BUÉÉÉK
2016. december 31. írta: józanakaroklenni

BUÉÉÉK

Boldog új évet mindenkinek! :) 

szilveszter.jpg

Ki-ki belátása szerint, alkohollal, vagy a nélkül, de érezze jól magát az este.

 

Én úgy döntöttem itthon maradok a "balesetek" elkerülése végett, vettem egy két lityós kólát, és nézem a kabarét :) 

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a boltba menet, hogy "basszus szilveszter van, csak ma", de végül gondolatban jól pofán vágtam magam, és csak 1 kólát meg chipset vettem :) 

Azt viszont úgy döntöttem, hogy megérdemlem, szarok a diétára ma este :D 

Jövőre találkozunk! ;) 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr7412085915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nincs semmi baj! 2016.12.31. 13:44:17

Boldog új évet és kitartást a józansághoz! Amennyire meg tudom ítélni (indulása óta követem a blogot), jó úton jársz.

she_wolf 2016.12.31. 13:49:13

Neked is boldog új évet, és sok-sok sikert! Úgy kb. mindenhez!:)

jorgos76 2016.12.31. 14:25:53

Kitartás ! Boldog Új Évet Kívánok Neked és minden olvasónak !

Jozef K. 2016.12.31. 14:37:01

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek! :)

SZETO 2016.12.31. 16:17:06

Kitartást és buék!

jeanvaljan52 2016.12.31. 16:51:01

....
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
....
Boldog és Józan Új Évet Kívánok a blog Szerzőjének, a Hozzászólóknak és minden kedves Olvasónak!

(Nálunk most szólaltak meg először azok a qrva petárdák. Úgy értem a szomszédoknál, valahol. No, mindegy, azért elleszünk...valahogy.)

she_wolf 2016.12.31. 17:28:56

@jeanvaljan52:
Az idézeted..... ha megengeded, és érdekel, vallanék Neked erről. Csak Neked, mert nem publikus.

Nálunk még csönd van. Évek óta csak kutyaféltés van a rohadalom petárdák miatt. Két utcánál messzebbre nem merészkedünk, és a kölyökpezsgő idejére mindig hazajövünk. Szerencsére azért itt 1-2 óra alatt kilövöldözi magát a sok gyökér.

VWanda (törölt) 2016.12.31. 20:12:22

Sok erőt, egészséget és BUÉK :)

nem várt fordulat 2017.01.01. 01:07:43

Boldog új évet mindenkinek. Az éjfélt át játszottam valami lövöldözős játékkal, végre vége a durrogtatásoknak, le is fekszem jól.

jeanvaljan52 2017.01.01. 09:10:25

Csönd van, és szép reggel.

Természetesen azt kívánom mindenkinek, hogy ne szenvedjen az alkoholtól, például azért, mert éppen finom - mézes plusz citromos - teát iszik, mint én.
De most mégis az alkoholról szeretnék írni.

A múltkor szóba került a minőségi, nem minőségi pia témája.

Szerintem van különbség a' között, hogy ha valaki minőségi italt iszik, vagy ha nem.
Ha már iszik.
Az alábbiakat dokiktól ritkán hallhatjátok, mert bár ők nyilván tudják ezeket, de nem terjeszthetik. Nekik tiltja az orvosi etika, mert annak a kiinduló pontja az absztinencia hirdetése. Ami érthető.

Mi számít minőséginek?
Ami - az italok körén belül - a legkevésbé árt a szervezetünknek.

Boroknál: szőlőből (gyümölcsből) készüljön, ne legyen répacukorral alaposan feldúsítva, ne legyen túlkénezve.
A pancsolt bort óhatatlanul túl kell kénezni hogy letisztuljon.
A tablettás bor pedig igazi méregbomba.
A tokaji aszú viszont orvosság; régen gyógyszertárak is árulták.

Söröknél általában nincs nagy különbség - úgy értem, élettanilag -, mert azokat muszáj "igazi" sörré főzni, hogy az eredményt sörként lehessen piacra dobni. Valószínű, hogy a gondosan készített, kézműves söröknek mégis jobb a minősége. Biztosan jobb a szervezetnek minden olyan minőségi cseh sör, amelyeket valóságos gyógyvizekből készítenek. Egyszer olvastam, hogy van náluk olyan vidék, ahol szinte ismeretlen bármilyen gyomorbaj, és ezt a jó minőségű sör fogyasztásával hozzák összefüggésbe, amelyet a környék forrásvizéből készítenek.

Töményeknél változatos a kép. A legbrutálisabbak az ipari szeszek, a cukor + élesztő alapanyagból főzött (pancsolt) cuccok. Miért? Mert nem elég, hogy a méregtelenítő rendszerünknek az alkoholt le kell bontania, még meg kell küzdenie nagy mennyiségű egyéb mérgekkel is. Amelyek nagyobb terhelést jelentenek, mint maga az alkohol. Sok kocsmában árulnak ilyeneket.
(A borotvaszesz, arcvíz, etc. téma irányába nem megyek el; az mind K.O. Káó, és nem Oké.).
A színes tömények általában ártalmasabbak, mint a színtelenek.
Az édesek pedig kissé enyhítik a máj terelését. Van olyan alkoholista, aki már csak az édeset tudja meginni.
Ha egyáltalán muszáj töményet inni, akkor már leginkább a gyümölcsből készült pálinkákat. (Amelyeknél a "réz-eleje" persze mesterien le van választva. Ezt otthon, a kuktából barkácsolt apparáttal nehéz megoldani.)

Meg azokat érdemes inni, amelyeket természetes alapanyagból - pl. gabona - készítettek, minőségi érleléssel, minőségi eljárással, ide nem értve a már említett kizárólag összetett cukor + élesztős variációkat.

Ha bemész egy köpködős kocsmába, és óvatos szemlét tartasz a régi "bútorok", vagyis az áldozatok között, akkor látsz egy csomó lemérgezett embert. Akik nem pusztán az alkoholtól azok. Sőt.
Fejükön másként tapad a haj... Nekik is.

Végül álljon itt egy recept azoknak, akik úgy gondolják, hogy ha hirtelen abbahagyják az italozást, akkor abba belehalnak.
Ez a recept segíti az átmenetet. Vagyis lehetővé teszi, hogy a 2-3 vér-ezrelékes alkoholszint lecsökkenjen 0,2 - 0,3 ezrelékre.
Ahonnan már - a belehalás kockázata nélkül - le lehet vinni nullára.

Szóval.
Három liter jó minőségű borhoz adj hozzá 1 kg mézet. 1 literhez értelemszerűen 1/3-ad kilogrammot, de jobban teszed, ha mindjárt 3 litert (vagyis összesen 4 litert) csinálsz. A munkát ne sajnáld, végtére is élethalál kérdéséről van szó.
Egy nagy lábasban ezt meg tudod oldani, kevergesd fakanállal, türelmesen. Ne spórolj; tartsd be az arányokat! Az eredményt, a kész gélt meg merd ásványvizes üvegekbe. Legjobb, ha 8 db fél literesbe. Táska, belső zseb, külső zseb; mindig kéznél legyen.
De ez részletkérdés.

Mivel muszáj innod, úgy érzed ölni tudnál érte, ráadásul attól félsz, hogy az elvonási tünetekbe belehalnál, ezért idd ezt az elixírt. De mást ne! Ebben is ott van az alkohol. Megkapod, nyugi!

Az eredményt látni fogod.
Az első nap lehet, hogy megiszol előbb egy fél litert, majd még egyet, majd még egyet. Azért ne rohanj, gondold azt, hogy ez mégis egy terápia.
Egy életmentés. Lehetőleg csak szopogasd, amikor érzed a kínt.
Kapsz alkoholt, ne félj, mondogasd a szervezetednek.

Az eredmény: Az alkoholt lebontó szerveid erőre kapnak, majd megtáltosodnak. Tetszik vagy sem, józanodni fogsz. Jobb lesz a közérzeted, miközben enyhül a sóvárgás. Más löttyel ezt nem éred el.

Másnap már legfeljebb csak 2 x fél litert fogsz elfogyasztani, garantálom.
Ha közben úgy érzed, megéheztél (végre), akkor ne habozz, egyél!
A szervezeted súg, hogy mit kívánsz.
Ha még eszel is, akkor a harmadik nap már biztosan elég lesz fél liter elixír is.
És még mindig marad 2 x fél liter tartalék.

Ha aggódsz, hogy mindjárt elfogy, akkor keverj be újabb 3 litert. Most, amíg van tartalék!

Legfeljebb egy része majd megmarad.
Amikor áttérsz a mézes teára. Vagy a teára.

A recept Nóbel díjat érdemel.
(Majd szóljatok Stockholmban a bizottságnak, ha arra jártok.)

