„Te most tényleg nem fogsz inni?!” - tegnap buliztam. Józanul. Rohadt szar volt.
2017. február 08. írta: józanakaroklenni

„Te most tényleg nem fogsz inni?!” - tegnap buliztam. Józanul. Rohadt szar volt.

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Szóval, túl vagyok egy durva, józanul töltött bulin. Nem ittam, de aki azt mondja, hogy ő józanul is ugyanolyan jól érzi magát egy buliban, az tuti szed valamit :)

Nem könnyű ez gyerekek.

Szóval, tegnap, céges banzáj, új főnök, átszerveződés, jó kaják, nem akartam kihagyni, meg nem is tett volna jót nem részt venni rajta, mert spanolni "kellett", úgyhogy elmentem.

Megérkezéskor kaptunk egy kis welcome koktélt, itt még elslisszoltam, mert "jajj de kellett már pisilnem" :)

Kajáltunk egy kellemeset, mindenki nagyon határozottan barátkozott mindenkivel (főleg az új főnivel, hogy utálom már amúgy ezt a céges közeget basszus), majd elkezdődött a lényeg: az ivás.

Mondják, hogy a rendőrök nagyon tudnak inni, a cégnél valószínűleg titokban rendőrök dolgoznak.

u2_moderate_alcohol_boost_social_bonding.jpg

Ez egyébként a hétköznapi életben sem könnyű, mert mostanában kezdem érezni, hogy komolyan, mindenhol piával tukmálják az embert. Eddig ezt így nem is vettem konkrétan észre, hogy mennyire durván, nyilván mert fogyasztottam, és nem különösebben zavart a dolog.

Azóta viszont, mióta nem iszom, próbálom kerülni, hogy elmenjek ilyen programokra, de azért mindig van egy – két családi program, irodában kolléga köszöntése, nem sokára egy esküvő, meg nekem is szülinapom lesz, tehát van, amit nem tudsz kikerülni, csak minimumra redukálni.

És akkor mikor beteszed a lábad, valaki már repül is feléd, hogy „Mit iszol?”.

És akkor te azt válaszolod, hogy „valami üdítőt”.

És akkor azok a megvető tekintetek :)

Ugyanez volt a tegnapi bulin.

„De hát ez csak ilyen lónyál!”

„Ennyi nem árt meg!”

„Ne hozzál már szégyenbe!”

 „Csak a nyelved dugd bele” (???)

„Ebből muszáj innod, ez valami marharitkanemtudommicsoda amit a Lóri hozott”

„ Most komolyan, megbántasz azzal, hogy nem koccintasz velem?”

"Legalább a nagy közös koccintásra, ne legyél udvariatlan!"

 

 És hasonló érzelmi zsarolások, szerintem sokatoknak ismerősek lesznek. A buli végére kb elment az életkedvem is, de mondjuk legalább inni sem akartam, csak már végre hazamenni aludni. 

Érdekes egyébként, hogy nem én voltam az, akinek a legkellemetlenebb volt, hogy nem iszom, hanem ők.

Szabályosan megbontotta a buli vonalát, hogy ült az asztalnál valaki, aki csak narancslevezett.

És hirtelen mindenki  átment Tom Cruise-ba, és próbálta megoldani a Mission Impossible-t.

„De miért nem iszol?”

„ Nem érzed magad jól?” – (nem amúgy rohadtul nem)

"Ajj már, bulizzunk!"

Ésatöbbiésatöbbi.

Végül azzal magyaráztam meg a dolgot, hogy annyira nagyon diétázom, hogy nem iszom alkoholt.

Ez mondjuk némileg öngól volt, mert erre elkezdték fejtegetni, hogy az üdítőmben több a kalória, mint egy pohár borban, de azért nagyjából sikerült feldolgozni, hogy nem fogok inni, viszont határozottan én lettem a „hülyegyerek” a buliban.

Szóval, borzalmas volt. 

Régen amúgy imádtam ezeket a céges bulikat, de olyankor én is ittam.

Most viszont nagyon rosszul éreztem magam. Az x-edik pohár után néhány kollégám elkezdett határozottan kínosan viselkedni, és eddig ez fel sem tűnt. Valószínűleg azért, mert addigra én is részeg voltam, és hát akkor poén volt minden hülyeségen nevetni, meg ennyire harsánynak lenni, de józanul igencsak nagy levegőket kellett vennem.

Ez azért mennyire gáz, nem? Mármint, hogy ennyire a társasági életünk magjává vált, hogy igyunk. Ez egyébként az én baráti társaságomban is így volt, mielőtt elmondtam nekik a gondom, mi is az ivás köré szerveződtünk gyakorlatilag. Még egy szimpla mozizásnak is ivás lett a vége, pedig a barátaim nem alkoholisták, hanem egyszerűen ez teljesen normálissá vált. 

Erre egyébként azt hiszem nincs is más megoldás, csak minden ilyen eseményt totálisan le kell redukálni, vagy teljesen kiiktatni, ha lehet.

Viszont, az jó érzés, hogy most mindenki faltól falig közlekedik az irodában,  én meg friss vagyok, és ropogós :)

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr9612237154

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Józan Ész egy kíhívás 2017.02.28. 08:35:52

A Józan Ész nem ajándék, hanem egy kihívás, mivel meg kell küzdened mindenkivel, aki nem rendelkezik vele.

Trackback: Mindenki függ valamitől 2017.02.13. 17:19:20

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. Jönnek az újak, életjelet mutatnak a régiek, ellentétek mindig lesznek, s ha betámadnak a pomogácsok, felkorbácsolódnak a kedélyek. Szó szót követ, én meg a szavakat, a Heti sajtó egy finom gyűjtés, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jeanvaljan52 2017.02.11. 08:08:49

@Zum Voll:
Negyven múltam X nappal. X = 9022.

2017.02.11. 08:17:33

67 éves vagy? akkor én sokkal fiatalabb...ez milyen, pedig tényleg azt hittem hogy huszonévesek társasága..mindegy, sose halunk meg (a la Koltai)

2017.02.11. 08:19:43

jó, csak 64 elírtam...

2017.02.11. 10:10:48

@Zum Voll:
Mindenesetre a humor-érzékedet ne veszítsd el !:)

2017.02.11. 10:27:26

jó, de ő tényleg ott volt Reginának hívták és mint egy álom..elárulom nektek hogy már másra se akarom kérni csahogy megöleljen...lehet egyébként több kell a csajoknak...ja.

2017.02.11. 10:40:01

@Zum Voll:
Családod ? ...... csak úgy véleletlenül ?

2017.02.11. 10:46:18

miért, neked van??? de mondjuk ha van is akkor miért vagy itt?és még a nőknél zavaróbb ha nincs, mi férfiak tudunk várni......haha:)

2017.02.11. 11:00:04

@Zum Voll:
Előbb én kérdeztem, mindegy, de ha visszaolvasol, akkor látod, hogy igen van, alkoholizmusban segítségre szoruló férjem, társam, barátom (ez mind egy személy), felnőtt gyermekem, idős, szintén segítségre szoruló szülők és a saját kutyáimon kívül sok-sok segítségre szoruló állat még a közvetlen környezetemben. Nekik is segítek, mert szeretek segíteni. Ebből egyedül az alkoholizmus lóg ki, (he-he, pont itt írom ezt) ami nem éppen az én műfajom, de hát ha ez van, akkor ezt is megpróbáljuk megoldani.
DE - miért ne lennék itt ???

2017.02.11. 11:11:03

Wanda kedves, te konkrétan hol laksz? elég megyét mondani mert már arról is lejön mennyire vagy boldog...és még ez nem is egy nagy ország ja.

she_wolf 2017.02.11. 11:18:57

@Zum Voll:
"...ja és tudom hogy senki nem írta le de általában 40 felett nem írogatnak itt..."

Ha figyelmesen olvasol (és igen, a sorok között is!), akkor látható, hogy többen sokéves, évtizedes háborúban állunk az alkohollal önmagunk, vagy éppen egy hozzánk közelálló személy érintettsége okán. Ehhez azért idő kell. Egy kicsit összetettebben kell gondolkodni amikor olvasunk, mert a felületesség tévedéshez vezet:)

2017.02.11. 11:20:34

@Zum Voll:
Pest megye, de egyébként előéletem 20 évig Borsodban zajlott, Sajószentpéteren. Ha ez utóbbiból most azt vonod le, hogy ma az ország legszennyezettebb levegőjű helye.....
Látnok is vagy ??

she_wolf 2017.02.11. 11:21:37

@VWanda:
Állat? Barát? Állatbarát!:D Üdv a ketyósok között!:))

2017.02.11. 11:24:22

@she_wolf:
Na ja, hogy az előző kollegát idézzem .....:))

2017.02.11. 11:26:41

pest megye ez majdnem oké...viszont az hogy a az előéletedd borsodban zajlott.......hogy ráhibáztam csak nem mertem rákérdezni...

she_wolf 2017.02.11. 11:27:38

@VWanda:
18 évig bírtam Borsodban, és mint akit kergetnek, húztam a belem Budapestre. Néha visszavágyom, szerettem azt a tájat, szeretem a mai napig. Ha szóba kerül, még mindig kicsúszik a számon, hogy "nálunk, otthon...":(
Most meg már 21 éve egy Budapest melletti kisvárosban tengetjük napjainkat. Ingatlanos izéségben vagyunk jelenleg, és megkísértett a gondolat, hogy beköltözni, de inkább nem...maradunk itt:) Kertes gyerek vagyok, a hátam mögött falusi nyarakkal. Megpusztulnék odabent. Vagy alkesz lennék egy kis időre megint:)

2017.02.11. 11:28:32

@Zum Voll:
Na mesélj....tudtam, hogy valami nem stimmel :(

2017.02.11. 11:31:59

én veszprém megye..lehet hogy ezért vok normális....itt minden ember annyira szimpi, de lehet hogy csak én látom őket annak ..fene se tudja kb.

szakallastroll 2017.02.11. 11:32:53

@VWanda: Jó dolog a humorérzék, csak az nem egészséges, hogy barátunk ezzel próbálja leplezni mennyire szomorú, magányos, és sekélyes az élete. De ő tudja ...

2017.02.11. 11:34:51

@she_wolf:
Lehet, hogy egy kisvárosban lakunk ?
Nekem a mai napig fontos elfoglaltságom, hogy amint a jobb idő engedi, megyek "szülőhelyemre" és anyukámat viszem körbe-körbe a megyében, amit Ő fiatal korában nem tehetett meg, kedvence lett abaúj és a zempléni környék, mi meg ugye a Bükk lábainál nőttünk fel.

she_wolf 2017.02.11. 11:36:21

@VWanda:
Áááá... én nem szeretem a zálatokat:P Budapestről azért költöztünk ki ide, kertes házikóba, mert attól féltünk, hogy megrövidítjük a kutyánk életét azzal, hogy a 3 és feledik emeletről naponta többször ki kell vele mozdulni. Tacsi keverék volt. Élt 14 évet. Már itt aludt el, sok évvel a kiköltözésünk után.
Aztán beleborultam a kutyamentésbe.... nagyon hosszú, offtopik. Most 2 kutya van, öregek, mint az országút:)
Meg egy jákó (19 éves), aki valami olyasmit mondott nemrég, hogy "mésza sütőbe!":) De kapott mogyorót, és becsitult:D

2017.02.11. 11:38:05

@szakallastroll: én egyébként tényleg szomorú és magányos vagyok...csak ettől még nem meszek depis..ez van

she_wolf 2017.02.11. 11:40:33

@VWanda:
Nem megyek a szülőhelyemre, csak a szívem fájna tőle. Én pedig életigenlő, örömködő vagyok, nem mazochista. A húgom sem maradt otthon, Kazincbarcikára ment férjhez. Messze van, most pedig pár éve még messzebb, Németországban.
(Mert Magyarország erősödik, és dübörög a gazdaság... de hess! politika!)

2017.02.11. 11:41:44

@szakallastroll:
Ha úgy vesszük, nem sekélyes az élete (bocs.Z.V.), mert most Regina a látókörbe került. ....
De egyébként, azt gondolom, hogy igen, gáz lehet.

2017.02.11. 11:46:37

@she_wolf:
De miért fájna a szíved ? Felemelő az a táj (is) :) Érdekes, nekem meg pont életigenlő, ahol most lakunk 10 éve, ez a hegyek, folyó nélküli síkság.... nekem meg ez nehezebb. De ahogy írtad, kinek a pap....stb.
(Bloggerina, bocs.)

2017.02.11. 11:49:47

Regina a világ legszebb nője, de az a vicc hogy a másik Reginát se láttátok...bonyolult a magyarázat..és emúgy miért van 2 Regina az életemben,legalább nem egy lenne a nevük..

2017.02.11. 11:54:20

@Zum Voll:
És mondd, mit kezdünk a szépséggel ? Csak úgy önmagában ?
Ezeket a Regiket Neked kell tudni megfejteni !

2017.02.11. 12:03:40

figyelj Wanda, még kb 15 percig tart a sör, utána elmegyek valahová, mondjuk kb a kocsmába... Reginát keresgélni kb.

2017.02.11. 12:13:25

@Zum Voll:
Nekem viszont nem fog elfogyni a söröm, viszont 10 kutyit viszek ki a gyönyörű időben sétálni...
De egyedül is lehet sétálni, ez már csak az én hobbim...

2017.02.11. 12:22:19

viszont, elárulom volt egy extra csodaszép lány is aki megismerte....

she_wolf 2017.02.11. 12:37:14

@VWanda:
A táj hibátlan:) Elég lehúnyni a szemem, és ott vagyok. Az emlékekre nincs szükségem, amik így is bennem vannak, de ott, helyben nem tudom, mennyire lennének elviselhetőek. Szóval önvédelemből nem megyek haza. Legalábbis egyelőre biztosan nem:)
A lakhelyem sem csúf, erdő mellett lakom, amikor kiköltöztünk akkor a hátsó kertkapun kilépve az erdőben lehettem. Ez némileg változott a beépítés miatt, de a dombot nem hordták el, és a mosogatóm fölötti konyhaablakból pedig a budai hegyekre látok:)
Édesapám debreceni volt, sokat nyaraltunk az ottani rokonoknál. A telek olyan volt, mint egy hatalmas vasalóasztal:( Jó volt, de vágytam vissza a Zemplénbe:) Ha haza is mennék Borsodba, inkább más városban turistáskodnék egy hetet:)

Berekesztem az offolásomat, mert
1: bloggerina szétcsap köztünk;
2: dolog van:)

józanakaroklenni 2017.02.12. 20:29:14

@VWanda: Köszi. Nagyon remélem, hogy igazad lesz, és idővel mindenki elfogadja :)

józanakaroklenni 2017.02.12. 20:34:13

@Benedith: Köszi :) Tök jó ez amúgy, mindig meglepődök, hogy mennyien olvasnak úgy, hogy nem kommentelnek :) írjatok nyugodtan, nem harapunk :)

józanakaroklenni 2017.02.12. 20:36:21

@borazslo: Nagyon örülök, hogy ezt váltotta ki belőled a blog, nem lesz könnyű erre átállni - az én barátaimnak is furcsa - de megéri. Kitartás :)

józanakaroklenni 2017.02.12. 20:36:57

Nem köszöngetném meg a többit egyesével, de köszönöm mindenkinek a támogatást, meg az ötleteket! :)

RTB 2017.02.13. 23:24:23

üdv
Talán emlékeztek, hogy egy másik posztban alá kommentbenleírtam, hogy ifjúkori alkoholizmusomat felváltotta a gyógszerfüggőség. Akkkor azt írtam, hogy évek őta nem ittam semmit. Na most elmentem egy osztálytalálkozóra egy hete. Úgy mentem oda, hogy nem fogok inni, még ha kínálnak, akkor sem. Nem leszek jó társaság, de akkor is kibírom. Nem bírtam ki. Nagyon-nagyon berúgtram,de nem csak én, hanem a többi srác is. Rövid, sör, unikum. Végén annyira megtartóztattam magam, hogy nem korsóval ittam a sört, hanem piccolóval. De mindegy volt már akkor. Sőt, a társaság kedvéért még elmentem velük valami szórakozóhelyre, ott is lenyomtam pár sört. Ja, odafelé befigyelt egy éjjelnappali is, tiszta tré volt a szitu. Szóval bwrúgtam. De érdekes, hogy rajtam ez nme látszik kívűlről, csak a beszédem lesz lassú. Hazafelé olyan volt, mintha repülnék. Hajnali négykor rávettem bogyót is, altatót. Nemn bírtma megvárni, amíg ugy hat, ahogy nekem jó, mert kidőltem. Másnap szar érzés, lelkifurdalás. Este irány a bolt, sör. De valami erős belga sötét, hogy az alkoholmennyiség stimmeljen, de ne kelljen sokat inni hozzá. Bevált. Azóta esténként lemegy egy üveggel.Ez így megy egy hete. Gyerekek én félek most: bogyó vagy alkohol, vagy mindkettő. Most az nem játszik, hgoy egyik sem.

she_wolf 2017.02.13. 23:34:59

@RTB:
Bogyó és terelés. Rengeteg terelés. Hobbi? Mi az a tevékenység a piáláson kívül, amiben jól érzed magad? Filmek, zene,....makramé:D
A bogyót könnyebb talán fokozatosan mérsékelni, mint a cefrét. Mondom ezt egykori cefrézőként, aki sosem volt rákattanva bogyókra. Úgyhogy nem szentírás:(

RTB 2017.02.13. 23:44:13

@she_wolf: a terelés csak a munka, meg a feladat. Sorozatokat szoktam nézni, de abból sincs annyi... Zene: figyelni a dallamok között a basszus alapot, vagy a basszustémákat.
Monjuk a feleségemmel beszélgethetnénk néha, meg ott vannak a gyerekeim. Hm, most így kimondva megkérdem magamtól, hogy mi szükségem van szerekre? Semmi, de méggis. Valószínű a génjeimben van, hogy szerrel hatást akarok gyakorolni az elmémre és figyelni, hogy mi történik. Sráckoromban csattanómaszlagot is próbáltam, sőt, az első cigimbe az út szélén növő vadkendert is belesodorortam:D
Msot viszont határozottan megijedtem. A láthatatlan ellenség szorítja a mellkasomat. Nem létezik, de bennem van: szorongásnak hívják. Erre kell valami vegyület. Valaki írta, hogy tudatos fogyasztó vagyok, szerintem ezt most az alkohol a tudatos részét lerombolja.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2017.02.15. 11:23:26

@she_wolf: Hát nem, bogyókat (már ha benzodiazepinekre és hasonlókra gondolunk) legalább olyan nehéz, de általában inkább jóval nehezebb abbahagyni, mint az alkoholt.
Nem jó ötlet az egyik függöségröl a másikra váltani. :-(

she_wolf 2017.02.15. 17:14:13

@α Ursae Minoris:
"Nem jó ötlet az egyik függöségröl a másikra váltani. :-( "

Ez így van, viszont ez a függőség legfőbb ismérve, lényege: valami nélkül nem megy az aránylag normális életvitel. A szervezeted hozzászokott első körben, majd egyre jobban rád telepszik, végül átveszi az irányítást feletted.
A benzók kimaradtak az életemből, legalábbis úgy tudom. Kórházban biztosan kaptam, de akkor nem foglalkoztam vele félkómásan. És itt jön be a képbe az, hogy valaki miért iszik. Az alkohol hatásait nagy örömmel tudtam volna mellőzni. Én józanul is tudok vidám, felszabadult lenni, élvezni az életet, nem kell hozzá cucc. De az íze, illata egyszerűen.... de bármivel ugyanígy vagyok, ami örömet okoz. Nagyon nem kértem a tompultságból, a másnapokból, az émelygésből és a legnagyobb pofon az volt, amikor rájöttem, hogy nem én irányítok. Csak akkor már késő volt:(

Az alkohol idegi károsodást okozott nálam, polyneuropátiát. Elkezdett a neurológus először enyhébb, majd erősebb hatóanyagú gyógyszert alkalmazni, semmi nem használt. A Lyrica volt az utolsó próbálkozás, egyelőre jobb nincs a piacon. Az egy konstans másnapos, tompult állapotot okozott (hányás nélkül). Mikor megállapítottuk hogy ennyi a legtöbb, fokozatosan csökkentve elhagytam. És nagyon nem kívánom vissza.
A svédek kutatása szerint az is okoz(hat) függőséget, én alig vártam, hogy letehessem.

she_wolf 2017.02.15. 17:27:29

@RTB:
A szorongás állandó jelenléte egészen biztos, hogy kimerítő lehet. Nagyon nem vagyok ebben járatos, nincsenek ilyen irányú ismereteim, mert soha nem voltam hajlamos a szorongásra -szerintem. Vannak ismerőseim, akik gyakran szoronganak, olyan is van, aki ott is akadályt lát, ahol pedig nincs is. Az élete folyamatos felkészülés, és előre nem látható nehézségek kivédésére való tervek szövögetése.
Hiányzik belőle a spontaneitás, örökösen uralni akar minden helyzetet.

Írod, hogy családod van. Nem tudom, mennyi idősek a gyerekeid, de ha már ilyen "figyelős", vizsgálódó típus vagy, akkor összekötheted a kellemest a hasznossal, és analizálgathatod (magadban!) a gyermekeid fejlődését, irányát. A következtetéseidet pedig megoszthatod a feleségeddel. Ezzel nem két legyet üthetsz egy csapásra, hanem teljesen rovarmentesíthetsz:)
Van kikkel törődnöd, tegyél hát úgy! És még az is lehet, hogy egyszer meg fogod nekik köszönni, hogy miattuk maradtál ember.
A függőséget csak egy másik függőség tudja legyűrni adott körülmények fennállása esetén, válaszd az ártalmatlanabbat! Szerintem:)
És sok sikert!

RTB 2017.02.15. 19:46:05

@she_wolf: köszi
sajnos szorongó típus vagyok, mindenen képes vagyok aggódni, ez pedig nem túl jó. Az új feladatokat is általában legyőzendő akadályként és nem kihívásként élem meg. Ezenkívül rosszul vagyok a spontaneitástól is és attól is, ha valamiben nem vagyok 100%ig biztos.
És az a helyzet, hogy két világom van: az egyik a sajátomé, ami függő, a másik pedig amit a külvilág ismer. A kettő köszönöviszonyban sincs egymással.
Majd beszámolok, mire jutottam

she_wolf 2017.02.15. 21:20:59

@RTB:
Ha jól belegondolok, akkor a családomban talán anyósom volt ilyen "túlbiztosítós". Rendkívül precíz volt a munkájában, és gyakorlatilag az élet minden területén.
Tulajdonképpen akkor nem is figyeltem erre fel, nem gondoltam akkor arra, hogy ezt ő hogy éli meg. Mármint azt, hogy örökösen cetlizés az elintézendő feladatokat tekintve, hogy soha, egyetlen napot nem késhetett pl. egy csekk befizetése, és ha valami valahol úgy van leírva, akkor az szentírás. Letudtam magamban azzal, hogy rugalmatlan. Pedig most ezen gondolkodva talán komolyabb dolog is lehetett a háttérben:( Ezt most így sajnálom... Ő nem szedett nyugtatókat, altatót is csak ritkán, és olyat írt neki a háziorvos, ami megkönnyítette az elalvást, és nem taglózta le.

Az ébresztett erre most rá, amit a spontaneitással kapcsolatban írtál. Mert azt ő sem ismerte. Ha belegondolok, hogy mit élhetett át minden alkalommal, amikor közös programjaink voltak, akkor most már bánt a lelkiismeret, mert a férjem például notórius késő. Ez anyósomat nagyon megviselte minden alkalommal. Azzal szoktam poénkodni, hogy a saját temetését is le fogja késni. Ő ugyanis a másik véglet:(
Nem mondom, hogy megbízhatatlan, de ő az a típus, akinek valami mindig közbejön. Ha együtt kell valamit intéznünk, akkor nincs késés, flottul megy minden.

28 éve ismerem, 26. éve vagyunk házasok. Nem mondhatom, hogy a görcsösségét sikerült feloldanom, mert ugyanolyan ideges-drukkos ha intézni kell valamit, de legalább már bogyókat nem szed. Sok munkámba telt, amíg leszoktattam a Xanaxról, és sajnos, vagy hál' Istennek, kiderült, hogy kifejezetten ellenjavallt a számára, mivel zöldhályogja volt. Lézerrel meglődözték a szemét, azóta jól van, szorongásoldót pedig nem szed már.
(Az őt érintő félrediagnosztizálásról és kezelésről oldalakat írhatnék, nem teszem. Most mindenesetre jól/jobban vagyun mindketten:)

Köszönöm a kitüntető bizalmadat, és várom a beszámolódat, szerintem nem lesz túlzottan offtopik ha megírod, már csak azért sem, mert az alkoholos témát is érinti:)

2017.02.16. 13:23:44

@RTB:
Azon szoktam néha elgondolkodni, hogy értelmes emberek hogy hogy nem tudják felmérni a helyzetüket ?Pontosítok, valamennyire felmérik, de saját maguk és a közvetlen családjuk érdekében nem lépnek !
Miért van ez ? Nálunk, a férjemmel majdnem ue. a helyzet, tökéletes cégvezető és a szabadidejében egy kicsit más, igaz nem "bogyózik", (hanem alkohol) és akkor ennek most örüljek !:))
Nem tudom mennyi idősek a gyermekeid, ha kicsik még, nem értem, hiszen azokkal iszonyat mennyi teendő és program adódik, de akkor Nálad ez már teljesen felül iródott ? Úgy értem, hogy nem a család diktál, hanem a Te másik éned ! Még ez is rendben, de semmit nem írsz arról, hogy profi orvosi segítséget kértél/kérnél !

RTB 2017.02.16. 15:25:13

@VWanda: dehogy íródott felül, hiszen a racionális énem mindig győz, vagyis eddig mindig felülkerekedett.
A gyerekeim kicsik 7- és 5 évesek, tehát sem a munkámban, sem a családi életemben nem vehető észre a függőség (remélem) a napi teendőimben nem akadályoz.
A bogyózás ( az alkoholt most nem veszem ide) az én saját szórakozásom, csakis az enyém, az ami nekem jár. Ez az én kis bonbonom, csokigolyóm, praliném, vagy hogy passzoljon az bloghoz, az én pohár söröm, felesem, fröccsöm, jutalomfalatkám. Az én fejemben ez így állt össze, ezekkel a szavakkal, mondatokkal magyarázom meg magamnak, hogy miért szedem be azt a rohadt altatót és mégis mi a francot várok tőle.
Még nem kértem orvosi segítséget, de egyre többször teszem fel magamnak a kérdést, hogy mire jó ez, miért csinálom, mi lesz velem 10 év múlva, meg mintha tanulási nehézségeim is lennének már..., Szóval ezért kezdtem függőséggel foglalkozó blogokat olvasni és itt kötöttem ki.

