Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy érdemel-e bejegyzést ez a "szenzáció", de arra jutottam, hogy önmagában nem.
Aztán gondolkodtam kicsit, és rájöttem, hogy ha maga a tény nem is, az bejegyzést kíván, hogy én hogyan éltem meg ezt az -eddig- 4 napot.
Annyira szívesen leírnám, hogy mekkora akaraterő, meg lelki küzdelem, meg kitartás árán történt ez, hogy nem ittam 4 napig, de nem fogok hazudni.
Nagyjából 1 hete (talán egy kicsit több) elkezdett fájni a fogam.
Nem foglalkoztam vele, na meg aztán kemény vagyok, mint a kád széle, így hát ittam tovább minden este. Ittam, noha tényleg fájt minden korty,még úgy is, hogy direkt nem raktam hűtőbe a bort.
Akkora barom voltam, hogy még két sört is vettem magamnak, azt meg ugye még hidegen megittam. Na itt volt a vége a fogam halvány kitartásának, és annyira bedurrant, hogy azt az ellenségemnek se kívánom. A fájdalomcsillapító némileg segített, de amint ismét hozzáért valami kicsit is hideg, majd'összecsináltam magam. A bort meg ugye mégse mikrózhatom meg.
Józan napjaim kezdetére eljutottunk odáig, hogy egyszerűen nem tudtam inni.
Pedig én aztán próbáltam, gondoltam is, hogy levideózom magam, mert egy kabaré volt amit műveltem.
Szívószál, 6 féle pohár ,fej oldalra döntése (pia meg a pólómra), de nem sikerült úgy meginni, hogy ne fájjon a fogam.
Végül elegem lett, és feladtam.
Másnap már nem is vettem magamnak bort, bejelentkeztem viszont a fogorvoshoz, 1-2 nap nem a világ, kibírom.
És itt jön az érdekes rész: ki is bírtam.
Az első napot kifejezetten jól tűrtem, végre kicsit "lenyugodott" a fogam, még jól is esett.
Másnap nagyon feszült voltam egész nap,hányinger, kézremegés, szédülés is bejátszott.
Délutánra komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem érdekel a fogam, és veszek piát, de végül nem tettem.
A fogorvos azt mondta, ne vegyem ezt félvállról, mert ennek a storynak a vége a foghúzás lesz, ha nem vigyázok.
Aztán azt mondtam magamnak, hogy nem lehetek ennyire igénytelen, hogy huszonéves nő létemre még a fogam épsége sem érdekel, csak ihassak. Így hát nem vettem piát.
Ami nagyon érdekes volt az egészben az az, hogy hogyan töltöttem az estéimet.
Ugye "normális" esetben esténként egy üveg bor mellett sorozatokat nézek.
És most mit csináltam? Semmit.
Lefeküdtem aludni.
Alkohol nélkül már nem jó program a filmezés? Pedig régebben is nagyon sokat filmeztem/sorozatoztam, úgy, hogy nem ittam mellé. De ma már teljesen összemosódott az agyamban a kettő.
Így 4 nap után azt mondom, helyesen osztjuk fokozatokra, fázisokra az alkoholizmust, és nem csak a magát összecsináló 50 éves puffadt fejű bácsit nevezzük alkoholistának.
Minden fázisban mások a lelki/szellemi, és fizikai tünetek is. A kezdetekkor azt hiszem erősebb az agyi, lelki függés, és szép lassan vált át testibe. Anno 2-3 éve, ha kimaradt pár nap, nem voltam fizikailag is rosszul, mint most, csak az agyam pörgött. Most ugyan rosszul vagyok, de bevallom őszintén, sokkal rosszabbra számítottam.
Így 4 nap után azt mondom, hogy bár most is elég feszült vagyok, hányingerem van, kicsit remegek is, és marhára meginnék már 1 sört, ez kibírható. Mert az agyam talán jobban sóvárog, mint a testem. A szinte egész napos hányinger mondjuk elég kellemetlen, de ha csak ennyi, hát ide nekem az összeset.
Szóval úgy döntöttem, megpróbálom meglovagolni ezt a kis kényszerszünetet, és nem iszom.
Majd megírom, hogy sikerült. :)