Így vette rá Katalin a 6 éve tagadásban élő férjét, hogy belássa: problémája van az ivással.
2017. március 17. írta: józanakaroklenni

Így vette rá Katalin a 6 éve tagadásban élő férjét, hogy belássa: problémája van az ivással.

Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Előrevetíteném, hogy erre nincs egzakt módszer. Nincs csodaszer, nincs pirula, amit a hozzátartozód bevesz, és megvilágosodik. 

Egy olvasóm írta le nekem levélben, hogy neki hogyan sikerült - 6 év tagadás után - rávennie a férjét arra, hogy elismerje: komoly gondja van az itallal. 

A storyt természetesen az olvasó engedélyével - egyenesen az ő kérésére, ami azt illeti - közlöm. 

how-to-help-an-alcoholic.jpg

Tehát, Katalin és a férje 12 éve házasok. A férje 6 éve kezdett el inni, ebből kettő kvázi titokban történt - zugivással, kocsmában haverokkal. Katalin persze észrevette, hogy többet iszik a férje, de 2 évig nem jutott el ő sem odáig, hogy  elfogadja, hogy gond van, hogy saját magának is kimondja: ez bizony már nem normális.

Itt mindenképpen hibázott - a saját meglátása szerint is. 

Ennek az egész alkoholizmusnak talán a legnagyobb rákfenéje, hogy elismertesd az illetővel, hogy ő bizony alkoholista. Ahogy már mondtam korábban is, senki nem szereti ezt a bélyeget magára aggatni, és nem is hibáztatom ezért. , nagyon messze vagyunk még attól társadalmilag, hogy megfelelően álljunk a kérdéshez.

 

Na de mi a teendő ilyenkor? 

Katalin eleinte nagyon "lelkes" volt abban, hogy segítsen a férjének: többször próbált vele beszélgetni, hol gyengéden, hol keményen. Több szakembertől kért segítséget, kereste a megoldásokat, de ez önmagában nem elég. 

Ez marhára nem elég, mert az egész story legfontosabb eleme hiányzott: a férje hallani sem akart az egész cirkuszról.

Azt mondta, az teljesen normális, ha egy magyar férfi iszik, és különben is, ő nem alkoholista, csak nagyivó. Megkülönbenismármiezhogy, Katalin mit pattog, amikor ő hazahozza minden hó elején a pénzt.

Nem először hallom ezt a "kifogást" egyébként, és lássuk be, nekünk magyaroknak valóban van erre bőven hagyományunk, de nevezzük is nevén a gyereket: egyáltalán nem normális dolog, ha minden este berúgsz, akár magyar, török, ukrán, egyiptomi, amerikai, narniai vagy, meg akkor sem, ha egyenesen a Marsról jöttél. Nem érdekel senkit, teljesen irreleváns. A magyar máj is be fog egy idő után krepálni, meg az amerikai is. 

A magyarságod nem kifogás semmire, egyébként ha már itt tartunk más nemzeteknek sokkal nagyobb alkohollal kapcsolatos történelmük van, mégsem ilyen durvák a mutatóik alkoholizmus szempontjából. 

Tehát ezt engedjük is el. 

A lényeg: Katalin és a férje néha léptek egyet előre, de utána gyorsan kettőt hátra.

Rendszeresen járt a hozzátartozóknak tartott gyűlésekre, ahol egyre inkább azt tanácsolták neki: Katalin, mindent megpróbáltál, ez nem a te harcod már, hanem az övé. 

Ezzel egyébként tökéletesen egyetértek, de Katalin szerencsére makacs teremtés, és nem adta fel.

Mondom, mit csinált. 

1, Megtörte a mintát

Belerondított a szokásba. Angol szakirodalomban erre a "pattern", azaz minta szót használják.

Kb arról van szó, hogy az alkoholisták általában ugyanazt a viselkedésformát produkálják italozás közben, ugyanazokat a körülményeket teremtik meg, és általában a végkifejlet is ugyanaz.

  • Én például minden este sorozatnézés közben ittam. Minden este ugyanazt. Minden este ugyanúgy: az íróasztalnál ülve, a lábamat az asztalra rakva. A piától melegem lett, ezért jó alaposan magamra nyitottam az ablakot még mínuszban is. Amikor éreztem, hogy mára elég, eleinte szépen komótosan elbattyogtam az ágyig, később az ágy battyogott valahogy el értem, ugyanis kidőltem a széken ülve, teljes blackout. Hajnalban persze valahogy mégis az ágyban találtam magam, csak az ég tudja, hogyan. 

 

  • Van egy ismerősöm, aki minden este - hétköznap is - kocsmában ivott. Amikor bemegy a kocsmába egy teljesen kulturált srác, jópofizik a pultos-kislányokkal, meghívja az ismerősöket egy körre. Minden áldott este. Aztán beüt a cucc, és elkezd önkéntelenül is sokkal hangosabban beszélni - konkrétan ordít - politizál, rasszista, kisajátítja a zenegépet, elkezd cigizni, holott alkohol nélkül nem cigizik, és miiiiiiiiinden egyes alkalommal az a vége, hogy összeveszik valamelyik pultossal, és elindul haza. Másnap egy bocsánatkéréssel kezdi, majd elölről az egész.

 

  • Egy olvasóm - fiatal srác - mesélte, hogy ő minden este valami tankos baromsággal játszott, és a mellé ivott. Elkezdett játszani, első pohár tölt, második, harmadik, sokadik, és a két tevékenységet egyszerre folytatta: tehát mikor bármelyiket abbahagyta (elfogyott a pia, ráunt a játékra) lefeküdt aludni. 

 

  • Katalin férje elvonult a dolgozószobába, és valamelyik sportadót nézte. Minden alkalommal sportot néz, és közben iszik. Másfajta adót nem is nagyon néz a tv-n, szinte kizárólag csak a sportot. És e mellé ugye iszik. 

Mi történt ezekben az esetekben? 

Az agyunkban összekötöttük a tevékenységeket. A kocsmába járást,a sorozatnézést, a tankokkal rohangálást, meg a sporteseményt, az alkoholfogyasztással. 

  • Én a mai napig is "veszélyesnek" érzem, hogy sorozatokat nézzek. Nézek néha, de jóval kevesebbet, igyekszem magam mással elfoglalni: eljárok ide-oda, olvasok, online kurzusokat csinálok, szóval kerülöm a régi mintát. 

 

  • Az ismerősöm 1 éve nem ivott. Csodák csodájára - tényleg marhára meglepődtünk rajta - rátalált a szerelem, és a hölgyemény nem engedi kocsmázni.Gondolnád, hogy akkor elkezd egyedül inni? Nem kezdett. Megtört a minta, na meg persze a szerelem gyógyír, ha nem is mindenre, erre tényleg. 

 

  • A tankos srác végül segítséggel, de elindult a leszokás útján. Hozzám hasonlóan úgy fél attól, hogy leüljön a gép elé játszani, mint a tűztől, ezért kerüli a régi mintát, és nem játszik. Helyette túrázni kezdett. 

 

  • Katalin kivágta az ablakon a tv szolgáltatást. Nem viccelek. 

 

p803769086-4.jpg

(Na jó, nem így. Csak lemondta az ügyfélszolgálaton)

Ezt persze a férje némileg zokon vette, de ez csak az első lépés volt, mindjárt megérted, miért volt ez jó.

2, Ne használd az "A"- betűs szót.

Ahogy már sokszor mondtam, mondtuk, kommenteltük, facebook posztoltuk, tweeteltük, suttogtuk,ordítottuk: nagyon nem helyes, nagyon nem elfogadó az alkoholizmus szó megítélése kishazánkban.

Mit tett Katalin - nagyon okosan? 

Nem használta többé. Nem használta többé, mert ellenállásba ütközött. Nem használta többé, mert rájött, hogy ez egy olyan szó, amit a férje nem akar magára aggatni. 

Nem is erőltette tovább. E helyett elkezdte használni azt a kifejezést, hogy "drágám, neked problémád van az ivással". 

Mindjárt jobban, mindjárt elfogadhatóbban hangzik, nem? 

Mindjárt nem egy "büdös, mocskos, adófizetők pénzén élősködő, keresztre feszítendő, haszontalan, golyótafejükbe" alkoholista, hanem olyan valaki, akinek problémája van. Éppenséggel az ivással. 

alcohol-abuse.jpg

3, Vond ki magad, "hadd vergődjön".

Ez az első két lépés is hozott javulást, de nem volt elég.

Az utolsó dolog, amit Katalin csinált - és ehhez kell a legnagyobb akaraterő - hogy kivonta saját magát is a mintából. Hiszen ő is a minta része volt, csak idő kellett ahhoz, hogy ezt észrevegye. 

Az egész rituálé része volt az is, hogy ő aggódik, kérlel, könyörög, balhézik, ordibál, sír, és elölről.

Ez rendszeres volt, és a férje is megszokta. Mint később kiderült, nem csak, hogy megszokta: igényelte. 

Katalin évekig minden este bement a férjéhez, hogy megkérje: menjen vele lefeküdni. A férje persze nem ment, mert még ivott, csak intett, hogy "jó jó majd megyek."

Rendszeresen kérte a férjét, menjenek el egy szakemberhez, csináljanak valamit, engedje, hogy segítsenek rajta. Ebből nyilván csak a veszekedés lett. 

Gyakran eljutott odáig is, hogy már ordibált a férjével, na ebből lett aztán csak igazán veszekedés. 

Miután Katalin belerondított a mintába, úgy döntött: "hadd vergődjön", és többé nem kérlelt. Többé nem aggódott. Többé nem sírt, nem ordított.

Persze, azért távolról figyelt, és távolról aggódott, de ennek semmi jelét nem adta.

Egy idő után azt vette észre, hogy a férje valóban vergődik, mint a hal a zacsiban. 

Fel alá járkál, nem tud magával és a helyzettel mit kezdeni. Katalin békésen olvasgatott a nappaliban, a férje pedig egyre többször bejárkált valami mondvacsinált indokkal. 

Végül megtörtént a csoda: a férj előállt és segítséget kért.

Ma ott tartunk, hogy járkálnak AA gyűlésre, meg pszichiáterhez. Még nincsenek az út végén, de már vannak pár hetes kihagyások - és hamarosan egy rehabot is kipróbálnak. Ami a legfontosabb: Katalin férje már partner.

 

Amit fontos itt megérteni: nem csak, nem kifejezetten segítséget kért, hanem figyelmet. 

Az alkoholizmus egy játszma, amiben az alkoholista irányítja - legalábbis azt hiszi - az eseményeket, és lássuk be, nem mindig tisztességesen. 

Az alkoholista igényli a figyelmet, igényli, hogy a játszma szereplői úgy ugráljanak, ahogy ő szeretné. Én is ezt csináltam, a legtöbben ezt csináltuk, kár is ezt tagadni. 

Ha megvonod tőle azt, amiről azt hiszi, alanyi jogon az övé, egyedül marad azzal a lehetőséggel, hogy gondolkozzon. 

 

(Itt fontosnak tartom ismételni magam: bár ez a story jó irányba megy, nincs egyetemes módszer, ami mindenkinél működik. Továbbra is azt mondom, eljön az a pont, ahol nem szabad tovább a múltban élned, az alkoholista hozzátartozód kénye-kedve szerint ugrálnod. Próbálj meg segíteni neki, tégy kompromisszumokat, de nem örökké. Ez már nem a te hibád!)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr4412344963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cseresznyebokor67 2017.03.17. 16:46:42

Nem szoktam sehova like-t osztogatni, hozzászólni, megosztani, egyszerűen mert nem érdekelnek ezek a dolgok.
Azt kértem a bloggertől, írja meg a történetünk.
Nem azt kértem, hogy másolja ide a levelem, hisz az az én stílusom, ezt a blogot pedig az ő stílusáért szeretem nagyon én is, s sokan mások is.
Maradéktalanul teljesítette, másra nem is bíztam volna a történetünk!
Még hosszú az út, amin végig kell küzdenünk magunkat, de erőt ad a sok sikertörténet, és nem túlzás, hogy ezen blog is!
Kedves bloggerleányzó, csak így tovább, csodálatos amit csinálsz!
Sok erőt, kitartást mindenkinek, és ismét: köszönöm, hogy közölted a mi útunk is, csak remélni tudom,hogy erőt adunk más családoknak.

kuincsíra 2017.03.17. 20:26:24

Sajnos én azóta újra ittam. Nagyon berúgtam tegnap. Hogy lehet ilyenkor újra visszaállni az útra?

RTB 2017.03.17. 22:38:17

amikor elegem lett apám alkoholizmusából, meg hogy ezzel tönkretette anyámat, amikor már könyörögtünk neki eleget hasztalan, akkor ráordítottam, hogy igyad halálra magad bazdmeg.
Ezt bezzeg megfogadta. Persze ekkor már régen késő volt minden. Ott már nem volt pattern, amit megtörhettem volna, csak akkor, ha lerombolom az egész világot.
Most én is ebben a cipőben járok. a kurva maradék söreimet megittam, de gyógyszer legalább nincs.

józanakaroklenni 2017.03.17. 22:41:00

@cseresznyebokor67: Én köszönöm, hogy megtiszteltél :)

józanakaroklenni 2017.03.17. 22:43:29

@kuincsíra: Hát először is nyugodj meg. A visszaesésről szóló posztban is leírtam, hogy véletlenül se gondolj erre úgy, hogy összedőlt a világ. Hibáztál, rázd meg magad, állj fel, és menj tovább.

jozanakaroklenni.blog.hu/2017/03/07/a_visszaesesrol_mit_tegyel_es_mit_ne_tegyel_ha_megcsuszol

Pont te írtad, hogy el fogod olvasni ezt az írást, ha innál! :) Tedd meg! :) Ha gondolod privátban is nyugodtan írhatsz nekem. Fel a fejjel!

józanakaroklenni 2017.03.17. 22:44:31

@RTB: Igen, ahogy sokszor mondtam már van, ahol nem lehet mit tenni. Te viszont még tudnál ...

RTB 2017.03.17. 22:51:52

@józanakaroklenni: nem tudom olvastad-e a korábbi kommentjeimet, de elég durva gyógyszer függőségről jövök le éppen (a röviidtávú memóriám már jön vissza, de sokszor van migrénes jelllegű fejfájásom). Már így gyógyszermentesen látom, hogy nagyon durva volt a függésem. Nekem az volt a részegség, de egy hónapja semmi. Viszont elkezdtem helyettesíteni egy kis üveg sörrel. Nem minden nap, de hetente 1-2 alkalommal. Egyszer már leraktam az alkoholt, de kezembe vettem a benzót s a zolpidemet, most azokat elhagyva kicsit szemezek a piával megint.
De téged nagyon jó olvasni és she wolf és wvanda (?) sokat segített.

na4 2017.03.18. 18:47:48

Az én kedvencem egy jó konyak + 1 jó szivar. Páratlan !!

józanakaroklenni 2017.03.18. 18:49:28

@RTB: Olvasok én attól, hogy nem szólok mindig hozzá :)
Sajnos gyakori ez, hogy egyik függőségből a másikba, de örülök, hogy tudunk segíteni... :(

józanakaroklenni 2017.03.18. 18:50:05

@na4: Értem én a közlési kényszert, de miért érezted ezt fontosnak EZEN a blogon közölni?

she_wolf 2017.03.18. 19:25:16

@RTB:
Tudod, amikor a vég kezdetekor azt mondtam a dokinak, hogy én akkor most mindennel leszámolok, se pia, se bagó, és újjászületve hagyom el a kórházat, kiröhögött. Ezzel egyidejűleg kijelentette, hogy belebuknék, nem fog működni. Nem azért, mert nem bízik bennem, és nem is azért, mert erre még nem látott példát, hanem mert a jelenlegi helyzetemben ez így kivitelezhetetlen úgy, hogy ne boruljak fel totálisan.
Vagyis csk egy célt tűzzek ki magam elé, választási kényszerben vagyok. Vagy a cigi, vagy a pia. Mindkettőről elmondta amit egyébként is tudtam, de az ő előadásában végre tiszta értelmet nyertek a hatásmechanizmusok.
Úgy döntöttem akkor, hogy az alkohol legyen az első, amitől meg kell szabadulnom, mert látom és érzem azt, hogy szétesem, hogy a szerveim sorra készülnek bemondani az unalmast. Ha ezt a folyamatot sikerül megállítani, akkor újra összekaphatom majd magam, hogy megküzdjek a másik ellenséggel is.
Kis lépéseket tettem a dolog érdekében: nem cigizek netes szörfözéskor, a hálószoba egyébként is tabu, és főzés közben csak akkor pippantok rá, ha magára hagyhatom az ételt, pörkölt kevergetése közben nincs hamuzgatás:)
A következő lécsőfok az lesz, ha végre teljesen elkészül ez a ragyaverte ház, és beszüntetem a lakótérben a dohányzást a magam és mindenki számára. Van terasz, lehet kifáradni!
Így is kevesebbet szívok már, csak akkor gyújtok rá, ha tudom, hogy van rá időm. A jövőben pedig az új szabályoknak köszönhetően remélhetőleg ez még kevesebb lesz, míg reményeim szerint azt fogom tudni mondani, hogy: na, te voltál az utolsó! De most még nem tartok itt, egyelőre az van, hogy idegbeteg vagyok, ha úgy köszönt rám az este, hogy nincs tarcsiban bontatlan cigim:(
(Vagy amíg azt nem mondja doki, hogy sebtiben véssek egy bakancslistát.)

Szóval a mondandóm lényege: próbálj meg nem szemezgetni a piával, mert igaz, hogy napi egy sörtől nem leszel csapágyas, de legyen ott benned, hogy hajlamos vagy a függésre, és ez meghatározza az alkoholhoz való hozzáállásodat!
Önmagadnál senki nem ismerhet jobban téged, használd ezt ki a javulásod érdekében!
Végtelenül örülök, ha bármilyen csekélységgel tudok segíteni egy függőséggel küzdőnek, és köszönöm a visszajelzést!

Benedith 2017.03.18. 19:25:43

Ez nagyon hasznos írás! :) Én is alkoholista vagyok, bár már nem iszom minden nap. 30 éves vagyok és 5 éve süllyedt nálam mélyre a dolog. Bár visszagondolva már az első berúgásomnál (kb. 15 évesen, addig antialkoholista voltam :) ) azt éreztem, hogy én ezt imádom, nekem ez kell! :) És már az első alkalomtól nem volt elég az enyhe spicces állapot, nem bírtam megállni, ha már elkezdtem inni. Ekkor még ritkán ittam, hétvégente, társaságban, de mindig vágytam rá. A visszatartó erő az volt nálam, hogy féltem attól, hogy mások elítélnek, ha gyakrabban iszom.

6 éve történt egy törés az életemben, depressziós lettem, egy darabig tartottam magam, de végül saját albérletbe költöztem, hogy egyedül lehessek és a beköltözés után az első dolgom az volt, hogy vettem egy tálca sört és elkezdtem inni. Minden nap. 3 évig tartott a depresszióm, meghíztam én is, ahogy azt kell, baráti kapcsolatokat leépítettem, minden este leültem számítógépes játékokat játszani és inni. Amikor már nem bírtam gondolkodni, akkor facebookot olvasgattam, ez volt a kapocs köztem és a külvilág között. Szép kis élet volt. :) A depresszióból egyedül jöttem ki, mindig bennem volt az, hogy nem akarom így, ebben az állapotban leélni az életemet, így szépen, lassan, de azért lépkedtem belőle kifelé.

Az alkoholtól viszont nehezen szabadulok, hiába ért véget a depresszióm már kb. két éve. Itt én két dolgot látok, amivel meg kell küzdenem:

1. Az alkoholizmusra való hajlam, amit apámtól örököltem. Gondolom ennek köszönhető az is, hogy már az első berúgás után - én úgy gondolom - függő lettem. Ahogy írtam: bár viszonylag ritkán ittam, mindig hiányzott az alkohol. Bármikor tudtam volna inni.

2. Megszokás, talán mondhatom, hogy a 3 év alatt a napi rutin része lett. Most, hogy a depresszióm alatt "kitomboltam magam", ami az alkoholizálást illeti, érdekes módon ez a 'mindig tudnék inni' dolog elmúlt. Most már viszonylag ritkán kívánom meg az alkoholt és mégis kb. 2 naponta iszom, hiába nem kívánom. Mert péntek van/mert szombat van és holnap lehet aludni, mert ma korábban hazaértem és ha most elkezdek inni, akkor 10-re már kidőlök és tudok aludni 8 órát, de mi van, ha nem kezdem el most és este 8-kor véletlenül megkívánok egy sört, viszont akkor már nem kellene nekiállni, úgyhogy előzzük meg a bajt... - ilyen hülyeségek. :D Ó, és a boltban vívódás, hogy bár akkor és ott nem kívánom a sört, de veszek, mert mi van, ha később megkívánom? Ne kelljen már visszajönnöm. :) Otthon meg persze, ha már ott van a sör, akkor megiszom, ha kívánom, ha nem.

Szóval nekem ezeket a dolgokat kellene rendbe tennem. Ma kibírtam a boltban, hogy ne vegyek alkoholt és nem bántam meg, mert ha vettem volna, már innék. De így, hogy nincs itthon, így rendben van. :)

Hát leírtam én is a történetemet. :) Már a blog indulása óta terveztem, de valahogy most kaptam hozzá kedvet. :)

Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton? 2017.03.18. 19:41:36

Nekem sem szokásom blogokhoz kommentelni, de ide most muszáj. Nem olvastam eddig a blogod, bár egyszer hallottam, hogy egy kollegínám a blogodról mesél ebéd közben.
Nem kerestem rád, mert féltem találkozni önmagammal. Kár volt.
Most véletlen jöttem az index címlapról, és szeretném megosztani veletek a történetem:

32 éves vagyok, és az eddigi életemben semmit nem értem el azon kívül hogy egy hadsereg helyett is ittam.
AA-n most úgy kezdeném, hogy helló Robi vagyok, és alkoholista :)
Túl vagyok pár nyírő-s kiképzőtáboron, mondanom sem kell semmit nem segített, csak amíg be voltam gyógyszerezve.
Gamma GT az egekben, de annyira, hogy a doki szeme is fennakadt.
Mégsem bírom abbahagyni. Tudjátok az a vicc, hogy nem is kívánom. Vörösboros vagyok, már utálom az ízét. Néha alig bírom lenyelni mert érzem hogy mindjárt kihányom. Újabban néha ki is hányom. Mégis iszom.

Azért akartam mégis írni ide mert ezekkel a mintákkal nagyon fontos dologba nyúltál bele,amit még nem is gondoltam végig eddig. Nekem is megvan a pattern, én is játszani szoktam, amikor meg már nagyon a fejembe száll én is sorozatokat nézek. (részegen már nem vagyok valami hardcore gamer ha már mindenből kettőt látsz nehéz :D)
Tényleg ki fogom próbálni hogy nem játszom hanem valami mást kezdek el csinálni. Régen szerettem modellezni. Évek óta hozzá se nyúltam.
Talán még van visszaút. Köszi a blogod, nagy pofon volt olvasni a bejegyzéseket de kellett. Kitartás, nagyon bátor vagy!

józanakaroklenni 2017.03.18. 19:56:19

@Benedith: Köszi, hogy leírtad. :)

Én nem gondolom, hogy a hajlammal meg tudsz küzdeni, az csak létezik, el kell fogadnod. Illetve úgy tudsz megküzdeni, hogy ha tudod magadról, hogy függő típus vagy, nem játszol a tűzzel. Nyilván a függő típusú emberekből - én is ilyen vagyok - sosem lesz újra szociális ivó, nekünk egyszerűen sajnos el kell felejteni az alkoholt, mert túl rizikós megpróbálni.

A megszokás szinte minden storyban szerepel (nem hiába írok a posztban is annyit erről a pattern dologról) és azt hiszem az tényleg jó megoldás ha kirobbantod magad a megszokásból. Nem tudom mit csinálsz most esténként (még mindig játszol? ) de érdemes lenne valami mást csinálnod... és ha az a más nem lakásban végzendő tevékenység, az még jobb.

Persze csak a nagy a szám, a kimozdulás sajnos még mindig nem az erősségem, de azért fejlődök e téren asszem, most, hogy jobb az idő ki szoktam menni sétálni, fel szoktam menni a várba meg ilyenek...

józanakaroklenni 2017.03.18. 20:02:10

@Ön is mindig ezt mondja, ugye Mrs. Lipton?: Először is, király a neved! :)

Most erre az egész irományra azt mondanám, hogy az alkoholisták gondjait csak a lótenyésztők oldhatják meg, de nem akarom elviccelni, hová vezetne az :)

Szóval, neked is azt tudom mondani, jó ötlet, ha belerondítasz a szokásba, nem tudom vannak-e barátaid, akikkel tudsz programot szervezni, ha vannak, akkor én kezdetben nem a modellezéssel kezdenék, hanem társaságba mennék, nekem az tényleg tök sokat segített.

Egyébként nagyon átérzem,hogy már 1 idő után nem is kívánod, sokszor éreztem ezt én is a vége felé. Már nem esett jól, hányingerem volt, másnap meg tiszta fejjel széttártam a kezem, hogy tulajdonképpen én ezt most mi a francnak is ittam meg? Nem is esett jól, most is hulla vagyok, meg is fogok gebedni ha így folytatom, minek is? És tényleg, minek...

Benedith 2017.03.18. 20:38:02

@józanakaroklenni: Köszi, hogy írtál! :)

Igen, nagyon jó, hogy írtál erről a pattern dologról, nem hallottam még róla, viszont érdemes észrevennem, hogy nálam mi a minta. És igen, az, hogy játszom, iszom, később már csak görgetem az üzenőfalat. Érdekes, hogy nálam például pont a sorozatnézés az, amihez nekem nem passzol az alkohol, úgyhogy ennek felismerésével máris tehetek egy lépést az alkohol mentes élet felé: esténként nem játszom, hanem sorozatokat nézek. Ezt mondjuk nem tudom, mennyire lesz könnyű kivitelezni, mivel imádok játszani. :( :) Továbbá kimozdulás, sport... igen, most hogy jön a jóidő, el szoktam menni néha biciklizni. Megtehetném magamnak azt a szívességet, hogy gyakrabban emelem fel a seggem, hogy elmenjek tekerni. :)

Még azt szoktam csinálni, hogy veszek egy nagy üveg Zero kólát és azt iszogatom esténként, hogy azért meglegyen az a tütükézős feeling, de mégse alkoholt szürcsölgessek. Nem tudom, hogy ez mennyire jó dolog, mert ezzel lehet, hogy csak fenntartom az esti iszogatás megszokását... :/ Hát nem könnyű a helyzet. :) Mindenesetre most nézek egy kis American Dad-et. :D Jó éjszakát! ^^

józanakaroklenni 2017.03.18. 20:56:41

@Benedith: Azért óvatosan a sorozatnézéssel, nehogy rákapj! :) De ha úgy érzed, nálad teljesen kizárja egymást a kettő, hajrá, végül is működhet. Ha jobban belegondolok nekem az olvasás olyan tevékenység, amihez nem nagyon tudom elképzelni, hogy igyak,szóval ja, van ilyen. Volt azért olyan is, de ritkán.

Az üdítő jó, működik, kicsit "be tudod magad csapni", meg szerintem a cukor miatt is segít, de azért azt ne feledd, hogy ez csak tűzoltás.

Igazából nem is az a nagy cucc, hogy józan legyél, mert azt sokan fel tudják mutatni. Inkább az, hogy tényleg az is akarj maradni, ez pedig tényleg nehéz. Nekem sokat segít, ha végignézek azon, hogy mennyi mindent elcsesztem az életemben amíg ittam, és ha rámjön, hogy jajj de innék - mert azért rám jön - akkor mindig megijedek, mert tudom, hogy megint az lenne a vége, hogy nem törődnék semmivel, azt pedig nem akarom újra.
Szóval lehet itt trükközni kólával, meg patternekkel - kell is - de azért agyban is legyél ott, hogy tényleg ne akarj inni. Sok sikert! :)

Wregister 2017.03.19. 19:33:55

@RTB: Az apai minta miatt kulonosen szomoru a helyzeted, de nem egyedi pelda. Azt leirnad, hogy miert NEM akarsz inni es gyogyszerezni? Nem provokalni akarlak ezzel a kerdessel, de mit varsz majd a jozansagtol? Vannak boldogtalan emberek, valoszinuleg te is az vagy. Drogosan is az vagy, jozanul is az leszel. Ha ezt megerted es elfogadod, talan leallhatsz a szerekkel, mert tudni fogod, hogy nem azert vagy szomoru es vegtelenul ures, jarkalsz idegesen fel es ala, vagy erzed papirmasenak a tavoli haztetoket, mert ma NEM ittal/gyogyszereztel.

RTB 2017.03.22. 20:49:59

@Wregister: Az esetemben semmi köze a boldogságnak vagy boldogtalanságnak az iváshoz vagy a gyogyszerezeshez. Van egy életem ami úgy ahogy rendben van, munka család szabadidő egyebek. Egyszerűen szeretem ahogy valamilyen szer elbodit. Én ettől az érzéstől vagyok függő.
A gyogyszerezest mar túlzásba vittem ezért azt abba kellett hagynom, hogy ne menjen az életem rovására. Most elég szar de menni fog. Attól félek hogy a helyébe lep az alkohol, még ha csak heti pár üveg sör formájában is.

VWanda (törölt) 2017.03.23. 07:56:12

@RTB:
"Egyszerűen szeretem ahogy valamilyen szer elbodit."
Ez az érzés pedig pont amiatt lehet, mint amit @Wregister kiinduló gondolat-menetében próbált Neked fejtegetni.
Tulajdonképpen majdnem válaszoltál is magadnak, hiszen ha szereted azt az érzést ami elbódít, azt - valami miatt- azért teszed, mert az azt megelőző "normál" állapotok fölé (?) akarod magad helyezni, tehát nem teljesen lehet jó az, amiből ide vágysz, vagy legalábbis ebben jobban érzed magad.
Persze ezek csak gondolatok, a bizonyosság ?
Tulajdonképpen azt is látom, hogy viszonylag jó helyzetben vagy , - lejövés gyógyszerről - egy másik függőség elején vagy, itt még meg tudnád fogni az egészet.
Nem lehet könnyű, mindent be kéne vetni !))

RTB 2017.03.23. 09:30:39

@VWanda: Ha megiszok néha 1-1 uveg sört, akkor mar alkesz vagyok? Vagy ez csak azért van igy, mert mar korábban is gondjaim voltak vele es hajlamos vagyok szertől fuggeni?
Értem mit akartok mondani. A szorongasaim miatt akarok lazulni, azon akarok felülemelkedni. Gyógyszer nincs es nem is lesz, 1 uveg sör naponta szerintem semmi, akkor szívjak zöldet?
Amúgy általános iskolás koromban csattanó maszlagot raktam cigibe, előtte könyvtárban utána néztem, hogy hogyan nem lesz halálos es elszivtam. Pedig akkor meg semmi szorongasom nem volt, csak érdekelt a tema.

VWanda (törölt) 2017.03.23. 11:14:44

@RTB:
" Attól félek hogy a helyébe lep az alkohol, még ha csak heti pár üveg sör formájában is."

Persze pár üveg sör semmi, annak akinek.....de ha már előre szorongsz tőle ? Akkor tényleg nem várhatsz mást, minthogy az egyik helyébe lépett a másik. A függőség megmaradt, mert a szorongás is megmaradt.
Ez az általános iskolai kis bulid a csattanó maszlaggal nem semmi !:( Az egyik legutálatosabb gyomnövény , elég nehezen tudtam kiirtani a kertemből :))