Józan Akarok Lenni

#2. Podcast - Beszélgetés Ferenccel
2017. április 23. írta: józanakaroklenni

#2. Podcast - Beszélgetés Ferenccel

2_resz.png

El is hoztam Nektek a 2. Podcast részt - ez már profi körülmények között készült, érezhető lesz a hangminőség változása az előzőhöz képest! :) 

Ebben a részben Ferenccel beszélgettem, aki ismerős lesz a blogolvasók számára. 

Nagyon érdekes a helyzete, egy betegség speciális helyzetet teremt az alkoholizmusában. 

Elég messzire jutott az alkoholista "karrierjében", most azonban jó irányba mozdulnak a dolgai. 

Ami fontos: Ferenc esete tényleg speciális, hogy sikerül -e neki az, amit most szeretne, az majd kiderül, be fog róla számolni.

Én mégis arra kérnék minden érintettet, hogy véletlenül se próbálkozzon azzal, amivel Ő ! (Amit egyébként ő is kiemel.)

Ha hasznosnak találtad a beszélgetést, mindenképpen oszd meg! 

 

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr5612447913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton? 2017.04.24. 14:01:17

Nagyon kemény anyag. Harmadszor sikerült végig hallgatnom, mert tömény. @nem várt fordulat: nem egészen értem, miért gondolod, hogy újra lehetsz szociális ivó? Orvos mondta neked, hogy ez oké így? Nem szándékozlak megsérteni persze, csak általában mindenhonnan azt hallja az ember, hogy fizikai képtelenség újra normálisan inni egy alkoholista számára. Nem félsz, hogy visszacsúszol?
Egyébiránt nagyon bátrak vagytok mindketten.
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.24. 16:50:27

@nem várt fordulat:
Tényleg tömény, kezdve a sörhabbal. Nekem is az volt az első szeszes élményem, hogy ugyanmár, habot lehet, az nem árt, és tuti érzés volt kölökként, hogy a "nagyok" bevontak az életükbe, teljes értékű tagnak tekinthettem magam a felnőttek világában, hiszen lám, már a habnál tartok! És Téged hallgatva innentől felülkerekedett bennem az egyébként is meglévő "hasonlítgatósdi". Hogy veled mi, mikor és hogyan történt, és velem hogy volt ez az egész.
Mint korábbi hozzászólásaimban is olvasható, én egészen fiatal felnőtt koromig hadilábon álltam a piával, nem ittam (leszámítva életem első és brutális berúgását kb.17 évesen egy Korál koncerten), mert láttam hogy a közvetlen családi környezetemben hová vezetett a piálós életmód. Kösz, én ebből nem kértem.
Ha mondhatok ilyet, akkor a Te életed az enyémtől ebben a fázisban totálisan kettévált. Újbóli "talákozásunk" a sörhab rendszeres megvámolása után a kórházi ágyon történt -virtuálisan.

És én igazából a beszélgetéseteknek arra a részére fókuszáltam -és teszem most is. Mert ott viszont sajnos több a hasonlóság köztünk, mit az kívánatos volna:(
Bennem megvan az a talán nem szerencsés dolog, hogy mindenkit magamhoz hasonlítok, és másokhoz hasonlítom magamat.
Mindent úgy vizsgálok, hogy "hozzám képest valaki", vagy "másokhoz képest én". Viszonyítási alapon vonom le a következtetéseket, és ez nem biztos hogy mindig jó, ezt belátom, mert így talán olyan színezetet kaphat a dolog, hogy magamat helyezem a középpontba. Holott csak arról van szó, hogy megpróbálom a magam helyét belőni a társadalomban, az engem körülvevő világban.

Mindaz, amit az elvonásról mondtál, betűről-betűre úgy volt nálam is, és szerintem mindenkinél így van (mert ez a tankönyv szerinti ok-okozati összefüggés, biokémia), csak van, aki a dolog nem éppen eye-candy megnyilvánulása miatt decensen hallgat erről. Mert pl. nőként bevallani a lepukkantságot, igénytelenséget nem fér bele a nőiségről alkotott képbe.
Próbáljuk már meg elhinni és elfogadni azt, hogy a keményen függő alkoholbeteg (pláne, akinek a laboreredményeitől még a dokik is csak a tarkóra vonják a szemöldöküket) nem divatlapból kilépett, frissen borotvált és fodrászolt ember, hanem biza egy szarkupac:(
Ebből az "entitásból" újra embernek lenni, na az a valami!
És Te ezt megcsináltad, még ha kényszerű és kötelező hazugságok árán is, de újra ember vagy. Gratulálok hozzá! Őszintén.

