A visszaesésről - mit tegyél, és mit NE tegyél, ha megcsúszol
2017. március 07. írta: józanakaroklenni

A visszaesésről - mit tegyél, és mit NE tegyél, ha megcsúszol

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

 

A visszaesésről

Ráébredtem, hogy van egy nagyon fontos téma, amit így konkrétan posztban még egyáltalán nem érintettem – pedig másokat meg atomjaira szedtem – ez pedig a visszaesés.

Úgyhogy kicsit beszélgessünk erről.

Ez az a jelenség, amit az érintettek nagyon nagy százaléka ismer, merthogy majdnem minden alkoholista átmegy rajta legalább egyszer – legalábbis ahogy én most látom a „statisztikát” általatok.

Bár úgy gondolom mindenki számára közérthető, hogy mit takar a visszaesés, azért röviden:

Arra gondolok, amikor a már száraz alkoholista x idő elteltével újra inni kezd.

alcohol-brain.jpg

Ez gyakorlatilag mindig rossz döntés, mégis nehéz neki ellenállni, főleg kezdetben.

Egyszer csak átkapcsol az ember agya. Legalábbis velem így volt. 

Innen kétfelé vezet az út: vagy képes vagy azt mondani, hogy oké, most megcsúsztam, de ettől még nem akarok inni, vagy ha már felszálltál a vonatra, folytatod a mélyrepülést.

A megcsúszás

Azt azért leszögezném, hogy nekem viszonylag – szerintem - könnyebb dolgom volt egy hónap után, és fel tudtam fogni úgy, mint egy csúszást, mint egy hibát. Ha valaki ezt teszem azt 2 év józanság után csinálja meg, az azért már más téma lelkileg is.

Tulajdonképpen nem is jó szó a visszaesés, hiszen az első esetben megcsúszik az illető, de nem esik konkrétan vissza, úgyhogy válasszuk is ezt külön.

drug-alcohol-slip.png

Ezzel nem akarom persze menteni azt, amikor valaki megcsúszik, mert természetesen az is baj.

Azt gondolom viszont, hogy az, hogy valaki botlik egyet, még nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy vissza is tér a régi életmódjához, és ez az, ami igazán fontos.

Ha megtörténik ez veled, reggel viszont úgy kelsz fel, hogy „úristen mekkora barom vagyok, ez marha nagy hiba volt”, és tudod folytatni a józan életmódodat, nem akarsz visszatérni a régihez, én azt gondolom, hogy nem dőlt össze a világ. Hiba, rossz dolog, de ki kell tudni szedni belőle a pozitív hozadékot, levonni a tanulságot, és nyomulni tovább előre.

Azért is nagyon fontos, hogy ne kezdj el rajta túlságosan lelkizni, mert az tudjuk hová vezet: önvád, önmarcangolás, önutálat, önsajnálat, depresszió, helló kisbolt, egy üveg Olaszrizling, és egy ásványvíz lesz 3 Sopival. Tedd a dolgot rendbe a fejedben, de ne vidd túlzásba! A legfontosabb, hogy tovább haladj, józanul.  (A végén levonjuk a tanulságot is) 

A visszaesés

A másik verzió, amikor nem vagy képes arra, hogy hibaként fogd fel a történteket, és egyenesen visszatérsz a régi életmódodhoz.

Ezt egyébként sok tényező befolyásolja, és szerintem nagyon fontos a környezeti. Hogy mit kapsz a körülötted lévőktől.

ways-to-help-an-alcoholic-846x563.jpg

Ahogy már az előző posztban is mondtam, nekem nagyon jól esett, ahogy reagáltatok az én decemberi ivásomra.

Ha akkor végül nem írom meg azt a posztot, csak magamban idegeskedek a dolgon, annak eléggé lehetséges, hogy az lett volna a vége, hogy estére már annyira nem tudtam volna elviselni a saját gondolataimat, hogy inkább berúgtam volna. Hiszen javarészt erről szól az alkoholizmus.

Ha akkor nem szeretettel álltok felém, nem empátiával – és itt a nagyon fontos különbség tutujgatás, és empátia között – hanem elhordtok minden gyenge, ócska embernek, ezt a posztot most nem kezdtem volna el írni reggel 9-kor, mert valószínűleg épp annyira másnapos lennék, hogy a létezéstől is liftezne a gyomrom.

E helyett egy lattét iszogatva írom ezt a posztot, kipihent vagyok, és motivált.

Érzitek a különbséget? Persze, hogy érzitek.

A tanulság:

0, Ne tarts otthon piát.

1, Ha megtörténik a baj, fogd fel hibaként, tanulj belőle, állj fel, menj tovább! Nem holnaptól, meg nem csak még egy gyógysör, mert másnapos vagy, hanem most!

2, Ha úgy érzed nem vagy erre képes, beszélj valakivel! Beszélj a pároddal, menj el egy AA gyűlésre, hívd fel anyukádat, csak csináld! 

Hangsúlyozni sem tudom, mennyire fontos ez.

Mert ha nem így jársz el, marha hamar ott találod magad, ahonnan elindultál.

Kettő pillanat alatt átfordulsz, és ott folytatod, ahol abbahagytad.

Az pedig nem volt egy kéjutazás, hiszen azért is döntöttél úgy, hogy abbahagyod.

Alkohollal élni nem jó, erre nincsenek kifogások, ezt kár megmagyarázni.

Tényleg nem tudom hangsúlyozni mennyire fontos ez, hiszen egy totális visszaesés is egy megcsúszással indul. És ha már visszaesel, onnan egyre nehezebb, majd végül lehetetlen lesz visszajönni. Nem számítógépes játék ez, hogy ha elcseszed, visszatérhetsz a legutóbbi automatikus mentéshez.

Nem vagy macska sem, hogy 9 életed legyen.

Egy van.

A miértek.

Tudom, hogy előbb azt mondtam, ne lelkizz rajta, azt viszont mondom, hogy tanuld meg levonni a tanulságot. Szerintem célszerű ha nem azonnal kezdesz el a dolgon gondolkodni, mert az hamar át fog csapni önmarcangolásba, viszont azt sem jó, ha teljesen átsiklasz a dolgon, mert akkor újra elvétheted a hibát.

Az én esetemben pl, voltam olyan ostoba, hogy egy hónap józanság után hazavittem egy üveg ajándékba szánt bort. Eleinte nem is gondoltam rá, hogy én azt majd meg fogom inni, de aztán átkapcsolt az agyam. 

Mi az én tanulságom? Hogy túl nagy volt az arcom. 

Túl nagy önbizalmam lett egy hónap után, holott vékony jégen táncoltam, és nagyon fontos lett volna, hogy ezzel én is tisztában legyek.

 

Azt gondolom, hogy a legnagyobb veszély a visszacsúszásra azokat fenyegeti, akik még csak rövid ideje józanok. Ennek az oka szerintem az, hogy még nem telt el annyi idő, amennyi alatt rendbe jöhet az életük, és ténylegesen láthatják a minőségi különbséget a józan élet, és az alkoholos élet között.

Na meg lássuk be, az első időszak nem könnyű, és nem mondanám azt sem, hogy mindig annyira jó. Most így, lassan 3 hónap után kezdem felszabadultnak érezni magam néha. 

Nem foglak azzal áltatni, hogy amint leteszed a piát, az élet rózsaszín lesz, ellovagolsz a napfényben, miközben Pharrel Whilliams rikácsolja a füledbe a "Happy"-t. Mert marhára nem.

Ha ezzel áltatnálak, nem adnék a józanságodnak többet 72 óránál. 

Az igazság az, hogy az után az idő után, amit ivással, önáltatással, és halogatással töltöttél - ahogy én is - a pohár letételekor kezdődik meg az igazi munka. A munka azért, hogy visszakapd az életed. 

Nem kettő perc volt leépíteni, és nem 2 perc lesz visszaépíteni sem. 

