Szia, a nevem Betti. 27 éves vagyok, és 6 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom. 

Na persze ha egy kicsit nyitott vagy, és képes vagy látni a fától az erdőt, rá fogsz jönni, hogy pont ezen indokok miatt ugyanolyan segítségre szoruló emberek ők is (én is), mint bárki más. 

Nagyon rég nem posztoltam már a blog.hu-ra, úgyhogy teljesen nosztalgikus érzés fog el. Vágjunk hát bele ... 

Az, hogy utálunk mindenkit, aki más, az nagyjából egykorú a dínókkal. Mármint érted, a nagyobb dínók biztos kiutálták a kisebb dínókat. Vagy a meleg dínókat. Vagy akiket épp akkor utálni kellett. Tehát ez nem új. 

Az sem új, hogy valamiért nem szeretünk beszélni a lelki problémáinkról. Sőt, egyenesen gyengének tituláljuk azt, akinek a lelkében fáj valami, pláne ha ezt még sírással is kifejezi. 

Ha pedig valaki a saját fájdalmát bármilyen eszközzel tompítja, legyen az alkohol, drog, xanax, bármi, azt egyenesen megvetendőnek tartjuk. 

Én alkoholista vagyok. És most adok rá 5 okot, hogy utálj engem - miközben egy kicsit abban reménykedem, hogy valójában egy új látásmódot is sikerül adnom a bejegyzés végére. 

1, Minket csak a pia érdekel, mindenre, és mindenki másra nagy ívben tojunk

És ez sajnos igaz is. Én mindig azt vallottam, hogy ebben mutatkozik meg az, ha valaki alkoholista. Nem hiszek ezekben a mértékegységekben, hogy egy nő ennyi egység alkoholt ihat meg, a férfi meg annyit, és akkor aki a fölött teljesít, az már bizony alkesz. Ez szerintem már csak azért is hülyeség, mert rettentő sok mindenen múlik, mennyit tudsz inni. 

Szerény véleményem szerint onnantól számít valaki alkoholistának, amikor az alkohol annyira a fontossági sorrend elejére került az életében, hogy annak már hatása van az életére. Amikor ténylegesen a köré szervezi valaki az életét, hogy inni tudjon. Csak azt felejtjük el, hogy ennek van valami oka is. 

Én is elértem ezt a pontot, és elég sokáig is voltam benne. Hoztam olyan döntéseket, amelyeket bánok, és szakadtak meg a hibámból olyan kapcsolataim, amelyekért nagyon nagy kár volt. És akkor most mi ebből a tanúlság? Hogyan akarom megváltoztatni a szemléletmódod? Úgy, hogy emberek vagyunk. Nem fogom én is azt a hülyeséget hangoztatni, hogy ez nem az alkoholisták hibája, meg az alkohol irányít minket. Az alkohol csak egy folyadék. Viszont emberek vagyunk. Lehetünk gyengék, gyarlók, rohadékok, utálatosak, bármilyenek. Aki azt mondja nekem, hogy nem csinált még legalább 10 olyan dolgot az életében, amire nem büszke - legyen az alkoholista, vagy tök absztinens -az hazudik. És ezzel nem akarok senkit mosni, egy alkoholistának tényleg a pia lebeg a szeme előtt.  Amit viszont nem gondol végig aki elítél egy alkoholistát, hogy mi is kell ahhoz, hogy lelkileg ennyire mélyre juss. Mert az alkohol csak egy eszköz, hogy tompítsd az igazi problémát. Ideig óráig működik is, ha nem működne, nem lenne ennyi alkoholista. És egy alkoholista bizony az ivás köré szervezi az életét - hogy ne kelljen a valódi gondokkal foglalkoznia. Mondom ezt alkoholistaként, mert sajnos én is ezt tettem.

2, Lopunk, csalunk, hazudunk, büdösen félájultan fetrengünk az utcán

Itt meg csak azt nem látod, hogy mennyire általánosítasz. És mennyire azokra az alkoholistákra húzod rá az "alkoholista" szót, akik a kocsmában fennhangon ecsetelik, hogy épp most vettek 20 millióért egy lakást, miközben sosincs náluk két forint se. Azokra gondolsz ilyenkor, akik bemennek a kocsmába nulla forinttal a zsebükben, és mindenkitől kunyerálnak. Akik valóban nem dolgoznak, csak kicsórják a pénzt a szegény beteg, öreg nagymama táskájából. Akik végül sokszor bűnözők lesznek, mert a társadalom normális felépítéséhez igazodva képtelenek funkcionálni. Igen, ez is egy létező dolog. De egyrészt ez közel sem igaz minden alkoholistára, másrészt idáig eljutni egy folyamat. És nem lesz attól valaki még alapvetően rossz ember, hogy iszik.

Rengeteg olyan, úgynevezett funkcionális alkoholista van, akiről meg nem mondod, hogy problémája van az itallal, nemes egyszerűséggel azért, mert nem az árokban fetreng, hanem ápoltan reggel besétál dolgozni. Azt te nem feltétlenül látod, hogy közben émelyeg a gyomra, rágózik, hogy ne legyen piaszagú a szája, és szédül. Ettől még funkcionál az életben. Dolgozik, keres, megveszi magának a piát.

Sanszos, hogy számára is el fog jönni az a nap, amikor nem lesz képes ennyire funkcionálni. Akkor majd kirúgják, megjár még 4 munkahelyet, és függően attól, hogy mennyi pénzt sikerült félretennie, jól, vagy rosszul fog élni. Viszont hogy eljusson a teljes katasztrófáig (hajléktalanok kannás borral a metróban) rengeteg hidat kell felégetnie. Hiszen csak gondold el, hogy ha nem lenne ma éjjel hol aludnod, hány embertől tudnál segítséget kérni? 

Amit nem látunk itt, az az, hogy a funkcionális alkoholizmustól eljutni a metróaluljáróba hosszú folyamat, ahol bőven lehet segíteni a delikvensen. Már persze, ha ő is akarja. 

3, A te adódból gyógyítanak minket

.... meg építik a stadionokat, csinálnak új mellet a Vajna Timinek, meg még sorolhatnám mi minden történik a te adódból. Ami engem illet, inkább költsék az én adómat arra, hogy lelki, és egészségügyi segítséget kapjanak alkoholisták, mint hogy még szebb legyen a felcsúti kisvasút. 

És ezt nem azért mondom, mert én magam is alkoholista vagyok, hanem mert őszintén így gondolom. 

Ha lenne egy jól kidolgozott, egymással együttműködő, utánkövető rendszer (nincs), ahol segíteni lehetne a függőknek, azt én egy abszolút jó, és hasznos dolognak gondolnám. Az alkoholizmus rengeteg dologból tevődik össze, hiába gondolnak sokan kizárólag a fizikai tünetekre (sajnos az egészségügyben is.). Az alkohol csak egy eszköz, egy folyadék. De nekem is idő kellett, mire rájöttem arra, hogy én tulajdonképpen nem akarom élni a saját életem, menekülök belőle. És nem, nem voltam soha szuicid. Egész egyszerűen meg kellett találnom azokat a pontokat az életemben, ahol takarítani kellett. Volt, amit nekem kellett helyrehoznom, és volt olyan is, amitől sürgősen meg kellett szabadulnom, mert például egy mérgező kapcsolat volt az életemben, aki csak lehúzott lelkileg. És azóta igyekszem hasznos tagja lenni a társadalomnak. És nem, kicsit sem sajnálom azt, ha az én adómból segítenek embereknek hasonló felismerésekig eljutni, Rosszul érezni magunkat a bőrünkben egyáltalán nem szégyen.

4, Tönkretesszük a családunkat

Mondjuk nálam ez pont fordítva történt, de látom azt, hogy egy alkoholista családtag mekkora károkat tud okozni a családjában, párjában, gyermekeiben. És, hogy mi erre a mentség? Semmi a világon. Csak az, ha helyrehozza. Mint ahogyan tette és teszi rengeteg alkoholista, csak valamiért erről soha nem beszélünk. Csak arról beszélünk, amikor az alkoholista apa jelenetet rendez a lánya esküvőjén, vagy amikor a brutális alkesz férj felpofozza a feleségét. És nem állítom, hogy nincs ilyen. És nem is lehet ilyenkor az alkohollal mentegetőzni, ami egyébként szerintem amúgy is csak meglévő személyiségjegyeket erősít fel. Amit viszont itt is észre kell venni, hogy ezek ilyen kiragadott esetek. Megragadja a figyelmed, elmeséled a munkában a kollégádnak, és háborogtok rajta egész héten. Ha viszont arról mesélnék neked, hogy az alkoholista apa a családja támogatásával rehabra, meg AA gyűlésre ment, és ma már 3 éve józan, és a mai napig azon van, hogy jóvá tegye a hibáit, és tök jó a kapcsolata a lányával meg a feleségével.... Már a mondat felénél eluntad az olvasást, és garantálom, hogy nem fogsz róla holnap a kollégádnak mesélni. Mert nem olyan érdekes. Pedig hálistennek rengeteg ilyen eset is van. És minden kalapom megemelem az ilyen ember előtt. 

És, hogy mi a teendő ha nincs happy end? Csak azon az alkoholistán lehet segíteni, aki ő maga is szeretne változást. Ha a te alkoholista szeretted  nem ilyen, és úgy érzed, hogy te már valóban mindent megtettél érte, akkor nincs mese: bőrönd, csáó! 

5, Gyengék vagyunk

Sokáig, és sokszor vagyunk gyengék, mint egyébként bárki más a világon, alkoholizmus ide vagy oda. Szabad gyengének lenni. Neked is, nekem is. 

Hosszú ideig tartott, mire végiggondoltam az életem. Sőt, amikor először végiggondoltam az életem, még azt is fröccsel a kezemben tettem meg. 

Rájöttem, hogy mennyi mindent elfojtok. Hogy mennyi mindent eltűrök. Hogy igazából egyáltalán nem vagyok jól, sőt nagyon is rosszul vagyok. És igen, gyenge is vagyok.

Viszont amikor erre rájöttem, olyan erős lettem, mint még soha azelőtt. Tudom, hogy miután ezt elolvastad, Coelho-t fogsz még böfögni is, de tényleg így volt. 

És így van ez minden alkoholistával, aki képes belátni, hogy már nem akar inni, mert megoldásokat akar keresni. A világ legnagyobb baromsága az, amikor azt mondják, hogy azért iszik valaki, mert azt hiszi, az majd megoldja a problémáit. Dehogyis hiszi. Azért iszik valaki, mert nem is akarja megoldani a problémáit. De ha képes eljutni arra a pontra, hogy oké, ez így nagyon nincs rendben, kérjünk segítséget, hozzuk rendbe a hibákat, takarítsuk el, ami nem idevaló, és kezdjük nulláról... az az ember minden, csak nem gyenge. Sőt, nagyon erős! 

Kövess a Facebookon.