A beszélgetésben most ott tartasz éppen, hogy az ellátórendszer balfaszságát meséled, amikor is cefrésen mentél be a dokihoz. Így én is jártam, és ki is akadt a dokinő, hogy maga ivott, érzem! Mondtam, hogy ja, ittam. Ha nem teszem, akkor nem tudok eljönni, meg tetszik tudni ezt érteni? Az alkohol tart egyben, annak köszönhetem, hogy tudok járni (horribile dictu!: autót vezetni!!!), nem akadnak össze a lábaim, mint ahogy a nyelvem sem. Alkohollal a szervezetemben vagyok képes józanul létezni, gondolkodni, Önnel beszélgetni. Ez nem "bátorságvíz", hanem gépzsír a fogaskerekeknek.

A többi pedig... a snapszer partik jók voltak, bírtam:) Gyakorlatilag az volt az egyetlen, ami le tudott foglalni. A többi egészen minimális lehetőség nem bizsergetett meg. Egyszer voltam egy össznépi izén, dumálgatás volt, amit köszöntem, soha többet. "Kommunikációs tréning", kösz, nem. Önzőztem.

Ami nagyon megrémisztett, az az, hogy már vagy egy éve absztinens voltam, amikor beütött krach. A fizikai/neurológiai/biomechanikai következmények, melyek egy részétől még mindig szenvedek. Egy megkésett vagy későn észrevett folyomány, okozat.

Nagyon úgy tűnik egyébként, hogy csak én vagyok itt annyira elfuserált, hogy az íze és nem a hatása miatt szeret(t)em/szeretném az alkoholt:)
Éppen azért, mert nagyon jót tudom már hogy mennyire vagyok függőségre hajlamos, nem merek azzal kísérletezni, hogy mennyi lehet az a rum, vagy vodka, whiskey (rum, rum, rum...) amennyit megihatok. Mert sajnos nincs tól-ig határ, amin belül biztonsággal mozoghatnék:(

Lenne egy kérésem: megírnád, hogy mi az a vérnyomáscsökkentő amit említesz? Jöhet hátulmélben is, a férjem miatt kérdezem. Neki gyakran magasabb a vérnyomása a kívánatosnál, és szorongós-kapkodós-elhagyom-nemjuteszembe típus. Nem szeretnék itt bővebben írni róla, teljesen más jellegű a dolog, itt teljesen offtopik.
Ha nem ismerős a gyógyszer, szeretnék utánanézni, olvasni róla. Előre is köszönöm:)

Ami az anyag egészét illeti: azt is köszönöm!:)
Ja, és irigyellek:D

(Szigorúan magánjellegű megjegyzés: a hangod szügyön vert, amikor először meghallottalak;) Betti jól mondta: "rádiós hang".)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.24. 16:51:26

@she_wolf:
Úristen.... amikor írtam, sokkal rövidebbnek tűnt:(
Bocs mindenkitől:)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.24. 17:20:21

@Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton?:
Nehéz kérdéskört vetettél fel, mert szerintem ez több összetevőből áll.
Az alkoholizmusnak is megvan a maga evolúciója. Akkor is, ha nem genetikusan vagy függésre hajlamosnak kódolt.
Vannak kezdetben a ritka alkalmankénti ivások, majd ez a helyzetedtől, életviteledtől, annak minőségétől változhat különböző mértékben. Ez egyszerű hozzászokás, a szervezet toleranciája a bevitt anyaggal szemben.
Eljuthatsz addig is, hogy függő alkoholbeteg leszel. Ha képes vagy önismeretet elsajátítani, és magadat nem felmentő módon objektíven szemlélni, akkor szerintem is lehet szociális ivó egy függőből hosszabb leállás és az élete átszervezése után.
Csak éppen nagyon észnél kell lenni közben.

A genetika más tészta, ott a hajlam a döntő. Ha egy genetikusan függésre hajlamos emberről van szó, akkor szerintem az inkább ne próbálkozzon meg még hosszabb leállás után sem újra húzogatni az oroszlán bajszát:)
Bár nem mai cikk, de úgy gondolom, érdemes elolvasni, ha közérthető de alapos tájékoztatás kíván valaki:
www.otvenentul.hu/egeszseg/36852
Válasz erre 

