4 napja nem ittam
2016. november 18. írta: józanakaroklenni

4 napja nem ittam

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

say-no-to-alcohol.jpg

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy érdemel-e bejegyzést ez a "szenzáció", de arra jutottam, hogy önmagában nem.

Aztán gondolkodtam kicsit, és rájöttem, hogy ha maga a tény nem is, az bejegyzést kíván, hogy én hogyan éltem meg ezt az -eddig- 4 napot.

Annyira szívesen leírnám, hogy mekkora akaraterő, meg lelki küzdelem, meg kitartás árán történt ez, hogy nem ittam 4 napig, de nem fogok hazudni.

Nagyjából 1 hete (talán egy kicsit több) elkezdett fájni a fogam.

Nem foglalkoztam vele, na meg aztán kemény vagyok, mint a kád széle, így hát ittam tovább minden este. Ittam, noha tényleg fájt minden korty,még úgy is, hogy direkt nem raktam hűtőbe a bort. 

Akkora barom voltam, hogy még két sört is vettem magamnak, azt meg ugye még hidegen megittam. Na itt volt a vége a fogam halvány kitartásának, és annyira bedurrant, hogy azt az ellenségemnek se kívánom. A fájdalomcsillapító némileg segített, de amint ismét hozzáért valami kicsit is hideg, majd'összecsináltam magam. A bort meg ugye mégse mikrózhatom meg. 

Józan napjaim kezdetére eljutottunk odáig, hogy egyszerűen nem tudtam inni.

Pedig én aztán próbáltam, gondoltam is, hogy levideózom magam, mert egy kabaré volt amit műveltem.

Szívószál, 6 féle pohár ,fej oldalra döntése (pia meg a pólómra), de nem sikerült úgy meginni, hogy ne fájjon a fogam.

Végül elegem lett, és feladtam. 

Másnap már nem is vettem magamnak bort, bejelentkeztem viszont a fogorvoshoz, 1-2 nap nem a világ, kibírom.

És itt jön az érdekes rész: ki is bírtam. 

Az első napot kifejezetten jól tűrtem, végre kicsit "lenyugodott" a fogam, még jól is esett.

Másnap nagyon feszült voltam egész nap,hányinger, kézremegés, szédülés is bejátszott. 

Délutánra komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem érdekel a fogam, és veszek piát, de végül nem tettem.

A fogorvos azt mondta, ne vegyem ezt félvállról, mert ennek a storynak a vége a foghúzás lesz, ha nem vigyázok. 

Aztán azt mondtam magamnak, hogy nem lehetek ennyire igénytelen, hogy huszonéves nő létemre még a fogam épsége sem érdekel, csak ihassak. Így hát nem vettem piát. 

Ami nagyon érdekes volt az egészben az az, hogy hogyan töltöttem az estéimet. 

Ugye "normális" esetben esténként egy üveg bor mellett sorozatokat nézek. 

És most mit csináltam? Semmit. 

Lefeküdtem aludni.

Alkohol nélkül már nem jó program a filmezés? Pedig régebben is nagyon sokat filmeztem/sorozatoztam, úgy, hogy nem ittam mellé. De ma már teljesen összemosódott az agyamban a kettő. 

Így 4 nap után azt mondom, helyesen osztjuk fokozatokra, fázisokra az alkoholizmust, és nem csak a magát összecsináló 50 éves puffadt fejű bácsit nevezzük alkoholistának.

Minden fázisban mások a lelki/szellemi, és fizikai tünetek is. A kezdetekkor azt hiszem erősebb az agyi, lelki függés, és szép lassan vált át testibe. Anno 2-3 éve, ha kimaradt pár nap, nem voltam fizikailag is rosszul, mint most, csak az agyam pörgött. Most ugyan rosszul vagyok, de bevallom őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. 

Így 4 nap után azt mondom, hogy bár most is elég feszült vagyok, hányingerem van, kicsit remegek is, és marhára meginnék már 1 sört, ez kibírható. Mert az agyam talán jobban sóvárog, mint a testem. A szinte egész napos hányinger mondjuk elég kellemetlen, de ha csak ennyi, hát ide nekem az összeset.

Szóval úgy döntöttem, megpróbálom meglovagolni ezt a kis kényszerszünetet, és nem iszom.

Majd megírom, hogy sikerült. :) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr1511971316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jozef K. 2016.11.19. 07:44:03

Gratulálok, csak így tovább! Nagyon szép teljesítmény. A fogfájás és az alkoholfogyasztás között lehet összefüggés, mivel az alkohol kivonja a szervezetből a kalciumot. Én tolom a száraz novembert, meg ugye gépszíjas vagyok, de régebben, egy-egy kiadósabb italozás után szinte minden fogam egyenként fájt.
Mostanában kb. 1 hete elkezdtem sóvárogni, azt figyeltem meg, hogy ha megfelelő mennyiségű vitamint viszek be a szervezetembe (lehetőleg gyümölcsökből igyekszem fedezni), nem hiányzik az alkohol. E mellett még szedek vitaminokat.
Kitartást és sok sikert neked a továbbiakban :)

pajaci 2016.11.19. 11:22:03

Gratulálok, így tovább!

she_wolf 2016.11.19. 11:41:36

Örülök, hogy visszatértél, kitartást a továbbiakban!
És hallgass rám: ne várd meg, amíg rosszabbul leszel egy-egy alkalmankénti, kényszerű megvonástól!
Bár tanácsot nem kértél, de hadd mondjak valamit: most, hogy napokig meg tudtad állni, fordítsd a metóduson, és ne azt számold, hogy már mennyi ideje és mennyit iszol, hanem azt számold, hogy eltelik egy hét, és kezded a következőt. Majd azt követőt, és így tovább...
Én már ott tartok, hogy a pia nélkül megkezdett éveket számolhatom. Nemsoká a hatodikat tudhatom magam mögött, és elmondhatom, hogy nagyon jó érzés nekivágni a hetediknek!
Ahogy bezárod a ajtókat-ablakokat a cefre előtt, úgy fognak ezek az ajtók és ablakok másra kinyílni, ami egészen biztos, hogy minőségi javulást fog jelenteni a számodra minden szempontból. Ragadj meg minden alkalmat arra, hogy mellőzd a szeszt, és örülj a tiszta fejnek!
Ja, és mondj köszönetet az olyan apró törtésekért, hogy megfájdult a fogad!;)
Örültem Neked, és hiányoztál már.

józanakaroklenni 2016.11.19. 11:48:14

@Jozef K.: Köszönöm!
Biztos voltam benne egyébként, hogy a piálás miatt fáj a fogam, de bevallom nem néztem utána, pontosan mi az összefüggés, úgyhogy köszi :)

józanakaroklenni 2016.11.19. 11:49:54

@she_wolf:
"Örültem Neked, és hiányoztál már."
Pedig volt azóta 2-3 poszt, hogy utoljára beszéltünk privátban :)

"És hallgass rám: ne várd meg, amíg rosszabbul leszel egy-egy alkalmankénti, kényszerű megvonástól!"