De az életben a jó dolgokért mindig meg kell dolgozni, és kettő dolgot megígérhetek: élni fogsz, és marha jó lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr3112319337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

she_wolf 2017.03.07. 13:01:50

"A tanulság:

0, Ne tarts otthon piát."

Jaja! Ez így van. Addig, amíg nem bízol magadban, semmiképpen! Korábban volt róla szó, hogy kerüljük -legalábbis kezdetben- az alkohollal történő találkozásnak még csak a lehetőségét is.
Ezt könnyű (nem az egyébként) megtennie annak, aki egyedül él, vagy olyan családban, ahol a többiek részéről nem áldozat az alkoholmentes otthoni légkör.
Olyan családban azonban, ahol akár a társ, akár szülő, felnőtt gyerek jól megfér az alkohollal egy fedél alatt, a kísértés folyamatos. Azokról nem is beszélek, akikkel ne adj' Isten alkoholbeteg él együtt.
Akkor kell csak igazán az erő, hogy ilyen környezetben következetesen elutasítsa valaki az alkoholt.

De akár egyedülállóról van szó, akár kapcsolatban élőről, a visszaesés gyakran bekövetkezik. Ez is több okra vezethető vissza -szerintem.
A visszaesés visszaesés, akár rövid, akár hosszú idő után következik be.
Az viszont tény, hogy a köztes józan időszak alatt az ember -ha hajlandó elfogadni- képet kap magáról. A szervezetéről, a személyiségéről. Ehhez kell az, hogy próbáljuk meg kívülről, és elfogulatlanul szemlélni önmagunkat. Nekem több visszaesés kellett ahhoz, hogy "megtanuljam" magamat.

Mondhatnán nagyképűen, hogy több mint 6 év alatt annyira kitisztultam és egészben látom magam, hogy tudom, mit és hogyan nem szabad elkövetnem, de nagy valószínűséggel óriási pofára esés lenne belőle. Éppen ezért nem hadakozom, hanem elfogadom a tényt: függő vagyok, és ez így is marad, míg csak élek. Ha mégsem lennék az, akkor is annak vallanám magam megelőzésként. Hazudok magamnak? Lehet, de nem vagyok benne biztos. Azonban ennek senki nem látja kárát, csak hasznát:)

jeanvaljan52 2017.03.07. 13:26:11

Megint egy remekbe szabott írás. Gratulálok!
Könnyedén, lazán, és mindig a lényeget.
Mindenben osztom a véleményedet.
(Megírnám azt is, ha nem.)

A visszaesés az elválaszthatatlan része ennek az egész alkohol problémának. De ha bekövetkezik, úgy kell kezelni, ahogyan Te is írod. Legfőképpen arra gondolok, hogy le kell vonni a tanulságot, de nem szabad átmennünk kishitűbe, önmarcangolósba, elkeseredettbe, énmárcsakilyenszerencsétlenvagyok-csüggedtségbe. Magunkat is szeretni kell. Bízni kell magunkban! Meg kell tudnunk bocsátani önmagunknak. Akkor van esélyünk, hogy - könnyedén - újra kezdjük a jó és józan életet.

Amiből száműzni kell a bűntudatot is!
Amit meg kell becsülni.
Amit fel kell fogni sikerként, mert az önmegtartóztatásunk több annál, mint az életében még egy kortyot sem ivó "önmegtartóztatása". Mit tud az ilyen tapasztalatlan az életről? Semmit.

Ezért nem szeretem, ha valaki korlátozottnak érzi magát attól, mert az absztinencia útját választotta. Valamit, valamiért.
Tudja, hogy mit veszít azzal, ha nem ezt az utat választja? Tudja. Akkor mi a fenének választaná újra azt az utat, amelyen csak a függőség, a szégyen, a szétvert kapcsolatok, a megbízhatatlanság, a rabság, a pénztelenség, a nyomor, a betegség lesne rá? Akkor lennék szabad, ha ezen az úton járnék? Nem, nem és nem!

Semmivel sem vagyok "rövidebb" másokhoz képest, ha helyre tudtam hozni a korábban elkövetett hibáimat.

boromisszazsolti 2017.03.07. 18:39:34

A párom borvidékről származik, apósomnak kitűnő bora van. Gyakorlatilag kimeríthetetlen forrás. A feleségem, mint rendes (bor)vidéki lány minden este felhajt fél-egy deci remek hazai bort. Simán megáll egy pohár után. Elképzelni sem tudom, hogy lehet ezt megtenni. A hűtőnkben mindig van legalább másfél, de inkább két liter házi nedű.

Ő, mármint az asszony, hamarabb jött rá, mint én, hogy finoman szólva is jobban kedvelem az alkoholos italokat a kelleténél. Az volt az első reakciója, hogy eltiltott az após borától. Márpedig az csak az övé, nem azért adják a szülei, hogy én betegre igyam magam. El lehet képzelni, hányszor lettem leb...va a következő időszakban, mert ittam a borából. Gyakran neki nem is maradt a következő szállítmányig semmi.

Amikor én is konstatáltam, hogy sz..ban vagyok, és elhatároztam változtatok, megkértem ne hozzon több bort. Kategórikusan kikérte magának. Elmagyarázta a leszokás titkát, mégpedig a hűtőszekrény nem kinyitásának, és a pohár nem szájhoz emelésének művészetét. Felmerült bennem még az is, hogy nem mindenki érti a függőség lényegét?

Nem írom le, hányszor estem vissza. Azt sem, hogy milyen klassz dolog két-három heti kínzó szárazság után a saját önutálatom mellé kiadós lelkifröccsöt (értitek, lelki"fröccsöt"?) kapni a habzó szájú feleségtől. Mindennek elmondott. Szerintem csak a bort sajnálta.

Most két és fél éve csúsztam meg utoljára, de még most is minden másnap eszembe jut, hogy mit rejt a fridzsider ajtaja. Csak ki kell nyitni. Még most is nagyon nehéz.

Azt hiszem el kéne válnom tőle. Túl sokat iszik. Van két gyönyörű gyerekünk, akik imádnak minket.

kuincsíra 2017.03.07. 18:40:45

Szia, sziasztok!
Néhány hete találtam a blogodra, mint 5 éve alkoholista.
Olvasom gondolkodsz, hogy abbahagyd. Nagyon sajnálnám, nekem rengeteget segítesz, segítettél és szeritnem sokaknak másoknak is.
A visszaesésről szóló írás is nagyon jó.
Én egy hete nem ittam amiben nagy szerepe van az innen gyüjtött energiáknak, neked, és a kommentelőknek.

Tudom még nem sok az 1 hét. Valahol el kell kezdeni.
Ha inni akarnék el fogom olvasni ezt az írást!
Remélem folytatod, józan napokat kívánok neked és minden kedves olvasónak is!

józanakaroklenni 2017.03.07. 20:22:18

@she_wolf: Jobb a biztonság, én is azt mondom :) Pont ezt akartam írni amúgy múltkor ahhoz a fejtegetéshez is, hogy válhat-e egy függő újra szociális ivóvá. Mert elvi akadálya nincsen, tudok több példát, mégsem ajánlanám senkinek, hogy ezen a vékony peremen kísérletezgessen. Lehet élni alkohol nélkül

józanakaroklenni 2017.03.07. 20:24:46

@jeanvaljan52: Jól kiegészítetted, amit írtam, köszi :)
Egyetértek abban, hogy nem kéne, hogy korlátozottnak érezzük magunkat, megértem azonban azokat is, akik annak érzik magukat - egyelőre még én is, de tudod, ez legyen a legnagyobb bajom az életben. Ahogy előbb is írtam, lehet élni alkohol nélkül, és ki kell tudni hozni belőle a maximumot.

józanakaroklenni 2017.03.07. 20:27:59

@boromisszazsolti: Tudod, ugyanez van nálam otthon. Meg nem próbálnának nem inni az orrom előtt, az már egyeseknek túl nagy áldozat úgy látszik. Érdemes lenne azon is elgondolkodni egyébként, hogy vajon ők miért nem bírják ki, de ez más téma.
Sajnos abból, amit leírtál, sok tenni, meg segíteni akarást nem látod a párod oldaláról! :(

józanakaroklenni 2017.03.07. 20:29:00

@józanakaroklenni: És így még inkább gratulálok a két és fél évhez, nagyon nehéz ha az ember nem kap támogatást ...

józanakaroklenni 2017.03.07. 23:53:06

@kuincsíra: Szia!
Ahogy a posztban is írtam, nem fejezem be, folytatódik a blog! :)
Nagyon örülök, hogy sikerült abbahagynod az ivást, ne becsüld le az egy hetet, ezek az első hetek nagyon fontosak.
Kitartást, ha úgy gondolod beszélgetnél, bármikor írj rám privátban, vagy itt kommentben is nyugodtan írd le, hogy vagy.