A fentieknek van tudományos magyarázata.
De azt hagyjuk meg a tudósoknak.

she_wolf 2017.01.01. 10:33:27

@nem várt fordulat:
Boldog új évet Neked is!:)
És eredményeket, sikereket a az utadon!

she_wolf 2017.01.01. 10:52:58

@jeanvaljan52:
Tulajdonképpen semmi extra, ha körültekintően fogalmazom meg:
18 évesen dobbantottam borsodi szülővárosomból (a már leírt okok miatt), néha hazalátogattam.
Apám és a húgom kérésére otthon maradtam, és rám talált a szerelem.
Szép volt, gyönyörű. Tőle kaptam egyszer egy levelet, amiben a saját szavai helyett az Ódával modta el az érzéseit, gondolatait.
Pár hónap után "nem látok perspektívát a kapcsolatunkban" indoklással kilépett az életemből. Lényegében Ő marasztalt otthon, és Ő "üldözött(?)" el.

Néha eszembe jut, hogy hol tartanék, ha otthon maradtam volna. Szerintem már mindennek vége lenne. Az a kisváros nem olyan hely, ahol bujkálni lehet szülő, rokonok elől. Mindenki mindenki ismer, az emberek egymásba érnek.
Anyámat 49 évesen vitte el a cefrézés okozta rakás kórság. Elsődleges halálokként a tüdőrák-májcirrózis kombót jelölték meg.
Hogy mi volt primer, illetve hogy ezek egymástól függetlenek voltak-e, vagy metasztázisok, nem érdekelt, nem érdekel.
Már most túléltem az ő életkorát, és egyelőre nem is szándékozom még feldobni a talpam:)

józanakaroklenni 2017.01.01. 10:54:20

@she_wolf: Ha ezt akartad privátban megosztani, akkor szólok, hogy ezt mind látjuk

she_wolf 2017.01.01. 11:12:56

@józanakaroklenni:
Igazából a hozzászólás első része a lényeg, hogy abban a rövid kapcsolatban mit kaptam. Meghatározta az egész életemet, és a bukásaimtól eltekintve nagyon hálás vagyok érte a sorsomnak.
A mai napig támasztékul szolgál. És ezért is nagyon fontos az, hogy kik veszik körbe az embert.
(Az Óda annyira beleégett az agyamba, hogy bármikor, bármilyen körülmények között hibátlanul felmondom a mai napig, pedig azóta alapos aratást végeztem az egysejtjeim között.)

Hogy telt a Szilvesztered?:)

józanakaroklenni 2017.01.01. 11:14:38

@she_wolf: Öregesen :) Néztem a Jóbarátokat, aztán valami lóversenyt, fél 1-kor szerintem már aludtam :D

És Neked? :) Nektek? :)

she_wolf 2017.01.01. 11:19:22

@jeanvaljan52:
"Szóval.
Három liter jó minőségű borhoz adj hozzá..."

Nálam már itt bukna az egész:D Inkább félhullára altatás akár gumikalapáccsal is:)

she_wolf 2017.01.01. 11:24:54

@józanakaroklenni:
TV-nézés az állatokkal, körtelefonok, bejgli, töpszli pogácsa, férjemnek némi alkohol, nekem lónyál, éjfélkor kölyökpezsgő, lencse vacsora, a durrogtatás után a környéken rövid séta a jó hidegben.
Most meg megint punnyadás van:) És az is lesz egész nap, hétfőn meg kezdődik a dolgos év.

jeanvaljan52 2017.01.01. 12:28:49

@she_wolf:

Jó, hogy van nekünk egy József Attilánk.
Szép történet.
Amolyan nagyobbacska vidéki városban jártam középiskolába, és több irodalmi színpadnak is tagja voltam. Az egyiket maga a helyi színház rendezője vezetett-rendezett. Volt egy műsorunk, amit több helyen előadtunk. Tükörcserepek magunkról, ez volt a címe. Töményen szerelmes versek előadásából állt. Egyikünk az Ódát adta elő, nekem mást kellett megtanulnom. Igen ám, de annyiszor próbáltunk, meg adtuk elő a szebbnél szebb verseket, hogy a végén már kívülről fújta mindenki az egész műsort.
Örülök ennek az előéletnek. Kellemes borzongást okoz ma is egy-egy költemény egy-egy gondolata. És fantasztikus, hogy ugyanaz a gondolat más és más jelentéssel bír; újra és újra felfedezel valamit. Valami új, addig nem ismert mélységet. Különösen az Ódában.

Az embert kiemeli, kilépteti a megszokottból, vagyis amolyan extázis félébe kerül. Ha csak pillanatokra is, de felemelkedsz, és ez nagyon jó érzés. Nekünk, embereknek, erre nagyon nagy szükségünk van.

Az ember ezt keresi a drogokban is, így az alkoholban is: emelj ki, emelj fel, jöjj el, extázis!
Helyette - végül - mi történik? Mi az eredmény? Nyomor.

Hamvas Béla szerint az extázisra szükségünk van. Az extázis azt jelenti, hogy kilépek magamból, de előre, pontosabban felfelé. Magasabb érzelemvilágba, emberi dimenzióba kerülök. Fokozat felfelé. És ebben megnyugszom. Ez a kilépés, ez az extázis csak az olyan szépségektől következhet be, mint például az Óda. Meg ami mögötte van: a csodálatos szerelemtől. A maga valójában: fájdalom és gyönyör, egyaránt. A testi szerelemtől is, naná; az olyantól, amelyik mindent visz.

De az az extázis, amit a drogok idéznek elő, még ha kiléptetés is történik, az egy kilépés lefelé. Fokozat vissza, lefelé; lefokozás. Végül is egy ájultság. Nem felemel, hanem lefokoz. Nem emelkedett leszek, hanem leépült, frusztrált, bűntudattal terhelt.
Mert rossz irányban kerestem az extázist.

Éljen a szerelem!

she_wolf 2017.01.01. 12:59:50

@jeanvaljan52:
"De az az extázis, amit a drogok idéznek elő, még ha kiléptetés is történik, az egy kilépés lefelé. Fokozat vissza, lefelé; lefokozás."

Ez kétségtelenül így van. Míg benne voltam, hiába voltam "rendben", hiába teljesítettem 100%-on felül, hiába tudtam teljesen normálisan létezni, az valahogy mégsem a teljes valóm volt, hanem egy olyan gépies, robotszerűen viselkedő énem, ami hozta a kötelezőt, miközben óriási deficiteket halmozott fel.
Nem ért el hozzám a világ úgy igazán. Mintha valami zselészerű anyagban ragadtam volna, amiben a saját kis világommal pöpecül eligazodtam. A "komfortzónámon" kívül pedig egy gyámoltalan, erőtlen valaki voltam, aki egy felvett pózban láttattam magam.

Amikor a harmadik alkalom után vagy 2-3 hónappal kinéztem a konyha ablakán, és először tudatosult bennem az, hogy valóban látom a budai hegyeket, a felhőket kúszni az égen, szellőben rezdülni a faleveleket, éreztem a levegő fuvallatát a bőrömön, a mosogatószer illatát áradni a csap melletti flakonból...azt hiszem, akkor születtem újjá:)
Körbejártam a házat, és mindenre rácsodálkoztam, mintha addig nem is láttam volna. Végre felébredtem. Számomra ez volt extatikus:)
Most is ez az extázis, és az alkohol helyét egyre biztosabban bitorolja a zene. Mert én már csak ilyen vagyok: függő.

És hadd térjek még ki egy mondat erejéig az absztinenciára: nem érzem jól magam benne, mert nem vagyok igazán szabad.
(De klasszisokkal jobb, mint a zselében élni.)

jeanvaljan52 2017.01.01. 15:02:20

@she_wolf:
....
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
....

Olyan közel vagy hozzá, hogy már csak egy pillanat,
és meglátod hirtelen.
Most nem vagy szabad?
Nem akkor, amikor az alkohol rabságában élsz?

Ahogy írod: a zselében...

Én is sokáig azt gondoltam, hogy akkor vagyok szabad, ha ihatok.
Azután megláttam hirtelen,
hogy ez pont fordítva van.

she_wolf 2017.01.01. 18:38:53

@jeanvaljan52:
Nem vagyok szabad:) És most is (még mindig) az alkohol rabságában élek, csak már nem vele.
Bár az absztinencia az egyén akarata alapján valósul meg, de választási kényszer hatására.
Ha az absztinencia mellett döntök, akkor azt vállalom, hogy az alkohol hatását minden formában kiiktatom. Nincs köptető, nincs hidegen készített alkoholos étel/ital, nics az ajándékba kapott konyakosmeggy megdézsmálása. Semmi! Teljes alkoholtilalom van. És ahol gátlás van, ott a szabadság sérül.

Akkor volnék szabad, ha ihatnék. Néha. Egyet, vagy kettőt. Ha alkoholos és nem kölyökpezsgővel köszönthettem volna az új esztendőt, ha most december 21.-én egy finom konyakkal koccinthattam volna a férjemmel az évfordulónkon, vagy ha bármikor úgy ihatnék egy jó italt, hogy ne kelljen attól félnem, hogy az elsőt követi a többi, és megint merülök alá a pokolban, mint ahogy az már nem egyszer megtörtént.

És kérlek, fogadd el, hogy vannak emberek, akik a legacélosabb elhatározás mellett sem képesek visszautasítani a következő poharakat. Belőlük lesznek a folyamatosan visszaesők. És ez nem minden esetben akarat-vagy jellemgyengeség.
És ami engem illet, inkább a lájtos és állandó visszautasítás (ami remélem, hogy megfelelő idejű kondicionálás után már automatikussá és zökkenőmentessé válik), mint a hullámvasút. Inkább elfogadom, hogy ilyen vagyok, mint kísérletezgessek azzal, hogy meddig tudom feszíteni a húrt.

Te iszol néha? Tudod kontrollálni a fogyasztás mértékét? Vagy absztinens vagy? Nincs olyan, hogy jól tudna esni egy jó, nemes bor, vagy egy sör, szalonnasütéskor a barátokkal? Külföldi nyaraláskor megkóstolni egy helyi jellegzetességet?
Én nagyon szeretném, ha ez nekem megadatna. Spoiler: nem fog. De nem mindenki én vagyok, és nagyon sok alkoholistának valóban csak arra van szüksége, hogy valaki megismertesse vele a határokat, és azt már csak be kell tudni tartani. Tudom, ez így egyszerűen hangzik, de ismerek olyanokat, akiknek sikerült.
Ők nem többszörösen visszaesők, nem terheltek genetikailag, és rájöttek, vagy rávezették őket, hogy lehet ezt másként is.

jeanvaljan52 2017.01.02. 10:06:38

@she_wolf:
Dale Carnegie írja az érvényesülés iskolájában, hogy két ember vitája csak arra jó, hogy a végén mindkettő még erősebben ragaszkodjon az eredeti álláspontjához.
Lehet, hogy igaza van.

Bár ha a másik féltől olyat hallunk, amely mégis - miért, miért sem - leülepszik a tudatalattinkban, onnan meg majd feltör, mint saját gondolatunk, amely innentől már tetszik nekünk, akkor talán mégis van értelme az eszmecserének.

Nem voltál még úgy, hogy mástól visszahallottad a saját gondolataidat? Amelyekről biztos lehettél, hogy Tőled származnak? De már sajátként terjesztették. És Téged látva sem jutott eszébe a terjesztőnek, hogy ezek Tőled származnak.

Én úgy vagyok, hogy bárcsak minél több gondolatom jönne velem szemben.

Azt hiszem, egyébként, hogy túl sokat akarsz.

Nincs korlátlan szabadság. Senkinek sincs.
Aki nem tud úszni, ne ugorjék a mély vízbe; de ettől ő még teljes értékű ember.
Ha verekedésbe keveredtél, de majdnem agyonvertek, mert az nem megy neked, akkor kerüld az ilyen helyzeteket.
Száguldoznál egy autóval, de nem tudsz vezetni? És ettől szenvedsz?
Világ körüli utakat szeretnél, de nincs reá elég pénzed? És sóhajtozol, hogy milyen szar az életed, e miatt?

Erre mindre azt mondom, hogy a fejben van a baj. Ott mennek félre a dolgok. Nem az a baj, hogy ezeket nem éred el, hanem az, hogy vágyaidban túlléped a lehetőségeid határait.
Nem csak a valóságot kell átalakítanunk, hanem magunkat is a valóság korlátai miatt.
Szabadság az, hogy van lehetőségünk választani.

A szabadság a lehetőségeink határain belül létezik.
Aki túl szeretné lépni a saját határait...
Nos, az az ő dolga.

Változtatni szeretnél? Miért nem kezded magaddal?

Végül konkrétan.
Ha elfogadjuk, hogy a szabadságnak vannak korlátai, akkor melyik esetben kisebb a korlát?
Ha iszol, és az ital mindenben átveszi az irányítást, mert Téged (már bocs, persze nem csak Téged) az ital elrabol és fogva tart, és nem enged ki a karmai közül, vagy
absztinens vagy az itallal szemben, és az előző variációval ellentétben a lehetőségeid valóságos oázisában élsz?
Nem az utóbbi a nagyobb szabadság?
De ne mond nekem, hogy nem; és azért nem, mert közben állandóan az alternatív megoldás után sóvárogsz.
Fogadd el magadat, úgy, ahogy vagy, és akkor nem fogsz sóvárogni.
Lehetetlen? Dehogyis! Csak egy kis alázat.

Csak Te ebbe nem akarsz ebbe beletörődni, mert agyilag még mindig az bulizós csaj vagy.
A tűsarkú cipőben.

De persze lelked rajta.
Ha Te azt állítod, hogy sóvárogsz, én azt elhiszem. De ez csak nálad törvény.
És Zorán után szabadon: az is lehet, hogy a törvény nálad dől le majd...

Kettős Billy (törölt) 2017.01.02. 13:14:25

Gratulálok!

Én 31-én éjszakás voltam, elsején reggel léptem le. Az éjjelnappali sem volt nyitva a közelemben, így a délelőtt szárazon telt.... aludtam. Mikor felkeltem este 10 volt.... eszembejutott, hogy kaptam az egyik dokitól egy 3 decis unikumot.... fél óra alatt megittam. Se kaja, semmi... gondolhatjátok. Most keltem délbe.... ennyit a szánalmas életemről. Ma megyek éjjel dolgozni, most azon gondolkodom ha iszom 1 vagy 2 sört, az kimegy belőlem este 6ig........ félek, hogy elkapott a gépszíj... elkapna. Nem 1-2 sör lenne.

she_wolf 2017.01.02. 16:02:33

@jeanvaljan52:
A vágyakozás, és a reménykedés jó. Perspektívákban elmerülni pedig rendkívül hasznos.
Csak azt kell a pillanatnyi helyzetben észrevenni, hogy reális, vagy irreális-e, amit vágyként megfogalmazunk.

"Azt hiszem, egyébként, hogy túl sokat akarsz."
Ez nem igaz, és ajánlanám újraolvasásra azt, amiből ezt szűrted le.
Azt írtam, nem vagyok szabad. Ez ténymegállapítás, és belátás. Hol van itt az, hogy többet AKAROK? A semmibe révedve azon merengeni, hogy mit szeretnék, mire vágyom, az nem azonos azzal, hogy AKAROM!
Viszont attól, hogy látom, hogy most milyen opciók vannak, még reménykedhetem abban, hogy idővel (de akár holnap, mert miért is ne?), meglesz a megoldás, a gyógymód.

Ami a korlátlan szabadságot illeti: ugyanazt írjuk. Csak le merem írni, hogy én hogyan élem ezt meg: szeretnék szabadon dönteni, hogy megiszom, vagy nem. De nem tehetem. Egyszer... valaha.... meg fogod tudni érteni a különbséget? Vagy hiába tépem a számat?:(

"Fogadd el magadat, úgy, ahogy vagy, és akkor nem fogsz sóvárogni.
Lehetetlen? Dehogyis! Csak egy kis alázat."
Az elfogadás régen megtörtént (ha nem jött volna eddig le), de ennek semmi köze ahhoz, hogy fizikai/kémiai/biokémiai függőségben vagyok az alkohollal.
Mert hiába borulok le alázattal az én mindentudó agyam elé, ha egyszer így van huzalozva.
Mégis hogy változtassak ezen? Hogy változtassak magamon? Pusztán akarattal változtassak meg valamit, ami genetikailag kódot bennem?
Zöld szemem van. Kéket szeretnék. Akarattal menni fog? Nem fog! Nőnek születtem, férfi akarok lenni. Akarattal menni fog? Nem fog!
Akarattal még a hajam sem fog kiegyenesedni:DDD

De elfogadom, hogy egy zöld szemű, alacsony, hullámos hajú nő vagyok:)
Mint ahogy azt is elfogadom, hogy absztinens alkoholista vagyok. Gyárilag.
És nincs se Isten, se ember, akinek a kedvéért ezt be akarnám bizonyítani, mert még sok tennivalóm van.

