) 

Gyakorlati akadálya ugye nincs, bár az tény, hogy az alkohol hosszútávon negatív hatással van a libidóra. 

A Naltrexone megoldás az alkoholizmusra? 

A Naltrexone egy ópiát-blokkoló, ami az addiktív szerek fogyasztásakor - például az alkohol - elveszi a "high" érzést. Ez azt jelenti, hogy elvileg ha ezt beveszed, és ráiszol, semmit nem fogsz érezni abból a hatásból, amit eddig kiváltott az alkohol. 

Hogy ez működik, nem működik, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez is csak egy plusz bogyó, ami helyett nyugodtan szedhetsz tictac-ot is, ha nincs rá tényleges elhatározásod, hogy változtatni akarsz az életeden.

Itt egy TEDx videó, sajnos magyar feliratom nincs hozzá, de a hölgy egy motivációs beszédnek álcázott nyilvánvaló gyógyszerreklám keretein belül elmondja, hogyan szokott le az alkoholról ennek a gyógyszernek a segítségével. 

Miután tapasztalatom tényleg nincs a témában, rátok bízom a dolog megítélését, illetve ha valakinek van tapasztalata, ossza meg velünk. Videó:

Édesapám 30 éve iszik, van még esélye leszokni? 

Az édesapám, meg a 30 év helyére nyugodtan helyettesítsetek be mást, a lényeg, hogy sokan keresnek rá arra, hogy a határozottan régóta alkoholizáló hozzátartozójuknak ennyi idő után is van-e még esélyük a leszokásra. 

Ha valaki - a példával élve - 30 éve iszik, az bizonyosan már olyan szinten jár, ahonnan valóban nagyon nehéz visszafordulni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bizony vannak reménytelen esetek, és az sem mindegy, hogy ebben a 30 évben voltak -e (ha igen, milyenek) próbálkozásai a leszokásra.

De egy dolgot már tényleg nem győzök hangsúlyozni: én egyáltalán nem gondolom, hogy itt az évek alapján erre kizárólagos választ lehet adni.

Itt például helyből nagyon fontos lenne tudni, hogy apuka hogyan áll az elmúlt 30 évéhez: ő maga belátja-e, hogy nagy a baj, akar-e változtatni, keresi-e a kiutat, van-e, kap-e ehhez segítséget, vagy pedig egyáltalán nem hajlandó még csak megfontolni sem azt, hogy 30 év alkoholizálás bizony nagyon nagy gond? 

Az teljesen értelemszerű, hogy egy 30 éve praktizáló alkoholistának más segítségre van szüksége, mint nekem a nulla levételével, de a dolog központi magja szerintem ugyanúgy a belátás, és a tenni akarás. 

Hova vezet néhány év ivás? Ennyi is tönkretehet?

Na ez a téma már hazai pálya :) 

Úgy gondolom erre leginkább a -tágan kezelve - korosztályom keres rá, akik épp kezdenek rájönni, hogy gond van, és keresik a határt. A határ alatt konkrétan ezt értem: 

"Most iszom 3 éve, vajon ihatok-e még tovább következmények nélkül, vagy most már kezdjek beszarni?"

Azért gondolom, hogy ez van mögötte, mert nekem is megvoltak ezek a google kereséseim, sőt, talán még a yahoo-n is megkérdeztem, hogy most akkor ez baj-e már :) 

Az "alkoholizmus jelei" listába egyébként legszívesebben beleírnám a halogatást, meg az állandó önámítást.

És igen, baj. És igen, kezdj beszarni. 

Én csupán 3 év ivással olyan károkat tettem magamban - nem csak egészségügyi értelemben - amit bizony nem könnyű helyrehozni. 

Nem mondom, hogy néhány év ivás után pl tönkre fog menni az egészséged, de akár még az sem kizárt, hogy egészségügyileg maradandó kárt okozol magadnak - tudok rá példát. 

Itt viszont sok tényezőt kell vizsgálni az egészségügyi mellett: csupán néhány év ivás alatt olyan szinten el fogod magad hagyni, hogy az éppen józan pillanataidban legszívesebben tükrönhánynád magad. 

Néhány év ivás elvileg nem olyan sok, de arra épp elég, hogy mindent leépíts magad körül. Kapcsolatokat, egzisztenciát, önértékelést, boldogságot, tényleg, mindent.

Úgyhogy igen, kezdj beszarni! 

Az alkoholizmus betegség?