Horvàth Istvàn 2017.03.08. 05:57:26

Ismerős szitu. Hàla a sors kezének sikerült kezelni a helyzetet. De nem egyszerű ,mert Plusz lelki ismeretfurdalást okoz,hogy gyenge vagy ?!
Szia Boldog Nőnapot!

she_wolf 2017.03.08. 08:13:53

"Ezért nem szeretem, ha valaki korlátozottnak érzi magát attól, mert az absztinencia útját választotta."

A korlátozottság nem holmi érzés, hanem tény. Ha amputálják valamely végtagodat, hiába érzed teljesnek magad, nem vagy "leltárilag egész". Attól, hogy nincs alkarod, még tudsz kompenzálni, és a napi tevékenységeid kivitelezéseit is ennek figyelembe vételével, belekalkulálásával alakítod ki magadnak, hogy önálló legyél.

Az absztinencia nem szabad akarat, hanem az egyetlen út amin járhatsz, amennyiben úgy érzed, hogy dolgod van még a Földön. Komoly mérlegelés után jut döntésre az ember, amelyben vagy mellette, vagy ellene teszi le a voksát. És ez meghatározza a FÜGGŐ(!) egész további életét még akkor is, ha nem ezen tekereg 0-24-ben.

A (még) nem függő alkoholistára a fentiek nem igazak.

"Akkor mi a fenének választaná újra azt az utat..."
Vágy, éhség, valami megkívánása megvan? Akkor a diéta fogalma is megvan, és az is, hogy mi történik, ha megszeged, és mekkora erő kell ahhoz, hogy ne szegd meg.
Csak gondolj pl. az olajos magvakkal szembeni allergiára, ami anafilaxiás sokkot, esetleg halált képes okozni.
Az ilyen allergiás kiiktatja az életéből ezeket az anyagokat, kukázhatja a diót, mogyorót, mégis élhet boldogan, félelem nélkül is. De mert nem tehet mást, elfogadja, hogy korlátozott az ilyen vágyait illetően.

Én köszi, jól megvagyok az alkohol nélkül is, bár néha tényleg kegyetlenül kívánom (most éppen nem, de csak nyitnál mellettem egy töményes üveget, csorogna a nyálam), tehát nem lennék szabad?
A te értelmezésed szerint biztos nem, de jó ha tudod, hogy abszolut szabadság nem létezik:)

she_wolf 2017.03.08. 08:47:03

@boromisszazsolti:
A tiltás a legelső, amit általában igyekszik bevetni a család a megfékezésre. Öreg hiba, már a gyerekekben is ellentétes reakciót vált ki. A felnőttet minősíti, ha ezt figyelmen kívül hagyja.

"Elmagyarázta a leszokás titkát, mégpedig a hűtőszekrény nem kinyitásának, és a pohár nem szájhoz emelésének művészetét."

Hú, ezek szerint nála van a bölcsek köve, ha ezt tudja:) Az azért tudna érdekelni, hogy elméletben tudja csak, vagy meg is mutatná neked azzal a jelszóval, hogy "gyere, megmutatom, csináljuk együtt"!?
Mert szórni az igét marha könnyű ám, jó példát mutatva tanítani azonban kicsit más tészta.
Vajon mit szólna, ha megkérnéd, hogy tartson veed, hogy ne legyél egyedül?
Borítékolom a választ: "nekem erre nincs szükségem, ura vagyok a helyzetnek, és magamnak".
(De engem azért titokban érdekelne, hogy valóban így van-e?)

"Felmerült bennem még az is, hogy nem mindenki érti a függőség lényegét?"
Sokkal többen, mint gondolnád:(

"...mit rejt a fridzsider ajtaja. Csak ki kell nyitni. Még most is nagyon nehéz."

Tőlem a bor akármeddig elhéderelhet a szekrényben, nem érdekel, nem szeretem, soha nem szerettem (a sört sem). De a töményekkel magpakolt bárszekrény eléréséhez fel sem kellene állnom a székemből, bármikor odagurulhatnék érte. Nagyon jót tudom tehát , hogy ez milyen nehéz:) A látvány már nem bizserget annyira, de ha az etil-alkohol illatát érzem....

A két gyerek miatt biztos, hogy nagyon nehéz:(
Már felnőttként megkérdeztem édesapámat, hogy amikor látta hogy anyámnak komoly bajai vannak a cefrével, miért nem váltak el, ha már nem volt hajlandó önszántából leszokni, azt a választ kaptam, hogy ott voltunk neki mi. A húgom és én, akik miatt nem tehette meg, hogy akár ő vonul ki az életünkből, akár anyánkat taszítsa el, ha bíróság neki ítélt volna bennünket (ez eléggé sanszos volt egyébként). Ezzel azt az ingatag talajt is kihúzta volna anyám lába alól, aminek peremén rövid élete során próbált egyensúlyozgatni.
Bármilyen is volt anyám, apám nagyon szerette, és a húgom is.
(Hogy bennem milyen érzések voltak és vannak vele szemben, arra inkább nem térnék ki, de nem véletlen, hogy úgy menekültem otthonról mihelyt felnőttkorú lettem, mint akit kergetnek.)

Kitartást a továbbiakban, és remélem, győztesen kerülsz ki!:)

vadszeder99 2017.03.08. 09:33:30

Kedves Blogger!
Szerintem nagyon jó, hogy elkezdted írni ezt a blogot. A fiatal korosztály számára valóban nincs megfelelő segítség, hiszen ők még a csúszda tetején járnak valahol, noha már elindultak a lejtőn. Ebben a korosztályban szerintem leginkább a drogfüggőkkel foglalkoznak, hiszen mire az alkoholbetegség mindenki számára egyértelműen láthatóvá válik, addigra már jókora utat bejárt az alkoholista.

Jómagam abban a fázisban vagyok, hogy sokat gondolkodom azon, vajon van-e problémám, vagy csak a jó magyar szokások rabja vagyok? Vagy elindultam már egy úton, ami még nem világos számomra sem?

Néha azt érzem, biztos lábakkal annak a bizonyos csúszdának a tetején állok, máskor azt érzem, már rajta vagyok a pályán, de még kapaszkodom a korlátba, és bármikor vissza tudom magam húzni, mégha olykor azt is érzem, több erőfeszítést igényel a visszakapaszkodás. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy évek óta érzem ezt, vagyis mintha évek óta táncolnék pengeélen....

Nehéz a legelső lépcsőfokokat felismerni. Nektek mi volt az első intő jel, ami miatt arra gyanakodtatok, hogy nem egészen olyan viszonyotok van az alkohollal, mint pl. a barátoknak?

józanakaroklenni 2017.03.08. 09:56:06

@vadszeder99: Nekem egyértelműen az,hogy láttam a barátaimon, hogy tudnak csak 1 -2 pohárral fogyasztani.
Én soha nem tudtam.
Egyszerűen nem voltam rá képes, hogy órákat beszélgessek a Dunaparton 1-2 sört elkortyolgatva, ők pedig igen. Láttam, hogy sokkal több kontrollal rendelkeznek, mint én. Egyébként szinte minden társaságban van egy belőlem, a nagy gond az, hogy túl azon, hogy marha jót poénkodnak rajta, senki nem gondol bele, hogy annak az illetőnek problémája lesz/van. Csak akkor teszik ezt meg - ahogy te is írod - amikor az illető már igencsak benne van a trutyiban.
Nem írtál sokat arról, hogy benned pontosan mi zajlik - tedd meg, ha gondolod - de ahogy már sokszor mondtam, akinek megfordul a fejében, hogy nem normális az ivása, annak 99% - ban (egyébként szerintem 100) igaza is van.
Ha jól értelek, még nem csúsztál ebbe bele, csak kezded érezni, hogy nem oké a dolog. A legjobb dolog, hogy ezen ilyen korán elkezdtél agyalni, mert ilyenkor még tényleg viszonylag könnyű visszalépni egyet. Hidd el, nem akarod a folytatást.

vadszeder99 2017.03.08. 10:50:07

@józanakaroklenni: A férjem szerint nem iszom többet, mint mások, de azt nem tagadhatom, hogy szeretek iszogatni, és olykor el is szalad velem a ló, ez aggaszt talán az egyik legjobban. Nehezen tudom felmérni, hogy hol van a határ, mert nálam eléggé változó, mennyi árt meg, valamikor már egy sört is megérzek, valamikor meg 6-ot sem. Viszont látom magam körül, hogy ez szinte mindenkivel elő szokott fordulni, olykor mindenki bekarmol. Engem viszont már-már egészségtelenül zavar, és rengeteget szorongok miatta.

Egy nehéz nap után baromira jól tud esni az az esti fröccs, vagy hideg korsó sör. Egyedül ritkán iszom és akkor is csak 1-2 pohár bort a munka után, de akkor is aggaszt, hogy vonzóbb számomra egy förccs, mint egy csésze tea és húzós munkanap végeztével. Nem jó út...
Egyedül egyébként nem jellemző, hogy iszom.
Engem ugyanis leginkább a társaság és a szociális tevékenység az, ami hajt. Ha égető vágyat érzek, hogy elmenjek sörözni, akkor leginkább az hiányzik, hogy barátokkal, ismerősökkel együtt, gátlásainkat kicsit levezkőzve beszélgessünk, de sohasem maga a pia hiánya hajt. Inkább a közös piálás, mint kapocs hiánya, és ez szerintem még a kamasz éveimből ered. A legtöbbször bárokban találkozunk, és mindenki fogyaszt alkoholt. Nagyon nehéz elképzelnem ezeket az összejöveteleket pia nélkül, és szerintem ez aggasztó. Még ha előre el is határozom, hogy nem fogok inni, akkor is valahogy úgy alakul, hogy mégiscsak iszom, nehéz nemet mondani, ha mindenki iszik. Ha gyógyszert szedek, és nem iszom, akkor józanul nem érzem olyan szupernek az esti lazulást a sarki pubban, néha már untat. Ez is aggaszt. És persze az ilyen összejövetelekből alakulnak olykor ki azok a bizonyos görbe esték. Míg van olyan, aki tényleg érzi, hogy köszönöm, áttérek a vízre, én tényleg nem érzem, csak mikor már késő. Talán ez az egyik legnagyobb oka annak, hogy próbálok inkább nem is inni, mert nem tudom jól belőni a mennyiségeket.

Hétköznapokon a legtöbb esetben eszembe se jut alkoholt inni, hiába sorakoznak a bárszekrényben, vagy a hűtőben a behűtött sörök, borok, hetekig fel sem tűnik. Persze van olyan hét, amikor viszont minden nap elfogy 1-2 dl bor, vagy 1 vagy 2 doboz sör, főleg nyáron.

Kamaszként(17 éves koromtól) és az egyetemen nagyon sokat ittam (22 éves koromig), és nagyon sokszor berúgtam, túltoltam eléggé. Talán ez okozza a gondot, egyszerűen összekapcsolódott a barátság és a piálás, meg a bulizás és a pia, pedig 16 évesen még emlékszem, nagyon jól éreztem magam, mikor csak őszilevet ittam a kocsmákban, és remekül éreztem magam. Én ezt akarom elérni újra.

Szóval, nem tudom, hol vagyok azon a bizonyos csúszdán, nehéz megállapítani, talán inkább veszélyeztetett szociális ivó vagyok én? A legbosszantóbb az, hogy mindig elképzelem magam, ahogyan azt mondom, köszönöm, én csak vizet kérek, stb, aztán mégsem úgy cselekszem.

she_wolf 2017.03.08. 10:55:39

@józanakaroklenni:
"...akinek megfordul a fejében, hogy nem normális az ivása, annak 99% - ban (egyébként szerintem 100) igaza is van."

Ezzel azért tudok teljesen egyetérteni, mert bármire vetítve is igaz!
Ha a gondolat már felütötte a fejét, akkor az megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, ne hessegessük el! Nem kell feltétlenül világvégét vizionálni tőle, de jó, ha ott van az, hogy okozhat bajt.
Kezdeti szakaszban pedig ennek az esélyét kell redukálni. Nem mindenkiből lesz alkoholista, aki alkalmanként iszik, de ez már lerágott csont. Azonban ha a legtisztább gondolataink között ott van a fenyegettség érzése, akkor lehetőleg ne maradjunk vele magunkra.

@vadszeder99:
"Nehéz a legelső lépcsőfokokat felismerni. Nektek mi volt az első intő jel, ami miatt arra gyanakodtatok, hogy nem egészen olyan viszonyotok van az alkohollal, mint pl. a barátoknak?"

Alkoholista családban nőttem fel, ezért aztán volt rálátásom a dolgokra. Azt mondtam, mikor a hátam mögött hagytam a szülői házat, hogy én aztán soha, az nem létezik, velem nem történhet meg!
Kegyetlen módon bírtam a szeszt, kiröhögtem a meglett férfiakat, akiket az asztal alá ittam egy-egy buli alkalmával. Havonta 2-3 alkalommal. Aztán azon kaptam magam, hogy a konyhában gyakrabban kellett a rumot utánpótolni kávéba, sütibe, majd áttértem a vodkára, mert az mégse úgy szaglik.
Jólesett, tökmindegy hogy hány naponta, vagy éppen hány napos szünetekkel. És ha jólesik, miért ne igyak, ha önmagam számára is vállalható ember tudok maradni?
Hiszen nem bántottam senkit, nem voltam slampos, igénytelen, hányingert vagy éppen szánalmat keltő.

Az első komoly figyelmeztetés az volt, amikor a férjemet előre küldtem, hogy nyugodtan menjen le a kocsihoz, én még ezt-azt magamra veszek, bezárom a lakást, leviszem az előzőleg összekötött szemetes zacsit.
Mindezeket megtettem, de közben "alapoztam". Mert tudtam, hogy buli, pia, finom lesz, és hangoltam, meg egyébként is, már így is szivacsnak hívnak a hátam mögött, legalább látják, hogy nem is iszom én olyan sokat.
Szzóval: a látszat! Ez fontos volt. Aztán mikor hazajöttünk (érzetre tök normálisan, mondhatni mintha nem is ittam volna!), leltároztam: itthoni alap+az ottani cucc és kijött 4-5 decire a végeredmény, akkor azt hazudtam magamnak, hogy ez a cefre is akkor 40%-os, amikor felcimkézik.

Igen, a terelés, önámítás mind csak altatja az egészséges gyanakvást.
Újjá kellett születnem ahhoz, hogy ma már másképp lássak mindent, és élvezni tudjam az életemet minden rám kényszerített aljasságával együtt.