Pedig ezt ki kell bekkelni, nem?

eszjé7485 2016.11.19. 12:16:15

Örömmel olvastam a soraid. Tiszta szivembol szurkolok hogy a 4-ből, legyen 5, aztán 6 és így tovább. Én több mint 10 éve tettem le a poharat, de nekem is egy nappal indult! Most már ne hagyd abba.

she_wolf 2016.11.19. 12:57:12

@józanakaroklenni:
Ha nem saját elhatározásodból, hanem valami tőled független kényszer hatására nem iszol, az duplán megvisel. Éppen ezt tapasztalhattad meg a fogfájásod esetében. Választanod kellett, és jól választottál.
Az lenne jó, ha ebbe úgy tudnál belekapaszkodni, hogy a későbbiekben ne legyen lehetőséged esetleg rosszul dönteni.
Így értettem:)
Ez a különbség köztünk (alkoholbetegek) és azok között, akik egy-egy buli alkalmával zöldre/hülyére isszák magukat -akár heti rendszerességgel.
Neked most mumusként közbelépett a fogfájás, nekem meg másmilyen mumusom volt, amivel soha többé nem akarok találkozni, és ha nem ölelem magamhoz megint a cefrés üveget, akkor nagy eséllyel nem is fogom többé látni:)
Fiatal vagy, maradj is az, amíg teheted, mert a szesz rombol. Nem mennék abba bele, hogy milyen külső és belső károkat idéz elő, ezekkel biztosan tisztában vagy, már azáltal is, hogy olvasol a témáról, érintett lévén komolyabban figyelsz rá.
És kívánom, hogy ne kelljen a hazai elvonók kritikán aluli ellátását túl gyakran igénybe venned:(

morpho 2016.11.19. 12:57:18

Ha ez így van, akkor te nem vagy alkesz, örülj neki! Amikor annó nem tudtam szájon át bevinni a piát, belőttem vénásan. Az alkoholizmus leszarja a fogfájást magasról!

she_wolf 2016.11.19. 13:41:13

@morpho:
Szerintem nem tesz jót az alkoholizmus felé öles léptekkel haladónak, ha "lekicsinyled".
Alkoholbeteg ő, az út elején. Ezen nem kellene tovább lépkednie, ezért írja a posztjait, és ahogy olvasgatom, olyan emberek reagálnak az írásaira, akik jóval beljebb tartanak már ezen az úton, és jól tudják, mitől akarják visszatartani, ismeretlenül is védeni.
Vannak, akiknek sikerült kiiktatni az életükből az alkoholt, vannak, akik megszelidítették a kapcsolatot, és szomorúan látom, hogy olyan is van, aki feladta, nem bír el vele. Pedig az írásai alapján egy értékesen és értelmesen gondolkodó ember:(
Nem gondolom, hogy a bagatellizálás segítséget, vagy vígaszt nyújtana a poszternek.

józanakaroklenni 2016.11.19. 13:45:31

@she_wolf: Igazából rám nincs különösebb hatással, ha bagatellizálnak, mert tudom, hol vagyok, hova tartok.
Nem is ez a baj, hanem az, hogy az emberek fejében az alkoholizmus azokra az alkoholistákra vonatkozik, akik az út végén vannak.
Holott ők is, a kommentáló is elindultak valahonnan, nem lettek azonnal idült alkoholisták.
És szerintem nagyon is veszélyes - nem rám, mint mondtam én tudom, hol vagyok - bagatellizálni azokat, akik ennek az útnak az elején/közepén vannak, mert pont azért lyukadnak ki segítség, vagy egyáltalán beismerés nélkül az út másik végén.

morpho 2016.11.19. 13:53:59

@she_wolf:
Ha ezt te bagatellizálásnak vetted, akkor nem érted. Ha valaki azt hiszi, hogy Indiában van, de valójában Amerikát fedezi fel, annak jobb ezt megmondani.

morpho 2016.11.19. 14:01:06

@józanakaroklenni:

Tévedés. Ennek az útnak nincs eleje, meg közepe, meg vége. Ez nem egy angol nyelvtanfolyam., aminek a végén nyelvvizsga van. Ez egy életforma, amibe vagy bekerülsz, vagy nem.

Che21 2016.11.19. 16:06:59

Menj el esténként kocogni, még jobb lesz az alvás is, meg a közérzeted is.

she_wolf 2016.11.19. 16:32:44

@morpho:
Lehet, hogy nem értem, ebben az esetben te fogalmaztál félreérthetően.
Nem tudom nem bagatellizálásnak tekinteni, hogy te azt állítod egy magát -és a saját életét- ismerő emberről, hogy bakfitty az állapota, hiszen még nem tart ott, ahol annak kell tartania, aki jogosan nevezi magát alkoholistának.

"Ha valaki azt hiszi, hogy Indiában van, de valójában Amerikát fedezi fel, annak jobb ezt megmondani."

Ezzel azt sugallod, hogy a poszter szeret inni, oszt kalap, közben pedig bebeszéli magának, hogy alkoholbeteg?
Mert ha igen, akkor ez kontraproduktív a jelen helyzetben.
Ja, és igen, bagatellizálás:)
Az is megér egy misét, hogy minden útnak van eleje, is közepe is, és vége is. Az alkoholizmusnak is.
Mert valahol el kell kezdeni, ezt nem vitathatod.
Tudok olyan alkoholbetegről, akit a sok éve tartó masszív piálásból egy olyan közlekedési baleset rántott ki, amiben neki haja szála sem görbült, de sofőr haverja, aki még a szalonspicces állapotot sem érte el, meghalt a helyszínen.
Megint mások olyan sorsbéli változások okán váltak szárazzá, amiben nem volt más választási lehetőségük, pedig jóval beljebb voltak a poszternél az állapotukat tekintve.
És vagyok én, aki a végállomás előtti megállónál szállt ki az egészből, és akkor sem jószántából.
Szóval vannak stációk, hidd el!:)

"Ez egy életforma, amibe vagy bekerülsz, vagy nem."
Az ember társas lény, társadalomban él, társadalmi formákat, szabályokat követően. Az alkohol fogyasztása a társasélet szerves része, tehát nincs olyan, hogy vagy bekerülsz, vagy nem. Beleszületsz.
Hogy ezzel a helyzettel mit kezd valaki, az az egyéntől, és a környezeti viszonyaitól függ.
És ahogy mostanában pedzegetik, a genetikai háttértől is.

