Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.
Van 1 hely, ahol nem titkolhatod el, ha alkoholista vagy!
Sok alkoholista (én is) kettős életet él. Hazaérve, levetve a normálisság köntösét én is lehúzom a redőnyt, magamra zárom az ajtót, és olyat teszek, amit a magánéletben szinte senki nem tud rólam: iszom.
De valóban van olyan alkoholista, akiről senki nem tudja, hogy alkoholista?
Valóban mindenki elől el lehet titkolni? (Hozzáteszem, én nem tartom szerencsésnek, ha tényleg senki nem tud róla az ember környezetében, de vegyük most ezt az esetet a poszt kedvéért.)
Az ember reggel fogat mos, magára borít 20 liter parfümöt, meg szájvizet, megrázza magát, és elindul munkába.
Némi folyadék, kávé, jópofizás után visszazökkenünk, újra a régi önmagunk vagyunk látszatra. Dolgozzunk.
Letalpaltuk a munkaidőt. Esetleg fakultatív programként találkozunk a barátokkal, fodrászhoz, ide oda amoda megyünk, kinek mi.
Végül irány haza.
És akkor jön el az a pillanat, amelyben egész napi erőfeszítéseinket a probléma eltitkolására, normálisságunk látszatának fenntartására nettó 2 perc, 53 másodperc alatt szanaszéjjel romboljuk.
Ugyanis, elmegyünk a boltba.
És, ha létezik egy hely, ahol már tutira tudnak az alkoholproblémádról, az bizony a bolt.
Kedvesen, jópofán vigyorognak rád. Jópofiznak veled. De egyébként mindent tudnak.
Titkolhatod bármilyen hatékonyan, a boltosok előtt nincsenek titkok.
Én tényleg mindent megpróbálok, hogy normálisnak tűnjek, mégis egy pokoljárás: jóban vagyok a boltos lánnyal az „A” boltban, így megpróbálom beszélgetéssel elütni az időt, ha odamegyek. Jóég, mintha attól, hogy jár a szám, nem venné észre, hogy bor van a kezemben, nevetséges! :)))
Mivel ott csak 2 boltos lány van, akik váltják egymást, sokat nem merek odamenni.
Nem messze tőlem („B” bolt) van annak a nagyonmagyar bolthálózatnak egy közepes méretű egysége. Ott már 4-5 kasszás hölgy váltja egymást, oda már gyakrabban merek járni, de nyilván már ott ismerik az arcomat, mint a rossz pénzt.
Egyébként, amikor alkoholt venni megyek be, valahogy így nézhetek ki(mintha így nem vennék észre, hogy „itt a csaj aki minden nap piát vesz!” Nagyon gáz.)
<
Amikor meg bármi mást: (Lássa csak mindenki, hogy mennyit vásárolok, és nincs is közte alkohol!)
Legutóbb, mikor odamentem, nem volt az a bor, amit mindig szoktam venni. Ácsorogtam a borok előtt agonizálva, hogy mivel rúgjam ma arcon magam, mikor megjelenik mellettem az egyik boltban dolgozó kishölgy:
„Olaszrizlinget keresel?”- kérdezi mosolyogva. „Megnézem hátul, hogy van-e” mondja összeesküvő mosollyal, ami azt illeti még kedvesen, segítőkészen is. Alattam viszont ott helyben megnyílt a föld, és úgy iszkoltam ki a boltból, mint akit kergetnek.
Tiszta marhaság egyébként, mert nem mintha eddig nem tűnt volna fel nekik, hogy hetente 3x(+-) oda járok és veszek egy üveg bort, de akkor is, ezt így hallani nagyon nagy gyomron vágás volt.
Most már miután sorra „kizárom” a lakásom közelében lévő boltokat ,hogy ne nézzenek teljesen hülyének (nyilván már rég hülyének néznek, de hát na) már lassan a város másik végébe járok bort venni.
Tehát nem, ne hidd, hogy a környezetedben lévő összes boltos nincs vele tisztában, hogy ki alkoholista.
A boltosok mindent tudnak.