Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Először is, az a két hónap nem teljesen két hónap, mert ugye volt egy botlásom december közepe táján, de most a tapasztalatomat összeszedő posztban mégis beszélek az első hónapról is.

Nem azért, mert menőzni akarok, hanem mert az az első hónap is nagyon nagyon fontos volt, és talán még érdekesebb is, mint ez a második, illetve az az egy ivászat ami decemberben történt nem borította meg annyira a lelki világom, hogy ettől leléptem volna az útról.

Szóval, egy hónapja vagyok szigorúan véve tiszta, de most 2 hónapnyi érzést fogok itt leírni.

Ez a poszt most olyan "ki kell írnom magamból mert szar kedvem van" poszt lesz, és ez most csak rólam fog szólni. 

Sokat gondolkodtam azon, hogyan fogalmazzam meg ezt a kettőséget, ami bennem van.

Azt hiszem erre szokták mondani, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.

Egyrészt tényleg jól érzem magam: mióta nem iszom, elkezdtem diétázni, egészségesen étkezem, sportolok, és fogytam is, jobb a közérzetem.

Eleinte direkt olyan diétát raktam össze magamnak – megfelelő vitaminokkal kombinálva – ami arra volt hivatott, hogy rendbe vágja némileg a kárt, amit az alkohol okozott, meg amit ugye nem vittem be a kevés kajálás miatt.

Ez egyébként nagyon bejött, a dokibácsi is tapsikolt örömében.

Sokkal többet tudok dolgozni, és a munka tekintetében eléggé motivált is vagyok: vannak terveim a jövőre, pontosan tudom például, hogy milyen megbízást akarunk megszerezni, vagy, hogy ez a blog hol fog tartani 3-4 hónap múlva. Eddig nem volt rám jellemző ez a rendszerben gondolkodás.

A munka nagyon megy, soha nem ment még ennyire könnyen és jól.

Agyban nagyon összeszedett vagyok, és elszánt.

Mindemellett, néha kicsit nem találom a helyem.

Olyannyira az életem részévé vált, hogy igyak, hogy – nyugodtan kövezzetek meg ezért a mondatért, én is megtenném, csak magamat nem tudom akkora erővel megdobni, hogy értelmes legyen, mert ugye rövid hozzá a karom – szóval van bennem egy üresség, talán mondhatom, hogy hiányérzet. Nem az alkohol hiányzik konkrétan, hanem egy darabja az életemnek, amit igyekszem pótolni, de azt hiszem, ehhez idő kell. Vannak napok, amikor nem is gondolok erre egyébként, de ma pl. lementem az ATM-hez pénzt kivenni, és nagyon megijedtem, hogy én most be fogok menni borért.

Végül fejbevágtam magamban azt a kis hangot, és nem mentem be, de na, vannak ilyen napok.

Néha nagyon nehezen alszom el, ez régen is jellemző volt, amikor kimaradt 1-2 nap. Kipattant szemekkel pislogok sokszor hajnali 2-3-ig, mint valami bagoly.

Szóval, őszintén megmondom, hogy néha van bennem 1 üresség érzés, de érzékelhetően sokkal jobb az életem nyilván, és jó irányba is haladok. Csak jó lenne ugyanezt a motiváltságot megtalálni „magánemberként” is, ami munka – fronton rám tört.

Ígértem, hogy írok az első hónapról is, mert szerintem az érdekesebb, mint a második:

Szóval az első napok nehézségei után – mert azért ott még elég szarul voltam fizikailag is – némileg megnyugodtam, és ideje volt számot vetni azzal, hogy mi maradt a csatatéren.

Szóval ott voltam én: célok nélkül, 3-4 embert leszámítva csont magányosan,a legtöbb értékes dolgot az életemben leépítve, tele elszámolni valókkal, hülye döntésekkel, felhívandó emberekkel, nem akarom magam sajnáltatni, mert ezt mind magamnak csináltam, de nem volt egyszerű, na.

Kellett hozzá nem kevés erő, hogy azt mondjam, hogy oké, akkor én ezzel szembe akarok nézni, felemelem a telefont, elkezdek újra építkezni, és nyomuljunk. Mert hazudnék, ha azt mondanám nem úszott be az agyamba a gondolat, hogy „bánja a f….. –m, igyunk, és nem lesz semmi gond.” Néha még ma is beúszik.

Az első hónap erről szólt:

• „nem iszom basszus, akkor sem iszom, nem szabad”,
• „szia, tudom, hogy régen beszéltünk, meg eléggé eltűntem, de gondoltam valamikor összefuthatnánk”,
• „Tisztelt Hölgyem/Uram, Alulírott azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy az Önökkel szemben fent álló, xyz tartozásom kapcsán részletfizetést megítélni szíveskedjenek.”
• „Nem iszom, nem!”
• „A fizetési könnyítést azért kérem, mert a tartozás egy összegű megfizetése jelen pillanatban nem áll módomban.”
• „Edzőtermi tagsága x hónap x-étől y hónap y-áig tart.”
• „Rohadtul nem iszom!”
• „Ne haragudj!”
• "xyz rohadtul elolvasta az üzenetet, amit neki küldtél, de nem válaszolt"

És aztán végül ugye ittam, december közepén.

Nagyon őszintén megfordult a fejemben, hogy nem közlöm a blogon ezt az információt, de végül elmondtam ugye azonnal, mert rájöttem, hogy ha itt, anonim módon se tudok – gyakorlatilag saját magammal – őszinte lenni, akkor jobb is ha hülyére iszom magam.

Szóval megírtam.

Elkezdődött a második hónap, és kezdtem összeszedni magam némileg. Felhívtam mindenkit, elintéztem mindent, és elkezdtem az „új életem”.

Na és itt jött be az, amikor egy friss házasságnál azt mondjuk, hogy „aztán elkezdődtek az unalmas szürke hétköznapok.”

És most bevallom, néha kicsit üresnek érzem magam.

Viszont az, hogy nem akarok inni, erősen bennem van, mert tudom hova vezet, és bár nem mindig könnyű, tetszik a mostani fizimiskám, kívül, belül.

Zömében jól vagyok, ma mondjuk pont egy nagyon szar napon írom ezt a posztot. Pedig aztán egyébként nem történt ma semmi különös.

Érdekes amúgy, mert néha meg annyi motiváció meg energia van bennem, hogy el tudnék húzni 1 vonatot :) 

Na mindegy, ez van jelenleg :) 

Irány a következő hónap :)