KK69 2016.11.19. 17:33:34

Szerintem a szenzáció önmagában is elég nagy lett volna, de még jobb így, hogy megírtad a részleteket.
Nagyon örülök, és szurkolok neked!!

noflex 2016.11.19. 17:33:40

Kezdj el sportolni valamit!

Mr. Waszabi 2016.11.19. 18:23:13

Hát, bakker te tényleg nagyon lent lehetsz - 24 éves korodra totál alkesz lettél. Holott még nem is éltél, gyakorlatilag. Én majd' kétszer ennyi idősen kaptam rá, de nem jutottam el arra a szintre, mint ahová te - már kifelé jövök belőle. A blogért viszont le a kalappal, számomra nagyon pozitív volt olvasni az alkoholizmusról, olyanok tollából, akik átélték annak különböző fázisait.

morpho 2016.11.19. 20:33:11

@she_wolf:
Tényleg nem érted. Próbáljuk meg még egyszer.
"Nem tudom nem bagatellizálásnak tekinteni, hogy te azt állítod egy magát -és a saját életét- ismerő emberről, hogy bakfitty az állapota, hiszen még nem tart ott, ahol annak kell tartania, aki jogosan nevezi magát alkoholistának."

Én nem ezt állítom. Én azt állítom, hogy ő még nem egy magát -és a saját életét- ismerő ember.
Nincs olyan, hogy még nem tart ott. Ez nem megy át? Vagy alkesz valaki, vagy nem. Ha az, akkor viszont nem bírja ki négy napig egy fogfájás miatt. Én alkesz vagyok. Tudom milyen alkesznak lenni, milyen éjjel nappal vodkát inni literszám. Nem csak este, hanem reggeldélbeneste. Olyankor a saját életednél is fontosabb a pia. Nem a fogfájásnál. Aki ezt nem érezte, az nem igazi alkesz és örüljön neki! Ez definiális és informális segítség, nem pedig bagatellizálás.

"Ezzel azt sugallod, hogy a poszter szeret inni, oszt kalap, közben pedig bebeszéli magának, hogy alkoholbeteg?"
Nem, ezzel azt sugallom, amit az előbb leírtam.

"Az is megér egy misét, hogy minden útnak van eleje, is közepe is, és vége is. Az alkoholizmusnak is.
Mert valahol el kell kezdeni, ezt nem vitathatod."

Minden útnak van eleje, meg vége, de ez nem út, hanem egy állapot, ami vagy kialakul, vagy nem. Senki nem tudja megmondani, hogy melyik volt az utolsó pohár, amit már nem kellett volna, tehát eleje nincs. A vége meg hol van? Ha meghalsz? Ez hülyeség! Ha abbahagyod? Én abbahagytam, de attól még alkesz maradtam. Iszom egy kortyot és tudom, hogy vége. Ezért nem iszok.
"Az alkohol fogyasztása a társasélet szerves része, tehát nincs olyan, hogy vagy bekerülsz, vagy nem. Beleszületsz."
Alkoholistának? Én arról beszélek. Az ivásnak semmi köze az alkoholizmushoz...

she_wolf 2016.11.19. 22:01:21

@morpho:
Nem mennyiség függvénye, hogy valaki alkoholbeteg, vagy sem.
Nem gondolnám, hogy nem ismeri önmagát, hiszen akkor nem tartana már most ott, hogy 3 év cefrézés után kimondja magáról, hogy egy egyelőre és aránylag jól funkcionáló alkoholista vagyok, de nem akarok tehetetlen alkoholistává válni.

Az semmiképpen sem jön át, hogy miért tekinted privilégiumnak az alkoholista besorolást. Mert ha azt mondod, hogy az nem alkoholista, aki igen erős fájdalom hatására nem a cefrét választja inkább, akkor kidobható Magyarország alkoholistákra vonatkozó összes statisztikája.

Nem dicsőség, nem öröm, én is alkoholbeteg vagyok. Egy hatodik éve száraz alkoholbeteg. 2 elvonót jártam meg önszántamból, a harmadikat kényszerből, ti. vért pisiltem, szétokádtam a gyomromat, beleimet, epilepsziára hajazó tünetek miatt vitt be a mentő, a dokinőnek meg jojózott a szeme a laborleletemet elemezgetve.
A férjemnek négyszemközt elmondta, hogy amennyiben teheti, sűrűn látogasson meg, mert nem tudja, melyik lesz az utolsó találkozásunk.

A poszter erősen, és szerintem jogosan gyanítja, hogy belecsapott a lecsóba, és gondolom, szeretné kihagyni azokat az élményeket, amiket én és a hozzám hasonló utat bejártak megtapasztaltak.
Nem tudhatom, elolvastad-e az összes posztját ennek a 24 éves embernek. Ha nem, tedd meg, kérlek! Mindaz, amit korábban leírt fejezetről fejezetre, egy határozott irányt mutat, sajnos nem jó irányba:(

"Senki nem tudja megmondani, hogy melyik volt az utolsó pohár, amit már nem kellett volna, tehát eleje nincs."

Ez igaz. Azonban az ember már csak olyan, hogy utólag kezd el elemezgetni, okot, magyarázatot keresni. Adott időben, és helyen még nem lehet tudatában annak, hogy akár az első, és egyetlen kortyot sem kellett volna.
Nekem sem, mert sok-sok év után kiderült, hogy nagy hajlamom van az addikcióra (hab a tortán, hogy ez nagy valószínűséggel genetikai eredetű).
Miután ezt megtudtam, enyém volt a döntés, hogy életben maradok végig szárazon miután a dokik összekalapáltak, vagy újra nekifeszülök a piálásnak.
Jó volt józanul kijönni a kórházból, és kegyetlenül nehéz volt kezdetben, hogy napról napra tereljek valamivel, mert rohadtul kívántam a szeszt. A sóvárgás nagyon gyilkos tud lenni. De minden este azzal a jóleső érzéssel aludtam el, hogy ma is kibírtam.
És még ma is megtörténik, hogy de jó lenne egy falásnyi minőségi cucc, de ennyi időt már nem hagyok kárbaveszni, mert tudom, hogy nincs több dobásom. Én csak egyszer ihatok újra: utoljára.

