#1. Podcast - Beszélgetés Tamással
2017. április 19. írta: józanakaroklenni

#1. Podcast - Beszélgetés Tamással

1_resz.png

 

Az 1. Podcast részben Tamással beszélgettem, aki hozzám hasonlóan 25 éves.

11 hónapja, és 4 napja józan. 

Mesél a saját történetéről, illetve arról is beszélgetünk, mekkora probléma a fiatalok egyre növekvő alkoholfogyasztása. 

(Ez az első rész még hangminőségében nem lesz valami jó, mert sajnos ezt még nem tudtuk profi stúdióban felvenni, de a többi részben kifogástalan lesz a hang.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr7812436991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

józanakaroklenni 2017.04.19. 15:31:56

@HighOnWriting: Nekem se működik... hát mikor máskor is döglene be, mint mikor kirakok valamit :)))))

she_wolf 2017.04.19. 18:14:43

Meghallgattam, köszi, én teljesen jó próbálkozásnak gondolom.
Abba belemenni, hogy vajon hány alkoholbeteg lehet ma Magyarországon, eléggé bátor megközelítés. Legalábbis szerintem.
Való igaz, hogy a látencia miatt ezt megsaccolni sem lehet, azonban a vészharang ilyen hangos megkongatását is hibának gondolom, mert itt jön be megint az alkoholista -mint definíció- mibenléte.

Az pedig sajnos nagyon igaz, amit Tamás, Te , én, és szerintem még sokan mások is gondolnak: amíg a beteg részéről nincs beismerés, amíg akár nem érzi, akár érzi, de tudatosan hárít, addig nincs mit tenni.
A bajt az okozza, amikor az ezzel foglalkozó szakember bagatellizál, noha prevenciós tanácsért fordul hozzá egy érintett. Az mérhetetlen kárt tud okozni, és ennek folyománya lesz a későbbi riasztó statisztika.

józanakaroklenni 2017.04.19. 18:31:11

@she_wolf:
Kényes ez tény, én igazából csak azt akartam kihozni ebből, hogy jóval nagyobb probléma, mint az átlag ember gondolja, de tény,hogy túltoltuk kicsit.
Mit gondolsz jó próbálkozásnak?

she_wolf 2017.04.19. 21:05:48

@józanakaroklenni:
Azt gondolom jó próbálkozásnak, hogy érdemes megszólítani olyan embereket, akik mögött ivós múlt van, de már egy ideje nem élnek a cuccal.
Laikus, az utat valamennyire ismerő embereket megszólítani. Mondják el, hogy hogyan, mivel és milyen hatásra vagy éppen körülmények miatt kezdték (feltéve, ha ez valahogy megfogalmazható), meddig, milyen mélységbe jutottak el, és hogyan kászálódtak ki belőle.
A pozitív eredmény sarkalló, és ezzel meg lehet lovagolni azt az emberi hiúságot, ami általában úgy hangzik, "hogyha neki megy, nekem miért ne mehetne?".
Magad is látod, hogy mennyien mondják elkeseredve, hogy ebből nincs kiút, reménytelen a harc. Ezeknek az embereknek nagy löketet adhat az, ha valaki szájából azt hallják, hogy velem ez és így történt, ezt és így tettem, és most ez van, ennek pedig örülök, sőt, így érzem magam valakinek igazán, mert nem másokat, hanem önmagamat -a rosszabbik énemet, a beteg énemet, a könnyelmű és semmilyen következményekkel nem törődő énemet - győztem le. Ebből pedig csak hasznom származik, mert végre tartalmat és célt kapott az életem. A cél pedig az, hogy ilyennek maradni. Magamért, a családomért, másokért.

Fontosnak tartom, hogy ne igyon már egy jó ideje az, akit megszólítasz, mert kell egy bizonyos idő, mire jelentkezni kezdenek a józanság pozitív hatásai. De mindenképpen olyasvalakik kellenek, akik alaposan belemerítkeztek ebbe a dologba, és megjárták a mélységeket.

Mert meg lehet közelíteni ezt a dolgot szakemberek megszólításán keresztül is, csak éppen túrót nem ér az egész, ugyanis 99%-ban hegyibeszédet kapsz, azzal meg már tele a padlás.
Amit a szakember elmond(ana), azt minden egykor gyakorló alkoholista séróból löki álmából ébresztve is.
Hogy csak mértékkel, hogyha úgy érzed, hogy.... közben meg fó..sz és esti fény, ugyanis te magad is tudod, hogy a propaganda prevención kívül semmi más nimcs a kirakatban.
Tűzoltás van, nem időben érkező és megelőző segítség. Ennél kártékonyabbat elképzelni sem tudok, de a viharvert eüben abszolut nem csodálkozom ezen.

Valamit azonban hozzá kell tennem ehhez az egészhez: normálisan, kulturáltan, ritka alkalmanként inni jó, finom, ártalmatlan. Az, hogy a kölök nyáron meghülyül, vagy a tanév meghatározott időszakaiban egyszer-egyszer vidámabban megy haza, nem gondolom, hogy nagyon ártalmas lenne (természetesn ez nagyon sok dolog függvénye, nem térnék ki rá). De a szülőnek nagyon oda kell figyelnie az ilyesmire, és résen kell lennie. Tiltani, különösebb ok nélkül rémeket látni károsabb, mint egy "ez belefér, ez pedig nem" kör megrajzolása.
A kölcsönös bizalom nagyon kényes portéka, és könnyen tönkre mehet, helyrehozhatatlanul:(

RTB 2017.04.20. 15:16:04

Még nem hallgattam meg ezt, de megfogom

Most viszont segítsetek . Holnap veszélyes helyre megyek, ahol jönnek a sörök meg a rövidek. A társaság nagy része be fog nyomni rendesen. Félek hogy én is. A benzoval meg az egyéb cuccokkal leálltam, kicsit pörgős lettem de ismerem magam, nem tudom majd a mértéket es csúnya vége lesz. Ne menjek el?

józanakaroklenni 2017.04.20. 15:17:46

@RTB: Ha megteheted, akkor szerintem ne.... én is kihagyom az ilyeneket inkább, nincs az a koncert, vagy buli, vagy akármi, ami megéri, hogy kockáztassam a visszaesést... Ezek megvárnak ...

józanakaroklenni 2017.04.20. 15:20:20

@she_wolf: Ahogy mondtam is, én inkább a hozzáállásban látom a gondot, meg, hogy egyre korábban kezdik.
Pont beszélgettem egy ismerősömmel, akinek a 14 éves huga és a barátnői elég sokat kocsmáznak, kiszolgálják őket, fiúkkal kavarnak, úgy öltöznek, hogy hadd ne nevezzem meg a foglalkozást.... szóval értem én, hogy egyszer egyszer ha vigyorogva megy haza a gyerek, azon még talán a szülő is röhög egyet, de a korosztálynál én azt látom, hogy többről van szó....

sarkytamas 2017.04.20. 15:55:34

Nem is azzal lenne a probléma, hogy havonta egyszer egy kicsit "vidámabban" megy haza. Ha esetlegesen a szülők nem figyelnek oda az édes, drága gyermekeikre, akkor sokkal nagyobb probléma is lehet...és talán egyre többet járnak majd "vidámabban" haza. Persze hozzáteszem, hogy ilyenkor persze sokkal felszabadultabbak, eltűnnek a gátlások. Szerintem nem is kell többet leírnom, tudjátok mi jön ezután. Nem véletlenül tartunk ott, ahol tartunk.

jeanvaljan52 2017.04.20. 17:49:38

@RTB: Ne menj el.. Magadra gondolj, ne a meghívókkal foglalkozz. Őket nem fogja érdekelni a Te sorsod, a Te jövőd. Kinenteni sem kell magadat. Ha később magyarázkodni lesz kedved, mondj

jeanvaljan52 2017.04.20. 17:51:56

@jeanvaljan52: annyit, hogy nem volt kedved inni. Szoktasd Őket a helyzethez.

she_wolf 2017.04.20. 17:53:22

@józanakaroklenni:
Közhely, de sajnos igaz: felgyorsult (mi több, kurvagyors) világban élünk, és ez mindenen meglátszik.
Nem vagyok egy utca köve korú, de fiatal sem -már. A velem egyívásúak nagyon szépen megélték és folyamatosan megélik a módszerváltást, és figyelemmel követik a különböző újításokat, paradigmaváltásokat. Bizonyos esetekben alkalmazzák is azokat.

És ahogy én látom, a gyereknevelés, a rájuk való odafigyelés is némely szempontból hátrányára változott meg.
Mondjuk ez tőlem eléggé érdekes megfigyelés vagy megállapítás, hiszen nekem nincs gyerekem. Ugyanakkor nem vagyok vak, és remete sem.
Manapság okosan lavírozni jóval nehezebb, és szülő legyen a talpán, aki lépést tud tartani a kiskamasza/kamasza tempójával.
Barátnőm két lánya jutott most hirtelen eszembe, náluk ellentétesebb jellemű, neveltetésű tesókat még életemben nem láttam. Ég és föld a két nő. Szülői mentséget tehát nem keresek, pedig lehetne találni.

A tágabb környezet azonban igenis hibáztatható. Abban mindenképpen, amire te is hivatkoztál: kiskorúak, fiatalkorúak kiszolgálása. Az tuti, hogy azt a boltost, vagy kocsmárost aki ilyen fiatalokat korhatáros cuccal kiszolgál, keményen szankcionálnám. Nem létezhet olyan mentség, hogy "de akkor miből éljek meg, kiskeccsókom?"!

