Miért nem tudunk már mit kezdeni 1 millió alkoholistával?
2016. december 25. írta: józanakaroklenni

Miért nem tudunk már mit kezdeni 1 millió alkoholistával?

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Szeretnék nem inni. Ennek minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

[azótaseittam]

Mert nem is akarunk.

Időnként a fejembe ötlik a kérdés, hogy ha „Zacherosan” fogalmazva egymillió alkoholista országa vagyunk – véleményem szerint ez túlzó szám, de a lényeg, hogy marha sokan vagyunk – akkor miért nem történik VALAMI, ami kezeli ezt az elképesztő nagyságú problémát?

alcoholism-2-500x333.jpg

Vegyük például Portugáliát. Ez ugyan droggal kapcsolatos példa, de nagyon jól megmutatja, milyen, ha a „rendszer” jól áll a problémához:

1999-t írunk, Portugáliában bitang sokan drogoznak.

A törvény bünteti, a drogosokat megbélyegzik, megbüntetik, meglincselik, épp csak keresztre nem feszítik, akár csak kishazánkban.

Mert ettől ugyebár majd jól megijednek, és ennek akkora visszatartó ereje lesz, hogy csak na!

Persze épp az ellenkező hatást éri el ez minden országban: a drogosok bujkálnak, egymásnak adogatják a tűt, ha pedig baj van, nem mernek mentőt hívni, mert a mentőkkel együtt jön a másik színű villogó autó is.

Portugália viszont – velünk ellentétben – egy intelligens ország.

Ők ugyanis 19-re még lapot kértek, és azt mondták: oké, akkor ne büntessük őket. Ellenben azt a pénzt, amit eddig erre fordítottunk, fordítsuk prevencióra, az ártalmak csökkentésére, a függők kezelésére, illetve a társadalomba való visszailleszkedésükre.

Tiszta utópia magyarként ilyet olvasni, nem?

Mondanom sem kell, a módszer tényleg hatásos volt.

Mi a helyzet itthon?

Szinte nincs olyan ember, aki közvetlenül, vagy közvetetten ne lenne érintett a problémában.

És mégsem történik semmi.

Alapvetően 3 probléma van ezzel szerintem, és amíg ezzel a hárommal nem kezdünk valamit, semmi nem fog változni:

1, A sztereotípiák

t1larg_marian_wethouse_cnn.jpg

Ez talán a legkárosabb.

Nem is tudjuk, mi az, hogy valaki alkoholista. Nem tudjuk, kik az alkoholisták.

Alkottunk itt a blogon egy definíciót, amit nagyjából el is fogadott mindenki, aki olvassa az írásaimat. („Az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése, és elfogyasztása olyan mértékben a fontossági sorrend elejére került, hogy az már teljesen átalakította az életét.”)

De ettől még nincs egy reális képünk itt Magyarországon arról, hogy mi is pontosan az alkoholizmus, és kik is a valódi érintettek.

És higgyétek el, ha valakinek erről van tapasztalata, az én vagyok.

Itt vagyok 24 évesen, normális vagyok, ápolt vagyok, jól öltözködöm, jól élek: sosem gondolnád rólam, hogy ilyen problémáim vannak.

Bárkinek előadom ezt – itt jellemzően eü dolgozókra gondolok persze – furcsán néznek rám.

Itt a blogon is hetente „győzködnöm” kell valakit, hogy de, én igenis alkoholista vagyok. Mintha ez valami kiváltság lenne, amit csak az arra érdemesek mondhatnak el magukról. :)))))

Hogy miért?

Mert nem ez a kép él a fejünkben.

Amikor én segítséget kérek legendás egészségügyünktől, nem vesznek komolyan. Nem vagyok nekik „elég” alkoholista.

Bezzeg ha bemegy a 60 éves Pista bácsi, még aznaposan, büdösen, szakadt göncökben (nem sztereotipizálok, de lássuk be, na), akkor elő a kapát meg a kaszát, mert itt egy alkoholista.

Ez nem csak azért káros, mert a dolog bagatellizálva van, hanem mert az önfelismerést is marhára megnehezíti ám.

Miért is ismerné be a 23 éves egyetemista teszemazthogylegyenákos magának, hogy gondja van az alkohollal, ha azt gondolja, hogy az alkoholisták a már fent említett Pista bácsik?

És itt érkeztünk le a második gondhoz:

2, Inni kell. Inni menő. Mértnemiszolmár.

college-drinking.jpg

Félreértés ne essék, nem felejtettem el, honnan jöttem. Jártam középiskolára, és egyetemre is. Inni, bulizni, órák között kocsmázni, esténként a barátokkal ökörködni a kocsmában király dolog. Tényleg az.

Az viszont nem király, hogy egyre durvábban glamourizáljuk ezt.

Van egy nagyon jó barátnőm, akinek van egy 15 éves öccse.

Ők MÁSFÉL ÉVE rendszeresen kocsmába járnak az osztálytársakkal, és ezt halál menő dolognak érzik.

Én nem mondom, hogy mi szentek voltunk, na de 14 évesen eszembe sem jutott volna a kocsmában hesszelni.

Ezzel nem a „régen minden jobb volt” dumát akarom elkezdeni, de egyre fiatalabban kezdenek el alkoholizálni, és egyre többet.

Aztán csak visszagondolok arra, hogy mit műveltünk az egyetemen.

Órák között, után, este, és szinte minden nap.

Aki kimaradt, lemaradt.

Mármint tényleg, szó szerint, aki ugyanis nem ivott rendszeresen, az nem tudott igazán közösségi életet élni.

Az ország legbulisabb városában, fiatalon, szabadon, és az összes kocsma nekünk akciózta a macifröccsöt.

És íme, itt vagyok én példaként, hogy hova vezet ez, ha nem tudod kontrollálni az ivásod. És sokan nem tudják.

 

 3, Üdv Abszurdisztánban!

Sose felejtsük el, hogy Abszurdisztánban élünk. Abban az országban, ahol nem is merem használni az egészségügy szót, ahol épp most rohad le a metró, és ahol már lassan az én blogom is többet tesz az alkoholistákért, mint maga a „rendszer”.

Elképesztő storykat kapok tőletek, és mindig meg tudok lepődni.

Nagy a baj.

És nagy is lesz, amíg csak és kizárólag gyógyszerrel kezelendő betegségként gondolunk az alkoholizmusra.

Addig biztosan baj lesz, amíg az illetékeseknek sincs halvány lila fogalma sem arról, hogy mi történik egy alkoholistával, és azt tanácsolják nekem, hogy „akkor kezdjek el egyre kevesebbet inni”.

Addig semmi nem fog változni, amíg nem foglalkozunk azzal, aki a két lábán megy be segítséget kérni, nem pedig a mentő viszi.

Rohadt szar lesz itt a helyzet addig, amíg Istentől várjuk a megváltást, és mi nem teszünk semmit, mert „ez egy betegség, nem tehetek róla”.

És persze addig sem fog semmi változni, az „illetékeseknek” kicsit sem érdeke, hogy ez a probléma megoldódjon.

 

A posztnak van egy apropója, és most már beszélhetek is róla, mert nemet mondtam rá.

Megkeresett az egyik ilyen bentlakásos rehab intézmény azzal a kéréssel, hogy blogoljak róluk. Nyilván nem ingyen, és a reklámköltséget is állták volna, tehát a blogomnak is jó reklám lett volna persze. 

A kérés egészen pontosan az volt, hogy írjak róla, hogy mi történik bent náluk, és milyen überfasza minden, amit csinálnak.

A válaszom az volt, hogy oké, semmi akadálya, de lenne néhány kérdésem előbb, mert akármiről nem írok a blogba. 

Kérdéseim után kiderült, hogy a szóban forgó intézményben gyakorlatilag semmi nem történik, annyit "tesznek" az alkoholistákért, hogy bent lakhatnak, kapnak teljes ellátást - egyébként egészen korrekt összegért - eljárnak AA gyűlésekre, néha kertészkednek amikor szezonja van, kalapkabát. 

Amikor megkérdeztem a kishölgyet, hogy és mi történik, miután befejezték az x hónapos (változó) programot, segítenek neki visszailleszkedni, vagy bármi?

Nem, hát ők csak a bentlakás ideje alatt "biztosítják a józanságot. "

Hát marha nagy érdem, hogy nem iszik valaki, aki be van zárva, de van már egy intézmény, ami ezt tudja, úgy hívják, hogy börtön.

Nem az a nagy dolog, hogy valakire kvázi ráerőszakoljuk a józanságot (hogyan is inna a szerencsétlen, ha nem hagyhatja el az intézményt): az a nagy érdem, ha akkor se akar már inni - és meg is állja - amikor 2 perc sétára van a bolttól. 

Nem akarnak ezek senkin segíteni, csak beszedik a havi apanázst, és még kertészt se kell alkalmazni, mert a bentlakók megcsinálják ingyé'. 

Tehát nemet mondtam, mert akármihez nem adom a "nevem", még névtelenül sem, ellenben ha lehet még szomorúbb vagyok ettől. 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr9512073419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

conchita wurst 2016.12.27. 02:14:05

ez már benne van a 8 milió szegényben?

Almandin 2016.12.27. 02:29:42

@Zsuzsi25: Sajnos az alkoholizmus minden társadalmi rétegben jelen lévő probléma. Vannak gazdag és/vagy művelt alkoholisták is. Személyesen ismertem több orvost, aki az volt, valamint főiskolai tanárokat is. Ez egy szenvedélybetegség, ami nemcsak a szegényeknél jellemző.
Egyébként nemcsak az ápolatlan, fetrengő ember az alkoholista, hanem az is, aki nem bír meglenni a napi adagja nélkül, frusztrálttá válik, ha nem ihat. Ez kisebb mennyiségeknél is meglehet. Aki teljesen leépül és mocskosan járkál, az már nagyon előrehaladott állapotban van.

bbwd 2016.12.27. 02:36:38

melyik az ország legbulisabb városa?

HaCS 2016.12.27. 03:12:56

Bocsánat, hogy beleszólok a dologba, őszintén mondom, csak a jó szándék vezérel.

Olvastam a definíciót:
„Az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése, és elfogyasztása olyan mértékben a fontossági sorrend elejére került, hogy az már teljesen átalakította az életét.”

A kérdésem, amivel a gondolatot indítanám: Alkoholista (volt) -e, és ha igen, mikortól számítva Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár? Vagy Mick Jagger rocksztár?

Mindketten annyit ittak naponta évtizedekig, mint egy közepes egyetemi évfolyam. És mégis...

Arra kívánok rávilágítani, hogy nem véletlenül nincs kialakult kép az emberekben az alkoholizmusról, ugyanis a fizikai ill. a lelki/szociális tünetek merőben elválhatnak egymástól. Könnyen lehet például egy rockzenész esetében, hogy semmilyen lelki tünete nincs, sőt az életviteléhez tartozik az alkohol, de a fizikai tüneteken már egy komplett orvoscsoport dolgozik. De létezik az ellenkezője is, amikor a gyári melós minden munka után ottmarad a kocsmában két-három pálinkára, amitől eleinte fizikai gondjai nem lesznek, de rámegy a házassága.

Kezded már érteni mire gondolt a nővér?
A kórházban fizikai tüneteket kezelnek fizikai gyógyszerekkel. Az ő szempontjukból te nem vagy "elég alkoholista", mert nincsenek fizikai tüneteid, amit gyógyítani tudnának. Ne sértődj meg kérlek ezen, inkább örülj neki. Nyugodj meg, a 60 éves Pista bácsinak sem az "alkoholizmusát" gyógyítják, hanem a magas vérnyomásával, a májproblémáival stb. foglalkoznak.
Neked azonban elsősorban pszichés függőségi gondjaid vannak fizikai elvonási tünetekkel. A pszichés részét a család ---> közösségi terek ---> pszichológus vonalon lehet megközelíteni súlyosság függvényében. A fizikai tünetek enyhítésében viszont csak orvos tud segíteni, de ez a része baromi nehéz, ha a tüneteid nem végletesek. Itt nyugtatókra, görcsoldókra lehet csak számítani, és nagyon könnyen cseberből-vederbe lehet a végeredmény. (Leszoksz az alkoholról, közben rászoksz a nyugtatókra.)

Remélem sikeresen túl leszel ezen a nehéz időszakon!

Hörömpő cirkusz világszám 2016.12.27. 07:53:20

Nagyon megérintett ez a bejegyzés, köszönöm! Tágabb és szűkebb családom jó néhány tagja (volt) alkoholista. Apám is. Emlékszem egy húsvétra, talán tízéves lehettem, amikor Anyával elmentünk templomba és nem tudtunk hazamenni, mert be volt zárva az ajtó és apám részegen horkolt odabenn. Estig a játszótéri padon üldögéltünk, néha felmentem, kopogtam, csengettem, később a szomszédok is segítettek: dörömböltek a válaszfalakon, a szemétledobónál. Már sötét volt, amikor végre kinyílt az ajtó.

Apám a második infarktusa után végleg letette a poharat, de addig mindennapos volt az alkoholizálása. Valószínűleg valamelyik kezelőorvosa ijesztett rá oly mértékben, hogy ötvenévesen képes volt megtenni ezt a lépést.
Sajnos a tágabb család érintett tagjai erre nem voltak képesek: van egy unokaöcsém, aki negyvenhárom évesen elmeszociális otthon (nem tudom, még így hívják-e?) lakója és hátralévő életében ott is fog maradni, mert az önálló életre képtelen, demensre itta magát három évtized alatt. A többiek már nem élnek, egyikük sem az alkoholba pusztult bele fiatalon vagy viszonylag fiatalon, hanem a kísérő betegségek vitték el őket, de az alkoholizmusuk számomra vitathatatlan. Számukra sosem volt az, a közösségi élet elképzelhetetlen volt anélkül, hogy a házilag főzött pálinkával vagy rosszabbnál rosszabb háziborokkal mattrészegre ne igyák magukat. A férfiasság fokmérője volt, ki mennyit bír inni.

