Léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.

Elég rég nem írtam a blogra, ennek két oka van.

Az egyik, hogy elég durván elhavaztak munkával, fogalmazzunk úgy, hogy kaptam egy elég nagy projektet.

Ennek nagyon örültem, gondoltam, ha sokat dolgozom, nem lesz se időm, se enegiám inni. Aha, nem.

Ez tökéletesen működött, kb 3-4 napig. Aztán kitalálták, hogy amíg viszem ezt a projektet, tulajdonképpen átraknak home-officeba, mert ügyes, okos kislány vagyok, meg tudom én ezt csinálni egyedül otthonról is. Ők ezt a bizalom, az elismerés jelének szánták, de a hóhér szolidabban rakja a kötelet a "páciens" nyakára.

Kb. három hónapig még itthonról kéne dolgoznom. Ha főbe lőném magam, az gyorsabb formája lenne az öngyilkosságnak, mint amit azóta csinálok, hogy nem kell bejárnom reggelente egy fix helyre.

Mondanom sem kell, reggel már 1 sörrel indítom a napot.

És itt a másik ok: elkapott a gépszíj. 

Alkoholistaként, egyedül, otthon, szabad időbeosztással, meséljek még?

Már nem napi 1 üveg borról beszélgetünk így sajnos.

Az elmúlt hetekben megjártam agyban és lélekben minden végletet: egyszer magamba fordulok, és azt mondom, tök mindegy, úgyse lesz ennek soha vége. Aztán kicsit pofán vágom magam, és jobban leszek. Aztán megint le.

Néhány napja tudatosult bennem, hogy milyen keveset eszek: valamelyik nap pl csak egy melegszendvicset ettem egész nap, kalap kabát.

Nagyon éreztem, túl azon, hogy én magam sem vagyok jól, hogy ez az egész nem lesz így jó.

Hosszas vívódás után végül visszaadtam a munkát. Felismerhető részletek nélkül nem tudom elmagyarázni, mekkora pofont adtam ezzel magamnak munkaügyileg. Enyhén fogalmazva nem igazán dícsértek meg, és nem igazán hiszem, hogy jelen pillanatban az én pozícióm a legbiztosabb a cégnél, a fizetésem is kevesebb lesz így, visszavet kb mindent, amit eddig elértem, de nem érdekel: ha még három hónapig ezt csináltam volna, úgy érzem valami olyan határt léptem volna át, ahonnan nincs visszaút, vagy legalábbis nagyon nehezen.

Jövő hét szerdától tehát ismét be kell járnom dolgozni. Visszaállok a normális kerékvágásba- remélem. Eddig utáltam reggel korán felkelni, és bebumlizni a munkába, de már másképp gondolok erre :))

(Jön még 1 hosszabb poszt majd valamiről, amin gondolkozom a témában, csak gondoltam, csinálok 1 kis helyzetjelentést előbb.)