Leginkább az lenne a jó, ha minden újszülött anyja megkapná az utód genetikai térképét, és mikor a kölök megérett rá, a tudomására hozná, hogy pl. ihat-e néha 1-2 pohárral, vagy inkább soha:)
De itt még nem tartunk.

morpho 2016.11.19. 23:32:23

@she_wolf:

Akkor leegyszerűsítem. Nem lehet valaki kicsit terhes és nem lehet valaki kicsit alkesz. Vagy az vagy, vagy nem. Viszont nem hiszem, hogy 24 évesen mindössze 3!!!év piálás után ezt valaki el tudja dönteni. Amit ő csinál, azt csinálja az összes egyetemista, az összes gyors és gépkocsirakodó a fésű és darugyárban. Nagyrészt mégis kinövik/abbahagyják valami miatt, ami fontosabb. De ezt itt még nem lehet megítélni, ezért nem tartom őt alkesznek, nem pedig azért, mert csak nekem van jogom bárkit is besorolni. Jó, ha fél tőle és az is, ha feltűnt neki, hogy ebből baj lehet, de ez önmagában nem jelent semmit. Nem olvastam mind a posztjait, csak néhányat. Az alkoholizmusról szerintem te többet tudnál mesélni neki, mint ő neked.
Én egy éve vagyok száraz és nem a pia hiányzik, hanem az üres világot utálom. Minden élére van vasalva, minden logikus és megmagyarázható és ez nem jó. Néha le kell butítani az agyad valamivel (legalább is nekem) mert különben megőrülnék. Az üres világ a legszörnyűbb... Egyébként nekem tökmindegy, hogy ki minek gondolja magát, de szeretnék én úgy alkoholista lenni, ahogy ő. 25 évesen a napi üveg vodka már lazán lement...

Blackreb 2016.11.20. 00:14:50

Kedves blogiro!
Csondben, es neman tisztellek, ill. felnezek Rad!
Orulok, hogy irtad ezt a blogot, gyakran ranezek, es barmennyire vicces, erot meritek belole.
Te sokkal batrabb vagy nalam!
35 eves mernok feleseg 2 gyerekkel.... alomelet kivulrol nezve....
( Bocsanat, de szandekosan valtoztatok nehany dolgon az anonimitas miatt)
Egyebkent meg, ugy erzem' mintha valami elakadt volna az eletemben..
Nem talalom onmagam, nincs jovokepem stb.
Ja! Mielott barki aki azt hinne en vagyok az unatkozo otthonulo amerikai flmekbe illo latszatfeleseg, nem errol van szo. Kb 3 eve volt egy hatalmas trauma az eletemben: ikertestverem autobalesetben meghalt... Azota sajnos latom, hogy nagyon negativ iranyba valtoztam. Nem tudom a halalat feldolgozni, es az alkoholba menekulok. A ferjem teljes mertekben mellettem al, de azt az urt amit a tesom halala okozott, sajnos nem tudja o sem potolni. Nyilvan szakember kene a segitseghez, de en balta modon az alkoholhoz nyultam....Kezdetben heti 1-2 stresszoldo ivasrol beszelhettunk, aztan feltunt' hogy a heti 1-2 alkalom mar a nem ivas volt' majd nem is volt nap mikor jozan lettem volna...
Borzaszto ez az egesz...eszre se vettem es itt tartok! A kezdeti gyasz ide fajult...Nem is tudom mit tegyek! Komolyan...

she_wolf 2016.11.20. 11:20:45

@morpho:
Kicsit terhes...:D
Nem akarom a legrosszabb forgatókönyvet erőltetni, és igazat adok neked abban, hogy nem lehet valaki kicsit alkoholista.
Vagy az vagy, vagy nem. De hadd kérdezzek vissza: az az ember, aki le tudja írni, hogy mennyit iszik naponta, mit és kit hanyagol el, mert a piálást helyezi mindenek elé, akin önkéntes és/vagy kényszerű kihagyás után elvonási tünetek jelentkeznek, szerinted minek tekinthető?

Ahhoz, hogy elismerje a hozzánk hasonló, hogy a poszter alkoholbeteg feltétlenül az kell, hogy reggelente egy szar minőségű alvás után rituális körülmények között igya józanra magát?
Tudom, miről beszélek, utolsó pár cefrézős évem így telt: verejtékes ébredés, remegés, rengeteg víz ivása, jó részének magamra öntése, majd kihányása 1-2 órán keresztül, és az aktus befejezéseként 2-3 deci tömény. Ha ez megvolt, kijózanodtam, és topon voltam minden szempontból. Egy bolha seggén egy kelést is lekezeltem volna, indulhatott a nap.
Muszáj ezt megvárni?
Muszáj úgy kórházba kerülni, hogy elhatározod, hogy akkor te most önként és dalolva lemondasz egy napra a piáról, és az a vége, hogy a szervezeted beint, mert megtagadtad tőle az életadó vodkát, és a kórházban ébredsz fel, hülyén kinézve a fejedből?
Aztán a hülyegyerek nézés csak fokozódik, mert napokon keresztül édesdeden alszol, mert altatnak, és arra sem ébredsz fel, hogy böködnek, veszik a véredet, tolják az infúziódba a kegyszereket, hogy végre olyan állapotba tudjanak hozni, amiben tetőtől talpig megvizsgálhatnak és felmérhetik a károkat.

Éveim mentek el erre, és most azt illenék mondanom, hogy sajnálom, és hülye voltam, de nem teszem!
Egyrészt azért, mert a kiesett, elmúlt éveket visszahozni, megmásítani nem tudom, másrészt pedig azért, mert ha a tapasztalataim leírásával másnak tudok segíteni, akkor máris pozitív hozadéka keletkezik az esetemnek.

A függés szemét dolog, viszont jó irányba is lehet terelni. Nehéz megtalálni azt, amitől úgy függhetsz, hogy közben sem a fizikai-biológiai, sem a társadalmi életed nem omlik össze.
Ehhez kell(ene) józan önvizsgálat, egy külső ember szemével nézni önmagunkat, és elengedni a nemszeretem, haszontalan dolgokat.

Én örülök neki, hogy nem 10-20 év alatt fogalmazódott meg a poszter abbéli gondolata, hogy jajistenemidesanyám, gáz van/lehet, hanem igencsak korán. Éveket nyer vele, tudom.
Magamról is tudtam, hogy nem vagyok gömbölyű, csak úgy voltam vele, hogy ki nem sz...ja le, kemény vagyok mint a fagyott kutyaszar, és laza, mint a Riga lánca, majd lelépek az itókáról, ha ÉN úgy gondolom. Ja. Aztán nem győztem pofára esni, meg felkelni:(
Ezt lenne jó a poszternek kihagyni. Ezt az éveken átívelő küzdést, visszaesést, önmaga hibájával, esendőségével való örökös szembesülést.