RTB 2017.04.24. 20:59:40

jó volt, bár a nagy része a kommentekből ismerős volt:) engem igazán ezeben a beszélgetésekben a dolog lelki háttere érdekelne. Ki milyen úton ér el oda, hogy függő lesz. Milyen hatások érték gyerekkorában és ez milyen kihatással van a mostani életére. Nem várt fordulat Ferenc esetében is pont az volt az érdekes, amit a kora kisgyermekkori elhanyagoltságról mondott. ÉS természetesen az ADHA, amiről még soha nem hallottam így és az általa elmondottak egy része rám is igaz: cikázó gondolatok, bármi el tudja vonni a figyelmemet, állandó zene, dallamok az agyamban. Viszont késni nem szoktam és szeretem rendszerezni az életemet.
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.25. 02:46:03

@nem várt fordulat:
Köszönöm szépen, felvetem majd neki hogy kérdezze meg az orvosát:)
Válasz erre 

jeanvaljan52 2017.04.25. 13:58:27

Már többször megállapítottuk, hogy Betti nagyon jól ír, most meg kell állapítani, hogy Ferenc nagyon jól beszél. Ha szinkronrendező lennék, rögtön felkérnélek szinkronizálásra vagy valamilyen narrátori munkára, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen orgánummal bír az, akit hallgatnunk kell.

A Tiéd kellemes, könnyed, magabiztos és megnyugtató. Azt gondolná az ember, hogy az "állandóan jár agyam, nem tudom fékezni sem..." érzésed miatt valami nyugtalanság tölti meg a levegőt, amikor beszélsz, de erről szó sincs. Lehet, hogy a hiperaktív agytevékenység gyógymódja az agy állandó foglalkoztatása? Például kommunikációval?
Szóval a felpörgött agytevékenységű személy a beszéd által kerül nyugalmi állapotba?

Annyi bizonyos, hogy a turbón járó elmét kár alkohollal tompítani-butítani. Az nem hoz megoldást. Helyette inkább - akár csak hobbiból - szinkronizálj. Vagy légy narrátor.
Abban a társaságban még valami jó partnerre is rátalálhatsz, ami nagyon időszerű...
(Ezen is el szoktam csodálkozni: 40 éves emberek, és se asszony, se pasi, se kutya se macska. Mikor kezditek el a fészekrakást? Szó szerint egy fa elültetését, egy ház felépítését, egy gyermek nemzését? Mert ezek igen-igen értelmes célok... Majd ötven fölött?)

A függőség általad hangsúlyozott felismerését (beismerését), illetve ennek a fontosságát én is fontosnak tartom.
A "függőből átmegyek mértéktartóba" változatban viszont nem bízok, még ha el is hiszem Neked, amit az utóbbi hónapok tapasztalatairól mondasz. De ingoványos talajon jársz. Ráadásul a gyógyszereid is - számomra - zsákbamacskát jelentenek. Nem azért, mert nem vagyok orvos. Hanem mert tényleg nem hiszek abban, hogy gyógyszerekkel kell kigyógyulni az alkoholizmusból.

Azután. Sokak tapasztalata, köztük az enyém is, hogy sokkal könnyebb egyáltalán nem inni, mint mértéktartóan iszogatni. Ha elkezded, nehéz, vagy inkább lehetetlen, megállni.

Persze ne legyünk telhetetlenek. Valóban a legnehezebbek közül való annak bevállalása, hogy "többet az életben nem akarok inni". Az éppen jó útra térőnek ez felér egy csonkolással. Mintha levágnák a kezét. Vagy a lábát. Vagy mindkettőt.

Persze valljuk be, hogy ez a sokkhatás összefügg a függőség meglétével. Valaki, aki még életében nem ivott alkoholt, sokkal könnyebben bevállalhatja, hogy a jövőben sem fog. Nem tudja, miről kell lemondania.
A függő tudja. És sokallja az árát.

Később, ha sikerül az absztinencia (akár többszöri nekifutásra, de sikerül), akkor ez a bevállalás persze egyre könnyebb lesz. Jómagam 15 év eltelte után el nem tudom elképzelni, hogy miért innék újra?
Mi szükségem lenne rá?

Tehát ma már nem lemondásként élem meg azt, hogy nem iszom. Nem vágyódom egy percig sem arra, hogy újra ivó - természetesen mértéktartó - legyen belőlem. A bort elfogyasztom szőlőként, a pálinkát sárgabarack formájában. Tökéletesen kielégít. Nagyobb hiányt ne szenvedjek ennél.

Szóval az idő, nagy orvos. Nagyobb és hatásosabb, mint az addiktológia rendszere. Itthon és a nagyvilágban.

