Volt már szó róla, mit "ad" az alkohol... Nézzük, mit ad a józanság!
2017. március 28. írta: józanakaroklenni

Volt már szó róla, mit "ad" az alkohol... Nézzük, mit ad a józanság!

Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Sokszor beszéltem már arról, hogy azért ez a józanság dolog sem fenékig tejfel, mert nem az. 

Néha nehezen találom a helyem a világban. Nehéz (bár ez pozitívan változik napról napra) betölteni az alkohol után maradt űrt, és egyelőre még szabadnak sem mondanám magam, hiszen minden nap dolgoznom kell azon, hogy ne igyak. Nincsenek mindig kolbászból az újabb 24 órák. 

Meg is kaptam a napokban, hogy a józanságot valami negatívumként festem le, és azt kell mondjam, némileg jogos a kritika, még ha nem is szándékosan teszem ezt. Egész egyszerűen nem vállalnám a felelősséget azért, hogy előadjam itt magam, hogy milyen varázslatos az élet, minden napom mosolyogva telik, reggelente kis repdeső tündérek öltöztetnek, és egész nap lebegek a józanság okozta mámorban.

Nem vállalnám ezért a felelősséget, mert ha azon olvasóim is abbahagyják az ivást, akik még isznak, nem ezt fogják tapasztalni. Ha ezt állítanám, hatalmasat csalódnának, ami hamar visszavezetne a pohárhoz, mert az sokkal "könnyebb".

Ez kemény munka, ami a pohár letételénél kezdődik. De legalább olyan munka, ami előrevisz. 

Ebből talán az jöhet le, hogy jobb volt inni, mert akkor legalább az ember le tudta tojni az életet.

Gondolhatnék erre, mint pozitívumra, hiszen valóban kevesebbet idegeskedtem, de ez lássuk be semmi más, csak egy jó nagy önáltatás. Az élet sajnos arról szól, hogy szembe kell nézni a gondokkal, és meg kell ennünk, amit főztünk. 

Mert ezek egyszer úgyis utolérnek, és nem mindegy, hogy az ember felkészületlenül, matarészegen fogadja őket, vagy józanul, átgondoltan. 

 

Írtam már arról, mit "ad" (=mit vesz el) az alkohol, és arról is, milyen negatív hatásai voltak az életemre. Most arról írok, mit ad a józanság. 

reasons-to-go-sober-for-october-thefuss_co_uk.jpg

0, Igyekszem általánosságban is írni, de a 0. pont egy elég személyes dolog lesz, ami tegnap történt velem.

Szóval, tegnap este volt egy randim. 

Ebből amúgy tutira nem lesz ásó-kapa-nagyharang, mert élőben derült ki, hogy a srác két fejjel alacsonyabb nálam, ami őt nem zavarta, engem viszont nagyon. Nagyon vicces volt, el is felejtettem megkérdezni korábban, milyen magas. :) 

Na de maga a tény! 

Saccper egy éve voltam utoljára randizni, az saját magam miatt volt borzalmas.

Azért volt borzalmas, mert rájöttem, hogy nincsenek storyjaim. Nincs életem. Nincs semmi, amiről mesélni tudnék.

A Margit szigeten sétáltunk, és én végig csak arra tudtam gondolni, hogy mi a francnak megyünk ennyire be a szigeten, hogy fogok én innen hazakeveredni? Nagyon nem voltam ott agyban, és már csak "túl akartam lenni ezen a hülyeségen", hogy hazamehessek inni. 

Nem tudtam miről beszélgetni, mert konkrétan nem volt miről. Abból állt az életem, hogy dolgoztam, aztán hazamentem inni. 

A "ki hova járt egyetemre", "kinek mekkora bohóc az exe", és a "milyen céllal keresel társat" sémák hamar kimerültek, velük együtt én is. 

Ezzel szemben tegnap? 

Nyilván nem lesz második találkánk, mert ez a magasság kérdés tényleg válóok nálam, de ettől függetlenül tök jó volt. 

Tudtam beszélgetni, tudtam nevetni, nem a piáláson járt az agyam, kikapcsoltam picit. 

Ez egy éve lehetetlen volt. Ehhez józannak kell lenni. De nem csak annak kell lenni. Akarni is kell. 

Egy éve arra a randira alig vettem rá magam, jóval kövérebb is voltam, mint most, koki voltam az előző esti piálástól, és úgy cakklipakkli nem érdekelt az egész. Nem akartam, nem szerettem kimozdulni. Magamat sem szerettem annyira, hogy érdekeljen, hogy odategyem magam. Csak inni akartam, a szobában, ahol senki nem lát, nyugi van. 