Az örök vitatéma. Mi is az alkoholizmus: betegség, akaratgyengeség, lelki probléma, fizikai probléma? 

Mindegyik. És egyik sem. 

Ha én néhány hónapja elmentem volna mondjuk egy addiktológiára, hogy csináljanak már velem valamit, én nem gondolom, hogy olyan őrült sok mindent tudtak volna tenni velem. Azt pedig főleg nem gondolom, hogy olyan őrült nagy eredménye lett volna.

Ezért mondom mindig, hogy én folyamatként tekintek erre az egészre. Én úgy gondolom,hogy abban a szakaszban, ahol én vagyok, a legtöbbet saját magáért teheti az ember - és ezzel nem azt mondom, hogy ne kérjen segítséget, csak azt, hogy ne mástól várja a csodát, miközben ő elterül a kerti nyugágyon. 

Azt is gondolom viszont, hogy a már előbb példaként említett 30 éve alkoholizáló apuka valószínűleg nem fogja tudni már komoly orvosi segítség nélkül megoldani a problémáját - és igen, tudom, kivételek mindig vannak, de a blognak köszönhetően elég nagy mintára rálátva mondom azt, hogy kevés ilyen kivétel van. 

Hogy akaratgyengeség -e az alkoholizmus? Bizony, hogy az, azon a ponton legalábbis, ahol én vagyok, egészen biztos. Hogy én hányszor ígérgettem magamnak, meg hazudoztam magamnak, meg halogattam, meg leszartam mindent, ami körülöttem történik, azt leírni sem tudnám. 

Szinte azonnal ráeszméltem arra, hogy nem normális az ivásom, hogy nem jó az irány, hogy gond van. És tettem valamit? 

Nem. Évekig semmit. 

És miután, feltételezve, hogy a 30 éve alkoholizáló apuka is nagyjából úgy kezdte, mint én, nem pedig idült alkoholistaként született, ő is megtehette volna azt, hogy még a kezdeti jeleknél tesz magáért valamit.

Abba most nem megyek bele, hogy a prevenció teljes hiánya, és az emberek hozzáállása a témához ezt bizony baromi nehézzé teszi, de ettől még igaz: ő is tehetett volna magáért még akkor. 

Ezen a ponton viszont, valóban betegségről beszélhetünk, amelynek a fizikai tüneteivel is foglalkozni kell. Összetett dolog ez nagyon.

Milyen hatással van az alkoholizmus a párkapcsolatra?

Erre valószínűleg a kapcsolat nem alkoholizáló fele keresett rá, aki elkezdett aggódni újdonsült párja alkoholizálásán, (vagy régi párja újdonsült alkoholizálásán), és az interneten keresi a választ arra, hogy most akkor mi a teendő. 

Láttunk itt már a blogon sikerstorykat, még lezáratlan storykat, és persze különválással végződőeket is. És mind a háromnak megvan a maga létjogosultsága. Egy dolog biztos: nem egy fáklyás menet. Hogy szereted -e a másik felet eléggé ahhoz, hogy ezt végigcsináld vele, és ő mutat -e elég hajlandóságot ahhoz, hogy tényleg működjön a dolog, azt neked kell tudni. Az viszont tény, hogy ha bármelyik hiányzik, nagy gond : te sem leszel örökké türelmes, ha ő lópikulát sem csinál (ne is legyél!), de az se fog egyikőtökön sem segíteni, ha te sem mutatsz megértést, és segíteni akarást (nagyon kell ehhez szeretni valakit, mert kemény dió), attól csak te is tönkremész idegileg, őt pedig még mélyebbre taszítod a gödörbe. 

Kiből lesz alkoholista?

Ez megint örök vitatéma volt, és lesz is. A brit tudósok jelen álláspontja szerint ez függ örökletes, környezeti, társadalmi, anyagi tényezőktől, tehát nagyjából mindentől. 

Alapvetően én hiszek abban, hogy vannak emberek, akikben van egy genetikai hajlam a függőségekre - én is ilyen vagyok - hiszen ahogy már többször mondtam, a barátaim nem lettek alkoholisták, pedig kezdetben semmivel sem ittak kevesebbet nálam. 

Hogy ez a hajlam gyengeség, vagy egy velem született tényező, amiről nem tehetek, arról majd nálam sokkal okosabb emberek döntenek, én nem foglalnék állást. 

B -vitaminnal le lehet -e szokni az alkoholról? 