Amit az utolsó bekezdésedben írtál, elszomorított. Nagyon hasonlóak vagyunk, masszív függők mindketten. Én mást sem csinálok még mindig, mint keresem újra és újra azt, amivel ki tudom váltani az alkohol iránti függőségemet, és valami mindig adódik, ami segít ebben.
Most is van ilyen, egészségre és a társas kapcsolataimra ártalmatlan, örülök neki még egy darabig, aztán majd jöhet a következő.
Amihez viszont bármikor fordulhatok, az a zene!:)

Jozef K. 2016.11.20. 11:20:48

@morpho: Érdekelne mit mondanál az én ivási szokásaimról. Ha a szakirodalomra, fórumokra hagyatkozok, egyértelműen alkoholista vagyok, de a társadalom szemében NEM.
Nem iszok mindennap, de elég fiatal korom óta (mikor középiskolába bekerültem) kezdtem el az italozást. Érettségiig olyan heti szinten berúgtam/ittam. Volt, hogy csak egy sört, volt, hogy teljesen berúgtam. Pont 18 éves korom után nagyon berúgtam, akkor megijedtem, nem ittam utána 7 hónapig. Utána 2-3 évig ismét ittam, eleinte hetente többször, de fokozatosan visszaszorítottam az italozásomat két heti, majd havi, kéthavi alkalomra. Aztán majd 1,5 év absztinencia után meggyőztem magam, hogy tudok mértékkel inni (ez volt 2012 elején), elkezdtem sörözni, és bár sörtől, de szépen berúgtam (5 sört ittam meg körülbelül, ki is hánytam, nagyon készen voltam tőle). Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal iszok - főleg problémák, vagy unalom hatására, ha visszagondolok - de ott tartok az egészben, hogy most már kb. fél évente, ha pohárhoz nyúlok, viszont nem tudom kontrollálni, mennyire rúgok be. Előtte 1-2 havonta rúgtam be. Főleg azon van a hangsúly, hogy nem tudok keveset inni. Viszont nem tudnék napokat végiginni, olyan beteg vagyok már 1 nap után, ha sok alkoholt fogyasztok (a maximum 2 nap). Utoljára amikor berúgtam, sörözéssel kezdődött, a 2. sört már megéreztem. Akkor most én alkoholista vagyok, vagy sem? Majd elfelejtettem, 27 éves vagyok. Az alkohol megvonása nálam semmiféle fizikai tünettel nem jár. Mielőtt berúgok, mindig az van, hogy jó lenne meginni valamit, és általában sörözni kezdek el. Egész novemberben nem ittam szeszes italt (október vége felé kirúgtam a hámból keményen), de nem is hiányzik. Azért kérdeztem meg tőled, mert elbizonytalanodtam ebben a kérdésben. Bevallom, hajlok afelé, hogy inkább alkoholfüggőként definiáljam magam. Még annyit, a vége előtt: a baráti társaságokban szinte mindig én rúgtam be leghamarabb az alkoholtól, mert mások sokkal jobban bírják.

Jozef K. 2016.11.20. 11:20:50

@józanakaroklenni: Nagyon szívesen :) Eggyel több motiváció a leálláshoz ;)

józanakaroklenni 2016.11.20. 11:39:17

@morpho: Ez szerencsére nem igaz :)
Tudod te hány alkoholista keresett már meg azzal,hogy megköszönje a blogot?
Eddig több, mint 70.
Azért köszönték meg, mert felismerték magukat. Tökéletesen ugyanazon mentek keresztül, mint én , mire eljutottak odáig, ami a te fejedben alkoholizmusként él. Néhányuk szerencsére még nem tart ott, többségük viszont igen.

Én leírtam a teljes folyamatot, nem írom le itt még egyszer, egyrészt mert túl hosszú lenne, másrészt pedig, ha meg nem sértelek, úgyse hallanád meg amit más mond. Ha érdekel, olvasd el az összes posztom.

Az alkoholizmusnak VANNAK fokozatai. A levélírók sem, én sem, és bármennyire tagadod, te sem voltál ennyire lent az elején.
Komolyan, olvass leszokási storykat, vagy olvasd az itteni kommenteket, minden történetben látni fogod a folyamatot, az egyre mélyebbre kerülést.
Én úgy fogalmaztam meg, hogy az az alkoholista, akinek az életében a fontossági sorrend elejére kerül az alkohol, és az határozza meg az életvitelét.
Akkor egyikünk sem alkoholista? :) Király, ennek örülök :) Megírom mindenkinek, ők is örülni fognak :D

Egyébként a @morpho-ban élő fogalom az alkoholizmusról szerintem károsabb, mint maga az alkohol.
Veszélyes, ha csak az az alkoholista (értsd: csak az szorul segítségre) aki már ott tart, amit @shewolf is leírt.
Hogy miért?
Azért, mert ahogy a nekem írt levelek 80%-ban is benne van:
"basszus, de jó lett volna, ha előbb tudatosul bennem".

"Amit ő csinál, azt csinálja az összes egyetemista, az összes gyors és gépkocsirakodó a fésű és darugyárban. Nagyrészt mégis kinövik/abbahagyják valami miatt, ami fontosabb."

Jajjj ........... Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Megint csak - koromnál fogva - nem kevés egyetemistát ismerek, hidd el, hálaistennek nem csinálják azt, amit én. Aki mégis, annak szintúgy problémái vannak.

Itt zárjuk is ezt le, még válaszolj @shewolf -nak ha gondolod, de a többi kommentet nem fogom beengedni, mert távol vagyunk attól, hogy ebből értelmes vita legyen, meg mert tényleg veszélyesnek tartom az ilyen gondolkodást.

józanakaroklenni 2016.11.20. 11:43:59

@Blackreb: Megfogalmaztad, hogy mit tegyél:
"Nyilvan szakember kene a segitseghez"

Egyébként @morpho rövid tanácsát is nagyon vedd komolyan, mert igaza van.

józanakaroklenni 2016.11.20. 12:03:01

@Jozef K.: Elvileg gépszíjas alkoholistának hívják ezt (nem a saját találmányom ez, mielőtt valaki belém köt).

Neked is csak annyit tudok mondani, hogy szerintem az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése és elfogyasztása olyannyira a fontossági sorrend elejére került, hogy az átalakította az életét.

Egyébként aki már azon agyal x ideje, hogy ő alkoholista, annak az esetek többségében igaza is van

she_wolf 2016.11.20. 12:58:57

@józanakaroklenni:

"...de a többi kommentet nem fogom beengedni, mert távol vagyunk attól, hogy ebből értelmes vita legyen, meg mert tényleg veszélyesnek tartom az ilyen gondolkodást."

