1 hónap absztinencia a kórházban, ahova egyáltalán nem volt könnyű bejutni - Vendégposzt
2017. január 24. írta: józanakaroklenni

1 hónap absztinencia a kórházban, ahova egyáltalán nem volt könnyű bejutni - Vendégposzt

Kedves mindenki, ez a poszt most nem az én tollamból származik, egy olvasónk vendégposztját olvashatjátok. A posztban leírja, hogy már nagyon régóta "praktizáló" súlyos alkoholistaként hogyan kért segítséget, és hogyan kellett trükköznie ahhoz, hogy meg is kapja. Igen, sajnos kőkeményen trükköznie kellett. A posztból megtudjuk azt is, hogyan telt számára az intézményben töltött 30 nap. Hosszú poszt, de ajánlom végigolvasásra mindenkinek! 

" Nagyon hosszú poszt lesz, sok mondanivalóm van.

Rólam annyit kell tudni, hogy kb. 20 éves korom óta iszom rendszeresen, szerintem azóta összesen maximum egy évnyi idő telhetett el úgy, ha összeadom őket, hogy lett volna olyan nap, amikor ne ittam volna magam ájulásig. Nyilván a mennyiség csak egyre több lett, de már korán kiderült, hogy elég sokat tudok inni, és ittam is. Ebbe beletartozott minden: sör, bor, feles.

Nagyon tré italokat sosem ittam, tehát kis bolti kommersz tüskét nem, és az Arany Ászok alá nem mentem, tehát ha csak 140 Ft-om volt, akkor inkább nem vettem meg a Rocky Cellart vagy mit, vagy ha igen, akkor is csak azért, hogy amíg szerzek pénzt, az úton legyen mit inni. Amikor nem dolgoztam, rendszeresen ittam mindenhol, általában sört. Buszon, metrón, a bankba sörös dobozzal mentem ügyet intézni, gyakorlatilag az orvosi rendelő volt talán az egyetlen hely, ahol nem.

Nem nézem most vissza az összes záró jelentésem, 4 nekifutásom volt már pszichiátrián, elvonóra sosem mentem, mert dolgozni kellett valamit a pénz miatt. Ezekből volt egyszer egy 2, 4, 1, és most jelenleg is tartó 1 hónap absztinencia, +24 nap, mire ez az írás megszületett, de ez az utolsó, hogy így napra megmondom, nem fogom számolgatni.

Húsz éven át jártam 18 éves koromtól rendszeresen egy óbudai kiskocsmába, mindennap kötelező jelleggel, mert ott kezdtem el dolgozni a középiskola után. A Mester utcából képes voltam odautazni, ott voltak akkor a cimborák. Ennyit a múltról, ugorjunk kicsit. 

Legutóbb 2015-ben voltam a pszichiátrián, tavasz volt, és bulinak fogtam fel az egészet szinte, mert 2-4-2 mg. rivotrilt kaptam, sok fiatal volt akkor, bandáztunk, szívtunk is minderre, faltól-falig mentem, és beleszartam mindenbe.

Utána jött kb. 1 – 1.5 hónap absztinencia, amikor felhívtam egy ismerős csajt, hogy menjünk el a Dűrerbe, igyunk meg egy pohár sört, nem akarok berúgni, csak egy-két sör. Nem részletezem, persze, hogy berúgtam, mint a disznó, másnap persze kellett a gyógysör. Innentől pedig szerintem mindenki tudja, mi történt, nem volt megállás.

Mivel a régi kocsmából kirúgtak, a regéi barátaim az alkoholizmusom miatt kikoptak, meg én sem kerestem őket, beállt egy nagyon egyszerű szép rutin az életemben. Reggel kelés, reggeli teendők, munka, hazafelé megálltam a bisztrómban. Itt megittam eleinte 2 jégert (2*5cl) meg másfél doboz sört, később ez 4 jéger és 3 doboz lett, majd irány a bolt, és még 4-5 sört vettem, meg egy 2dl-es jégert. Ehhez filmnézés közben még elszívtam egy spanglit. Bulizni már nem nagyon jártam el, egy GPS alapú játékot játszottam, mászkálni kell hozzá, de a dobozos sörök, és jéger ott volt a táskámban. Illetve rászakadtam a sorozatokra. Meg mire buliba értem volna, már voltam annyira ittas, hogy nem volt kedvem sem elindulni.

Szóval a sztenderd a napi kb. 6-7 doboz sör, és a 3-5 dl jéger lett, ez volt egy átlagos hétköznap. A hétvégék voltak a durvák, mert ott reggel az első dolog a sör és jéger volt már, szombat és vasárnap is, ez hozta magával, hogy egyáltalán nem ettem, vagy csak este, amikor már farkas éhes voltam, és tudtam, hogy már nem iszom többet, innen már csak az ágy.

Mindennek meg is lett az eredménye. Először csak pár naponta reggel a hányás, persze folyamatos alvászavarok, megébredés hajnali 4-kor, forgolódás, szorongás, dolgozik a máj, pont addigra tudtam volna elaludni, mikor kelnem kellett volna. Jó esetben már 4-kor hánytam, akkor vissza tudtam aludni, rossz esetben csak 7-kor. Később ez már mindennapos lett, hétvégén többször is volt hányás, és az utolsó két hónapban az okádások után a fejem elfoltosodott. Próbáltam savlekötőt, szódabikarbónát, gyógyszert, ami a folyadéktermelést csökkenti, ideig óráig használtak, aztán már 

ezek sem. Sokszor próbáltam visszatartani több-kevesebb sikerrel, ilyenkor 2-3 nap alatt elmúltak a foltok.

Minden reggel összetapadt büdös száj, émelygés, teljes szétesettség, valahogyan összepakoltam magam, és irány a meló. Nap közben sosem ittam, a munkámat el láttam rendesen, az lekötött, reggeliztem, ebédeltem, és vacsoráztam is, és ez a mókuskerék ment, csak ment.

A fejemben összeütköztek a gondolatok, irányíthatatlanná váltak, feszített, nyomott, mindenem görcsölt, levert voltam, és csak meló után az első  két sör és két jéger után kezdtem visszatérni a valóságba. Bolt, persze éjfélig sorozatnézés, és minden elölről, a hétvégékről meg már írtam.

Úgy terveztem, mivel mind a szabadságom, mind pedig a betegszabadságom elfogyott, hogy majd karácsony és szilveszter között bemegyek a pszichiátriára, de már nem bírtam tovább.

Az utolsó két hetet a bevonulásom előtt itthon töltöttem. Éjfélkor lefeküdtem, felkeltem kb. délután 1-kor,  (persze már 7-kor, utána már csak ilyen remegés, izzadás, rossz gondolatok, szorongás, stb.…), és összetettem a kezem, hogy jaj de jó, maradt még tegnapról egy fél üveg bor (ősszel átálltam itthon a borra), és jéger. Csináltam egy viceházmestert, és meghúztam a jégert, rágyújtottam, és 2 ilyen kör után, kb. 14 órára lettem „ember”. Normális, akinek nem remeg a keze, itt van ebben a világban, nem szorong, meg képes felvenni a telefont, és kommunikálni.

Mostantól kezd majd érdekessé válni a sztori, a lényeg, ami miatt ezeket leírtam, hogy tudjátok, honnan jövök. Szándékosan nem írok intézmény nevet, a személyek nevét pedig megváltoztatom.

Még azt is tudni kell, hogy ez még az egyik legjobban felszerelt intézmény Budapesten, tehát nem egy Merényit kell elképzelni. Nem az intézményt, vagy az orvosokat akarom lehúzni, hanem az általános hozzáállást ehhez a problémakörhöz, az alkoholhoz.

November 29-én lementem a körzetihez, hogy szeretnék bemenni a pszichiátriára, mert nem bírom tovább. Azért nem elvonóra, vagy ilyesmi, mert oda több nap / hét absztinencia kell, hogy felvegyenek, s mint olvashattátok, nekem már kvázi az életben maradáshoz kellett a pia, plusz az elvonó minimum 3 hónapos bent fekvős, bevétel pedig addig semmi, cigit, életet meg fizetni kell.

Természetesen megkaptam a beutalómat, (lásd fotó).

beutalo1.jpg

 

Örültem, hogy akkor holnap reggel irány horány.  Reggel magamtól viszonylag korán, 5 óra felé felébredtem. Megittam pár vicét, a maradék jégert, összecsomagoltam a táskámba mindent, rutinom már volt ugye. Rajtam sokáig nem látszódik meg, ha iszom, így odamentem a betegfelvételre.

Annyit tudni kell rólam, hogy én olyan vagyok, ha iszom, akkor csak akkor kezdek neki, ha ájulásig, nekem az nem opció, hogy 2-3 sör, aztán nem. Utána, ha negyed órán belül nem tudok inni újra, feszengeni kezdek, szorongani, konkrétan fizikai fájdalmaim vannak, befeszülök. Mivel alkoholos befolyásoltság alatt nem adnak semmilyen pszichiátriai gyógyszert, beáraztam, hogy úgy is befektetnek a megfigyelőbe, ott aludni fogok, vagy letagadom, hogy ittam, vagy ha felvettek, holnap már józanul megyek, túl korai volt az 5 órás ébredés na.

Szóval a betegfelvételen beadtam a papírt, kijött egy pszichiáter, nevezzük Gyulának, olyan kis okos tojás fejjel, hogy menjek át egy másik címre, és majd ott beszéljek egy nővel, akitől majd kapni fogok egy időpontot. Mondtam neki, hogy ember, nekem nincs időm időpontra, már az augusztusi laborom 1082 volt a gamma gt-m, és a másik két májfunkcióm is 180 körül, és nem bírok kihagyni egy napot sem, nem, hogy napokat. Nos, ez nem hatotta meg, elhajtottak.

Átmentem ebbe a másik intézetbe, ahol már volt kartonom, persze ki akartak töltetni velem egy újat, mondtam, hogy nem kell, van már, nehéz volt velük megértetni. A kutya nem volt rajtam kívül, én viszont kezdtem érezni, hogy muszáj valamit nagyon rövid időn belül innom. Nem is tudom, mit reméltem itt, ha nem vettek fel, próbáltam a szalmaszálba kapaszkodni.