Jó a blog, csak így tovább!
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.04.25. 14:37:11

@nem várt fordulat: Igen az "őőő"-ket kivágni kicsit nehezebb volt, mint gondoltam, majd belejövök :)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.25. 15:59:56

"Tehát ma már nem lemondásként élem meg azt, hogy nem iszom. Nem vágyódom egy percig sem arra, hogy újra ivó - természetesen mértéktartó - legyen belőlem."

Ha van valami amiért tudlak irigyelni, akkor ez az.
Bennem még megvan a vágy, fel-felhorgad. Ritka alkalmanként, de akkor iszonyú erősen. És rohadtul utálom magam egy egyszerű élvezettől megfosztani, még mindig kényszernek, béklyónak érzem. Mert tudom, hogyha megkóstolnám, nem tudnék leállni. Úgyhogy inkább totálisan elutasítom, nem kísérletezek.
Csak abban bízom, hogy még 8 év, és én is ott fogok tartani, ahol most Te.

"Mi szükségem lenne rá?"
Mi szükségem van arra, hogy megegyek még egy szelet sütit? Megigyak még egy bögre tejet? Még 10 percet lustálkodjak? Megtegyek bármit, amihez éppen kedvem van, időm van rá, eszközöm hozzá?
Nincs rá szükségem, de jólesik, és megcsinálom. A süti után iszom egy pohár vizet, vagy egy fél bögre tejet, lusti után összekapom magam és teszem a dolgomat. Az 1 rum után viszont jön a tesója, majd az egész család dédistől, ükunokástól. És én meg felborulok, mint a cserebogár, majd kezdődik az egész istenverése elölről.
Mert én -a függő- így működöm.

Megelőzendő a kérdést: miért nem eszem meg egy egész tortát, iszom meg egy karton tejet egyszerre? Azért, mert jelentős mennyiség a gyomornak térfogatban. Ennyire egyszerű. A szervezet is közbe tud lépni azzal, hogy "megcsömörlik", vagy éppen visszaadja a felesleges mennyiséget. A cefre ágyba küld, vagy a sittre, kórházba.
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.04.25. 17:44:42

@nem várt fordulat: Nincs ezzel részedről semmi baj, tényleg rádióba való hangod van (ha akarsz gyakorolni szólj, pont keresnék valakit, aki mond fel nekem előzetest a podcastekhez amit minden adás elejére bevágnék.)

Amit mondtam, az tényleg a vágásra vonatkozott, mert tényleg nem könnyű szépen kivágni az "őőő"-ket, ha nem vagy benne pro. (és én nem vagyok.)

A legtöbb ember úgy "őőő"-zik, hogy hozzákapcsolja az előző szóhoz, pl:
- "hátőőő"
- "ésőőő"
-"akkorőőő"
-"szóvalőőő"
- "tehátőőő"
és így tovább.
Mivel eközben levegőt sem veszel (én sem), hanem egy szót alkotsz, nehéz szépen megvágni. Meg lehet gondolom, aki ért hozzá, de én is még tanulom. Viszont vállalhatatlannak sem érzem, különben inkább ki sem raktam volna.

Ami meg a beszédet illeti, mindketten először voltunk stúdióban. Ehhez képest szerintem a te részed teljesen rendben van.
A sajátomtól az agyvérzés kerülget, de én meg tudok tanulni (beszédtechnikán pl.) és majd belejövök. Te meg túl vagy rajta! ;)
Ahogy privátban is mondtam: "A kész jobb, mint a tökéletes!" :)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.25. 18:55:28

@józanakaroklenni:
Szerintem meg teljesen emberi volt a dolog. Pontosan ezektől. A téma kapcsán nem könnyű gördülékenyen fogalmazni, itt érthető ha valaki "őzik" lányos zavarában, vagy a megfelelő szavakat keresve.
Különben sem castingon voltatok egy Lándzsarázó Vilmosos filmhez:)

Attól viszont ki tudok fordulni a számon, amikor hazánk "nagyjai" -akiknek ugye előre megírják a szöveget és a szájukba rágják a szavakat- irgalmatlan hibákkal beszélnek, akár mondattani, akár beszédtechnikai hibákról van szó. Két mondatot nem tudnak normálisan összefűzni, és folyékonyan elmondani. Pedig ebből élnek, hogy jár a szájuk. Hovatovább már CSAK ebből, mert minden másban (igaz, ebben is) impotensek:(
A zidijóták:(
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.25. 18:59:21

@nem várt fordulat:
Én is meghallgattam, többször. Apróságokkal ne törődj, a hangod mindent visz!;) Ez is -mint oly sok minden- gyakorlás kérdése, és meglesz a rutin.
Válasz erre 

jeanvaljan52 2017.04.26. 12:28:55

@nem várt fordulat:
Arra biztattalak, hogy használd a szimpatikus hangodat a médiában, sokaknak örömet szereznél vele, amint az látszik az itteni visszajelzésekben is. Úgy fogalmaztam, hogy "ha szinkronrendező lennék", akkor rögtön felkérnélek szinkronizálásra vagy valamilyen narrátori munkára, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen orgánummal bír az, akit hallgatnunk kell.