Az, hogy egy szülő mit enged meg a gyereknek és mit nem, valamint hogy ez mihez, hova vezethet, a szülő döntése.
A szülői példa lehet ragadós, vagy pont ellentétes hatású. Az a szülő, aki ezt nem veszi figyelembe ti. hogy a gyereke számára ő ugyanúgy lehet jó, mint ellenpélda... most mondjam, hogy annak nem való gyerek? Nem mondom, több okból sem:)
A szülői példák pedig többgenerációs történések alapján ilyenek, vagy olyanok.
Persze kizárólag csak szerinrtem:)

she_wolf 2017.04.20. 18:00:17

@RTB:
Vagy ne menj el, vagy vezesd meg magad valamivel, hogy miért nem ihatsz. Az önszuggesztió ilyenkor jó szolgálatot tehet, ha képes vagy rá.
Ha nem, akkor viszont kapaszkodj meg abban, hogy csakazértis megmutatod, milyen jól tudod magad érezni akkor is, ha nem állsz be a sorba.
Remélem, hogy a csapatban van olyan normális ember, aki ezt értékelni tudja. Ha nincs, akkor szerintem is hagyd ki a happeninget!
Neked kell érezned, hogy mennyire tudsz rezisztensnek lenni. Ha ennyire kételkedsz magadban, hogy félelmet érzel, akkor nem szabad megreszkírozni. Szerintem:)

VWanda (törölt) 2017.04.20. 20:18:34

@RTB:
Veled vagyok. Ne menj el, ezt csak határozottan lehet kezelni ! Teljes leállásod a benzokkal rendkívül figyelemreméltó, bízz magadban :-)

józanakaroklenni 2017.04.20. 23:03:00

@nem várt fordulat: Kellemesen mély, igazi "rádióshangú" vendégem volt ma, nem aggódom! ;) :D

S. Laci 2017.04.23. 22:54:53

Érdekelne mi volt a problémád az AA-val ?

RTB 2017.04.24. 20:53:04

@she_wolf: @VWanda: @józanakaroklenni: végülis elmentem, de nem volt semmi. Egy welcome drink és egy sör lecsúszott, de ennyi. Utána már csak Dr Peppert ittam:)

she_wolf 2017.04.24. 21:07:13

@RTB:
Ennek örülök:)
És úgy amúgy hogy érezted magad, milyen volt a hangulatod?
Én is elcsászkálok olyan helyekre, ahol isznak, haverokkal összejövünk, most már bátran mernek hívni, mert tudják, hogy nem kell feszengeniük, ha meg akarnak valamit inni:)
Kezdetben nem nagyon hívtak, nehogy az ő lelkükön száradjon, ha visszaesek, de mostanra már megnyugodtak.
Mesélj, ha van kedved és van mit, szerintem senki sem bánná.

RTB 2017.04.25. 22:14:13

@she_wolf: nem volt jó. Igazából azért nem ittam többet, mert kocsival voltam, reggel vezettem haza. Ha nem kellett volna vezetnem, akkor nem tudom mi a vége. lehet hogy kibírtam volna, nem tudom.
Kezdem belátni, hogy a függő nehezen tud mértékletesen inni. Inkább ne igyon semennyit.
Amúgy elég rossz a gyógyszerekről leállás:(. eleinte simán ment, de egyre többször fáj a fejem, amúgy is frontérzékeny vagyok, és ingerültebb is lettem. Ez a benzó elhagyása miatt lehet. A mindennapos családi teendők miatt jobb lenne, ha több lenne a türelmem és ez a legrosszabb. -kis szarságok miatt robbanok...
A Zolpidem elhagyása miatt pedig féltem attól, hogy nem fogok tudni aludni, de ilyen gondom nincs szerencsére.

she_wolf 2017.04.26. 02:04:50

@RTB:
A vezetés szintén jó fék lehet:)
Nem jó hallani, hogy rossz érzés van benned. Fejfájás, frontérzékenység, türelmetlenség. Leginkább az utóbbi miatt aggódom, mert annak az okát kideríteni és gyógymódot találni rá valószínűleg könnyebb, mint a másik kettőre.
A robbanások. Azokat kordában tartani eléggé embert próbáló egy családban élve.
Egyébként is szorongó típus vagy, és még arra is ügyelni, hogy a gyerekek lehetőleg ne szenvedjék ezt meg semmilyen formában, bizony nagyon kemény lehet.
Mintha korábban beszéltünk volna arról, hogy a nejeddel nem igazán tudod ezt megbeszélni. Egyéb, nyitottabb családtag, barát, akárki, akivel egyjajta "terápiát" gyakorolhatnál? Egyrészt szükséged van -vagy lenne- arra, hogy a félelmeidet, érzéseidet kiadhasd magadból olyannak, aki nem él vissza vele, másrészt pedig ha úgy alakul, akkor teljesen másról is lehet dumálni, amiről a feleségeddel esetleg nem tudsz.
Igazából nagy ötleteim nincsenek:(
Pszichológust csak azért nem javaslok, mert én magam soha nem vettem önként igénybe őket, a pszichiáter viszont kikerülhetetlen volt az elvonókon. És hát ugye másról sem szól a blog mint arról, hogy az ilyen jellegű segítség az ablakpárkányon könyököl, és bámészkodik:(

Magamról, ami megtörtént (hátha...:D): amikor az ominózus harmadikról kijöttem, akkor egy ideig azzal foglalkoztam, hogy valamennyire összerakjam magam. Arra kristálytisztán emlékszem, milyen jó volt úgy kilpéni az utcára, hogy a jelenben voltam, láttam és felfogtam, hogy nini!, emberek vannak az utcán, mi megyünk az autó felé, a hídon áthajtva néztem a vizet: vííííz..., napocska, menetszél. Megéltem a jelent, mint már régóta nem. És hazajöttem a nagy nihilbe.
A férjem eltakarította már a romokat, frissen húzott ágynemű várt, halk zene, és hagyott aludni.
Aztán később tulajdonképpen természetesnek vettem, hogy nem csörög a telefonom, mindig csak az övé, és ha a vezetékes kerregett, akkor valamelyik szolgáltató tolta be a képét rajta.
Elmaradt mellőlem mindenki. És ez jó volt így. Majd később elkezdtük felszedegetni, gombolyítani a szálakat, és újra összejönni negyed-félórákra.

Hogy ezt miért mondom el?
Az autó miatt:) Amikor már bátrabb voltam, de még mindig nem éreztem magam teljesen szilárdnak, akkor azt mondtam a férjemnek, hogy kérlek, ha megkínálnak valamivel, fogadd el! Csak egy gyűszűnyit, hogy engem erősítsen a visszautasításban -ha esetleg kínálnának.
Ő ugyanis nagyon ritkán iszik és jellemzően max. 1-1,5 deci rövidtől vagy ennek megfelelő alkoholmennyiségtől vigyori lesz, és tentikél:) Őt hamar fejbe tudja verni. Általában az volt a felállás, hogyha együtt megyünk valahová, többnyire ő vezetett. De ha akár csak egy kortyot is iszik, akkor ő aznapra leteszi a kulcsot. Szóval az autózás jó apropó arra, hogy ne igyon az ember:)
Most az a felállás, hogyha együtt megyünk valahová akkor többnyire én vezetek -mert imádom!- attól függetlenül, hogy ő iszik-e bármit is, vagy sem:)

Az ingerültségre tényleg nincs ötletem. Én néha az idegbetegek tüneteit vagyok képes mutatni ha úgy alakul, de én eleve így vagyok huzalozva, és istenesen fel tudom szívni magam:) Mióta eszemet tudom, azóta ilyen impulzív vagyok.
Legfeljebb ráfogom a PMS-re:)
A fejfájás okát talán ki kellene vizsgáltatni, és ezzel lehet, hogy két legyet üthetnél egy csapásra, ha a fejfájásodat a frontérzékenység okozza.
Én nem vagyok nagy híve a homokpatikának, de az aromaterápiát nem tartom túl elrugaszkodott dolognak. Nem tudom nálad ez milyen fogadtatásra talál.
De azt mindenképpen meg kellene állapítani, hogy a fejfájásod a frontézékenységhez köthető-e. Szerintem:)

Én még hallgatok egy kis Trans-Siberian-Orchestra-t, aztán hajcsi:)

she_wolf 2017.04.26. 02:09:59

@she_wolf:
"Leginkább az utóbbi miatt aggódom, mert annak az okát kideríteni és gyógymódot találni rá valószínűleg könnyebb, mint a másik kettőre."

Ez leginkább fordítva igaz. Botsáska...

S. Laci 2017.04.26. 11:48:56

@józanakaroklenni: Érdekel mi volt a problémád az AA-val. Köszönöm, ha megtisztelsz a válasszal.

józanakaroklenni 2017.04.26. 12:05:57

@S. Laci: Szia, bocsáss meg, most láttam a kommented csak.
Több ízben is kifejtettem már, a "tehetetlenek vagyunk" az alkohollal szemben, és a felsőbb erőkre bízzunk magunkat dologgal nem értek egyet. Mikor voltam AA gyűlésen még az elején akkor sem igazán tudtam ezt a részét hova tenni, a közösség része sokat segített, a többivel én személy szerint nem tudok azonosulni. Ennyi röviden.

jeanvaljan52 2017.04.26. 15:18:48

@RTB: "Kezdem belátni, hogy a függő nehezen tud mértékletesen inni. Inkább ne igyon semennyit." - írod.

Ez tényleg így működik. Mármint az, hogy nem vagy ugyan kezdő olvasója és hozzászólója sem ennek a blognak, és itt már nem egyszer kifejtettük, meg a szakirodalom linkjeit is csatoltunk, miszerint a függő nem tud mértékletesen inni, semennyit innia viszont nem nehéz (Bettinek volt egy külön blogja arról, amikor benyakalta az ajándékba szánt bort, megszegve a zéró fogyasztás szabályát; majd bűnbánóan visszatért az absztinencia útjára); szóval, ha máshol nem, ezzel a törvénnyel itt már találkozhattál, nyilván értetted is; mégis most kezded "belátni".

"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen." - mondja József Attila.
Sokan vagyunk így. Csak az a tudásunk ér valamit, ami már belülről jön, ami már feltör a tudatalattinkból; miután előzőleg leülepedett oda.
"Ereje teljessé lesz, ha a földből visszafordul" írja a nagy titokról Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdinában.

Szóval örülök, hogy kezded belátni. Ha Betti blogja közreműködött a felismerésedben, már ezért is megérte.

RTB 2017.04.27. 08:34:24

@jeanvaljan52:
Tudod a tapasztalat a legfontosabb. Mit sem ér az elmélet, meg az ha olvasok róla, ha tapasztalat nem erősíti meg. Én legalábbis igy működök. De ez nem csak ebben van így nálam, hanem az élet mas területein is. Es az sem mindegy hogy kb fél éve tudatosult bennem hogy függő vagyok. A bódultság iránti vágy (gyógyszertől vagy piától, mindegy) még mindig erős. Ez múlik majd?

jeanvaljan52 2017.04.27. 12:26:12

@RTB: Múlik. Az idő a legnagyobb király.

she_wolf 2017.04.27. 15:25:47

@RTB:
"A bódultság iránti vágy (gyógyszertől vagy piától, mindegy) még mindig erős. Ez múlik majd?"