2017.02.16. 15:39:04

@RTB:
Haááát, szerintem elérkezett az idő a segítség-kérésre !
Honnan is tudod, hogy ez a családi életedben -mint akadály- még nem jelentkezett, hiszen ezt elsősorban ők tudnák megmondani ? Most még nem feltétlenül a kicsi gyerekek, de ha ez így megy, akkor hamarosan ők is:(
Szorongásra feltétlenül okot ad az is, hogy - amint írod- egyre többször teszed fel magadnak a kérdéseket, húzod-halasztod a megoldandó feladatokat, nem lépsz, nem tudod a megoldásokat.
Mégsem áll győzelemre az a racionális Én ?

Kaszino85 2017.02.17. 02:07:28

Sziasztok.
Új követő vagyok,ALKOHOLISTA,Szerfüggő
Viddzaesés az elején,sok példa alapján gyakoribb és jobb is.(megtanulsz ujra felállni.)vannak szarabb napok.kb veled 1 idős voltam,a te módszered szerinti nemivással.Működik,csak ne vessz el!!!A másik oldal később sokkal sötétebb mint ahogy emlékeznél(2év abszt. Utána 4 most implant.)

she_wolf 2017.02.17. 03:33:18

@Kaszino85:
Esperal? És most hogy állsz? Miért kérted, milyen állapotodban? Tervszerű megelőzésként józanul, vagy újabb visszaesés után? Szerfüggő vagy -írod. Milyen szer? Párhuzamosan az alkohollal, vagy váltogattad őket?
A visszaesések miért történtek?
Bocs' a sok kérdésért, csak nekem így "láthatatlan" vagy:)

Petrovszki László 2017.02.17. 08:25:48

Az első két hónapban én is pont ugyanezt éltem át. Idővel jobb lesz,a barátok is már jobban elfogadják, hogy csak maximum savas vizet fogyasztasz!

RTB 2017.02.17. 10:07:13

@VWanda: A felettes énem alatt van a racionális és az élvezeteket kereső függő énem. És ez utóbbit egyre kevésbé tudja kordában tartani a felettes én. A racionalitás pedig lassan háttérbe szorul. De ez már messze vezet, nem is értek hozzá.
Igen, segítség kéne, de nem tudom kihez forduljak. Még abban az állapotban vagyok, hogy ezt a családomnak nem bírom elmondani, titokban pedig nem tudom, hogyan kérhetnék segítséget. Kezdjem a háziorvosnál? Ha elmegyek hozzá, akkor biztos azt gondolja magában, hogy az apja is ilyen volt, a fia is ilyen lett.
Egyelőre a munkába temetkezem, meg a jön a tavasz is, talán nem fogok arra gondolni, hogy de jó lenne egy bogyó (vagy üveg sör hozzá)

2017.02.17. 11:29:52

@RTB:
Ha jó a házi orvosod és ajánl Neked jó szakembert (?) miért ne. Ez a ritkább eset, én magán pszichiáterhez fordulnék, ott is csak a jobbakhoz. Vele azt is meg tudod beszélni, hogy a családodnak mikor és hogy mondd el. Remélem tudsz ilyet .

2017.02.17. 11:33:17

@józanakaroklenni:
Gratula, nem csak jól írsz, volt szerencsém ma reggel hallani a hangod és a jól összeszedett gondolataidat az egyik rádióban !:)) Kár, hogy rövid volt.:(

józanakaroklenni 2017.02.17. 11:54:06

@VWanda: Dehogyis volt rövid, emiatt az 5 perc miatt is egy idegroncs voltam, hogy majd elbénázom :D

szakallastroll 2017.02.17. 12:02:34

@józanakaroklenni: Én is hallottalak, úgy meglepődtem, hogy már a rádióban is te vagy, hogy majdnem karamboloztam :D
Nem mondtam meg, hogy izgulsz, határozott voltál :) És bátor vagy, hogy ezt is bevállaltad, le a kalappal!

2017.02.17. 12:07:50

@józanakaroklenni:
Én még hallgattalak volna...

józanakaroklenni 2017.02.17. 12:10:37

@szakallastroll: Nagyon agyaltam, hogy bevállaljam -e amúgy ... köszi :)

Mandrillus sphinx 2017.02.17. 12:53:37

Hopsz, akkor ezt a blogot a hétvégén kiolvasom :)

"Ez azért mennyire gáz, nem? Mármint, hogy ennyire a társasági életünk magjává vált, hogy igyunk. Ez egyébként az én baráti társaságomban is így volt, mielőtt elmondtam nekik a gondom, mi is az ivás köré szerveződtünk gyakorlatilag. Még egy szimpla mozizásnak is ivás lett a vége, pedig a barátaim nem alkoholisták, hanem egyszerűen ez teljesen normálissá vált."

Na igen, én is ezt érzem... Hogy ez egy ilyen teljesen alap dolog, és... Csak ők valamiért nem csúsznak erre rá napi szinten, van aki meg igen... És ez meg már nem "normális", csak ez a társasági ivás, de ez meg teljesen normális. Tényleg fura.

she_wolf 2017.02.17. 22:09:05

@RTB:
Első körben: van-e olyan közeli barát, akivel félelem nélkül megoszthatod ezeket? Olyan, akiben megbízol, akinek van ideje meghallgatni téged, és aki képes komolyan venni azt, hogy segítségre szorulsz, és a jelenlegi helyzetedet nem akarod tovább rontani.
Ha van, akkor ő legyen az első, akinek elmondod az aggodalmaidat.
Háziorvoshoz egyelőre nem javaslom, hogy menj, mert az papírmunkával jár, és máris a rendszerbe kerülsz, ami nem biztos, hogy jó, pláne akkor, ha orvosi segítség nélkül sikerül ebből kikerülnöd. Ugyanis nyoma marad, és tekintve a mai, egyre fejlettebb nyilvántartási rendszert és dokumentációt, ez csak romlani fog. Legalábbis részben romlani, mert nagypapa korodban is ott lesz, hogy ilyen problémád volt, és hiába mondják hogy nem, akaratlanul is felvetődik bennük, hogy az aktuális bajod előzménye nem lehet-e befolyással arra, ami miatt felkerested őket.
A feleséged mennyire nyitott az ilyen problémák befogadására, elemezgetésére? Mennyire lenne segítőkész, hogy látod? Hiszen te ismered, te tudod, mit visel el, mire robban, mit nem tűr meg.
Nekem nagy szerencsém volt a férjemmel, mert ő mindig mellettem volt, és -sajnos- velem szenvedte meg a különböző állomásokat. Velem dolgozta ki orvosi javaslatra a különböző technikákat, és nagyon bánt (mindig is bántott), hogy a kudarcaimat ő is megélte, néha önmagát hibáztatva. Ezt nekem sosem mondta, másoktól hallottam vissza. Ugyanakkor most többszörösen jó látni azt, hogy évek múltán egyre jobban megbízott bennem, eltűnt a gyanakvása.

Rövid sztori: tegnap késő este kimentem a gépészeti helyiségbe "O" gyűrűt kerestem csaphoz. Valahol az alsó polcon matatgattam, egészen hátul, és a kezembe akadt egy Kalinka vodkás üveg, 2 decis. Leültem a kőre, letekertem a kupakot, és beleszippantottam az üvegbe. Valóban vodka volt benne, úgy 1/3-ig:)
Marha jólesett a szesz illata, és nagyon meg bírtam volna húzni a flaskát. Ritkán kívánom meg ennyire, mert látványban ugyan van részem, a szekrényben sorakoznak a finomabbnál finomabb dolgok, és amíg csak látvány van, nem gáz, de ha az illatot is érztem...és tegnap este ott, a kövön ülve, a kupleráj kellős közepén annyira jó lett volna..... de eszembe jutott a szürreális tükörtojás, és minden, ami ezek után -meg úgy egyáltalán volt...
Lemostam tehát az üveget, és beraktam a többi cefre közé a szekrénybe. Mert tudom jól, ha iszom belőle, több, mint 6 évemnek lőttek, és valószínűleg nekem is, mert esélytelennek tartom, hogy ne zuhanjak olyan mélyre, ahonnan már nincs visszaút.

Nem szeretem ha zsarolnak, olyankor már dacból sem engedek, és én sem élek a módszerrel.
És amit írok te se zsarolásként fogd fel, kérlek! A gyermekeidben van a jövőd. Tőled függ, hogy milyennek akarod látni, és az is tőled függ, hogy milyen startégiát dolgozol ki annak érdekében, hogy okosan biztosítsd be a közös jövőtöket:) Úgy gondolom, hogy semmilyen kémiailag addiktív cucc nem lesz ebben a segítségedre.

she_wolf 2017.02.17. 22:16:10

@józanakaroklenni:
Erről jól lemaradtam:( Nem tudom mikor voltál, de tulajdonképpen ez nem is lényeges, mert csak autóban hallgatok rádiót, itthon kizárólag magam által összerakott zenét:)
Bármi is volt, bárhogy is volt (azért annyira rossz nem lehettél!), hajrá! Terjeszkedj, oszd, szórd! A nagy sötétségben és kavalkádban kell a normális hang, ami legalább a gondolkodás szinjén megmozdít az emberekben valamit!
Drukkolok Neked!:)

Eugene Victor Tooms 2017.02.19. 02:25:59

Az ital tönkreteszi a májat!!

she_wolf 2017.02.20. 06:43:40

@nem várt fordulat:
Szomorúan olvastalak. Most inkább hallgatnék, pedig sok minden van bennem.