Viszont én nem vagyok jártas a médiában; ott én csak fogyasztó vagyok. Néző, hallgató vagy olvasó. Nem tudok Neked ilyen elfoglaltságot biztosítani, hobbi szinten sem. Csak továbbra is biztatni tudlak: próbáld ki, számodra ez nagyon értelmes elfoglaltság lenne.
(Szívesebben hallgatnálak, mint G. Károly szinkronszínészt, aki minden második filmben szinkronizál. Illetve most kezd kikopni. Talán.)

Mellesleg az is egy nagyon jó kihívás, a médiába betörni. Minél nehezebb, annál szebb feladat. Ha kicsiben, hobbi szinten elkezdenéd, biztosan sikered lenne. és hangsúlyozom, értelmes elfoglaltság.

Gyakorolási terepet Betti pendített meg ez ügyben részedre, amikor azt írta tegnap: "tényleg rádióba való hangod van (ha akarsz gyakorolni szólj, pont keresnék valakit, aki mond fel nekem előzetest a podcastekhez amit minden adás elejére bevágnék.)"
Válasz erre 

jeanvaljan52 2017.04.26. 12:34:42

@józanakaroklenni:
Nekem a Te hangod is tetszik. Nem érzem a hadarást sem. Az pedig, hogy valaki gyorsan beszél, az nem gond. De a gyorsaság sincs eltúlozva. Lehet érteni. Azt gondolom viszont, hogy kicsit a rekeszizmaidat kellene ellazítani. Kicsit mélyítené a hang-szint; kevésbé érződne, hogy izgulsz. Még így is megmaradna a hangod kedvesen csicsergőnek.
Válasz erre 

2017.04.26. 14:44:42

@she_wolf:
Téged mikor hallhatunk ?
Rendkívül jól írsz, eszméletlen az egész eddigi élet-történeted, én szívesen hallgatnálak :)) (Csak zárójelben, én Veled kezdtem volna ezt az új projektet, természetesen a többiek is "jó" választás :))))
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.04.26. 14:50:22

@VWanda: Nem mondom, hogy nem örülnék neki, de senkit nem szeretnék direktben megkérni erre (mármint érintetteket), mert érthető, hogy nem mindenki szeretné vállalni a hangját :)
Kiraktam a Facebookra, hogy folyamatosan lehet jelentkezni, lesz még promózva ez most egy darabig.

Egyébként meglepődtem rajta, hogy mennyien jelentkeztek, azt hittem majd lasszóval kell vadásznom az embereket, de szerencsére nem :)
Űgyhogy @she_wolf: ha szeretne jönni bármikor szeretettel várom, addig is meg örülünk az írásainak :)
Válasz erre 

2017.04.26. 15:27:41

@józanakaroklenni:
Betti, ez ok. én nem fb.-ozom. Egy-két ember "színes" élettörténete hangilag is érdekel (ne), csupán ennyi. Sok sikert mindenkihez, aki segíteni tud !:)))
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.26. 16:41:01

@VWanda:
Ez kedves, köszönöm!:)
Engem legfeljebb akkor hallhatsz, ha tömeget kell oszlatni:D
Saját önkritikus megállapításom, hogy tömegoszlató hangom van. Na nem azért, mert olyan erős, vagy karakteres, henem mert aki hallja, a vészkijáratot keresei. Lagalábbis ami az énekhangomat illeti.
A beszéd számomra bonyolultabb, mint az írás, mert csapongóan gondolkodom. Elkezdek valami teljesen általános, hétköznapi dologról beszélni, és aztán...... hol is tartottunk? Nem eltévedek a tekervényekben, hanem benézek oda is, ami kapcsolódik, de kb. az ezredik mellékszál.

Írásban ezt könnyebb kontrollálni. Pesze ha egy téma adott, kötött és nem lehet kitekintgetni belőle, akkor jön az, hogy 2 óra duma, ami a lényeget összevágva 10 perc:)
Itt is feltűnik, hogy az átlagosnál általában hosszabbak a hozzászólásaim, de ez nem a "sok beszédnek sok az alja", hanem túlbiztosítás.
Igyekszem kikerülni, hogy félreérthető legyek.