Amikor a fiam bulizós korba érkezett, náluk is megjelent az alkohol, mint kötelező elem. Először még kivonta magát, aztán a csoportnyomás túl nagyra nőtt és beszállt a ringlispírbe. Hányszor üzentek a barátai, hogy náluk alszik, mert képtelen volt hazajönni! Nevetve mesélte, hogy a rakparton a köveken fekve ébredt és fogalma sem volt, hogy került oda.

Anyaként borzasztó volt ezt megélni, de mondjátok meg, mit lehet csinálni egy húszévessel? Nem mondhatom, hogy bezárom, elveszem a telefonját stb., egy kvázi felnőttel ezt nem tehetem meg. Amit viszont megtehettem, elküldtem a háziorvoshoz általános kivizsgálásra. A rengeteg sörtől meghízott, hasat eresztett, utálta magát kövéren. Az elhízás felől közelítettem meg a problémát, erre vevő volt, belement. A laborleletei borzasztóak lettek: májkárosodást mutattak, a háziorvost tovább küldte hepatológiára. A hepatológus elmondta neki, hogy ha felhagy az alkohollal és elkezd mozogni, a folyamat még visszafordítható. Ennek két éve.

Azóta nem iszik. Ahogy elmondta, nagyon furcsa volt számára, hogy ugyanúgy jár bulizni a barátaival, de nem fogyaszt alkoholt. Persze a tukmálás itt is működött, de lassan, nagyon lassan elfogadták, hogy ő józan marad. A legjobb barátja esküvőjén megivott pár whiskyt, de ennyi, már ott tart, hogy élvezi a józanságot és büszke rá, hogy neki nem kell szesz ahhoz, hogy jól érezze magát. A barátai miatt viszont elkezdett aggódni: ők továbbra is isznak, ki keményebben, ki lazábban, de isznak. Tőlem kért tanácsot, hogyan beszéljen velük erről, de nem tudtam segíteni.

Van valamilyen tanácsotok? Hogy kell erről a kérdésről felelősségteljesen, nem bántóan, de őszintén beszélni?

VT Man 2016.12.27. 08:12:26

@conchita wurst:
"ez már benne van a 8 milió szegényben?"

Na igen, ebben van valami. Olyan szamok ropkodnek, hogy lassan mar azt se ertem, hogy ki dolgozik az orszagban?

DonTintoretto 2016.12.27. 08:14:17

@lavór: Ha azt mondjuk, hogy a drogokat legalizálni jó, mondhatjuk-e, hogy az otthoni pálinkafőzést legalizálni is jó? Ha betiltják, csinálnák-e ugyanúgy az emberek?

lavór 2016.12.27. 08:22:23

@DonTintoretto:

A tiltás nem működik, mint látható. Már az amerikai nagy alkoholtilalom alatt is csak a csempészet virágzott.

A drogokkal hasonló a helyzet, reménytelen küzdelem. A különbség annyi, hogy az alkohol legális drog.

Szóval, ha azt mondjuk, hogy a drogok károsak, akkor mondjuk ezt az alkoholra is. Például ne reklámozzuk hungarikumként azt, ami káros. Minden alkoholtartalmú üvegre, dobozra elrákosodott májat, vérző fejű kisgyereket nyomtassanak. :)

jeanvaljan52 2016.12.27. 08:26:11

Jó reggelt mindenkinek! Remélem, jól aludtatok. Úgy látom, hogy a hozzászólók nulla óra körül jönnek igazán lázba. Hisz éjfélkor indul útjára a gyönyör...

A vita nagyon jó. Színes. Lendületes.
De virágozzék csak száz virág! Tudjuk már meg, hogyan gondolkodunk a kérdésről!

Ha javasolhatok valamit, akkor a következőt.
Jónak tartom Bloggerünk definícióját a alkoholfüggőségre:
„Az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése, és elfogyasztása olyan mértékben a fontossági sorrend elejére került, hogy az már teljesen átalakította az életét.”
Ez alapján érdemes vitatkoznunk, azt javasolom.
Mert akkor felejtős, hogy valaki napi 1 decit, vagy 1 litert iszik, kihagyásokkal, avagy-é rendszeresen.
Elég pontosan be lehet sorolni valakit, hogy az ő viszonya az alkoholhoz megfelel-e a fenti definíciónak vagy sem.

Az biztos, hogy alkoholfogyasztás nélkül nem mondhatjuk valakire, hogy alkoholista, akár folyamatosan iszik, akár kihagyásokkal, ellenben nem mindenki alkoholista, aki alkoholt fogyaszt. Akár folyamatosan, akár kihagyásokkal.
Vannak azután esetek, ha ritkán is, de kívül esnek mindenféle definíción. Mick Jaggert például ide sorolnám, meg mondjuk Raszputyint. Utóbbi talán
a vedernyi vodkától volt az, ami, és ha igaz, amit állítanak, az arzén sem bírt vele. Nem kínlódnék, hogy bármelyikőjükre definíciót húzzak.

Kedves Zsuzsi25!
Élveztem harcias kirohanásaidat a szemét piásokkal szemben. Idd csak meg a napi édes bor adagodat, és ha úgy érzed, hogy ez nem befolyásolja rossz irányban az életedet, ha Te ettől ugyanaz a Zsuzsi vagy, aki, akkor nem vagy függő. De kár önmagában ezért olyan büszkének lenned, hogy nagy ívben teszel mindenkire. Örülj inkább annak, hogy a Te szervezeted tartja a mértéket, működnek benne az egészséges gátak. De nem gondolod, hogy ez a dicsőség nem több annál, mintha valaki például arra büszke (önmagában, csak arra), hogy ő a fővárosban lakik? És semmi több. És alapján nála "vidéki bunkó" mindenki más, kivétel nélkül. Mert azt hiszi, hogy vidéken mindenki, reggelente, szaros gumicsizmában, eteti a disznókat?
(Jut eszembe. Amikor Demjén Rózsi vidékre költözött, akkor egy riportban, amolyan összekacsintós módon, azt kérdezte az újságíró: Akkor Te most minden reggel azzal kezded, hogy megeteted a disznókat? Nem, mondta Rózsi. A disznókat én Pesten hagytam.)

Szóval, Zsuzsi, van olyan ember is, akinek a szervezete, miért miért sem, másként működik, mint a Tiéd. Ismertem egy nagyon szép, művelt leányt, aki egy házibulin a szemem láttára megitta élete talán első pohár borát, majd fél órán belül megszívta magát, mint a szivacs, és rögtön elfeküdt. Amikor föléje hajoltam, hogy na, mi a probléma, akkor átfogta a nyakamat és magára húzott (nem tréfálok!). Mielőtt persze a férfiasságom begerjedt volna teljes harckészültségre, éreztem, hogy egy rongyot tartok a kezemben, és a nagy kaland helyett jobban teszem, ha megigazítom őt az ágyon és egy takarót teszek rá.
Másnap borzasztóan beteg volt, és aggódva kérdezte tőlem, hogy mi történt? Azt hiszem, hogy berúgtál, de alaposan, mondtam neki. Más nem történt? - kérdezte. Mire gondolsz? Hát, nem csináltam valami hülyeséget?
Szerintem, nem, nyugtatgattam.
Nomármost, Ő szerintem így született. Nem tehet róla. De jól teszi, ha tartózkodik az alkoholtól; egy életre. Mert látványosan tönkre teszi az életét. Mert ha elkezdi, nem bírja abbahagyni. Nála az alkohol eredendően az első helyen van.
Vannak azután olyanok, sokan, akik nem született alkoholisták. Hanem lassan, vagy gyorsabban, azzá válnak. Megfelelve a fenti definíciónak.
Vagy sohasem. Sokan vannak ilyenek is, szerencsére.

chrisred 2016.12.27. 08:29:35

@VT Man: Ja, nagy számok, például a funkcionális analfabetizmusról is. De azt meg tényleg nem nehéz elhinni, ha egyszer tényleg idejön valaki, és hiába van kifejtve a cikkben és az előző hozzászólásokban is, hogy az alkoholista lehet jól szituált és sikeres is, csak rákérdez, hogy abban a néhány millió szegényben benne vannak?

Jozef K. 2016.12.27. 08:29:42

27 éves vagyok, és elég régóta érzem, hogy az ivási szokásaim, finoman szólva is gázosak, nem kulturáltan fogyasztottam alkoholt, ha éppen beleszabadultam. Az én esetemben a definíciók teljes csődöt mondanak. Nem is a definíciókon van a hangsúly, hanem azon, hogy ha most innék, akkor beláthatatlan következményekkel kellene számolnom, így nem iszok, mert minek? Saját magam ellensége nem vagyok.

Senkire nem akarok ujjal mutogatni, de azon el kellene gondolkozni: nem csupán nekünk, kettőnknek van - fiatalkorunk ellenére - alkoholproblémája. Meggyőződésem, ha ez a kérdés megfelelően lenne kezelve, már jóval korábban tudtam volna - érdemben - változtatni. Kezdjük ott: középiskolában semmiféle prevenció nem volt. Ugyanazt csináltam, amit a korombeliek: eljártam hétvégente bulikba, kocsmába, és berúgtam. Napi szinten soha nem ittam, csak nekem ugye az irányítás gyakran csúszott ki a kezemből, itt van a kulcs: azért van alkoholproblémám, mert nem tudom kontrollálni az ivási szokásaimat. Ez ilyen egyszerű.
Még egyszer mondom: elég régóta problémás az ivásom, de körülbelül két éve tudom azt (mert utánajártam); hogy ezen változtatni kell, az évek folyamán mindig megpróbáltam mértékkel inni, többnyire sikertelenül (nem tudtam, hogy gáz van). Most akkor minden fiatalnak végig kell ezt az utat járni, aki valamilyen okból kifolyólag hajlamos az alkoholizmusra?
Prevenció NINCS, ha segítséget kértem volna - mivel egy kis településen lakok - akkor biztos vagyok benne, hogy a fél falu megtudta volna a problémámat. Nem is tudtam volna kihez fordulni...
És igen, mi is jártunk kocsmába, már 14 évesen. Kiadták a sört is, meg a rövidet is. Emlékezetem szerint egyszer kérdezték meg kocsmában, elmúltam-e már 18 éves (koromnál jóval fiatalabbnak nézek ki), ez körülbelül két éve történt.
Szóval itt a felelősség nagy, nem csupán az alkoholfüggő személyen, hanem az egész társadalmon is. Nem lehet magánügyként kezelni.
A másik még ami felvetődött bennem: hatalmas képmutatás az, hogy amíg egy trafikban elkérik az ember személyi igazolványát rögtön (ha nem néz ki 18 évesnek), addig egy kocsmába az megy be, aki akar. És igen, az esetek többségében ki is szolgálják alkohollal.

Sir Galahad 2016.12.27. 08:35:30

@jeanvaljan52: Egyetértek. Ha azt mondjuk, hogy az alkoholizmus betegség, akkor miért nem kell föltenni azt a kérdést, hogy miért nem tudunk már mit kezdeni x ezer más jellegű beteggel - náthással, hasmenésessel, stb? Azért, mert aki beteg, az meg akar gyógyulni. Nem kell vele "kezdeni valamit", megteszi ő, mert nem akar beteg lenni, betegnek lenni ugyanis rossz. A szerző posztja alapvetően ott elhibázott, hogy a kiindulási pontja szerint az intézményi felelősöket keresi. Pedig ez elsősorban egyéni felelősség kérdése. Arról meg nem "a társadalom" tehet, ha ez valakiből hiányzik... ez neveltetési, családi kérdés. És azért érdekes ez az elhibázott szemléletű poszt, mert közben meg a szerző többi bejegyzése azt sugallja, hogy ő személy szerint tisztában van a saját felelősségével.

józanakaroklenni 2016.12.27. 08:54:41

@Sir Galahad: Szinte már unalomig ismétlem a blogban, mennyire fontos a saját felelősség.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a kettő (saját, és intézményes felelősség) kizárná egymást.
Miért kéne egy alkoholistának öngyógyítónak lenni? Ha már belátja, hogy baj van, érzi a saját szerepének a súlyát, miért ne kérhetne segítséget?
Nem is értem ...

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:10:40

@Jennie: Ez érdekes dolog amúgy, mert mi sem tudtuk jól érezni magunkat józanul, legalábbis nem próbáltuk. Amióta a barátaim tudják, mi van velem, nem iszunk az összejöveteleken, és jól érezzük magunkat. Persze a legnagyobb storyk nálunk se salátaevéssel kezdődtek, de lehet pia nélkül is.

DonTintoretto 2016.12.27. 09:18:45

@lavór: A konzisztencia jó dolog.

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:23:30

@HaCS:

Ugyanazt tudom mondani, amit feljebb írtam @shewolf-nak:
Értem én ezt, tényleg értem.
De ahogy írod is, itt nem csak a dolog eü részével kellene foglalkozni, van ennek a dolognak egy pszichés, egy szociális, és ahogy többen is írták egy egyéni része.
Ez a négy láb - egy ideális országban - együtt kéne, hogy működjön.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.12.27. 09:26:18

"miért nem történik VALAMI, ami kezeli ezt az elképesztő nagyságú problémát?"

Kár az egészségügyet ekézned, mert az alkoholizmus - pfúj, ez olyan nem pííszí kifejezés, helyette az alkoholbetegség szót használja a valamirevaló píszí ember - elsősorban szociológiai probléma.