Azt mondanám, hogy feleslegesen ne tekeredj erre rá, de ha több van mögötte, mint véleményed szerint az normálisnak mondható, akkor merj segítséget kérni először csak egy őszinte beszélgetés keretén belül.
Azt azonban nagyon jól nézd meg, hogy kit tüntetsz ki a bizalmaddal!

józanakaroklenni 2017.03.08. 11:01:34

@vadszeder99: Szerintem felesleges erre neveket aggatni, meg túlzottan analizálni. Érzed, hogy nem jó az irány, és ez a lényeg. Nincsen egzakt törvény arra, hogy mettől csengjen a vészcsengő, sőt, ahogy már mindannyian említettük, inkább az a jellemzőbb, hogy később cseng.
Nálad szerencsére időben csengett - ne analizáld magad, ne gyárts fogalmakat, mert azzal egyidejűleg kezdesz el kifogásokat gyártani.
Ha a férjeddel tudsz erről beszélgetni, tedd meg. Sok sikert! :)

vadszeder99 2017.03.08. 11:41:46

@józanakaroklenni: "Szerintem felesleges erre neveket aggatni, meg túlzottan analizálni. "

Szerintem viszont sokat segít, mert ez a fajta önanalizálás az önismereti út egyik alappillére.

A kérdés viszont továbbra is itt lebeg a fejemben: Van-e az alkohollal problémája annak, aki gond nélkül megállja akár hónapokig is, hogy igyon, meg tud állni egy pohár sörnél, vagy egy pohár bornál probléma nélkül a legtöbb esetben, azonban mindig van 1-2 olyan alkalom, amikor kicsúszik a kezéből a gyeplő, és jobban belelendül a buliba, mint kellene? Ez pusztán olyan emberi viselkedés, ami szinte mindenkit érint a felnőtt társadalmunkban, vagy ez már jel? Ezt nem tudom én eldönteni. A másik az, hogy összekapcsolódott a bulizás és az alkoholfogyasztás, mint sokak esetében, és nem igazán tudom elképzelni, hogy ne igyak baráti bulikban, vagy koncerteken (céges rendezvényeken, családi bulikban nem igazán iszom, vagy csak egy pohár bort).

Ráadásul pl. az én családom az a fajta, aki azt mondja: "évente többször is előfordul, hogy láthatóan ittas vagy, ez már az alkoholizmus előszobája." Még akkor is, ha ez évente 3x fordul elő. Édeasanyám soha nem iszik.

boromisszazsolti 2017.03.08. 12:56:25

@she_wolf: @józanakaroklenni: Köszi a jókívánságokat! Segítséget azért kapok, csak nem a feleségemtől, hanem a gyerekeimtől. Mindent szeretnék megadni nekik, de az alkoholista apát szívesen kihagynám az életükből.
Mostantól a családomat inkább hagyjuk, féltem az anonimitásomat. Ha akarjátok, inkább vallomást teszek és elmesélek egy történetet ami erősen témába vág. Ha nem akarjátok, akkor is.
Az ominózus két és fél év alatt volt egy megcsusszanásom. Fizikailag nem tudtam elkerülni. Körülbelül másfél éve távol-keleti ügyfelekkel ünnepeltük valami brazíliai gyártósor beindítását egy rohadt elegáns étteremben. Vacsora után indult a pálinkázás. Láttátok már egy japán óriásvállalat középvezetőit 4 extra-gyors pálinka után? Viccesek.
Kis halként sokáig meg tudtam húzódni a háttérben. A környékemen lévő cserepes növények mindegyike megkapta már a maga 4 centjét (2500Ft/stampó), amikor az egyik hülye japcsi fejesnek eszébe jutott, hogy még a Boromisszazsoltira nem is ittak, pedig milyen remek munkát végzett ő is!
Előkerültem hamar. Járt az agyam, mint a motolla, most mi a p...át csináljak? Aztán jött a megváltó ötlet! Jagert kértem. Azt utálom. Kényszeredett mosoly, koccintás, nagy levegő. Kis híján vissza is küldtem az italt vacsorástul Takagahashimuki-san asztalára.
Szóltam a főnökömnek, hogy rosszul vagyok, és leléptem. Éjfél előtt értem haza, már az egész család elaludt. Aznap még a többinél is jobban kívántam a hűtő ajtaját. Még a palackot és egy szép kristálypoharat is elővettem. Tudjátok, ha menő pohárból iszol, az nem számít alkoholizmusnak. Végül elmentem futni. Éjfélkor.
Másnap, pontosabban következő hétfőn a főnök gúnyosan kérdezte, mi van Zsoltikám, a japók jobban bírják a piát, mint te?

she_wolf 2017.03.08. 13:28:08

@vadszeder99:
"...nem igazán tudom elképzelni, hogy ne igyak baráti bulikban, vagy koncerteken..."

Ha analizálgató típus vagy, akkor ne elképzeld, hanem próbáld ki: elmégy és nem iszol. Tanuld magad, kísérletezz! Nálad még működhet a fék.
Aztán ha meg tudtad állni hogy buliban igyál, akkor otthon dumáld meg magaddal, hogy van-e hiányérzeted, hogy érezted magad? Ha az a válasz, hogy tulajdonképpen nem vetett vissza a szórakozásban, akkor semmi gond. De ha kifejezett hiányérzeted van attól, hogy nem puncsoltál be, és így nem is igazi a buli, akkor elkezdhetsz aggódni:(

A teljesen tiszta emberek számára mindig kicsit furcsák azok, akik néha bepiálnak, mert van, aki el sem tudja képzelni, mit lehet szeretni "azon a szaron", vagy miért jó, hogy szédeleg, meg magából kivetkőzve gajdol, vagy a másnaposság miatt vekeng, meg hogy "minek iszik aki nem bírja", meg "aki éjjel legény, legyen nappal is".... sorolhatnám az értetlenkedéseik gondolatmenetét:)

Nagyon nehéz felállítani egy olyan lépcsősort, amit követve egyik szintről a másikra lép a későbbi alkoholista, mert ezek egymásba csúsznak. Nincs olyan, hogy ettől eddig ilyen vagyok, majd egy következő lépcsőfokot megtéve pedig amolyan leszek. Folyamat van, amit eddig még a szakemberek sem tudtak átfogóan és a pórnép számára közérthetően leírni.
Ennek pedig részben az is az oka, hogy egyénenként is másképpen hat az alkohol az emberre (és igen, a genetikai vonatkozás itt nagyon fontos tényező -most nem a függésre való genetikai hajlamról beszélek).

Ex cathedra kijelenteni, hogy amennyiben éves szinten 3 alkalommal sakálrészegre iszod magad, akkor alkoholista leszel, eléggé káros hozzáállás. Szerintem:)

she_wolf 2017.03.08. 13:54:00

@boromisszazsolti:
A családot természetesen kihagyom a továbbiakból, és ne haragudj, ha esetleg bántót írtam volna!

A japánok egy óriási nép! És ezt mondom minden tiszteletemmel, és azzal együtt, hogy rengeteg dolgot nem értek a motívációikban. Hozzám csak azok jutnak el róluk, amiket a neten, vagy ismeretterjesztő csatornákon összeszedegetek. Életem során egyetlen olyan főnököm volt, aki a munkában főnökként és az azon kívüli életében haverként némi hasonlóságot mutatott a japánokkal:)
Ha meló, akkor egyetlen hiba sem maradt következmények nélkül, ha buli, akkor meg szem nem maradt szárazon -no meg ember sem:) Nagystílű, és az embereit az átlagot sokszorosan felülmúlva megfizető munkaadóként maradt meg az emlékezetemben.

És most akkor te: okos húzás volt a Jäger, csak éppen felébresztette benned az éhséget. Nagyon jól ismerem ezt, onnantól, hogy elkezdesz társalogni a válladon ülő villásfarkúval, lőttek a nem ivásnak.
És addig jó, amíg megadod a módját a kristálypohárral, mert akkor nem biztos, hogy holnap is rácsavarodsz a cuccra. De amikor már az is mindegy, hogy bögréből, vagy nem is... inkább üvegből iszol-e, akkor megtaláltál pl. engem.

Egyébként a sok önámítás és hazugság legalja az, amikor azt mondják a Lila akác közben élők a bevásárlókocsikat toligálva, hogy kerti partira készülnek, azért a sok cefre. Pedig nem is kérdezte őket senki. Ugyanez van a kristálypoharakkal is.
És különben is, takarékoskodni kell! Üvegből inni, mert a pohár oldalán/alján mennyi cefre ott marad már...)

boromisszazsolti 2017.03.08. 14:54:27

@she_wolf: dehogy írtál bántót. Csak nem akarok véletlenül sem felismerhetővé válni.
Félreértettél, le tudtam pöckölni a villásfarkút a vállamról. A poharat és palackot visszaraktam és elmentem kocogni az éjszaka közepén. Nagyon diadalittas voltam másnap reggel.

2017.03.08. 16:39:12

@boromisszazsolti:
És erre a diadalittas reggelre ma hogy gondolsz vissza ?
Én azt érzem a mondataidból, hogy nagyon küzdesz, egyszerre több mindennel.
Pedig nagyon-nagyon figyelemre méltó ez a két és fél éved !:)) És veregesd meg a vállaidat, hogy egyedül érted el, (a gyerekekért is) némi hátszéllel, amin megint csak Te tudsz változtatni...

she_wolf 2017.03.08. 19:41:02

@boromisszazsolti:
Vagy úgy!:) Szóval a megcsúszás a majdnem búvár Jäger volt:) Utána, otthon pedig semmi. Ez jó így, örülök neki!
Az valóban minden trükköt megkíván, hogy az ember egy társaságban úgy utasítsa vissza a kínálást, hogy ne sértsen meg vele senkit, ugyanakkor ne is nézzék csodabogárnak, ha azt mondja, hogy neki nem lehet/szabad.
Ilyenkor jól jöhet egy kegyes hazugság, amin senki nem ütközik meg, például az allergia.
Azt egy vendéglátó sem kívánhatja, hogy az ő mulatsága érdekében ártson magának egy vendég.

jeanvaljan52 2017.03.09. 09:36:03

@she_wolf:
"Az valóban minden trükköt megkíván, hogy az ember egy társaságban úgy utasítsa vissza a kínálást, hogy ne sértsen meg vele senkit, ugyanakkor ne is nézzék csodabogárnak, ha azt mondja, hogy neki nem lehet/szabad."

Én nem lennék ilyen pihe-puha. "Ne sértsen meg vele senkit..." Ez nem feltétlen szempont, főleg, ha a kínálgató egy kíváncsi, szemforgató. következésképpen nem egyenes alak, aki sértődöttet játszik, valójában viszont csak pontokat gyűjt: hátha fogott most egy alkeszt...
"Ne nézzék csodabogárnak..."
Nézzenek aminek akarnak!
Határozottnak kell lenni, a többi nem számít.

Először magadat fizesd ki. Ez egy elv, amit nem árt alkalmazni. Azt jelenti, hogy ne légy engedékeny sorskérdésekben. Márpedig ez az. Tapasztalatból tudom, hogy nem éri meg az udvariaskodás. Egy jól intézett csapással viszont elejét lehet venni annak, hogy legközelebb is próbálkozzanak.

Az én életem az enyém.
Márpedig ez az.

boromisszazsolti 2017.03.09. 09:36:21

@VWanda: Hűha... megijesztesz. Ennyire nyitott könyv lennék? Be kéne fejeznem a fecsegést.
Jól látod, küzdök mint jégen a malac.

boromisszazsolti 2017.03.09. 09:46:39

@she_wolf: @jeanvaljan52: teljesen igazatok van, határozottan vissza kell utasítani! Csak, mint írtam is, olyan buta helyzetbe kerültem, hogy az első négy poharat elsunnyogtam a bár flórájának kárára, mert azt hittem kisember létemre nem fogok lebukni. Utána már nehéz volt kibúvót találni, mivel mindenki azt hitte, én is pálinkáztam, mint minden rendes alkalmazott.

2017.03.09. 09:57:23

@boromisszazsolti:
Ne hidd, hogy csak Te küzdesz egyedül. Itt nem azért vagyunk, hogy szorongjunk azért, amiért ide jöttünk "fecsegni".
Olyan, mintha magad előtt is takargatnál valamit, meg is osztanád meg nem is. De ez sem baj, ha itt maradsz, biztos hogy tudsz építkezni és ez nem utolsó szempont.
Apropó, miért is ijesztettelek meg ? Én azt hittem, hogy a Neked szánt őszinte vállveregetéses véleményem érintett meg inkább !:))
Ha mást olvastál ki, és ráadásul kellemetlen, azért elnézést !

she_wolf 2017.03.09. 10:06:50

@jeanvaljan52:
Természetes, ezzel én is így vagyok, és akik ismernek már, tudják, mi a pálya. De minden ember és eset más, mint ahogy Zsoltié is egy speciális helyzet volt.
Más kultúrájú emberektől körbevéve (és ezt most itt kiemelten fontosnak érzem), pofavizites, céges bulin néha úgy kell a dolgot intézni, hogy minden körülményt figyelembe kell venni. Nem mindig egyszerű:)
Természetesen, ha a szomszéd azzal zsarol, hogy szaralak vagyok, mert nem kóstolom meg a háziszőttesét, pedig tudja ám, hogy mekkora nagy franc vagyok amúgy, akkor neki mondhatom, hogy szívjál gázt barátom ha nem érted meg. De Zsolti helyzete merőben más volt, én pedig adott helyzetre írtam adott "taktikát".
É mint ahogy írta is, joggal feltétezhették róla, hogy nyugodtan bekapcsolódhat(na) az emelkedett hangulatba:)
Gondolom, legközelebb eleve azzal indít, hogy első perctól kezdve határozottan visszautasítja a kínálást. Újabb adalék a tanuláshoz:)

boromisszazsolti 2017.03.09. 10:10:42

@VWanda:
Dehogy hiszem. Naponta sokszor "elmondom" magamnak, hogy Zsolti neked NAGYON JÓ!
Azzal ijesztettél meg, hogy ráébresztettél, többet árulok el magamról, mint hiszem.
Te pszichiáter vagy egyébként? Mert ez megint telitalálat: "Olyan, mintha magad előtt is takargatnál valamit, meg is osztanád meg nem is."

boromisszazsolti 2017.03.09. 10:13:25

@she_wolf: pontosan így van, és igen, azóta felvettek a cég szűkkörű "absztinens csodabogarak" nevű klubjába.

she_wolf 2017.03.09. 10:13:56

@VWanda:
Azt hiszem, ilyen szavak kellenek az ide betévedőknek, helyettük is köszönöm!:)

she_wolf 2017.03.09. 10:23:25

@boromisszazsolti:
Én csodálom az ázsiaiak filozófiáját, szerintem mindegyik egy kicsit skizó:D
Melóban, tanulásban teljesen más, mint családi körben, és egy harmadik oldalával találkozhatsz "becsületsüllyesztős" alkalmakkor, helyeken. Teljesen idegen tőlem az, ahogy szinte átmenet nélkül képesek egyik "énjükből" a másikba lépni, nem is csodálkozom azon, hogy önmagukat a kizsigerelésig képesek létezni, és dacára annak, hogy az élet minden formáját mennyire tisztelik, milyen könnyen mondanak le róla.
A hierachikus rendszerük, a munkamoráljuk, a szabályrendszereik pedig abszolut osztályidegenek a számomra.
Jó lenne az amit csinálnak, csak az ára irreálisan magas, amit fizetnek érte.

she_wolf 2017.03.09. 10:25:31

@boromisszazsolti:
Nagyon örülök, és ha ezzel elfogadtak, minden még könnyebb lesz!

