Jó lesz-e az nekem, ha bevallom a környezetemnek, hogy iszom?
2016. szeptember 30. írta: józanakaroklenni

Jó lesz-e az nekem, ha bevallom a környezetemnek, hogy iszom?

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

Természetesen csak a saját esetemből tudok kiindulni, és feleslegesen sem szeretnék okoskodni, de én óvatosan bánnék ezzel.

Azt semmiképpen nem javaslom, hogy tartsd teljesen titokban.

Én nagyon sokáig teljesen titokban tartottam, és felőrölt.

Aztán, mikor egyszer nagyon mélyre sikerült kerülnöm, elmondtam 2 embernek.

Közülük az egyiknek hiba volt.

Az az illető, akitől a legjobban vártam volna azt, hogy legalább elfogadóan reagál, rettenetesen reagált. Nyilván nincs szükségem tutujgatásra, agyvérzést is kapnék tőle, de azért az állandó csesztetésre, meg rosszindulatú megjegyzésekre sem lenne. Ennek ellenére talán annyiban nem volt hiba, hogy jó, hogy a legközvetlenebb környezetemben is tud valaki a dologról, ha bármi baj lenne.

A másik illető egy barátom. Ő nagyon segítőkészen reagált, nem zaklat a dologgal, nem tesz megjegyzéseket,nem kér számon, de bármikor felhívhatom, ha beszélnék a dologról.

Az utóbbi illetőnek szintén volt egy függősége korábban, ugyan nem alkohol, de letette a szert néhány éve, azóta tiszta.

Hogy mi itt az óriási különbség?

Én azt gondolom, hogy azt, hogy milyen függőnek lenni csak egy függő értheti meg igazán.

Mielőtt először jártam anonim alkoholisták gyűlésen, azt gondoltam én valami félresikerült elcseszett szerzet vagyok a magam kis gondjaival.

Féltem is elmenni. Tudtam, hogy nem fognak bántani, vagy kiröhögni, de azért az ember mégiscsak szégyelli magát.

Egy csoda volt. Ott volt x másik ember, akik DEKÁRA UGYANAZT élik át nap, mint nap, amit én.

Erre ráébredni nagyon jó érzés volt. Kicsit „normálisabbnak” érezni magam egy – két órára irtózatosan jó érzés.

Bár nem értek mindenben egyet az AA módszereivel, ha alkoholproblémád van, menj el, soha sehol olyan támogatást nem fogsz kapni, mint ott!

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr3911754027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piroshangszóró 2016.09.30. 18:22:54

Talán ne vegyél több piát, kurva egyszerű. Van aki cigizik, több (tíz) éve, gondol egyet, másnap már nem vesz cigit, leszokik. Elhatározás kérdése, ennyi.

2016.09.30. 20:09:20

@piroshangszóró:

Ez jópofa egyébként.
Dagadt vagy? Fogyj le. Boldogtalan vagy? Boldogulj. Iszol? Ne igyál.
Tkp. tényleg kurva egyszerű, csak a probléma mellett sikerült elsiklani.

hibrid 2016.09.30. 20:23:59

@piroshangszóró:
Öt perc guglizgatás-olvasgatás is elég lett volna ahhoz, hogy ne beszélj badarságokat. Igen, előfordul, hogy valaki leteszi az alkoholt úgy, hogy "nem vesz több piát". Az esetek messze túlnyomó többségében viszont kizárt, hogy segítség nélkül (gyógyszer, mentális támogatás-kezelés) el lehessen dobni akárcsak egy közepes alkoholfüggőséget is. A dohányzásról és az alkoholról való leszokás között kb. akkora különbség van, mint egy kavics és egy malomkő között. Milliószám vannak volt dohányosok, akik segítség nélkül 20-30-40 év után leteszik a cigarettát egyik napról a másikra (köztük én is). Mindenki ismer ilyen dohányosokat, viszont senki sem ismer ilyen alkoholistákat. Szerinted miért?

