Az egyik leggyakrabban felmerülő téma a blogon, és sokan kértétek is, hogy írjak róla, de bevallom őszintén húztam, amíg lehetett, mert nem vagyok benne annyira érintett.
De most összeszedtem magam, a gondolataim, a tapasztalatom, és megírom:
Volt már egy olyan poszt, hogy mi az, amit NE tegyél, ha valakid alkoholista.
Fordítsuk meg.
Mit tegyél?
Itt alapvetően két csoportra bontanám az eseteket:
Az egyik, amikor a függő beismeri, hogy problémája van, és valóban szeretne leszokni, valóban segítséget kér.
A másik eset ugyebár – ez a nehezebb – mikor teljes tagadásban él.
Mielőtt bármit is tennél: alaposan gondold végig, valóban alkoholista-e az illető. Segítek: ha ezt annyiból vontad le, hogy meccsnézéshez le szokott gurítani két sört, én óvatos lennék.
Szóval:
1.eset
Beismeri, hogy gond van, szeretné, hogy vége legyen, talán még teljesen konkrétan kérte is a segítséged.
Csodálatos, innen könnyebben vezet felfelé az út.
a, Ne igyál alkoholt!
Elhiszem, hogy szívesen innál egy pohár vörösbort a vacsora mellé, de ne tedd meg. Tudom, hogy ez a legnagyobb elhatározást is könnyen megrengeti. Ahányszor hazamegyek, apukám és a párja minden este borozgatnak az orrom előtt – noha apukám tudja, hogy mi a helyzet velem – és mit ne mondjak, nem könnyíti meg az életem.
Bírd ki, hogy nem iszol. Ha nem bírod ki, érdemes abba is nagyon mélyen belegondolni, hogy miért nem bírod ki.
Ja, és vele együtt se igyál. Úgy meg főleg ne.
b, Ne csesztesd, ne ellenőrizgesd
Elképzelni sem tudnék megalázóbbat, mintha valaki állandóan azt lesné, vajon ittam-e?
Hallottam tőletek igen erős storykat begolyózott feleségekről, akik minden reggel körbenyitogatták a szekrényeket, hogy vajon van-e bennük újonnan odakerült üres üveg.
NE!
Jelenleg bízik benned, szeretné, ha segítenél neki. Az, hogy botlik – én is botlottam ugyebár – benne van a storyban. De ne „játszd el a bizalmát”. (Értem én, hogy ez hülyén hangzik ebben a kontextusban, nem kell bekommentelni :) )
Ne kérdezgesd, hogy ivott-e, miért ivott, hol ivott, merre ivott, mennyit ivott, amíg nem adott erre alapos okot.
Ne érezze úgy, hogy ő most a rossz gyerek, aki büntetésben van, és ellenőrzik a jegyeit.
c, Beszélgessetek
Ne érezzétek úgy, hogy ez valami tabu téma, amit ki sem mondunk, mert akkor nem létezik.
Nyugodtan – persze ne menjen át az előbb említett csesztetésbe – beszélgess vele. Minél inkább azt érzi, hogy veled bármikor beszélhet erről, annál inkább célegyenesben vagy.
d, Kicsit hunyd le a szemed, nyeld le a békát
A hangsúly a „kicsit”-en van, de tényleg kicsit légy most megértőbb vele ebben az időszakban. Biztos vagyok benne, hogy volt, vagy lesz neked is nehezebb időszakod, amikor a körülötted lévők kényszerülnek egy kis áldozatot hozni. Az, ha azonnal elkezdesz vele mindenért veszekedni, ha a fejéhez vágsz dolgokat, nem segít. Nem, hogy rajta, de még rajtad se
e, Érdekeljenek a miértek
Nem nagyon tudok róla, hogy boldog, kiegyensúlyozott emberek gyakran válnának alkoholistává. Próbáld meg megtudni, mi az oka annak, hogy most iszik. Mi zajlik benne. Miért érzi úgy, hogy szüksége van az alkoholra az életében.
Ameddig ezt nem tudod, csak tüzet oltasz.
f, Szervezz alkoholmentes programokat
A barátaim is tudják, mi a helyzet velem, és amit azóta tesznek, az hatalmas segítség: állandóan közös, szigorúan alkoholmentes programokat szerveznek.
Van közös érdeklődési körötök?
Közös hobbi, közös szenvedély?
Mozduljatok ki : irány a mozi, irány a hegyekbe kirándulni, irány közösen sportolni, irány megnézni egy kiállítást, bármi.
Ha nincs közös hobbitok, majd lesz.
Csak irány kifelé a lakásból!
Ez fontos, az elején mindenképpen olyan programokat szervezz csak, amelyek azzal járnak, hogy EL KELL HAGYNI A LAKÁST!
g, Tanulj, tanulj tanulj!
Ismerd meg az „ellenséget”, és soha ne nézd hülyének.
Ismerd meg az alkoholizmust, felejtsd el az előítéleteket, és tanulj róla. (pl olvasd a blogom, vagy a témába vágó könyveket, sok van.)
Tudd, hogy mi zajlik egy alkoholistában alapvetően, nem vagyunk ám annyira különbözőek.
h, Ne bízz vakon
Meghathat, hogy eléd áll, bevallja, és segítséget kér, de azt hiszem sok alkoholos családban tele van már a padlás az ígéretekkel.
Ez talán kicsit üti, amit eddig írtam, de próbálok érthetően fogalmazni:
Ha én, mint alkoholista, azt érezném, hogy állandóan ellenőrizve, meg csesztetve vagyok, biztos, hogy bezárkóznék, és pont az ellenkező hatást váltaná ki belőlem.
Ha viszont túl nagy teret engednél nekem, biztos, hogy egy idő után elengedném magam.
Kellenek „szabályok”, kell a rendszeresség, és kell 1 bizonyos fokú rendet tartani. Kell a bizalom is, de nem vakon.
Pl ha lehet, most ne küld le egyedül a boltba, mert a kabátja alatt valószínűleg lesz egy üveg dugi-bor, vagy a bolt és a lakás között lecsap egy olyan kisüveges akármit, de ne is piríts rá percenként, hogy hova dugta az üveget.
i, Legyen határ
Lehetsz, sőt légy megértő. Segíts. Ne add fel azonnal. Bízz. Tarts ki. Köss kompromisszumot. De ne örökké.
Van az a pont, ahol már kevés az, hogy te teszel, ha a másik pedig semmit sem csinál. Ez két emberes játszma.
Eljöhet az a pont, ahol a másik vissza fog élni a jó szíveddel, és átcsap az egész egy undorító játszmába.
Van az a pont, ahol csomagolj be a kis gurulós bőröndödbe, és hagyd ott a p…csába.
2. eset
Ez tényleg nagyon nehéz, és sok okosat nem is nagyon lehet mondani róla. Van egy rokonom, aki ilyen tagadásban van: reggel már úgy kel, hogy józanra kell innia magát, de már 3 feles elég neki, hogy azt se tudja, milyen rendezvényen van.
Ő úgy gondolja, az ő ivásával semmi gond nincs, mert "a magyar ember az iszik."
Megsértődik, támad, ismerjük ezt.
Őszinte leszek: én biztos vagyok benne, hogy ebben a storyban létezik olyan, hogy „reménytelen eset”.
Nyilván kezd azzal, hogy finoman beszélsz vele, és elmondod neki, hogy nem biztos, hogy normális, amit csinál.
Jó esetben elismeri, de valószerűbb, hogy megsértődik.
És itt kezdődik el a játszma, ami leginkább róla szól.
Te persze próbálkozol, és próbálkozz is, de ne örökké.
Én azt gondolom, hogy a legjobb, amit tehetsz, hogy kivonod magad belőle.
Hiszen adott esetben – főleg, ha a párodról van szó – te vagy a játszma középpontja, ő pedig lássuk be, azon lovagol, hogy te aggódsz, féltesz, rajongsz.
Az egyik lehetséges „gyógyír” (nagyon sok idézőjelet képzeljetek ide) az alkoholizmusra szerintem alapvetően a félelem, a mélypont: a legtöbb „leszokós” storyban ez történik: eljut az illető egy olyan pontra, ahol – szerencsés esetben – a fejéhez kap, és tényleg, őszintén változni, változtatni akar.
Elhagyja a párja, szóba sem áll vele a kislánya, rohadt sok adósságot halmoz fel, elveszíti a munkáját, kirakják a lakásából, súlyosan megromlik az egészsége, és sorolhatnám még itt napestig.
Ha kiveszed magad az egyenletből, talán a fejéhez kap.
Ha pedig nem kap a fejéhez, hidd el, amúgy sem akarod végignézni. Mert igenis vannak reménytelen esetek, de az ebben az esetben Ő az, és nem te.
Összefoglalva: egy sor dolgot tehetsz a szerettedért, aki alkoholproblémával küzd. Menj is végig ezeken, mert szerencsére nagyon sok pozitív példa van előttünk.
De ne feledkezz meg magadról: ha csak adsz és adsz, de semmit nem kapsz vissza, ha semmi igyekezet nincs a másik oldalról, ha semmi nem használ, értsd meg, hogy ez nem a te hibád.
Egyáltalán nem a te hibád, és nem vagy érte felelős.
És ahogy már egy korábbi bejegyzésben is írtam:
„Van az a pont, ahol rá kell csapni az asztalra, és ott kell hagyni minket a francba!”
Az utolsó 100 komment: