2016. december 02. írta: józanakaroklenni

Hova mehetsz az alkoholproblémáddal, ha nem kívánod igénybe venni a világhírű magyar egészségügyet?

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet és sztereotípia él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

[még mindig szárazon!!]

Miután kommentárban több ízben is elpanaszoltuk, hogy a rendszert mennyire nem érdeklik az alkoholisták, elkezdtem kutakodni.

Kíváncsi voltam, hogy ha nem akarom az egyébként nyugati mércével is rendkívül igényes egészségügyünk áldásos tevékenységét igénybe venni, viszont hajlandó vagyok többé, vagy kevésbé a zsebembe nyúlni, milyen lehetőségeim vannak. Spoiler: nem szeretnék káromkodni, de képzeljetek ide egy nagy ló nemiszervet. De egy olyan tényleg nagyot.

Szóval.

Google a barátom.

how-to-help-a-loved-one-with-addiction-to-alcohol-or-drugs-image.jpg

1, Az exdrogosok polihisztorok

Találtam 4 vagy 5 olyan helyet is, ahol világosan leírja magáról az "intézmény" vezetője, hogy ő drogozott. Ebből kifolyólag főleg más drogosokon tud segíteni, de ha már itt vagy, és esetleg alkoholista vagy, vagy kapcsolatfüggő (!!!!), vagy gyógyszerfüggő, vagy munkafüggő, vagy függésfüggő akkor végül is arra is tud megoldást.

Értem én, hogy az alkohol is, és a drog is függőség, de ennyire egy kalap alá lehetne venni az összes függőséget?

Én bármikor szívesen le mernék ülni beszélgetni egy alkoholistával, és biztos vagyok benne, hogy vice versa tudnánk egymásnak újat, vagy használhatót mondani.

Na de, hogy nem kezdenék el a drogfüggőségről okoskodni, ha legfeljebb lexikális tudással rendelkezem róla, az is biztos.

Szóljatok, ha rosszul gondolom, de nekem ez bizarr.

2, Elképesztő termékpaletta

Kb 15 perc kutakodás alatt találtam vagy 15- féle otthoni függőségkezelésre használható csodát. Könyvek, CD-k, minden, amit akarsz. És ha ez nem lenne elég, ezeken nem csak motivációs szövegek vannak (az még bizonyos fokig oké is lenne) hanem kérlekszépenbenneteket HANGHATÁSOK, amiktől majd jól leszoksz.

3, Sosem ittam, de ...

Sosem ivott, de hatalmas empátiájának, és olvasottságának köszönhetően már 194 és fél alkoholistát leszoktatott az ivásról, akiknek a véleményét a programról az alábbi linkre kattintva olvashatod. A "GZDGLSZK" kuponkódot beírva 50% kedvezményt kapsz a program árából.

Józanmaradok tréning, Nemesekvissza tanfolyam. Ízlelgessétek, félelmetes.

Félretéve a viccet, fel nem bírom fogni, hogy vállalhat bárki felelősséget ezért.

4, Befekvős helyek

A felhozatal ebből megérdemelne egy külön posztot.

Ebből vannak egészen olcsó (havi 30-40.000 ft) és "háromszormegnéztemhogytutiennyinullavaneodaírva" helyek (NAPI 115.000 Ft+ ÁFA), utóbbi nyilván jómódú cégvezetőkre céloz, míg előbbi a kispénzű átlag halandóra. Előbbiekből találtam néhány olyat is, ahol egyébként az égegyadta világon semmi nem történik, csak kertészkednek, meg AA gyűlésre járnak.

5, A szokásos előítéletek

Sok gondom van ezekkel, az első az, amiről már nagyon sokszor írtam, hogy sehol nem látom magam. Rászántam az időt, és mindenhol végignéztem a galériát, meg a facebook oldalt (már ahol volt), legyen az bentlakós cucc, csoda CD, vagy tanfolyam, és azt látom, hogy vagy teljes mértékben komolytalan az egész, vagy az akkut, általában 45-50+-s alkoholistákra vannak berendezkedve. (Nyilván nem néztem végig minden egyes lehetőséget, ha tudtok ellenpéldát, hálás vagyok, ha bebiggyesztitek kommentben.)

Konkrétan sehol nem találtam semmiféle megoldást, vagy legalábbis közeledést fiatalok felé, pedig a blogom indulása óta láthatjuk, hogy sajnos vagyunk egy páran, valós a probléma, valós a célcsoport.

Azt is tudom (egyrészt magam miatt is, meg tőletek is), hogy ez sok "korombelit" visszatart. Érdekes.

Érdekes az is, hogy engem itt rendszeresen lehurrognak, hogy 3 év ivás után nem vagy te alkoholista.

Én azt gondolom - és itt is mindig azt vallottam- hogy aki azon aggódik, hogy ő alkoholista, annak valószínűleg igaza is van. Nem valami nagy poén vagy dicsőség ez, én lennék a legboldogabb, ha levehetném.

Még mindig ott tartunk, hogy azokat tartjuk - az elvileg segítséget nyújtók is - alkoholistának, akik már a folyamat végén vannak, az pedig, ahol én, vagy jó néhány kommentelő tart, el van bagatellizálva, ki van röhögve, le van intve.

Ha már fél lábbal a sírban vagy, vagy van napi 115+ ÁFÁD, majd foglalkoznak veled.

Különben meg egyél sok citromot, mert az még a rákot is gyógyítja.

Van itt még mit fejlődni.

jeanvaljan52 2016.12.02. 17:32:04

@józan akarok lenni
Az adatgyűjtésért, a feldolgozásért és a közzétételért fogadd elismerésemet és köszönetemet. Várom én is azoknak a hozzászólásait, akik tudnak valamit erről a terepről.

Válasz erre

she_wolf 2016.12.03. 09:01:00

Ez becsülettel odaver!
A függőséget járjuk körbe anélkül, hogy különbséget tennénk a fizikai, és az érzelmi függőségek között.
Az exdrogos polihisztor ugyanezt teszi, amikor egy kalap alá veszi az alkohol-/és vagy drogfüggőséget a viselkedéses addikciókkal.
Nagyon nagy hibának tartom! És mit olyan, nem is működhet, mint ahogy Te is írtad. Mert hiába vagyok én "maszek tudor" a saját esetemet tekintve", egy kodependensnek lövésem sincs, mit tanácsolnék.

Azt mondanám, hogy a 3. pontodban leírtak híven tükrözik, ami jelenleg folyik ezen a területen:( Van benne zsé, van benne felelősség áthárítása a bejban lévő szabad akaratára hivatkozással, csak éppen egy működő metódus nincs mögötte.
"Félretéve a viccet, fel nem bírom fogni, hogy vállalhat bárki felelősséget ezért."
Ja, a Te sorsodat Te irányítod, én mindent megadtam a kezdetekhez -mondják ők. Te meg olvasod a megjelölt irodalmat, hallgatod az audio anyagot a kórházi ágyadon, miközben hoznak le a cuccról immár x-edik alkalommal:(

Egy igazságot látok, amiben eddig minden -most már száraz- ismerősöm megerősített: egyedül nem megy!
Sem abban a fázisban amiben most Te vagy, kedves poszter, a későbbiben pedig (ahol én már voltam) pláne nem!
A kezdeti ráeszméléskor azért nem, mert még bizonytalanság és tanácstalanság, kuszaság van, később pedig a mindennapi rutinszerű feladatok elvégzéséhez kell a + fizikai jelenléte valakinek.
(Hogy jól értsd: amikor segítség nélkül már lábra sem tudsz állni, és nem jutsz egy a fajanszig.)

Annak idején, amikor bennem is csak ficergett, hogy basszus, most már naponta megiszogatom a magamét és tök jól vagyok, de ez tuti, hogy nem normális dolog, elkezdtem keresgélni a neten a különböző lehetőségeket. Nagyjából ott kötöttem ki, ahol Te. Ugyanezek a választási lehetőségeim lettek volna. Egyetlen olyan hely volt, ahol személyre szabottan és az aktuális állapotot orvosilag felmérve, kielemezve tudtak volna terápiát nyújtani, de az nekem az ország másik vége lett volna, és a körülményeim (beteg, idős hozzátartozók) nem tették lehetővé, hogy igénybe vegyem.
Ne kérdezd, hol, mert már nem tudom:(

"Ha már fél lábbal a sírban vagy, vagy van napi 115+ ÁFÁD, majd foglalkoznak veled."
Sajnos teljes mértékben igazat tudok adni Neked:(
Ezt kiegészíteném azzal, hogy a duma minden médiából, hogy mennyi rossz dolog történhet veled, ha iszol. Csak ez kb. annyit ér, mint a cigis dobozon a felirat (jelenleg nálam):
"Az életreszóló dohányosok átlagosan 14 évet veszítenek el az életükből."
És? Nagy kaland! Ha volnának gyerekeim, unokáim, talán érdekelne, de így ballisztikus ívben le...m.
Nem is óhajtok 84 éves koromig élni, néha a kitűzött 70 is soknak tűnik, félnyomorékon.

De hogy ne ilyen keserűen zárjam, olvasom a posztban a zárójeles, és legfontosabb mondatodat:
[még mindig szárazon!!]

Hiszed, vagy sem, ez öröm a számomra! Megkérdezhetem, hogy hogyan sikerült, és milyen most a közérzeted?

józanakaroklenni 2016.12.03. 09:28:19

@she_wolf: Vicces, mert pont a te tipped segitett :) mondtad, hogy a helyemben elmondanad a barataimnak. Nos, ezt meg is tettem, elmondtam ket baratnomnek. Azota nem hagynak nekem sok valasztast, szarasig kozos programokat szerveznek :) Volt mar mozi, muzeum, jegkori (---> ez nagyon rossz otlet volt), megyunk wellnesselni, szoval nagyon rendesek, es ez tenyleg sokat segit. Elkezdtem magam (a szervezetem) rendbe hozni, osszeallitottam magamnak egy etrendet ami direkt erre fokuszal (h visszapotolja ami az alkohol miatt hianyzik), es azota jobb a kozerzetem is... Bar a hanyinger el nem mult de mintha ritkabb lenne.. mindenesetre jov7en kivettem egy nap szabit es kivizsgaltatom magam mert ez a hanyinger tema kezd nagyon nem tetszeni. Amugy azert gondoltam h az elvonas miatt van, mert az utobbi idoben ket ivas kozott ugyanilyen hanyingerem volt, aztan ittam kb 2-3 korty alkoholt, es elmult. Na majd kiderul

she_wolf 2016.12.03. 13:29:25

@józanakaroklenni:
Nincs nálam a bölcsek köve, és nincs mindenre kiterjedő ismeretanyagom sem arra vonatkozóan, hogy mit tegyen egy masszívabb alkoholizmusba csúszni kezdő ember, hogy ez ne következzen be.
Csak személyesen megélt tapasztalataim vannak, amiket bárkivel bármikor szívesen megosztok, teljesen őszintén kitárulkozva. Ha ezzel csak egy kicsit is előremozdítom valaki sorsa jobbra fordulását, akkor nagyon örülök, és nem volt haszontalan a múlt, mert számomra is pozitív hozadéka van!

A társaság nagyon fontos már csak azért is, mert az ember eredendően társas lény, egymás nélkül nem megyünk túl sokra. Természetesen azt jól meg kell válogatni, hogy kit engedünk magunkhoz annyira közel, hogy egymásban feltétlenül megbízva el merjük mondani neki a legbelső félelmeinket, "titkainkat". Ha van ilyen az ismeretségi körben, ha megtiszteltetésnek érezzük mindketten egymás bizalmát, akkor ez -legalábbis kezdetben- többet ér bármilyen elvonósdinál.
Egyetlen hátulütője van, ami elsősorban a statisztika számára az: a látencia.

Az a terelés, amit a barátnőiddel alkalmaztok, nagyon jól működik, ezt magad is látod, én meg örülök neki:)
A másik ami szintén nagy segítség neked, hogy önmagaddal foglalkozol, magadra fókuszálsz.
Nem ismerem a családi hátteredet, és nem is kell, hogy írj róla, csak annyi jegyeznék meg ezzel kapcsolatban és általánosan, hogy a családi minta nagyban képes befolyásolni, hogy a gyerekből milyen felnőtt válik, és itt elsősorban arra gondolok, hogy a fiatal felnőtt hogyan képes megbirkózni a "kudarcokkal".
Ismerek családot, ahol gyakorlatilag csak a jelenleg 11 éves fiú nem iszik, mindenki más azonban igen, és egyik-másik családtagnak már nagyon illenék komolyabb segítséget kérnie. De nemhogy dokinak, egymásnak sem vallják be, hogy gáz van. Ők egymás előtt és a külvilág számára mintapolgárok. (Igen, egy rakás defektussal:()
Tudok olyanról is, akit gyakorlatilag a híd alá kergetett a család, mert hát "nálunk nem divat részegeskedni, azt a lumpen elemek teszik".
Meg az "idén már harmadszor rúgtál be, és még csak augusztus van" című dolgok.

Szóval igen, a környezeti hatások, önmagunk megismerése, az itthoni igencsak kusza helyzet az alkoholizmus körül mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a legtöbben a "magad uram, ha szolgád nincs" vonalon induljanak el. Aztán vagy hasra esnek egyszer, kétszer, sokszor, vagy időben történik valami, ami a helyükre rántja a dolgokat.

Nagyra tartom azt, ahogy ezt a dolgot kezeled, és ahogy láthatóan megpróbálsz kikerülni a káros/kóros helyzetből.
Nagyon szorítok, hogy ezen az úton megmaradj, és adva a bennem örökösen felülkerekedő optimizmusnak azt mondom, hogy sietni nem kell!:)
Okosan, szervezetten önzőzve, magadra figyelve élni, és lehetőleg az alkoholon kívül megadni magadnak mindent, amire szükséged van ahhoz, hogy a pia ne nagyon jusson az eszedbe!
Leginkább annak örülnék nagyon, ha végül megoldható lenne, hogy egy bulin ihass egy pohár bort anélkül, hogy mármilyen káros következménye is lenne rád nézve.
De szerintem ez egyelőre még a távolabbi jövő...
És igen, a gyomrod miatt doki, lehetőleg minél hamarabb, és alapos kivizsgálást!
Nem rémisztgetni akarlak, de szívd jól fel magad lelkiekben, mert a gasztrós vizsgálatok kívül esnek a teadálután fogalomkörén:)

jeanvaljan52 2016.12.03. 13:38:47

Biz'isten nem humornak szánom: én úgy tudom, hogy hányinger attól is lehet, ha valaki babát vár... Én legalábbis láttam már ilyet... Nem így van?

she_wolf-nak pedig üzenem, hogy ezzel a meddig éljünk dologgal nem illő játszadozni. Egy filmben hallottam a következő párbeszédet:
- Ugyan már, Uram, ki szeretne 90 évig élni?
- Például a 89 évesek, tudja...

Szóval, hagyd csak el nyugodtan azt a ronda büdös bagót.

(Persze, ez nem utasítás akar lenni, ahhoz nincs jogom, de még erkölcsi alapom sem. Mert ha csak nem 8 éves korodban kezdted el szívni, akkor még sokáig kell pöfékelned, hogy engem utolérj. De már letettem hál'sten, és meglepően könnyedén. A nikotin éhségem egy-két napig tartott, és nem volt nagyobb, mint ami miatt korábban mindig rágyújtottam a soron következő szálra. A cigaretta alattomos rombolásának a helyrehozatala biztosan sokáig tarthat (ha egyáltalán), de a nikotin az egy-két nap alatt kiürül a szervezetből. Csak addig éreztem a nikotin éhséget, ameddig le nem ment a szint nullára, ami max. 2 nap. Amikor kamaszkorunkban az árokparton száraz akácfalevélből sodortunk magunknak szivart újságpapírba, arra nem is szoktunk rá, de a dohánylevélből készültre, arra igen. A függőséghez kell a nikotin.)

Egyébként meg fejben dől el minden. Csak merd ráállítani megadat arra, amit szeretnél. És ne a kifogásokat keresd. Utólag persze majd kár lesz sopánkodni, de azért rendszerint megtesszük: de jó lett volna ezt hamarabb meglépni!

józanakaroklenni 2016.12.03. 13:39:40

@jeanvaljan52: A háziorvos is ezzel a kérdéssel kezdte :))))))) de nem, nem vagyok terhes.

she_wolf 2016.12.03. 14:29:41

@jeanvaljan52:
Húúú...a bagó:) Az is megér egy külön posztot, mert eléggé csúnyaságos, alattomos, és szemét dolog, valóban!
Ja, és káros is az egészségre. Hidd el, tudom! Annak idején én is kiszámoltam anyámnak, hogy a cigi és a pia árából mennyi minden másra futhatná, és az milyen jó lenne. Lehettem talán vagy 12 éves.
Akkor megfogadtam, hogy én aztán soha nem fogok se cigizni, se inni.
A többit tudjuk.
Amikor utoljára kerültem orvos elé a pia miatt, azt mondtam neki, hogy én most akkor levetem minden béklyómat, és menjen a francba a cigi is.
Válasz: bele fog bukni. Kösz.
Bele is buktam volna, és most sem érzek késztetést leszokni. Lehet, hogy ebből is csak egy alarm tünet tudna kirángatni. Nem görcsölök rajta. A dohányzás nem okoz olyasmit, amitől vállalhatatlan lennék. Ez az egyik nagy baj vele.

Hogy ki meddig akar élni? Hülye lennék, ha vitatkoznék Veled, hiszen igazad van, mert a halálán lévő az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik. Zsigeri életösztön a neve a jelenségnek.
Én is így voltam vele, a lelkem is eladtam volna az ördögnek a majdnem halálos ágyamon, amikor a cefre miatt utoljára kórházban voltam.
Amíg nem érzed a közelségét, addig tudsz róla összeszedetten gondolkodni.
És tényleg nem játéknak vagy viccnek szántam, csak azt mondtam -és mondom most is-, hogy 70 évvel kibékülnék, kevesebbel viszont nem érem be!
Te szerencsére nem tudod hogy mit jelent polyneropathiával élni. Nekem még 19 évig ilyen állapotban több, mint sok. Majd akkor nem akarok elmenni 70 évesen, ha ez már gyógyítható lesz:)
Követem az orvostudomány híreit, és ámulok, hogy miket meg nem oldanak már, milyen fejlődés történik. Azonban az engem érintő két problémára még nincs gyógymód. Az egyik a polyneuropathia, a másik a tompalátás.
De az van, igyekszem a legtöbbet kihozni belőle:)

"Egyébként meg fejben dől el minden."
Ezzel vitába szállnék, de nem teszem, mert korábban érintettük már, és nem értettünk egyet. Igaz, az az alkoholról szólt. A dohányzással kapcsolatban azonban igazad van, ha ezt állítod:)
Azt viszont nem látom be, hogy bármikor is kifogásokat kerestem volna -már amennyiben ezt nekem szántad.

erik2011 2016.12.03. 22:56:27

Nagy dolog az ha valaki szembenéz azzal, hogy alkoholista. Nem tagad. Nem néztem utána hol tudnak segíteni, de a téma érint. Egyedūl leszokni nem lehet. Közösségben lehet csak, és igen, aki naponta iszik mindig az fūggő. Helytelen, hogy pl az Andaxint megszūntették, mert gyógyszer nélkūl leszokni lehetetlen, őrūlt akaraterő kell, és borzalmas a hiànyérzet. A kertészkedés szerintem nem hūlyeség, vagy bármi ami leköti az illetőt, hobby. Akik körūlöttem isznak sajnos nem is akarnak leszokni. Munka után a bódultság kell. Rohannak alkoholt venni, sokan azt a kicsi ūveg pancsot ami gyorsan hat. Én aki soha nem ittam, nem értem, miert jó hogy mgamról sem tudok. Szánalmas nézni józanul. Sok sikert mindenkinek.

Mr. Waszabi 2016.12.03. 23:25:49

Valahol olvastam, hogy az alkohol sokat ígér, keveset ad, s végül mindent elvesz. Ez nagyon rádöbbentett arra, hogy drogjaink nem érik meg a rájuk költött pénzt, energiát - egónk sem éri meg. Vannak sokkal jobb dolgok az életben, amikre érdemes. Engem ez az egyik, ami motivál a leszokásban. Nincs még sikersztori, de jelentősen csökkentettem az elszívott cigaretták számát és meg tudom állni, hogy ne igyak. Haladok. Sztem nincs recept, mindenkinek magában kell megtalálni a motivációt, a gödör széléről belógó cérnaszálnyi kötelet, amin ki tud mászni onnan. Mindenek előtt magunkban kell bíznunk, hogy képesek vagyunk rá, s nem másokban, vagy módszerekben, gyógyszerekben bízni. Akármilyen drog rabja is az ember, igazából csak a saját egojáé, s nem a szeré. Ha ezt fel tudja ismerni az ember, akkor már látja a fényt az alagútvégén. Nem kellenek nagy fogadkozások, sem nagy tervek - csak ami a kezed ügyébe esik épp, és meg tudod tenni, azt tedd meg.
Sokat olvasok, sok mindent láttam. De megemelem a kalapom e blog szerzője, s megannyi "szakavatott" kommentelője előtt - sehol nem olvastam annyi őszinte, igazi megnyilvánulást, mint itt. Irodalmi értéke van. Gratulálok mindannyiótoknak :)

öreg baka nem rakéta 2016.12.04. 00:07:19

Nem olvastam végig, de: A dohányzásról leszoktatás hasonló. Ezresekért a pofádba vágják, hogy önuralom. Normális alkoholista, dohányos ezt tudja, de segítséget kér. Nem kap, csak a nagyzolós dumát, nagy pénzért. Én találtam masszív dohányosként (50 év, napi másfél-két doboz, nem hegyi levegő) leszoktatást segítő! (nem ígérő!) helyet, ahol eleve megmondták, hogy ez betegség, tehát javasolt a segítség, és megkapom, emberként. Megkaptam.
Még nincs vége, de látom az alagútban a fényt. Ezt az alkoholista miért nem kapja meg? A drogos miért nem kapja meg?
Hasznos tagja lehetne a társadalomnak. Persze, segítséggel.

józanakaroklenni 2016.12.04. 00:22:06

@öreg baka nem rakéta: elnézést, hogy kimoderáltalak elsőre, véletlen volt.

öreg baka nem rakéta 2016.12.04. 00:55:55

@józanakaroklenni:
Nem probléma, észre sem vettem. Csak egyszerűen a másik szenvedélybeteget akartam/szerettem volna megszólaltatni, de nem a megfelelő közegben?:)
Igen, én is józan akarok lenni. Nem alkohol, hanem dohányzásproblémám van/volt, ahol egyszerűen segítséget kérek, mert egyedül nem megy. Ugyanúgy, mint annak, akinek alkohol gondja van. A kivülállók ezt nem értik meg, csak ujjal mutogatnak a betegekre. Mert ezek az emberek - én is - betegek. Valahogy szeretnék segíteni a kilábalásból. Akár a saját példámmal, akár tevőlegesen.

öreg baka nem rakéta 2016.12.04. 01:08:24

@józanakaroklenni:
És igen! A dohányzás mellett is a nagyivó kategoriába tartozok. Szeretnék leszokni, kilépni, de erre még normális szervezetet nem találtam, Talán a bagó elhagyása segít, nem tudom, de szeretnék emberi segítséget kapni ebben is.
Ha valaki tud, segítsen. Előre is köszönöm. Nem másra mutogatásra, önuralomra vagyok kíváncsi, hanem esetleges segítségre.

she_wolf 2016.12.04. 12:00:44

@Mr. Waszabi:
A lényeget megfogó és nagyon korrektül összefoglaló hozzászólásodra annyit mindenképpen reagálnék, hogy amíg képes az ember arra, önállóan oldja meg a feladatot külső segítség bevonása nélkül, addig működhet a dolog kisebb nehézségekkel tarkítva.
Amikor azonban már nagybb a baj, akkor bizony kellenek a módszerek, gyógyszerek.
Teljesen igazad van abban, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia magában azt, ami előre viheti a siker felé, csakhogy az emberek kevés százaléka képes arra, hogy kívülállóként ítélje meg önmagát, mert az önmagunkkal szembeni tolerancia-tündér kezében van az ecset, amivel igazgat a képen.
Ezt a jelenséget akár naponta tetten érhetjük. Itt, a neten lehetünk egymással őszinték, hiszen ritkán botlunk bele személyes ismerősbe.
Olyanba, akinek IRL soha nem mondanánk el, hogy pl. éjjel álmomból felnyitottam a szemem és nem tudtam hogy hol vagyok, de nagyon kellett pisilnem, és nem tudom, hogy cserélt helyet az ajtó az ablakkal.
Itt viszont elmondom, hogy az történt, hogy felébredtem, és jobb helyett balra hagytam el az ágyat és hogy nem ott volt a kilincs, ahol emékeim szerint, és sokkal kisebb is volt, és jéééé.... ez az ablak.
...és jééé... be is pisiltem:(
Csak mert nem tudtam, hol vagyok.
Ez nagyjából egy negyedórás történés volt, ami azért fontos, mert nem arról van szó, hogy zaklatott álomból felébredve nem tudjuk hol vagyunk -ez bárkivel megtörténhet-, hanem mert tudom, hogy közben folyamatosan gondolkodtam, és próbáltam kijutni a labirintusból. Alkoholtól nem eltompultan és megzavarodva scc/kb. pár másodperc alatt tiszta lett volna az ábra.
Te, és a többiek immár tudjátok a "nagy és szégyenletes titkot", a barátnőm a mai napig nem, és most már okafogyott is megtudnia. Ilyesmire gondolok, amikor azt pedzegetem, hogy a "self-made" csak bizonyos keretek között működőképes.
Az alkoholnál maradva: ha kezdetben meg tudod magaddal dumálni, hogy ez így nem kóser ám, és azt is tudod, hogy mivel ellensúlyozz, akkor nyert ügyed van, mert te írányítasz. Azt teszel, amit akarsz. Csak ezzel óvatosan, mert ahogy ereszted neki a gyeplőt úgy veszi át egyre magabiztosabban a kezedből, és amikor rájöttél arra, hogy már nem te hajtod a lovakat, akkor vesztetted el a irányítást.

A cigivel nem tudom, mi van. Lehet, hogy meg kéne próbálnom, csak nyerhetek rajta (havi kb.33 ropi azért nem kevés, már majdnem egy jó csizma ára:D), hiszen nikotinelvonásba még tudtomal nem haltak bele.
Lehet, hogy rápróbálkozom:)

Mr. Waszabi 2016.12.04. 12:56:30

@she_wolf: neked nem tűnt fel, hogy az itt nyilatkozó temérdek ember csupa intelligens, gondolkodó, akinek van érzelmi és gondolati gazdagsága? És nem gondolkoztál ez el azon, hogy ez miért van így? Az alkoholizmus - akárcsak bármely más drogfüggőség - lelki motivációjú. A test a hardver - teszi a dolgát, ver a szív, áramlik a vér. Eszel, iszol (vizet, úgy értem), udvarolsz, szexelsz, dolgozol, hobbizol - ezek mind csak felerészben a test dolgai. Ami működteti, az a szoftver.
Isten nem haragszik ránk. Tényleg nem. Ismer minket. Abban az értelemben, hogy tudja kínjainkat, már tudta előre akkor, amikor az első ember orrába belelehellte saját szellemét. Azt, amelyik a porhalmazt megelevenítette, és isteni jellemzőkkel ruházta fel. Láttam sok csodálatos dolgot az emberektől - ezért születik mindenki idealistának. Csak aztán romlanak el, amikor a szemükkel nézik, hogy az emberek mire vitték saját elgondolásaik mentén, hogy mivé is lettek - azaz, honnan hová romlottak és honnan hová rontották az eredendően szépre, jóra, építésre rendelt életet. Ha valaki kurvára el lehet keseredve, az Isten. Hogy őszinte legyek, én a helyében sokszor mondanám, amikor balfaszságainkat látni kényszerülök, hogy bazmeg édes magam. És szerintem ilyenkor ő is iszik egy Ballantinest. Sőt, az a vizióm róla, hogy reggel tízkor azzal kezd. Megtoldva egy sárga Camellel. Csak gondold meg, hogy ha ugynazon lélek lakozik bennünk is, akkor mitől lenne más? Miért volna érzéketlen? Viszont a különbség az köztünk és közte, hogy ő szarta az életet, azt, ami megelevenít minket, ami különbbé tett a majmoktól. Nem véletlenül kanyarodtam ekkorát a témától. Azt szeretném láttatni, amit én látok itt és most. Egy csomó tehetséges, jóravaló embert, akik szenvednek - mindössze pár olyan problémától, ami valójában nem is probléma - csak velük ezt hitették el önmagukról más, olyan emberek, akikben csipetnyi intelligencia sincs. Még annyi sem, hogy felfogják, hogy nem szerencsések, csupán kirekesztettek. Vajon miért van az, hogy az összes sikeres író ivott? Nem bírták elviselni az őket körülvevő "emberek" által létrehozott mocskot. Árulást, egoista hadakozást, gyilkolást, és a többi szart. A bátorság az, amire szert kell tennünk. Ahhoz, hogy szembenézzünk emberi elhívásunkkal - akármilyen szart csináltak itt akárhányan, akármilyen régóta, ha embernek születtünk, akkor muszáj akként élnünk. Nem kell elviselnünk senki prosztóságát, és legfőképpen nem szabad reakciósnak lennünk rájuk, törekvéseikre. Azok ők, mi meg mi vagyunk. Valakik, akik értelmesek, kreatívak, akik tudják, mit kéne tenni igazából az életben - és megtenni. Mondanom könnyű - ám megtennem nekem sem az. De, csak nézz körül, mire mennek a "mások", az ún. normálisak. Mit hoznak létre? Lófaszt se, még egy kiszáradtat se. Szóval, talán ez adhat némi életcélt az itt jelenlevőknek. Minden tiszteletem irányukban, tényleg. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja az alkoholizmusát - és bár sokmindenben voltam bátor életem során, ebben az egyben nem tudtam az lenni, elsőra, meg másodikra sem. Szégyelltem magam, amikor ezt a blogot először és másodszor olvastam. De, elég gyors a felfogásom, így röpke pár hét alatt megértettem, hogy az igazság alól nincsenek kivételek. Azaz, lehetek akármilyen bátor olyan vonatkozásokban, amelyek számomra nem nehezek, de igazából bátorság ahhoz a harchoz kell, amitől a legjobban rettegünk.
Szóval, nem kell ide orvos, senkinek. Csak önmagát kell megtalálnia, az élethivatását, igazi, gyerekkori álmait, és helyre kerül minden. Isten nem hülye. Nem picit nem az, hanem nagyon nem. Az ember akkor hozza a legjobb formáját, ha úgy viselkedik, amilyennek a világra jött. Nézd csak meg a gyerekeket a játszótéren. Találkozik pár idegen kölök, lassan, óvatosan közelítenek egymáshoz, de aztán valaki megteszi az első őszinte közeledő gesztust, és pár perc múlva már felhőtlenül együtt játszanak. Szóval a félelem bennük is megvan, de a bátorság, a szív szava erősebb. És ezért a kincsért írigylik őket sajnálkozva a felnőttek, akik bár érzik, hogy mi nincs rendben, hogy min kéne változtatni, inkább elhessegetik.
Szerintem csak ennyi bajunk van, semmi több. És talán Isten viccel meg bennünket ezekkel a bagatellnek tűnő félelmeinkkel - amit persze mi nem tartunk annyira viccesnek, mert inkább sok szenvedés forrásaként éltünk, élünk meg.
Nem válaszoltam felvetéseidre, ám még is. Nem résztvevője vagyok ennek a társaságnak, hanem alakítója. Orvost ritkán látok, annyira, hogy még a TB-ből is kiratott az állam, ez tavaly derült ki, amikor a háziorvosomhoz 10 év szünet után csak ambuláns betegként tudtam menni, mert hogy nem voltam benne a rendszerben. Szóval a lényeg: a szer mindig csak következmény, s nem az ok. Ez olyan biztos, mint ahogy most ezt itt én írom. Elméletileg már nem is szabadna élnem - olyan sok a kockázati faktorom. Tulajdonképpen meg sem születhettem volna, de erről már picit kései lenne vitát nyitni akármilyen orvossal - tévedtek. Bocs, ha sok volt, vagy off, ez jött :)

jeanvaljan52 2016.12.04. 13:08:59

@erik2011
Vallom, hogy ha valamit sokszor ismételnek nekünk, azt végül igaznak fogadjuk el. Főleg olyan témákban, amikről vagy nincs fogalmunk, vagy csak nagyon kevés. Ezzel az ismétléssel, sulykolással élhet (és - sajnos – él is) vissza gyakran a média világa. Hogy mást most ne mondjak.

Ezért, és csak ezért, vitatkozom Veled, kedves Erik2011.
Nem mindegy, hogy mit sulykolunk.
Leírtad, hogy egyedül leszokni nem lehet. Ez nem így van.
Számos ellenpélda bizonyítja. Nem állítom, hogy csak egyedül lehet, hisz jól jön a segítség, de e mellett ne felejtsük, hogy a mi egyező akaratunkra is szükség van.
Azt írtad, hogy aki minden nap iszik, az függő. Ez sem igaz. Az európai kultúrában például benne van az alkohol fogyasztása ezer évek óta. Nézd csak meg a mediterrán országok polgárait, ahol igazán elterjedt az alkohol (elsősorban a bor) fogyasztása, és a mértékkel, de akár naponta elfogyasztott ital még életmeghosszabbító hatással is bír. De nálunk is találsz rá példát; néz körül például a borvidékeken, ahol számos borosgazda minden nap „iszik”, mégsem okoz ez nekik problémát. Ugyanakkor a borvidékeken is kiszúrják azt, aki részeges, illetve alkoholista, mert ilyen is akad.
Az eddigi véleménycserénk folyamán, úgy érzem, nagyjából közmegegyezéssel elfogadtunk egy definíciót az alkoholfüggőre. Alkoholista az, akinek az ital a fontossági sorrendben az első helyre került, és az italozás az életvitelét jelentősen befolyásolja. Negatív irányban.
A függőség kialakulhat gyorsan is, mert például az illető szervezete eleve „nem bírja” az alkoholt, és neki rögtön problémát – részegséget, sőt függőséget – okoz, ha inni kezd. És akkor az ital egyből, mindent visz. Kialakulhat úgy is, hogy egy ideig semmi gond nincs, az illető tartja a mértéket; akár rendszeresen is ihat, de „nem részegedik soha el”, illetve nem kezdi el az élet dolgait kihelyettesíteni – előbb csak ezt-azt, később már mindent – az italozással. Személyfüggő, hogy ez kinél, mikor alakul ki, ha kialakul. Az 1, 2 vagy 3 év éppen úgy létezik, mint a 10, 20 vagy 30 év. Vagy, mint mondottuk, nem is alakul ki, tehát sohasem.

A mi eszmecserénk a fenti definíciónak megfelelő személyről szól.
Ami nem illik Reád, mint írod, és ez nagyon jó dolog.
De a tapasztalatlanságod némileg érződik is a véleményeden.

Azt írod, hogy gyógyszer nélkül nem lehet leszokni, és visszasírod az Andaxint. Erre nem tudok másként reagálni: TILTAKOZOM! Ezt ne hidd el Te sem, és más sem. Kerüljünk minden gyógyszert, amennyire csak lehet! Ha alkalmanként mégis „muszáj” nyugtató-altató, óvakodjunk a rendszerességtől, a gyógyszer-függőség bekövetkeztétől! Attól, hogy valami legális, mert az orvos írja fel, még kialakulhat a függőség! (Egyébként az alkohol is legális…)

Te, aki soha nem ittál, nem érted, hogy mire jó, hogy „magamról se tudok”. Addig jó, amíg nem érted, de ezt még megtapasztalhatod. Persze jobb, ha beéred mások tapasztalataival. Hogy ne nézzenek majd Téged is „szánalmas"-an, a józanok.

Mr. Waszabi véleményével viszont nagyon egyet tudok érteni. Ajánlom mindenkinek, legelsősorban is annak a 24 éves leánynak a figyelmébe, aki a saját akaratából, ebben a dialógusban, a kör közepén helyezkedik el.

(Bízom benne, hogy nem bánta meg.)

Mr. Waszabi 2016.12.04. 13:25:37

@she_wolf: elnézést, ha sok, de vétek volna magamban tartani, amik eszembe jutnak hozzászólásod kapcsán. Én 40 évig nem ittam. Csak alkalom szerűen. Anyám alkoholista lett válása után és bennem ez mély nyomott hagyott. Valamiféle extra életerőt adott, hogy láttam őt gyenge állapotában.
Persze, azt hittem fiatalon, hogy egy egész életre. De aztán rám is rám következett az a korszak, amikor összeomlani látszott minden, amiben hittem, amire életemet építettem. És ilyen helyzetben az ember automatikusan mintakövetővé válik - tehát, ha volt alkoholista a családjában, akkor ahhoz fog nyúlni. Pár éve én is megtettem ezt a lépést, mert nem adódott jobb megoldás, tudattalanul.
És évekig marcangoltam magam minden másnap, amiatt, hogy ilyen szar vagyok, hogy nem tudok "normális" életet élni. Pedig csak menekültem egy olyan valóság elől, ami ellen egész addigi életemben harcoltam józanul is. Nem akartam elfogadni, hogy az emberek nem fejlődnek, hanem bekussolnak, patkánnyá lesznek, holott az élet lehetőségei másféle alternatívát is kínáltak számukra. Megtapsztalni azt, hogy egy fél életen át csak adsz, építesz, és egy darabig ez működőképesnek látszik, de aztán akkor árulnak el szisztematikusan, amikor neked nehéz, amikor neked volna szükséged támogatásra, segítségre, nos, ez elég szar élmény. És, ahogy láttam, az összes alkoholistának nagyjából ilyesmi problémája okozza a fizikai végeredményt - és a társadalom meg legfeljebb annyit tud erre válaszolni, hogy nem vagy normális. Róka fogta csuka esete - azaz, nem visz sehová az állítólag normális emberek álláspontja. Azoké biztosan nem, akik a saját gyerekeiket kúrogatják, meg mindenféle mocsokságot művelnek más emberekkel, akikért felelősséggel tartoznak igazából, de visszaélnek hatalmukkal. Nos, számomra ezek a meglátások hozták el a belátást, miszerint valójában nem én vagyok nem normális, hanem azok, akik valójában mocskos életet élnek.
Az idő múlásával észrevettem, hogy azért iszom, hogy önmagam tudjak lenni. Mert az alkohol semlegesíti a sokszor és hosszú évtizedeken át a társadalmi átlag által belém nevelt bullshiteket, amelyek a valódi gondolkodásomat gátolták, a kor előrehaladtával exponenciális mértékben. Amikor már az orvos mondta nagyon disztingváltan, hogy hát vissza kéne venni a kobászból, szalonnából, mert nem jók a máj-enzim-értékeim, akkor értettem meg a finom üzenetet: nem magamat kéne pusztítanom, hanem a valódi ellenséget: az emberi gonoszságot és hülyeséget. Itt most abbahagyom. Szerintem ez elég muníció ahhoz, hogy bárki leszokjon a pótszerekről, pótcselekvésekről. Bizonyíték? Nézz csak körül itt - én a net elmúlt 15 éve alatt nem olvastam ÖSSZESEN annyi értelmes, intelligens hozzászólást együttvéve sem, mint itt, ezen blog alatt. Nem véletlenül írtam, hogy megemelem a kalapom minden hozzászóló előtt- előtted is.
Akiben van spiritusz, azt meglátom, az felvillanyoz. És itt sok kincset láttam meg, szinte ráz a nagyfeszültség. Nem, nem dimenzionálom túl. Csak az emberek nem annak látják magukat, amik lehetnének. Remélem, nem haragszol ezért a szösszenetért, meg bárki más sem.

józanakaroklenni 2016.12.04. 13:26:12

Én sem kötném az alkoholizmust a mennyiséghez, vagy a gyakorisághoz. @jeanvaljan52: Köszönöm, hogy elfogadhatónak tartod az általam írt definíciót, én is úgy gondolom, hogy nagyjából ez a lényeg.
És azzal is egyetértek, amit Wasabi írt. @Mr. Waszabi:
Lehet itt gyógyszereket szedni, sőt kell is 1 bizonyos szint után (van egy fok, ahonnan nem viccelünk az elvonási tünetekkel), de ez elsősorban szerintem olyan harc, amit magaddal kell megvívnod.
Nincs abban semmi szégyen, ha valaki ehhez segítséget kér szerintem, én inkább sajnálom, hogy nem mindenkinek van kitől kérni.
Őszintén bevallom, hogy ha a barátaim nem rángatnának ki nap, mint nap valahova,amióta tudják mi történik velem, könnyen lehet, hogy már nem lennék száraz.
Emlékeztek a legelső posztomra, a 12+1 tévhit az alkoholistákról?
Akkor arra, hogy az alkoholisták akarat gyengék, csak félig tettem rá a "tévhit" plecsnit, mert van benne igazság. Ma sem gondolom másképp, magamból kiindulva sem. Viszont sokat haladtam szerencsére :)
Ezt tudom csak tanácsolni mindenkinek, nem lehet ezt úgy, hogy nem vetsz számot magaddal és az életeddel.
Én csak azt tudom megállapítani magamról, hogy amit eddig csináltam, az nyilvánvalóan szar volt, hiszen most nem tartanék itt.
Ezt tudni kell beismerni, és 3 év önsajnálat után esetemben ez nem volt könnyű, az ember nem szereti "bántatni" magát. De néha kell.

Mr. Waszabi 2016.12.04. 13:58:28

@józanakaroklenni: hát, nekem sok ember mondta már, hogy akarat gyenge vagyok, csak mert dohányzom. És egyfelől igazuk volt, viszont másfelől nézve együtt sem szartak feleannyit sem, egyik reggelen sem soha életükben, mint ami nekem magától kijön természetesen. Ha valaki mod valamit, akkor szerintem meg kell nézni, hogy az a mondás mit tud létrehozni a valóság talaján. És, ami nem hoz létre semmit, pláne évszázadokon, évtizedeken át, nos, az csak bullshit, félelem, rettegés, alap nélkül.
Én Istenben hiszek, abban, hogy ő éltet minket. Pont azért, mert akár halottnak is születhettem volna 48 évvel ezelőtt, de nem így lett. És kibaszott sok életerőt plántált belém, azzal szemben, ahogy az emberek minek néztek akkor, mennyi esélyt adtak. Vagy akár később. Nem fogok minden részletet elmondani, csak amennyi most szükséges.
Nem vagyok egy Benjamin Button, szerencsére, de sok minden tekintetben fordítva működik az életem, mint a normálisaknak. És azért még is sikerült normális, kedves embernek érlelődnöm. Na ez az, ami hálára kötelez. Nem hiszek a véletlenekben, nincs ilyen. Mármint, ha emberi sorsokról , életek alakulásáról van szó. Van szemem saját sorsom okán arra, hogy ki, mekkora szerencse részese - lehet, azt mondanád, őrült vagyok. Még ez is lehet, de már nekem nem számít. Csak olyan Philip K. Dick féle őrült, akiben azért még is csak megvan valamiféle emberi tehetség ahhoz, hogy eme őrültsége mentén kitolja magából kisujjból azt, amiért az emberiség 2/3-a foggal, körömmel, vér árán küzd. A személyes kínlódás, szenvedés meg magánügy, elkerülhetetlen, de magánügy. Emberi vonatkozásban teljesen normális életet élek, tehetséges és jól fizetett vagyok a szakmámban, karrierem is megfelelő. Viszont belül egy egészen más ember éli igazi életét bennem - életem legszebb pillanatai messze nem azok, amiket az átlag annak vél, azok csak valamiféle ajándékok voltak, legalábbis én így fogtam fel őket.
Ez valamiféle másik sors, életszemlélet, asszem. Ma már senkit nem tartok normálisnak, és senkit sem őrültnek. Csak jónak, vidámítónak, pozitívnak, vagy rossznak látom az emberek törekvéseit, filozófiáit.
Az őrültség csak annak függvénye, hogy kik vannak többen - azok a normálisak, akik a kisebbséget meg nem értvén rács mögé zárják.
Értem, hogy picit messzire kanyarodtam a témától, de talán nem véletlenül - talán életemben nem voltam még ilyen őszinte, kendőzetlen.
Sok évig nem értettem, miért kell bizonyos egyáltalán nem tervezett élettapasztalatokra szert tennem - de most látom, hogy itt elkél a segítség, hogy például itt haszna lehet mindezeknek. Mármint, abban az értelemben, hogy azt mondom: mindenkiben ott az erő ahhoz, hogy a gödörből kimásszon, és a cérnavékony kötél is belóg mindenkinek a gödrébe, kényelmes magasságba, ülve elérhető módon. A különbség csak az a tevők és nem tevők között, hogy ki, minek látja azt a cérnát, vagy mit sejt a végén. Az egyik ember azt gondolja, hogy a cérna végére egy erős kötél van kötve, és ezért húzza le a fonalat, amíg végül az érkező kötélen ki nem mászik a peremre. A másik ember meg azt gondolja, hogy ááá, ez csak egy vékony cérna, ugyan mire mehetnék vele?
Na, szóval, még ha zegzugos is volt írásom, talán ez lett volna a lényege.
Egész életemben egyedül voltam, igazából. Mindig olyan élethelyzetekbe kerültem, amire nem volt köröttem senkinek sem mintája, sem tanácsa az én adott élethelyzetemre - nekem kellett mindenkor megszülnöm az ötletet, ami kihúzott a szarból. Még si mire mehet bárki azzal, hogy orvosok közlik az anyjával, hogy "magának nem is lehetne gyereke" ? És aztán még pár extra.
És ezek miatt fél életen át utáltam az életemet. Viszont közben igyekeztem jó ember lenni, megtenni mindazt, amire képes voltam. De, amikor nagyon szar volt a helyzet, úgy értem igazából és általánosan, akkor mindig rádöbbentem, hogy jé, nekem már van rá megoldásom, mert már megszoptam az oda vezető utat korábban. Mintha valamiféle fáziseltolódással történt volna az életem.
Mondhatod, hogy bonyolult a gondolkodásom, esetleg őrült. Én is ezt gondoltam sokszor - csak hát most is itt vagyok, és nem én vagyok ma szarban igazából. Én korábban voltam benne, ezt jelenti a fázis eltolódás - de, ha itt vagyok most és ezeket mondom, akkor az azt jelenti, hogy kimásztam a gödörből és ez azt is jelenti, hogy bárki számára túl lehet élni. Amúgy, emberi szemmel nézve egy tök átlagos ember vagyok. Átlagos képességekkel, meg miegymás. Bocs, ha sok volt - nem igazán tud az ember uralkodni érzelmein, ha fontos kérdéseket érint.

she_wolf 2016.12.04. 18:02:08

@Mr. Waszabi:
"neked nem tűnt fel, hogy az itt nyilatkozó temérdek ember csupa intelligens, gondolkodó, akinek van érzelmi és gondolati gazdagsága? És nem gondolkoztál ez el azon, hogy ez miért van így?"

Csak úgy macskafogósan, mint Mr. Teufel jegyezném meg: "namármost.... nem értem a kérdést":)
Mert dehogynem tűnt fel. És nem csak itt, hanem ha szétnézek a tágabb környezetemben, ott is azt látom, hogy rengeteg jobb sorsra érdemes, értelmes ember nyúl a szesz után, mintegy a becsavarodás elől menekülve.

Én talán (sőt, biztos) másképpen közelítem meg az alkoholizmus és a függőség (fizikai függőség) témakörét, mint Te.
Teszem mindezt a saját, eddigi életutam alapján.
Ezt írod:
"Az alkoholizmus - akárcsak bármely más drogfüggőség - lelki motivációjú."
Le merem írni, hogy ezzel nem értek egyet, mert amit nevesítve alkoholizmusnak hívunk, az már a diagnosztizált betegség.
A kialakulása pedig különböző eredetű és valóban döntően spirituális, pszichológiai és szociális összetevőkből áll.
Mindezek mellett pedig ott van a genetika, amire gyakran hivatkozom, de nem hárításképpen. Ha hárítani akarnék vele, már feladtam volna a küzdelmet "nem tehetek róla" jeligével.
Nem szándékozom írni gyerekkori környezetemről, életemről, de ennyit meg kell tennem:
anyámék (ha jól emlékszem) kilencen voltak testvérek, apámék öten.
Anyámat és a testvéreit (egy cukorbeteg kivételével) az alkohol vitte a halálba. Anyám akkor volt józan huzamosabb ideig, amikor a húgommal volt terhes, és a szoptatási időszak végéig. Ez nem egészen 2 év volt.
Az egész díszes kompánia masszív alkoholisták gyülekezete volt.
Apáméknál nem dívott ekkora szeszkultusz, csak alkalomszerűen, ünnepekkor poharazgattak, nem a részegségig.
Bár anyai ágon az unokatestvérekkel nem tartom a kapcsolatot, a húgomtól tudom, hogy a "családi hagyomány" szinte mindenhol jelen van:(
Szóval hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem véletlenül gyúrják a genetikai vizsgálatokat, tanulmányokat, kísérleteket, mert jómagam már 18 évesen kikerültem a famíliából, mégis bazmeg történt a cefrével annak ellenére, hogy egy olyan családba kerültem a férjem révén, amilyenről mindig is álmodtam. Ahol odafigyelünk egymásra, ahol a hétköznapoknak is jelentőségük van, és ahol az ünnepek valóban ünnepek, nem csak alkalmak arra, hogy a sárga altalajig igyuk le magunkat.

A segítség kérése pedig néha csak egy baráti beszélgetésben nyilvánul meg, és lehet, hogy jókor, jó emberrel megosztva ez elég is lehet.
A másik (az orvosi) segítségkérés akkor mindenképpen ildomos, amikor tényleg kell a megfelelő mennyiségű, és töménységű indító anyag a nap elkezdéséhez.
Lehet azt mondani napi 5-7 deci rum, vagy vodka éveken át taró ivászata után, hogy akkor én mostantól már nem, de hogy egyedül az otthonodba bezárva és telefon nélkül (tehát bárminemű külső segítség nélkül) nem éled túl, az majdnem biztos! Mert ez nem egy egyéjszakás buli, hogy majd kialszod.

Az akaratgyengeség emlegetésekor általában én is anyázok, mert egy pont után a szótáradból törlődik a szó.
Nekem nagyon sokáig nem volt bajom a piával. Mondjuk akkor már kezdtem aggódni, amikor rájöttem, hogy toleránsabb vagyok a gyökér vezetőkkel az utakon, ha van bennem valamennyi itóka, és ez fokozódott, amikor józanul nem mertem beállni a kocsibeállóba, mert féltem, hogy meghúzom a járgányt. Aztán jött a reggeli rosszullétek utáni "józanra iszom magam" fázis, amikor a pengeségemmel és a teherbírásommal a porba aláztam a többieket, ezt követően pedig gyors egymásutánban jöttek a mindenféle beszaratós alarm tünetek.
És abból már nem lehetett orvosi segítség nélkül kikecmeregni.

A húgom. Ő nem szeszegér. Neki volt esze, 17 évesen pattant a szülői háztól férjhez, terhesen. Két gyönyörű, és okos lánya van, és most már nagymami:)
Én boldog vagyok, hogy Ő a húgom, Ő pedig büszke rám, hogy nem kellett eltemetnie.

she_wolf 2016.12.04. 18:13:53

@jeanvaljan52:
"Erre nem tudok másként reagálni: TILTAKOZOM! Ezt ne hidd el Te sem, és más sem. Kerüljünk minden gyógyszert, amennyire csak lehet! Ha alkalmanként mégis „muszáj” nyugtató-altató, óvakodjunk a rendszerességtől, a gyógyszer-függőség bekövetkeztétől! Attól, hogy valami legális, mert az orvos írja fel, még kialakulhat a függőség! (Egyébként az alkohol is legális…)"

Veled tartok -ha megengeded!:)
A leszokást nem támogatja a gyógyszer. Ha leszoksz a piáról azért, mert gyógyszert szedsz, akkor csak egy másik cuccba rámoltad át a függőségedet.
Ráadásul egy kémiai addikciót kiváltó anyagba, amit szintén nehéz magunk mögött hagyni, és tessék csak elolvasni egy egyszerű nyugtató betegtájékoztatót elolvasni...kész horror némelyik.
(Érdemes néhány egykori gyógyszert megnézni, hogy miért nem gyártják már. Folyamatos kutatások nyomán egyre több és újabb dolgokra jövünk rá, ami nem baj, csak néha ijesztő.)

Mr. Waszabi 2016.12.04. 20:33:34

@she_wolf: Jesszus, miket írsz! Le vagyok döbbenve. Tényleg nem vagyok alkesz, ha igaz, amit írsz. Közelében sem vagyok, bár azt hittem eddig. Aminek örülnöm kellene, de így most nem bírok igazából. Nincs az ismeretségi körömben igazi alkesz, erre döbbentem rá, amíg itt olvastam többek közt a te írásodat is. Úgy látszik, önpusztításban szintek vannak, mintegy kasztok, akár csak Indiában - és nem átjárhatóak, ugyanúgy, mint ott. Sebaj, ez is egy tapasztalás, még ha kemény is. Biztosan tanulok belőle. A kalapmegemelést viszont megerősítem, sőt, még egyszer megemelem. Tisztelet gyanánt.

she_wolf 2016.12.04. 21:42:59

@Mr. Waszabi:
Nézd, én a sírgödör széléig jutottam el, szó szerint. Onnan rángattak vissza az orvosok, és elsősorban a háziorvosnak köszönhetem, hogy most itt vagyok, immár pár nap múlva hetedik éve szárazon.
Amikor legutoljára mentőt hívott hozzám a rendelőbe, akkor fingom sem volt róla sem nekem, sem a férjemnek, hogy nagyon nagy baj van, a doktornő LÁTTA! És akkor már egy ideje -nem tudom, mióta, de nem túl régóta- nem ittam egy kortyot sem, a harmadik elvonóm után voltam, az előírt gyógyszereket szedtem.
Mindössze azt látta, hogy szét vagyok csúszva, dezorientált vagyok, pedig csak dumálgattunk, receptért mentünk hozzá. A kórházban kiderült, hogy az ammónia szintem az egeket verdesi, mert nem elég, hogy hosszú évekig gyötörtem a májamat a piával, a kapott lórúgás gyógyszerek is betettek neki.
A hepatikus enkefalopátia következő állomása a májkóma lett volna. Na, ezt előzte meg a doktornő a hathatós közreműködéssel, azonnali szállítással.
Most elmondhatom, hogy a májam kis mértékben károsodott (kinézne már hasi UH és egy labor), a májenzimek laborban referencia tartományon belüliek.
Egyetlen nagyon kellemetlen és néha fájdalmas, de mindenképpen emlékeztető maradvány betegségem van amit az alkoholnak köszönhetek: a polyneuropathia.

De kérlek, hogy ne ezzel határozzuk meg, hogy ki alkoholista!:)
Amikor olyan posztba botlom bele, ami az alkoholizmussal, alkoholbetegekkel foglalkozik, akkor a poszt elolvasása után eldöntöm, hogy megosztom-e a velem történteket, vagy sem. Itt a poszter személye miatt nyíltam ennyire meg, mert bár nem ismerem, de egy 24 éves, értelmes nő van előttem, aki aggódik, és ezt jól teszi. Neki igyekszem segíteni azzal, hogy kitárulkozom, mert bár nem szentírás, hogy én, és ezzel fogom megmenteni (nincs küldetéstudatom), ha egy kicsit is gondolatébresztő a számára a példám és az, hogy mitől óvom, akkor már jól vagyok:)
És így vagyok mindenkivel, akár a neten, akár IRL.
A poszter gyönyörűen megfogalmazta, hogy szerinte ki nevezhető alkoholistának, és én azzal teljes mértékben egyetértek. Úgyhogy ne mérd hozzám magad, mert nem szerencsés dolog:) Tekintsük úgy, hogy csak "károgok", amikor a legsötétebb képet festem le az alkoholfüggőségről;)
Mások más módon igyekeznek segíteni, a poszter pedig elolvassa a tapasztalatokat és (ha vannak) a tanácsokat.
Szerintem ez így jó:)

nem várt fordulat 2016.12.07. 14:09:55

A gyogyszer nem a leszokasban segit, hanem az elvonas tuleleseben egy bizonyos szint utan. 2 napig voltam megfigyeloben, 3 napig zart osztalyaon, most kerultem nyilt osztalyra. Enelkul meghalltam volna. Nekem senki ne mondja, hogy csak akarat kerdese.

Igen, az elhatarozas, hogy abbahagyom az az, ha nem hoznak, hanem jossz. Azt hiszem, ha ennek vege, megyek a Tunderhegyre.

she_wolf 2016.12.07. 15:03:03

@nem várt fordulat:
Aggódtam érted, vártalak, és örülök Neked!
Hajrá!;)
(Most már csak a posztert hiányolom....)

józanakaroklenni 2016.12.07. 16:39:14

@she_wolf: Jelen! :)

she_wolf 2016.12.07. 17:57:09

@józanakaroklenni:
Bővebben?:) Fogad? Terelés? Barátnők? A "tuggyukmi"?;)

jeanvaljan52 2016.12.08. 11:16:39

@józanakaroklenni:
"Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet és sztereotípia él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt." - írod a blogod nyitányában.

Népszerű lett a blogod; nem véletlenül. A követőid foglalkoznak Veled: szurkolnak, aggódnak, kivárnak; empátiával vagy a' nélkül, ki-ki vérmérséklete szerint. Anonim módon, de reflektorfényben vagy.
Osztjuk Neked az észt, de küldjük feléd a pozitív hullámokat is.

Azt kívánom Neked, hogy sikerüljön megmaradnod a "nyitányodban" leírtaknál. Emelkedj felül mindazokon, amiket írunk, és cselekedj mindig a saját belátásod szerint. Ne billentsen ki senki és semmi önmagadból.
A kör közepén állsz, de ne zavarjon a népszerűség. Bízzál magadban, egyre inkább. Nekünk könnyű: mi csak mondjuk a magunkét. Neked és egymásnak. Ezekből kaphatsz tippeket, kívánom, hogy kapjál is. De ne aggódj, ha "nem teszel a kedvünkre". Ne azért tégy bármit is, mert mi azt szeretnénk. Hanem, mert az Neked fekszik.

Különben meg álljon itt egy Winston Churchill idézet: "Az ember végül a józan ész alapján cselekszik. Miután minden más lehetőséget már kimerített."

lulu2 2016.12.12. 14:17:58

Szia!
Nagyon tudom javasolni a családállítást.

KK69 2016.12.17. 08:52:35

Pár naponta benézek, várom a következő írást. Gondolok rád, szurkolok neked.

she_wolf 2016.12.17. 20:33:10

@KK69:
Ezzel nem vagy egyedül. Naponta rákeresek, és töprengek azon, hogy mi lehet vele, és közben persze bizakodom.

Lbird 2017.01.03. 17:38:51

Nagyon drukkolok neked!
Nem tudom, a Kék Pontot láttad-e már, nagyon jó fejek: kekpont.hu/felepulok-szerhasznalok/mit-kinalunk-neked/

Utolsó kommentek

Monik85: En 35 éves Nő vagyok. Az alkoholista szót még kimondani sem szeretem.. Szóval 35 éves vagyok és kb... (2020.11.21. 16:37) 12+1 tévhit az alkoholistákról - egy alkoholistától.
: Miért szüntetted meg a soberjump.com-ot? Pedig jó kis oldal volt, mondom ezt annak ellenére, hogy ... (2020.01.10. 17:14) 6 jel arra, hogy problémás az alkoholfogyasztásod
Rhino23: @nevelhetetlen: ezen gondolkodtam egy kicsit, hogy én írtam-e egy borozgatós estén. Még a nick né... (2019.09.16. 13:18) Mit ad nekünk, alkoholistáknak az alkohol?
Rhino23: 10 éve itthonról meózom, max 2-3 órában. időm mint a tenger. Pénzem is. Nehéz kijönni ebből a k***... (2019.09.16. 13:10) Helyzetjelentés: léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.
Rhino23: 10 éve itthonról meózom, max 2-3 órában. időm mint a tenger. Pénzem is. Nehéz kijönni ebből a k***... (2019.09.16. 13:10) Helyzetjelentés: léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.
Utolsó 20

Józan Akarok Lenni