"Csak Te ebbe nem akarsz ebbe beletörődni, mert agyilag még mindig az bulizós csaj vagy.
A tűsarkú cipőben."
Most is, és korábban is írtam, hogy beletörődtem, ez van, ezzel élek. És kösz, jól vagyok. Amúgy. De rákérdeztél a szabadságra, és akkor is megírtam, hogy mi a ábra. Amúgy. De miért ne lehetnék közben agyilag (ritkán és rövid időre) egy bulizós csaj tűsarkú cipőben?
A topánka a szekrényben van, várva a napot, amikor majd újra felvehetem.
Mert lehet, hogy felvehetem, és az is, hogy csak emlék marad. Az idő majd megmondja a választ, addig nyúzom a lapossarkúakat:) És az is lehet, hogy jövőre, vagy 130 éves koromban ugyanilyen zsibbadósan fogok meghalni.
Addig azonban figyelem a tudomány fejlődését.
(Csak szólok, hogy immár az írisz színét is meg tudják változtatni (ne a színes kontaktlencsére gondolj!). Az eljárás ugyan nem mindennapos, eddig mindössze 4 doki csinálja a világon, és rohadt drága. Invazív de reverzibilis, a lényeg azonban az, hogy van rá technológia. Mostani kidolgozottságában aggályosnak tartom ugyan, de előre megyünk és nem visszafelé.)

A Neked feltett kérdéseimre azonban nem válaszoltál:(

jeanvaljan52 2017.01.03. 11:19:11

@she_wolf:
Kicsit elbillent ez az egész a kettőnk párbeszédére.

Remélem a kedves olvasóknak azért mondunk valami olyasmit, ami őket is érdekli...
Elhatároztam, hogy ritkítani fogom a bejegyzéseimet.
Már kissé felbillentettem a blogot a túlzott nyomulással. Bocs.
(A téma persze tetszik.)

A kérdéseidre.
Nem, nem érzek semmilyen sóvárgást, semmilyen szeszes ital után sem.
Nekem az mind sósav, mint írtam. És sósavakat nem iszom. Könnyedén lemondok mindről, számomra nem léteznek. Volt, ami volt, de annak vége. Vannak más örömök.
(Ja, és nem fogadom el azt sem, hogy egyik függőségből a másikba lehet csak átlépni. Ez a kishitűek dumája.)

Nem, nem foglak megérteni Téged sem. De örülök, hogy - nagyon szemléletesen - megjeleníted a következőt:
Már rég elfogadtad magad, írod. (Ha nem jött volna le nekem eddig, írod.)
Egy frászt! Nagyon is lejött, hogy egyáltalán nem fogadtad el magadat. Elfogadás az, hogy állandóan reklamálsz a korlátod miatt? Hogy mást akarsz - ez ügyben -, mint mi most van? Elfogadás ez?
Hogy a szabadságról általam írottakból láthatóan nem értettel meg egyetlen szót sem?
Hogy szeretnél inni - ráadásul még egy csavar: csak az "íze miatt", mondod, amit nem értett meg eddig senki sem, mint ahogy én sem. Az íze miatt nem szokik rá a piára senki, ahhoz kell az alkohol is. Az tesz függővé. Az alkohol miatt szeretjük meg az ízét is. De az íze miatt nem szokik rá senki. A cigarettára sem szokik rá senki a nikotin nélkül. A nikotin miatt válsz függővé; a materialista orvostudomány is ezt mondja. Miért nem iszol rumaromát? Megmondom. Mert abban nincs alkohol -; szóval, hogy szeretnél inni, csak nem "szabad"? Miféle elfogadás ez?

Szerinted, ha valaki megtér, akkor az új hitét úgy "fogadja el", hogy közben lázadozik ellene, feszt? Mert ha igen, akkor nem tért meg. Ha meg megtért, akkor nem lázadozik.
Elfogadom, közben meg nem is? Mint ahogy Te teszed?

Szóval a valóság az, hogy nem fogadtad el magad, nem törődtél bele a sorsodba, csak kényszerűségből nem mersz inni, mert félsz a borzalmas következményektől. Közben az agyad sóvárog.

Azonosultál a jelenlegi önmagaddal? Nem nem. Te visszasírsz egy olyan she_wolf-ot, akinek még semmi problémája nem volt a piával.
És most rabnak érzed magad, mert ma már más vagy.

A zöld szem helyett kék kéne, meg hasonlókra nem reagálok, ez számomra... ...mondjuk így: nem vitaalap.

Igen, igen, túl sokat akarsz, és azt hiszed, hogy dumával mindent igazolhatsz. Nagyon kényelmes körülmények között élhetsz, mert az okfejtéseidnek - úgy tűnik - a környezetedben nem tart tükröt senki.
Valószínűleg rád hagyják. Nem akarnak felbőszíteni.
Örülnek, hogy a piát hanyagolod. Azután meg gondolj, amit akarsz.

Ez az agyaddal kapcsolatos fejtegetésed viszont számomra valóságos agyrém.
A tudatoddal minden rendben van, írod, de ha jönnek a kísértés gondolatai, akkor azok csak azért, mert "genetikai" eredetűek.
Így vagy "húrozva", írod, nem tehetsz róla.
Itt lóg ki a lóláb.
Észreveszed, hogy itt mented fel magad a saját felelősséged alól. "Nem tehetek róla, így vagyok húrozva, az az átkozott genetika."
Szegény ősök!

A gondolkodás képességét szerintem azért kaptuk, hogy éljünk vele.
Lehet úgy is, ahogy Te teszed: kifogásokat keresel.

Genetika..? Egy frász! Békélj meg édesanyáddal is, legalább utólag!
Jó, hogy van kire hárítani a dolgokat?

Miért nem vállalod magad, úgy, ahogy vagy? Önálló lény vagy, nincs semmi anyuka. A gondolatvilágod a Tiéd. A' fölött Te uralkodsz. Száz százalékban.

Fedezd fel, hogy ez az egyetlen, amit teljes mértékben irányítani tudsz. Nem a zöld szem, meg a testmagasság. A "szomatikus" dolgok.

Hozd szinkronba gondolataidban a még meglévő kettősséget. Melyik az a kettő?
1. Vállalod magadat.
2. Mégse.

Valóban fogadd el magad, ne csak beszélj róla.
Higgyél és bízzál magadban!

Hogyan?

Meditálj. Jógázz. Tréningezz. Agykontroll. Ima. Önismeret. Tükör. Erős hit.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

Írd le, mit szeretnél. Írd le őszintén, milyen szeretnél lenni. Írd le, hogy szűnjön meg a kettősség a gondolataidban. Azután mantrázd el naponta tízszer, hússzor, százszor. Vigyázz, hogy egyszerűen fogalmazz, és kizárólag pozitív módon: ne tagadással fogalmazd meg a kívánságaidat. Például a "ne féljek" nem jó, helyette "legyen meg a bátorságom".

Csinálj az imádból saját használatra egy meditációs felvételt, majd ellazulva hallgasd. Újra és újra, sokszor és sokszor.

Sulykold, hogy egyedi, értékes, sok tapasztalattal rendelkező, önálló lény vagy, aki irányítja a sorsát. Növeld az önérzeted, az önértékelésed.

Olyan vagy, mint az édesanyád? Tényleg Ő okozza a bajt?

Genetika ide vagy oda, megegyeztünk, hogy két hópihe nem egyforma.
Lásd a különbséget!
Szabad vagy!

Persze, tégy úgy, mindig, ahogy Te jónak látod. A fentiek csak vélemények.

she_wolf 2017.01.03. 14:46:20

@jeanvaljan52:
Igyekszem rövidre fogni (nem fog sikerülni):)
"Nem, nem érzek semmilyen sóvárgást, semmilyen szeszes ital után sem.
Nekem az mind sósav, mint írtam. És sósavakat nem iszom. Könnyedén lemondok mindről, számomra nem léteznek. Volt, ami volt, de annak vége. Vannak más örömök."
Tehát felruháztad az alkoholt egy olyan tulajdonsággal, amivel nem rendelkezik = elterelsz. Ez jó, a legtöbben ezt alkalmazzák (én is).
A kérdés pedig így hangzott:
"Te iszol néha? Tudod kontrollálni a fogyasztás mértékét? Vagy absztinens vagy?"
Tehát nem iszol, absztinens vagy. Mert terelsz. Ugyanott vagyunk, megtartóztatjuk magunkat, nem romboljuk tudatosan a szervezetünket, az is elég neki, amit akaratunk ellenére kap.

"(Ja, és nem fogadom el azt sem, hogy egyik függőségből a másikba lehet csak átlépni. Ez a kishitűek dumája.)"
Kösz, hogy több, mint 6 év kemény melója után megkapom Tőled, hogy kishitű vagyok!:) Azért ha összefutok addiktológussal, ezt elmondom neki -utólagos engedelmeddel:) Valószínűleg vele is megfordul a világ, hogy eddig csak hülyeséggel etették.

"Nem, nem foglak megérteni Téged sem."
Kértem? Nem. De tudj róla, hogy vagyok még páran, és legalább nem fogsz meglepődni, ha összefutsz belőlem még eggyel-kettővel:)

"Egy frászt! Nagyon is lejött, hogy egyáltalán nem fogadtad el magadat. Elfogadás az, hogy állandóan reklamálsz a korlátod miatt?"
Elfogadom, és nem reklamálok. Hol látsz itt reklamálást? Reklamálás az, hogy beismerem a hibáimat? Hogy bevallom, igen, néha jólesne? Hogy nem vagyok tökéletes? Persze hogy nem,hiszen még csak hetedik éve nem iszom.
Elfogadom, hogy ezzel KELL együtt élnem, mert számomra más opció nincs, amiben bár hibával, de teljes és/vagy hasznos életet élhetek.