Másodsorban jellembéli kérdés, mert senkinek a hátába nem nyomnak pisztolyt, hogy márpedig most tessék lerészegedni.

Az alkoholról épp olyan könnyű leszokni, mint a cigarettáról: nem kell piálni ill. nem kell rágyújtani. Ennyi.

Tudom, ez túl egyszerűnek tűnik, de szerencsére az is. :)

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:29:18

@Hörömpő cirkusz világszám: Ezt így látatlanban nagyon nehéz. Alapvetően az, hogy isznak még nem jelenti azt, hogy problémás is az ivásuk.
Ezt a fiadnak kell tudnia.
Én elkezdenék több alkoholmentes programot szervezni, nézze meg, hogy "lázadnak"-e ellene.

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:30:08

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Köszönjük, hogy megoldottál egy egész világot érintő problémát, gyorsan telefonálok is Obamának.

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:33:11

@DonTintoretto: Miután egyáltalán nem nehéz, meg különösebben nem is drága alkoholhoz jutni, ennek túl sok jelentősége nincs szerintem.
A drogok esetében viszont tényleg a világon sehol nem hozott pozitív változást a tiltás.
Vannak viszont jó kezdeményezések, pl asszem az USA-ban (nem akarok hülyeséget mondani, de úgy rémlik) csináltak egy külön "szobát", ahol a drogosok lőhetik magukat. Ellenőrzötten. Garantáltan tiszta tűvel. És egyik sem fog meghalni túladagolásban.

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:34:08

@lavór: Mert annyira sokan szoktak le a cigiről a fotók hatására :))))

szamaritánus 2016.12.27. 09:37:54

@Zsuzsi25: kibaszott nagy alkesz vagy, es meg hulye is, mint a segg.

józanakaroklenni 2016.12.27. 09:38:06

@Jozef K.: Nálunk volt prevenció, de hát... A védőnő bejött, elbohóckodtunk 3 osztályfőnöki órát, egy századmásodpercre sem vettük komolyan.

Egyébként abban látnék lehetőséget, ha te, vagy én, (vagy akárki korunkbeli érintett) mint huszonéves alkoholisták kiállnánk, és elmesélnénk a storyt. Közelebb is éreznek magukhoz a kor miatt, na meg nem csak tankönyvekből van fogalmunk a témáról.

lavór 2016.12.27. 09:45:12

@józanakaroklenni:

Fogalmunk nincs hányan szoktak le, vagy tértek át a feketepiacra beszerezni a dohányárut. De az biztos, hogy a fogyasztás ösztönzését abba kell hagyni.

Bajer Zsolt 2016.12.27. 10:02:57

@józanakaroklenni: "Tudom, hogy horkolnak (a mopszok) de mekkora cukik már! :D "

Hat aki egy mops-szot aranyosnak talal, ahelyett, hogy lapattal verne agyon ezeket a konzumiidiotizmus altal kitermelt torzszulotteket, az nem csoda hogy meg alkoholista is. Ugyanaz all mindket jelenseg hattereben, az undorito elkenyeztetett luxus tobzodas.

józanakaroklenni 2016.12.27. 10:04:38

@Bajer Zsolt:
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Oké, reggel 10-kor kijelenthetjük, hogy nálad nagyobb barom ma nem fog idetalálni :DDDDDD

jeanvaljan52 2016.12.27. 11:01:27

@Sir Galahad:
Köszönöm a nagyon pontos fogalmazást.
Nincs mit hozzátennem.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.12.27. 11:12:22

@józanakaroklenni:

Úgy mégis ki/mi kényszerít téged az ivásra?

Ezt komolyan kérdezem, mert fel nem foghatom, miért iszol, ha nem akarsz inni és azt is tudod, hogy rosszat tesz neked - nőként még joban is árt neked, mint ártana egy férfinak, mert a mi szervezetünk rosszabbul bontja le az alkoholt.

she_wolf 2016.12.27. 11:34:07

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
"Az alkoholról épp olyan könnyű leszokni, mint a cigarettáról: nem kell piálni ill. nem kell rágyújtani. Ennyi."

Aham...mondod te, hallgatom én. És közben mosolygok:)

Sir Galahad 2016.12.27. 11:55:38

@józanakaroklenni: Pont azért találom visszatetszőnek a mostani bejegyzést, mert a többiben - nagyon helyesen - az egyéni felelősségen van a hangsúly. Amúgy meg persze, nyilván van mit ekézni az intézményi háttéren (az egész egészségügy helyzete nehéz, miért pont ez a részterület lenne rendben?), de pont az alkoholizmus az egyik olyan betegség, aminek a kialakulása, fennmaradása, esetleges gyógyulása szerintem lényegében egyéni döntés és választás kérdése. A mégoly kiváló intézményi háttér is csak segíthet, ha a szándék már megvan - ha nincs, akkor tökmindegy. És ha nincs, azon más nem tud segíteni.

Jozef K. 2016.12.27. 11:56:22

@józanakaroklenni: Igen, amikor egy önsegítő csoportban voltam (nevet nem mondok, de nem nehéz kitalálni szerintem melyikben), akkor a bemutatkozásom alkalmával közöltem azt is, ha sikerülne ebből kimásznom, szívesen segítenék a probléma megoldásában fiataloknak. Erre valak megjegyezte, hogy: ááá, nem kell, erre nincs szükség, meg kell várni, amíg felkeresi az adott szervezetet. Ezzel a gondolatmenettel csak annyi problémám van, hogy:
- Mégis honnan fogja megtudni egy tizenéves, vagy huszonéves ember, hogy problémás ivó? Tehát egyáltalán eljut-e a probléma felismeréséig?
- Valószínűleg, amikor már segítséget kér, eléggé belekeveredik, miért kellene megvárni azt, hogy valaki előrehaladjon az ivásban? Miért nem lehet időben segíteni az arra hajlamos egyéneknél?

józanakaroklenni 2016.12.27. 11:57:43

@Sir Galahad: Tulajdonképpen tök ugyanazt mondod, mint én :)

józanakaroklenni 2016.12.27. 11:58:58

@Jozef K.: Pontosan erről beszélek, nem kell megvárni, amíg Pistabácsik leszünk.

Jozef K. 2016.12.27. 12:00:43

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Mondjuk a probléma ennél jóval összetettebb. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor: miért van annyi elhízott ember, ki kényszeríti őket az evésre? Miért dohányoznak annyian? Hiszen tudják, hogy káros, és senki nem fog a fejükhöz pisztolyt, hogy rágyújtsanak.

józanakaroklenni 2016.12.27. 12:04:46

@Sir Galahad, @jeanvaljan52:
Nyilván igazatok van abban, hogy a legfontosabb döntés az ember fejében születik meg, és e nélkül akármilyen intézményi háttér sem tud semmit tenni, de szerintem soha nem állítottam egyik bejegyzésemben sem ennek az ellenkezőjét, sőőőt ..
De ettől függetlenül abban nem értek egyet, hogy ez egy kizárólag egyéni muri, nagyon fontos lenne egy támogató int. háttér, és ez alatt nem csak az egészségügyet értem persze. Továbbra sem értek egyet, attól, mert valaki fejben ott van a szeren, és meghozta a döntést, nem látom be, miért ne kaphatna segítséget.
De mindegy, ez nem arról szól, hogy mindenben egyet kell értsünk :)

she_wolf 2016.12.27. 12:06:27

Olvasgatom a "termést", és azon gondolkodom a bejárt életutammal a hátam mögött, hogy: definíciók.
Próbáljuk megfogalmazni, hogy ki számít nagyivónak, alkoholistának, függőnek, és nem igazán megy, mert átfedések vannak a fogalmak között. És emberekről -rólunk- van szó, akik mindannyian különbözünk egymástól, nem csak külsőre, de szevezeti működésünket tekintve is.
Ami nekem szalonspicc, az másnak kóma lehet.
De ezzel nincs is akkora baj:) A bajt ott látom, hogy amíg meggyőződéses zsuzsikák úgy látják, hogy a mindennapi 2 pohár minőségi bor bőven belefér bárki/mindenki életébe, addig szó nincs semmiféle alkoholizmusról, mert az semmi. És akkor sincs szó alkoholizmusról, amíg okos, értelmes, intelligens emberek isznak. Az okos, értelmes, intelligens emberek akár mindennap a sárga altalajig is ihatják magukat egy társaságban, ügyelve a látszatra, miszerint bírják ők.
Aztán otthon hideg verejtékkel kivert, szép magas homlokukat barázdálják azon gondolkodva, hogy jól ügyeltek-e a látszatra.
És ha felmerül bennük, hogy segítséget kellene kérni, az természetesen jár neki, hiszen ő okos, értelmes, intelligens. Tehát: megmentendő!

Pistabá' meg ott dögöljön meg, ahol van. Még akkor is, ha 60 év alatt tizedét sem itta meg lőréből annak, amit a decens, okos, értelmes, okos zsuzsikák 5 év alatt letolnak! Természetesen csakis minőségi jöhet számításba, hiszen attól aranyat lehet hugyozni, smaragdot hányni, és ha nyúlbogyókkal is, de növeli az intelligencia quotienst. A nyúlbogyók után pedig majd csak úgy árad az okos, értelmes, intelligens zsuzsikákból a tapasztalati tudás:(

(Fénysebességgel támad a sötétség:()

she_wolf 2016.12.27. 12:12:54

@józanakaroklenni:
Ami azt illeti, kezdettől fogva ezen megy a vekengés:)
Belátod, tudod, hogy gáz van. Te, én, mások. Itten vanik benne a fejünkben. Nem tudom, hogy hogyan kellene megfogalmazni azt, amit Te is írtál most, mert ezt valahogy nem igazán tudják dekódolni: milyen lehetőség adódik azok számára, akik már eljutottak a felismerésig, de ott topognak egy virtuális folyosón, és nem tudják, melyik ajtón lépjenek be, hogy egy másik útvonalon közlekedhessenek a továbbiakban.

she_wolf 2016.12.27. 12:27:29

@Sir Galahad:
Csak azért reagálok a hozzászólásodra, mert néha "beléd" futok itt-ott, és többnyire hasonlóan látok dolgokat, mint te:)
Ezt írod:
"A szerző posztja alapvetően ott elhibázott, hogy a kiindulási pontja szerint az intézményi felelősöket keresi."

Úgy vélem, hogy eléggé sarkosan fogalmaztál. Szerintem nem intézményi felelőst keres, hanem egy olyan -eddig hiányzó- kapcsot, ami összeköttetés lehet az orvos-egészségügyi és a szociális terület között, és szükség esetén igénybe vehető.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.12.27. 12:32:04

@she_wolf:

"Aham...mondod te, hallgatom én. És közben mosolygok:)"

Én is mosolygok, de én szeszmentesen, józanul. :)

józanakaroklenni 2016.12.27. 12:35:14

@Kovacs Nocraft Jozsefne: A poént nem lövöm le @shewolf helyett, de megjegyezném, hogy ezen a pontom kezdem el többre tartani Pista bácsi nálad.

szakallastroll 2016.12.27. 12:38:47

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Hat ez nagyon gusztustalan legalja megnyilvanulas volt. Gratulalok hozza!!!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.12.27. 12:48:36

@Jozef K.:

OK, a függőségre való hajlam egyénenként más, de azért van az embernek akarata, hogy éljen vele. Azért van önbecsülése, hogy ne igya le magát a sárga földig. És ne tegye tönkre a saját és mások tüdejét, ne zabálja tele magát mindenféle hízlaló szarokkal, amiktől úgy lesz alultáplált (=kevés vitamin, ásványi anyag, rost stb.), hogy közben zsírdisznóvá hízlalja magát.

A posztból én azt olvasom ki, hogy az alkoholista poszterina a saját felelősségét próbálja kisebbíteni az intézményi háttér hiányolásával, hibáztatásával. Persze könnyebb a saját felelősségét elkenni és a saját hibáját másokra, a társadalomra kenni, de ez így nem megy.

Létezik intézményi háttér, csak élni kell vele. Lehet menni elvonókúrára, ha valaki akar. Csak hát sajnos az alkohol (és a cigaretta is) az akaraterőt támadja meg elsőként, és ekkor jön az, hogy az alkoholista az egész világot hibáztatja a gyerekkorától kezdve, csak nem saját magát.

De senki ne várja el, hogy a társadalom a self-inflicted függőségének kúrálására költsön irdatlan összegeket, miközben köztudott a visszesők óriási aránya.

Elismerem: van, aki könnyebben kerül függőségbe, és van, aki nehezebben. Én szerencsére az utóbbiak közé tartozom: nem iszom (heti összesen 1-2 deciliter vörösbor a zsírosabb ételek után, ez a "normám"), de igen gyakran hónapokig egy cseppet sem iszom. Régebben 4 évig dohányoztam is, de 2-3 nap alatt leszoktam róla, azóta sem dohányzom. Soha nem próbáltam semmiféle kábítószert, még marijuanát sem, a gyógyszer+alkohol kombóról nem is beszélve.

Van egy angol szó, amelynek nem igazán tudom magyar megfelelőjét: integrity. Aki ezzel rendelkezik, az nem lesz alkoholista, nikotonista, drogos.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.12.27. 12:50:02

@józanakaroklenni:

"ezen a pontom kezdem el többre tartani Pista bácsi nálad"

Ugye sejted, mennyire nem érdekel, mennyire tart engem egy akaratgyenge alkoholista?

she_wolf 2016.12.27. 12:51:40

@Jozef K.:
Szomorúan olvastalak:(
27 éves vagy -írod. Én 51.
27 éves koromban még nem gondolkodtam azon, hogy az alkohol milyen változásokat hozhat az életemben, dacára annak, hogy függőségekkel terhelt családból származom. Friss házas fiatalasszony voltam, életem boldog éveinek egyikét éltem éppen.
Meló rogyásig, jó pénzért, hétvégente a barátainkkal jó kis programok, bulik, csoportos nyaralások.
Jó, és sikeres időszak volt minden szempontból. Észre sem vettem, mikor rendeződött át az életem, és egy nap arra eszméltem, hogy alighanem kurvanagybajvan!
Nem részletezem, itt már nagyjából mindent leírtam.
Most az van, hogy hetedik éve absztinens alkoholista vagyok, és az alkohol okozta idegi károsodás miatt itthon dolgozom, és egy rakás dologról kényszerülök lemondani emiatt.
Viszont élek:) És itt vagyok, és olvasok, és szomorú vagyok, hogy ennyi ember kerülhet potenciálisan abba helyzetbe, amiben vagyok. De én még nem is panaszkodhatom, mert egyébként túl sok bajom nincs. Vannak tőlem sokkal rosszabb helyzetben lévők, és betegebbek is.
Kívánom neked, hogy sose tapasztald meg egyikünk nyomorúságát sem!
Ha csak egy csöppnyi esélye is van annak, hogy függőségre hajlamos vagy és nem tudod kontrollálni a bevitelt, akkor nagyon acélozd meg magad, és próbálj meg kialakítani magad körül egy olyan közeget, ami meggátol az ivásban. Van még időd, de nagyon szűkös!
Sok szerencsét hozzá!

she_wolf 2016.12.27. 12:55:18

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Immár én is szeszmentesen, néhány éve:) De szeszelten még jobban mosolyognék, mert in situ tudnám, mekkora butaságot mondasz:)

iamszendrei 2016.12.27. 12:58:42

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Egy igazi frusztralt, tudatlan, eloiteletes buta ember vagy, aki a nelkul okoskodik olyasmirol, amirol fogalma sincs, hogy akar csak egy bejegyzest is elolvastal volna a bloggertol - mert ha megtetted volna biztos nem nevezned akaratgyengenek.

vagy oylan olvasatlan es buta vagy h fogalmad nincs a fuggosegek mibenleterol, vagy egy sajat fugosegekkel kapcsolatos indulatod vezeted le

Reszemrol javasolnam, hogy moderaljunk.

Zsuzsi25 2016.12.27. 13:02:22

@iamszendrei: miert? Mert mas a velemenyen van mint te?

józanakaroklenni 2016.12.27. 13:07:35

Legyen itt elég a személyeskedésből. Mindkét oldalon.
A kellő moderáció megtörtént, ez a beszélgetés meg maradjon itt emlékül annak, hogy milyen az a blog, ahol nincs moderáció, és ilyen kényes a téma.
Szép napot mindenkinek.

she_wolf 2016.12.27. 13:09:49

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
"Van egy angol szó, amelynek nem igazán tudom magyar megfelelőjét: integrity. Aki ezzel rendelkezik, az nem lesz alkoholista, nikotonista, drogos."

Segítek, mielőtt belebonyolódsz ékes anyanyelvünk használatába: mértékletességre, és alkalomszerűségre gondolsz.
Ennyike. Ez jó. Mi több: profi! Így kellene mindenkinek. Hej, de szeretnék én így működni. Csak hát nem megy:( Mert ha én most a hátam mögé nyúlnék, és meghúznám a kapitányos flaskát, abból valószínűleg jó zene, jó kedv, és egy hosszú alvás lenne. És a mókuskerékben ébrednék fel. Úgyhogy inkább kösz, nem:) Inkább írok. Neked:)

she_wolf 2016.12.27. 13:30:14

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Bocs, nem kötekedni akarok veled, de:
"A posztból én azt olvasom ki, hogy az alkoholista poszterina a saját felelősségét próbálja kisebbíteni az intézményi háttér hiányolásával, hibáztatásával. Persze könnyebb a saját felelősségét elkenni és a saját hibáját másokra, a társadalomra kenni, de ez így nem megy."

Hogy tudd: ez a poszt egy gyűjtemény része, egy fejezet. A többibe beleolvasva rájössz, hogy miért alapul oltári nagy tévedésen a hozzászólásod, ugyanis szó nincs arról, amit most és így dekleráltál!
Azért szólok hozzád, mert tudom, hogy nem vagy hülye, hanem vitaképes vagy. Csak annyit szeretnék, ha belátnád, hogy attól hogy te valamiről mást gondolsz, még nincs feltétlenül igazad.

Sir Galahad 2016.12.27. 14:00:26

Igen, lehet, hogy sarkosan fogalmaztam. De pont azért, mert a blog eddigi hangvétele eltért a mostani bejegyzéstől, amit a címe is megerősíteni látszott, és ez feltűnt nekem. Persze, lehet, hogy csak beleláttam valamit az írásba, ami valójában nincs benne ("Gondolta a fene", mondta állítólag Arany János is, amikor szembesítették, hogy egyik versében mit gondolt volna megfogalmazni... )

Kettős Billy (törölt) 2016.12.27. 14:01:49

Írtam egy terjedelmes hozzászólást még reggel, ami ez enyészeté lett....
mint többszörösen értintett és halmozottan hátrányos helyzetű (alkoholista vagyok, eü.dolgozó és ráadásul pszichológia-addiktólógián húztam le 5-6 évet).

Te moderáltad ki kedves szerkesztő, vagy a blog.hu nyelte be? :))))))
Ha nem te moderáltad ki, akkor beírom mégegyszer, vagy talán idézheted is mint post... ahogy tetszik. Ímélben is elérsz, tudod a címem.

józanakaroklenni 2016.12.27. 14:03:27

@Kettős Billy: Hozzá se nyúltam. November 20,.án töröltem utoljára hozzászólást a stat szerint

Sir Galahad 2016.12.27. 14:03:35

@she_wolf: Bocsánat, az eggyel feljebb lévő neked szólt, itt jelzem.

2016.12.27. 14:07:25

Ismét előjött a blog egyik gyenge pontja. A poszt szerint az alkoholista lokális definíciója tökéletes, noha ennek a szónak van már nyelvészetileg, irodalmilag, orvosilag és más tudományágak által is elfogadott meghatározása. A gond nem is ezzel van, hanem a művelet céltalanságával: szükségtelen egy megbélyegző(*) kategória határainak felállítása, ha csak annyit akar valaki mondani, hogy gondja van az alkohollal. Ha valaki úgy érzi, hogy gondja van az alkohollal, biztosan igaza van, nincs szüksége meghatározásra, megbélyegzésre, plecsnire, kvízre, semmi hasonlóra. Ezzel szemben könnyen kognitív disszonanciához vezet, ha saját állapotát egy megbélyegző kategóriával kell leírnia.

* Természetesen a megbélyegző szubjektív jelző, de ha 10 emberből legalább 5 szerint megbélyegző alkoholistának lenni, akkor fogadjuk el, hogy társadalmi megítélés szempontjából az.

Ezzel el is jutunk a következő ponthoz, az egyéni felelősséghez és az egészségügyi ellátórendszer szerepéhez. Az egyénnek kell felismernie, hogy gondja van az alkohollal. Időben senki más nem tudja megtenni, az egészségügy csak a szövődmények alapján ismeri fel. A szövődményeket kezelő orvos ráadásul jellemzően nem addiktológus, így annál többet nem nagyon tehet, mint felhívja betege figyelmét az ok-okozati viszonyokra. Ismét az egyén felelőssége, hogy mihez kezd az információval.

A függőség kezelésében a pszichológus segíthet, de nem árt tudni, hogy nincs silver bullet, költséghatékonyan legföljebb támogatni lehet lelkileg, boldog emberré varázsolni aligha.

Vannak viszont nemzetközi példák _viszonylag_ eredményes intézkedésekre:
- italt csak italbolt árulhat, korlátozott időtartamban, a közértnél sokkal ritkább hálózatban
- a kocsmák nem tarthatnak nyitva akármeddig
- a jövedéki adó elég magas, hogy fájjon
- alkoholt korlátozottan lehet hírdetni
- rendszeresek a prevenciós kampányok, amelyek segítenek rádöbbenteni az érintetteket, hogy gondjuk van az alkohollal
- van elég szakképzett pszichológus, és a társadalom tagjai szerint nem az idióták járnak pszichológushoz
- az iskolai szondázás nem csak elméleti lehetőség és nem csak a diákoknak

Érdekesség, hogy a liberális demokráciák hajlamosabbak nehezíteni az alkohol árusítását és fogyasztását. (A vallási okokból antialkoholista országokhoz persze nem mérhető módon.) Ez a térbeli és időbeli szűkítés mérhetően csökkenti az alkoholfogyasztást (ez inkább prevenció, de a visszaesni készülő, most éppen száraz alkoholistának is jelentheti azt a lélektani korlátot, ami segít nem megvenni a szert).

És hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak: mert túl sokan vannak.

Sir Galahad 2016.12.27. 14:14:25

@józanakaroklenni: A hangsúly eltolódása miatt ragadtam klaviatúrát. A korábbi hozzászólásaidban ugyanis - helyesen - az egyéni motivációra helyezted a hangsúlyt, ez meg már a címével is mást látszik sugallni. De mondom, lehet, hogy félreértettem.

józanakaroklenni 2016.12.27. 14:20:01

@Sir Galahad: Azt nem értetted félre, hogy itt az intézményes részen (problémán) volt a hangsúly, de 40 egyéni motivációs poszt mellett megfér szerintem 1-2 ilyen is, már csak azért is, mert valós a probléma.
Sosem mondtam, hogy az egyéni motiváció nem fontos, ahogy magad is mondod, a bejegyzések többsége erről szól.
Ettől függetlenül én úgy gondolom ez is hozzá tartozik, és nem akartam elmenni mellette.
Most mondjak ilyen közhelyeket, hogy nem minden fekete meg fehér, az érmének két oldala van, a torta több szeletből áll, stb? Érted szerintem :) Igaza van mindkettőnknek, mert ezek (intézményes, egyéni) egymás mellett is tudnak létezni, sőt,úgy kéne, h létezzenek.

józanakaroklenni 2016.12.27. 14:21:28

@Luke SW: Sosem állítottam, sőt már én unom annyit ismétlem, hogy az első és legfontosabb, hogy az egyén is beismerje, hogy problémás az ivása, és őszintén változtatni akarjon. Még ebben a konkrét posztban is van erre vonatkozóan 2-3 mondat.

józanakaroklenni 2016.12.27. 14:26:55

@józanakaroklenni: Kicsit ezt hülyén írtam le :) szóval sosem állítottam, hogy nem fontos az egyéni beismerés, sőt.

Sir Galahad 2016.12.27. 14:44:11

@józanakaroklenni: Igazad van, örülök, hogy megbeszéltük :)

she_wolf 2016.12.27. 14:49:34

@Sir Galahad:
A poszt címében talán a "már" szócska az, ami indulatossá teszi. Némileg félrevezető is lehet, mert az is adhatja címnek, akinek elege van abból, hogy unos-untalan részegekbe botlik a faluban, az is, aki egészségügyben, addiktológián dolgozik, és két gyomormosás közben felháborodottan írja meg, hogy tele a púpja azzal, hogy örökösen lehányják, meg írhatja az is, aki a napi sajtót olvasva megint arról értesül, hogy Bekő Tóni alkoholgőztől elborult aggyal nekiment Marok Marcsának, az asszonyért meg a hullaszállító jött.

De a posztokat követve valóban arról van "csak" szó, hogy szépen szaporodik a regisztrált és kezelt alkoholisták száma Magyarországon, aminek hatása messze túlnyúlik az adott alkoholistán, mert a társadalom valamennyi szegmensében érezteti a hatását.
És aki ki akar lábalni belőle, itt áll beszappanozva, víz meg sehol:(
Számos példát olvashatsz itt arról, hogy milyen akadályokba ütközik az, aki józan (na, ennél hülyébben nem is fogalmazhatnék:D) megfontolásból akar alkoholmentesen élni.
Fejben dől el. Persze. A legtöbb esetben, és egy ideig igen. A kruciális kérdés az, hogy időben kigyullad-e a vészvillogó a ivó fejében.
Ha szerencséje van, és még idő előtt (látván maga körül a példákat), akkor simán megy/mehet egyedül. Ha időben, akkor valószínűleg minimális külső segítségre van szüksége a piálónak, de szüksége van (itt tart -szerintem- a poszter), ha időn túl, akkor borítékolható, hogy szerencsés esetben úgy jár, mint én. Ha nem, akkor: Azért gyűltünk itt ma össze, hogy végső búcsút vegyünk szeretett testvérünktől...

Az alkohol gondolkodástól független és szervezeten belüli viselkedése meg szóra sem érdemes egy függőnél? Csak az a naaagy akarat? Amikor már létezni is csak úgy képes, hogy józanra issza magát, akkor " én úgy akarok nem inni, és meg tudom csinálni"? Ja! Mert akkor én tuti, hogy minimum gyíkember vagyok, ha ezt abszolválom:)

Akik ebbe nem gondolnak bele, azok szerintem nagyon vicces emberek lehetnek. Olyan kockán viccesek:)

she_wolf 2016.12.27. 14:51:23

@Sir Galahad:
Levettem, válaszoltam is:)

she_wolf 2016.12.27. 14:57:22

@józanakaroklenni:
"Igaza van mindkettőnknek, mert ezek (intézményes, egyéni) egymás mellett is tudnak létezni, sőt,úgy kéne, h létezzenek."

Most én fogok sarkosan fogalmazni: hatékonyan nem is létezhetnek egymás nélkül?

she_wolf 2016.12.27. 14:59:34

@she_wolf:
Kár, hogy itt X időn belül nem lehet javítani:)
Az előző hozzászólásom utolsó mondatának végén felkiáltó jel lenne, ha nem bénáztam volna el!:)

józanakaroklenni 2016.12.27. 15:00:29

ja jó, már elkezdtem neked is kifejteni ugyanezt :D

she_wolf 2016.12.27. 15:22:49

@Luke SW:
Igazad is van, meg nem is tudok mindenben igazat adni neked:)
Konkrétan a megbélyegzésről nem vagyok azonos véleményen veled.
Alkoholista. Megbélyegzőnek, dehonesztálónak tartod? Én realistának. Igaz, orvosi esetismertetésekben, dokumentációkban az "alkoholbeteg" a terminus technicus.
De az az igazság, hogy hogy nem emlékszem, hogy a számtalan orvosi zárójelentésem vagy egyéb papírom bármelyikén is szerepelt volna rá szaknyelvi megfelelő. Az anamnézisekben "alkoholbeteg" olvasható, és én is általában ezt használom. Az "alkoholista rövidebb, karcosabb.
De bármelyik is legyen, tényközlő, és félreérthetetlenül tiszta. És én szeretem az egyenes beszédet:)
Az pedig nem egyenes beszéd szerintem, hogy "gondom van az alkohollal". Ez olyan....nem is tudom. Nekem semmit nem mond. Mert mi lehet a gond? Hogy minennap iszom? Mindennap mennyit, mikor, mit? Ritkán iszom és akkor csapágyas vagyok? Vagy csak havonta egyszer kap el a gépszíj péntektől vasárnapig? Ez mind-mind belefér abba, hogy gondom van az alkohollal. Illetve nem is igazán azzal, hanem magammal:)
Ezt amolyan lélekkímélő, a baj nagyságát önámítóan csökkentő -tehát helytelen- módszernek gondolom.
Persze csak akkor, ha jól értelmeztem, amit írtál. Mert azt nem írtad, hogy konkrétan mi az amire gondoltál, így:
"...ennek a szónak van már nyelvészetileg, irodalmilag, orvosilag és más tudományágak által is elfogadott meghatározása."

Kettős Billy (törölt) 2016.12.27. 15:45:49

@józanakaroklenni:
Nos akkor

Eu dolgozo vagyok 9 eve ebbol az utolso 5 evet ezev dec.1ig addiktologiai pszich osztalyon masneven alkohologian.
16 eves korom ota szittyozok en olyan 2008 korulire teszem amikortol alkoholista vagyok, bar nalam a rendszeresseg szamit annak, mint az orvosoknak is.... de a nagy ivo amikormar anyagi gondjaim is adodtak ea elhiztam az utolso 3 durvan 4 ev.

A pszichiatrian nincs meg sem az aakarat sem a kapacitas. Amikor 40 agyra es melle 50-55 betegre (potagy, gumiszobas duhongo, detox matracos szobak) egyedul vagyok 12 vagy 24, 1 vagy 2 orvosra esetleg egy vagy ket medikus..... talan egy segitokesz betegszallito aki masik 6 osztalyt visz rajtunk kivul. 20 gyakorlo elmebeteg, par drogos tucatnyi demens elhulyult mama vagy papa melle beugrik estenkent altlavam 3-4 lany es 1 fiu aki ajultra issza magat (pentek szombat este vagy unnepnapkom ez 30-50 fo, iskola szunetekben nyaron napi 20 stagnal).
A problema mar elkezdodik 12(!!!!) eves lor korul. Cigizik, iszik. Mert sikkes. De ez egy masik tema
Akkor jon 50-60 betegre egy barom a aurgossegire akinek akkor jut eszebe hogy lejszokjon hajnalba akarmikor sokszor matta reszegen... senki nem veszi komolyan, en speciel nem is akarom. Jancsi bacsi 23466. alkalommal jon be 30-50 ev szeszkozas utan, hogy o leszokna.... tudjuk .ar ez tart 2 napig aztan ha jon a delirium kiszokik inni.... addig melegen van nem kell futest, kajat fizetni. Gyakoatolag ilyen semmorekello alkeszokkal vagyunk tele plusz hajlektalanokkal. Ezek a rendszervalras csodjei a 90% Ratkos, 50-60 kozti sokul 15-20 vagy tobb eve munkanelkuli. Amelyik nem hulyult bele ebbe es nem el nyugatatokon az iszik. Plusz meg ilyenlpr ott van a rakas hajlektan aki dorekt beiszik ea behozzak 1-2 hetig elvan nalunk....
Erre a rendelesen a sok munkakeeulo aki tappenzre mehy azza hogy kimerult a napi 40 beteg aki szakrendelesen megjelenik a fele tappenzcsalo.... de ezz nem tudjak ellenorizni... bettev a frontint??? Be bizony.... ja kozbe ki se valtotta.
A valoban psziches betegekre nincs ido jut ra 5-15 perc amikor sem rendss diagnozist sem terapiat nemehet felallitani
A masik a pszichiatria szakmaban dolgozok de az orvosok jo resze is szittyos. Egyik masik nagyobb alkoholos eset mint te vagy en.... ezert sem veszik komolyan. Ezert legyint a haziorvos az addiktologus es sorolhatnam....
Elnezest a gepelesi hibakert de utazaom es kapaszkodkm es mobilrol irok... szinjozan vagyok

jeanvaljan52 2016.12.27. 16:11:29

@she_wolf:
Dicsérlek, mert beugrattad számomra azt a fogalmat, amit kerestem.
Az "absztinens"-t. A tartózkodót, az önmegtartóztatót. Hiszen van nekünk szavunk mindenre!
Ha valaki, aki egyébként alkoholfüggő, de abbahagyja az ivást, mégpedig azzal a céllal, hogy megszabaduljon ettől a függőségtől (és ezt az állapotát fenn is tartja), nos: ő az ABSZTINENS. Tehát nem arra gondolok, aki szünetekkel iszik, de esze ágában sincs kilépni az alkohol világából, mint ahogyan tettem én is adott korszakomban. Nem arra, aki piás életmódja mellett fel sem fogja, hogy ő valójában már az alkohol rabja. Hanem arra, aki valóban tartózkodik az ivástól, az, aki az italt ki akarja iktatni az életéből, aki az italozás elhárítását gyakorolja is. Ő is visszaeshet ugyan, de ha mégis (újra) el tud indulni az önmegtartóztatás útján, akkor nyert ügye van. Ő egy más minőség, és ezért meg kell különböztetni az alkoholistától.
Ő nem ugyanaz már, mint aki az alkoholista fogalma mögött van.

És nem úgy, kedves She_wolf, hogy azt mondod magadról, hogy Te egy absztinens alkoholista vagy. Nem. Te most egy absztinens vagy. Aki tartózkodik az italozástól. Ne akarj mindent, magadnak, egyszerre. Fölösleges az állandó kitárulkozás. Széthúzni az inget: no, ide lőjetek!

Tartózkodni az italtól több okból is lehet. Például, mert tiltja a vallás. Mert az előéletem, a tapasztalataim alapján így döntöttem. Mert árt az egészségemnek. Mert... Végül is, nem mindegy?

De hidd el, hogy az absztinenst könnyebb elfogadtatni a társadalommal, mint az alkoholistát. És ráadásul sokkal jobban passzol arra az emberre, akire - következetesen - én alkalmazni javasolom.

Fontos, hogy valakit hová helyez a "társadalom"? Rendkívül fontos. Azt is mondhatnám, hogy egész életünkben nem csinálunk mást ,mint fényezzük magunkat a társadalom szemében. Tetszik, vagy sem, ez van.
Nem azt mondom, hogy verjük át a társadalmat hamissággal. Szó nincs itt hamisságról.
No, persze könnyű itt nekünk, a névtelenségben kitárulkozni. De kíváncsi lennék, hogy nyílt színen ki akasztana egy táblát a nyakába: Alkoholista vagyok! Alatta név, cím, telefonszám, munkahely pontos megnevezése.
Lehet negatív dolgokkal hősködni, de az az abnormális.

Viszont az absztinens-sel nem hazudok. Még csak nem is csúsztatok. Azt mondom, ami van. Ne állítsa magáról az, akire ez nem igaz. De akire igaz, nyugodtan hárítsa csak el a kínálgatásokat azzal, hogy absztinens vagyok, kösz, nem.

Ami pedig a definíciókat illeti muszáj meghatározni egy-egy fogalmat, különben ne tudjuk, miről beszélünk. Akkor is, ha vannak a fogalmak között átfedések. Persze pontosan lehet definiálni a nagyivót is, meg a többit is.

Meg az absztinenst is. Aki ugye tartózkodik az ivástól, mert az - önmaga által megszabottan - tilos neki.

she_wolf 2016.12.27. 16:52:37

@jeanvaljan52:
Absztinencia. Nincs más választásom. Esetemben csak fekete és fehér van. Sajnos. Nagyon szeretnék néha meginni egy finom rumot, whiskeyt, vodkát. Illő módon szervírozva megadni a módját és a rangját annak az italnak. És az első pohár még menne is úgy, ahogy az adott ital fajtája szerinti illem, szokás megkívánja.
De tuti, hogy a második hörpintés az üveg szájáról történne. És vidám volnék, és legyőzhetetlen, és téren, időn átívelve megmenteném a világot, de belefáradok a tervezésbe, és vackomra vonulok.
A világ nem menekül meg, engem pedig legyőzött az alkohol, és szomorúan ébredek majd a mókuskerékben, amit legfeljebb egy évig hajthatok, mielőtt: Testvéreim! Azért gyűltünk itt ma össze, hogy végső.....

Szóval ez az ábra:)
Azért teszem az absztinens mellé az alkoholista jelzőt (mint diagnosztizált betegséget), mert az absztinencia más örömszerző tevékenységre is alkalmazható, amelytől tartózkodni akarsz, vagy szükséges.
Személyes szívás, hogy alkoholfüggő vagyok, tehát nálam semmi olyasmi nem játszik, amivel árnyalhatnám a képet, mert az ferdítené a valóságot.
Táblát természetesen én sem akasztok a nyakamba, a szuicid hajlam szikrája sem lelhető fel bennem, sőt!:)
És társaságban sem azzal indítok, hogy az ajtóban elkiáltom magam, hogy szesztagadó érkezik! Csak ha kínálnak, elhárítom. Ha akaratosak, akkor közlöm, hogy nem iszom alkoholt. Ez elég szokott lenni idegen környezetben, a barátok/haverok meg tudják, mi a pálya:)
Azért bevallom ám, hogy néha nagyon nagy a kísértés, de olyan események vannak mögöttem, amik abban a pillanatban bevillannak, mihelyt elgyengülnék. Működik a kapcsolóm. Nem vagyok vátesz, így csak remélni tudom, hogy soha nem zárlatosodik be:)

jeanvaljan52 2016.12.27. 17:44:41

@she_wolf:
Nagyon fontos, hogy többször leírtad már: aki függő, az ne igyon alkoholt. Egy kortyot sem. Egy cseppet sem.
Nem szégyen az, hogy könnyű tartani a szárazságot. De az első nyalat után lehetetlen megállni. Az alkoholfüggő, ha nem aznap, de akkor másnap fog feltöltődni a szokásos szintjére. Például a fél liter töményre. Vagy ahogyan Te szemléletesen írod, az első korty lehet, hogy a pohárkából történne. De a második már biztosan a flaskából.

Szóval, kedves érintettek! Szárazság, szárazság és szárazság. Pontosabban ásványvíz, multivitamin üdítő, tea, víz; vagy amit akartok. Csak alkohol ne.

Nem értem viszont az időnkénti kísértéseidet. Nem rágtál be eléggé a piára a miatt, mert le mert győzni? Én ezt nem tudom neki megbocsátani. Nem vagy elég hiú? Hogy mert ez engem kifektetni? - kérdem én. Én oly mértékben szakítottam vele, hogy pár nap múlva 15. éve átnézek rajta. Egyáltalán nem zavar az sem, ha a környezetemben van, például tele van vele szekrényem. Közöm hozzá semmi. Szakítottunk. "Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál..."

Elhívtak bort fejteni, nemrég. Elmentem. Csak a lopó meg a slag megszívását nem vállaltam, mert ott könnyen "balesetet" szenvedhet az ember, egy jókora slukk formájában. Az pedig nem kívánatos; lásd fent.

Jó, ha óvatos vagy, persze. Te tudod.

Viszont azt nem fogadom el, hogy aki nem iszik, arra alkalmazni kell az alkoholista jelzőt (is). Miért nem elég az absztinens?

Nem mindegy, hogy miért absztinens valaki?
Tartozik magyarázattal bárkinek is ennek okáról?
Valóban fontos ez az infantilis őszinteség?
Fontos a kitárulkozás? No, jó, magadnak. De másnak?

Mint férfi mondom Neked. A legszebb nő is vonzóbb, ha fátyol takarja. Vonzóbb, mint a csupasz meztelensége...
Végül is, emberek vagyunk. Fontos a megjelenésünk. Ha nem így lenne, ugyan miért mosakodnánk, fésülködnénk, öltözködnénk, tennénk rendbe magunkat nap mint nap?

Ugyan miért terhelnénk másokat minden nyavalyánkkal? Hogy vissza éljen vele?
Nem elég, ha mi tökéletesen tisztában vagyunk magunkkal?

she_wolf 2016.12.27. 19:18:36

@jeanvaljan52:
Közhellyel kezdeném: minden ember más. Még az egypetéjű ikrek is.
Ezért is nehéz tanácsot adni és más tanácsát megfogadni a káros szenvedélyek témakörében. Legfeljebb javaslattal lehet élni.

A kísértés:) Hát igen, az egy elég nehezen meghatározható dolog, legalábbis nálam. Egyszerű lenne, ha tudnám, hogy akkor tör rám. Amikor fizikai közelségben van a szesz, vagy ha zenét hallgatok, vagy főzés közben...ha bármihez kötni tudnám. Mert akkor ki is tudnám iktatni, és elszállna a kísértés.
Csakhogy ilyen nincs. Jó példa erre a mostani Karácsony. Sütöttem két olyan süteményt is, amihez alkohol kell, az egyikbe ráadásul rum! A kedvencem:)
Az egyik sütinek a tésztájába kellett narancslikőr sütés előtt, úgyhogy abba az igazi ment. A másikhoz viszont a kihűlt krémbe kellett (volna) rumot keverni. Itt már aromát használtam.
Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy de jó lenne valamit meginni.
Ugyanakkor előfordul, hogy teljesen hétköznapi elfoglaltság, vagy munka közben azt mondom, hogy életem és vérem egy vodkáért! Közben tudom, hogy itt van a szekrényben, és máris villan a pilács bennem, és egy mozdulatot sem teszek az ivás érdekében.
Azt azért elárulom, hogy ez nem a legjobb érzés. És még mindig ott tartok, hogy húzom magamban a strigulákat, és mindennapos győzelmeknek fogom fel, melyek értéke konstans.

A blog megjelenése óta írogatok, és van, hogy amikor a megéltekről írok, kívánnék inni. Az esetek túlnyomó többségében viszont csak úgy írok, mintha azt ecsetelném, hogy a kutyáim rühellik, amikor cirkuszol a madaram:) A szeszt és szinonímáit leírom, nem bizserget meg.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem, hogy ez hogyan működik, és miért pont így.

"Nem rágtál be eléggé a piára a miatt, mert le mert győzni?"
Ez olyan aranyos:) De tényleg. Emberből vagyok. Halandó, legyőzhető. A meséket szeretem, de egyiknek sem vagyok hőse. Ha innék, lennének ilyen téveszméim, de csak míg el nem alszom:)
Nem rágtam be? Hát dehogynem! Nem is tudod, mennyire! És nem a piára, hanem apámra. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért pont anyámba botlott a farka.
(Bocs, te nem pártolod ezt a fajta stílust -ha jól sejtem-, de ezt nem tudom másképp megfogalmazni úgy, hogy meglegyen a töltete, de trágár se legyen túlzottan.)

Az alkoholista jelző használatáról írtam fentebb. Nem csak az alkoholizmussal függ össze az absztinencia -mint jelző. Megvezetésre is jó lehet, ha egy impotens férfi volnék, akkor azzal simán elháríthatnám egy nő közeledését anélkül, hogy cikis helyzetbe hoznám magam:D
De ebben a blogban az alkohol a főszereplő, az én alapbetegségem definiáltan alkoholfüggőség. És ez van, ezen mincs mit, és nem is akarok szépíteni.
(De egyébként úgy nagy általánosságban függő típusú személyiség vagyok, ezért nem mertem pl. a kábítószerek egyikét sem kipróbálni, noha a kíváncsiság szintján érdekelne egy trip:))
Itt meg pláne nem szépítek. Kinek/minek? Kiért/miért? És mint említettem, IRL társaságban nem is kell semmit magyarázni, definiálni, elég szokott lenni, egy "köszönöm, nem kérek". Ilyen helyzetben nem hárítok azzal, hogy "absztinens alkoholista vagyok":) Sok, felesleges duma.
Barátok, haverok pedig tudják.
Infantilis őszinteség? Miért pont ez a jelző jutott eszedbe? Ha egy pukkancs volnék, akkor habzó szájjal kikérném magamnak, hogy gyerekesnek titulálj:) De nem vagyok az. Mármint pukkacs. Sem:)
Mindig és mindenhol csak annyira tárulkozom ki, amennyire a helyzet megkívánja. Úgy gondolom, hogy ez most itt egy olyan helyzet, ami megkívánja a meztelen való(ságo)t. Mert lehet rajtam fátyol (és ha azt vesszük, akkor van is: a jótékony URL), de közvetlen aktuskor a meztelenség mutatja meg a legjobban, hogy milyen is vagyok. Makulátlan, vagy szeplős:)
És én szeretem, ha mások tudják, milyen emberrel állnak szemben.

A visszaélésről csak annyit tudok mondani, hogy aki más esendőségével, őszintén feltárt hibáival visszaél, annak hasonló jókat!:)

she_wolf 2016.12.27. 20:02:28

@Momo Lö (Sz)élesszájú:
Nem is tudod, mekkora erőt közvetítesz a soraiddal!:)
Az ilyen hozzászólásokért, véleményekért megéri előhozakodni a problémával, mert egy újabb megértés, vagy mélyebb és elfogulatlanságra törekvő gondolkodás löketet ad a szenvedélybetegnek, hogy előre haladjon.

2016.12.27. 23:34:22

@she_wolf: számodra talán azért nem pejorativ szó az alkoholista, mert rég túl vagy az elfogadás fázisán, egyébként is absztinens vagy és ismered a saját értékeid. Mások, mint láthatod, nem így vélekednek e szóról.

Szerintem az alkoholbeteg és az alkoholista nem pontosan ugyanazt jelenti, de ami a legfontosabb: nem fedi le az alkoholproblémával küzdők sokaságát. A blogbéli definició szerint pl. a kóros ivók nem feltétlenül alkoholisták. Kontrollált ivóként is lehet túl sokat inni, akár észrevétlenül függőnek lenni. Ugyanúgy egészségkárosodáshoz vezet. Egyes meghatározások szerint alkoholizmusnak is számít. A negatív társadalmi megítélés hátráltatja a felismerést, elfogadást, sokkal könnyebb keresni egy olyan definiciót, amely szerint az ember nem is alkoholista, és akkor már nincs is baj, lehet tovább inni. Itt a blogban az élő példa a napi 1 minőségi pohárkával legurító ifjú hölgy, aki a tagadás állatorvosi lova. Ő például boztosan kóros ivó, talán nem alkesz (még), de minden esélye megvan a szövődményekre. Az alkoholozmust kategorikusan visszautasítja, talán joggal, mégis gondja van az ivással és veszélyben az egészsége.

Azért éreztem ezt fontosnak kifejteni, mert a társadalmi szintű megoldásnak nem az alkoholistákat kell csak megcéloznia, sőt, minél korábbi, enyhébb stádiumban sikerül észlelni a bajt, annál jobb eredményt lehet elérni.

Luke SW (törölt) 2016.12.27. 23:36:02

@józanakaroklenni: nem állítottam, hogy mit állítottál.

2016.12.28. 00:04:44

@józanakaroklenni:

"Bárkinek előadom ezt [..] furcsán néznek rám.

Itt a blogon is hetente „győzködnöm” kell valakit, hogy de, én igenis alkoholista vagyok. Mintha ez valami kiváltság lenne, amit csak az arra érdemesek mondhatnak el magukról."

Ez egy visszatérő motívum a posztjaidban.
Azt hiszem, az egyik első hozzászólód voltam, és valószínűleg az első, aki rákérdezett, hogy pontosan miért is gondolod magadról, hogy alkoholista vagy. Ezt most nem valami hipszter attitűdből írom, hogy hű, én már akkor is olvastam a blogot, amikor még nem volt menő -- nem, ez szimpla véletlen, egyszerűen pont akkor online voltam, amikor kitették az első posztodat az indexre. Mindenesetre emiatt mindig kicsit megszólítva érzem magam, amikor ezt a motívumot olvasom nálad újra és újra, és egy ideje már terveztem, hogy regálok rá.

A posztjaidnak amúgy kb. a felét-kétharmadát olvashattam, a kommentekből viszont nagyon keveset. Ha ismétlek valakit, akkor elnézést -- ugyanakkor viszont nem hiszem, hogy ismétlek valakit, mert akkor nem kerülne elő mindig a téma posztjaidban.

Azt írod korábban:

"Megint csak vannak kivételek [..], de aki azt gondolja magáról, hogy ő alkoholista, annak 99%-ban igaza is van. [..] Mert alkoholistának lenni nem menő."

Nem igaz.
Azt feltételezed, hogy az embereknek általában (sőt, ahogy írod, 99%-ban) helyes az önképük. Tényszerűen lehet tudni, hogy ez nem igaz. Legyen szó a magukat dagadtnak látó anorexiásokról, az izomdiszformiás gyúrósokról, hipochonderekről, paranoidokról és-a-többi, a sort akármeddig lehetne folytatni, az nem igaz, hogy az emberek többsége pontosan tudja magáról, hogy milyen.

A depresszió definíciója, a paranoia definícója, az Asperger-szindrómáé, az alkoholizmusé stb. nem önkényesen, hasraüthetően eldönthető dolgok.

Természetesen nem személyesen rólad beszélek, nem ismerlek/-ünk téged, 10 blogposzt után nem is lehetne; simán lehet, hogy a te önismereted tűpontos. De maga az elv, hogy t.i. aki kövérnek mondja magát, vagy depressziósnak, vagy aspergeresnek, vagy (figyelem!) alkoholistának, annak 99%-ban igaza van, az (elnézést az udvariatlan kifejezésért) marhaság. Például abban biztos vagyok, hogy azok közül, akik magukat úgymond depisnek gondolják, a nagyobbik részük csak ugatja a depressziót.

Az ilyen embereknek egyébként láthatóan van valami baj a fejükben, és megint csak nem rád akarom kihegyezni, de ha ezek a posztok igazak, akkor nyilván konkrétan neked is -- hogyan lehetne akkor bízni benne, hogy ilyen lényeglátó, pontos definíciót tudnak magukról? Majd pont ebben. Biztos van köztük, aki eltalálja, meg olyan is, aki már annyira szélsőérték, hogy nem lehet kérdés -- és megint csak, nem ismerlek/-ünk, lehet, hogy te tök ilyen van, de az ökölszabály mégis csak az (kellene, hogy legyen), hogy az ilyemsit nem hisszük el bemondásra.

Mert igazad van, alkoholistának (kövérnek, depressziósnak stb.) lenni nem menő, de ezer indoka lehet, hogy valaki mégis így lássa, vagy (haladóknak) így akarja láttatni magát. Nem. Nem hisszük el. Sem nekik, sem konkrétan neked. Sem nekem. Checklistet akarunk. Érvelést akarunk. Valami bizonyítékot, hogy az ember nem a seggéből beszél.

És egyébként rajtad látszik, hogy nem a seggedből beszélsz -- de érted, a fentiek az oka, hogy az emberek visszakérdeznek, vagy akár hitetlenek. Ezt szerintem ne sorold fel többé sérelmedként, mert tök szuper, hogy így van. És járj el te is így másokkal szemben. Ez a helyes ügymenet.

Ez az egyik része.

A másik, hogy a címkéknek ereje van. Én nem vagyok pszichológus (és mivel csak a kommentjeid kis részét olvastam, nem tudom, pszichológusok írnak-e ide), annyit tudok mondani a saját tapasztalatomból, hogy még annak idején a sorozásról tanácsoltak el, hogy szerintük ők engem nem szívesen látnának sorkatonaként, viszont tegyem már meg, hogy meglátogatok egy elmegyógyászt. Van emiatt némi kitettségem mind a pszichológusok, mind a pszichiáterek felé -- de vigyázat, a saját korlátozott tapasztalataimra való hivatkozás az anekdotikus érvelés hibája... kezeljük a helyiértékén, de akárhogy is, hátha érdekes. A lényeg, hogy konkrétan ezek a szakemberek, akiket én ismertem, nagyon óvatosan bántak ezekkel a címkékkel. Például határozottan győzködtek, hogy semmi értelme alkoholistának gondolnom magam, és csak kárt okozok magamnak, ha én így gondolok magamra (az egyedi esetek nem összehasonlíthatók, például mert férfi vagyok és nagydarab, de csak érdekességképp mondom, hogy már akkor is, és az azóta eltelt 10-12-15 évben is több alkoholt iszom, mint te).

Ezek a címkék (nem csak az alkoholizmusé, de a depresszióé, szorongásé stb.) bezárják és károsítják az embert. Persze ez is egyénfüggő: károsítHATják, bezárHATják.
Mindenesetre amit írtál egy korábbi posztodban:

2016.12.28. 00:05:31

"Ezt barátom, megnyerted egész életedre. Én is. Sosem fogsz tudni normálisan, kulturáltan alkoholt fogyasztani, mint régen. És a kísértés mindig ott lesz. Nincs gyógyult, csak tünetmentes alkoholista."

Ez egy marhaság, nagyon óvatosan bánnék vele. Most, ugye, huszonpár éves vagy, és úgy tűnik (és drukkolok/-unk hozzá), hogy sikerül letenni a poharat, és baromi nagy öngól kialakítani egy olyan betegségtudatot, hogy például 30 év múlva, ötvenpár évesen is azt gondold magadról, hogy te még beteg vagy. Kártékony, k.rva nagy hülyeség. Főleg, ha eleve is kérdéses, hogy a kiinduló diagnózis pontos volt-e.

És még egyszer, nem ismerünk, lehet, hogy pont a te esetedben nem hülyeség, de úgy általában az, és még egyszer, nem csak azért, mert egy szimpla intellektuális tévedés, hanem mert kártékony, rontja a későbbi életminőséget.

Elnézést, ha túl hosszú voltam, vagy ha a kommentekben ezerszer lerágtátok. Ha viszont ebben a formában nem került elő, akkor jelzem, hogy a fentieket nem egy "szvsz", "ó, hát így gondolom" véleménynek gondolom. Feltételezem, hogy ez az objektív igazság (már ha van olyan).

---

Ellenpontként egy szimpla vélemény, amelyik még szerintem sem jobb vagy rosszabb, mint a tiéd/tiétek.

"Alkottunk itt a blogon egy definíciót, amit nagyjából el is fogadott mindenki, aki olvassa az írásaimat. („Az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése, és elfogyasztása olyan mértékben a fontossági sorrend elejére került, hogy az már teljesen átalakította az életét.”)"

Tök szuper definició, és ugye, hogy kell valamiféle objektívnek szánt mérce és/vagy checklist?

Azt nem tudom, mennyire ment át az olvasóidon a definíció -- @szakallastroll: , ugye, épp itt alant győzködi zsuzsi25-öt, hogy ha minden nap iszik két pohár bort, akkor már tuti alkesz (függetlenül attól, hogy - ahogy te írod - átalakította-e az életét). Lehet persze, hogy szakállastroll csak trollkodik (lásd magát a nicknevet), de ha nem: troll uram, ennél nagyobb faszságot nyilván nem is lehetne mondani. N'est-ce pas?

Akárhogy is, a fenti definíció szerintem egy tök "puha" definíció. Én személyesen úgy gondolom (és ezt nem gondolom objektív igazságnak, csak a magánvéleményem), hogy az is kell hozzá, hogy az alkohol valamiféle kárt okozzon az ember életében (akár egészségben, akár funkciókban). Te írtad korábban, hogy az ivás gondokat okozott a munkahelyeden (ha jól emlékszem), és ez már tényleg egy probléma, érdemes rajta elgondolkodni, és simán lehet, hogy tök igazad van, és te személyesen kőalkesz vagy, és örökre az is maradsz. Ezt én 10 poszt alapján nem tudom/akarom megítélni. Ugyankkor úgy általában miért volna baj, ha az ember top 1 hobbija az ivás? Amíg nincs belőle probléma, addig a szesz csak segít -- mármint szerintem.

De mindegy is. Bocs a terjedelemért.
Kitartást a nemivással!

Luke SW (törölt) 2016.12.28. 04:35:20

@Nagy kámpics: látom, téged felmentettek az alkoholizmus vádja alól, de azért, azt ugye látod, hogy gondod van az alkohollal?

Luke SW (törölt) 2016.12.28. 04:38:08

@she_wolf: közben látom, hogy egy hozzászólásban nagyjából Te is ezt írtad. Mentségemre szóljon, hogy nem először kommenteltem ezt a gondolatmenetet a blogba:)

Jozef K. 2016.12.28. 06:36:20

@she_wolf:
Köszönöm a jókívánságokat :) Még éppen időben vagyok, már leírtam más alkalommal, de azért megteszem ismét: hónapokig kibírom alkohol nélkül, nincs semmiféle fizikai tünet esetemben, ha nem iszok. Arról van szó: elkezdek inni és nem tudok mértéket tartani. Nem azért, mert akarat gyenge vagyok, hanem így hat rám az alkohol, átveszi az irányítást, kikapcsolja a racionális gondolkozást, szinte olyan, mintha álomba merülnék. Teljesen megváltoztat. Ezt azért mondom, mivel volt olyan ellenvetés az egyik hozzászóló részéről: miért nem iszik kontrollal a blog írója? Azért, mert ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne problémánk. Én speciel azért nem iszok mértékkel, mert nem tudok, mintha egy másik személyiség bújna elő belőlem olyankor.
Egyszerűen borzalmasan iszok: elkezdem és amíg tart a pénzem, vagy el nem alszok az asztalon. Utána napokig beteg vagyok. Mindegy olyankor, összeiszok mindent, kannás bortól kezdve a kommersz rövidig. Az a lényeg: üssön. De ennek van egy jó oldala: megakadályozott még régebben is (amikor nem körvonalazódott ennyire a problémám) abban, hogy heti, vagy napi szinten igyak.
Képmutató ez a társadalom: mert az italozást elvárja mindenkitől, de ha nem tudod kontrollálni akkor sorry, te bajod. Miért kell nekem magyarázatot adnom arra, ha nem iszok? Mert nem egy alkalommal fordult elő: megkínáltak alkohollal, és visszautasítottam, majd megkérdezték, miért nem iszok? Ha az igazat megmondom, akkor egy akarat gyenge nulla vagyok, ha iszok, utána esélyes egy hatalmas berúgás, szóval ezért nem iszok. De ez a téma tabu. Erről csak itt és - szerencsére most már - szűk családi körben beszélhetek.

Kettős Billy (törölt) 2016.12.28. 06:48:44

Ugy latom itt tovabbra is az a tema, hogy ki szamot alkesznak. Eu.-ben ennek megvan a szakmai deffinicioja. De meg ebben a deffinicioban sem ertenek egyet az okosok. Az egyik orvos szerint az szamit alkesznak akinek az eletere befolyassal van, akinek a gondolatait atveszi a szesz, aki anyagi vagy mas okokbol eloterbe helyezi az italozast. Eves helyett, alvas helyett, tarsadslmi erintkezesek helyett, munkahely helyett.
Mas okosok szerint es ide tartoznak a mediabol ismert pszichiaterek, addiktologusok, pszichologusok: a rendszeresseg a lenyeg. Nem a mertek, a rendszeresseg. Napi egy feles vagy sor este is lehet szerintuk karos, de nem mindenkinel. Szerintuk pontjai vannak az alkoholizmusnak 5 vagy 6 allomasa.

she_wolf 2016.12.28. 10:54:33

@Kettős Billy:
"De meg ebben a deffinicioban sem ertenek egyet az okosok."
Ezt bizony nagyon jól látod!:) Orvosoktól hallottam, szakmai oldalakon olvastam már ezernyi definíciót, szinte mind különböznek egymástól.
A poszter meghatározása is helytálló. És mivel valóban stációi, fázisai vannak, nem lehet pontosan behatárolni egy tól-ig mércével mérve, vagy magatartási formával meghatározni, hiszen egyik állomásból csúszik át a másikba.
Az általad említett kétféle megközelítés közti határmezsgye rendkívül vékony, és nagyon könnyen összecsúszik. Akkor kezdődnek az igazi gondok egy alkoholista életében.
A függőség definíciója jóval egyszerűbb, és komolyabb. Ugyanakkor olyat is olvastam már definitív formában leírva, hogy azt nevezzük alkoholistának, akinél már kialakult a dependencia.
Ebből is látszik, hogy még beszélni sem olyan egyszerű róla, hát még csatázni vele:(

she_wolf 2016.12.28. 11:09:33

@Jozef K.:
Jól ismerem ezt a fajta "éhséget":(
Ha megkóstolom, végem van. Milliónyi fogadalom és eskü ellenére is, ájulásig. És rengetegen nem értik, de az íze miatt Rum, whiskey, konyak, vodka. Slussz. Persze amikor már ott tartottam hogy mindegy hogy mi, csak "kijózanodjak", hogy elkezdhessem a napot, akkor bármi jöhetett, amiből nem kellett mennyiségileg sok ahhoz, hogy szintre hozzam magam. Se bor, se sör. Csak a rövid, de az minél koncentráltabb legyen!
Tulajdonképpen engem írtál le a hozzászólásodban. Nálam ugyanez volt. Egészen addig, amíg be nem állt a "kutyaharapást szőrivel" állapot. Így másztam fel a csúszda tetejére, és már csak a lejtmenet volt előttem. Majdnem a föld alá.
Velem előfordult már párszor immár absztinensként, hogy a "no de miért nem iszol velem egyet, egy pohárka nem árt" csábításra azt mondtam vigyorogva, hogy "te azt nem akarod megtudni, hidd el!":)
A tolakodókat egy-egy jól irányzott beszólással meg lehet padlóztatni:)

she_wolf 2016.12.28. 11:45:08

@Luke SW:
Komolyan elgondolkodtatott az írásod, és azt kell mondanom, hogy bekötött szemmel a 100-as kört találtad telibe!:)
Az alkoholista -mint meghatározás- tényleg eléggé nyers, az "alkoholbeteg" némileg lájtosabb, és talán szakmaibb(nak tűnő) is.
És igen, jogos a felvetés, hogy én azért nem tartom pejoratívnak, mert elfogadtam a státusomat.
Mert ha visszagondolok, nálam is megvoltak a terelések, magyarázkodások, a felmentésemre kidolgozott közhelyek. Éltem is velük, amikor csak kellett. Másokat, tőlem gyalázatosabb állapotban lévőket rántottam magam elé annak bizonyítására, hogy én miért nem vagyok alkoholista. Utólag szégyellnivalónak gondolom ezt a viselkedést, és volt, akitől bocsánatot is kértem miatta.
A környezetemben mindenki iszik alkoholt. Azokkal, akiken látom, vagy konkrétan tudom róluk, hogy nyomot hagy bennük/rajtuk az alkohol, szoktam beszélgetni erről. De soha nem róluk és a cefréről, hanem magamról. Mert ha csak az illendőség kedvéért is, de mindig megkérdezik, hogy iszom-e valamit, mire közlöm, hogy köszi, továbbra sem:)
Mivel nagyjából hasonló korúak vagyunk, így a beszélgetések során felmerül témaként az általános egészség is, és ez nekem terep az aknamunkához:)
Térítettem már meg ismerősöket, és ez nekem hatalmas siker!
De el is szomorít, mert szélmalomharcnak érzem akkor, amikor arról dumálok, hogy szervezeten belül mekkora kuplerájt képes csinálni a cefre, a tv-ben pedig éppen az Unicum olyan reklámja megy, amitől még az én számban is összefut a nyál (pedig nem voltam nagy rajongója).
De az a reklám nagyon ott van, basszus!:)
Egy mondat erejéig kitérnék a médiára (ha már ilyen szép átkötésre leltem): hatalmas szerepe van, és nem jól kufárkodik az előnyével a média:( Reklámok orrba-szájba, éjjel-nappal, egyél-vegyél-fogyassz! De a káros következményekre nem figyelmeztet, mert naívan azt gondolja, hogy a felnőtt embernek van annyi esze, hogy mértékkel duhajkodik. Ha meg mégsem, akkor nézzen lehetetlen időkben ismeretterjesztő műsorokat, és különben is majd elrettenti, amit a híradóban mutatunk neki. Hát nem! Ez eddig sem jött be, később pedig még ennyire sem fog:(

jeanvaljan52 2016.12.28. 12:59:49

@Jozef K.:
Pontosan írod le a jelenséget, vagyis az alkohol hatását a szervezetedre. Tudom, miről beszélsz. Nem vagy egyedül. Vannak, akik eleve így születtek, másoknál több-kevesebb alkohol-tréning után szakad át valamilyen gát. Ami után, az első kortyot követően, ledobódik az ékszíj, és a robotpilóta átveszi a vezérlést. De ne tekintsd magad akarat-gyengének, vagy bármiben kevesebbnek. Teljes értékű ember vagy, de kerüld az alkoholt. Te ilyen vagy. Mint ahogy sokan mások, ilyenek. Légy absztinens.
Tartózkodj az italtól, mert az neked nem jó.
Most már ragaszkodok ehhez a kifejezéshez: ABSZTINENS. (Teszek rá, hogy mástól is lehet tartózkodni, nem csak az italtól. És?) Aki veszedelmes viszonyban van az alkohollal, de nem iszik, az igenis absztinens. Ne mondjuk rá, hogy alkoholista, mert nem az. Ahhoz azért inni is kellene.

Attól, hogy valaki tartózkodik az alkoholtól, mert az nem jó neki, még szebb élete lehet egyébként, mint bárki másnak.
A "társadalom" lehúzó erőit meg nagy ívben szard le! Miért tartoznál bárkinek is magyarázattal? Nézd, ha iszol, azt is a saját szakálladra teszed. Ha nem iszol, azt is a saját szakálladra/gyönyörűségedre teszed. Kinek, mi köze hozzá?!
Dolgozz ki elhárító módszereket, és legyen ez az alapállásod. Állj a sarkadra, ha kell! Önérzet is van a világon, ne hagyd, hogy belepofázzanak az életedbe. Hidd el, ha ezt teszed, le fognak kopni.

Oké, közösségben élünk, de ne hagyd, hogy holmi csámcsogók reád csimpaszkodjanak. Mert tuti, hogy csak csámcsogni akarnak.
Szemét szemforgatók, ájtatos manók. Hess!

Én régóta nem iszom, de anno a saját cégemben volt egy társam. (Már kiraktam a szűrét, csak családtagok a tulajdonosok.) Nos, ez a manus rendszeresen azzal szórakozott, hogy időnkét közel lépett hozzám, és szimatolgatta, hogy ittam-e már valamit? Egy szarházi, pletykás alak volt, elfojtott, kéjes vigyorral a pofáján. Elhatároztam, hogy ezt is letörlöm róla. Egyszer beraktam a mozsártörőt a belső zsebembe, és amikor az irodámban a manus megint elém állt, akkor azt mondtam neki:
- Nézd, Te most azt hiszed, hogy én nem tudom, hogy Te ilyenkor mit csinálsz? Kiábrándítalak. Pontosan tudom, hogy szimatolgatsz. De tudod mit? Ha ez még egyszer előfordul - és elővettem a mozsártörőt - ezzel töröm be az orrod, és verem ki az összes fogadat. Érted?

Nem tudom, mit gondolhatott, de többé nem mert közel lépni hozzám.

2016.12.28. 13:30:52

@Luke SW:

"de azért, azt ugye látod, hogy gondod van az alkohollal?"

Persze, ez nem kérdés.

Ugyanakkor elolvastam közben itt a kommenteket: feljebb nagyon hasonlót írsz (lokális definíció, megbélyegző kategória stb.) ahhoz, amit én is írtam, nem? Úgy tűnik, hogy akkor nem csak nekem támadnak ilyen észrevételeim.

she_wolf 2016.12.28. 14:28:09

@jeanvaljan52:
Abban a pillanatban, amikor valaki ellentmondást nem tűrően visszautasítja a kínált italt -noha nagyon szeretné legurítani, mert vágyik rá, sóvárog utána-, egy újabb jelzővel bővül a személyisége: a büszkeséggel. Ha ez stabilan megmarad, még egy jelző következik: állhatatosság!:)
Már csak a múltat kell tudni a helyén kezelni, és kiegyenesedik az ember:)

Jozef K. 2016.12.28. 15:14:14

@she_wolf: Igen, valóban az íze, meglepődve hallottam már kocsmában nem egyszer, hogy "nem szeretem az ízét, de a hatása". Én meg szerettem a sör ízét, az unicumot, a fröccsöt, de amikor belelendültem, megtette a kommersz is...
Nekem korszakok voltak: volt, amikor söröztem, boroztam, áttértem a fröccsre, aztán sör+rövid kombó is jellemző volt. Sőt, pezsgőzni is szerettem, vagy boros kólázni. De mindez már a múlté. :)
Köszönöm a hozzászólásodat, sokat segít, hogy tudom, nem vagyok egyedül, és a tanácsok is, amit adsz te, illetve mások, az életből merítettek :)

Jozef K. 2016.12.28. 15:51:04

@jeanvaljan52:
Köszönöm neked is a hozzászólásodat, jól esik olvasni, erőt merítek belőle :)
12-13 évesen kezdtem el kísérletezni, akkor még csak 1-2 sört mertem meginni, féltem a hatásától. Egyszer vettem egy két decis Hubertust, annak megittam a felét egyik alkalommal, egy másik alkalommal a másik felét. Egészen jól éreztem tőle magam. De nagyon hamar megtudtam inni viszonylag nagy mennyiségeket, pl. az általános iskolai ballagásomon úgy berúgtam, hogy haza kellett vinni... Már amikor kimaradtam nyolcadikból, rendszeresen, minden hétvégén ittam: általában egy liter bor volt, az adag. Eleinte a bort kihánytam, de ez nagyon gyorsan változott. 15-16 éves koromra megtudtam inni fél liter rövidet (konyakot, vagy kevertet). Szóval igen, valószínűleg hajlamom van az alkoholizálásra (bárhogy szépítjük, mert már a középiskolás időktől fogva problémásan iszok). Nem tudom öröklődhet-e, mindegy is, a lényeg az, hogy ahogy írod tartózkodnom kell az italtól. Egyszerűen így hat rám.

Persze, már megtapasztaltam, milyen szép életem van az alkohol nélkül! 16 hónapig nem ittam, csak utána elkezdett bennem mocorogni a kisördög: egyik haverom volt a kocsmáros, kijártam kólázni, meg beszélgetni vele. Nem kívántam az alkoholt addig, de ahogy láttam a vendégeket, hogy söröznek, kedvet kaptam egyhez én is. Gondoltam, egyből nem lehet baj ennyi idő után. Tévedtem.
Szerencsére már az alkoholizáló barátok kikoptak mellőlem. A kedvenc kocsmám nemrégiben zárt be. Ezek mind olyan jelek, amik megerősítenek az elhatározásban. Tényleg eleget ittam már. A rendszeres sport, túra segít, kiegyensúlyoz.
Tetszik a módszer, amit leírtál, hogyan kell az aljas emberekkel elbánni.

Végére még egy kérdés: 11 éve szoktam le a dohányzásról, régebben ivás közben sokszor cigiztem. Mostanában álmomban mindig kívánom a cigit, nem lehet, hogy azért, mivel tudat alatt sóvárgok az alkohol után?

jeanvaljan52 2016.12.28. 16:23:57

@she_wolf:
Egyetértek.
De ez a noha nagyon szeretné, vágyik rá, sóvárog utána, nálam nem igaz. Nem vagyunk egyformák. Engem nem érdekel és nem vonz a pia.
Már régen nem.

Akkor most olyan vagyok, mint mondjuk 12 éves koromban, amikor a piához való viszonyom olyan volt, mint a ma született bárányé? Neeem, egyáltalán nem. Engem a pia oldalba vert, elkapott, torkon ragadott, menekülésre késztetett, ahogy tetszik. Nyomott hagyott. A piához való viszonyom egyáltalán nem normális, mert egyetlen korty is visszarántana a mélybe. (Amiből azért ki lehetne kecmeregni, de minek "szórakozzunk"?)

Viszont ugyanúgy nem iszom alkoholt, mint ahogyan sósavat sem iszom. Ennyi. Ez semmi erőfeszítésembe nem kerül. "Nem az vagyok, ki voltam egykor - mondja a költő - Belőlem a jobb rész kihalt."
Nem az vagyok, ki voltam egykor, belőlem a rossz rész kihalt, mondom én.
Az a régi, rossz rész.

És azért "piszkállak" néha Téged (már bocsáss meg; miközben szinte mindenben egyetértünk), mert a Te alapállásod, így absztinensen is, igenis pesszimista. Hiába mondod, hogy Te azután a legoptimistább ember vagy. (Bár ennek a legutóbbi bejegyzésednek már tényleg van valami optimista felhangja.)

De miért mondom ezt? Mert ha már szeretetre méltó, kedves Bloggerünk felületére egy csomó bejegyzést teszünk, hozzászólunk, osztjuk az észt, akkor szinte "kötelességünk" valami vonzó perspektívát felmutatni mindazoknak, akik a mindennapjainkból ki akarják iktatni az alkoholt. Márpedig az nem vonzó perspektíva, hogy nem iszom x éve, de csak azok a borzalmak tartanak vissza az ivástól, amiket átéltem... Ez nem vonzó.

Ennél már inni is vonzóbb, mert ha benn ülsz eme borzalmak közepén, akkor nem is látod azokat. Vagyis a pia feledteti a félelmeket is. Még ha hamisak is ezek az érzések.

Én nem mondom, hogy nem őszintén írod le a tapasztalataidat. De azt is mondom, hogy nem kell félni. Hogy lehet nem félni. Van ilyen, higgyetek ebben! És én is őszinte vagyok. Én így élem meg. Amióta nincsenek kóros és káros szenvedélyeim (mert azért sok-sok más még van), azóta vagyok boldog. Ha szabad ezt a kifejezést használni. Jól esik, hogy stabil vagyok. Jól esik ez a környezetemnek is. Akik számítanak és számíthatnak rám.

Szóval vonzó perspektívát! Érted? Mint a büszkeség, állhatatosság, egyenes derék, felemelt fej. (Kalocsán, a seregben így mondták: Ki a mell, be a has, ne pofázz a sorban!)

Szerintem nagyon vonzó perspektíva az, ha valaki tartózkodik az italtól.
Próbálja ki!

Az életnek is van egy nagy paradoxona. Éspedig.
Ha le tudsz róla mondani, akkor megnyered. Ha nem tudsz róla lemondani, akkor elveszíted.
Mit jelent ez?
Ha elfogadjuk az elmúlást, ha beletörődünk, hogy mindenkire ugyanaz a sors vár a végén, ha nem próbáljuk megváltoztatni a megváltoztathatatlan, akkor boldoggá tehetjük minden egyes napunkat, amely adatik nekünk. Mert nem reszketünk feszt az elmúlástól.
Így megnyerjük magunknak az élet minden napját.
Ha viszont görcsösen ragaszkodunk az élethez, ha mindig úgy érezzük, hogy képtelenek leszünk lemondani róla, ha minden pillanatban reszketünk a haláltól; ha félünk minden incifinci betegségtől, még egy pattanástól is; akkor elveszítjük az életet, annak minden napját, mert az nem élet, hogy félünk, cidrizünk, mindenkor és mindenen.

Azt kívánom, hogy nyerje meg mindenki.
Lám, ehhez csak le kell mondani róla.

jeanvaljan52 2016.12.28. 17:48:59

@Jozef K.:
Nem vagyok egy álomfejtő, de én is szoktam a cigiről álmodni. Arról még csak 6 éve szálltam le. Darvas Ivántól, a valamikori nagy színésztől hallottam, hogy miután abbahagyta a dohányzást, álmában ő is folyton dohányzott. Egyszerre fél doboznyi cigit is betolt a szájába és gyújtott meg. Azután, mikor felébredt, örült, hogy ezt az egészet csak álmodta.
Én is így vagyok vele.
Szerintem álmunkban nyugodtan tegyünk csak bármit. Káros dolgokat is. De ha tényleg káros az a valami, akkor az tényleg csak az álmunkban történjék meg.
Ha pedig ébredés után örülünk, mert az álom nem is volt igaz, akkor jók vagyunk, és stabil az alapállásunk.

nem várt fordulat 2016.12.29. 10:20:21

Itt ulok az agyamon, es varom a helyettesito pszichiatert, elmeltileg ma, de legkesobb holnap megkapom a zarojelentesem.

Remelem ma, mert sok volt ez az egy honap.

Amennyiben a blog szerzoje engedi, irnek egy vendegposztot a bekerulesemtol a szabadulasomig.

she_wolf 2016.12.29. 12:40:22

@jeanvaljan52:
Piszkálsz? Az nem baj, én szeretek Veled beszélgetni:)
Amit írok, az aktuális helyzetjelentés valós időben, valós állapot. Hetedik éve nem iszom, és pillanatnyilag ez az ábra. Lehet -sőt, remélem-, hogy 1-2-3, sok év múlva másmilyen lesz az ábra.
Én MÉG ott tartok, hogy van vágy, néha irgalmatlanul erős. Remélem, ha majd a 10-15. évfordulómra kerül sor, én is azt írhatom, és érezhetem, amit most Te.
De addig kis győzelmek vannak, és ezek tesznek azzá, ami most vagyok.

Még valami: a pesszimizmus tőlem nagyon távol áll, noha ennek ellenkezőjét látod. Ha olyan pesszimista volnék, amilyennek feltételezel, már nem biztos, hogy itt lennék.
Imádom az életet még úgy is, hogy egy rakás dolgot mellőznöm kell, ami eddig szervesen hozzátartozott.
Ha pesszimista volnék, nem várnám a holnapot abban bízva, hogy talán van mód helyrehozni az idegeimet, és újra lóra ülhetek, megint magassarkú skárpiban korzózhatok, újra a valóságot érzem az ujjaimmal. Ha pesszimista volnék, nem bújnám a szakirodalmat nap mint nap, hogy kitaláltak-e már valamit a tompalátás megszüntetésére.
Ha pesszimista volnék, nem bíznék abban, hogy újra dolgoztathatom majd az izmaimat, és nem abban fáradok el, hogy összeszedtem a diót a fa alól.

Én tudom, hogy te mit sulykolsz belém, de először Te is járni tanultál meg, és csak utána mertél futni, nem igaz?;)

jeanvaljan52 2016.12.29. 12:51:39

@nem várt fordulat:
Hosszú hallgatás után ez egy igazi nem várt fordulat!
Vagy éppen, hogy várt?
Legyen!
Előre hát, igyunk teát, az angyalát!

she_wolf 2016.12.29. 12:54:31

@nem várt fordulat:
Kicsit félve várom az írásodat. Sokszor eszembe jutottál, és mindig volt bennem egy félsz, hogy csak a szokásos "neszesemmifogdmegjól" ellátásban részesültél ismét, de azért megvillant bennem az optimista felem is, ami abban reménykedik, hogy megtaláltad végre az emberedet.

nem várt fordulat 2016.12.29. 13:09:36

@she_wolf: az lett volna, ha nem harcolom ki magamnak, amit. De tenyleg egy kerek osszefoglaloban szeretnem. Eleg hosszu lesz, mert sok mindenrol van beszamolni valo.

she_wolf 2016.12.29. 13:15:11

@nem várt fordulat:
Ígéretesnek hangzik, és nagyon várom. Remélem, engedélyt kapsz, mert szerintem biztosan sokakat érdekel, hogy most mi lehet elvárható a rendszertől.

józanakaroklenni 2016.12.29. 13:16:06

@she_wolf: Már miért ne kapna engedélyt? :) Én örülök a legjobban minden ilyesminek, pláne ha pozitiv

she_wolf 2016.12.29. 13:20:50

@józanakaroklenni:
Címlapos a poszt, lesz melód -ahogy látom:)

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2017.01.02. 15:20:03

Csak a poszthoz:
jó kis PR-cikk lehetett volna, főleg, ha ő fizet :D De mivel blog, ez magán sajtótermék, így aztán messze nincs úgy szabályozva mint a "rendes" sajtóban.
Komolyra fordítva

Megfogalmaztad a legnagyobb kihívást: ugyanazon környezetben hogy érhető el, hogy tisztának lehessen maradni? Fokozatossággal, de ha valakit 90 nap után átmenet nélkül hazaeresztenek, az nem nyerő.
Én ezért üdvözölném a fél-egyéves terápiákat fokozatos visszailleszkedéssel.

Ha már szetereotípia: az oroszok, ahol harminc százalék az alkoholisták aránya, mit mondjanak? Itt sajna menőzésből isznak...
Viszont - gondolom ennek te jártál jobban utána - olvastam olyat is, hogy a függőséget genetikai tényező is növeli. Ugyanazon mennyiségtől és rendszerességtől egyik partyarc előbb válik függővé mint a másik.

Viszont: nálad mi volt az a pont, amikor felismerted magát a nevezzük így, jelenséget?
A beküldők hozzájárulnának-e egy-egy sztori leközléséhez?
Neked napi megjelenést biztosítana, írni pedig láthatóan tudsz, egy-egy bevezetővel ki is tehetnéd akár, persze csak azét, aki hozzájárul.
süti beállítások módosítása