Egyre több helyen alkalmazzák a B vitamint az alkoholról való leszokáshoz - szerintem helyesen, azonban csodaszernek sem nevezném. Olvastam a témában több tanulmányt, van ahol egyenesen a Szent Grálnak vélik, van ahol pedig határozottan hülyeségnek tartják, de az eredmények azt mutatják, valóban segít - itt a blogon is írta már valaki egyébként, hogy mióta B vitamint szed rendszeresen, könnyebben kibírja alkohol nélkül, és én magam is pozitív változásokat fedeztem fel magamon. 

Mindenesetre ártani nem fog, a rendszeres alkoholfogyasztás amúgy is B vitamin hiányt eredményez. 

Kell -e vitaminokat szednie az alkoholistáknak? 

Nagyon örültem, hogy ennyi kérdést találtam ebben a témában, annak viszont kevésbé, hogy kizárólag csak angolul, itthon úgy tűnik még nem jutottunk el odáig, hogy ezt is fontosnak véljük, pedig az. 

Azt ugye nem kell bemutatnom, hogy aki rendszeresen iszik, az idővel egyre kevesebbet fog enni. Az alkohol viszont üres kalória: miután pedig nem kajával viszed be, nem fogod bevinni a különböző vitaminokat, ásványi anyagokat sem, na meg aztán ki is mosod őket. Egy szó mint száz: nézd meg ezt a cikket, és szedjél vitaminokat, meg egyél rendesen. 

Mennyi idő után teszi tönkre az alkoholizmus a májam? 

Nem hiszem, hogy létezik erre egzakt szám, de tökéletesen irreleváns is. Ha azt mondom, hogy 5 év, 4 hónap, és 12 nap, akkor megvárod az 5.év, 4. hónap 11.napját? 

Anonim Alkoholisták gyűlésen találkozhatok ismerőssel? 

Ezzel kapcsolatban az az érdekes,hogy erre sok volt a magyar találat, ez is megmutatja mennyire rejtegetni való dolognak érezzük ezt. Tulajdonképpen miért is ne találkozhatnál? Főleg, ha a saját városodba mész gyűlésre?

De egyébként miután nyilván az ismerősöd sem azért ment oda, hogy lemérje az épület sarkait, nem gondolom, hogy ezen különösebben aggódni kell. De ha ez szempont, menj idegen városba. 

Anonim Alkoholisták gyűlésen nem fognak megszólni? 

Szintén sok magyar találat, igazi jó magyar észjárás, és nem is mondom, hogy nem értem honnan jön :) 

De nem kell ettől félned: egy ilyen gyűlésen mindenki alkoholista (vagy még aktív, vagy már tiszta), és egyébként sem lehet kommentálni egymás mondanivalóját. Illetve nem is muszáj beszélned, ha nem akarsz, elég ha hallgatod a többieket.

Elmondjam a környezetemnek, hogy alkoholista vagyok? 

Nehéz kérdés, de a válaszom igen, csak óvatosan válogasd meg, hogy kinek mondod el. Ez nem olyasmi, amit egyedül könnyű végigcsinálni (talán lehetetlen is), ha meg még iszol, az amúgy is rohadt magányos sport. 

Egy közeli szerettednek (párodnak, édesanyádnak, nem is tudom) nem, hogy érdemes, de korrekt is elmondanod. A hazudozás, az üvegdugdosás tudjuk hova vezet. 

Attól azonban óvva intenélek, hogy túl nagy reklámot csinálj magadnak

 Olvasd el Balázs levelét, aki kicsit túltolta a kitárulkozást, és gondja is lett belőle. 

Én alapvetően nagyon rossz dolognak tartom, hogy titkolni kell, de abszolút igaz sajnos, hogy a társadalom megítélése,meg az általam már unalomig emlegetett sztereotipiák miatt nem jó ötlet kiállni ezzel a Hősök terére. 

Hol élnek az alkoholisták? 

Erre komolyan egész sokan rákerestek. Egyébiránt a Holdon. 

Miért dugdossák az alkoholisták az üveget? 

Mert, ha kint hagynák az asztalon azt a velük együtt élők szerintem némileg zokon vennék. 

Egyébként ez rossz dolog, tényleg. Én is dugdostam az üvegeket amikor otthon laktam, de hát az ember nem akarja, hogy lássák, hogy már megint Mr Alkohollal töltötte az estét. 

Nekem mondjuk abszolút nem volt otthon ezzel kapcsolatban semmiféle segítségem, vagy bizalmi viszonyom, de érdekelne a véleménye azoknak, akiknek volt: ti is dugdostátok az üveget, vagy már nem próbáltátok titkolni? 