Nem vagyok senki fogadatlan prókátora, és ez a Te blogod, nálad van a radír, de:
úgy gondolom, hogy pontosan a vita -a konstruktív vita- vihet előre, ha érveket ütköztetünk (természetesen kulturált formában), és elolvassuk mások véleményét, vagy megélt tapasztalatait.
A @morpho-hoz hasonlóan gondolkodó embereket biztosan nem hagyja hidegen, ha az ő felfogásukkal nem mindenben egyező véleményeket olvashatnak.

Ami engem illet: még mindig meglepődöm, hogy az érintettek mennyire nyíltan beszélgetnek egymással erről a problémáról, és azt látom, hogy igény van arra, hogy legyen egy olyan platform, ahol névtelenül, de a sorsuk őszinte felvállalásával beszélgethetnek erről a dologról.
Az a párbeszéd ami -és ahogy- itt zajlik nagy segítség lehet bárkinek, aki szeretne elindulni valamerre a sorsa jobbítása érdekében.

Pillanatnyilag megrekedtünk a kategorizálás mocsarában, mert tőlünk tudósabb emberek is ellentmondanak ebben egymásnak.
Kit nevezünk alkoholistának? Egyszerű: bárkit, aki többet iszik a kezelőorvosánál:)
Mit nevezünk függésnek? Egyszerű: a lógás szinonímája:)
Ennyivel is el lehetne intézni, csak akkor nem lenne sok értelme a blogodnak.
Én ugyanazt mondom, amit Te: amikor a pia az első az életedben, akkor alkoholista vagy. Amikor pedig már nem élhetsz pia nélkül, akkor kemény függésről beszélünk.
És igen, inkább verje valaki feleslegesen a palávert a félelemtől, mint belehaljon az alkohol okozta károsodásokba, vagy éppen a nem szakszerű megvonásba!

(És mondd, 24 éves! Ma hogy vagy?:))

józanakaroklenni 2016.11.20. 13:06:45

@she_wolf: Az eleje óta követsz, láthatod, hogy nem vagyok a konstruktív vita ellen, sőt.
De ezt nem tartom annak.

@morpho tapasztalatairól, véleményeiről nagyon szívesen olvasok, nem is ezzel van a baj. A témát viszont az ő válasza után szeretném lezárni, mert egyrészt ahogy mondtam, nem tartom veszélytelennek a véleményét, másrészt már mindenki elmondta hússzor a sajátját.

Láthatod, hogy ritkán moderálok, még azt se moderálom ki mindig, aki nekem beszól :) @morpho sincs kimoderálva, csak kérem, hogy a válasza után zárjuk le a témát. Ennyi :)

Egyébként igen, amiről vitázunk, az állandó vitatéma, nem is ma fogjuk eldönteni :)

Kicsit feszkósan, ahogy láthatod :D Viszont végre tudtam aludni, ha nem iszom, általában nagyon nehezen sikerül :)

Jozef K. 2016.11.20. 13:24:02

@józanakaroklenni: Köszönöm a válaszodat :)
Én is gépszíjasként határoztam meg magam, csak ugye morpho hozzászólására elbizonytalanodtam...
Mérlegelve a dolgokat: teljesen mindegy, miként definiálom magam, a lényeg az, hogy az alkoholhoz való viszonyom nem normális. Így a cél a teljes absztinencia megvalósítása (időben vagyok, még nem érzem túl nagy feladatnak).
Kellemes hétvégét mindenkinek!

jeanvaljan52 2016.11.20. 13:40:16

@józan akarok lenni
Hadd támogassam azt a meghatározást az alkoholfüggőre, amelyet Te vallasz. Alkoholistának nevezhető az, akinek az alkohol oly módon befolyásolja az életét, hogy a fontossági sorrendben a sor elejére került, az élet dolgai között.
Hogy vannak fokozatai? Persze, hogy vannak. Nincs két egyforma falevél a földön, miért lenne két egyforma alkoholfüggő? De bármilyen fokozatról beszélünk, közös bennük az, hogy első helyen már mindig a pia, és csak azt követi minden más.

De mi van azzal a személlyel, akire igaz a fenti definíció, viszont abbahagyja az italozást. Szárazra állítja magát. Már nem kell itallal kezdenie a napot, mégis, Ő is, továbbra is alkoholista?
Az biztos, hogy a piát kerülnie kell, de jó lenne erre az állapotra valami új címkét, egy új fogalmat kitalálni. Valami sokkal enyhébbet, mint azt, hogy "ő ugyanolyan alkoholista, mint amikor még ivott.)

Tegyük fel, hogy valaha volt olyan időszaka, akár hosszú is, amikor iszogatott, de még nem esett bele a gödörbe. Még nem jött el az az állapot, amikor a pia mindent visz. Azután egyszer, miért, miért sem, elkövetkezett ez az idő. Az ital az első helyre került. Belemerült, elmerült, stb.,
Egyszerre viszont megvilágosodott, és letette a flaskát. (Van ilyen? Én azt mondom, ha van, csak ilyen van.) Szóval kijózanodott, majd kitisztult.
Ő is alkoholista?
Mindenkivel egyetértek, aki azt mondja, hogy az ilyen személy ne kezdjen el újra inni, egy deci sört sem, mert vissza fog esni a gödörbe. Nem fog visszatérni az az időszaka, amikor tudja tartani a mértéket. Nem fogja tudni tartani, mert már két korty (már egy korty) alkohol visszarántja a mélybe. Ez van. Ezt kell szeretni. De ez a helyzet korántsem tragikus.

Fogyatékosság ez? Nevezhetjük fogyatékosságnak, de ne szomorkodjunk miatta. Senki sem tökéletes, nem csak ő. Van, aki a tejet nem bírja, van, aki lisztérzékeny. Van aki...
Mit szeretnék ebből kihozni?
Azt, hogy annak, aki abbahagyja az ivást, nem kell egy életen át bűntudatban élnie. Nem kell a "bizony, bizony én alkoholista vagyok, alkoholbeteg, csak éppen nem iszom. De borotvaélen táncolok a józanság és a függőség között..."; nem kell ez! Nem kell ez az önvád. Rá se ránts, ha többet nem ihatsz! Örülj, hogy szereztél olyan tapasztalatokat a piás korszakodból, amelyek egész életedre tanulságul szolgálhatnak. "Megdolgoztál" értük. Más ennyivel szegényebb. (Én például nemegyszer nyolcvan (kilencven?) évesnek éreztem magam - miközben csak negyven voltam - piás állapotból, hajnalonként ébredezve. Innen fiatalodtam vissza, mikor leálltam az ivással. De jó volt!)

