Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.
6 lépcsőfok az alkoholista karrierben, amiket érdemes jelzésnek venned.
Nem, ez nem egy olyan életmódblogos checklist lesz, ami alapján megboldogult dédnagyanyám is aktív alkoholista.
Ezek a lépcsőfokok azok, amelyeken én átmentem.
1, Keresed az alkalmat az ivásra.
Ezt ugyebár jellemzően társaságban kell érteni. Ez még a folyamat eleje, itt még valószínűleg nem iszol rendszeresen egyedül.
Ami régen haveri sörözés volt, az már neked a napi alkoholbevitel részét képezi: fel tudnál robbanni, amikor a barátaid bejelentik, hogy „nem megyünk inkább moziba?”, vagy, hogy „én csak egy kávét iszom”.
Sokkal gyorsabban iszod meg az eléd rakott italt, mint a társaid. Míg ők beérik pár pohárral, a te határaid egyre kijjebb csúsznak.
Az első 1-2 alkalommal még lazán kikéred csak magadnak a plusz köröket, még a barátaidnak se tűnik fel: de a harmadik, negyedik alkalommal már furcsán néznek rád. Nem kicsit kellemetlen az sem, amikor 6 fős társaságban ültök be 1 kávézóba, mindenki kávézik, meg sütizik, te meg mindjárt szélütést kapsz a nagy agyalásban, hogy "most akkor ciki, ha én piát rendelek?".
Ha vagy annyira idióta mint én, még új "barátokat" is szerzel magadnak, és elkezdesz olyan társasággal találkozni, akikhez egyébként egyáltalán nem illesz, nem is kedveled őket különösebben, viszont ők legalább rendszeresen isznak, és ezért nem égő, hogy te is.
Lényeg a lényeg: igyekszel úgy irányítani a programokat, hogy mindig ivás legyen a vége, keresed rá az alkalmat, hogy ihass.
2, Átalakul a fontossági sorrend
Már vér cikinek érzed az egészet a barátaid előtt. És hoppá, hazafele önkéntelenül is betértél a boltba, és vettél egy üveg piát.
Élvezed, hogy senki nem szól meg, senki nem néz furcsa szemmel.
Annyit, és olyan tempóban iszol, amennyit jól esik.
Itt még jellemzően nem iszol minden nap, és a hosszabb kihagyásokat is jól bírod, ezért talán még nem is gyanakszol rá, hogy ez így problémás lehet. (Igen, az alkohol rohadt alattomos cucc.)
Átalakul a fontossági sorrend: felhív egy barátod, hogy menjetek el moziba, és te korábban szívesen is mentél, ma mégis inkább otthon maradsz, és ha már így alakult az este, persze iszol is.
Ahogy telik az idő, az alkohol megszerzése, és elfogyasztása egyre előkelőbb helyre kerül a listádon, teljesen átalakul az életviteled.
Ez azért nagyon veszélyes, mert itt kezdesz el teljesen titkolózni. Mivel tudod, hogy otthon bármennyit ihatsz, a barátaid előtt újra a régi vagy, tartod magad. Ők pedig emiatt, még jó sokáig nem fogják észrevenni, hogy baj van.
3, Begubózás
Miután átalakul a fontossági sorrend, a legtöbb alkoholista többé – kevésbé, de begubózik.
Én pl régen szerettem programokat csinálni: színház, mozi, sütögetés. Ma jó, ha kéthavonta egyszer rábírom magam venni arra, hogy a „kötelező körökön” kívül kimozduljak.
Kevesebbet találkozol a barátaiddal is, mivel ott ugyebár fent kell tartani a normálisság látszatát, amihez viszont egyre kevesebb erőd/türelmed van.
Utálatos egy dolog ez: én például egyfelől rohadt magányos vagyok néha, mert nyilván csökken a kapcsolat a külvilággal.
Más felől, amikor alkalom adódik rá, hogy kimozduljak, fél délután győzködöm magam, hogy most menjek-e, vagy ne menjek? Rakd össze. Nem lehet.
A te begubózásod talán nem ennyire drasztikus, de alapvetően kevesebb kedved van azokhoz a dolgokhoz, amelyeket régen szerettél.
4, Mindenhol üvegek
Ha egyedül laksz, könnyebb a dolgod, hiszen feltűnés nélkül le tudod vinni a szemétbe az üvegeket. Na persze itt meg az a félő, hogy a biztonsági kameraként üzemelő Mári néni, aki egész nap az ablakon kilógva őrzi a környék biztonságát, észreveszi, hogy ez a szomszéd állandóan üvegekkel sunnyog ki a kukához.
Ha viszont többed magaddal (szülőkkel, pároddal, lakótársakkal) laksz, dugdosni fogod az üvegeket.
Egy rövid ideig én is otthon laktam. Ez egy felől jó volt, mert némi kontrollt azért adott, viszont üvegek voltak az ágy alatt, a szekrényben, a szekrény mögött, de még talán a fülem mögött is.
5, A szervezeted reagál, ha valamiért nem tudsz inni
A szervezetedben kialakul egy függőség. Ha nem jutsz hozzá a kívánt alkohol-mennyiséghez, a szervezeted kivágja a palávert.
Eleinte nem fogsz remegni, meg hányni, az már azért igencsak előrehaladott lépcsőfok a folyamatban. Viszont rohadt ideges, feszült leszel. A lábad fel – le jár, kattogsz, görcsben áll a gyomrod, és csak azon agyalsz, hogyan old meg mégis, hogy piához juss.
6, Folyamatos kontrollvesztés
Itt, legkésőbb ezen a ponton, célszerű lenne elgondolkodnod rajta, hogy gond van. Innen már csak lefelé vezet az út: egyre kevesebb önkontroll, egyre kevesebb tolerancia a szervezetedtől, és itt még valószínűleg nem is iszol olyan régóta.
Azt gondolom, az alkoholizmus nem abban keresendő, hogy 3 üveg bort iszol meg, vagy csak egyet. Mindenkinek más a szervezete, amit 1 üveg bor tesz velem, ahhoz másnak 3 kell.
Nem is a bizonyos fokú rendszerességben keresném a választ: ha pl meló után, vagy focimeccsekhez megiszol két sört, az még messze nem alkoholizmus, bármit is állít 1-2 magasröptű életmódblog.
Szerintem akkor van baj, ha az alkohol a fontossági sorrend elejére kerül az életedben.
Ha átalakul az életviteled attól, hogy szokássá válik az, hogy iszol.
Akkor viszont tényleg baj van.