Miért nem ismeri el, hogy alkoholista?

Ez a legrosszabb, és a legveszélyesebb, amikor még nem, hogy másnak, de saját magának se ismeri be, hogy gond van. És ez az a pont, ahol olyan őrült sok mindent nem is tehetsz érte. 

A gond szerintem az, hogy az alkoholizmus, mint fogalom nem betegséget, vagy problémát, vagy egy segítségre szoruló illetőt hordoz magában az emberek fejében, hanem egy undorító, megbélyegzendő, keresztre feszítendő valamit. Csak olvasd el ezt, és megérted. 

Csodálkozunk, ha valaki nem akarja magára aggatni ezt a bélyeget? 

De kemény leszek: inkább valami előítéletes, ostoba emberek által alkotott bélyeget aggass magadra (és aztán tanuld meg leszarni, hogy mit mondanak), mint hogy a sírodra aggassák a koszorúkat. 

Ha én el tudom engedni az engem érő támadásokat, meg ezeket a kedves jelzőket, neked is menni fog. Hidd el, én többet kapok. 

Mit egyen egy leszokó alkoholista? 

Megint csak azt látom, hogy itthon a lőtéri kutyát nem érdekli ez a téma, külföldön viszont konkrét szakirodalma van, nagyon helyesen, amit majd jól lefordítok nektek. Azért az megvan, hogy az alkohollal szana-széjjel cseszett gyomrodba célszerű nem Mekis sajtburit meg Sertés McFarm szenyót tömni pacalpörivel, ugye?

Miért lesznek link alakok az alkoholisták? 

Mondjuk azt nem állítom, hogy ez mindenkire igaz, de a többség valóban nem fogja kitenni a falra azt az időszakot, amit ivással tölt. Valamiért az ivás átalakítja az ember személyiségét, persze nem jó irányba. Vagy talán már a meglévő rossz tulajdonságokat erősíti fel? A fene tudja, de az biztos, hogy a legtöbb ember azért iszik, mert olyankor a szőnyeg alá söpörheti az egyéb gondokat. Én is mindig azt mondtam magamnak, hogy jó az xyz gonddal majd holnap foglalkozunk, most előbb iszunk. Ismerős? 

Na, ezért. 

Mi a teendő, ha az alkoholista visszaesik? 

Először is, mivel ez a kérdés hozzátartozói, és érintett oldalról is felmerülhet, a válaszomat is kétfelé szedem. 

Alkoholistaként:  Azt tudnod kell, hogy tapasztalatom szerint kevés az az alkoholista, akinek elsőre sikerül letennie a piát, és soha többé rá sem néz. Van ilyen persze ,de ritka. 

Az a fontos, hogy ne úgy fogd fel a visszaesést, hogy most akkor összedőlt a világ, és tök mindegy már minden, mert úgyis elszúrtad, mert ez nem így van. Ha így fogod fel, ismét a pohár fenekén találod magad.

Mindenki hibázik, és nem is az a nagy dolog ebben a történetben, hogy hibáztál, hanem, hogy hogyan tudsz utána hozzáállni a kérdéshez. 

Szokták mondani, hogy ha leesel a bicikliről, azonnal vissza kell rá ülni, hogy később ne utáld meg a biciklizést. 

Én azt gondolom itt is ez a megoldás: oké, visszaestél, vegyél egy mély levegőt, káromkodj egy cifra barokk körmondatnyit, aztán kezd elölről. Ismét nulladik nap, irány újra az elsőhöz, és tovább, és tovább, és tovább.

Emlékszem nekem is nagyon jól esett, ahogy ti reagáltatok a visszaesésemre: senki nem simogatta meg a fejem , hogy ügyes vagy, de nem is mondta azt senki, hogy mekkora egy ócska szar alak vagy, és ez nagyon fontos. 

Ettől függetlenül félvállról sem szabad venni, mert ha 80x visszaesel, az megint csak egy másik véglet, és nem mindig lesz ám visszaút. Próbáld meg megtalálni ebben az arany középutat, és koncentrálj arra, hogy tovább csináld, és tiszta maradj. 

Hozzátartozóként:  Szerintem a legjobb, amit tehetsz, hogy tudatosítod benne, amit az előző pontban írtam. Hogy nem hagyod, hogy most akkor magával rántsa a depresszió, meg az önsajnáltatás, hanem újra ésszerűségre "pofozod", miközben tudatod vele, hogy rád továbbra is számíthat.