Ugyanazt hajtjuk, én is ebben reménykedem. Engem nem a bódultság iránti vágy hajt, hanem az íz élményének megszerzése. De én is abban bízom, hogy idővel ez már jóval könnyeb lesz, akár el is tűnik.
7 éve már, hogy állandó megtagadásban élek, és ha visszagondolok a kezdetre, akkor ahhoz képest most már jóval ritkábban tör rám, a "de megkívántam" érzés. Az igazi próbatétel mindig az, amikor az illatát érzem, és aztán pesze győzök:) Ebből hatalmas erőt lehet meríteni. Egyfajta mentális tréningnek tekintem, ami a következetességemet edzi, erősíti.
Úgyhogy szerintem van esélyem elérni azt a szintet, ahol most @jeanvaljan52: tart.

she_wolf 2017.04.27. 15:49:57

@jeanvaljan52:

"...a függő nem tud mértékletesen inni, semennyit innia viszont nem nehéz..."
Könyörgöm, legalább annyit tegyél hozzá, hogy "egy bizonyos idő után", mert amit idéztem, így nem állja meg a helyét.
Ha nem lenne nehéz nem inni, akkor mi a magyarázat a (némelyeknél rendszeres) visszaesésekre?
Akaratgyengeség? Amiről általánosan elfogadott, hogy bullshit egy diagnosztizáltan addikcióban szenvedő betegnél?
Ha nem lenne valaki függő, akkor teljesen mindegy, hogy iszik-e vagy sem.
Ha függő, akkor amit állítasz ("...semennyit innia viszont nem nehéz...") lenullázza a függőség definícióját. Tehát amit írsz, az a gyakorlatban nem létezik.

A megoldás lehet életmódváltás, pszichotréning, életünk új alapokra való helyezése.... egyebek, amire lehetőség van és ami célra vezethet adott beteg esetében.
Gyógyulás nincs, csak megsemmisülés/halál vagy más/új élet van. E kettő közül kell választani.
És ez az egyik ok, ami miatt az egészségügy ebben impotens, mert a beteg helyett nem hozhat döntést ilyen esetben.

jeanvaljan52 2017.04.29. 14:36:01

@she_wolf:
Egyetértünk abban, hogy a függő ne igyon semennyit, mert ha elkezdi, nem tudja tartani a mértéket. Ezt Te is leírtad párszor, és ezért nem is mersz inni már hét éve.
Tehát a függőnek könnyebb a piától teljes mértékben tartózkodnia, mint féken tartani a függőséget akkor, ha már lenyelt akár csak egy kortyot is.

Ha így fogalmazok, akkor közös nevezőn vagyok Veled.
Jól gondolom?

A különbség akkor van közöttünk, ha úgy fogalmazok, hogy a függőnek könnyű semennyit sem innia. Szerinted meg nehéz.
Áruljam el, mitől könnyű, írod.

Elárulom.
Amikor én elhatároztam, hogy nem iszom többet (vagyis szó szerint nem kezdem el újra, mivel 2 - 3 hetes kihagyásokkal ittam, 3 - 5 napokig), szóval akkor én átállítottam az értékrendemet is. Előtte nem.
Beismertem, hogy én nem ihatok többé. Azt mondtam, hogy beismerem, vesztettem, de vállalom, hogy ez van. Keresek másban örömet, de ebben nem. Szabad akarok lenni, és nem az ital rabja, mint eddig.

Előtte én nem gondoltam, nem mondtam, nem tettem ilyet. Korábban csak kergettem az ábrándjaimat: én is "normális" ember vagyok, mint más. Nekem is jogom van inni, mint másnak. Ne korlátozzon ebben senki, mert így vagyok szabad. Ne korlátozzátok a szabadságomat, én sem teszem...

Jött a megvilágosodás: Nem az a szabadság, ha ihatok, hanem az, ha nem tart rabságban az alkohol.
Ekkortól nem ittam többet. Nem kezdtem el megint. 2 hét múlva. Vagy 4 hét múlva, Vagy 6 hét múlva.

Nem inni nem volt nehéz. De ha elkezdtem volna, akkor 5 napig nincs megállás. Akkor mindig feltöltöttem volna a szokásos szintre. Ez pedig vérvétellel igazoltan a 3,5 ezreléket is elérte néha, ami állítólag egyeseknek már halálos mérték. Ebből újra és újra kijózanodni szörnyű gyötrelem volt, nem egy sima másnaposság túlélése. Sokáig mégsem jött a felismerés, mert az értékrendemben benne volt, hogy ez nekem jár.

Azután az új felismerésem leülepedett a tudatalattimba, és beépült az értékrendembe. Én az a személy vagyok, aki nem iszik, mert így döntött, mondta az értékrendem. Nem azért, mert nem ihat, hanem mert nem akar inni. Nem azért, mert fél. Azért, mert ez rossz neki.

Idővel persze ez a bizonyosság csak erősödött.

Neked más az értékrended, mint az enyém.
Az a különbség, hogy Te a mai napig szeretnél inni, csak éppen nem mersz. A Te értékrended azt súgja Neked, hogy Neked jár az alkohol, csak a félelem visszatart attól, hogy elkezdj inni. Te olyan függő vagy, aki reménykedik, hogy egyszer majd végleg elmúlik belőled az alkohol utáni vágyakozás, amelyet persze Te magad indukálsz magadnak nap mint nap a beállítottságoddal, az értékrendeddel. A Te tudatalattid az súgja: akkor lennél csak szabad, ha innál.

A vágyat tehát Te magad gerjeszted az alkohol "íze" után (ez az íz külön megér majd egy misét), szóval Te magad gerjeszted, mert nem vagy hajlandó lemondani az alkoholról. Úgy érzed, megrövidülnél. Neked az "jár". Te akkor vagy (lennél) szabad, ha mértékkel ihatnál, mint azt korábban tetted, illetve kifejtetted. Csak most nem mersz kockáztatni, mert ott lebeg előtted, hogy úgy hoztak vissza a túlvilágról.
Pedig könnyebb lenne az egész önmegtartóztatásod, ha nem a félelem fékezné, hanem a saját értékrended.

Szerintem le kellene mondanod az alkoholról. El kellene engedned.
Akkor a vágyakozás is elszállna valahová. Akár egyik percről a másikra. Főleg hét év után, aminek kétségtelen már biológiailag is van jelentősége.

Mondj e az italról.
De nem kamuból, mert magadnak sem szabad hazudni! Sőt, magadnak főleg nem.

És meg fog változni az értékrended.

she_wolf 2017.04.29. 20:26:54

@jeanvaljan52:
Ez így van. Szeretnék, de nem merek. Mert félek. A szabadságot is kicsit másképpen értelmezzük, mert számomra az a szabadság, ha mindent/bármit megtehetek ami a morális érzékbe nem ütközik.
(A jogot és egyéb evilági, emberi társadalmak által meghatározott és szabályozott dolgokat most mellőzzük.)

Könnyebb nem inni, mint azzal az esetleges hiú önámítással inni egyet, hogy úgyis megállom a folytatást. De még mindig nehéz néha, hogy egyáltalán ne igyak. Dolgozom rajta.
Látod? Írok róla, és most ennyiben ki is merül a cefre és a köztem való semmilyen kapcsolat. De van, amikor szintén írok ide, és közben sandán pislogok a szekrényre.
Olyan is, hogy semminek amit teszek semmi köze az italhoz, és jólesne. Jön valahonnan, hogy hú egy..., izé de jó lenne. De nem mozdulok érte.
És közben nem érzem jól magam, mert nem tehetem meg. Mert ismerem a folytatást, ismerem magam, és adott pillanatban nem őszinte a mosolyom. Magyarul: nem vagyok szabad.

Az, hogy tisztában vagyok a hibámmal nem azonos azzal, hogy önostorozok, vagy önszuggesztiót alkalmazok. Ugyanis nem teszem.
Függő vagyok. Ezzel tetszik vagy sem számolnom kell. Mivel nem ihatok, átültetem más dolgokba, amik nem okoznak kárt sem fizikailag, sem mentálisan. De erről korábban már írtam, hogy a zenében találtam meg, noha annak nincs rum íze:)

7 év után már nekem is könnyebb ezt kezelnem, mint az elsőben. De mint ahogyan alkoholistává válni is egy különböző stációkból álló "fejlődés", ugyanígy a visszarendeződés is az, azzal kiegészítve, hogyha bebizonyosodott hogy nemcsak szeretsz piálgatni (és közben néha elvetni a sulykot) hanem a szakmai terminus technikus szerinti függő vagy, akkor komolyabb változásra van szükség.

De azt soha senkinek nem mondanám, hogy kegyetlenül nehéz és embert próbáló lesz, csak mert nekem az volt. Igaz, nem is szépítem, mert akkor a csalódottság borítékolt.
És ha eljutok valaha is oda, ahol most Te tartasz, azt sem fogom mondani egy kievickélni akarónak, hogy nem inni könnyű. Mert ez így ellentétes hatást generálhat.
Lemondtam az italról. Úgy, hogy néha kívánom. Meg lehet szokni.
De kérdezz meg egy ételallergiást, vagy cukorbeteget, hogy neki milyen érzés, hogy valamit szeretne, de nem kaphatja meg.

Visszakérdezek: szereted a csípőspaprikát? Mert én el sem tudom képzelni, hogy megegyem, más meg egy lecsót vagy egy pörköltet nem enne meg nélküle.
Nem érted, mit szeretek az alkoholos italok ízén. Úgy, ahogy van: az ízét. Nem a hatását. És a hatása miatt nem ihatom meg. Nagy cucc. Csak éppen szar, hogy megfosztom magam valamitől, egy élménytől. Csokoládéfüggőség megvan? És még sok más, ami az ízérzékelés nyomán alakul ki, és áll be addikcióként, mint a cövek.

Még szép, hogy nem kísérletezem:)
Ha Neked az jólesik hogy meghatároztad hogy "megvezetem" magam, én nem fogom elrontani az örömödet, és nem azért, mert igazad adnék Neked.
Én ilyen vagyok, Te másmilyen, az itt írók pedig szintén.

"Áruljam el, mitől könnyű, írod."
Nem ezt kértem, hanem magyarázatot (a Te magyarázatodat) arra, hogy mi a függők visszaesésének az oka?
Neked pl. elsőre ment a leszokás?

jeanvaljan52 2017.04.30. 09:44:02

@she_wolf:
A szabadság felfogásunk közötti különbség az, hogy egyik pont fordítottja a másiknak. Te azt vallod, hogy akkor lennél szabad, ha nem lennél függő, és az életedből nem kellene kizárni az alkoholt. Én azt vallom, hogy akkor vagyok szabad, ha az életemből kizárom az alkoholt. Mert ha ivással próbálkozom, akkor rabságba esem. Te nem fogadod el magadat annak aki ténylegesen (most) vagy, és időnként lázadsz. Én elfogadom, hogy az vagyok, aki vagyok, úgy, ahogy vagyok, és nem lázadozom a miatt, mert ki kellett zárnom az életemből az alkoholt. Nem küzdök a szabadságomért, mert az én értékrendem szerint így vagyok szabad, hogy nem iszom. Ezért nem tör rám a vágy. Az értékrendem harmóniában van a sorsommal.
Nekem ez pont jó. Nem azt mondom, hogy büszke vagyok az állapotomra, de elégedett és határozott vagyok. Könnyedén; semmi erőlködés.

Te viszont nem mondtál le az italról, csak nem iszol, mert nem mersz inni. De szeretnél. Csak nem mersz, mert szörnyű tapasztalataid vannak. De tudat alatt szeretnél, és ez az ami időnként feltör, időnként előjön. Olyankor innál, csak - szerencsére - nem mersz.
Az is szerencse, hogy a vágyak valószínűleg hullám-mozgást követnek; egyszer fenn, másszor lenn, mint a szinusz görbe vonala. Ezért múlik, ami felszínre tör, majd mindez ismétlődik.

Javasoltam, hogy állítsd át az értékrendedet. Törődj bele, hogy nem ihatsz. Mert Neked az nem jó, ha iszol. Neked az a jó, ha nem iszol. Te ilyen vagy. Te nem félsz, hanem bátran vállalod magad úgy, ahogy vagy.
Nem kamuból, persze. Fogadd el magad, így oldd meg ezt a problémát.

Ja, különben nyilván azt csinálsz, amit akarsz; de ha már kérdeztél.

Bloggerina Bettinánk is a saját akaratából döntött, csakúgy, mint én. Vélelmezem, hogy az Ő értékrendje, meg az enyém, igen közel áll egymáshoz. Nem tudom, mennyire ülepedett már le a tudatalattijában az elhatározása, mennyire vált már az értékrendjévé az, hogy neki nem az alkoholfogyasztásban kell virítani, mert az nem az Ő műfaja, de tudjuk, hogy van saját döntése, saját elhatározása, és nem segített neki senki. Legalábbis orvos, addiktológus, különféle gyógyszerek nem segítettek.
Ha azonosul a mostani énjével, ha vidáman bevállalja, hogy Ő alkohol ügyben akkor szabad, ha kihagyja azt az életéből, akkor nem lesznek gondjai a reá törő vágyaktól.

jeanvaljan52 2017.04.30. 15:10:51

@she_wolf:

"Neked pl. elsőre ment a leszokás?" - kérdezed.
Nem beszélnék leszokásról, mert az valószínűleg soha nem lesz meg. Amennyiben leszokás alatt a normálishoz való visszatérést értjük. Én erre nem hajtok, elfogadtam, hogy nekem ez nem megy.
De van helyette más: a lemondás.l Nem leszoktam a piáról, hanem lemondtam a piáról. Igen-igen hosszú idő után, de megérett a döntésem: nincs tovább. Előtte tíz évig öt-öt napos ivászatok után mindig abbahagytam, és két-három heteket nem ittam. Azután megint 5 nap, megint két hét. De közben se le nem szoktam, se le nem mondtam az alkoholról. Mindig tudtam, hogy újra fogom kezdeni. Nekem ez jár, így vagyok szabad, stb. Szenvedtem ugyan piszkosul a száradás időszakában, el is tartottak ezek vagy 3 - 5 napig mindig; utána jött a 10 - 12 normálisnak mondható nap. Majd újra az ivási periódus: mert péntek van, mert felhúztak, mert süt a nap, mert esik az eső. Gondoltam én (mint a sült galambra), hogy egyszer lehet, hogy elmúlik a vágy, csak úgy magától (de jó lenne, ha így lenne, gondoltam), de eszem ágában sem volt lemondásról dönteni. Azt már nem!
Leszokásról meg végkép nem beszélhettünk. Mitől is szoktam volna le?

Viszont amikor lemondtam az italról, az csak egyszer történt. Tehát elsőre sikerült úgy abbahagynom, hogy többé nem kezdtem el újra.

Sok mindent olvasok Tőled, de döntésekről nem nagyon írsz. Amikor legutoljára a kórházban abbahagytad az italt, akkor döntést is hoztál? Vagy csak felébredtél a kómából, az orvosok karmai között kitisztultál, és azóta csak a félelem az, ami visszatart, hogy meghúzd a flaskát?

she_wolf 2017.05.01. 19:28:56

@jeanvaljan52:
A szabadság és a szabad akaratból történő elhatározás nehéz terep.
Én lemondtam az alkoholról, de azt nem mondhatom, hogy szabad akaratomból tettem, mert kényszerítés volt mögötte. Két lehetőség közül kellett választanom, és ha választásra kényszerülsz, akkor a lehetséges következmények vizsgálata alapján választasz/döntesz.
Tehetsz így és így ezekkel a következményekkel, vagy pedig ellenkezőleg, azokkal a következményekkel. És akkor dönts, melyik mellett kötelezed el magad!
Ez nem szabad döntés, szabad akarat, nem szabadság!
A lemondás maga nem lehet pozitív előjelű, csak a következménye.
A lemondás mindig valaminek az elvesztését jelenti, azonban ez a folyamat pozitív eredménnyel zárul(hat).
Éppen ezért jól érezheted magad ebben az állapotban is, sőt, büszkén, akár példa is lehetsz mások számára, hiszen itt egy szenvedélybetegséget tárgyalunk ki, különböző nézőpontokból kiindulva, és az életünkre gyakorolt hatásai nyomán.

Rosszul látod: én sem küzdök a szabadságomért, csak nem felejtem el megemlíteni a józanságommal járó és alkalmankénti negatív hangulatokat, érzéseket. Mert úgy gondolom, hogy mindez hozzátartozik az egész kérdéskörhöz.

Ha az írásaidat olvasom, akkor úgy érzem, hogy ez milyen könnyű lehet, és értetlenség van bennem, mert nem értem, hogy mit kell ezen ennyit vekengeni, hiszen nem inni jó, elhagyni az alkoholt könnyű, és ha már nincs jelen az életdben, akkor tánc és napsütés a világ. Pedig nem. Tudom, mert nekem nem. És még sokaknak nem, de most őket nem veszem ide.

"Te viszont nem mondtál le az italról, csak nem iszol, mert nem mersz inni. De szeretnél. Csak nem mersz, mert szörnyű tapasztalataid vannak. De tudat alatt szeretnél, és ez az ami időnként feltör, időnként előjön. Olyankor innál, csak - szerencsére - nem mersz."

De. Lemondtam. Mert "valamit valamiért" döntést kellett hoznom. Ezért nem szabad az akarat, hanem beletörődés.
Beletörődtem, hogy elpatkolok, ha folytatom, tehát úgy döntöttem, hogy az életet választom.
Mivel nem voltál ilyen helyzetben, valószínűleg ezért nem érted, vagy tudod elképzelni ennek a működését a szervezen belül. És most jövök a hablattyal, amiről úgy veszem észre, hogy nem nagyon vagy kibékülve: tetszik vagy sem, az alkoholnak (maradjunk csak ezen a terepen) olyan biológiai (biofizikai, biokémiai, neurológiai, és sorolhatnám...) hatásai vannak, ill. lehetnek egy idő után, hogy abba pszichoblabla szinten belenyúlni már nem lehet.
Bár közelíted a lényeget azzal, hogy megemlíted: "tudat alatt", azonban jelentős különbség van a gondolkodásmód megváltoztatásával való próbálkozás, és a már műszeres vizsgálatokkal kimutatható akció-reakció megjelenés között.
A tudat alatti motíváció nagyon más, mint az életfenntartó ivászat, de ezt nem tudom elégszer leírni.

"Tehát elsőre sikerült úgy abbahagynom, hogy többé nem kezdtem el újra."
Ez nagyon jó! Tényleg. És örülök, hogy ez így sikerült. Tudod-e, hogy milyen kevés hasonló sikertörténet van? Hogy valaki aki rádöbbent hogy ez neki nem jó és változtatnia kell, megtette, és azóta is ennek szellemében éli az életét? Valóban, le a kalappal. Én nem voltam ilyen szerencsés. Ezért huhogok és rémisztgetek a saját történetemmel. Ugyanis, ha nem így alakul (alakítod) az életed, könnyűszerrel tarthatnál ott, ahol én.
Visszatérnék egy pöttyet arra, hogy minden ember más, másképp kezdődöt, blabla.... kihagyásokkal ittál napokon keresztül, majd szünet. És így tovább, és így tovább....
Nálam ez ahhoz volt hasonló, mint amikor leereszted a kádból a vizet. Először csak alig láthatóan apad a vízszint, majd egyre gyorsabban, végül szörcsögve és veszettül forgó örvény formájában eltűnik a lefolyóban. Az utolsó pillanatban érkezett a dugó a szakembertől.
Közben volt némi megakadás, ezek voltak az elvonók.

she_wolf 2017.05.01. 19:31:15

@jeanvaljan52:
Félbe kellett vágnom, folyt köv:

A döntéseimet hiányolod, pedig másról sem írok. Először akkor döntöttem, amikor azt mondtam, hogy én nem leszek olyan, mint az anyám. Kamasz voltam. Az elvonókra is a döntéseim vittek. Úgy döntöttem, hogy.... és minden alkalommal eldöntöttem, hogy igen, az lesz, amit megbeszéltük. De a függőség nem gyógyítható. Absztinencia létezik, magam is ebben a létformában élek. Önuralom kell hozzá még mindig, de most már talán könnyebb így 7 év távlatából nézve.
Te nem vagy hajlandó elismerni, hogy a függőség betegség. Méghozzá nagyon összetett betegség, amelynek kezelésében éppúgy helye van a mentálhigiénés szakembereknek, lélekgyógyászoknak, mint a "karmos" belgyógyászoknak, hepatológusoknak, és egyéb, az alkohol okozta károkat enyhíteni tudó szakorvosoknak.