2017.02.20. 11:58:35

@nem várt fordulat:
Nekem csak az jutott eszembe egészen röviden, hogy egy problémákkal küszködő emberkének muszáj ÍGY "bele halni" a szerelme elvesztésébe ?
Ha azt vesszük, hogy inni kb. ugyanannyi okunk lehet, mint nem inni és ez utóbbi pozitív hozadékát már megtapasztaltad..... tovább a megkezdett józan úton, csak ez lehet a járható !:))

RTB 2017.02.21. 11:26:41

@nem várt fordulat: kb 10 éve még egyedülállóként lettem lapátra téve életem szerelme által. A függőségre hajlamosként nagyon közlel álltam ahhoz, hogy a nyugtató és az alkohol kombinációjával gyógyítsam lelkemet. Mivel akkor teljesen egyedül éltem, a munkahelyi kötelességeim pedig össze sem voltak hasonlíthatóak a mostanival ezért elloptam anyám benzóját és napi 2 szemet bevettem egyszerre. Utána ittam rá unikumot vagy sört de nem tetszett és migrénes fejfájásaim lettek tőle másnap. Azért a benzó elfogyott persze. Aztán valahogy rátaláltam a Belga zenekar nagyon vicces számaira, amin nagyom sokat nevettem és sokat léggitároztam, légdoboltam, és légénekeltem. A lényeg az volt, hogy sokat nevettem a szövegeken. Ennyi

2017.02.23. 10:10:47

@nem várt fordulat:
Nagyon jó felismerésekre jöttél rá. De ehhez kellenek a kezelések és nem mellesleg absztinencia.
Ha jól értelmezlek, arra is gondolsz, hogy néha-néha miért is ne, úgy mint más szociális ivó 1-1 pohárkával, nagyon ritkán ?
Az elmúlt hétvégén ezt kipróbáltad és hát nem 1 pohárka sikeredett. :( Most ez még a régi beidegződések miatt alakulhatott így, valóban.
Akkor mégis csak igaz lehet az az axióma, hogy szociális ivóból lehet alkoholista, de ue. fordítva nem igaz. Nálad most itt az nem mindegy, hogy valóban a kezeletlen betegségedből kiindulva lesz a dolog a " gyökerénél megfogva" - szerintem ennyi elég is, ebben kell bíznod és magadban !:))

Zum Voll (törölt) 2017.02.24. 12:55:18

hehe, meddig tudtok rugózni a népi sporton, emberek, igyatok ha jólesik ha meg nem akkor ne..ennyi.

she_wolf 2017.02.24. 14:28:16

@Zum Voll:
Ha te ezt rugózásnak fogod fel, az a te bajod. Ennyi.

she_wolf 2017.02.24. 14:34:53

@VWanda:
"Akkor mégis csak igaz lehet az az axióma, hogy szociális ivóból lehet alkoholista, de ue. fordítva nem igaz."

Szigorúan elméletileg lehet egy alkoholistából ismét szociális ivó. A sikertelenség oka általában a változók megjelenése.

2017.02.24. 16:26:26

@she_wolf:
Mire gondolsz ? Mert az axiómánál nem lehet(ne) változó !

Zum Voll (törölt) 2017.02.24. 16:28:36

angyalok

she_wolf 2017.02.24. 16:52:22

@VWanda:
A változók megjelenése teszi axiómává a tételt, amely szerint egy alkoholistából nem lehet szociális ivó.

(Ha a változók (és az öröklött genetikai hajlam) nincsenek jelen, akkor lehet megoldás. Ez azonban inkább csak elméleti fejtegetés a részemről:))

VWanda (törölt) 2017.02.24. 18:22:50

@she_wolf:
Gyakorló axiómások jelentkezzetek a tétel igazolására !:)

she_wolf 2017.02.24. 21:12:05

@VWanda:
Jelen!:) Illetve én rá sem próbálkoztam igazán, hogy szociális ivó legyek, felfeküdtem a hullámra, és majdnem a hullám lettem:)
Egy fószert ismerek, aki alkoholista volt. Nem függő, meg nem masszív piás, szóval nem az a típus, aki mindenkinek bevillan, ha meghallja az "alkoholista" szót, de úgy nagyjából teljesen megfelelt annak, amiben @józanakaroklenni definiálta az alkoholista fogalmát.
Még mielőtt úgy istenesen megborult volna az ember, a sors kinyújtotta felé a kezét egy munkaszerződés formájában. Közel-keleten dolgozott, szesztilalom alatt lévő országban. Azt mondta, hiányzott neki, de igazából nem túlzottan viselte meg, hogy nem lehet. Én meg csodálkoztam nagyokat, mert gyakorlatilag minden bulikor tartotta valaki a homlokát, amíg okádott:) Emberünk az ájulásig le tudta magát inni úgy, hogy a decibelektől táncot jártak a szekrényekben a cuccok!
És bulik aztán voltak, hetente többször is, télen-nyáron. A melója miatt orvosi alkalmasságin kellett x időnként részt vennie, és szólt már neki többször is a doki, hogy gáz lesz.
Kiment alkoholistaként valahova Arábiába, és hazajött, száraz kóróként, majd lett belőle decens szociális ivó. És nincs is indíttatása arra, hogy többet akarjon inni.

Szóval ő az, aki borítja az axiómádat, és tuti, hogy vannak még rajta kívül is ilyenek, csak ők a ritka kivételek:(
Már gondolkodtam rajta, hogy rápróbálkozom a dologra, de 3 visszaesés után nincs elég vér a pucámban hozzá, úgyhogy maradok absztinens, még ha utálom is az egész helyzetet néha.

Zum Voll (törölt) 2017.02.25. 00:33:46

"szociáis ivó" azmeg mi, remélem nem azzal kábítjátok magatokat hogy valami....hehe vicc

VWanda (törölt) 2017.02.25. 09:42:49

@she_wolf:
"Már gondolkodtam rajta, hogy rápróbálkozom a dologra, de 3 visszaesés után nincs elég vér a pucámban hozzá, úgyhogy maradok absztinens, még ha utálom is az egész helyzetet néha. "

VÁLASZ ERRE

Na, ebben az egyben legyél biztos, a többi meg nem számít :) (mármint hogy utálod néha az egész helyzetet - ez nálad (is)legyőzhető a jelek szerint)

RTB 2017.02.25. 17:01:03

@she_wolf: Nagyon sokszor elolvastam amit írtál. Köszi
Ha most nem hagyom abba, elvesztem. Új munkaköröm van az eddigi rutinbol megoldott munkámat elfelejthetem. Egy csomó folyamatot kellene megtanulnom, de nehezen megy. Ez megijesztett. Most még bennem van a múlt heti benzo felezve, de a zolpidemet már kidobtam. Benzo sincs már. Most jön a neheze, és meg van két söröm.

she_wolf 2017.02.26. 13:57:18

@nem várt fordulat:
Most, ma, ebben a pillanatban hogy vagy?

she_wolf 2017.02.26. 14:32:17

@RTB:
Megvan még a két söröd?
Szívesen azt mondanám, hogy miközben leereszeted a a mosogató lefolyójába, dúdolgass , de nem teszem, mert ismerem az "inkább a vérem folyjon el, mint a lé" című sóhajt:)
Igyekeszem kerülni a kliséket, szeretek személyre szabottan írni, de úgyis bele fogok esni, úgyhogy:
1. közhely: rajtad áll.
2. közhely: mérlegelj nyereség-veszteség vonalon.
3. közhely: bárhogy döntesz, mind a kárát, mind a hasznát te eredményezed.

Közhely nélkül pedig: ha örülsz az új munkakörödnek, akkor szívd rá magad, és remélhetőleg észrevétlenül ránt ki a spirálból (kívánom, hogy így legyen!).
Ha nem örülsz neki, akkor próbálj valami mást keresni, vagy ezt átalakítani a te elképzeléseid szerint. Mondom ezt úgy, hogy nem tudom, miről van szó, jó, mi?:(
Ebből a hozzászólásodból azt érzem, hogy ott tartasz, hogy készen állsz megrázni magad. Ha egyedül nem sikerül, kérj meg valakit (feleség, barát, vagy csak nézz a gyerekekre), hogy rázza helyre a meszet az agyadban:)
Úgy gondolom, hogy bár magam inkább már csak a mának, és a nagyon közeli jövőnek élek, neked még van jövőd hosszabb távon, ha más(ok)ban nem is, a gyermekeidben mindenképpen. És nem tudom, milyen a házasságod, milyen ember a feleséged, de gondolom, ők megérdemlik, hogy ott légy nekik épségben, egészségben. Valakinek el kell mondaniuk apró-cseprő dolgaikat, örömüket, bánatukat, és ha bizalommal vannak irántad, akkor joggal váthatod el te is a fordítottját.

Az én életemben akkor jelentkezett a bizalmon alapuló családmodell, amikor férjhez mentem. Addig csak papíron volt családom, szigorúan véve pedig csak apám volt. És a húgom.
Mióta belecsöppentem egy valódi családba, azóta van némi fogalmam, arról, hogy ennek normál esetben hogy kellene működnie.
Paradox módon az akkori biztonságos hálóban vesztem el annyira, hogy szó szerint nem tudtam, hogy jó dolgomban mit csinálok. Míg a saját családommal éltem, volt visszatartó erő: anyám. Onnan kikerültem, és a ló nyakába dobtam a szárat.
A lehető legrosszabb késztetésemnek engedtem, íme az eredmény:(

Litánia vége: amíg van benned annyi erő, hogy csak a közvetlen és megválogatott környezetednek vetkőzz le, addig támaszkodj rájuk, de kérd is meg őket, hogy amennyiben úgy látják, hogy kevésnek bizonyulnak, kísérjenek egy normális szakemberhez. Van hátországod, használd ki!
(És ha attól tartanál, hogy sérülne a kemény páncél, bónuszként elárulom neked, hogy a nők nagy többsége hálás a férfiak könnycseppjeiért, nem kell mindig és feltétlenül a macho-man-t jáccni:) Bár ez természetesen nem általános érvényű.)

RTB 2017.02.26. 14:54:26

@she_wolf: ezt asszem magamnak kell lejátszanom egyedül. A nejem ebből a szempontból nem opció, el is mondom miért. Anyósom=ő anyja:) is függő volt, alkohol és gyógyszer. El is váltak emiatt apósommal ,a párom meg amint lehetett, elmenekült tőle. Májelégtelenségben halt meg, de úgy hogy 7 éve tiszta volt. Szóval a magam szinte ugyanolyan baját nem akarom rázúdítani. A reakcióban nem vagyok biztos...
Ott van még anyám, aki ugyanez+ öreg már, szóval ő is kiesik
Ez az új munkakör jó motiváció lesz, illetve az, hogy képes legyek teljesíteni (szellemi munkáról van szó). Attól viszont félek, hogy a fellángolás és a megrázás után jön ismért egy minden mindegy állapot, egy apátia, mondjuk november-december táján... Ennek elkerülésére kellenének a pozitív visszacsatolások majd a későbbiekben, motiváció gyanánt. A két sör még megvan, de csak 0,33-as üveg.
Azt elárulhatnád, hogy miért írtad azt, hogy te már csak a közeli jövőnek élsz? Persze csak ha akarod.

she_wolf 2017.02.26. 16:02:19

@RTB:
Tehát (csak hogy jól vettem-e le): anyósod függő volt, ebből adódóan kudarcos házassággal, a párod pedig meglépett otthonról.
Nálam ugyanez, vonásra, csak a szüleim válása nélkül, anyám hamarabb beadta a kulcsot.
A férjem családjában ismeretlen volt az alkoholizmus. (Ott más volt, eredetét tekintve nem tartozik ide, folyományosan azonban egy kicsit mégis: gyógyszer. Ebben a férjem volt érintett.)
Hosszú sztori amolyan vak vezet világtalant, de az eltérő, ám mégis közös szál (addikció) nyomán lényegében egymást húztuk ki a gányból.

Ta az édesanyád révén "terheltnek" vagy tekinthető, míg a feleségedet riaszthatja, hogy az anyjával történteket veled is újra át kell élnie esetleg, és ugye ott vannak a gyerekek is, ezért nem zúdíthatod a nyakába a problémádat. Jól látom? Ezért nem akarod bevonni?

Rajtuk kívül van-e valakid még, aki számításba jöhet? Természetesen olyan, akinek nincs hasonló keserve:)
Általános nálad, hogy jó előre gondolkodsz, és szorongást okoz az, hogy előre bekalkulálod a távolabbi jövőben bekövetkez(het)ő nehézségeket?
Mert ha igen, akkor magadnak generálsz olyan jövőbeli problémát, ami talán meg sem lenne, de mégis önbeteljesítő folyamatba sodrod magad.
Ne félj a jövőtől, hanem alakítsd! Te, te, te, és te! Magadért, a családodért. Másod úgysincs.

A sörrel azt teszel amit akarsz, de tapasztalatból és másoktól tudom, hogy a "holnaptól, vagy ez után az üveg után már nem" az nem működik. Az elhatározást azonnal követő tett működhet. Ez a "most volt elég", kidobom, összetöröm, francba vele!:) Ha kell, haragudj, legyél indulatos. És inkább az üveg sörrel, mint egy emberrel, bárki legyen is az. Tudom, nem a tárgyakon kell bosszút állni, de néha megérdemlik, és legalább nem szólnak be:D A lényeg, hogy neked legyenek kisimítva a gubancaid.

A kérdésedre válaszolva: akarom, nem akarom, az van, hogy 50 múltam:) Szeretek nem gondolni rá, de a tények makacs dolgok:) Jó esetben van még kb. 20 évem, rossz esetben több.
Engem most ingatlanos dolgok foglalnak le, merő kutakodás, tervezgetés, találkozó, megbeszélés, és egyéb ilyesmi viszi el a napjaimat. Hosszú, és offtopik, nem mennék bele.
A közeli jövőben ezeket kell intéznünk, távolabbi jövőnk pedig nem nagyon van. Én 51, a férjem 62 évesek vagyunk, most már csak egy kis nyugit akarunk. Mindketten egymással, és egymástól függetlenül is éltünk már annyit, hogy több embernek is bőven elég lenne:)
Nem, nem húzom még le a rolót, ne így fogd fel! Legalábbis nem tervezem még, de az tény, hogy több van már a hátam mögött, mint előttem. Hozzátartozik az egészséges életszemlélethez, hogy ezt belássam.
(De megsúgom: nem könnyű:D)

józanakaroklenni 2017.02.26. 16:06:38

Na közben én is előkerülök most már, köszi, hogy tartottátok a frontot.
Költözködtem, de most már elvileg minden a helyén, és végre a netet is bekötik holnap, úgyhogy igyekszem még holnap új poszttal előrukkolni.
Megjegyzem az internet elvonás sem gyenge dolog.

@nemvártfordulat, nagyon örülök, hogy jól vagy, és komolyan nem is akarok kötözködni, de tudod, szokták mondani, hogy lenézni az ellenfelet felér 1 vereséggel. Érezd magad ilyen jól, meg szabadnak, de azért óvatosan, nehogy a túl nagy önbizalom a másik végletbe sodorjon, mint engem az első visszaesésemkor.

she_wolf 2017.02.26. 16:31:48

@nem várt fordulat:
Nem hiszed el, milyen örömmel olvastalak!
Amit most megélsz, ugyanezt éreztem én is kis idővel az utolsó és kényszerű elvonóm után. Más dolog azt mondani, hogy "mintha kicseréltek volna" és más átélni. Ennek a megélése, megtapasztalása, a benne való elmerülés, ahogy valóban egyre jobban tágul a világ körülötted, és mintha valóban a fényre lépnél ki egy nedves, szűk, sötét barlangból.... régi, egykor ismert és azóta elfeledett érzések, színek, illatok, hangok, textúrák köszönnek vissza, egyre több és több, és mellé új felfedezések is társulnak...

Gyakorlatilag az életét kapja vissza az ember azzal, hogy elereszti az addiktív cuccot, vagy felcseréli egy produktívra az addigi romboló helyett.
Azzal, hogy csoportot vezetsz, felelősséget is kaptál, és ez szintén támogató erőt jelent a cél elérésében. Duplán térül ugyanis meg azzal, hogy nem csupán a saját melódra kell összpontosítanod, hanem mások előmenetele és sikere is tőled függ.
Nem félek hogy ez sok lesz neked, mert ha nem bírnád a gyűrődést, már fealadtad volna. Rendesen megpakolt puttonyt cipeltél alighanem:)

Nem akarlak lelombozni, de igen, alkoholisták vagyunk. Akkor is, ha vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a negatív és megbélyegző hozzáállás visszavethet bennünket, ha úgy vélik, hogy ostorozzuk és mintegy "leszaralakozzuk" magunkat.
Nos, nekik üzenném, hogy annyira nem , hogy inkább az ellenkezőjét tesszük: azt mondjuk, hogy kigyógyulni belőle nem, de felállni lehet!
És a mi a legfontosabb: állva lehet maradni benne mindennek ellenére is!
Én már megértem azt is, hogy meg akartak puccsolni is, erre köss csomót! Hogy ez miért jó valakinek?:(
De nekem jó volt, úgyhogy bekaptattyák:P

Neked pedig örülök!:) Akkoris, ha úgy véled, hogy alkoholista vagy, és akkor is, ha nem.
Az hogy mi vagy, nem akkor derül ki, amikor nem kívánod, vagy nem érzed azt hogy jó lenne, de inkább kibírod nélküle, hanem akkor, amikor mégis legurítasz valamit, és hiányérzet nélkül tudod vagy sem elutasítani a következőt.
Ehhez pedig további sok sikert!:)

she_wolf 2017.02.26. 16:38:39

@józanakaroklenni:
A következő hozzászólásom az lett volna, hogy: "De hová tűnt Damon Hill?":D

Ez szuper! Már én is úúúúgy kőtöznék:(
Illetve nem költözni, hanem mocorogni már valamit itthon, mert a púpom tele van a várakozó álláspontokból, meg a pofavizitekből.