józanakaroklenni 2016.09.30. 20:25:16

Nincs ezzel gond, őszintén kívánom, sose váljon neki világossá, miért nincs igaza :)

hetiketto 2016.09.30. 21:34:05

Hello,

sok türelmet kívánok a blogíráshoz, és a kommentek tolerálásához.
Üdv,

Egy sorstárs

hapsi 2016.09.30. 21:34:09

45 éves vagyok, alkoholista...
Örömmel üdvözlök egy blogot, ahol ma van az első bejegyzés, az Index címlapján!
Ezek a rohadt véletlenek mindig...
Na mindegy, szia, minden jót, én nem foglak olvasni :-)
Ja, előzetes moderáció :-D
beszarás...

józanakaroklenni 2016.09.30. 21:37:18

@hapsi: Hát, ezt most nyilván nem fogod nekem elhinni (igazából különösebben nem is érdekel, hogy elhiszed -e, de a poén kedvéért elmondom): semmi közöm nincs az indexhez.
Nem vagyok belsős ember, nem feküdtem össze senkivel, meg nem is chemtraileztem tele Óbudát, hogy címlapra kerüljek.
Ami azt illeti, le vagyok döbbenve, hogy az első nap, másfél óra után ez sikerült, de ez is mutatja, hogy fontos a téma (meg ha lehetek kicsit beképzelt, talán azt is, hogy nem írok rosszul.)
Hogy miért van előmoderáció?
Mert a téma nagyon kényes. Remélem megérted. Gondolom nem, de ez már nem is az én gondom :)
Köszi, hogy benéztél!

ulanbator 2016.10.01. 06:49:12

Amit eddig írsz, teljesen olyan, mint amin én mentem keresztül a cigivel. 20 évig nagyon erős dohányos voltam és épp 10 évembe telt leszokni, az utolsó 1-2 évben már minden héten nekiláttam és elbuktam, könyvet írhatnék leszoktató módszerekről. Ketten maradtak körülöttem, akik még hittek benne, hogy egyszer sikerül.

Ezt tanultam, talán segít egy kicsit: Ezekért a dolgokért meg kell szenvedni, senkinek sem megy egyik napról a másikra. Nincs királyi út, mindenkinek más módszer működik, az a lényeg, hogy próbálkozz. Ha nem jön össze, próbáld újra. Ha egy módszerről azt gondolod, hogy nem működik, azért adhatsz neki egy esélyt, nem fog rontani a helyzeten. Beszélj nyitottan róla, akkor megtalálod azokat, akik segíteni tudnak. És legfőképpen, ha valamelyik nekifutásod nem sikerül, akkor ne szégyelld magad és gyorsan bocsáss meg magadnak, legyél jóban a függő éneddel.

she_wolf 2016.10.01. 06:49:26

@józanakaroklenni:
Az néha elgondolkodtat, hogy a címlapon milyen megfontolásból van ilyen vagy olyan bejegyzés.
A moderáció is gyakran elgondolkodtat.

Az első esetben találkoztam már olyan bejegyzéssel, ami valakinek a blogjából került ki, tudj' Isten milyen úton-módon. Nem gondolom, hogy az a illető címlaposnak szánta volna az írását, hiszen egy meghívásos blogból került ki.

A második esetben magam tapasztaltam, hogy egy teljesen hétköznapi blogból tilott ki a szerző (vagy ki?), egy decensen megfogalmazott ellenvetésem miatt, és magyarázat nélkül. Nagy cucc!:D
Isten és a net útjai kifürkészhetetlenek:)

A te írásod azonban szerintem nagyon is helyénvaló, mert többen küzdenek ilyesmivel, mint azt sokan gondolnák. És a probléma megoldása sem olyan egyszerű, hogy ne igyál, oszt jóvan!
Kemény erőpróba figyelmen kívül hagyni azokat a reakcókat, amik arra engednek következtetni, hogy az adott illetőnek lövése sincs az alkoholbetegség mibenlétéről.
Őszintén kívánok Neked nagyon sok sikert az utadon!
süti beállítások módosítása