Ha már a "karmos" orvosok szóba kerültek: nekik (NEKIK!) köszönhetem, hogy élek. Ez nem kis fegyvertény.

Nem a félelem tart vissza attól, hogy igyak, hanem a tudat, hogy deependens vagyok. Ebbe ugyanúgy bele kellett törődnöm, mint abba, hogy tompalátó vagyok, és ugye még az sem gyógyítható.
És őszinte leszek: mióta tudom, hogy toronymagasan esélyes, hogy genetikai eredetű a függőségem, azóta még könnyebb megállnom, hogy igyak.

Van egy rakás dolog egyébként a hozzászólásaidban, amit nem értek, ezek egyike:

"Nem tudom, mennyire ülepedett már le a tudatalattijában az elhatározása, mennyire vált már az értékrendjévé az, hogy neki nem az alkoholfogyasztásban kell virítani, mert az nem az Ő műfaja, de tudjuk, hogy van saját döntése, saját elhatározása, és nem segített neki senki."

Csak erről órákat lehetne beszélgetni. Mit értesz azon, hogy "virítani".
Amit a következő sorodban említesz, az a blog létrejöttének az oka: nincs prevenció, időben történő kapaszkodási lehetőség, az elmerülés megakadályozására irányuló opciók az ellátórendszer részéről, csak tűzoltás és kárfelmérés.
Ennek okát teljesen máshol kell keresni, sajnos:(

Szóval jót akarunk itt mi mindannyian egymásnak, csak néha ütköznek a vélemények abból eredeztethetően, hogy mindenki máshogy indul, és más fázisban, más tapasztalatokkal a háta mögött kapcsolódik bele az itteni folyamatba.

Hogy ne úszd meg ennyivel:D egy link a csúnya karmos dokik magyarázatával:
www.origo.hu/egeszseg/20110830-ujradefinialtak-a-fuggoseg-fogalmat-addikcio-dohanyzas-alkohol.html

she_wolf 2017.05.01. 19:39:46

@jeanvaljan52:
Ja, és még valami, ami bár folyamatosan velem van, mégsem beszélek róla, mert annyira megtanultam vele együtt élni: a polyneuropathia.
Minden mozdulatom eszembe juttatja hogy minek köszönhetem, és hogy ez jó esetben így is marad, rossz esetben rosszabbodik (de remélem, hogy sikerült lagalább megállítani, és így maradok).:)

jeanvaljan52 2017.05.02. 10:33:05

@she_wolf:

Köszönöm a linket.

Elolvastam a cikket és eldobtam magam. Még most is fetrengek.
Help!
Help!
Ezek a tudósok micsoda okos dolgokat írnak!
Bámulatos! Hiszek nekik az utolsó mondatig!

No, komolyra fordítva a szót!

Ezek a tudósok azok, akik megtámadják az anyatejet, hogy piacot biztosítsanak a tápszereknek. Mellékhatásként elérik, hogy az amerikai nők elapasztják erőszakkal a tejüket szülés után, a gyógyszeripar meg később ajándékként megkapja a daganatos betegek tömegeit.
Azután megtámadják a zsírt.
Megtámadják a tojást.
Megtámadják a koleszterint.
Megtámadják a sót.
Amikor már kitombolták magukat egy-egy témában, amikor már a fél (ha nem az egész) világ bedőlt nekik, és már több gigatonna koleszterincsökkentőt megzabáltatnak a világgal, minek mellékhatásaként több gigatonna egyéb gyógyszert is megzabáltatnak a világgal, akkor óvatosan jön a fordulat: ja, nem is olyan vészes a tojás. Ja, egészséges szervezetnek nem megy fel a koleszterinje a tojástól. Ja, van jó koleszterin. Ja, a koleszterin nagyon fontos a szervezetnek, és a szintje egyénenként változó. Ja, megszívtátok báránykáim, de most kitalálunk majd mást.

Kitalálják, hogy az eleven gyerek az hiperaktív, a gyógyszerszedést már gyerekkorban el kell kezdeni.

Ezek találják ki a kergemarhakórt.
A H1N1 vírust.
Létezik? Nem létezik? Mit számít?! El fogják fogadni, ha bedobjuk.

Leszállítják a vérnyomás értékeket a 100 + életkor mértékről, 140-re, majd 120/80-ra, és akinek 130-at mérnek, annak már vérnyomás csökkentőt kell szednie. Amit sajnos, "most már egy életen át..."
Egyre és egyre több gyógyszert ..."egy életen át".

Most pedig a legújabbak közül:
Nosza, terjesszük, hogy a függőség testi probléma!
Az agy sérülése. Jobban elfogadható így, hogy gyógyszer kell rá, mintha csak tudati-lelki problémának tekintjük. Ne aggódjatok, csak szedjétek! Csak zabáljátok azokat a gyógyszereket!

Már leírtam, hogy tisztelem az orvosokat. Most ezt megerősítem. Az egészségügyben dolgozók - nővérek, ápolók, mentősök - előtt megemelem a kalapomat.

A rendszerrel van bajom. Azzal viszont nagyon nagy. Az egészségügy hatalom-politikai kérdés lett, amelyben a nagy tekintélyű, elsősorban amerikai kutatócsoportok mondják meg, hogy mi a trendi.
Az egészségügy a gyógyszeripar karmaiban van, az egyetemi oktatástól az orvosokig; Te pedig az orvosok karmaiban vagy, ezáltal.

Az irányadó kutatócsoportokat a gyógyszeripar finanszírozza.
Akiknek megvan a szükséges média hátterük.
Olyan szinten hat a propagandájuk, hogy adott témában a legnagyobb amerikai klinikáktól a legkisebb magyar körzeti rendelőig mindenki egy nyelvet beszél. Nincs kibúvó.

De a rendszer nem a gyógyításról szól. Az csak az álca.
A rendszernek beteg emberekre van szüksége, és nem egészségesekre.

Hogy mindez kifinomult módszerekkel történik?
Kétségtelenül.
De direkt fordítva ülnek a lovon. Nem azt mondják, hogy minden ember egészséges, csak néha megbetegszenek. Azt mondják, hogy minden ember beteg, legfeljebb még van, akit nem vizsgáltak meg kellő alapossággal.

Az elmúlt ötven évben az egészségügy igencsak nagy harcot folytatott a rákbetegségek, a szív- és érrendszeri betegségek ellen.
És kevesebb lett az ilyen beteg? Nem; sokkal több lett.

Mit lehet tenni?
Fogalmam sincs.
Talán óvatosan kell kezelni a divatos "trendeket".

Nemrégiben, tök véletlenül, segítenem kellett egy gyógyszertár év végi leltározásában. A csinos gyógyszerész hölgyeknek nem átallottam megjegyezni, hogy milyen jó helyen dolgoznak, itt van körülöttük ez a sok segítség. Ha valami problémájuk van, csak ki kell venni a fiókból.

Furcsán néztek rám, majd megjegyezték: Mi ugyan soha nem eszünk ezekből egy szemet sem.

she_wolf 2017.05.02. 14:37:10

@jeanvaljan52:
Szívesen, és szomorúan látom, hogy csak a lényeg nem ment át:(

Eldobtad magad? Olyan óvatlan vagy, hiszen látom, hogy jól meg is ütötted magad. Nem baj, a bibi begyógyul.
Tudod, azt gondoltam, hogyha normálisan szólok hozzád, normális választ kapok. Sok ilyen pofon ér már, de mindegyikből felálltam, most is fel fogok.

Azt is látom, hogy szándékommal ellentétesen sikerült megint elevenedbe találnom. Hiszen arról beszéltem, hogy az alkoholista életének normális medrébe terelésében mindenkinek jut szerep bőségesen.
Legelőször az alkoholistának azzal, hogy nézzen szembe a problémájával, fogadja el, hogy rossz az amit csinál, és hogy segítséget kérni nem szégyen, ha úgy érzi, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás.
Ha egyedül nem megy, akkor vegye igénybe a különböző leszoktatásban segítséget nyújtó csoportokat, önsegítő szervezeteket.
Vagy egyedül, vagy mások segítségével sikerülhet.
Ha mégsem sikerül, akkor ott fog kikötni, ahol én: kórházi ágyon, miután szétokádta a belét, szétfosta a seggét, elvesztette testsúlya közel felét, és lenullázta a szervezetét, mivel volt olyan idióta hogy nagy hős módjára magától ne igyon, epileptikus görcsökben rángatózva vergődjön a földön a környezetére a szívrohamot hozva!

Én voltam a hülye, igen, már látom. Hiszen elvonásokban csak annyit kellett volna tennem, hogy lemegyek a görög ABC valamely bötűjébe, és elkezdem mantrázni, hogy nem inni jó, minden fejben dől el, csak egy laza csuklómozdulattal a hátam mögé kell dobnom azt az usque 20 évet, amiben a cefre és én országos cimbik voltunk. Hiszen mi az nekem?
Igen, rossz helyre mentem. Nem orvosokhoz kellett volna fordulnom, hogy a szemetek megmentsenek, életben tartsanak a hülye kis bogyóikkal és a félelmetességes tűikkel, hanem Istenhez kellett volna fordulnom. Ahhoz, akivel még sosem fogtam kezet, és aki 6 nap alatt egy komplett univerzumot húzott elő a kalapból.
Vagy éppen hozzád kellett volna fordulnom, hiszen te mindenre találtál megoldást minden külső segítség nélkül. Elég volt csak elmerülnöd a szép fejedben, és máris összeállt a kép, és heppiség van. Ha ezt tudtam volna.....

she_wolf 2017.05.02. 14:37:55

..........
Na de komolyra fordítva:
mondd kedves! Az megvan, hogy "ami túlzott, semmi sem jó"? És az megvan, hogy "sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb"? Hát az, hogy ismerni, megismerni, és csak azután, a tanulságok levonása után kijelenteni?
Sokat tudunk, de nem mindent. Én remélem, hogy mindent soha nem is fogunk megtudni.

Sikerült felbosszantanom téged, és azt abból látom, hogy olyan példákkal hozakodsz elő, amelyeknek köze nincs mindahhoz, amiről itt nagy általánosságban beszélgetünk (az alkohol, és annak káros hatásai az egyénre és a társadalomra nézve).
Random dobálózol a jelen helyen osztályidegen példákkal csulacsészének használva az orvoslást, illetve az abban tapasztalható visszás dolgokat használod fegyverként.
Teljesen feleslegesen fáradsz ezzel, mert tőlem soha nem olvashattál olyasmit, hogy mindig mindenben vakon követem a fehér köpeny szavait. Ezért nem értem, miért támadsz ezzel vissza.
Ugyanakkor hadd röhögjem ki kedvem szerint azokat, akik azt mondják, hogy azért vagyok tompalátó, mert "nem akarom meglátni az igazságot".
Én mindig a középutat keresem, és többnyire meg is találom. A piával ez nem jött be, ott már doki kellett, hogy ne dögöljek bele.
És nem a megelőzéshez kellett doki, hanem a kárenyhítéshez.

"Te pedig az orvosok karmaiban vagy, ezáltal."
Ha ezt kifejezetten rám értetted, akkor tévedsz.

she_wolf 2017.05.02. 14:38:42

..........
De ha már korábban megemlítetted a vérnyomást: amikor cefréztem, akkor magas volt. Rendszeresen, és mindig. Most többnyire alacsony. Valamikor jam időszakban talán 2 hónapig szedtem vérnyomáscsökkentőt, de igazából nem éreztem, hogy szükségem lenne rá, így nem foglalkoztam vele. Elhagytam a cefrét, a vérnyomásom is normalizálódott. Ajánlott érték van a kor függvényében, ha attól jelentősen eltér, akkor lehet vizsgálni, hogy mi okozza.

"Leszállítják a vérnyomás értékeket a 100 + életkor mértékről, 140-re, majd 120/80-ra, és akinek 130-at mérnek, annak már vérnyomás csökkentőt kell szednie. Amit sajnos, "most már egy életen át...""

Ezt a bar.... bocs, butaságot hol olvastad? 130-as systolera sehol nem ajánlanak vérnyomáscsökkentőt, ezt nagyon túltoltad.
Ilyenbe ne csússzunk bele, mert lenyomlak:)

Apósom egészségesen élt, 70 fölött még rendszeresen teniszezni járt, nem volt súlyfeleslege, életében összesen nem ivott meg egy liternyi 40%-os alkoholt, soha nem dohányzott. Mégis romos volt a szíve idősebb korára (pacemakerrel élt jópár éve már), és nagy kiterjedésű agyvérzés vitte el végül, és szinte folyamatosan hypertóniás volt. Jelentősen.
A gyógyszereknek köszönhetően tudta kordában tartani a vérnyomását.

Vissza a függőséghez: bár nagyon igyekeznek, de a genetikát egyelőre még nem nagyon lehet megerőszakolni (őszintén szólva, én nem is akarom, mert...).
És itt van a nagy különbség kettőnk között: te rohamivó voltál. Nagy piálások, párnapos szünetekkel. Megint pár nap ivászat (mennyiségi!), majd az azt követő tiszta szakasz. A tiszta szakaszaid mindig hosszabbak voltak, mint az ivósok. Legalábbis ez jön le abból, amit írtál magadról.

she_wolf 2017.05.02. 14:39:23

...........
"Az elmúlt ötven évben az egészségügy igencsak nagy harcot folytatott a rákbetegségek, a szív- és érrendszeri betegségek ellen.
És kevesebb lett az ilyen beteg? Nem; sokkal több lett."

Mindig úgy hivatkozol valamire, hogy nem folyamatában nézed a dolgok összességét.
Az elmúlt ötven évben hány rákkeltő anyaggal színesedett a paletta? Vagy újakkal (technikai fejlődés rulez!), vagy a régóta körülöttünk lévőkkel, amikről csak mostanában tudtuk meg, hogy nem is olyan buli, mint hittük korábban.
A nyüves és "karmos" dokiknak nagyon sok dolgot fel lehet róni. Főleg a kutatóknak, hogy a szemük állna már meg!
Ezek az idióták kitalálják állandóan, hogy hogyan lehet még hosszabbra nyújtani az emberi életet, az meg már nonszensz, hogy mindezt úgy, hogy közben a betegségek, gyengeségek megjelenése is minél jobban kitolódjon időben.
Ki a francnak van erre szüksége? Vissza kell menni a középkorba. ahol az 50 éves már öregembernek számított. Vagyis inkább az őskorba, ahol a 40-et is ritkán élték meg.
Most erre csak akkor van esélyed, ha a "live fast, die young" az életfilozófiád!
(Tegnap egy hírbe botlottam: 146 évesen meghalt a világ legidősebb embere Indonéziában, akinek valószínűsíthetően hitelesek az adatai. Nem kell visszalőnöd azzal, hogy "de nem is az orvosok miatt élt ilyen sokáig", mert továbbra sem beszélünk egy nyelvet. Nem is fogunk, de ez nem baj.)

Kérdés: te úgy gondolod, hogy egészséges vagy? Úgy mindent egybevetve.
Mert te nem az orvosokat tiszteled, hanem az "összeszerelő szakmunkásokat", akiknek egyébként valóban kijár a tisztelet.
De az is orvos, aki kutat, vakcinát fejleszt, megpróbálja megérteni és megértetni egy betegség okát, evolúcióját és hatását, károkozását.
Egészében tekints az orvoslásra, ne abból kiindulva, hogy jóskapista egy kókler (mert olyanok is vannak, hol nincsenek?), vagy bedarál a gyógyszeripar. Nem kötelező gyógyszerekkel élned. Tudod, nekem mennyit kellene a doki szerint szedni? Kurva sokat, kurva sok pénzért. Kösz, B-komplexen kívül semmit, és én nem akarok 146 éves koromig élni. Ennyike.
Gyógyszerészek: majd ha vele élek 0-24-ben, akkor elhiszem amit mond, hogy ő azokból soha semmit.
Azt nem kérdezted meg véletlenül, hogyha kétségbe vonja az általa árusított cucc hatékonyságát, vagy éppen kifejezetten károsnak gondolja, akkor ezt hogy egyeztetheti össze a hivatástudattal?
Ő soha be nem venné, de kisgyerekes anyukának mosolyogva kiadja?
Mondhatom akkor, hogy minden gyógyszerész farizeus? Ne szépítsük: mocskos, hazug disznó, aki csak a zsebét tömi jobb meggyőződése ellenére! Mert a gyógyszerészet még inkább profitorientált. Mennyi a bevételük a csak vényköteles orvosi medicinából, és mennyi a gyógyhatású készítménynek nem minősülő szarságokból? Homokpatikás cuccok szabadárazva rulez!
Innen csókoltatom a csinos gyógyszerész hölgyeket:(

she_wolf 2017.05.02. 14:40:05

Bocs, a korlátozás miatt ment el így.

jeanvaljan52 2017.05.02. 16:17:59

@she_wolf:
1. Az orvosokat soha nem bántottam. Az egészségügyben dolgozókat szintén nem. A jövőben sem fogom, egyiket sem. A rendszer ellen hadakozok.
2. A véleményem egyoldalú, ezt elismerem, mert az egészségügyi rendszernek nevezett rendszer hibáira fókuszálok.
3. Nem törekszem a kiegyensúlyozott, PC beszédre ez ügyben, való igaz. Hihetetlenül nagy a gyógyszer lobbi befolyása, többek között az általad hivatkozott cikk megjelenésére és annak tartalmára is. Az sem zavarja a lobbit, ha blöff az egész. Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk, hiába véded őket. Én csak nem hiszek nekik, és kész. Meg tiltakozom is. Megtehetem, passz.
4. Azért valamit megérthettél volna abból, amit írtam, mielőtt eljátszod a nőstény tigrist.
5. Igenis ki lehet józanodni önerőből is, nem szükséges kijózanító sem, kórház sem. Ha pedig valaki kijózanodott, meghozhatja a döntését az alkoholról történő lemondásról. Én számtalan ilyen példát tudok. Nem fogadom el, hogy azt a látszatot keltsd: márpedig ilyen nincs. Ugyanis: van.
6. Te sem szedsz gyógyszert, csak vitamint, akkor meg mit tajtékozol?
7. A személyeskedéseidre nem reagálok. ("Te egészséges vagy?) Közöd?

Mindenki előtt fejet hajtok, aki a függőségét a saját értékrendjének az átállításával, és nem az orvosok segítségével kívánja megoldani. De elfogadom azt is, hogy kinek-kinek a dolga: magánügy.
Az enyém is az.

Ha a tapasztalatom valakinél elindít egy gondolatot, az nagyszerű.
Ha kivált olyan indulatot, mint a Tiéd?
Legyen az meg a Te dolgod.

jeanvaljan52 2017.05.02. 16:24:03

Meg tudom mutatni azt az orvosi rendelőt, ahol a 130-as vérnyomásra vérnyomás csökkentőt írtak fel. A véleményem lehet egyoldalú néha a nézőpontom miatt, de tényeket nem hamisítok.

she_wolf 2017.05.02. 18:47:09

@jeanvaljan52:
1: Dehogynem, hiszen ők tömnek gyógyszerekkel.
2: Tehát az az igazság, amit te mondasz. Egyoldalúan. És az megfellebbezhetetlen.
3: Hogy vársz akkor párbeszédet? Emlékszel? Korábban megvádoltál azzal, hogy szerintem más út nincs, csak az enyém. Ezt cáfoltam, és cáfolom most is. Mit látok? Azt, hogy tulajdonképpen magadból indultál ki, és vetítettél. Azt azért szeretném tudni, hogy milyen tudományos munka van a hátad mögött és/vagy a neveddel fémjelezve, hogy kutatási és vizsgálatok során igazolt tényeket "blöffnek" minősítesz?
Szintén ehhez a ponthoz: nem védem őket, csak elismerem azt, amit igazolva látok. Ez nem azt jelenti tehát, hogy vaksi vagyok.
Az információkat szelektálom, összevetem más eredményekkel, és nem utolsó sorban a sikerességgel.
4: A meg nem értés a te részedről van meg, mert te nem is akarod megérteni, amit mondok. Hiszen te magad jelentetted ki éppen ebben a hozzászólásodban.
5: Nem ugyanarról beszélünk, és még mindig szeretném azt hinni, hogy ez részedről szimplán provokáció, nem pedig az ehhez szükséges értelmi képesség hiánya. Utoljára tehát: van egy határ, ami után annyira felborul a szervezeted működése a folyamatos alkoholbeviteltől, hogy lehetsz te kemény mint a fagyott kutyaszar, ennek ellenére lehet, hogy belehalsz az elvonásba, vagy pedig egy marék zöldségként, magatehetetlenül fogsz vegetálni, amíg kapod az életmentő kezelést (mert az idióta "karmos" orvos életmentésre esküdött fel, a tiédre, akit egyébként a háta közepére nem kíván).
Ezért kell idejekorán megtalálnia az alkesznak a neki legmegfelelőbb leállási módszert. Tudod: még mielőtt elnyeli a gyógyszerlobbi irányította egészségügy katlana.
SOHA nem mondtam, hogy egyedül nem lehet, csak hozzáteszem mindig, hogy "egy ideig" működik, időn túl már nem fog. Ha túlcsordul a kádad, kiönt, elázik az alattad lévő, később pedig összedől a ház.
6: Miért tajtékzom? Mert sajnos provokálható, és szangvinikus típus vagyok, te pedig tudod ezt, és kihasználod. Azért.
Gyógyszert azért nem szedek, mert nincs rá szükségem. Már. Amire szükségem lenne, az egyelőre nem létezik. De ahhoz, hogy itt tartsak most, első körben drasztikus gyógyszerek kellettek nagy dózisban. Amit lehetett, megszereltek rajtam, és elfogyott a puskapor.
7: Ne csodálkozz, a személyeskedést te kezdted valamikor, én csak igazodom a beszélgetőpartneremhez. Mindig és mindenhol.

Elnézést ha indiszkrét volt az egészségedre vonatkozó kérdésem, de az árad minden egyes hozzászólásodból (bocs, most nincs időm mindet elolvasni, tehát tévedhetek), hogy mindent meg lehet oldani egyedül, orvosok és gyógykezelés nélkül, és attól függetlenül, hogy az alkoholizmus folyamatában éppen hol tartasz. Bocs, ez így hazugság, és káros, mert félrevezető!
Meg az jön le, hogy te teljesen jól vagy, semmi bajod az alkohollal, vagy éppen miatta. De ha visszaolvasod a saját hozzászólásaidat, ellentmondásokat fogsz találni bennük, Magadnak mondasz ellent.
Gyakorlatilag olyasmit deklarálsz, amit magad sem úgy élsz meg, ahogy azt leírod.

she_wolf 2017.05.02. 18:47:40

folyt..........
"Mindenki előtt fejet hajtok, aki a függőségét a saját értékrendjének az átállításával, és nem az orvosok segítségével kívánja megoldani."

A hétvégente iszogatóknál, magukat alkalmanként csacsivá ivóknál, sőt, a hozzád hasonló rohamivóknál ez működhet/működik kellő elszántsággal az egyénben.
A függőség jelen állás szerint nem gyógyítható! Sem hókuszpókusszal, sem kemikáliával. Gondolati átrendezés van, marha nagy akaraterő, és az alkohol teljes elutasítása.
Vagy ne nevezd magad függőnek, ha nem vagy az. Ez ennyire egyszerű.
A szabad akarat illúzió, a döntés kényszer.
De leginkább te vagy, és én vagyok, a vállalásainkkal, megalkuvásunkkal, áldozatunkkal, nyerészkedésünkkel.

Én azért károgok, mert valamikor még minden alkoholista anyatejjel kezdte az ivást -mint folyadékbevitelt. Nem kötelező mindenkinek alkoholistává válni, aki valaha is kóstolt alkoholt, és én azt szeretném, ha nem jutnának el addig, mint én, meg addig, mint az, aki 40-szer járta meg az elvonót, és most tizenpár éve ott segít a kezdő alkoholbetegeknek, ahol tud.

"A megvonási tünetek rendszerint 12-48 órával az alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után kezdődnek, a delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel.

Először leggyakrabban szorongás, durva hullámú végtagremegés jelentkezik, mely a későbbiekben a fejre és a törzsre is átterjedhet, emellett erőteljes izzadás kezdődik. Egyes esetekben megvonásos görcsroham (alkalmi epilepsziás roham) is jelentkezhet. Növekvő zavartság, teljes tájékozatlanság, majd a gondolkodás teljes széttöredezettsége, alvászavar, jelentős nyugtalanság is megfigyelhető, gyakoriak az illúziók, hallucinációk, melyek leggyakrabban látási érzékcsalódások (pl. gyakran kígyó, bogár, pók, stb.), s nem ritkán rettegést váltanak ki. A vegetatív idegrendszer labilitása, izgalmi tünetei is társulnak az alkoholmegvonásos delírium tünettanához (még kifejezettebb izzadás, szapora szívverés, magas vérnyomásértékek, láz), ami a delírium súlyosbodásával párhuzamosan fokozódik.
A diagnózis a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi vizsgálatok alapján állapítható meg. A laboratóriumi leletek a máj-, hasnyálmirigy működési zavarát, ion- és folyadékháztartás egyensúlyának eltolódásait, és egyéb anyagcserezavarokat is mutathatnak. Társuló betegségek vagy szövődmények a delírium tremens klinikai tüneteit és lezajlását módosíthatják. Az esetleges szövődmények felismerését a képalkotó eljárások (röntgen, CT, MRI) mellett a laboratóriumi vizsgálatok is segítik."

Amit idéztem úgy hívják: delírium tremens. Benne voltam, át-/megéltem.
Senkinek nem kívánom.
Kedves szívem! Azt kell mondjam, ebben az állapotodban cseszheted te az értékítéleted állítgatását, meg az igehirdetést arról, hogy nem inni könnyű:(
És ha magadhoz tértél belőle, áldani fogod az ovost akár vannak karmai, akár nincsenek.
Azon vagyok, hogy mások ezt ne éljék meg/át, nem húsvéti körmenet ugyanis. És ezzel még csak elkezdődik a felépülés lassú időszaka, mert nagyon sok alkoholbeteg csak egy ilyen epizód után veszi komolyan, hogy b+ van.

Remélem, most már értve vagyok így, utoljára.

P.s. l.: az a doki, aki 130-as systole-ra vérnyomáscsökkentőt ír (bár a dologról mindössze ennyit tudni) minden egyéb indikáció nélkül, idióta. Van köztük ilyen, soha nem mondtam, hogy nincs hülye orvos.

P.s. ll.: A genetikát szándékosan skippeltem, mert nincs most időm, randim van a gyíkemberekkel.

jeanvaljan52 2017.05.03. 10:15:34

@she_wolf:

Az általad ajánlott cikk, mindjárt az elején kimondja:
"Az pedig, hogy a függőséget krónikus betegségnek nyilvánították, azt jelenti, hogy egy életen keresztül kellene monitorozni, illetve szükség esetén kezelni, hasonlóan a szintén krónikus betegségnek számító szív- és érrendszeri panaszokhoz vagy a cukorbetegséghez."
Ez a lényeg: A függőséget krónikus betegségnek nyilvánították. Amely azt jelenti, hogy egy életen át kell kezelni... Egy életen át...
Kezelni kell, nyilván gyógyszeresen, és egy életen át.
Kész.

A többi csak körítés.

A fenti megállapítás a következőképpen született:
"A tudományos társaság egy négyéves, 80 szakértő bevonásával folytatott vizsgálat eredményeképpen alkotta meg az új meghatározást."
"Tudományos társaság"?, "80 szakértő"?, "négyéves vizsgálat"?
Ezek a hangulati elemek csak a propaganda részét képezik. Ilyeneket kell a cikkben mantrázni, és akkor elhisszük, hogy hiteles.
De.
Kérdem én: mit csinált négy évig az a 80 szakértő? Mi az, hogy a tudományos társaság "bevonta" őket? Mit jelent ez? Leveleztek velük? Konferenciát tartottak? Ültek egy nagy asztalnál négy évig, és a témáról tárgyaltak? Vagy szavaztak a definícióról, mint a pápa választásánál? Hogyan szülte, 4 évig, 80 szakértő, ezt az új definíciót?
Szerintem, sehogy.
A gyógyszer lobbi tányérnyalói léptek egyet megint.
Az agykutatás "eredményeiről" ma még bárki azt írja, amit akar.

Sokkal hitelesebb lenne számomra, ha azt írták volna: egy három fős kutatócsoport több évi munka után rájött arra, hogy...
Csak ennek hangulatilag nincs meg a kellő súlya... Ez nem durran olyan nagyot, mint a 80 fő, meg a 4 év, meg a tudományos társaság.

A lobbi persze nagyon is elérte a célját. Ezek után melyik körzeti orvos mer vitába szállni a továbbképzésen az oktatójával? Aki azt oktatja neki, hogy ezt és ezt, meg ezt, meg azt, meg amazt ... kell felírni, ha a függőt "gyógyítjuk". S mivel tudományosan igazolt, hogy krónikus a betegség, innentől egy életen át... Sajnos, de egy életen át. A kutatások eredménye alapján...

No, hát csak higgyél ezekben.
Én nekem pont a kezdő mondat miatt gyanús az egész.

Ha olvasnak minket, amiben reménykedek, majd eldöntik, hogy kinek az álláspontja áll hozzájuk közelebb.

she_wolf 2017.05.03. 18:39:41

@jeanvaljan52:
Pedig pont az általad kifogásolt részben lenne az igazság. Csak éppen nem úgy, ahogy te értelmezed.
Azt hittem, számodra is nyilvánvaló a mondanivaló, de ezek szerint tévedtem. Megint. De ez nem baj.

A te kifejezetten ellenségesre huzalozott agyad csak azt látja, hogy egy kezelés semmi más nem lehet, csak gyógyszerezés. (Ezt hol olvastad egyébként?)
Ez eléggé beszűkült gondolkodásmódra vall.

Kezdjük az alapoknál, azzal, hogy ki mikor és mennyit iszik, hol tart ebben a folyamatban. Ezzel meghatározzuk a "státuszát" és az érintettség mélységét.
Kezdő, haladó, gyakorló.... döglött.
Részletesebben kifejtve ezt elkezdjük a fogyasztás mértéke alapján belőni:

"Az alkoholfogyasztás szintjei:
•Absztinensek: egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt
•Szociális ivók: a mértékletes alkoholfogyasztók sorolhatók ide
•Excesszív ivók: mértéktelen szeszfogyasztás jellemzi őket
•Alkoholbetegek: dependensek, markáns elvonási tünetekkel
•Krónikus alkoholbetegek: akiknek már testi-szellemi károsodása is van."
/Forrás: mindennapjaink.hu/az-alkoholizmus-szintjei-tunetei-gyogyitasai-244 /

Azt tartasz gyanúnak amit akarsz, szíved joga. Nekem pedig az a szívem joga, hogy ne gyurmázzak veled tovább azon, hogy megpróbáljam kitalálni, miért mégy szembe a tudománnyal, valóban jobb, ha nem tudunk mindenről, hiszen látom rajtad, hogy neked ez így kényelmes.

A függőség elkísérhet életed végéig attól függően, hogy mi az addiktív cucc. Ha olyan markánsan képes beleszólni az agyi működésbe mint az alkohol, a kábítószer, vagy a cigaretta, akkor figyelni kell rá. Igen, életed végéig.
Emlékszel? (Persze hogy nem, hiszen miért is?) A blog indulásakor megemlítettem, hogy a nagyszámú visszaesések egyik okának azt tartom, hogy nincs utánkövetés.
Ember valahogy elvergődik (vagy mentő viszi) addiktológiára egy komolyabb rosszullét után, 1-2 hétig aszalják, józanul tartják, aztán szélnek eresztik. Kösz a semmit.
@józanakaroklenni és tsai elmennek, hogy kezd izéhozé lenni a helyzet, nincs program. Ne igyá' oszt jó, vagy fokozatosan, kevesebbet! Csesszétek meg!
Mibe fogadunk, hogy Betti és a többiek (magamat sem hagyom ki!) sem azért mentek szagemberhez először, mert bogyókát, de gyorsan, különben iszok ám de hirtelen!?
Az a kis társalgó nincs megépítve, ahol az alkoholizáló megpihenhet miközben ahhoz gyűjt erőt, hogy eldöntse: vagy folytatja útját a függőség felé akár a csúfos végig, vagy visszafordul, és normálisan, hasznosan élheti a további életét.

Nagyon fontos: az alkoholizmusból ki lehet gyógyulni, a függőségből nem (egyelőre)!
Ha majd a kettő közti különbség megvan, akkor beszélgethetünk újra, addig függöny.

P.s.: A lényeg megértése vagy az arra való gondolkodás alapú reagálás helyett megint olyanokba kötsz bele, hogy hány ember hány éven keresztül.... bocs, de ezt nem tudom másként értelmezni, mint terelésnek, és a kákán csomót keresésnek, de azért próbálok segíteni: az ugye megvan, hogy a tanulmányok egymásra épülnek?

Tehát már itt bukik a vágyad, miszerint:
"egy három fős kutatócsoport több évi munka után rájött arra, hogy... "

"Az agykutatás "eredményeiről" ma még bárki azt írja, amit akar."
Mondod te az okos száddal.
Nem akarat kérdése. Az agyat még mindig tanuljuk, és akik kutatják, leírják, megosztják az eredményeket (idézőjel nélkül) de szerintem soha nem fogjuk megtanulni.
(A te idézőjeled árulkodó.)

Az igazság pedig ebben van:
"Ha olvasnak minket, amiben reménykedek, majd eldöntik, hogy kinek az álláspontja áll hozzájuk közelebb."

Ugyanis sajnálom, ha te ezt egyfajta népszűségi versenynek fogod fel, én nem törekszem voksok megszerzésére.

Devilmaycry Péter 2017.05.25. 06:53:21

@she_wolf: Hali!Az én olvasatomban olvashatsz bármennyi irodalmat, esettanulmányt, kiművelheted magad ha józanodni akarsz és haladni a józan világban, de minden és a lényeg rajtad áll, a legnehezebb ha végérvényesen és komolyan gondolod, a szándék alaphangon nyilván ez lenne,hogy el tudd engedni az érzést, hogy nekem már a büdös életben nem lehet innom.Ez bizony nem könnyü,Magam közelítek a 400.naphoz, bár volt már több is , csak sikerült betépni.Mást nem tehettem, ahelyett hogy agyonkorholtam volna magam, felfogtam egy fejlődési és tanulási folyamat részeként.Lefektettem alap fundamentumokat, amit mások már leírtak de bizony igazak.Kerülni a kísértést, régi törzshelyeket,arcokat.Azt hallani, hogy valaki újra tud szociálisan inni, na ekkora önámítást és marhaságot, a tudomány mai állása szerint ez lehetetlen,egyetértek.Ha egy cápa leharapja a lábam, az sem fog újra kinőni.Annyi hogy gyenge volt, vissza fog sodródni, ennyi.Vagy lesz esze és folytatja újra tisztán.Lehet tervezetten is visszaesni és inni de az is legalábbis veszélyes.Iszonyat akarat és tudatosság kell a megengedő politika után visszaállni.Megjártam én már zárt osztályt, pszichiátriát, neurológiát, már az orvosok is lemondtak rólam,de vannak még csodák/2 pancser ,betépett öngyilkossági kisérlet, elivott állások, szégyen a köbön, a pokol mély bugyrai, és végül a dac és vágy hogy bizonyítok.A legutolsó tróger is meg tudja csinálni, én is mivel az is voltam/vagyok.Inni mindenki tud, bebizonyítottuk már, egy időben az egyetlen barátunk volt.Aki/ami a kezdettekor simogatott, utána már belevágta a hátunkba a karmait, és kimutatta a foga fehérjét, el akar pusztitani.Válogatott aljas módon fog kinyírni.Most éppen elszánt vagyok, küzdő, tervező, makacs, és kiütném minden bajtársam és sorstársam kezéből a poharat ha éppen ez kell neki, jár nekünk legalább egy új esély.

she_wolf 2017.05.26. 00:00:11

@Devilmaycry Péter:
Olvasgatni, megpróbálni megérteni az egész folyamatot én is csak azok után kezdtem el kicsit jobban, mikor hazamentem az első 2 hetes kórházi héderelés után.
Azt láttam, hogy a széles családi körömben milyen események történtek, és evidens volt a számomra, hogy én nem járhatok úgy, mint ők.
Kizárt. Aztán pedig mégis jött a pofára esés.
Majd másodszor is, és harmadszor is!
7 év után még mindig elfog néha a kísértés, de átlépek rajta. Igaz, még mindig mankóval, mert a vágy kielégítését abban a pillanatban megakadályozza az a neurológiai károsodás, amit az alkohol okozott.
Már leírtam a különböző fázisaimat, állapotomat, nem ismételnék. De mindaz, amit a hátam mögött tudhatok egy "szép" ívet rajzol.
Gyönyörűen végig lehet követni általa egy alkoholbeteg életét az első italtól a végső összejövetelt (azért gyűltünk itt ma össze, tetstvéreim...) megelőző pillanatig.
Én ebből merítkezem, és ezeket mondom el olyanoknak, akikben már felütötte a fejét az aggodalom. Mert ahogy Betti is írta, az már egy figyelemre méltó és intő jel, ha valakiben felötlik, hogy talán több van kettőnél.
Elengedni, hogy nem ihatok? A Te cápás példádnál maradva: az én cápám leharapta a lábamat, nem fog újra kinőni. Ezt ültessük át az alkohol okozta szomatikus károsodások gyakorlatába: polyneuropatia, amire jelenleg nincs gyógymód. Ahogy a leharapott lábad nem nő ki (csak egyes hidegvérűeknél fordul elő újranövekedés -de szemetek már!:D), ugyanúgy az idegrostot védő és alkohol, vagy más méreganyag által károsodott myelinhüvely régi állapota sem állítható vissza egy idő után, statikussá válik.
A pia elhagyásával némi idő után megáll a folyamat.
A leharapott lábat ki lehet váltani segédeszközzel, a polyneuropathiával meg lehet tanulni együttélni.
De mindkét eset életed végéig figyelmeztet, és visszatart attól, hogy újra elmerülj a habokban, legyen az tengervíz, vagy sör (a sört csak az alkoholos mivolta miatt hoztam fel, nem hiszem, hogy csak napi 2-3-10 sörrel valaki le tudná gyalulni az idegrostjait:)).

A magam életének, egykori környezetének alapos és mindenre kiterjedő megvizsgálása után én nem venném a bátorságot, hogy megpróbáljak szalonivóként működni.
És igazat adok Neked abban, hogy legalábbis kezdetben minden kísértést kerülni kell következetesen, és elszántan, mert a visszaesés nagyon könnyű lehet. Én is így tettem, és nekem olyan szerencsém is volt, hogy több oldalról támogatottan tehettem ezt meg.
A családom, a barátaink (és kezdetben a mozdulatlanra kárhoztatottság) mind-mind közrejátszottak abban, hogy most itt tartok. Nem tudok eléggé hálás lenni ezért nekik.

Örömmel olvasom, hogy megint szárazon éled a napjaidat, őszintén kívánom, hogy ez így is maradjon!:)
A veszteségekkel nem nagyon lehet mit kezdeni, én is inkább arra összpontosítok, hogy milyen pozitív hozadéka van annak, hogy elhagytam ezt a halmozott károkat okozó"passziót".
És mondhatom, jó dolog látni, érezni és megélni a pozitív mérleget.

Hogy másokkal mit és hogyan tennék? Érintett vagyok az egyik nagyon kedves ismerősöm (majdnem barátnőm) révén.
Tagnap hazaküldték a melóhelyéről, begörcsöltek a kezei. Tudom, hogy iszik/iszogat. Vele nem, a nagylányával beszélgettem, aki szintén aggódik, mert egyre jobban belehúz az anyja.
Megemlítettem neki, hogy az ujjaim nekem is gyakran begörcsöltek, és fájtak, és csak hosszú ideig tartó masszírozás után tudtam újra használni a kezeimet.
Nem vagyok orvos, nem mondhatom, hogy az ő szervi problémáját az alkohol okozza, mert más is lehet a kiváltó ok. Csak annyit mondtam, hogy háziorvos, laborba beutaló.
Lásson tisztán!
Aztán ha úgy alakul, hogy megmutatja nekem, akkor kielemezhetem neki hangosan, és rá lehet térni az okok boncolgatására, ha bizonyos árulkodó értékek szerepelnek a leleten.
Meg akkor elővehetem azt a stílusomat, ami biztos, hogy el fogja gondolkodtatni.
Mert neki is jár egy esély, mert egy nagyon jó ember.

Devilmaycry Péter 2017.05.28. 06:29:13

Szép napot! Ha gondolod hogy lehetnek építő jellegü metszéspontok, octopus100@freemail.hu