Pont bement egy szobába az a nő, akihez küldtek, ismertem korábbról (ő is pszichiáter), és mi történik? Az egyik kollégájával, trécsel, pletykál, hallottam nagyjából mindent, kávézgattak, és a nem tudom én kinek a nagyobbik lányának az esküvőjéről beszélgettek. Kb. fél óra várakozás, és idegállapot (by maunikashow) után, megkérdeztem, hogy elnézést, itt vagyok egyedül, nincs itt senki, miért nem foglalkozik velem a kutya sem? Na, itt azon nyomban kijött vagy 3 pszichológus, és elkezdtek egyszerre velem veszekedni, hogy miért nem tudok várni, egyébként is, igyak kevesebbet, akaraterő az egész kérdése, és a hozzá társuló megvető tekintetek.

Itt elszakadt a pohár, elgurult a cérna, otthagytam őket a csudába, szén idegbetegen. Azon nyomban rohantam a legközelebbi boltba, hogy vegyek magamnak két sört. Leültem, rágyújtottam, hogy mi az isten ez, ezt nem tehetik meg, területileg illetékes vagyok. 2015-ben emiatt küldtek el, mert olyan papírom volt, amin ez nem volt, ott majdnem delerium tremens lett a vége.

Volt olyan is, hogy 3 éve úgy mentem be, hogy hajnali kettőkor merev részegen a lezárt kapukon a biztonsági őröknek szóltam, hogy ide most én bemegyek lefeküdni. Mondták, hogy nem, menjek vissza másnap. Mondtam nekik, hogy hívják fel az X pszichiátriai osztályt, és mondják be a nevem. S lám, kapuk kinyíltak, 3 órakor már aludtam a nyílt osztályon, szóval ilyen is volt, (nyilván csak másnap kaptam gyógyszert), és utána 10 napig kezeltek, a szilveszter éjszakát akkor ott töltöttem, át is aludtam. Szóval ehhez képest ez a tortúra teljesen érthetetlen, de a tendenciát mutatja.

De vissza a témához. A sör kicsit lenyugtatott, átgondoltam, mit tehetek. Körzeti csak 15-től, most kb. 10:30. Beírtam a keresőbe, hogy kerületi orvos, az első számot felhívtam. Elmondtam neki a problémámat. A hölgy nagyon kedves volt, azt mondta, menjek oda, ő ad nekem egy olyan papírt, amivel nem küldhetnek el.

Taxiba szálltam, a második sörömet bontottam, majd miután megittam, bementem. Ez valami ügyelet lehetett, az orvos is valami piros mentős vagy milyen ruhában volt. Kiállított nekem egy teljesen korrekt másik beutalót, de elolvasván nem éreztem, hogy nagy különbség lenne az enyémhez képest, gondoltam a kiállító neve, vagy a hely neve valami mágia. Vissza már nyugodtabban mentem BKV-val, útra sör, részeg nem voltam, mivel felest nem ittam, de a leheletemen már megérződött. 

beutalo2.jpg

Újra betegfelvétel, ott röhögtek rajtam, hogy na, visszajött ugyanaz az ember egy másik beutalóval. Megint kijött Gyula, hogy nem vesz fel, már megmondta, menjek át a másik intézménybe. Hiába mondtam neki újfent, hogy nem bírom ki, belepusztulok, nem érdekelte. Kicsit megemeltem a hangom, hogy mi az, hogy két ide szóló beutalóval nem vesznek fel, nem kiabáltam vagy hisztiztem, erre biztonsági őrt hívtak rám, meg mondta, hogy amúgy is már érzi, hogy ittam, így amúgy sem venne fel. Persze a biztonsági őr is végig ecsetelte kifelé vezetve, hogy egyszerűen csak kevesebbet kell inni, meg kell állni, ő is meg tudja, én minek iszom annyit?

Kész, ezen a ponton teljesen összeomlottam, szétvetett az ideg. Tudtam, hogy be fogok jutni, csak még nem tudtam, hogyan.

Hazajöttem, és törtem a fejem rajta, milyen opcióim vannak, felhívtam anyámat, hogy mi történt, ő adott egy zseniális ötletet, hogy hívjak fel egy betegjogi képviselőt, és kérdezzem meg, mi a teendő. Tudtam, hogy ma már esélyem sincs, tehát bolt, másfél liter bor, 2*2dl jéger, itthon még volt is, és elkezdtem inni rendesen.

Felhívtam a betegjogi képviselőt. Nagyon kedves volt ő is, és szépen kioktatott: elmondta, hogy ááááá, aethylt (alkohol) felejtsem el, sosem fogok bekerülni. Hivatkozzak a depressziómra, súlyos alvászavaraimra, de legfőképp, és ezt emeljem ki, a szuicid gondolataimra, és hajlamomra.

Mondtam neki, hogy értem hölgyem, de én abszolút nem vagyok szuicid, igaz, nem akarok itt lenni, de azért megölni sem akarom magam. Na igen, mondta, sajnos ez van, hazudni kell, ha be akarok kerülni, az alkoholistákkal kvázi nem foglalkoznak. Amíg nem vagyok veszélyeztetett, nem fognak foglalkozni velem. Remek.

És most álljunk meg egy pillanatra. Mindenhol azt harsogják, hogy az első és legfontosabb dolog a beismerés. Ez nálam ugye már megvolt, hiszen nem egyszer jártam már meg ezt. Azt is mondják, hogy segítséget kell kérni, mert egyedül nem megy. A fentiek fényében azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy igen, nekem már tényleg nem ment, mehetett egyedül. Odamentem, és ellökték a kezem, pedig segítséget kértem. Nem értem, kinek kéne akkor segíteni? 40 éves vagyok, programozó, ha nem iszom és megborotválkozom, 35-nek néznek, mások által jóképűnek mondott, ápolt. Ha bennem nem látják, hogy van rá esély, hogy normális életet éljek, saját akaratomból a saját lábamon odamegyek, akkor kit vesznek fel?

Rögtön 15-kor lementem a körzetihez már részegen, elmondtam neki, mi a szitu. Kérdezte, hogy akkor mi legyen? Mondtam neki, hogy már nem bírom tovább, összeomlottam, ha nem kerülhetek be, nekifutok egy kocsinak, felmetszem az ereim, vagy nem tudom, de végzek magammal.

Levette a kötelező kis színdarabot, tehát tudta, hogy milyen beutalót kell írnia: teljesen kétségbe esett, hogy nem vették fel, nem foglalkoztak a depressziójával, és az alvászavaraival, elmondása szerint öngyilkossági kísérletet próbált megvalósítani, veszélyeztetett állapotú, kérem az intézménybe a felvételét.  Ez már csak azért is vicces, mert ugye a másodikon ott volt, hogy semmi féle ilyen hajlamom, vagy öngyilkossági szándékom nincs.

Itt megnyugodtam, tudtam, hogy ezzel már tényleg nem küldhetnek el. Hazajöttem, még piáztam kicsit, és kb. 16 órakor lefeküdtem. 20 óra felé keltem fel, éreztem, hogy itt pia lesz, megittam amit találtam, újra bolt, átgázoltam a szobámban elterülő széttört és ép  boros üvegeken, pet palackokon, csikkeken, felborult szemetesen, és újra ivás. Kb. 1-2 felé feküdtem le, a csütörtököt nem is erőltettem, hogy megpróbálom, gondoltam majd pénteken. A csütörtököt annak rendje és módja szerint végigcsináltam, hányás, pia, sorozatok, este pizza, elájulás.

Pénteken mentem be teljesen józanul, remegve, izzadva, és újfent beadtam a papírom. Most mázlim volt, mert nem Gyula volt, bár erről nem tudtam, nem is érdekelt ki lesz a betegfelvételen, ezzel a beutalóval már tényleg nem küldhettek el. A hölgy kikérdezett alaposan, csak hát volt egy kis gebasz. Ugyanis az történt, hogy mivel még aznap mentem vissza a körzetihez, amely nap nem vettek fel kétszer sem, sántított az öngyilkossági kísérlet, mert ugyanarra a napra lett kiállítva a beutaló.

Leesett ez neki is, de hát a „veszélyeztetett” szó elől nem tudtak menekülni, meg én is tereltem, hogy már nem emlékszem, hogy kedden vagy szerdán voltam itt, azt sem tudom, milyen nap van, egybefolynak a napok, stb.

Végül felvettek, elvették mindenem, leltár készült, vérvétel, kaptam valami i.e. 2400 –ból itt maradhatott pizsamát, kicsit kicsi is volt, az alsógatyám, papucsom és a zoknim azért magamon hagyhattam. Bevittek a megfigyelőbe, kaptam tegretolt, rivotrilt, jöhetett a csicsika. Később megébredtem, s mint erős dohányos ölni tudtam volna egy cigiért. Az egyik ápoló hölgy is ment ki cigizni, kimehettem vele, de amúgy kb. a megfigyelőben töltött 40 óra alatt ez az egy szál volt, többször nem engedtek ki, szóval vagy a falat kapartam, vagy aludtam, leginkább ez utóbbi.

Innen irány a zárt osztály. A köntösömet, egy pulcsit, és a cigimet magammal vihettem. Ez nem volt olyan rossz, nem is emlékszem, talán 2-3 napot lehettem itt, fene se tudja, itt kimaxolták a gyógyszereket, volt rendesen sok nagyon vidám álom, ébredés utáni halucináció, hol vagyok érzés. Az, hogy a zártra miért kerültem, örök rejtély marad, hiszen magamtól mentem be.

Nos, felvettek a nyílt osztályra, és bumm. Ugyanazt a dokit kaptam meg, akit tavaly. Szinte semmit nem foglalkozott velem, sokszor a nagy viziten sem volt ott. Általában megkérdezte, hogy hogy vagyok, jobban, és ennyiben maradtunk. Nevezzük Aladárnak. A menet a következő volt.