Szóval szeretném derűs színekkel lefesteni azt az állapotot, amikor a piás abbahagyja az ivást. Mert azzal együtt, hogy tényleg ne kóstolgassa újra az italokat, teljes emberré válik, ha a józanság mellett dönt.
Amit önmagáért is tud értékelni. Hiszen jól érezte, hogy alkoholfüggőként ezt elveszítette. Nem szabad félni a száraz állapottól, nem szabad nehéznek tekinteni azt, hogy "most már többet nem ihatok".

Az egyik hozzászólásban olvashattuk, hogy "azt pedig, hogy többet nem ihatok, el sem tudom képzelni. Vagyis azt nem akarom vállalni."

Ugyan-ugyan-ugyan.
És a szabadság, az semmi?
Hogy Te vagy az úr a házban, és nem a pia, az semmi?
Hogy tiszta a fejed, tiszta a lelked, nem provokálod ki másoknak sem a szánalmát, sem a megvetését, az semmi?
Hogy győztél, az semmi?

she_wolf 2016.11.20. 14:00:43

@józanakaroklenni:
Egy rosszul megfogalmazott vélemény valóban visszavetheti a kezdeti jó együttműködést, és másoknak árthat is, ebben igazad van:)

Az alvásról: nagyon nem vagyok gyógyszerpárti, de most már kaphatóak hozzászokást nem kiváltó, elalvást segítő cuccok. Szükség esetén jól jöhet. Évekbe került, míg a férjemet kivontam a Seduxen bűvköréből, és lehet röhögni, ez úgy sikerült, hogy párhuzamba állítottam a cefrével a hatásmechanizmust.
Egy doki biztos, hogy kifordulna magából ezt olvasva, de így könnyebben meg tudtam értetni a hitessel a függést, mint fogalmat -pedig nem csökkent felfogóképességű:)
Mindenkinek megvan a maga keresztje -ahogy mondani szokás:(
Teaféléket próbáltál már valamit? Érdemes ezzel is kísérletezni. Szerintem:)

józanakaroklenni 2016.11.20. 14:02:05

@Jozef K.: Na látod épp ez a bajom ezzel, hálistennek felismered, hogy baj van, és egy ilyen hozzászólásra elbizonytalanodsz.
Tessék csak azt érezni, hogy baj van. Inkább feleslegesen, mint hogy kiskanállal kelljen összekaparni

józanakaroklenni 2016.11.20. 14:12:00

@jeanvaljan52: Köszönöm a támogatást :)

Ez a szárazság téma... sajnos tényleg azt látom, hogy sokan hiába nem isznak már, még mindig az alkohol határozza meg az életüket. Nem jó ez. És nem hiszem, hogy ez a maximum, amit ki lehet hozni ebből a helyzetből, akár gyógyszerrel, akár bármi mással. Itt jön be az, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni a problémával (mármint az egészségügy pl.)
Konkrétan ismerek olyan alkoholistát (kérted, hogy ne hívjuk így, majd kitalálok valami fogalmat :D ), aki 5 éve nem ivott, és mégis, minden napja arról szól, hogy mondogatja magának, hogy ma nem iszom, ma nem iszom. És nem iszik, de mégis, még mindig az alkohol határozza őt meg. Ez nem szabadság.
Nem az a baj, hogy nem ihat többet, hanem, hogy a bilincs nem került le, max egyel lazábbra lett véve. Az a baj, hogy agyban még mindig alkoholista, hiába nem iszik.
Szerencsére láttunk itt a blogon olyat is, aki agyban el tudta engedni a dolgot :)

she_wolf 2016.11.20. 14:19:06

@jeanvaljan52:
Tudatosan absztinens, néhai gyakorló alkesz:)
Örömmel olvastam az optimista hangulatú hozzászólásodat és nem is akarnálak lelombozni, de:
tetszik vagy sem, az alkoholfüggő akkor is alkoholista, ha nem iszik.
De eddig az állapotig el is kell jutni, és ez a nehéz.
Először is azt kellene belőni, hogy valaki alkoholista-e, függővé vált-e már, vagy csak néha rájön az ötperc. Amíg ez nincs lekopaszítva egy diagnózis szintjére, addig bármi lehet.

Az alkoholfüggő nem abbahagyja az ivást, hanem felfüggeszti. Jó esetben véglegesen. A felfüggesztés pedig azzal kezdődik, hogy csak ma nem iszom, aztán holnap sem iszom, meg utána sem.... nini, már egy hónapja nem ittam. A kiteljesedés pedig valahol ott van, amikor már napra pontosan nem tudod, hogy hány napja nem ittál, hanem kell egy zárójelentés, vagy naptár, amiből kikalkulálod, hogy mi mikor történt.

És a poszter most pillanatnyilag ott tart, hogy egyelőre lassú napokat számol, és dolgozik benne, gyúrja a vágy, de még kitart.
Nagyon remélem, hogy megmarad így még egy darabig, és szerintem érdemes bíznia abban, hogy később könnyebb lesz! Mert az lesz, ez garantálható!:)

jeanvaljan52 2016.11.20. 16:37:23

@she_wolf: Tiszteletben tartom a véleményedet. Csak nem fogadom el.
"Optimista hangulatú" véleményemet - bízom benne - úgy tekinted, hogy az megfelel a bizakodó, pozitív, reményteljes, stb. jelzőjűnek, és nem arra gondolsz, hogy csak mellébeszélek, miközben a problémát a szőnyeg alá söpröm. Remélem elfogadod, hogy lehet így is gondolkodni. Ahogyan én teszem.

Valaki attól optimista, mert így gondolkodik. A gondolataidat pedig Te irányítod. Akár hiszed, akár nem, így van; de jobban teszed, ha hiszed.

Azt gondolom, hogy az élet dolgait vállalni kell, az elmúlást is vállalni kell, ami pedig az elmúlásig történik, annak az irányítói mi magunk vagyunk. Ezt is vállalni kell. És nem árt ezt nem elfelejteni.
Te a saját életednek vagy az irányítója. Én a saját életemnek. Mindenki a sajátjának; akkor is, ha ezt nem akarja tudomásul venni.

Amikor elkezdünk külső okokra hivatkozni, például megcsalt a szeretőm, azért iszom, no, itt kezdődik, hogy a vezérlést nem vállalom fel, mert kényelmesebb valamire - valakire, bármire - hivatkozni. Persze tízből kilencen jellemzően ezt is teszik. Bár az az egy kivétel Te is lehetsz, én is lehetek, és nincs megtiltva az sem, hogy egyébként a másik kilencből bárki, szintén ne külső tényezőkre hivatkozzon.

