Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet és sztereotípia él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.
Bevallom reggel nem voltam benne biztos, hogy ez a poszt valaha megírásra kerül, úgy szégyelltem magam.
De a posztjaim nyitányában megígértem, hogy írok arról is, ha nem sikerül, úgyhogy írni fogok róla, hogy tegnap este ittam.
Egy munkahelyi happening miatt egy kollégának vásároltam egy elég drága bort, meg egyéb ajándékokat.
Bevallom őszintén, hogy amíg a lakásom magányában kettesben nem maradtam a borral, a fejemben sem fordult meg, hogy én azt majd megiszom, hiszen nem magamnak vettem.
Számtalanszor ajándékoztam már bort, nem gondoltam, hogy ez lesz a vesztem. Persze így utólag végiggondolva az azért volt könnyű, mert olyankor mindig vettem magamnak is :)
Szóval, kettesben maradtunk, én a szobában dolgoztam, a bor meg a hűtőben vigyorgott, mikor elkezdett bennem magyarázni a kisördög, hogy tulajdonképpen én azt a bort marhára meginnám.
Kb fél órát küzdöttem magammal. Szaros fél órát bírtam.
Mire észbekaptam, a bor fele már hiányzott.
Persze elkapott a gépszíj, nem volt elég 1 üveg. Éjjelnappali, 2 sör, még 1 bor, aminek már csak a felét tudtam meginni.
Mikor nem tudtam már többet inni, mérgemben kiöntöttem a fél üveg bort, mintha az bármit javítana a tyúkszaros helyzetemen :)
Szóval itt vagyunk most.
Ami jó hír, hogy nem érzem, hogy összedőlt a világ, nincs vége a próbálkozásaimnak, nem érzem magam agyban „annyira” alkoholistának, mint ez előtt néhány hét kihagyás előtt, erősebbnek érzem magam, még ha tegnap el is gyengültem.
Most épp borzalmas ízű tatykógazdis citromos ice teát iszok, mert az volt itthon, és úgy éreztem innom kell „valamit” ami nem víz.
Bevallom, elég csalódott vagyok, mert jó rajt volt ez a néhány hét, nem néztem ki ennyit magamból, talán kicsit el is bíztam magam.
De segítenek a ti történeteitek: a legtöbbötöknek nem az első, talán nem is a második nekifutásra sikerült, de végül sikerült.
Úgyhogy, előre arccal nulláról.
[Köszönöm az aggódó üzeneteket/kommenteket, nagyon jól esik, hogy kerestek, ha egy ideig nincs poszt. Megfogadtam, hogy nem is leszek ilyen lusta, és lesz legalább heti 2 poszt. Egyébként kezdem már érteni, miért hagyják abba a blogolást azok, akik a témában posztolnak. Vagy azért, mert nem merik bevallani, hogy újra isznak (nekem is átfutott a fejemen reggel), vagy mert kifogytak a témaötletekből, utóbbi nálam is játszik, de ráfekszem a témára :) ]