Internet elvonás? Jól gondold ám meg, hogy miket beszélsz! Eszedbe se jusson ilyesmi, de én meg egyébként sem vagyok netfüggő!
Ja, hogy tagadásban vagyok? No és...ennyi szépséghibám hadd legyen!:D

she_wolf 2017.02.26. 16:43:48

@she_wolf:
...álláspontokkal, pofavizitekkel...ércsétek lyól:)

she_wolf 2017.02.26. 17:34:39

@józanakaroklenni:
Most az egész életünket az ingatlan(ok) köré kell szerveznem, ezzel kelek, fekszem. Ja, meg a nettel:) Ez utóbbival egyébként is, most meg ugye hatványozottan, amit nem bánok.
Igazság szerint rohadtul költöznék innen, mert szép ez az ország, és ha a két ingatlant eladnánk és valahová elbútoroznánk vidékre.... de vannak kényszerítő körülmények, amelyek miatt maradunk a megyében, és lehetőleg köpésnyire a fővárostól.
Evvan, ezzel kell kalkulálnunk.

A net meg úgy kell, mint egy falat kenyér, mert akkor is tudok mindennapos dolgokat intézni, amikor a hátam közepére sem kívánom az embereket. Innen tájékozódom, innen irányítjuk az életünket, ja, és ezzel szórakozom is. Jön a tavasz, nyár, akkor ki is mozdulunk akkor is, ha nem feltétlenül szükséges:)

Az, hogy lakhandit cserélsz, új löket lesz az életedben, pláne, hiszen nem ugyanazok a falak fogadnak, amik között olyan kutyául érezted magad néha.

(Hadd ne ecseteljem, milyen romboló hatással tud lenni az emberre, amikor nagy változtatási tervekkel kijön egy elvonóról, és ugyanazt látja, amiből menekült volna, csak így járt. Ugyanaz a szekrény, amiben eldugta a cefrét. A kíváncsiság, hogy mit találok benne, ha kinyitom az ajtaját. Hogy mit csinálok ha találok, vagy nem találok benne piát. No és mi lehet a fiókban, az ágyneműtartóban? És mint írtam is korábban: csak úgy a kezembe akadt egy üveg, amiben ezeréves vodka szunnyadt...igen, azon az alsó polcon évek óta nem matatott senki.)

És ha már azt tanácsoltad @nem vártnak, hogy el ne röpüljön az önbizalom szárnyán, gondolom, ezt magadra nézve is követendőnek tartod;)
Biztos nem az élvezet netovábbja, de azért az biztos nem fog ártani, ha a korábbi helyszín eszedbe jut néha.
Ha úgy gondolsz rá, hogy elvégzett feladatnak tartod amivel nem akarsz újra találkozni, mert "deszarvolt" akkor az spannolni fog -remélhetőleg:)
Én legalábbis így lennék vele.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2017.02.26. 17:35:59

@nem várt fordulat: "Ilyen GPS alapú játék."
Csak nem geocaching? :-)

RTB 2017.02.26. 22:34:25

@she_wolf: az anyósomnál úgy volt ahogy írod, anyámnál viszotn félreérthetően fogalmaztam: nem anyám révén vagyok terhelt, hanem apám révén. Anyám végigcsinálta mellette azt, hogy alkoholista lett, majd meghalt. Anyám sokat szenvedett emiatt, rá nem rakhatom megint ezt a terhet.
A feleségem soha nem ivott egy korty alkoholt sem, biztos elmondhatnám neki, és megértő is lenne, de nem vagyok benne 100%ig biztos. és aminek egy kicsit is bizonytalan vagyoka végkimenetelében, azt nem vállalom be.

Kicsit el voltam tévedve, azt hittem, hogy te írod ezt a blogot, de aztán rájöttem, hogy nem:) így már értelek.

she_wolf 2017.02.27. 00:01:13

@RTB:
Köszi, hogy irányba állítottál:)
Elnézést a félreértésért, most már minden tiszta.
Megértelek, ha nem akarsz a családban senkit terhelni ezzel, ugyanakkor egyedül nekimenni ennek nagyon erőt próbáló.
Ha a feleséged alkoholkerülő létére nem vette eddig észre, hogy ha nem is látványosan ugyan, de küzdesz valamivel, akkor vagy nem tűnik fel neki esetleg az egyéb elfoglaltságok miatt (háztartás vezetése, gyereknevelés, stb...), vagy talán te dimenzionálod túl kissé a dolgot.
Visszaolvasva látom, hogy igen, írtad, hogy hajlamos vagy szorongani. Biztos, hogy ez így nem jó, de én nagyon bízom abban, hogy az új melód átsegít azon a szakaszon, amikor mellőzöd a bogyókat és a szeszt is, mert igaz az is, hogy ezeket nem könnyű elhagyni.

Ugyanakkor olvastam, hogy légdoboltál, léggitároztál=szereted a zenét. Vagy hallgatni, vagy csak a fejedben hallani. Engem a zene (is!) mentett meg:)
Itt ülök, neked írok és közben éppen az "A Night To Forget" című nótát hallgatom (Cain's Offering). Közben ritmusra jár a fejem, kezem, verem a billentyűzetet. És JÓ!:)
Imádom a szimfónikus (és power) metált, főleg az északiakat, és ugye, érted már, miért barátkozom meg nehezen a korommal?:(
Ha gondolod, hogy segít, erősítsen a zene, oldja az a szorongásodat, huzalozd át magad!:)

Nem, nem én írom ezt a blogot, de a megjelenése óta figyelem, követem, és gyakran elszomorodom azon, hogy értékes, és az írásokból ítélve egyébként tök normális (mi több, az átlagosnál jóval intelligensebb) emberek hadakoznak a démonaikkal.
(A neten mindig elolvasom az alkohollal és a függőségekkel kapcsolatos cikkeket, fórumokat látogatok, és látom, mekkora baj van országos szinten. Ami egyébként különösebben nem érdekel, de az egyének sorsa igen.)
Ugyanakkor örülök is annak, hogy le meritek, le merjük írni mindezeket. Az pedig az abszolut siker, amikor valaki úgy jön ide, hogy elmondja, mi nyomasztja, és a szemünk láttára mászik ki ebből a dologból. Mint ahogy pl. @nemvárt is teszi éppen most.

És ilyenkor azt kívánom, hogy tartsatok ott, ahol jelenleg minimum én, de lehetőleg mindazon előzmények nélkül, amiket én éltem meg!
Őszintén remélem, hogy legalább pár ember át tud fordulni, és el tudja hagyni ezt a senkinek sem jó koloncot.

(és jut eszembe: mi van vajon Kettős Billyvel?)

RTB 2017.02.27. 08:32:23

@she_wolf: elsősorban Zolpidem tartalmú altatótól függök és benzótól, kismértékben az alkoholtól (az középiskolás koromban volt durván az életem része) , biztos, hogy valamit észrevesz a nejem. Bakker de ebbe csak most gondolok bele:( rövidtávű memóriazavar, agyháló ilyesmi. Ezt nem lehet észrevétlenül, következmények nélkül csinálni. Lehet, hogy neki csak az jön le az egészből, hogy megint elfelejtettem valamit, nem csináltam meg azt amit kért, nem foglalkozok otthon a gyerekekkel, nehezemre esik egy csomó mindent megcsinálni... Részemről ez most egy szemebesülés a valósággal:(

Igen a zene nagyon jó, főleg kielemezni az egyes hangokat. Power MEtál és északi? az nagyon rendben van:)

Higgyétek el, nekem nagyon sokat segít már az, hogy valakivel kommunikálhatok erről!

she_wolf 2017.02.27. 17:07:31

@RTB:
Most utánanéztem a Zolpidemnek, és látom a leírásban, hogy függőséget okoz a szedése, és gázos lehet a hirtelen megvonás. Kérdés: hasonló hatású, de nem addiktív, és akár rendszeresen szedhető gyógyszerrel nem lehet kiváltani, fokozatosan átállni?
(Amennyiben arra van szükséged, hogy ne kattogj örökösen a szorongásra bootoltságtól, és legalább tudj pihentetően aludni.)
Ami nem világos most nekem (és bocs, nem olvastam vissza): ezt doki írta fel neked esetleg alvászavarra?
Vagy hogy került képbe? Fentebb azt írtad, hogy a benzók már nincsenek -gyakorlatilag mostantól.

Elvonási tünet van? Akár enyhe is. Vagy csak a szokásos előre kombinálok, igyekszem mindent bebiztosítani, és arra gyúrok, hogy mit teszek, ha valami miatt mégis borul a papírforma?
Rohadtul rühellem még olvasni is, nemhogy leírni: szemléletváltás. Igen, tudom. Aki nem tudja, az tanítja. És ilyenkor pocsékul érzem magam. Mert tudom, hogy nem kívánhatom meg valakitől akit nem is ismerek, hogy az alaptermészetét változtassa meg, vagy vetkőzzön le olyan tulajdonságokat, amikkel már sok-sok éve együtt él -quasi: tagadja meg önmagaát.
Mint ahogy az alkoholfüggő sem tudja apró lépésenként elhagyni az alkoholt (borítékolt bukta!), úgy a szorongó is képtelen arra, hogy egyik pillanatról a másikra optimista és laza legyen, mint a zsírszövet:)

Előző esetben csak az azonnali cselekedet vezethet eredményre (külső segítséggel vagy anélkül a súlyosság függvényében), utóbbiban pedig a fokozatosság. Totálisan ellentétes a két mechanizmus.

Semmi közöm hozzá, de kérdeznék a feleségedről. Válasszal vagy megtisztelsz, vagy elhajtasz nélküle, a te dolgod:
Úgy amúgy milyen természetű a feleséged? Kommunikatív, érdeklődő, segítőkész egy probléma esetén?
Esetleg despota, követelőző, elnyomó?
Netán kerülő, introvertált, látszatra inkább mint minőségre adó?
Van-e egyáltalán köztetek kommunikáció a munka és a gyerekek témakörökön kívül?
Mert én még mindig abban látnám a megoldást, hogy inkább vele, mint nélküle próbálj dolgozni a megoldáson. Nem feltétlenül kell mindenbe beleavatni, de közeledned kellene hozzá, és talán egy olyan oldalát ismerheted meg, ami eddig rejtve maradt előtted. (Nem állítom viszont, hogy ez csak pozitív kicsengésű lehet, úgyhogy megértelek, ha fázol egy ilyen verziótól. A kockázat összeférhetetlen a szorongó alaptípussal.)

Zene? Metál? Hát igen:) A finneknek jó bandáik vannak. Mondhatni, hogy egy nagy család, mert ahogy egyik bandából vándorolnak a másikba a tagok.... jó, hogy jávorszarvas nincs köztük:D
(Azt tudod, hogy hogy teremtődött a jávorszarvas?:D)
De ha már zene, akkor a kelták, skótok is.... jó, ez utóbbiak is jobb hangzást érnének el nálam whisky-vel nyomatékosítva, de ne akarjunk mindent ugyebár:)

Örülök, ha segítségként értékeled, hogy van egy hely ahol leírhatod mindazt, ami nyomaszt, és úgy gondolom, hogy nagyon kevés kivétellel itt azért komolyan vesszük egymást.
Szomorúan látom azonban, hogy a kezdeti forgalom mintha kezdene gyérülni, pedig jó hely ez....

(És bár zárójelben, de mégis nagyon fontos: csak arról írj, amiről úgy gondolod, hogy nem okozhat kárt neked, ha publikussá teszed!)

VWanda (törölt) 2017.02.27. 18:20:41

@RTB:
Ellent mondok most önmagamnak, de -saját tapasztalatom - a gyógyszerekről orvosi segítség nélkül is le lehet jönni. Kétségtelen tény, pár kemény nap/hét vagy éjszaka. Ezt ki lehet bírni még egy nagyon szorongó embernek is. A szorongás oldása és gyógyítása más módon (először nyilván csökkentett- vagy más gyógyszerrel) a sokkal keményebb feladat. Az alkohollal kombinálva pedig meggyőződésem, hogy Neked ezért kellene az orvosi segítség.
Én 9 (!) évig szedtem Stilnoxot (zolpidem, először 1-et, majd felet) alvászavarokra, abbahagytam 6 éve, azóta soha nem vettem be, pedig volt olyan külföldi utunk, ahová elfelejtettem elvinni, este vettem észre a tényt, mondhatnám alig aludtam valamit, ill. rémálmaim voltak, úgyhogy másnap egy olasz gyógyszertárban kellett kikönyörögni, hogy adjanak nekem ott is receptköteles altatót. Ma ezen már mosolygok, de átérzem az érzéseidet.
Én egy jó pár éve már tudom a szorongásom okait -ezt most itt nem részletezném, már írtam is róla, ha nem is olyan megvilágításban hogy nekem mi a szorongásom tárgya és alanya - viszont azóta őrületes mennyiségű kikapcsolódást, feszültség-mentesítést, szabadidő-eltöltést, kellemes élményeket szedtem magamnak/magunknak össze, gyakorlatilag " a munkán kívül "minden percünk" tudatosan JÓL telik.
Nincs idő szorongani, pedig én is egy olyan típus vagyok, aki szeretett megfelelni minden kihívásnak, előre féltem minden lehetséges rossztól, maximalista hírében állok/álltam, nem szerettem tévedni, vagy rosszul tudni valamit. Ma már tudom, hogy lehet tévedni és nem kell az egész világ gondját-baját a vállamra venni.
DE teljesen tisztában vagyok azzal is, ha nem tudnék jógázni, sokat gyalogolni, sokat járni színházba-koncertekre és még egy csomó mindennel foglalkozni - nem tartanék itt.
Mint s_w-nak a zene, vagy a bloggerinának a blogolás, a sport, a hetekben nvf pozitív élményei is biztos adnak erőt.
A jelek szerint nem elég sem a munkád, sem a családod adta öröm, a függés viszont rég ott csüng rajtad.
Lépned kellene és lehet is!:))

v431111 2017.03.02. 12:13:48

@VWanda:

Viszont gyógyszerekről pláne ha nyugtató alias leszarom tabletták fokozatosan lehet csak. Körömreszelő aztán mindig kicsivel többet lereszelni róla

"Végül azzal magyaráztam meg a dolgot, hogy annyira nagyon diétázom, hogy nem iszom alkoholt."

Akkor már jobb gyógyszerre fogni, erős fájdalomcsillapítót szedek, amire nem szabad inni, azzal nem lehet mit kezdeni. Vagy ha van akkor menj kocsival és "vezetnem kell".

RTB 2017.03.02. 14:46:34

@she_wolf: @VWanda:
ezekre most nem fogok tudni részletesen válaszolni, olyan mennyiségű kérdést kaptam
a lényeg, hogy a benzót kaptam szorongásra, azt kb két hónapja szedtem rendszeresebben. A Zolpidem forrását ne firtassuk azt mondom:)
az egész kiindulópontját pedig már leírtam itt: jozanakaroklenni.blog.hu/2017/01/24/1_honap_absztinencia_a_korhazban_ahova_egyaltalan_nem_volt_konnyu_bejutni_vendegposzt?full_commentlist=1#c32236365

Ehhez még hozzájön az alapfélelmem, hogy ha lerakom a bogyókat, akkor helyette ismét az alkoholnál kötök ki. Mint ahogy huszonévesen az alkoholt cseréltem gyógyszerre, altatóra.
A családom meg olyan amilyen, hullámhegyek, hullámvölgyek, de az asszonyt kihagyom a sztoriból. HA nem megy a szerek elhagyása, akkor bevonom. Elválni nem fog emiatt és nem is rakja ki a FB-re:)

RTB 2017.03.02. 14:51:13

ja és a megvonási tünetek: igen, napok óta fáj a fejem és olyan, mintha egy zacskóval be lenne borítva az agyam. Ingerlékeny is vagyok. de aludni tudok, és ez a lényeg. A két sör is megvan még.

she_wolf 2017.03.03. 02:04:25

@RTB:
"HA nem megy a szerek elhagyása, akkor bevonom."
Gondolom, kímélni akarod. Ez jó. Bennem csak az ficereg, hogy nem lenne-e könnyebb most, mint kész tények elé állítani. Nem kellene inkább a félelmeidet megosztani, mint a már elkerülhetetlen problémát közölni.
Az "attól tartok " kezdetű beszélgetés az én véleményem szerint ígéretesebb lehet, mint az "ez van" végű (be)jelentés.
De ez abszolut magánvélemény, a döntés a tiéd.
Örülni fogok, ha megpimpósodik a sör:)

2017.03.15. 07:00:31

Furcsa nekem ez a történet.
Elöljáróban annyit, én "antialkesz" voltam, vagyok, leszek, hála a természetnek, ugyanis a szervezetem nem bírja az alkoholt. Nekem annyi közöm van a témához, hogy néhányszor megpróbáltam önerőből elhalálozni. A legutóbbi próbám egy kórházban végződött, ahol megismertem pár alkohol- és drogfüggő embert is. Egy részük teljesen normális, hétköznapi embernek tűnt, mások meg hozták azt a szintet amire az átlagember gondol, ha alkoholistát emlegetnek.

Visszatérve a témára, engem meglep a poszt tartalma. Nekem sohasem volt sem vélt, sem valós gondom abból, hogy nem iszom és nem dohányzom. Igaz, bulikra ritkán jártam, ha mégis, senki sem piszkált, hogy miért nem iszom. Járni meg épp azért nem jártam ilyenekre, mert rossz volt látni, hogy mindössze néhány pohár sör mit tesz az egyébként normális emberekkel is.
Esetedben nem azért történt így, mert a társaság megszokta, hogy velük iszol?