Viszont egy kompromisszumos lehetőség eszembe jutott (igaz, már korábban is, csak nem mertem felvetni): fórumos "tali".
Hogy mi lenne, ha azok, akik arccal is vállalják egymás előtt magukat összejönnének egy délután? Most már az időjárás is jobb, nem kell feltétlenül beülni valahova, szabadban is el lehetne tölteni pár órát beszélgetve. Hátulmélben lehetne egyeztetni, a vonzatát pedig itt, vagy már az új oldalon publikussá tenni.
(Zenei topiktársakkal volt már ilyenben részem nem egyszer, és jó barátságok, hasznos ismeretségek születtek így.)

Betti pedig vadászhatna alanyok után:D

Ha már Betti: én (sem) nem facézok, így is többet kotlok a gépnél mint az kívánatos lenne, nincs szükségem a facéra. Fent vagyok ugyan kamu névvel a húgom kedvéért, de én inkább a személyes kapcsolatok és az élő beszéd, magánlevelezés híve vagyok. Ha úgy tetszik: old school:)

Visszatérve az eredeti felvetésre: maradnék az írásnál -legalábbis egyelőre:)
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.04.26. 16:44:43

@she_wolf: Ez nekem is eszembe jutott, illetve kérdezte is már 1-2ember, hogy tervezünk-e ilyet, majd írok róla egy bejegyzést, hogy aki jönne az írjon nekem privátban e-mailt :)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.26. 16:49:33

@józanakaroklenni:
Ha csak annyi bajom lenne, hogy "őőzés", akkor az királyság lenne!:)
Nem vagyok beszédhibás, a hangszínemet átlagosnak mondanám, de gyakran hangutánzok, vagy hanggal illusztrálom, hogy dolgozik az agyam a megfogalmazáson. Nálam ez az "őzés". Nem túl szerencsés dolog:)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.26. 17:13:08

@józanakaroklenni:
JELEN!
Én nem akarok elbújni, rég felvállaltam magam -természetesen a szeretteim óvása mellett.
Nem mondanám azt, hogy innen akár egy önsegélyező csoport is létrejöhetne, de a kommenteket olvasva úgy vélem, hogy sokan vannak, akik kötetlenebb körülmények között oldottabbak lennének. És itt arra is gondolok, hogy amit az ember itt leír (hiába névtelenül, arc nélkül) itt is marad. Gyakorlatilag végleg. Ez lehet teher annak, aki beszélne, de nem mer. Egy személyes találkozó alkalmával pedig elmondhatná hogy mivel próbálkozott eddig, ki lehetne tárgyalni intézményeket, tapasztalat csere-bere, börze. Gyakorlatilag ugyanaz mint itt, csak éppen hús-vér emberek között. És kimozdulási lehetőség is.

(Amiatt pedig senkinek ne legyen lelki trippere hogy éppen hogy néz ki, nem swinger klub alapításáról van szó.)
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.04.26. 17:15:21

@she_wolf:
"(Amiatt pedig senkinek ne legyen lelki trippere hogy éppen hogy néz ki, nem swinger klub alapításáról van szó.)"

De aztán még az is kisülhet belőle :)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.26. 17:51:19

@józanakaroklenni:
Az meg már nem tartozik másra:)
("Ami Vegasban történik, az Vegasban is marad.")
Ne tessék eltérni a témától, még a végén .... na!:)
De egyébként pedig bármi megtörténhet. Olyan hülyeség jutott most hirtelen eszembe, mint amikor magas szőke hapsi filmjében a két félkegyelmű egymás mellett találja meg a boldogságot az úszó stégen -nem jut eszembe a film címe:)
A jövőt (szerencsére) nem tudhatjuk.

Komolyra fordítva: az alkohol évek, évtizedek alatt goromba változásokat képes okozni, és nem csak a belső szervekben. Ezzel nem mondok újat.
Hízás-fogyás, bőr -és hajbajok, egyebek. Aki már kifelé evickél a dologból, ezekkel általában szembesül. Kevés olyan szerencsés genetikájú ember van, akinél ez nem, vagy alig hagy nyomot. Ezek miatt lehetnek az embereknek önértékelési zavaraik, szégyenlősek lehetnek, "jaj, de hát hogy nézek ki" alapú huzalozással.
Erre utaltam, hogy nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy miért jöttél el, mi táplálja a bizalmadat ami végül elvezetett ide, és mit tervezel a jövőben?
Válasz erre 

VWanda (törölt) 2017.04.26. 18:32:13

@she_wolf:
Tömegoszlatás környékét nagyjából vállalom, pláne napjaink történéseit !:(
Félretéve a nem is olyan tréfát, nem tudsz olyat kitalálni, hogy hangilag ne tudnád magad vállalni. :))
Válasz erre 

VWanda (törölt) 2017.04.26. 19:05:00

@VWanda:
Jujj, nem kicsit voltam félreérthető, úgyhogy ezt most pontosítom: a tömegoszlatást természetesen az eu érdekében :)) (off topik, tudom)
Válasz erre 

she_wolf 2017.04.26. 20:20:32

@VWanda:
Hidd el, ha csak ezen múlna, már rég az ország pecójának a tetejéről kukorékolnék:(
Nem igazán a hanggal van baj, mint utaltam rá, hanem a csapongó szövegeléssel, szókereséssel.
A hangom csak nekem nem tetszik. Ha tetszene, már valamelyik sóban gajdolnék:D
Ha jól emlékszem, eddig még senki sem fogta be a fülét, ha beszélgettem vele.
De ha egyszer összefutnánk, világossá válna, mi a baj(om, nekem bajom) a beszélőkémmel:)
Válasz erre 

VWanda (törölt) 2017.04.27. 07:59:12

@she_wolf:
Már eddig is kíváncsivá tettél..
Válasz erre 

jeanvaljan52 2017.04.28. 16:07:40

@nem várt fordulat:

Kérlek; nincs mit.

Egyelőre még gratulációval sem jövök ugyan, de annak örülök, hogy léptél. Az eredményeket persze magadnak köszönheted majd; kicsi pont vagyok én ez ügyben. Mégis örülök, hogy sikerült egy tükörcserepet felmutatnom, és ebben a darabkában megláttad éned egyik pozitívumát.

Nehéz megmondani, hogy mitől ideális az ideális, de mindig van aktuális női szépség, van ugyanez férfiban, van menő arc, alak, és így tovább. Arról továbbra is biztosítalak, hogy a hangod igencsak "aktuális"; vagyis a mai ember számár menő, amelyet szívesen hallgat. Ha filmekben szinkronizálnál, biztos, hogy mindig Te lennél a pozitív figura, a hangod miatt. Ezek a szinkronrendezők általában jól megválasztják a kifejező hangokat. Ha az ember meghallja a filmben például az egyik pofa első két mondatát, sokszor már mondhatja is: na, ez a fátyolos hangú ez egy megbízhatatlan alak. És valóban: a végére ez tökéletesen beigazolódik.

No, ha a meghallgatód ráadásul szakember volt, akkor máris láthatott (pardon: hallhatott) valami fantáziát a hangodban. Függetlenül attól, hogy Te milyen fahangúnak érezted magad.

Az, hogy mélyről indítottál, sörrel a kezedben, a végén még jól is jöhet, de szerintem csak akkor, ha innentől kezdve, ha kicsinyenként is, de mindig felfele építkezel, és nem azt igazolod, hogy a megbízhatatlanság jelképe a kezedben nem szimbólum volt, hanem maga a való világ.

A szinkronizálás üzlet. Rengeteg ilyen feladat van, mert rengeted a magyar csatorna, és rengeteget szinkronizálnak. De mert üzlet, az üzletben érvényes szabályok vonatkoznak rá.
Tehát számít megbízhatóság.

Amikor azt hallom egy film elején, hogy magyar hangja Szabó Sipos Barnabás, akkor biztosan ott maradok az adón, és azt gondolom, hogy most talán egy jó film következik....
Sokszor be is jön...

A nézők még megszokhatják azt is, hogy magyar hangja ...... Ferenc.
És máris megélénkülnek kissé....

Persze odáig út vezet, amelyet végig kell járni. De nem sokkal értelmesebb, mint jagert vedelmi?
Válasz erre 

józanakaroklenni 2017.05.02. 08:43:14

@nem várt fordulat: Én ma podcastelek, de utána terveztem enni egy kézműves hambit a nyugati környékén, ha gondolod tarts velem.
Vagy moziba is akartam menni a napokban, az 1945-re, vagy a Körre, ha gondolod, gyere. Ez egyik se lesz vidám film, úgyhogy ha rossz a kedved választhatsz filmet, csak ne a Halálos Iramban 234-et :)

Ha gondolod jelezz, számom tudod.
Válasz erre 

jeanvaljan52 2017.05.03. 10:57:53

@nem várt fordulat:

Kedves Ferenc!

Csak az alábbi történettel szolgálhatok.