Most szívesen mentem, tök jó volt az idő, élveztük, hogy süt a nap, szidtuk a telet, meg az óraátállítást, szóval kikapcsoltam. A kimozdulásra még most is nehezen veszem rá magam néha (kicsit még mindig be vagyok fordulva) de határozottan fejlődik a történet. Ahogy már korábban mondtam: nem két pillanat alatt csesztem el én sem a dolgaim, más alkoholista sem, kijönni ebből sem két pillanat lesz, tévedés ne essék! De látom a fejlődést, és ez piszok jó érzés! 

1, A világ legjobb érzése józanul kelni

 Az megvan (ha nincs, akkor képzeld el) amikor a tegnap esti piálás után teljes kokin felébredsz, szédülés, hányinger, valahogy felállsz ... Ha "szerencséd" van nem tudtál eleget aludni, és még határozottan ömlik belőled az alkoholszag, még érzed az utolsó pohár bor ízét a szádban, gyakorlatilag még aznapos vagy. De nem ám a bor zamatát érzed, az még akár finom is lehetne, ez addigra egy elég undorító ízzé alakult. 

Valahogy eljutsz a wc-re, észreveszed, hogy még mindig farmerban vagy, tusolás,fogmosás,2 liter víz húzóra, 8 liter szájvíz húzóra, rágó, és valahogy embert faragsz magadból. Nagyon jól tudod, hogy minimum délig még liftezni fog a gyomrod, szédülni fogsz, szarul látsz, de irány dolgozni. Utálod magad, nagyon nagyon utálod magad, nem érted, minek kellett ez már megint, de tudod, hogy este újra meg fogod tenni. 

Ezzel szemben ma? 

120-rw4rwq.jpg

Ezzel szemben én például ma 6-kor keltem, kipihenten. Reggeliztem. Elmondom újra, mert ez nagy szó, és számomra is hihetetlen: REGGELIZNI SZOKTAM!

Évek óta nem szoktam reggelizni,mert minden este piáltam, és ugye olyankor ki kíváncsi ilyen hülyeségekre hajnalok hajnalán, hogy reggeli? 

Most viszont benyomtam pár abonettet sonkával, paradicsommal, túróval, ittam kávét, és tök jól, tök energikusan indult a napom.

Nem szédültem, nem liftezett a gyomrom, nem volt a pia íze a számban, és ami a legfontosabb: nem utáltam magam. 

 2, Valami értelmeset csinálok esténként 

Kívülről tudjátok már: minden este sorozat, bor, bor végén blackout, alvás. 

Ezzel több gond is van, és most nem arra gondolok, hogy tönkreteszem a szervezetem. (Persze az is).

Ezzel még az is gond, hogy ez 3-4 órányi nettó időpocsékolás. 3-4 órányi nettó időpocsékolás, mert olyan üres, mint maga az alkohol. 

3-4 óra, amikor nem gondolkodtam, nem érdekelt semmi, nem vettem fel a telefont, nem ismertem senkit,(magamat sem) csak néztem valami hülyeséget, és kokira ittam magam. 

Ezzel szemben múlt héten pl csütörtökön?

Munka után  hazajöttem. Itthon takarítottam kicsit, megsütöttem a csirkét másnapra, kimentem egy barátnővel megnézni a Szépség és a Szörnyeteget, hazajöttem, letusoltam, és aludtam. 

Mondanom sem kell, mindez elképzelhetetlen lett volna.

Egy ivós estén csak szimplán hazajöttem volna, táska ledob, gép be, sör spriccen, koki, blackout, másnap liftező gyomor, önutálat. 

Mikor álltam volna neki takarítani, főzni, meg mikor választottam volna a mozit, az ivás rovására?

Soha! 

Ezzel szemben rend van körülöttem, volt másnapra finom ebédem, és volt egy jó kis esti programom.

Szerinted melyik a jobb érzés?

3, Végre kezdek vállalhatóan kinézni

Nem lesz még ebből nyárra bikini, és, hogy őszinte legyek mostanában kicsit hanyagoltam a diétát, de jó irányba alakul a téma. 

Most a végére már borzalmasan néztem ki: minden létező testrészem fel volt puffadva, az arcom akkora volt mint egy vásári lufi, és erősen kétlem, hogy minden cuccra felengedtek volna a vidámparkban súly-ügyileg. 

Itt még persze nagyon sok munkám van, de hidd el, sokkal jobb érzés így tükörbe nézni reggelente! 

Jövő nyárra meg bikiniben fogom dönteni magamba a frissen facsart narancs juice-t a strandon! 

4, Szép lassan helyreáll a szervezet

Ne óvatoskodjunk, mondjuk ki: aki sok alkoholt iszik, annak menni fog a hasa. Sokat. 

Ez önmagában sem egy élmény, de napi 3x-4x átélni még kimerítő is - és veszélyes. 

Ehhez csatlakozik az állandó hasfájás, hányinger, vitaminhiány, fáradtság, levertség, rossz látás, sorolhatnám itt napestig. És én csak 3 évig ittam! 