"Miért nem vállalod magad, úgy, ahogy vagy?"
Khömm....szerinted mégis mit teszek?

"Az íze miatt nem szokik rá a piára senki, ahhoz kell az alkohol is. Az tesz függővé. Az alkohol miatt szeretjük meg az ízét is. De az íze miatt nem szokik rá senki."
Mondtam én valaha is, hogy az alkohol nem számít? Természetesen így, együtt az igazi. Ne feledd, hogy miket jelöltem meg kedvenceimnek: röviditalok, magas alkohol százalékkal! Nem bor, meg sör, hanem ütős, zúzós cuccok. Különösen a rum. Az italok tüzes királynője, a latin temperamentum, a soha véget nem érő éjszakák....még most is csak szerelemmel tudok beszélni róla:) Imádtam a Dianás cukorkát, az igazi puncstortát. Ha belegondolok, még ma is erős a kísértés, de minden alkalommal azon vagyok, hogy ne adjam meg neki magam.
És egyre könnyebb nem megadni magam, mert dolgozik bennem az, hogy már megtapasztaltam, mihez vezet a gyengeség.
Ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni azt az ambivalenciát, amit a szeszes italokkal szemben érzek.

she_wolf 2017.01.03. 14:46:59

@she_wolf:
Én szóltam:)
Folyt. köv.:

Igen, az alkohol tesz függővé. De ezek szerint te nem vagy és nem voltál függő. (Itt van az a pont, ahol én különválasztom a szeszelgetőt a függőtől.) Tudod: fizika/kémia/biokémia.
Valószínűleg ebben rejlik a sikerességed is, hogy most minden vágyakozás nélkül tudsz létezni nélküle. Ez nagyon jó, örülök neki! Komolyan!

"Te visszasírsz egy olyan she_wolf-ot, akinek még semmi problémája nem volt a piával."
Nem biztos, hogy újra gyerek akarnék lenni a mai világban:) Mert akkor biztosan nem volt problémám az alkohollal.
A tiszta rumaromának szar az íze, savanykás:( Ja, és ki kell, hogy javítsalak, van benne alkohol. Igaz, hogy a kellő hatás eléréséhez jó adag kellene belőle, de az objektivitás kedvéért jó ha tudod, hogy gyereknek csak csínján az ilyen aromával készült édességekből!

"Szerinted, ha valaki megtér, akkor az új hitét úgy "fogadja el", hogy közben lázadozik ellene, feszt? Mert ha igen, akkor nem tért meg. Ha meg megtért, akkor nem lázadozik."
Megtérés? Bocs, de miről beszélsz? Azt hiszem, most kezdünk végzetesen távolodni egymástól:( Ugyanis ha nem lázadoznék, akkor innék.
Hit? Ráadásul új hit? Az absztinencia nem hit kérdése, hanem kőkemény próbatétel, napi szinten.

"A zöld szem helyett kék kéne, meg hasonlókra nem reagálok, ez számomra... ...mondjuk így: nem vitaalap."
Nagy kár. De leginkább kényelmes álláspont a részedről. Szerintem az lehet a háttérben, hogy tudod jól, hogy vannak dolgok, amelyeken nem változtathatsz akkor sem, ha megfeszülsz, mert a gondolat és az akaraterő kevés hozzá. És az élő szervezet bizony képes olyasmit produkálni, ami fölött nem bírsz csupán akaratlagos irányítással.
Ilyen például a függőség:)

Te engem elemezgetsz, az én személyiségemet boncolgatod, és olyan jegyekkel ruházol fel, olyan tulajdonságokat, motívációkat fogalmazol meg rólam, amilyennel rendelkezőnek látni akarsz engem. Nem mondom, bátor vagy!:) És ennek megfelelően nagy bakokat is lősz. De ez nem baj, ha Téged szórakoztat:)
Attól viszont intenélek, hogy a környezetemre nézve levont téves következtetéseidet deklaráld!

"Nagyon kényelmes körülmények között élhetsz, mert az okfejtéseidnek - úgy tűnik - a környezetedben nem tart tükröt senki.
Valószínűleg rád hagyják. Nem akarnak felbőszíteni.
Örülnek, hogy a piát hanyagolod. Azután meg gondolj, amit akarsz."

Azt hiszem, ez azért már egy pöttyel több, mint ami egy "beszélgessünk az alkoholról" témájú blogon belül megengedhető. Nem rólam szól ugyanis, hanem a családomat, és a környezetemben élőket jelzőzi!

"Meditálj. Jógázz. Tréningezz. Agykontroll. Ima. Önismeret. Tükör. Erős hit.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni."
Eltévedtél, ez nem én vagyok:) Másnak segíthet, és aki fogékony rá, annak hajrá, én köszi, nem kérem.
A meditálás, meg a lótuszülés nem az én világom, másképp vagyok huzalozva:) Próbáltam, de biztosan alkalmatlan vagyok a teljes ellazulásra. Az csak a zenében lehetséges a számomra. És zene alatt nem a szitár, hanem a gitár (jó kis Stratocaster, értő ujjakkal!), és a dob:)

"Sulykold, hogy egyedi, értékes, sok tapasztalattal rendelkező, önálló lény vagy, aki irányítja a sorsát. Növeld az önérzeted, az önértékelésed."
Nem kell sulykolnom, tudom, hogy így van. Meg azt is tudom, hogy néha marha jó lenne egy jéghideg vodka:)

"A tudatoddal minden rendben van, írod, de ha jönnek a kísértés gondolatai, akkor azok csak azért, mert "genetikai" eredetűek.
Így vagy "húrozva", írod, nem tehetsz róla."
Mutasd, hogy mikor és hol írtam ilyet?!
Nagyon tetszik, hogy tudósokat hazudtolsz meg, akik több évtizedes kutatómunkára megalapozottan publikálják az eredményeket, és mindezt úgy teríted a vállamra mintha én magam bújnék alá.
Magyarul: én vagyok hibás azért, amit Te nem értesz (mert összeegyeztethetlen az eddigi felfogásoddal).
Erre azért nem számítottam:(

Peace!

jeanvaljan52 2017.01.03. 16:18:47

@she_wolf:

Az a szót használtad, hogy huzalozva. Nem azt, hogy húrozva. Bocs.

Megtisztelsz, hogy felháborodsz néhány meglátásomon.
Tiszteletre méltó, hogy annyira ragaszkodsz a saját véleményedhez, hogy mondhatnak Neked bármit, Te elveted azt.
Ha azt mondom "A" az igaz, Te azt mondod nem, mert A negátja az igaz.
Ha azt mondom, hogy B, akkor nem, mert B negátja.

Ha mellettem élnél, biztosan rájönnél, hogy ez így azért kevés.
Erre mondtam, hogy túl jó dolgod van.
Én a helyedben gyanút fognék: nem lehet, hogy azért van mindig igazad, mert rád hagyják.

Hogy milyen volt a viszonyom az alkoholhoz, és milyen most, azt ne kérdőjelezd meg, kérlek. Nem ismétlem meg a részleteket, mert azt már biztosan unják az olvasóink.

Helyette annyit, hogy aki 43 évig dohányzott, az utolsó 10 évben napi két dobozzal, az nem volt függő? Majd ugyanez a valaki egyik percről a másikra leteszi a cigit, és azóta 6 éve egy szálat sem szívott el, az csak úgy volt lehetséges, szerinted, ha nem is volt függő?

Kedves Bloggerinánk elindította ezt a blogot azzal, hogy rájött, hogy a 3 év rendszeres italozása, az elfogadott definíciónknak megfelelően, veszélyes lehet a számára, ezért kiutat keres, beleértve az intézményes segítségek felkutatását is.

Rácsaptunk a témára, Te is, én is, de nem szabadna megfeledkeznünk, hogy mihez is kapcsolódnak, vagy kellene, hogy kapcsolódjanak a mi hozzászólásaink.

Én a blog témájánál próbáltam tartani a mondanivalómat.
Eddig úgy éreztem, hogy tudtam - a sok sallang duma mellett - pozitív tapasztalatokat is leírni.
Komolyan vettem a 24 éves leány (még mindig 24?) aggodalmát, az első perctől kezdve, és úgy éreztem, hogy az Ő 3 éves tapasztalatával szemben az én 33 évem tapasztalata - az italozás témakörében - némi hitelt ad a szavaimnak.
Amolyan elgondolkodtató dolgokról is próbáltam írni a hozzászólásaimban, de figyelve arra, hogy ötleteket is adjak másoknak, mégpedig előremutató módon.

Van kiút, mondom én, és ne féljetek, mondom én.
Optimizmus, optimizmus és optimizmus.
A Te horror történeteiddel szemben (amit én persze elhiszek Neked), én próbálom mutatni a lehetőségeket is. Nem azt sulykolom, hogy most már nincs más út, mint egy életen át szenvedni, vágyakozni a pia után. Mert ez szerintem nem igaz.
Ha tényleg csak ez az alternatíva létezne, akkor azt írnám mindenkinek, hogy függők, ne reménykedjetek! Igyatok inkább, ameddig bele nem haltok. Így legalább lesz még egy pár boldog évetek. Vagy hónapotok. Vagy hetetek. Nem számít, úgyis el lesztek tompulva. Las Vegas, végállomás.

Mert partra vetett halként élni, az úgyis szar dolog.

Nem ezt írom, mert tudom, hogy nem így van. Tudom. Megélem.

Erre most a nagy ellenkezésedben Te már azt találod a fejemhez vágni, hogy akkor én nem is vagyok-voltam függő.

Tudod, mit. Legyen meg a Te akaratod. Nem vitatkozom Veled.

De tetszik Neked, vagy sem, nem fogom a 24 éves leányt presszionálni, mint Te, hogy rohanjon orvoshoz.

Helyette gratulálok neki, amiért ilyen jó témát talált, és ilyen jól megfogta, immár több nézőpontból is.
Kedvelni és tisztelni fogom őt ezért blogért. Látatlanban is kedvelni, akár a józan úton jár, egyre alaposabb meggyőződéssel, akár lelép róla néha, egy kicsit.

De szurkolok, hogy a Józanakaroklenni úton járjon inkább, minél több követőjével együtt.

she_wolf 2017.01.03. 17:41:20

@jeanvaljan52:

Egyetlen dolgon háborodtam fel (és most sincs másként): a családtagjaim, és a környezetem minősítésén, amibe úgy fogtál bele, hogy nem ismered sem őket, sem a hozzám fűződő viszonyukat.
Úgy gondolom, hogy ez jogos a részemről.

Ami engem és a függőségemet illeti, kezdettől ugyanazt mondom. Nem azért, mert makacs vagyok, hanem azért, mert ez az igazság, és ebben a formában.
És a környezetemre (a férjemre pláne!) nem az a jellemző, hogy "hagyjuk a kis hülyére, hadd mondja a magáét, csak nekem legyen nyugtom". Mégis honnan veszel ilyesmit?
Persze, hogy ezen felháborodom!

A nikotinfüggőség és az alkoholfüggőség között különbség van, jelentős! A nikotin jóval addiktívabb szer, és mivel nincsenek másokban taszítást, undort vagy félelmet keltő hatások, a társadalom számára elfogadhatóbb, mint az alkoholfüggők magatartása, és szokásai.
Az alkoholfüggők hamarabb kidőlnek a sorból, mert nagyobb rombolást végez bennü(n)k a cucc.
Próbáljunk meg minden dolgot a maga helyén kezelni!:)
De ezen tényleg nem érdemes tovább időzni, mert nem visz sehová, csak a rengetegbe, ahol jól eltévedünk magunkban (Te is!):)

Hogy jót is írjak -és ne csak Neked- az optimizmusról: előre visz, és a legtutibb dolog, ha a függő, vagy az arra hajlamos ember más irányban nyit, és örömöt lel olyan dolgokban, amik eddig homályban maradtak előtte az alkohol mindenre rátelepedése miatt.
Te alaposan félreértettél, ha a "horror történeteim" ilyen üzenetet ülepítettek le Benned. Hiszen pont arról írok, hogy nem törvényszerű, hogy bekövetkezik minden rossz, hanem azt, hogy az esélyét se adjuk meg a lehetőségnek! Ismerjük meg magunkat, és éljünk mindazon jó adottságunkkal, amikkel születtünk, és amelyekre szert tettünk. Töltsük ki az életünket jó dolgokkal!
És ha valakiben felmerül, hogy bármilyen téren a tolerálhatónál erősebben dogozik benne valami, vágja el a kiteljesedés útját!
Mint ahogy ezt a poszter teszi, aki 24 évesen, 3 év tapasztalat után egyre biztosabb abbéli hitében, hogy hajlamos valamilyen függőségre.
Kapott emiatt hideget-meleget, némelyek addig is elmentek, hogy kis híján csúfot űztek belőle:(
(A törölt hozzászólásokat inkább nem is említeném.)

"De tetszik Neked, vagy sem, nem fogom a 24 éves leányt presszionálni, mint Te, hogy rohanjon orvoshoz."

Én sem szándékozom nyomást gyakorolni rá. Nem anyám, nem gyerekem, nem a gyámságom alá rendelt.
Véleményt mondtam. Ahogy Te is. Nagykorú, szavazati joga van, esze a helyén, majd eldönti ő, hogy mit tesz:)

nem várt fordulat 2017.01.04. 19:31:38

Hát, ez a beszámolóm kicsit csúszni fog, ígérem januárban meglesz :)

Sok bepótolni valóm maradt, és egy lélegzetre akarom megírni, márpedig nem lesz rövid. Valamelyik hétvégén fogom elkészíteni.

nem várt fordulat 2017.01.04. 19:38:25

@she_wolf: kölyökpezsgő, alkoholmentes sör. NEM.

Nekem legalább is. A múltkor a dohányboltban körbenéztem, a kólákon, energiaitalokon teljesen keresztülnéztem, de 80% -ban alkohol, sör / bor / tömény volt mindenhol.

Megakadt a szemem egy percre, de nem a vágytól, hanem a szomorúságtól, hogy ezt ennyire tolják, ennyire szem előtt van. Nem volt vágy, és ugyanúgy néztem rajta keresztül. Ne legyenek illúzióink, nyilván a napi 3x0,5 rivotriltól.

De én hiszek benne, hogy ha az ember megtalálja az okát, ami miatt ivásra adta a fejét, és azt rendbe tudja tenni, idővel teljes életet, szabad életet, ahogy te mondtad tud élni.

Szóval én, talán már írtam, szuper alkoholmentes gyümölcsleves koktélokat fogok készíteni, az illúzióját sem akarom a pezsgőnek vagy a sörnek. Most épp fröccsözöm, de csak mert az almalé tömény magában, így kis szóda is került bele.

Na majd ezt visszaolvasom egy év múlva :)

she_wolf 2017.01.04. 21:18:53

@nem várt fordulat:
A pezsgő nem tartozott a kedvenceim közé. Akkor ittam, ha olyan társasági összejövetel volt, ahol valamilyen apropóból azt szolgáltak fel, vagy az illendőség megkívánta, hogy azt igyam.
Ezek jellemzően a születésnapok, évfordulók, avatók, Szilveszter, töktudja.
Meg a vége felé akkor, ha már feltúrtam az egész lakást, és sehol semmit nem találtam, csak a pinyóban/garázsban évek óta ott dekkoló, akármire kapott ajándék pezsgőt, vagy bort. Mert akkor már mindegy volt.
A kölyökpezsgőt üdítőként szeretem:)
Sört nem, alkoholmenteset páne nem. Egyébként érdekes, hogy a sör alkoholelvonásban sem érdekelt.
Ahogy sokan nem értik, hogy mit lehet az alkohol ízén szeretni, úgy én sem értem, hogy mit lehet a nekem keserű sörön szeretni.

De amit pedzegetsz a 18-as karikás helyekről, az valóban így igaz. Valószínűnek tartom, hogy ez azért van, mert dohányárut eleve csak felnőtt vásárolhatna a kijelölt "szakboltokban", és egyrészt a boltosnak is meg kell élni valamiből, másrészt a tiltott kategóriájú cuccok egy helyen lehetnének koncentráltan.
Ha annyira az emberek egészsége lenne fontos a mindenkori kormánynak, mint ahogy azt hipokrita módon hangoztatják, akkor meg lehetne valósítani, hogy egészségre káros, és csak felnőttek által vásárolható árucikkeket csak nagykorúak boltjában lehessen kapni. Csak ugye tudjuk, hogy ez nem így van.

Az energiaitalt egyébként szintén korhatárhoz kötném, nem tudom, hogy jelenleg mi a helyzet ezzel, nem néztem utána.
Volt időszak, amikor a melóhelyen csak az tartotta bennünk a lelket, mert egyébként csak hált volna bennünk:)

A vágy... tegnap megint elkapott:) A férjem plexit ragasztott kloroformmal, előtte alkohollal zsírtalanított. Megéreztem, de megint győztem:P)
Vicc, de ha az alkohol szagát megérzem, nyelési reflexet vált ki belőlem. És látom magam előtt, hogy fűszoknyácskában, kókuszdióhéj alá rejtett keblekkel lejtek a Karib-tenger partján, ajkaimra tapadt rumos üveggel:D
Hát nem kész diliház? De!:)
Viszont már ennyiben is maradok magammal, no risk!
Mással élvezkedem, most pl. a Stratovarius-szal:) Jó kis muzsika ez (is):)
Nagyon várom már a beszámolódat!:)

she_wolf 2017.01.07. 12:09:44

Hajnalban belefutottam egy ismeretterjesztő filmbe, ami az alkoholról szólt.
Egy testvérpár által végzett, ellenőrzött kísérlet volt, azt a kérdést feszegetve, hogy melyik ivási mód hogyan hat a szervezetre, milyen károsodásokat okoz.
A konklúzió érdekesre sikeredett, mert az lett a vége, hogy teljesen mindegy, hogy rohamivó, vagy moderált ivó valaki, a korábban felállított standard nem állja meg a helyét a mennyiségek tekintetében.
Azoknak ajánlom, akik érdekességként érdekel a dolog, és szigorúan csak orvostudományos szempontból az adatokra kíváncsiak.
A filmben nincs szó motívációról, vagy szociológiai elemzésről, száraz anyag. Számomra érdekes volt, és talán pontosan azért, mert nem pszichésen közelít az alkoholfogyasztáshoz, hanem mértékegységekkel, és pontos definíciókkal.

A film címe: "A ROHAMIVÁS VESZÉLYEI", sugárzási hely és időpontok alant:

Szombat
BBC Earth HD - 01.07. 18:45
BBC Earth - 01.07. 18:45

Vasárnap
BBC Earth - 01.08. 00:45
BBC Earth HD - 01.08. 00:45

Hétfő
BBC Earth HD - 01.09. 08:30
BBC Earth - 01.09. 08:30

(Hiányzik a poszter!:()

jeanvaljan52 2017.01.08. 12:02:09

@she_wolf:

Már korábban is meg akartalak kérdezni, hogy a polyneuropathiád nem azoktól a gyógyszerektől alakult ki, amelyeket akkor kaptál, amikor abbahagytad az ivást?
Tehát nem közvetlenül az alkoholtól - attól csak közvetetten -, hanem a leállás kezelésének gyógyszereitől?
Mivel azt írtad korábban, hogy ez a betegséged csak azt követően másfél hónappal keletkezett, mint az italozás abbahagyásának az időpontja.
Tehát volt az alkohol, majd a gyógyszeres kezelések, majd a polyneuropathia.
Ezért ma már honnan lehet azt tudni, hogy csak az alkoholnak volt/van köze a problémádhoz?

Az orvosi szakirodalom emlegeti az alkoholt is kiváltó okként, de emlegeti a gyógyszerek mellékhatásait is.

Ezekből gyűjtöttem.
Az események sorrendje: 1. alkoholizálás, 2. az alkohol megvonása, 3. a megvonás kezelése gyógyszerekkel, 4. végül a kialakult betegségek.

"1. és 2. A delírium tremens a hosszú idejű és nagymértékű alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után alakul ki az alkoholbetegek kb. 15%-ában. Lefolyása során különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri- és testi tünetek alakulnak ki. Zavartság, görcsrohamok, alvászavar, magas vérnyomás, láz, nyugtalanság, hallucináció, szorongás, szapora szívműködés, érzékcsalódások, gondolkodászavar, durva hullámú végtagremegés, erőteljes izzadás.

3. Kezelése:
A fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység csökkentésére ma főként a benzodiazepin készítményeket alkalmazzák. Alkoholmegvonási alkalmi, esetleg halmozódó epilepsziás rosszullétek jelentkezése esetén antiepileptikumokat (pl. karbamazepint) is használnak.

4. Gyógyszerek indukálta polyneuropathia:
Sok cytostaticum (különösen a vincristin és a cisplatin) okozhat peripheriás neuropathiát.
Nitrofurantoin és isonicotinsav hydrazid (INH) kiváltotta polyneuropathia viszonylag gyakori.
A disulfiram is válthat ki neuropathiát.
A nagy mennyiségű pyridoxin (B6vitamin) is okozhat (döntően sensoros panaszok formájában) neuropathiát. Ez komoly diagnosztikus problémát is okozhat, mivel polyneuropathiában szenvedő betegek részére B vitamint írnak fel, figyelmen kívül hagyva a specifikus kóreredetet.
Az okok között szerepel a chloramphenicol, a clioquinol, a dapsona metronidazol, egyes antiarrhytmiásgyógyszerek (amiodaron, propafenon), az ethionamid, a glutethimid, a hydralazin és a chlorprothixen.
Polyneuropathiát okozhatnak az újabban használt statinok és az antiretroviralis zalcitabin.
A polyneuropathiát valamilyen altatószer, nyugtató vagy fájdalomcsillapító mellékhatása is kiválthatja."
....

A fenti idézetek is vannak olyan hitelesek, mint azok a definíciókról szóló linkek, amelyeket ajánlottál nekem.

Szóval, csak kíváncsi vagyok. Mivel az én Nóbel díjas elixíremet, melyet az italozás fokozatos abbahagyására találtam fel (mézes bor, illetve szinte már boros méz) Te elvetetted.
Gondolom, az "íze miatt". Pedig az nem jár semmilyen mellékhatással, mint egyes gyógyszerek.

she_wolf 2017.01.09. 17:25:02

Köszönöm az idődet, és a gondolataidat!:)
Ha nagyon röviden akarnék válaszolni, akkor azt írnám, hogy: Ha a kutya nem sz...na, szétdurranna."
Ez kulturált formában így hangzik: ha nem ittam volna, nem váltam volna alkoholistává, és kapásból két legyet ütöttem volna egy csapásra, mert akkor sem az alkohol fogyasztása, sem a gyógyszerek szedése nyomán nem alakul ki a betegség.
De ami történt, megtörtént.

Némileg hosszabban: természetesen nem zárható ki, hogy akár gyógyszer mellékhatásaként is kialakulhatott a PNP.
Időrendbe tetted az eseményeket, amit annyiban bonyolítanék meg, hogy kis mértékű zsibbadást már jóval korábban is éreztem, de egyrészt voltak ennél aggasztóbb tüneteim is, másrészt nem zavart annyira, hogy jelentőséget tulajdonítsak neki, hiszen csak az ujjvégekről volt szó, ami ráadásul fel sem tűnt mindig. Ez az én hibám.

Megemlítettél néhány hatóanyagot, amiknek most utánanéztem.
Benzodiazepin készítményt soha nem szedtem, karbamazepint azonban igen, de csak rövid ideig. A többi hatóanyaggal kapcsolatban elmondható, hogy nem volt olyan betegségem, amire olyan gyógyszert kellett volna szednem, amelyekben azok fellelhetők.
A gyógyszereket alapvetően jól kezeli a szervezetem, nincs sem gyógyszerallergiám, és olyasmi sem fordult még elő, hogy egy gyógyszerrről kezelés közben mellékhatás jelentkezése miatt át kellett volna állni egy másikra.

(Egyszer lépre ment a házirovos: emelkedett húgysavszintre Milurit tablettát írt fel, és elkezdett ragyásodni az arcom. Rögvest be is karcolta a dokumentációmba, hogy allergiás vagyok rá. Én meg meglepődtem:) Nekiálltam kísérletezni, és kiderült, hogy nem a gyógyszerre voltam allergiás, hanem akkor váltottam arckrémet (mert a megszokottat sokáig nem kaptam sehol), és az okozta a ragyákat:) Az már a doki sara, hogy csak nagy sokára került ki a gépből az allergiára figyelmeztető megjegyzés, viszont a legutóbbi látogatásomkor már megint ott virított a papíromon:)

Én úgy hiszem, hogy a polyneuropátiám oka az alkohol, a jelenlegi állapotomhoz pedig az vezetett, hogy későn kezdtünk el bármit is tenni vele:(
És akár az alkohol, akár esetleg gyógyszer mellékhatása okozta, én azt javasolnám az alkoholizmusba csúszó embernek, hogy hagyja maga mögött az alkoholt már csak az ilyen folyományok megelőzése érdekében is!

És van még valami, amit nem szabad elfelejteni, amikor a gyógyszerekről van szó: nem szabad minden hajfájásra rögtön bogyókat bekapkodni, mert rengeteget árthatunk vele magunknak. De olyan is előfordul, amikor nincs idő vagy lehetőség mérlegelni, és gyógyszerrel kell megtámogatni a szervezetet, mert különben bekrepál:(
Nálam bárhogy is alakult, a mostani állapotomért én vagyok felelős. Ez nem önostorozás, hanem tény.

nem várt fordulat 2017.01.11. 20:30:31

Na, én ma egy halom gyógyszerrel tértem haza (kettő az agyamra), illetve -1 mert azt németországból kell berendelni, erről is írok majd, +magnézium (11 dobozzal???), és egy doboz D vitamin.

Kell vennem kis gyógyszeres dobozkát :)

Tourett, ADHD pipa, kvázi nem termeli, szarul kezeli az agyam a dopamint, (önjutalmazás, boldogság érzet, figyelem, motíváció), ezért habzsolok, piát, cigit, spanglit, Most nincs pia, helyette a napi 300g pilóta keksz, almalés üdítő (cukor = dopamin).

Szóval nem véletlen volt az a mérhetetlen menniségű ivás. Idő közben kiderült, hogy van pajzsmirigy problémám is, érdekes, mert a nyári labor alapján még nem volt, úgy hogy újra labor, és májenzimek, pajzsmirigy mérés.

A vendégposzt várat magára, ne aggódjatok, nem koptak el az emlékek, mint ha tegnap történt volna. Ennek az az oka, hogy nem lesz rövid, nagyon nem, és egy szuszra szeretném megírni,

De kurva jó érzés egész éjszaka mélyen aludni, (álmodni persze álmodom), reggel nem büdös szájjal kómásan felkelni megfeszült izmokkal, szorongással, hányás nélkül, és csak ma elintéztem 5 olyan dolgot, amit 1.5 hónapja kb. fél év lett volna.

she_wolf 2017.01.12. 08:23:32

@nem várt fordulat:
Vártalak:)
Örülök is a fejleményeknek, meg nem is. Örülök, mert úgy tűnik, hogy egy átfogó, alapos kivizsgálásban részesültél. Nem örülök, mert amint írod is, bővült a bajaid listája:(
A cukorfogyasztás is necces tud lenni (de hát mi nem?), mert ha csak a legkézenfekvőbb hatását (súlytöbblet) nézzük, az is életmódváltást igényel.
A cukorpótló nem tudom, hogy milyen hatással van (van-e?) a dopaminra, de ha jól tudom, kegyszer formájában pótolható, szabályozható. Igaz, nagyon macerás, tekintve az egyéb betegsége(i)det:(

Az utolsó bekezdésed miatt viszont nagyon érdemes volt bekukkantanom ma ide!:)
A másik dolog ami visszatart az ivástól a félelmen túl, az az, amiről írtál: tényleg marha jó érzés józannak lenni! Tiszta fejjel ébredni, a feladatokra koncentrálni. A valódi, és előrevivő feladatokra, ami most már nem az, hogy hogy osszam be úgy az itthoni cefrét, hogy reggelre azért még maradjon józanító adag, amitől kiegyenesedem.
Jó érzés, hogy nem zselébe ragadtan létezem, hanem élek!:)
További sikereket, és én továbbra is várom a posztodat!;)
(Mi az a kegyszer, amit kintről kell rendelni, és itthon miért nincs?)

józanakaroklenni 2017.01.12. 08:26:01

@nem várt fordulat: Ezt nagyon át tudom élni :)
Ma szabin vagyok - úgyhogy amúgy nekiállok posztot is írni - de 7-kor keltem, kv-zok, hallgatom a rádiót, friss vagyok, pörgök... tényleg király érzés.

nem várt fordulat 2017.01.12. 09:59:14

@she_wolf: Nekem nem jó a cukorpótló. Nem a cukorról van szó.

Sajnos, ez biológia dolog. Van egy receptor az agyban, ami az impulzus kontrollért felelős. Nálam ez van tönkre menve, vagy nem fejlődött ki rendesen. Ez az ADHD egy elég összetett dolog. Se a gáz, se a fék nem jó az agyamban.

Ha iszom, akkor ugye az még jobban oldja a kontrollt, ezért vertem szét pl. a lakásom dühömbe, több egér, billentyűzet, monitor bánta már ezt, ütöttem akkorát a falba, hogy eltört a kezem, rúgtam bele akkorát, hogy eltört a lábam.

Mindegy, ha nem cukor, akkor alkohol, ha egyik sem, láncdohány, valami mindenképp kívülről, hiszen belül a dopamin nem termelődik.

És nem bővült a bajaim listája, pont ez benne a remek, hanem ez már gyerekkortól megvan, és hidd el, pokol az ember élete, ami az agyában megy. Szín józanul is. Mindent elhagyok, félbehagyok, nem tudok bánni a pénzzel, állandóan szól a zene a fejembe, rengeteg energiát elvesz a tourette.

Ha 20 év ott tartott volna ez a terület, ahol most, akkor és akkor el van ez kapva, ne adj isten gyerekkorban, akkor fix, hogy egész másképp alakul az életem. Nekem ez hála, öröm, hogy úgy néz ki, végre van végleges megoldás ezekre.

Egyedül a pajzsmirigyet nem értem, fél év alatt, hogyan mehetett így el. Mindegy, foglalok is labor időpontot, én is kíváncsi vagyok, hogy az 1222 GGT-ből mi lett egy hónap alatt, illetve a másik kettővel is.

she_wolf 2017.01.12. 10:40:45

@nem várt fordulat:
Igen, azért írtam, hogy nem tudom, hogy a cukorpótló beleszólhat-e ebbe, nem vagyok járatos benne. De van a környezetemben nem túl közeli ismerős, akiről tudom, hogy Dopamint szed, mert szabályozni kell valahogy. Ő sem egy egyszerű eset:(

A pajzsmirigyre értettem, hogy bővül a bajaid listája, hiszen erről nem írhattál korábban, mert még Te sem tudtál róla.
Mintha nem lenne elég a már korábbról ismertekkel is elég nehézséged...
Bárhogy is, én nagyon örülök, hogy a sok istenverés ellenére is így állsz hozzá, és átjön a soraidon a tenni akarás!

Az orvostudomány folyamatosan és exponenciálisan fejlődik, és ezt pontosan a magad példáján keresztül láthatod (20 éve vs. most.
Tartom magam ahhoz, amit már korábban megfogalmaztam magamban: az emberi test tökéletes konstrukció, tökéletlen kivitelezésben. A "hibákat" pedig folyamatosan javítjuk annak ellenére, hogy nem is ismerjük teljes egészében a szerkezet működését. (Ld.: agy működése)
Ez ad nekem elegendő optimizmust a mindennapok túléléséhez.
Szerintem tarts velem!;)

(Ha posztolsz, megemlíted a májenzimeket, hogy hogy alakultak ennyi idő után? Azt pedig remélem, hogy a pajzsmirigyed nem kavar nagyon be.)

she_wolf 2017.01.12. 10:41:47

@józanakaroklenni:
Hiányoltalak ám!:)
Ezek szerint jól vagy, és én ennek nagyon örülök!

VWanda (törölt) 2017.01.12. 12:36:16

@nem várt fordulat:
Jól fog alakulni. Hidd el.
A pajzsmirigy problémánál nem mindegy hogy mi, alul-vagy felülműködés, nekem centrális alulműködésem van 20 éve, az orvosok csak pislognak, mert nem tudják a kezelését, én már nagyjából (???) tudom és nem akarok neki túl nagy jelentőséget tulajdonítani és Neked is ezt ajánlom. Hormonpótlásos gyógyszert minél kevesebbet és van rá diéta-életmód-váltás, de ezzel nem szeretnélek terhelni, mert nem ez az elsődleges feladat.
A D vitamint csak nagy mennyiségben (napi 5000 NE ) érdemes szedni, legalábbis télen, (nyáron csak akkor nem, ha sokat tudsz napon lenni), mellé nélkülözhetetlen a magnézium és a K2 vitamin. (Ez utóbbiakat nézd meg légyszi a Tények-tévhitek oldalon, nagyon fontos infók)
Az orvosok részéről az is segítség lenne, hogy a Pilóta-keksz fűggőség maradjon el, de nyilván ez is idő kérdése :(
Drukkolás :))

she_wolf 2017.01.13. 07:51:52

@jeanvaljan52:
Bocs, egy kis kiegészítés az előzőhöz, mert lemaradt:
"A nagy mennyiségű pyridoxin (B6vitamin) is okozhat (döntően sensoros panaszok formájában) neuropathiát."
Írtad.
A B6 kell a B12 beépüléhez, és a B3 képződéséhez is. Tabletta formájában nem adagolható túl előírt dózis szedése során, mivel vízoldékony, tehát a felesleg ürül.
Injekcióban lórúgás adagban + mellette az étkezések alkalmával bevitt B6 viszont biztosan okozhat idegkárosodást -gondolom én:)
A disulfiram is kimaradt:) Írtak nekem Antaethylt. A férjem kiváltotta, és hazahozta. Én meg elolvastam a betegtájékoztatót, és egy cifra kiszólás után közöltem a férjemmel, hogyha a bogyó árát inkább magára költötte volna, jobban jártunk volna mindketten:)

(Ez csak azért ugrott be most hirtelen, mert az újabb poszt alá írt valaki a B komplexről, és sejlett, hogy Te is megemlítetted a B6-ot, mint neuropátiát okozni képes vitamint.)