Reggel fél kilenckor reggeli (vacsora ugyanez a menü), ez rendre két szelet nagy fehér kenyér, egy vaj, ami kb. egy ilyen szelet felére elég, két szelet felvágott. Előfordult még az egy szem macisajt, és emlékszem még két alkalommal májkrém konzervre, egyszer pedig „mézszerű diabetikus cukor tartalmú mézlekvár pótló” dobozkára. Nem gond, na, hát nem a hilton, a semminél több. No meg a tea. Az viszont végtelen mennyiségben volt mindig.

reggeli_sajtkremmel.jpg

vacsora.jpg

Én a folyosó végén voltam, szóval nekem a fél kilences reggeli az kb. 8:45 volt, a 9:00-es gyógyszerosztás pedig 9:15, de volt, amikor egyszerre érkezett meg, logisztikában nem voltak erősek. Aki igényelt kapott diétás étrendet, aki pedig laktóz vagy gluténmentest, az olyat.

Az ebéd fogyasztható volt, mondjuk így. Minden nap ugyanaz a menza leves, második főzelék - hús / krumpli/rizs - hús. Ha csak a kórházi kajára hagyatkoztam volna, akkor ugyan pár kilóval könnyebben, de ellettem volna. A szüleim is hoztak be finom kaját, tehát ha nem volt jó az ebéd vagy a vacsora, volt mentsváram. Ahogy említettem, ez még egy jól felszerelt kórház.

És itt kezdődött a halál. Unalom. A következő program a 12:30 ebéd, a 14:00 gyógyszerosztás, 17:00 vacsora, és 21:00 gyógyszer. Én mind a három alkalommal 1 mg. rivotrilt kaptam, és az elvonásra tegretolt reggel és este, illetve gyomorvédőt reggel és este. Hát, nem vágott a falhoz, de utólag nem bánom, így tisztábban tudtam gondolkodni az életemről. A probléma az volt, hogy megpróbáltam rejtvényt fejteni, vagy olvasni, de ha leültem az ágyra, akkor, az 3 percen belül alvást jelentett.

Szóval lementem sokszor cigizni, kávézni, a cigiket kettesével, hármasával szívtam a nagyon hidegben, ez volt hétfőn. Kedden és pénteken volt nagy vizit. Jött is most kivételesen a dokim, és mondta, hogy látja, hogy jobban vagyok, valószínűleg a hétvégére kimenőt is ad.

Szóval így telt el ez első hét, de észrevettem, hogy van a faliújságon mindenféle csoport és foglalkozás. Teljesen magamtól bementem az egyikre, ott lehetett gyöngyöt fűzni, meg festeni. Aztán kiderült, hogy van reggeli torna is 7:30 – 8:00 –ig, ezekre rendszeresen eljártam, jót tett, addig sem aludtam, ugyanis általában este tízkor már aludtam, és reggel hatkor már fent voltam. Rájöttem, minden ilyen csoportra el kell járnom, így túl tudom élni a napot. Volt, amelyik zárt volt, és nem engedtek be.

Mindegy, gondoltam, a következő viziten majd szólok. Péntek reggel mentem a dokimhoz, hogy szó volt erről a hétvégi kimenőről, mennék édesanyámhoz, mire ő mondta, hogy még csak ezen a héten kerültem be az osztályra, most még nem mehetek. Akkor mi a rákért mondta a hét elején???

Először dühös voltam, aztán szomorú, aztán dühös, és aztán szó szerint elsírtam magam, hogy mi az istent fogok én itt csinálni. Ugyanis teljesen kiürült az osztályunk, szinte mindenkit hazaengedtek a hétvégére. Aztán átfordítottam a helyzetet magamban, úgy vettem, hogy elutaztam, rossz hotelben szálltam meg, és nincs visszafelé járat.

Ismerkedtem, beszélgettem, aludtam rengeteget, szinte minden nap bejött édesanyám vagy édesapám, ezzel-azzal elfoglaltam magam, leginkább kávé és cigi és film nézés. Voltak közben magánéleti drámáim telefonon, eltelt valahogy.

A következő héten mondtam, hogy szeretnék járni csoportokra, kinéztem magamnak és felírtam, hogy milyenekre. Mivel ezen nem volt ott a szakorvosom, ezért a vizitet vezető doktornő elkérte a füzetemet, és láss csodát, mehetem kommunikációs nyílt és kommunikáció fejlesztés zárt csoportra, konfliktuskezelőre, mentem az összes foglalkozásra, azért így már minden kicsit más volt. De ha magam nem megyek utána, a szakorvosom leszarta volna. Ez pedig hatalmas probléma. Ha nincsenek a csoportok, akkor sokkal depressziósabban jövök ki, mint ahogy bementem. Ez kulcsmomentum!

Üröm az örömben, hogy sajnos több elmaradt, mert ugye ez már az év vége volt, és sokan mentek szabadságra, hol ez maradt el, hol az, de a második hét után összecimboráltam egy újonnan bekerült sráccal, és pár idősebb fickóval, meg egy nővel, akik tudtak snapszerezni, szóval ebéd után orrvérzésig toltuk a kártyát, mindig meg voltunk négyen, a végére már két csapat is lett.

foglalkozas2.jpg

(karkötő a csoportfoglalkozáson)

foglalkozas1.jpg

(napraforgó a csoportfoglalkozáson)

A személyzetről

Ahogyan írtam feljebb, megértem, hogy nem kellemes dolog idős embereket kipelenkázni a szarból, leszedált, depressziós vagy teljesen gyogyós emberek közt lenni nap mint nap. Akadt is nem egy, aki az évek során teljesen átment „náciba”, az van, amit ő mond, úgy beszél veled, mint egy rabbal, visszaél a helyzet előnyével, ilyennel leginkább a zárton találkoztam, pedig másnap volt ott egy tök rendes. A nyílt osztályon meg volt ilyen is, olyan is, az egyik ápoló minden nehézség ellenére megőrizte a kedvességét, emberségét, de nem csak itt az osztályon, máshol is találkoztam hasonlóval.

A legkedvesebbek azok a pszichológusok (illetve nem tudom, ki milyen orvos volt), akik a foglalkozásokat, csoportokat tartották. Itt az egyik hölgy kiemelt figyelmet fordított rám, és sok jó tanáccsal látott el, mert beszélgettem vele, hogy ADHD-s vagyok, (mint ez a napokban ki is derült,) s ő maga is és gyermekei is érintettek a dologban, szóval értette a helyzetem. Ezt amúgy 1 éve mondtam Aladárnak a szakorvosomnak, hogy szeretném ezt kivizsgáltatni, pszichiáter mondta a másik intézetből, hogy erős a gyanú, rám nézett, és szemrevételezéssel megállapította, hogy nem, nekem nincs ilyen gondom.

Itt állt egy hosszabb bekezdés az ADHD és tourette szindrómámról, hogy ezek mik, hogyan hatnak ezek rám, mi köze az alkoholizmusomhoz, és a létező összes függőséghez, amelyek szintén megvoltak, de kitöröltem, messzire vezetne.

A karácsonyt, és az azt megelőző hétvégét kimenőn töltöttem, édesanyámnál, amin agyon jó volt, mert ráébresztett, hogy a magány, a befordulás, bezártság, beszűkülés az, ami az embert kicsinálja. Ez hozza magával a depressziót, az pedig a gyógyszer / alkoholfüggőséget. Azóta minden héten átmegyek édesanyámhoz, néha ott is alszom, beszélgetünk, társasozunk, ad nekem vacsorát, reggelit, kicsit újra családi környezetben érzem magam, ami sokat segít.

Amikor bent voltam, teljesen jól éreztem magam, és rájöttem, hogy nagyon kellenek a szociális foglalkozások, bármi is legyen az, közösen, másokkal interakcióba lépni, legyen az egy közös kávézás, beszélgetés, társasozás, ebéd, mindenből programot csináltunk. Nyilván mindenkinek szüksége van a magányra is, de azt hiszem a kulcs, az én esetemben legalább is ennek az egyensúlynak a megtalálása.

Az utolsó előtti héten a szakorvosom megkérdezte, amikor a kimenőt kértem karácsonyra, hogy akkor most mi legyen, véglegesen haza szeretnék –e menni, vagy csak karácsonyra. Szóval én már itt leléphettem volna, nem tudom miért, azt mondtam, hogy még az utolsó hetet bent tölteném. Gondolom magamban így akartam lezárni az évet, és új erővel és elszántsággal visszatérni.

Az utolsó héten a szakorvosom szabadságon volt, szóval egy másik pszichiáter, egy fiatal lány írta meg a zárójelentésem. Látszott, hogy ő nagyon komolyan veszi a munkáját, lelkes, de nyomasztja az adminisztráció. Rajta kívül volt még két másik fiatal orvos, akik szintén ugyanilyen lelkiismeretesek, de tennék rá egy nagyobb összeget, hogy idővel őket is a kiégés és fásultság fogja robottá tenni, akik pár év múlva már legyintenek egy alkoholistára, és csak a kötelező kört fogják lefutni, ha a beteg egyáltalán bekerül.

Megkaptam a receptemet és a zárómat, természetesen a patikában nem tudta a patikus normálisan kiszámolni a rivotrilomat, így idő előtt el is fogyott, szerencsére a házi orvosom felírta nekem, mikor már csak 2-3 napi volt. Utógondozásra a fent említett másik intézménybe kell majd mennem, kértem időpontot, január 30. szóval kb. 2 héttel később, mint hogy beszéltem velük. Arra is kíváncsi leszek, mert ott kb. már mindenkivel összevesztem az évek során.

Összefoglalva: ha fejben meg van az elhatározás, ha nem adod fel, ha hajlandó vagy hazudni érte, hogy bekerülj a rendszerbe, ha hajlandó vagy ott elviselni, hogy nem egyenrangú partner vagy, hanem egy púp, ha elég kitartó és proaktív vagy, hogy magadnak kiharcold bent csoportokat ha nem írják fel, és feltalálod magad, akkor van esélyed, hogy esélyt kapj rá, hogy 10 – 20 – 30 nap múlva tisztán gyere ki, onnantól pedig csak rajtad áll, hogy mit teszel.