2017.03.09. 10:45:21

@boromisszazsolti:
@she_wolf:

Férjem is néha néz, hatalmas szemekkel, amikor a kelleténél jobban rátapintok a lényegre. Mentségemre, hogy mindig a pozitív segítés vezérel, a másik énem meg még az elesettek (állatok) gondozására is folyamatosan fókuszál, mert hát ki segítsen nekik...
Nekem a küzdés meg egyszerűen a soha fel nem adás, amit minden nap gyakorolok reál életemben is, közgazdászként.
És azért szeretek itt (is) lenni, mert nagyon-nagyon értékesnek tartom ami itt zajlik.... :))
A vezér-szónokok megszólalásaiból meg egyenesen minden problémás idetévedő komplett terápián érezheti magát, ahonnan nem üres kézzel távozhat, és ez a lényeg.
Minden egyes poszt is újabb nyitott ablak e témával küzdő emberkének, így a nyitottság oldaláról is közelebb kerülhetünk megoldásokhoz. Jó, hogy lehet ebből (is) meríteni!:)

VWanda (törölt) 2017.03.09. 11:44:21

@boromisszazsolti:

Még egy lényeges dolog, - munkámból kifolyólag is - hogy igen csak komplexitásban próbálok gondolkodni, ha azt látom, hogy több problémával is meg kell küzdeni (ami valljuk be, mindannyiunknál van), akkor azért az nehezebb feladat, hogy mondjuk az alkoholizmusra, mint alap gondra 100 %-osan tudjunk koncentrálni és közben még számtalan "hátráltató" tényező is ott sorakozik. Közben meg mindent meg szeretnénk oldani.
Jól csinálod, ha "Zsolti neked nagyon jó"-kat mondogatsz magadnak nap mint nap. Hidd el, a többi megoldásra is szépen rávezetődsz - majd, mert ha az is hasonló súlyú, egyszerre nem tud menni, de mégis szem előtt kell tartani ha ezek összefüggenek.

she_wolf 2017.03.09. 11:45:53

@VWanda:
Örülök, ha így látod, és nem szeretnék mások nevében nyilatkozni, de van olyan érzésem, hogy nem vagyok egyedül ezzel:)
Ahhoz, hogy segíts(ünk) néha elég egyetlen gondolat is, amin elindulhat a segítséget kérő.
És aki ad, az kap is.

Az állatok:) Ha idézni akarnék, akkor rosszabb napjaimon Lorenz jut gyakran az eszembe: "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem az állatokat.":D
Az ember ember, és ezen nem lehet változtatni. Minden elesettségével, büszkeségével, önzésével és szeretetre méltóságával is csak egy gyarló kreatúrája a természetnek.
De én is ilyen vagyok, így bármi amit elértem, vagy nem értem el az én javam, az én saram.
Viszont az állatok.... erről inkább nem, ez nem az a blog (én mindenesetre velük vagyok nagyon!):(
(Az megvan, hogy éjszaka közepén egyesület felhív, hogy a szomszéd megyében agy alom pár órás kutyakölykök szemetes konténerből mentve, de szét kéne őket legalább 2-3 deigleneshez cuccolni, mert... és mentünk begyűjteni? Azt is emberek művelték, mindkét cselekményt. Ma már nem tudok ilyen volumenű dolgokban részt venni:()

VWanda (törölt) 2017.03.09. 11:50:24

@she_wolf:
:-))

boromisszazsolti 2017.03.09. 16:40:53

@she_wolf: hát... miért is lennének számunkra könnyen megérthetőek ott a bolygó túloldalán?
Szerintem azért ilyen furcsák, mert minden nap kb. délután háromtól éjjel tizenegyig alszanak. :) Én is becsavarodnék így.

boromisszazsolti 2017.03.09. 16:54:00

@VWanda:
köszönöm a bíztató szavakat.

she_wolf 2017.03.09. 18:04:21

@boromisszazsolti:
Nyugi, az én időbeosztásom is olyan, hogy nem magyar átlagembernek találták ki:)
Mióta eszemet tudom, azóta bagoly üzemmódban létezem, és eléggé megviselt, amikor hosszú évekig normál munkaidőben jártam dolgozni (persze akkor is előnyben részesítettem az éjszakai műszakokat). A cefrének köszönhetően aztán megborultam annyira, hogy fizikai képtelenség, hogy én reggel x-től délután y-ig bejárjak valahova dolgozni, így a bajom figyelembe vételével alakítottam ki az életemet. És én még szerencsés vagyok, hogy ezt meg tudtam tenni!

A különlegességüket a társadalmi rendszerükben és az életfelfogásukban látom inkább. Hogy mikor minek mekkora jelentőséget tulajdonítanak. A morális mércéjük olyan magas, hogy a magyar emberek túlnyomó része egy zsiráf fejéről elrugaszkodva sem érné fel:(
(Jó, nekik is megvan a maguk rétege, amelyiknek nincs lelki trippere attól amit más inkább takargat, de nem az a jellemző. Nekem legalábbis így mesélte egy srác, akinek japán barátnője volt/van(?).)

v431111 2017.03.10. 12:26:53

A ne tarts otthon piát nem biztos, hogy mindenkinél beválik. Cigiről pl. úgy szoktam le több év dohányzás után végleg ,hogy mindig volt nálam. eleinte én is azzal próbálkoztam, hogy nem vettem ill. nem vittem direkt magammal, de cigit se öngyújtót, de akkor mindig az lett a vége, hogy addig mentem a kihalt külvárosban si ameddig nem találtam valahol helyet, ahol vehetek, és akkor 3-4 dobozzal is vettem meg öngyújtót is és már vagy 100 gyújtó volt nálam otthon. A máig tartó sikerszéria kezdetekor mindig volt nálam cigi egy doboz 1 db szállal, mai napig megvan ott van a polcon, 380 ft volt akkor a kék Viceroy, öngyújtóból is megvan még sok, csak mivel ritkábban kell nem fogynak ki. :)

Ja és persze a munkahelyen is ugyanúgy bagóztak a kollégáim előttem is, baráti körben is még messze voltunk attól mint most, hogy zárt térben már nem lehet, utaztam dohányzó fülkés vonaton, ahol vágni lehetett a füstöt, jártam füstös kocsmákba is a kollégákkal a dohányzóban beszélgettem stb. hónapok után jött az ,hogy már büdös cigiszagot is alig bírtam elviselni, de sosem okozott gondot az első pár hét volt nehéz, meg kicsit az leső hónapok de ezen túljutva már semmi extra, nem hiányzik, és majd 8 év után már ha mégis rágyújtanék sem szoknék vissza, pláne most, hogy alig lehet már rágyújtani, egyre több helyen tiltott és a cigi ára is nagyon felment.

józanakaroklenni 2017.03.10. 16:13:29

@v431111:
Azért nem jó a "beválik" szó, mert ez nem egy módszer, hanem egy elővigyázatosság.
Miután az a tervem,hogy nem iszok, egyébként is felesleges, hogy ott hesszeljen a polcon, de még annál is feleslegesebb kockázat, aminek egyébként nehéz ellenállni.
Egyébként nyilván ez nem megoldás, hiszen 3 kisbolt is van az utcámban, ha azt akarnám, 10 perc múlva előttem lehetne egy üveg bor. De nem akarom. Viszont ettől még nem kísértem magam feleslegesen.

she_wolf 2017.03.10. 22:06:05

@józanakaroklenni:
Nekem nem csak a"beválik" szóval van bajom (amivel kapcsolatban a válaszodban írtakat osztom), hanem a két cucc összevetésével is.
Az egy dolog, hogy dohányzóként tudom, mit művel a szenvedélyem a testemmel, testemben.
Az is egy dolog, hogy az alkohollal kapcsolatban is tisztában vagyok az ártalmas hatásokkal.
Harmadszor pedig tény, hogy a cigi alattomosabb gyilkos, mint a szesz, és ezt is tudom.
Ugyanakkor a dohányzástól, vagy az elhagyásától nem leszek vállalhatatlan, nem fordulok ki önmagamból, nagy valószínűséggel nem követek el bűncselekményt (vagy ha mégis, akkor nem tudatom hiányában teszem), és nem omlik össze a szervezetem a megvonástól annyira, hogy orvosi segítséggel maradjak életben.
A cigi aljasabb, a szesz gyilkosabb.