Ezzel szemben most?

Nem részletezném különösebben a wc-zési szokásaim (meg nyilván ti se vagytok rá kíváncsiak) de már nem megy a hasam, csak ha valami különösebb oka nincs rá - mint normál esetben.

Nem fáj a gyomrom, pótoltam a vitaminokat, és energikus vagyok. 

Szerinted melyik állapotban jobb érzés lenni?

5, Vannak célok

Az elmúlt 3 évben nem értem el semmit. Az életem az ivás köré rendeződött, az egyetlen célom az volt, hogy este igyak, és egyáltalán nem érdekelt mi lesz holnap. Mindig azt mondtam, ez nem a ma este gondja. 

Nem gondolkodtam rendszerben, nem volt semmi motivációm, csak vegetáltam borosüvegtől borosüvegig, minden mást minimumon égetve. Ettől józan pillanataimban néha rám tört a páni-félelem, de elmostam pár pohár borral. 

Ezzel szemben most?

Vannak céljaim, motivált vagyok. Nem vagyok már olyan lusta: többet mozgok, és sokat dolgozom. Tudom, hogy ez alap dolog kéne, hogy legyen, de olyan triviális dolgokat élek meg élményként, mint, hogy minden számlát befizettem időre, vagy, hogy végre csináltattam magamnak új szemüveget. 

Ott tartok most, ahol normális ember 20 éves korában tart, ez tény, de legalább elindult valami :) 

6, Szép lassan, de helyrejönnek a kapcsolatok

Az alkoholizmus magányos sport. Én sem voltam kíváncsi senki másra, minden barátságot, minden kapcsolatot minimumon égettem. Ez akkor persze nem zavart, mert Mr Alkohol ott volt, de persze józan fejjel tudtam, hogy ez nagyon rossz irány. 

Az ismerősök persze keresik az embert egy darabig, de a sokadik ócska kamu kifogásom után megunták, amit tökéletesen meg is értek. 

Végül szinte teljesen egyedül maradtam, akarom mondani, Mr. Alkohollal. 

Ezzel szemben most?

friends-l1.jpg

Nem áltattam magam sosem azzal, " hogy erről az alkohol tehet, nem az én hibám.", hiszen sok értékes kapcsolatom megszakadt a saját hülyeségem miatt.

Nagyrészt mára sikerült elvarrni a szálakat: voltak olyan kapcsolatok, amelyeket teljesen megszakítottam a józanságom érdekében (nekik amúgy is csak ivócimboraként kellettem) és volt olyan, amit ismételten felvettem, mert értékes kapcsolat. 

Nem mondom, hogy nem vagyok már magányos, mert ez így nem igaz. Nyilván körülöttem mindenki jóval előrébb tart az életében, mint én, ami persze az én hibám. 

De fontos, hogy legyen kit felhívni, legyen kivel moziba menni, legyen valaki, aki felhív, ha már napok óta nem tud rólad semmit. És annyira csak az alkoholig láttam agyilag, hogy fel sem fogtam, hogy ez bizony nagyon hiányzott! 

 

Azt hiszem érezhető, amit próbálok kifejezni: nem fogom soha azt állítani, hogy józanul kolbászból vannak a 24 órák, mert nincsenek. Nem könnyű, mert nehéz. Nem kéjutazás, mert munka van, szembenézés van, ami sosem könnyű.

De mindezek ellenére is, százszor is minőségibb élet kezdődött el (még csak kezdődött, ez tök fontos!), ami még sok munkával jár, de tisztán látom, hogy ez a jobb út, nem pedig az, hogy elbújok a szobámban,és iszok.

Jogos volt az észrevétel, hogy sokat beszélek negatívan a józanságról, de ennek az az oka, hogy ez még nekem is egy mindennapos küzdelem, és tényleg vannak nehezebb napok, de ettől függetlenül NEM KÉRDÉS, melyik út a jobb. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr5512378983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S. Laci 2017.03.28. 19:36:18

Köszönöm. Ez jóóóó ! Gratulálok.

jeanvaljan52 2017.03.29. 16:47:29

Jó a blog, tetszik, amit írtál. A megállapításaiddal pedig egyet értek. Gondolom mások is.
Ugyanakkor nem tolonganak-torlódnak a hozzászólások, ami nem is csoda. Ebben a fázisban, amikor az ember már normális, józan életet él, kevesebb a szenzáció. Minden normális, mondhatni hétköznapi. Mi ebben az érdekes? - legyinthetnénk. Mégis be kell mutatni ezt az életet, az örömeivel és a nehézségeivel együtt. Olyan valakinek, aki hiteles Hiteles, mert van elő élete, amelynek során megtapasztalta, hogy mit jelent, ha a normális útról letér. Számolj csak be mindenről! Biztos vagyok benne, hogy ha csendben is, de sokan követnek.

józanakaroklenni 2017.03.29. 17:58:06

@jeanvaljan52: Igazából a kommentek nagy része eddig is nagy százalékban nekem adott tanács volt, amire most már azért kevesebb szükségem van, mint amikor ittam. Pl a józanul céges bulizós poszt alatt megint csak megindult a komment folyam, mert ott is lehetett tippeket osztani, véleményt mondani a józanul bulizásról.

Azóta viszont született olyan poszt is, amit 17.000-en olvastak, mégis csak pár komment van alatta, mert itt már nincs sok minden, amiről beszélni lehet, amiről lehet, azt meg már 800x átbeszéltük ezzel a társasággal :)
A számok alapján én nem aggódom, (látom a statisztikákban mennyien járnak a blogon, mit mennyien olvasnak), és semmivel nem olvassák egyébként kevesebben a blogot, mint eddig, egész egyszerűen ezt a blog.hu-s felületet ki lehet azért meríteni idővel, mert az indexről nagyrészt ugyanazok az emberek jönnek, nekik pedig ahogy mondod már nem sok az "izgalom", az újdonság .

Úgyhogy itt az ideje lassan átköltözni egy saját weboldalra (meg is fog történni legkésőbb nyár elején), nekem pedig pénzt kell rá szánnom, hogy kicsit hirdessem a blogot, és új embereket érjek el. (ez is meg fog történni persze)

józanakaroklenni 2017.03.29. 18:15:28

@józanakaroklenni: Illetve még egy dolog - de jövő hónaptól ez is változni fog, mert lesz állandó posztíró mellettem - nem jó, hogy mindig csak én írok, mert mindig ugyanaz a toll, ugyanaz a stílus, ráadásul ugyanannak a közönségnek ... Szóval kell egy kis vérfrissítés minden fronton :)

Torz 2017.03.29. 18:20:47

@józanakaroklenni: Szerintem neked innentől az az utad, hogy kitarts és írásaiddal segíts másokon. Mert segítesz vele. Igazából ez a folyamat lassú, amin átmész most, de érdemes leírni, mert a segítő könyvek és egyéb fórumok megállnak ezen a ponton. Pedig itt jön a lényeg. Anyám 7 éve nem iszik és nem tudom mikor volt az a pont, hogy kimondható: leszokott. (Mert esetében kimondható!) Erre a pontra lennék kíváncsi. Hajrá!

LolliPopper 2017.03.29. 18:51:58

Kedves @józanakaroklenni: és kedves olvasók!
Egyike vagyok a "csendes olvasóknak". Eléggé az elején csatlakoztam az olvasókhoz, de nem akartam hozzászólni, meg sehova regisztrálni.
Most csak azért tettem meg, hogy megnyugtassalak kedves blogger: továbbra is olvaslak, és nagyon szeretem a blogod, amivel szerintem nem vagyok egyedül.
Remélem ez a most beállt kis akadás nem veszi kedved mert csodálatos amit csinálsz és nekem személy szerint nagyon sokat segítesz vele, hogy feldolgozzam hogy egy alkoholista "kedves" után én is alkoholista lettem. A blogod hatására kimondtam magamnak, hogy gondom van az alkohollal, és szeretném abbahagyni.
Mivel a "kedves" erre nem hajlandó, elhagytam.

Gratulálok neked ehhez az egészhez, és egyetértek Torz-al!
Ahhoz külön gratulálok hogy a mostani kommentcsendet nem személyes sértésnek veszed, hanem keresed a megoldást, véleményem szerint is az áll a háttérben amit mondasz. Stephen King a kedvenc szerzőm, de néha azért jól esik mást is olvasni. Ettől még ő marad a kedvenc! :-)
Sok sikert, és folytasd!

Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton? 2017.03.29. 19:13:51

Lelkiismeretesen átrágtam magam minden bejegyzésen. Magas irodalmi és szakmai értéke van annak, ami ezen a blogon történt az utóbbi hónapokban.
Én a kommentek hiánya kapcsán úgy vélem ez nem meglepő hisz megváltozott a blogod alapvető jellege.
A józanságod már nem olyan csámcsogni való szenzáció, és már nem is szólhat így akkora rétegnek a blogod, mint amikor még ittál.
Akkor érdekes volt bárki számára, most pedig segítség az érintetteknek, és szerintem is ez a feladatod.
Nekem segít olvasni a bejegyzéseid mert helyre tudom rakni magam agyban.

Én a helyedben örömmel áldoznám be a kevesebb kommentet a tudatért, hogy segítek azoknak, akik még nem mernek szólni!

józanakaroklenni 2017.03.29. 20:10:26

Eddig sem azért írtam ezt a blogot, hogy pörögjenek a like-mérők, eztán sem azért fogom.