Ha csak szimpla székrekedésed van, hiába kérsz hashajtót, beígérik, de nem kapod meg, s hiába lett a laboron 1222 a GGT, és nagyon rossz érték a pajzsmirigyemnek, rá se néztek egyikre sem, semmilyen további vizsgálatot nem rendeltek el emiatt, pedig kellett volna. A körzetim tette meg ezt most helyettük, ott önszorgalomból mutattam be a záróm, ezek szerint hála istennek.

Az is érdekes, hogy bár a végén a diagnózis: aethyl okozta elvonás, aethyl függőség, kevert szorongás és depresszió, nem ismert személyiségzavar volt, a depresszióval pl. egyáltalán nem foglalkozott senki, erre is kíváncsi leszek, hogy a másik helyen, ahova utókezelésre küldtek, fognak –e foglalkozni ezzel.

Ha pedig nem alkoholista vagy, hanem mondjuk szkizofrén, simán lehet, hogy nem kapod meg a gyógyszered, leállítanak valamit ami kéne (ez nem az én esetem), és több ilyen is volt sajnos.

Ezeket mind magadnak kell intézned, pont ugyanúgy, ahogyan wc papírt, evőeszközt is magadnak kell vinned, de mint írtam, ha fejben ott vagy, és már bent vagy, menni fog (ha még nem károsodott annyira az agyad, vagy nincs más olyan pszichiátriai problémád, ami miatt nem, ilyet is láttam sajnos).

Még pár érdekes adat, amit egy kis füzetben kaptam ajándékként (lefotóztam ezt is):

Én kapásból visszaestem. „Az absztinencia után az eredetihez képest nem használt szer fogyasztása (szerváltás) esetén is visszaesésről van szó”. Nekem most rendszeresen a napi 30dkg pilótakeksz a kötelező. Mellette maradt a cigi, jött a szörp (szóval cukor) este megállás nélkül, ua. mint előtte, csak az alkoholt felváltotta az almaszörp és a csoki.

Statisztikailag a méregtelenítés után a betegek kb. 76%-a visszaesik. A terápiák után (pl. elvonó), egy éven belül a kezeltek 37%-a, 4 évvel később pedig a kezelések után 46% marad absztinens, szóval az alkoholbetegek fele újra visszaesik.

Záró akkord

Én nem tudom, még mi lesz az életemmel. Jól érzem magam abból a szempontból, hogy kipihenve kelek, rendesen alszom, rendesen eszem, rendszerezem itthon a dolgaimat, kidobálom a régi sok szemetet, mindennek helyet találok és rend van, megmarad majd 200e forint, amit eddig elittam, és széket meg monitort, csillárt, meg kanapét, ruhákat és hasonlókat fogok belőle venni. Örülök, hogy elkezdtem intézni rendesen a magán pszichiátriát, egyben vagyok, szóval kívülről teljesen ok, társadalmilag elfogadott.

Belül viszont rohadt üres, robot, de ez egyelőre teljesen normális. Az agynak újra el kell kezdeni magától termelnie a dopamint, teljesen kb. 1 év alatt áll vissza a normálisba, ha az új gyógyszereim (ADHD) segítenek, akkor még hasznosítani is fogja tudni, szóval egyelőre absztinencia, építkezés, zombi mód. A türelem és építkezés ideje. A holnapot rábízom istenre, az univerzumra, az életre, én meg teszem, amit tudok.

Jelen pillanatban nem merném kijelenteni, hogy soha nem fogok meginni egy pohár sört, vagy fogok elmenni bulizni úgy, hogy ivászat lesz belőle, annak ellenére, hogy fentebb említettem, hogy abból egy totális visszaesés, és újra pszichiátria lett. Nem határozok el semmit, hogy egy évig, örökre, megpróbálok mindent megtenni, hogy ezek nélkül is teljes és egészséges életet éljek. Ha újra elcsábulok, nem fogom még egyszer megvárni, amíg ilyen súlyos szintre kerül a dolog. Lehet, hogy ez az utolsó bekezdés most kiveri sokaknál a biztosítékot, de őszinte vagyok magammal, és azokkal akik ezt olvassák.

Azt kijelenteni most, hogy rendben vagyok, én már biztosan soha többé nem iszom, kb. pont olyan fals lenne, mint azt mondani egy alkoholistának, amiket itt olvashattunk a kimoderált kommentekből: folyamatosan csökkentsd az adagot, csak akaraterő kérdése, nem lehet belehalni az elvonásba, jellemtelen vagy, stb.

Ha eddig elolvastad, köszönöm a megtisztelő figyelmed, ha érintett vagy és absztinens, vagy most lettél az kitartást kívánok, ha pedig szenvedsz a piától, vagy már felismerted, hogy problémád van, akkor próbáld meg levonni a következtetéseket, és nem megvárni, amíg te is harmadszor – negyedszer kerülsz be (minden alkalommal egyre nehezebben) pszichiátriára, elvonóra, kezelésre."

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr9712151355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VWanda (törölt) 2017.01.25. 09:55:40

Ettől az intézménytől kb. ezt lehetett várni.
"Amikor bent voltam, teljesen jól éreztem magam, és rájöttem, hogy nagyon kellenek a szociális foglalkozások, bármi is legyen az, közösen, másokkal interakcióba lépni, legyen az egy közös kávézás, beszélgetés, társasozás, ebéd, mindenből programot csináltunk. "...
Szerintem ez kulcsmondat a további lépéseid megtételéhez. Végül is az élet minden napjainak szabadideje majdnem erről szól. Mert ha folyamatosan csinálsz valamit, akkor a kiüresedés veszélyét is elkerülheted, kivéve, hogy nálad a figyelem-zavaros depresszió is igencsak bele játszik, de mint írod, már ez ügyben is léptél. (az absztinenciát meg vegyük alap-kérdésnek, ez úgy fair, hogy ezt már elérted, nem lenne értelme a közeljövőben megbolygatni !)
Ügyes vagy és ez a fontos !:))

2017.01.25. 11:01:19

Alkoholista vagyok, pszich. - addiktólógián dolgozom... dolgoztam évekig.... engem sem vettek komolyan. Inkább kirúgott a főorvos legutóbbi helyemről. Pedig látta. Látnia kellett, hogy szittyózok. Másnak is. Más orvosnak. Kollégának, pszichológusnak.. stb.... Az a nagy rohadt büdös helyzet, az ott dolgozók 90%-a is tintás. ha nem is részeg mindennep, de megissza a magáét. Bent is. Volt olyan orvos aki részegebb volt ügyeletbe mint az a részeg gyerek akit behozott a mentő....
Most egy másik ilyen osztályon vagyok másik kórházban. Itt szinte minden kollégám korombeli max 31-32 évesek. Mindenki iszik mint a kefekötő......

Kettős Billy (törölt) 2017.01.25. 11:05:46

@Kettős Billy: Korábban írtam egy post alá.... itt is helytálló

Eu dolgozo vagyok 9 eve ebbol az utolso 5 evet ezev dec.1ig addiktologiai pszich osztalyon masneven alkohologian.
16 eves korom ota szittyozok en olyan 2008 korulire teszem amikortol alkoholista vagyok, bar nalam a rendszeresseg szamit annak, mint az orvosoknak is.... de a nagy ivo amikormar anyagi gondjaim is adodtak ea elhiztam az utolso 3 durvan 4 ev.

A pszichiatrian nincs meg sem az aakarat sem a kapacitas. Amikor 40 agyra es melle 50-55 betegre (potagy, gumiszobas duhongo, detox matracos szobak) egyedul vagyok 12 vagy 24, 1 vagy 2 orvosra esetleg egy vagy ket medikus..... talan egy segitokesz betegszallito aki masik 6 osztalyt visz rajtunk kivul. 20 gyakorlo elmebeteg, par drogos tucatnyi demens elhulyult mama vagy papa melle beugrik estenkent altlavam 3-4 lany es 1 fiu aki ajultra issza magat (pentek szombat este vagy unnepnapkom ez 30-50 fo, iskola szunetekben nyaron napi 20 stagnal).
A problema mar elkezdodik 12(!!!!) eves lor korul. Cigizik, iszik. Mert sikkes. De ez egy masik tema
Akkor jon 50-60 betegre egy barom a aurgossegire akinek akkor jut eszebe hogy lejszokjon hajnalba akarmikor sokszor matta reszegen... senki nem veszi komolyan, en speciel nem is akarom. Jancsi bacsi 23466. alkalommal jon be 30-50 ev szeszkozas utan, hogy o leszokna.... tudjuk .ar ez tart 2 napig aztan ha jon a delirium kiszokik inni.... addig melegen van nem kell futest, kajat fizetni. Gyakoatolag ilyen semmorekello alkeszokkal vagyunk tele plusz hajlektalanokkal. Ezek a rendszervalras csodjei a 90% Ratkos, 50-60 kozti sokul 15-20 vagy tobb eve munkanelkuli. Amelyik nem hulyult bele ebbe es nem el nyugatatokon az iszik. Plusz meg ilyenlpr ott van a rakas hajlektan aki dorekt beiszik ea behozzak 1-2 hetig elvan nalunk....
Erre a rendelesen a sok munkakeeulo aki tappenzre mehy azza hogy kimerult a napi 40 beteg aki szakrendelesen megjelenik a fele tappenzcsalo.... de ezz nem tudjak ellenorizni... bettev a frontint??? Be bizony.... ja kozbe ki se valtotta.
A valoban psziches betegekre nincs ido jut ra 5-15 perc amikor sem rendss diagnozist sem terapiat nemehet felallitani
A masik a pszichiatria szakmaban dolgozok de az orvosok jo resze is szittyos. Egyik masik nagyobb alkoholos eset mint te vagy en.... ezert sem veszik komolyan. Ezert legyint a haziorvos az addiktologus es sorolhatnam....
Elnezest a gepelesi hibakert de utazaom es kapaszkodkm es mobilrol irok... szinjozan vagyok

Kicsit belelássatok....

John Doe3 2017.01.25. 13:23:01

Csak egyre kérek minden érintetett: Rivotrilt NE! Ördögöt Belzebubbal nehéz kiűzni, és a Rivotril -- protokoll szerint -- csak rövid távú elvonási tünetek ellen használható. Ami azon túl van (mármint, hogy miért is forszírozza ennyire a hazai eü), azt igen nehéz ép ésszel magyarázni. A poszternek pedig -- remélem, utólagos csak, de vannak itt még érintettek -- egy tanács: fogyasszon Legalont (min. 210mg/die, de mehet följebb is), amíg a GGT-je rendbe nem jön. A paracetamolt meg kerülje, ha megfázik.

Nneesf 2017.01.25. 13:48:09

Mélyen voltam én is, gyógyszerezni nem akartam, olyan orvoshoz jártam (magánúton persze) akivel az AA programot csináltuk. Nekem segített az olvasás: Szikszay-Tóth: Deviáns alkohológia (könyvtárban érdemes keresni), meg az AA könyvek.
Napi rutin sokat segített abban, hogy ne legyenek üresjárataim.
Sok erőt kívánok.

tomfree 2017.01.25. 14:03:25

@Kettős Billy: ez elég komoly sztori. Abból mennyi igaz, hogy a kiscsajokat megdolgozzák (már aki nem csöves és hullarészegen bekerül egy ilyen intézménybe)? Volt ugye a mentős cirkusz, de hallani ezt-azt...

Kettős Billy (törölt) 2017.01.25. 14:47:52

@tomfree: Nézd, ilyenről én is tudok.... de csak pletyka szinten. Olyat is hogy simán lenyúlják a részeg pénzét, telefonját stb. De ez lehet bárki. Aki ráhívta a mentőt, a mentők, a kórházi személyzet... ilyen alapon bárki le is rendezheti ezeket a lányokat.

Biztos van olyan, ahol rendezik őket, simán eltudom képzelni, én ahol eddig dolgoztam ilyenről nem tudok....

christophe 2017.01.25. 14:49:12

kemèny iràs,a mai magyar egészsègugyet figyelembe véve meg, ''oruljon''hogy egyàltalàn foglalkoztak vele...

Jakab.gipsz 2017.01.25. 15:11:14

Atyaúristen itt mindenki dilis és még biztatjátok is egymást, mi a csudáért isztok? A ti döntésetek, lenni vagy nem lenni embernek.
Nem mertek a saját magatok urai lenni, tévedések elkerülése véget, ti nem pia függők vagytok, hanem kocsmáros, diler, vagy patikus, orvos, hiszen tőlük kapjátok az adagot, ugyanis azt az adagot csak józan fejjel lehet elő állítani. De ahhoz ti hülyék vagytok.
Helyette mit csináltok ?
Szidjátok a társadalmat az államot az egészségügyet mert nem törölgeti langyos palacsintával a feneketeket, meg a józanokat akik ezeket az intézményeket az adójukból fenntartják.
Nyafogjatok még egy kicsit. És?

RTB 2017.01.25. 15:13:15

valaki meg tudja magyarázni, hogy egy alkoholistának miért ír fel háziorvos tiapridalt?
köszi

she_wolf 2017.01.25. 16:02:49

Valamikor hajnali 4 körül olvastam a posztot, és azóta töprengtem, hogy hogy reagáljak röviden, de ne hanyagul, ugyanakkor feleslegesen se szaporítsam a szót.
Megpróbálom:)
Magyarország jelenleg (egyébként pedig már jó ideje) egy kirakat, kereslet és kínálat nem találkozik, nincs együttműködés.
Mert ha csak a szenvedélybetegségeknél maradunk, az van, hogy a te egyéni felelősséged, hogy hasznára legyél a társadalomnak -és így magadnak is-, és ha nem vagy, akkor minden kár beléd.
Miért nem vetted észre? Miért nem kértél segítséget? És akkor belefogsz, hogy elmondd: voltam, kerestem, jelentkeztem....
Legyintenek, hogy egészen biztos, hogy kamuzol.
Magyarországon az van, hogy bort isznak és vizet prédikálnak. Magyarul: tolják a prevenciót -mondják ők-, aztán ha megkeresed őket, hogy preventíve adjanak tanácsot, tegyenek javaslatot, akkor addig nem, amíg azonnalossá nem válik a dolog.
A yard nem megy ki csb.-hoz, csak ha vér folyik, az addiktológián csak akkor biztosítanak helyet, ha ott nyomban GM rohamot produkálsz az elvonástól, mert azt ugyebár akut életveszély elhárításának kell követnie.

A második elvonómra bementem, dokinő kérdezte, hogy mikor és mennyit ittam utoljára, mire közöltem vele, hogy 10 körül, nagyjából 2.5 dl. vodkát. Magából kikelve üvöltött, hogydehátcsakjózanul, meg hogy most miafrancotcsináljakmagával, erre tudattam vele, hogyha nem iszom magam józanra, meg sem tudok jelenni, mert a pia tart egyben.
Lesimította a farktollait, 10 napig aszalt bent, zombi állapotban hazajöttünk, oszt folyt. köv...
Harmadjára mentő vitt be.
De ezt már ismeritek:(

Van egy alapszabály nálam: nem hazudok. Ez manapság már az öngyilkosság egy formája, de megerőszakolni nem fogom magam csak azért, hogy trendi legyek.
Szóval nem hazudok, orvosnak pedig pláne nem! Ehhez képest a posztban a betegjogi képvizelő arra buzdít, hogy a túlélésed érdekében meg kell tenned. Gondolom, arról kötelességtudóan hallgatott, hogy a szuicid hajlam ezentúl a beteg minden papírján szerepelni fog, mert akkor és ott nem ez volt a fontos, hanem az, hogy ellátás történjék.
Csakhogy egy ilyen "cave" folyományos, és a legváratlanabb élethelyzetekben kerülhet elő, mint akadályozó tényező.
Magyarázhatod, hogy akkor a cél szentesítette az eszközt, csak rontasz a helyzeteden, mert vagy öngyilkos hajlamúnak könyvelnek el, vagy onnantól egyetlen szavadat sem hiszik el. Melyik a roszabb?:(

De lapozzunk... @Kettős Billy eü.-s szempontból belelát a helyzetbe, valóban sok az eszkimó és kevés a fóka:( Az alkesz eü. dolgozók arányát kissé sokallom, de ezen nem fogunk összeveszni:)
A fiatalabb, frissebb orvosgenerációban még valóban van tenni akarás, egyrészt mert még gyűjti a tapasztalatot a tudást, másrészt mert még érdekli a beteg sorsa, egészsége.
Aztán rájön, hogy nem ő fogja megváltani a világot, mert hiába szeretne ezt vagy azt megtenni a betegért, ha millió akadályba ütközik közben. Jön a dacos korszak, az eltart valameddig, aztán pedig olyanná válik, amilyenné soha nem akart, és amilyennel bármelyik nap bármelyikünk találkozhat, és amilyenek miatt születnek az orvosok tevékenységét negatívan minősítő vélemények, posztok.
Nekik sem egyszerű olyan szabályzók és keretek közt élni és dolgozni, amilyenek közé szorítják őket.

Az egészségügy romokban, és elsősorban financiális okokból. (Most kormányoskodnék egy pöttyet, de inkább kíméletes vagyok:D)
Az emberek még ott is tüneti kezelést kapnak, ahol gyógyításra is lenne mód. De nem akarok nagyon eltávolodni a témától.

A mellékletben szereplő papírokat olvasva bennem is az merül fel a beteget nem látva, hogy "és akkor mi van"? Semmi extra, semmi sürgős, ami az alkoholt illeti. Jó, a laborleletek eredményeitől függően kegyszer, oszt menjen békével.
És itt szokott első körben elcsúszni a dolog. Tudom, mert ilyen papírjaim nekem is vannak. Tök buli, semmi baj. Csakhogy nem az olvasó/vizsgáló éli az életemet és érzi a tüneteket, hanem én/te/ő. Akiről a papír szól.

Egyetlen dolgot tudok mondani a poszternek: önzőzz! Brusztolj ki magadnak mindent, amit csak lehet, mert a "rencer" szarik rád!
Tudom, ez nem valami szép tőlem, de én is úgy kezdtem, hogy kéremszépentesséksegíteni, mert jujjujvan.
Ma már ott tartok, hogy bárhova arzenállal megyek. Ha elsőre nem találjuk meg a közös hangot, akkor tüzelek.
Azt hiszem, ez nem túlzott elvárás Veled szemben:)
Nietzsche-vel szólva pedig:
"Ami nem öl meg, az megerősít!"

További sikereket az utadon, az életed fele még előtted van!

she_wolf 2017.01.25. 16:07:50

@RTB:
Szerintem egyértelművé válik, ha elolvasod a betegtájékoztatót.
Gyakorló alkoholista, vagy már nem ivó, esetlen leszokóban lévő?

she_wolf 2017.01.25. 16:12:40

@Jakab.gipsz:
Öblögess, töröld meg a szádat, és menjél szépen játszani:)

she_wolf 2017.01.25. 19:58:05

@nem várt fordulat:
Az értékeid nagyon szépen helyreálltak, tüntesd ki a májadat azzal, hogy igyekszel nem terhelni a továbbiakban!:) Még átlagos életvitel esetén is fáradhatatlanul dolgozik, mint egy gép, pláne ha mindenféle toxikus cuccal is elhalmozzuk:(

Arzenál?
"Csak" a paksamétám:) De az olyan, hogyha fejbe vernék vele valakit, öt év kötél járna érte! Orvoshoz, bármilyen hivatalba, ügyintézőhöz, mindenhová, bárhová az aktuális köteggel megyek, de még így is érnek néha meglepetések. Ezért vigyorgok kínomban, amikor hallgatom, olvasom a mesét a bürÖkrácia csökkentéséről.

Az eü. újabb átalakítási terveiről én is olvastam, fogtam is a fejemet rendesen, mert nem azt az eredményt fogja hozni amit várnának tőle a betegek és az orvosok.
Megszüntetnek egy rakás intézményt. Jogutódlással. Mondják ők, hallgatom én. És elhiszem. Ha akarom. Csakhogy nem tudom.
(Bővebben nem taglalnám, ez nem az a fórum.)

józanakaroklenni 2017.01.26. 08:05:15

@Jakab.gipsz: Szerintem én akkor boltos függő vagyok, mert amióta nem iszom is mindennap járok boltba... aztaa...
Kommentárod bekerült a legközelebbi "idióta kommentek" gyűjteménybe, grat!

RTB 2017.01.26. 09:36:45

@she_wolf:

apámnak írta a fel a háziorvos pont az alkoholizmusa miatt, de sajnos nem vette be őket.
Noha ott sírt anyám vállán, hogy segítsen neki, de Ő inni akart, halálra akarta magát inni. Meg is halt. Én nem tudtam rá figyelni eléggé, tudtam, hogy néha többször iszik rövidet, mint kellene, és gyerekkoromban is láttam, hogy ha a szőlőben vagyunk, akkor mindig lemegy egy fröccs a pincében, de nem tudtam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Aztán amikor az unokájának a születésnapi tortáját elejtette, mert részeg volt, és egy zugfőző haverjától vett egy 2,5 Literes páleszt, és az is nála volt, akkor ordítottam vele. Akkor döbbentem rá, hogy a család+nagyszülők idillnek vége. kiakadtam, ideges lettem, súlyos dolgokat mondtam neki, olyanokat, amilyeneket csak olyan mond egy alkoholistának, aki nem érti ezt az egészet. Pedig érthetném, lásd később
Viszont eljárt a háziorvoshoz, hogy felirassa a tiapridalt, amit aztán nem vett be. És azt sem értem, hogy az orvos csak írta írta a tiapridalt, de nem használt. akkor miért írta fel? Találtam vagy hat dobozzal egy szekrény aljában. Ezt azért csinálta, hogy mutassa anyámnak, hogy ő mindent megtesz? 4 éve meghalt.
Én is lehetnék alkoholista: apám kötözködő volt velünk, ha megivott pár fröccsöt, viszont az idegenekkel eszméletlen jó pofa, jó fej volt ilyenkor. Gyűlöltem őt ezért, ideges lettem, hogy ha hallottam, hogy nyíliik a pinceajtó, és hallom a szódásszifon hangját. Szóval a negatív példa és az alkohol gyűlöletem ellenére 14 éves koromtól két évig konyakkal kezdtem a napot iskola előtt. Stresszelt a suli és ezzel elvoltam, a szorongásom is csökkent emiatt. Szóbeli nyelvvizsgára már két konyakkal mentem be, amit észre is vettek, de csont nélkül sikerült. Aztán odáig fajult a dolog, hogy imádtam részegnek lenni. Nem bírom nagyon az italt, fél liter bortól már nagyon jól tudtam magam érezni. Alapvetően magányos típus vagyok, ezért sokszor csináltam olyat, hogy elmentem otthonról, egy félliteres műanyag palackba loptam apámtól bort és megittam. És bódult állapotban jártam egyedül az erdőt, az utcákat, utaztam buszon. Azthiszem, ekkor alkoholista voltam. Ezt így ki lehet mondani és nagyon élveztem ezt az állapotot. Aztán jött az egyetem, ott ennek a fajta alkoholfogyasztásnak vége lett. Már nem kezdtem reggel a napot konyakkal, de elkezdtem cigizni, amivel kiváltottam a szorongáscsökkentő hatást. Ellenben jött a klasszikus társasági ivászat, amit szerintem senkinek sem kell bemutatni itt. Alapozás-kocsma-buli-részegség, vállalhatatlan viselkedés, hányás-másnaposság-undor saját magamtól. Ez így ment 1-2 évig aztán ráuntam. Továbbra is eljártam bulizni, de valahogy elkezdtem felnőni, ami annak is köszönhető volt, hogy harmadik félévkor majdnem kivágtak, mert egy szigorlatom az istennek sem akart sikerülni. Szóval arra tanulnom kellett, még templomba is elmentem, hogy, valaki rugdosson már át:) Lényeg, hogy sikerült a vizsga, innentől pedig valahogy elkezdtem tudatosabban venni az életemet. Rájöttem, hogy ha így folytatom, nme lesz belőlem semmi. Elkezdett érdekelni az egyetemen egy specializáció, ezzel elhessegettem magamtól a nihilt, ami addig jellemző volt rám. Viszont a bódultság érzése hiányzott. Egy következő szigorlatra anyámtól kértem Eleniumot, nem kellett volna. Illetve kellett, mert az agyamat leblokkoló stressz megszűnt, és sziporkáztam, brilliroztam, szabatosan beszéltem, ötöst kaptam. Ja hogy csak ennyi, akkor kérek még. De kitől? Hát a főbérlőmtől. Kutattam a szekrényében: Dormicum – a neve alapján valami altató lehet, Dolor – durva fádalomcsillapító, Eunoctin – passz, Andaxin – hm ilyet anyámnál is láttam, vajon mi lehet ez? Betegtájékoztató egyikben sem volt. Mivel a Dormicumról sejtettem, hogy altató, bevettem egyet, de hülye voltam, mert még nem akartam aludni. Viszont kora délutántól este 10-ig aludtam, de úgy, hogy azt érteztem, mintha csak 10 percre aludtam volna el. SZóval ez nem jött be. Kipróbáltam másnak az Eunoctint, bevettem, és szándékosan nem aludtam el. Kis idő múlva olyan dimenzióban éreztem magam, amiben még sosem jártam. Utána aludtam, de baromi bódult voltam másnap. A lényeg, hogy tetszett az érzés, amit azóta - 20-25 éve - rendszertelen időközönként, de folyamatosan megismétlek. Most éppen a Zolpidem tartalmú gyogyókra vagyok rákattanva, imádom ezeknek is a hatását. Nekem ez a buli, a szórakozás, hogy beveszem az altatót, elbódit és így járkálok a lakásban. Teljesen más világban vagyok akkor. Azt hiszem, ez is függőség a javából. Toxikománia.

Szóval az, amiért ezt a sokmindent leírtam: akkor itt van ez a csomó tiapridal, mint antipszichotikum, ami kezdetben álmosít is és csak nézem, hogy most mi legyen. egy része már lejárt. Nem bírom kidobni, szemezek vele

VWanda (törölt) 2017.01.26. 11:18:55

@RTB:
Ez nagyon komoly függés.
Nem írtál arról, hogy valaha is eszedbe jutott-e segítség-kérés ! Kerestél- e dokit ez ügyben ? Nem háziorvosra és nem olyan állami intézményre gondoltam, mint az itteni posztban, habár az itt főszereplő alany természetesen saját maga döntött a gyógyulás felé vezető út első lépéseiről.
Szerintem ma kis hazánkban elérhető 1-2 olyan jó szakember, aki Neked is tudna segíteni....ha akarnád !

Kettős Billy (törölt) 2017.01.26. 11:26:23

@she_wolf: "Az alkesz eü. dolgozók arányát kissé sokallom, de ezen nem fogunk összeveszni:) "
Nem a teljes EÜ-re gondoltam. Hanem a pszichiátria vonalon dolgozókra. De lehet túlzok.... most elmondhatom azt a közvetlen kollégáim közül csak én nem iszom rendszeresen....
Tegnap az egyik koleginával mentünk haza busszal, aki táskájából elővett egy doboz sört és egy megálló táv alatt mint a vizet... mint én régen.... régen :D 2-3 hete... :D Régen... ez jó...
Utána nyitotta a következőt. Beszéltem az előbb egy másik koleginával (szabadnapos vagyok) 7 helyett 8:15-re esett be hót más/aznaposan a lány.... 23 éves...... na mindegy.

"Aztán rájön, hogy nem ő fogja megváltani a világot"
Szerintem ez a legtöbb EÜ. dolgozóval így van. Pár év, hónap és belefásul. Akadályokba ütköznik, nem akarásba, most erre nincs pénz, most arra... vizsgálj/ápolj/kezelj beteget amikor olyan alapvető higiéniai cuccok mint a szappan luxusnak számít... gumikesztyűről már nem is beszélve amit cserélni kéne minden beteg között, gyakorlatilag műszak elején felveszed napközbe max 2 cseréled, ha ügyesen letudod venni ugyanazt felveszed, mert van 50 pár kesztyű egy hétre.... no mindegy.
Józanul én is unom a banánt... sokkal több minden észreveszek..... Másnaposan vagy aznaposan szartam bele és 12 órából 6 órát simán feltett lábakkal tévéztem végig a teakonyhába, nővérpihenőbe... persze megcsináltam én mindent és elláttam mindenkit maximálisan, pluszt nem csináltam... hagytam hogy más is odaférjen.
Sajnos a 80-90% pia nélkül is így van ezzel....

RTB 2017.01.26. 11:38:46

@VWanda: segítséget még sosem kértem, mert én ezzel úgy vagyok, hogy rekreációs céllal kell. Nekem ez a kikapcsolódás. Nem tudom, biztos gáz ez az egész, de van amikor fél évek eltelnek úgy, hogy semmilyen bogyót nem veszek be. Mivel ismerem a Zolpidem hatását, ezért ha a munkára kell koncentrálnom, vagy másnap vezetni fogok, akkor soha nem nyúlok hozzá. Néha elgonolkodom azon, hogy 10 év múlva mi lesz velem...
Talán ez egy segítségkérés

VWanda (törölt) 2017.01.26. 12:18:06

@RTB:
Abszolut értem.
A rekreációs cél-orientáltságot is, ami kapaszkodót nyújthat az az időszak, amikor ez nem kell. Nyilván ott kellene keresgélni, hogy ott és akkor miért nem. !!
Én csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, hogy a felszabaduló energiákat, időt azt muszáj lekötni (és milyen jó is az ) ha ilyen probléma közelébe kerülünk, nem könnyű a feladat, én mint segítő családtag tudom, mert minden nap részese vagyok- szerencsére egyre több sikerrel. (benzo-problémákkal nem küzdünk, "csak" alkohollal)

Hogy veled 10 év múlva mi lesz, hidd el, hogy jórészt azon múlik, meg tudod-e oldani egyedül/családtaggal, de semmi gond nincs azzal, ha komoly segítséget kérsz. Ez jár neked, ha komolyan gondolod az életed, a családod a jövőd.
Szerintem is pont a kikapcsolódás a kulcskérdés.
Sok sikert :))

she_wolf 2017.01.26. 15:47:49

@RTB:
Tiapridalt nekem is írtak fel amolyan "be cool" célzattal. Mert a neurológus szerint "röpködök". Csakhogy én alapjáraton vagyok zizegős, tevékenykedős. Itthon elolvastam a betegtájékoztatót -különös tekintettel a mellékhatásokra és egyebekre- és ki sem váltottam.
Hogy mit kezdj a rád maradt gyógyszerrel?
Első körben azt mondtam volna, hogy biztos van a patikában olyan doboz, amibe bele lehet dobni, mint már feleslegessé vált, és/vagy szav.időn túli cuccot, tedd oda!
De újra elolvasva a teljes hozzászólásodat, azt mondanám, hogy tegyél így, de utána még jól jutalmazd is meg magad, vagy tegyél még valamit, ami szerinted megerősíthet abban, hogy ne szedj többé gyógyszert, csak azt, amit feltétlenül muszáj!

Mint laikus azt vettem ki az írásodból, hogy "tudatos függő vagy". Tudod mire van szükséged, és meg is válogatod, mitől akarod magkapni azt, amire vágysz. A gyógyszerfüggőséghez abszolut nem konyítok, csekélyek az ismereteim. De azt tudom, hogy kemény kémiai függést képes kiváltani.
Egy rakás gyógyszer szedését nem véletlenül nem szabad egyik pillanatról a másikra abbahagyni, hanem csak fokozatosan.

Bár nincs hozzá semmilyen tanulmányom, végzettségem, de azt hiszem, hogy a szerfüggő tankönyvi példája vagy:(
Te is alkohollal kezdted, a gyógyszernél kötöttél ki. Egyik élvezeti szeredet kiváltottad egy másikkal. Ez a függés -mint kóros állapot- legfőbb ismérve (én definíciónak mondanám).
Mindkettő rendkívül káros, egyaránt származhat belőle összetettebb pszichés probléma, és szervi is. Úgy gondolom, hogy gyógyszerek inkább pszichés és neurológiai, míg az alkohol szomatikus (elsősorban belgyógyászati) bajokat idéz(het)nek elő.
(Utóbbiban a magam esetét látva egészen biztos vagyok, ha nem akarnék hinni az erről olvasotttaknak.)

Olvasom az írásodat, elmerülök a fogalmazásodban, az összeszedettségben, az érthetőségben, a külső igényességben, amivel megírtad. És arra gondolok közben, hogy milyen kár lenne.... Nem tudom, hogy nézel ki. Egy valamid biztosan nagyon szép -még-: az agyad.
Vigyázz rá!

Amennyiben nem ural még teljesen a függőséged (márpedig nem ural, másképp nem bírnál ki hónapokat nélküle), vagy vezesd át egy kevésbé kártékonyba, vagy fogadd meg @VWanda tanácsát. Túrd a netet, keresgélj!
Elemezd ki a szer nélküli időszakokat. Nem ér röhögni: vezess naplót! Ha késztetést érzel, olvass benne vissza, és éld újra azt, ami jó volt.
Szeresd, és ne bántsd magad!:)

she_wolf 2017.01.26. 16:01:07

@Kettős Billy:
Pszichiátrián többszörösen is terhelt a dolgozó. Testileg a már jól ismert okok miatt, lelkileg pedig mert látja, hogy mivé válhat egy ember.
Ha annyira empátiától mentes lenne az eü.-s, mint ahogy azt sokan szeretik meggondolatlanul állítani, akkor fele gonddal megúszhatnák a nővérek, ápolók.
Ez az egészet még tetézi, hogy a pszichiátriákon is max. annyiban vannak elkülönítve a betegek, hogy zárt osztály, vagy sem. Pedig az lenne az alapvető kívánalom, hogy legalább betegségcsoportonként legyen egy-egy szárny vagy emelet, horribile dictu!: egy egész intézmény.
De amíg a téveszmések és a szerfüggők egymás melletti ágyakon fekszenek....:(
A betegek és a hozzátartozók igényei, kívánalmai soha nincsenek egálban a teljesíthetőséggel, és ezzel kapcsolatban csak nagyon pesszimista jövőkép van előttem.
Jó irányba tendáló lépést nem igazán látok még az akarat szintjén sem. Beteg ország beteg társadalma vagyunk.
És most befogom a pofámat:(

she_wolf 2017.01.26. 16:02:05

@Kettős Billy:
Meg sem kérdeztem: Ma hogy vagy?:)

RTB 2017.01.27. 13:33:25

@she_wolf: tudatos függő, na igen, az agyam-testem nem függ tőle remélem, bár már ebben sem vagyok biztos. Eléggé racionális típus vagyok mindenben, így ebben is.
Volt egy nagyon veszélyes szituáció, amikor egy nyáron a munkahelyen abszolút holtszezon volt, a család nem volt otthon, én meg előző nap "buliztam" egyet. Egy Zolpidem este 7-kor, még egy szem kicsit később majd kb éjfél körül még egy, hogy el is aludjak. Gyönyörű estém volt, bár konkrétumokra nem emlékszem. Sőt semmire sem, viszont megnéztema telefonom előzményeit, ilyenkor szoktam videózni is, egy horrorkomédiát simán össze lehetne vágni belőle:)
De a nagyobb baj, hogy másnap munkában kb arra nem emlékeztem, hogy öt perccel korábban mit csináltam. Csináltam magamnak kávét, pár perc múlva csodálkoztam, hogy hogyan került ide ez a kávé. Szólt valaki telefonon, hogy menjek oda, ahogy leraktam, elfelejtettem. NA ez azért veszélyes. Na meg az is, hogy a Zolpidem egyik mellékhatása a nyálkahártya duzzanat, ami kb olyan, mintha durva allergiád lenne, borzalmas köhögő és tüsszőőgő rohamokkal. Szóval így soha többé ...
ÍRod, hogy az agyam még szép. Mármint hogy ép, mert az agyamból élek, abból hogy számolok, döntéseket hozok. Az agyam épségét féltem. Dehát mit hagyjak abba? Nekem ez a szerogyasztás olyan, mint egy jutalomfalat, másnak egy fél tábla csoki, egy drága ital, egy ékszer egy nőnek, nekem 2 szem Zolpidem.
Most éppen mentegetem magam, miközben attól vagyok boldog, hogy megint van egy levél gyógyszerem, és be fogom venni és milyen jó lesz. Ezen kell gondolkodnom.

Eszter Pálmai 2017.01.27. 23:00:07

Az egészségügy évtizedek óta tartó hányattatása egyébként annak állami tulajdonlása miatt van, azért működik ilyen bürokratikus, korszerűtlen, korrupt módon, mert egy bürokratikus, korszerűtlen, korrupt szervezet irányítja, a finanszírozását pedig nem önkéntes, vásárlói, értéket értékért cserébe alapon, hanem egyoldalú kényszerített eltulajdonlás - adókból - fizetik. Ez a híres szovjet mondás remekül kifejezi az állami intézmények mentalitását: ,,Úgy tesznek, mintha fizetnének, mi pedig úgy teszünk, mintha dolgoznánk."
Az állami és a magánszektorbeli szolgáltatás égbekiáltó minőségbeli különbségeinek - miért van az, hogy a viszonylag állammentes szektorai az egészségügynek, például a magán szemészetek, fogászatok virágzanak, a szolgáltatás elsőrangú, a technológia egyre fejlődik ésa korszerű műszerek hozzáférhetőek, miközben az állam intézményeiben mintha megállt volna az idő a világháború óta - bővebb, részletekbe menő elemzése és magyarázata itt olvasható: ellenpropaganda.com/az-allami-korhaz-halalos-erintese/

,,Amikor az orvos nem úgy kapja a fizetését, mint a vállalkozó vagy az eladó, tehát nem vásárlóitól, akik önként keresik fel őt, veszik igénybe szolgáltatásait és fizetnek érte, hanem fizetését az államtól kapja, az orvosnak többé nem kell megfelelnie “vásárlói” elvárásainak, hiszen kényszerítik őket a fizetésre. "

she_wolf 2017.01.27. 23:33:26

@RTB:
Neked is csak azt tudom tanácsolni, amit minden más függőnek (és amit természetesen magamra nézve láttam beigazolódni): váltás, átültetés hasonló hatású, de ártalmatlan dologba, lehetőleg olyanba, amin később könnyebben le tudsz majd újra cserélni. Nem tudom, létezhet-e, hogy a függőség -mint betegség fokozatosan ám véglegesen eltűnjön az ember életéből, de törekedni kell rá.

Érdekes párhuzam következik: én az íze miatt ittam, a hatását nem kívántam, de az sem volt rossz, amíg kontrollálni tudtam a bevitelt. A hatásmechanizmus sajátossága pedig, hogy eszkalálódik a helyzet, ezzel arányosan romlik a szervezet állapota. Ördögi kör, mert a hozzászokás többletbevitelt generál, ami akadályozza a szervezet jól működése szempontjából hasznos és szükséges elemek bevitelét és/vagy beépülését.

Az alkohol okozta kellemes, felszabadító "mellékhatást" kiváltottam a zene élvezetével. Abban ugyanolyan jóleső érzések töltenek el, mint mikor a finom ízű italomat megiszogattam, és élveztem. A zene viszont legfeljebb a hallásomnak árthatna, ha szétcsapatnám vele a dobhártyámat. De nem teszem, mert nem szeretem az üvöltő muzsikát, inkább fülesen hallgatom, normál hangerővel, vagy halkabban, mert a zenei megoldások cizelláltsága jobban érdekel. Igaz, vannak kivételek, amik zúzósak, harsányak, és szinte extatikus hatással vannak rám, de ritkábban:)
Ilyen szempontból tehát szerencsés vagyok, mert a zene iránt mindig is fogékony voltam, és hozzáteszem, hogy amikor az életem legmélyebb pontjain voltam, akkor csak a zene adott megnyugvást, és reményt a talpra álláshoz. Főleg, mikor gyakorlatilag magatehetetlenül fekvő rongycsomóként voltam kényszerülni szembenézni azzal, hogy mit tettem magammal:(

Valóban mentegeted magad. Benned még nem született meg a végső elhatározás. Én így látom, és aggódom, hogy nehogy későn ébresszen rá valami, amin már nem tudsz változtatni.
Azt hiszem, nagyon fontolóra kell venned, mit kockáztatsz. Nem a májadat, izmaidat, esetleg érző és motoros idegeid működését, hanem az egyelőre szép agyadat, egyben az összes piacképes értékedet!
Sok sikert!

macskavati 2017.01.28. 19:05:20

Menj el az Anonim Alkoholistákhoz. Minden más hatástalan. Sok sikert neked!

macskavati 2017.01.28. 19:09:13

@macskavati: j, és a Félúton alapítvány is nagyon jó. Van 6 hetes befekvős programjuk. Annyi, hogy már úgy kell menni, hogy nem iszol pár napja.

she_wolf 2017.01.28. 20:36:32

@macskavati:
Ezt azért így, ex cathedra kijelenteni nem lenne szabad, szerintem. Van, akinek bejött, van, akinek nem, és van, aki meg sem próbált feléjük fordulni, mégis kikerült az alkoholizmusból.

A másik hozzászólásodhoz: éppen az a baj, hogy az idült alkoholista már nem képen nem inni pár napja. A tanácsod tehát ellentmondásos.

És egy jó tanács: mielőtt tanácsot adsz valakinek, tájékozódj! Mind a tanácsot kérő aktuális állapotának felmérése miatt, mind a segítő intézmények metodikai összehasonlítása miatt.

macskavati 2017.01.28. 21:16:12

@she_wolf: teljesen igazad van, elnézést, mobilról írtam egy gyorsat, miközben 2 gyerek tépte a ruhámat :) Szóval akkor csak annyi, hogy mindenképpen érdemes megpróbálni az AA-t, mert ahogy láttam, az még nem volt terítéken (de ma olvastam először ezt a blogot, és nem mélyedtem el, csak mindenképp gyorsan oda akartam írni, amit gondolok).
A másik: igen, ez ellentmondásnak tűnik, mert pont az a legnehezebb, hogy segítség nélkül nem inni napokig. Hidd el, bárcsak kevesebbet tudnék a témáról. Nagyon közelről vagyok érintett. És az AA után sikerült apukámnak leállni annyira, hogy benevezhessen a Félúron-wellnessre. Előtte kb 30 év kemény ivás volt, elhiheted, mindent láttam (delirium tremens, stb). Ez után viszont megváltozott az életünk, és visszaesés se volt.
Bocs tényleg a kinyilatkoztatásért, nem annak szántam.

she_wolf 2017.01.29. 03:47:57

@macskavati:
Nagyon sajnálom, hogy érintett vagy, ez egy pokol a betegnek és a környezetének egyaránt.
Annyit mindenképpen tudok (saját tapasztalatból), hogyha az alkoholbeteg hirtelen leáll, annak nagyon komoly következménye lehet.
Az semmiképpen nem érhet jó véget, ha több évnyi, napi szinten jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztó valaki azt mondja, hogy elmegyek elvonóra hétfőn, ma szerda van, addig nem iszom. Borítékolt az elvonási tünet miatti rosszullét, ami állapottól függően akár végzetes is lehet, de mindenképpen több egy laza fejfájásnál.
Minden lehetőséget meg kell próbálni, akár az AA, akár más opció lehet megoldást kínáló.
(Én az AA-t meg sem próbáltam, más módon kerültem ki a szószból.)

Örülök édesapád egészségének, egyben gratulálok is neki! Meg neked is. Egészen biztos, hogy mindannyiótok élete pozitív fordulatot vett:)

macskavati 2017.01.29. 03:57:03

@she_wolf: köszönöm szépen, nagyon kedves vagy!
Sajnos apukám már 4 éve nincs köztünk, későn hagyta abba, csak 2 jó év jutott nekünk alkohol nélkül :(
Persze, profi módon kellett letenni a piát, orvosi segítséggel, a 6 hetes befekvés azért kellett, hogy meg is szilárduljon az absztinencia. És persze utána is heti 1,de inkább 2 AA gyűlés, ha esett, ha fújt. Hogy irtóztunk attól a szervezettől! És mégis az volt a megoldás. Számtalanszor próbálkozott az összes lehetséges (ismert) módszerrel, mindegyik kudarcba fulladt.

macskavati 2017.01.29. 03:58:02

@she_wolf: lemaradt, hogy örülök, hogy sikerült leállnod, és gratulálok! :)

she_wolf 2017.01.29. 21:02:06

@macskavati:
Őszintén sajnálom, és kérlek, ne haragudj, hiszen nem tudhattam:(
Köszönöm a kedves szavakat, Neked pedig kívánom, hogy ne kelljen a továbbiakban ilyesmivel harcolnod. Úgy gondolom, éppen elég volt, amin eddig átmentél.

macskavati 2017.01.29. 21:47:59

@she_wolf: dehogy haragszom, tényleg nem tudhattad, semmi baj.
Ami a "vicces", hogy pont tegnap készültem ki, mert most épp apósom kezd belecsúszni az alkoholizmusba, és én ezt még egyszer neeeeeeeem :( és jöttek vissza az emlékek, a rossz érzések, nagyon gáz. Én egy nagyon vidám, optimista ember vagyok, ha sérelem ér, megrázom magam és megyek tovább, de ezt a fost most tegnap óta se lenyelni, se kiköpni nem tudom.

she_wolf 2017.01.29. 22:25:01

@macskavati:
Puff neki..:(
Miben látod az okot? Szerinted miért iszik? Vagytok annyira jó viszonyban, hogy őszintén válaszoljon, ha kérdezed? Elhiszem, hogy nem akarod újra és újra ugyanazt a mókuskereket hajtani, és tökéletesen meg is értelek. A további lépésed annak a függvénye, hogy mit jelentetek egymásnak. Legalábbis így gondolom.

macskavati 2017.01.29. 22:29:15

@she_wolf: meghalt anyósom egy éve, akkor kezdett többet inni, előtte is lecsúszott napi 2 sör, de nem emelkedett az adag, viszont most már nagyon belehúzott.
Nem nekem kéne vele erről beszélnem igazság szerint, hanem a férjemnek, aki meg is teszi, de falra hányt borsó.

she_wolf 2017.01.29. 22:50:40

@macskavati:
2 sör. Megítélés, szervezet, alkati adottság és állapot kérdése. Ezzel különösebben foglalkozni most nem visz előre. Az egyedüllét azonban nagyon keserves dolog, pláne ha jónak mondható házasságban éltek előtte.
A környezetemben sokaknál látom a hátramaradottak szenvedését, és azt, hogy hogyan próbálnak megbirkózni a veszteséggel. Van, akit jobb magára hagyni ilyenkor, van akivel egyenesen bűn megtenni.
Sok erőt mindannyiótoknak, és őszintén remélem, hogy sikerül olyan kapaszkodót találnotok, ami megállítja a lejtmenetet.

Lester B. 2017.02.16. 18:47:49

Kedves jozanakaroklenni!
Bár ez nem a te posztod, hanem egy vendégposzt, de szeretnék tudni valamit a szerzőtől / szerzőről.
(és, természetesen rólad is)
Én 40+ vagyok, még - talán - nem alkoholista, de azért sok problémával a 'toronyban'.
Szorongás, aggodalom a jövőtől, bűntudat a múltban elkövetett (és el nem követett) cselekedeteim miatt.
Egyszerűen nem értem. Ezzel az életmóddal, hogyan tudta menedzselni a mindennapjait?
Hogyan tudott munkába járni, hogy nem vették ott észre rajta, hogy 'beteg'?
Hogyan bírta anyagilag ezt a fajta életmódot? Lehet ilyen életmód mellett párkapcsolata az embernek?
Talán furcsa, amit írok, de én bizonyos szempontból tisztelem a szerzőt.
Én relatíve józan életmód mellett is tele vagyok aggodalommal, és elégedetlenséggel.
De mi a kiváltó ok amiért a szerző (esetleg te? is) iszik? Talán ugyanez? Elégedetlenség a 'valósággal'?
A 'ki vagyok, mi lettem' érzése asztal alá söprése? Vagy csak egy rossz szokás?
(a hozzászólásomban nincs 'rosszindulat', ítélkezés, vagy bármilyen negatív felhang)
Tisztelettel: Lester

2017.03.15. 08:03:59

Elolvastam. A leírtak kísértetiesen emlékeztetnek arra a helyre, ahol hullajelöltként megfordultam.
Úgy tűnik, nem csak az alkoholisták esnek vissza. Az osztály betegeinek legnagyobb része harmadszor, negyedszer, sokadszor volt bent.
A személyzet meg... türelmetlen orvosok, rengeteg kifejezetten tahó ápoló és hasonlók. Szomorú. Hogy van könyvtár, azt csak abból lehetett sejteni, hogy ki volt téve a nyitvatartása a legfelső emelet egyik ajtajára. Egyéb elfoglaltság: dohányzás, séta a folyosón vagy az udvaron. Borzalom.

Province 2017.12.03. 23:04:27

Sziasztok!
Bár elég régi az utolsó hozzászólás, de remélem idetéved valaki, aki tud némi információval szolgálni egy nem túl rossz rehabilitációs helyről alkoholista, pánikbeteg, társfüggő nőbeteg részére. (Diagnózis tőlem származik)
Jelenleg pszichiátria zártosztályán van 3 napja, ahonnan nagyon jó lenne, ha rehabra mehetne.
Minden megoldás érdekel! :)