Nálam évekig nem volt itthon alkoholos ital, és a férjemnek egyáltalán nem nem okozott gondot nem inni Szilveszterkor, vagy a saját szülinapján, esetleg haverokkal, ha jelen voltam.
Le is épült a baráti kör pár évre, illetve mi nem mentünk hozzájuk, ők jöhettek hozzánk, ha úgy akarták, de ez volt a szárazdokk:)
Az átállás akkor kezdődött, amikor nagyon nagy önfegyelmet tanúsítva kibírtam egy szombat délutánt legközelebbi barátunk otthonában úgy, hogy volt az asztalon cefre, és fogyott is.
Szépen, fokozatosan költöztek be újra az italok a házunkba, azóta is itt vannak, de tőlem nem kell félniük már:)

Félelem csak bennem van, magamtól, ha illatozik a cucc:D

she_wolf 2017.03.10. 22:15:02

@nem várt fordulat:
Jó kis séta:) Sörrel? Nincs valami nagy meleg....

VWanda (törölt) 2017.03.11. 09:44:15

@nem várt fordulat:
"Nincs semmi baj. Megtörtént? Meg. Tudsz rajta változtatni? Nem. Persze ez a jövőre nézve nem ment fel."

És mondjuk, ha más a sorrendiséget állítasz fel ? Mondjuk előbb sétálunk ? Hátha......és akkor még felmentés sem kell !:))

jeanvaljan52 2017.03.11. 18:10:38

Hol tartunk, a blog megszületése óta?
Ez jutott most az eszembe.

A teljesség igénye nélkül:
Van egy jó definíciónk az alkoholfüggőre, amelyet eddig nem sikerült sem meghaladni, sem leváltani, mert nem is kell. Fontos, hogy minőségi kritérium is van benne: "amikor az alkohol már befolyásolja az életvitelt, mert a fontossági sorrendben mindent megelőz". Ez több, mint a sima mennyiségi meghatározás: "az alkoholfüggő sokat és gyakran iszik". Ez így egyszerűsített, hiányzik belőle a minőségi elem. Meg aki sokat és gyakran iszik, még nem biztos, hogy alkoholista. Bár az esélye fokozott, hogy az lesz.

Láttuk, hogy az orvosok gyakorlatiasan és materialistaként közelítenek a problémához. Elismerik, hogy az alkoholizmus betegség, de ha csak önmagában van, és nem produkál testi elváltozásokat - máj, hasnyálmirigy, gyomor, vese, szív, idegrendszeri - betegségeket, akkor általában nem tudnak vele mit kezdeni.
Ezért reménytelen, hogy Bloggerinánk, illetve bárki más, orvosi segítséget kapjon, ha néhány év italozás után rájön, hogy az ital átvette nála a vezérlést, és ebből a rabságból meg kellene szabadulnia.

A saját felismerésének a fontosságát azonban nem lehet túlhangsúlyozni. E nélkül senkin nem lehet segíteni, e nélkül senki sem tud segíteni saját magán.

Nem sok jót ígér a lélekkel és magával a függőséggel foglalkozó szakemberek közreműködése sem. S bár őket az erre való igény hívta életre, nincs kész receptjük, nincs kész orvosságuk. A magam részéről abban sem hiszek, hogy a jövőben ez a helyzet majd változik. Jól jöhetnek ők, mint külső segítség, de hatékonyságukat messze megelőzi a segíts magadon, az isten is megsegít bölcsesség alkalmazása.

Szóval, hol tartunk?
A blog tökéletes, anonim fóruma lett a témának. S ma már látható, hogy a fórumnak köszönhetően sokan szembesültek önmaguk problémájával; ami mindennek a kiindulási alapja.

A hozzászólók nagyjából egyetértenek abban, hogy akinek az alkohollal problémája van, az úgy tudja ezt megoldani, hogy
1. beszünteti az alkoholos italok fogyasztását.
2. nem kezdi el újra az alkoholos italok fogyasztását.
Az első ponttal még nincs is probléma, ezt átmeneti (hosszabb-rövidebb) időre szinte minden függő megteszi.
A második pont az igazi nehézség, amely súlyos lelki problémákat is okozhat. "Egy rokkant vagyok, aki többet az életben nem ihat?" "Ennyire leamortizálódtam, hogy nekem már tilos egy-két pohárkával is?" "Mit szólnak majd ehhez, ha kiderül, hogy miért nem iszom?" "Tényleg nem fogok tudni vigyázni, ha megiszom egy kis pohárral; hiszen annyi azért nem árthat meg...?" És hasonlók.

Az én véleményem az, hogy ezt a probléma-kört kell a fejekben helyre tenni, és messze elkerülni, hogy ezt hátrányként élje meg bárki is.
Ha valaki nem iszik alkoholt, ettől nem kevesebb, hanem több lesz. Mindegy miért nem iszik. Ha negatív tapasztalatok miatt nem iszik, annál jobb, mert ö már tudja, hogy miről van szó. De ez nem hátrány. Nem rokkantság. Nem szégyenleni való. Ez erény, amit meg kell becsülni. Főleg, ha megszenvedett érte. Küzdelem nélkül nincs győzelem. Nem szabad feladni ezt a pozíciót mások "véleménye" miatt; azokra nagy ívben tenni kell.

Persze ijesztően hat, hogy más ihat, én meg nem. De a más más, én meg én vagyok. Honnan tudom, hogy a másnak hol fáj? Mindenkinek megvan a maga keresztje, higgyétek el.

Továbbá lehet inni nyugodtan. Csak akkor bekövetkezik a visszaesés, amely éppen a legutóbbi blognak a témája. Miért következik az be? Mert az alkoholnak ez a természete. Ekként módosítja a tudatunkat. Ha nem kezdünk el inni - alkoholfüggőkről beszélek - akkor könnyedén megálljuk, hogy ne igyunk semmit. Könnyedén.
De egyetlen pohár elegendő, hogy leomoljék a gát.
És a delikvens ezt követően szépen feltölti a nála szokásos szintet. Azután kezdheti újra a szárazra állítást. Ami persze, ha szükséges, csak kezdődjék újra... Meg újra... megy újra...

Olvasóim tudják, hogy miről beszélek?
Naná, hogy tudják.

Ezért csak azt kell eldönteni, hogy megéri- e feladni a szabad életet?
Az pedig, amiről beszélek, hogy az absztinencia nem hátrány, hanem előny és erény, idővel megszokottá válik.

Horvàth Istvàn 2017.03.12. 07:32:30

Szia
Tegnap AA gyűlés előtt cigiztünk a helyiség előtt ,egy házaspár mentében úgy nézett ránk a kerítésen keresztül ,mint a csdabogarakra az állatkertben.
By Kaposvár 2017 Indít alap .épület.!?
Ők a normik?
Üdv

she_wolf 2017.03.12. 16:17:54

@Horvàth Istvàn:
"-Szabad vagyok!- mondta a majom a rácsnak.
-Én nem.!-Mondta a rács: majmok közé vagyok zárva."

Ez ugrott be hirtelen, utánanéztem, eredetileg így néz ki:
"Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem – mondta a rács. - Engem majmok köré zártak."

Innen: www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/21338/rolls-frakcio/szabad-vagyok-zeneszoveg.html

És erről még egy nóta, de annak már nem nézek utána, bocs':
"Nézőpont kérdése, mint minden az életben.
Néha neked pont az jó, ami nekem nem."

Szóval nézőpont kérdése, hogy ki a "normi":D Szerintem...:)

Fanni Fuzesseri 2017.05.10. 02:50:20

Szia, jozanakaroklenni! Gratulálok amiért már 3 éve nem iszol!! Szeretnék veled egy Skype-interjút csinálni, kiváncsi vagyok, hogy neked mik a tapasztalataid!:) Én már több mint 6 hónapja nem iszom, 4 éve nem dohányzom. Most segítek embereknek leszokni és nem visszaszokni. Várom a válaszod!:) Köszönettel: Fanni Fuzesseri, @funnyfussili