Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.
Szóval, túl vagyok egy durva, józanul töltött bulin. Nem ittam, de aki azt mondja, hogy ő józanul is ugyanolyan jól érzi magát egy buliban, az tuti szed valamit :)
Nem könnyű ez gyerekek.
Szóval, tegnap, céges banzáj, új főnök, átszerveződés, jó kaják, nem akartam kihagyni, meg nem is tett volna jót nem részt venni rajta, mert spanolni "kellett", úgyhogy elmentem.
Megérkezéskor kaptunk egy kis welcome koktélt, itt még elslisszoltam, mert "jajj de kellett már pisilnem" :)
Kajáltunk egy kellemeset, mindenki nagyon határozottan barátkozott mindenkivel (főleg az új főnivel, hogy utálom már amúgy ezt a céges közeget basszus), majd elkezdődött a lényeg: az ivás.
Mondják, hogy a rendőrök nagyon tudnak inni, a cégnél valószínűleg titokban rendőrök dolgoznak.
Ez egyébként a hétköznapi életben sem könnyű, mert mostanában kezdem érezni, hogy komolyan, mindenhol piával tukmálják az embert. Eddig ezt így nem is vettem konkrétan észre, hogy mennyire durván, nyilván mert fogyasztottam, és nem különösebben zavart a dolog.
Azóta viszont, mióta nem iszom, próbálom kerülni, hogy elmenjek ilyen programokra, de azért mindig van egy – két családi program, irodában kolléga köszöntése, nem sokára egy esküvő, meg nekem is szülinapom lesz, tehát van, amit nem tudsz kikerülni, csak minimumra redukálni.
És akkor mikor beteszed a lábad, valaki már repül is feléd, hogy „Mit iszol?”.
És akkor te azt válaszolod, hogy „valami üdítőt”.
És akkor azok a megvető tekintetek :)
Ugyanez volt a tegnapi bulin.
„De hát ez csak ilyen lónyál!”
„Ennyi nem árt meg!”
„Ne hozzál már szégyenbe!”
„Csak a nyelved dugd bele” (???)
„Ebből muszáj innod, ez valami marharitkanemtudommicsoda amit a Lóri hozott”
„ Most komolyan, megbántasz azzal, hogy nem koccintasz velem?”
"Legalább a nagy közös koccintásra, ne legyél udvariatlan!"
És hasonló érzelmi zsarolások, szerintem sokatoknak ismerősek lesznek. A buli végére kb elment az életkedvem is, de mondjuk legalább inni sem akartam, csak már végre hazamenni aludni.
Érdekes egyébként, hogy nem én voltam az, akinek a legkellemetlenebb volt, hogy nem iszom, hanem ők.
Szabályosan megbontotta a buli vonalát, hogy ült az asztalnál valaki, aki csak narancslevezett.
És hirtelen mindenki átment Tom Cruise-ba, és próbálta megoldani a Mission Impossible-t.
„De miért nem iszol?”
„ Nem érzed magad jól?” – (nem amúgy rohadtul nem)
"Ajj már, bulizzunk!"
Ésatöbbiésatöbbi.
Végül azzal magyaráztam meg a dolgot, hogy annyira nagyon diétázom, hogy nem iszom alkoholt.
Ez mondjuk némileg öngól volt, mert erre elkezdték fejtegetni, hogy az üdítőmben több a kalória, mint egy pohár borban, de azért nagyjából sikerült feldolgozni, hogy nem fogok inni, viszont határozottan én lettem a „hülyegyerek” a buliban.
Szóval, borzalmas volt.
Régen amúgy imádtam ezeket a céges bulikat, de olyankor én is ittam.
Most viszont nagyon rosszul éreztem magam. Az x-edik pohár után néhány kollégám elkezdett határozottan kínosan viselkedni, és eddig ez fel sem tűnt. Valószínűleg azért, mert addigra én is részeg voltam, és hát akkor poén volt minden hülyeségen nevetni, meg ennyire harsánynak lenni, de józanul igencsak nagy levegőket kellett vennem.
Ez azért mennyire gáz, nem? Mármint, hogy ennyire a társasági életünk magjává vált, hogy igyunk. Ez egyébként az én baráti társaságomban is így volt, mielőtt elmondtam nekik a gondom, mi is az ivás köré szerveződtünk gyakorlatilag. Még egy szimpla mozizásnak is ivás lett a vége, pedig a barátaim nem alkoholisták, hanem egyszerűen ez teljesen normálissá vált.
Erre egyébként azt hiszem nincs is más megoldás, csak minden ilyen eseményt totálisan le kell redukálni, vagy teljesen kiiktatni, ha lehet.
Viszont, az jó érzés, hogy most mindenki faltól falig közlekedik az irodában, én meg friss vagyok, és ropogós :)