Egy vallásos ember bajba került, mert az árvíz elérte a házát. Mégsem ijedt meg, mert nagyon hitt és bízott istenben, és hitte, hogy az isten meg fogja őt menteni.
A szomszédok már menekültek, és hívták az emberünket is, hogy üljön fel a traktorukra, és menjen velük. De hősünk nem tartott velük, hanem azt mondogatta, hogy engem majd megsegít a jó-isten.
Később már ki kellett másznia a háztetőre, olyan magas volt a víz, és emberek jöttek csónakkal, akik szintén hívták magukkal, de az emberünk azt mondta, hogy én maradok, mert engem majd megsegít az Úr.
Utoljára egy helikopter körözött fölötte, de hősünk továbbra sem menekült, nem mászott fel a leengedett hágcsón, hanem azt mondta, menjetek csak, én bízom az Úristenben, ő majd biztosan megment engem.

Hanem a ház végül nem bírta a víz nyomását, összedőlt, és a vallásos emberünk a vízbe fúlt.

Ezek után került az Úr színe elé, akit rögtön kérdőre vont:
- Uram, miért kellet meghalnom, hiszen én hittem benned, bíztam benned, Te mégsem mentettél meg engem.
- Tévedsz, mondta az Úr. Először a szomszédokat küldtem, hogy vigyenek magukkal, de Te nem mentél. Azután csónakot küldtem érted, de Te maradtál. Végül egy helikopter is küldtem, de Te azt a segítséget sem fogadtad el.
Miért nem fedezted fel a lehetőségeket?
Miért nem akartál segíteni magadon?
Válasz erre 

RTB 2017.05.03. 11:45:12

@jeanvaljan52: Az önsegítő körökben ilyenkor szokott jönni a halk mormogás, hogy úgy van, igaza van, és esetleg legyen áldott az Ő neve.
És valóban: Ferenc komentjeire válaszolva is segítségben részesül.
Válasz erre 

she_wolf 2017.05.03. 19:48:41

@nem várt fordulat:
Jó utat, vigyázz magadra!:)

(Szigorúan csak a magam nevében, saját kéréssel: valami képalkotó cuccot viszel/vittél magaddal? Horvátországról ugyan lekéstem, de ha megosztanál pár képet én örömmel látnám, merre jártál/jársz. Fellőhetnéd valahova, ahol megnézhetnénk....esetleg.)
Válasz erre 

she_wolf 2017.05.03. 21:04:54

@nem várt fordulat:
Namármostanelőszöris: utána kellett néznem, hogy egyáltalán mijezaez?:D

Némi túrás után megvilágosodtam, de igencsak pitymallatosan fénylik a dolog.
Magyarul: lövésem sincs arról, hogy mi ez a kiterjeszett virtuális világos dolog, nincs a környezetemben senki (legalábbis nem tudok róla), aki hasonló vonalon mocorogna.
Éppen ezért a leírásaidnak csak egy részét tudtam felfogni, azok miatt viszont sárgultam:)
A sárgaság ellenére köszönöm, hogy megosztottad!:)
(És inkább ettől sárguljak, mint a cefrétől. Hát nem? De!:D)
Válasz erre 

she_wolf 2017.05.03. 21:24:31

@nem várt fordulat:
Valóságosan, és nem virtuálisan:)
Szép az az állat a lábaid között. Lassan több lesz belőlük így megörökítve, mint a valóságban, a szavannákon.... no hess!:)

Utaznék én is, fogok is, csak még nemtom hova, és legfőképpen mikor, de az tuti hogy nem gyakran. De még az idén elkezdem, mert nagyon nagy szükségem, (szükségünk) lenne rá, különben Rodézia lesz itthon!:)
Azon gondolkodom mindeközben, hogy mennyire be tudja valami szippantani az embert, mennyire észnél kellene lenni néha, és mennyire nem sikerül néha.

A képeket is köszi, és ez (mármint a képi megjelenítés, mint általános dolog) megint kérdéseket vet fel bennem azzal kapcsolatban, hogy hova tartunk. Fotó -és filmtechnika, VR, digit. grafika....

De ez már abszolut nem idetartozó dolog, pláne, hogy egy része érdekel, és egy egyszerű, gyerekes dologból kiindulva, ami párhónapos passzió most nálam:)
Válasz erre 

nem várt fordulat 2024.05.16. 05:44:00

@Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton?: szia!

eltelt egy kis idő, és nagyon durva életem volt azóta. most van egy csodaszép párom, szeretem, élek, ami hihetetlen. a piával visszamentem, de megint próbálkozom. de a lényeg, hogy rendben vagyok és élek, és jól vagyok. és köszönöm a szavaidat.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása