Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.
[azótaseittam]
Na nem lettem hirtelen életmód "kócs", nyugi. :)
Volt egy érdekes privát beszélgetésem egy sráccal, aki olvassa a blogot. Nevezzük a bejegyzés kedvéért Zsoltinak (mert tényleg ez a neve haha), az ő engedélyével elmesélném a dolgot, mert nagyon érdekes.
Szóval Zsolti ugye iszik, mi másért is írnék róla.
Nagyjából fél éve jutott el arra a felismerésre, hogy problémás az ivása.
És ezzel vége is a történetnek.
Zsolti ugyanis nem érezte ezt annyira problémának.
Levelében azt írta: "mostanában foglalkoztat, hogy leálljak vele, mert tudom, hogy nem helyes".
Nagyjából 5 levélváltás után a következőt írta, idézem:
"De egyébként tudom h igazad van. Már van egy vodka a hűtőben azt úgyis megfogom inni. Aztán holnaptól megnézzük h bírom ha nem veszek. Irok majd még ha nem gond."
Lássuk be, egyelőre esze ágában sincs nem inni.
Tudja, hogy abba kéne hagynia, mert "az a helyes", de nincs benne elhatározás.
Elgondolkodtam, hogy ugyan már miért is lenne benne elhatározás?
Levelei alapján még nem csinált olyan nagy kárt az életében az alkohol: barátnője van, stabil munkahelye, ahol MÉG el tudja látni a feladatait, egészségügyi gondja elvileg nincs, vannak barátai, és a barátnőjén kívül senki nem tud róla, hogy minden este iszik.
Voltunk itt mind, én is: sokáig nem jutottam el abba a fázisba, ahol tényleg megcsörrent a vészharang.
Pedig addig is voltak látszat próbálkozásaim: AA gyűlés, pszichológus, egyszer még a lelkisegélyt is felhívtam az éjszaka közepén, ahol a telefonos kislány lecseszett, hogy ne tegezzem :)
De igazán, őszintén nem akartam én még akkor abbahagyni az ivást. Talán csak csitítani akartam az időnként felszínre törő lelkiismeretfurdalásom.
Olyan ez, mint egy rossz párkapcsolat. Tudja az ember, hogy szar az egész, de nem lép ki belőle, mert fél az ismeretlentől talán.
Én legalábbis így voltam. Tudtam azt, hogyha minden este iszok, miközben nézem valamelyik sorozatom, akkor megiszom a napi kis x adagomat, majd kidőlök, és valamikor hajnalban úgy kelek fel az ágyban, hogy még mindig farmerban vagyok, és ha agyonlőnének se tudnám megmondani, mikor dőltem ki, és hogyan jutottam az ágyba.
Ez egyébként szar volt, mert hát nyilván az volt. De nem tudtam máshogy elképzelni az estém.
Azon ritka alkalmakkor, mikor kimaradt 1-1 este, kimaradt az egész esti filmezés. Lefeküdtem korán aludni, és alig vártam, hogy reggel legyen, és mehessek dolgozni. Egyszerűen skippeltem az egész estét, mert alkohol nélkül nem láttam értelmét. Nem tudtam mit kezdeni, nem tudtam értelmezni azt a néhány órát ivás nélkül.
De ezt legalább ismertem.
Zsolti is ebben a fázisban van, és komolyan elgondolkodtam azon, hogyan lehet valakit átlendíteni ezen a fázison. Mert megértem miért fél.
Mert ha az ember abbahagyja az ivást ott marad saját magával kettesben, és általában nem kellemes, amit lát.
Nem ítélem én el ezt a "na jó ezt még úgyis megiszom, de majd holnap" hozzáállást, mert az nagyon álszent lenne tőlem. Én fejlesztettem tökélyre ezt a hozzáállást az egész eddigi életemmel, hogy is nézhetném le azt, aki ugyanezt csinálja.
De ez csak önámítás. Nálam is az volt, Zsoltinál is az.
Kellett nekem is szembesülnöm a sok buta döntésemmel, hogy erős bástya legyen az az akarat. És még persze van hová erősödni.
Ennyit kértem Zsoltitól is: egy sima A4-es papírra írjon össze minden kis hülyeséget, amit megcsinált, amióta iszik. Kiknek hazudott, mennyi pénzt szórt el, mennyire volt felelőtlen, mennyire volt gerinctelen, ugyanazok-e a barátai, akik régen, mennyit hazudott a barátnőjének, foglalkozik-e vele eleget, választotta -e már az alkoholt a barátnővel szemben, mit bán a legjobban azóta, mi volt a legkellemetlenebb helyzet, amibe az alkohol miatt keveredett, és őszintén, jó embernek tartja -e magát.
Tudom magamról, hogy rossz ember voltam az alkohol befolyása alatt. Tényleg, nagyon sok mindent bánok abból a 3 évből, és olyan anyagi, és lelki kárt okoztam magamban/magam körül, amit kemény meló lesz helyrehozni.
Kérésemre Zsolti is megírta a saját listáját. Sejthetitek, hogy ő sem ugrált örömében attól, amit a papíron látott. Kiderült, hogy Zsolti hihetetlen vagyonokat költ piára, rendszeresen hazudik mindenkinek maga körül, a barátnőjével egy "idegbeteg f..sz" (idéztem), sokkal kevesebbet szexelnek, és persze neki hazudik a legtöbbet.
Hozzám hasonlóan Zsolti is elhízott, és ha nem muszáj nem nagyon jár el sehova.
És ami nagyon fontos: Zsolti is csak néhány éve iszik. Nem hosszú évtizedek alkoholizmusa képes ennyi kárt tenni, hanem már akár 1 év is.
Az utolsó mondat Zsolti levelében, és akkor ezt most nyomtasd ki Zsolti, és rakd ki a rohadt falra, hogy minden reggel ezt lásd először:
"Lehet csak akkor kapnék igazán észbe, ha ott hagyna".
Tényleg ízlelgessétek ezt a mondatot, mert nagyon fontos.