Azt írod, hogy az alkoholista nem abbahagyja az ivást, hanem felfüggeszti.
Nem zavar, hogy a kettő között, eredményét tekintve, nincs különbség?
Tény, hogy nem iszik. Mármint alkoholt. Amit eddig tett, azt nem teszi. Bár elfogadom, hogy felfüggeszti jelentése eleve magában hordozza a későbbi folytatás lehetőségét (de miért kell ezt beprogramozni? hogy legyen mitől félni?), az abba hagyja meg nem hordozza eleve magában a folytatáslehetőségét. Nem gondolod viszont, hogy feleslegesen félsz attól, hogy öt (hat) év után újra kezded az italozást? Nem gondolod, hogy ez is csak a Te gondolkodásod eredménye, a Te gondolkodásodon múlik, hogy "jaj, csak még egy napot, még egy napot, ...363, 364, 365, hurrá! megvan az újabb év, de továbbra is nap mint nap ott nyögök (szenvedsz) az ALKOHOLISTA VAGYOK súlya alatt, nekem már ezt a keresztet életem végéig cipelnem kell, ó-ó-ó..."

Az a fő, hogy ne féljen a legény, mondta Dobó kapitány, anno. A Bibliában háromszáz valahányszor szerepel a ne féljetek felszólítás. Ne féljetek! -, mondta II. János Pál pápa az 1980-as években a lengyelországi látogatása során, és a lengyelek elsőként rázták le magukról a nekik nem tetsző rendszert. Fontos tehát a félelmet kiiktatni, mert nagy eredmények születhetnek nélküle.

Oké, rendben van. Ha alkoholfüggő vagy, ismerd be, vállald fel, hogy az vagy! E nélkül lehetetlen elindulni bármerre is. De ha abbahagyod (felfüggeszted) az italozást, ezt is vállald fel! Úgy, ahogy van. Nem iszom, vége. És ne tegyél egyenlőségjelet a' közé, aki iszik, meg a' közé, aki nem iszik. Mert messze nem azonos az egyenlet két oldala.

Aki már megégette magát a piálással, de úgy döntött, hogy befejezi azt, biztosan jól teszi, ha "picit" sem kezdi újra. Ezt is fel kell vállalni! Neki az veszélyes terep, minden kezdődhet előröl.

De ne mondd nekem, hogy ez olyan nagy teher, ami miatt folyamatosan rettegni kell... Jaj, nehogy belenyaljak a tiltott...!
Egyáltalán nem kell rettegni.

Egyenesedj ki! Nézz a tükörbe! És nézz büszkén a saját szemedbe, mert nagyszerűt cselekedtél. Hízelegj magadnak, hogy milyen klassz vagy.

Ha nem szereted magadat, miként várhatnád, hogy mások szeressenek Téged?

she_wolf 2016.11.20. 17:33:38

@jeanvaljan52:
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon félreértettél, vagy én fogalmaztam rosszul.

Már jó ideje, hogy jól vagyok, de a poszter írásai nyomán -ami most aktuálisan nála jelen van- visszagondoltam arra, ahogy nálam kezdődött a dolog, ahogy kumulálódott, és ahogy majdnem elvesztettem a csatát.
Vannak azonban olyan dolgok ebben az egészben, hogy a nagy optimizmusban hiába kereszteljük át, vagy hiába írjuk le másként a "jelenséget" a kopasz jelentése adott. De egy pillanatig sem gondoltam, hogy mellébeszélsz, mert ha így lett volna, azt írtam volna, nekem elhiheted!:)
Félre ne érts, nálam optimistább emberrel még nem találkoztam, és üdvözlöm, ha valaki úgy igyekszik segíteni, mint ahogy Te is teszed most.
Az én véleményem csak annyiban különbözik a Tiédtől, hogy azt gondolom, jelenleg a poszternek minden oka megvan a félelemre. De nem mondom és nem is mondtam soha azt, hogy ennek már örökké így kell lennie.
Az az ő személyiségétől függ, hogy meddig kell "rémisztgetnie" önmagát. Mert van, akit csak a félelem tart vissza a visszaeséstől. Bevallom, én ezek közé tartozom. De nem ezzel foglalkozom 0-24-ben.
Előfordul még velem, hogy megkívánom a piát akár társaságban, akár egyedül, de már nem érzem azt a sóvárgást, ami sokáig kísérte a száraz napjaimat. Viszont van, hogy néha, amikor megérzek egy illatot (ez jellemzően a rumé), akkor automatikusan jön a "neked tilos!" jelzés.
Érdekes, aktuális adalék: mellettem van egy kis desszertes tálka, benne rumaromával készített puding, azt kanalazgatom miközben írok. És most nem érzem úgy, hogy életem és vérem egy jó whiskeyért, vagy rumért.
És igen, mindannyiszor, amikor baráti társaságban kínálnak, nem a kényszer miatt utasítom el, és nem is azért, mert mazochista vagyok. Egyszerűen csak hozzászoktam már, hogy nem iszom. De ez sok év edzésének eredménye.

Viszont ha érzem a vágyat, akkor nagyon észnél kell lennem, ha tetszik, ha nem.
Függő típusú ember vagyok, és ezt megszüntetni nem tudom, legfeljebb variálgathatok vele. Mert bármit teszek, semmiben nem ismerem a félgőzt.

2016.11.21. 11:30:33

sok szerencét, de én nem kábítalak....
Amint jobban leszel, úgyis újrakezded. Most a fogad fáj, az foglalkoztat, felülkerekedik a függőségen. Még...

Amikor józanul eltörtem a bokám és kórházba voltam 5 napot majd otthon még 5 napot amíg nem állhattam lábra... ahogy megkaptam a járógipszet a rendelőből kifele az első utam a kórház melletti bolt még ajtóban lehúztam egy sört. Otthon bepótoltam a kimaradt pár napot.

jeanvaljan52 2016.11.21. 13:09:36

@she_wolf:
Azt írod: "Vannak azonban olyan dolgok ebben az egészben, hogy a nagy optimizmusban hiába kereszteljük át, vagy hiába írjuk le másként a "jelenséget" a kopasz jelentése adott."
Írtam már, hogy én imádom a szabadságot, utálom a korlátozottságot.
A szabadságot láttam abban, hogy bemegyek a boltba (bárba, kocsmába), és megveszem az italomat. Mert én ezt megtehetem. Szabad vagyok, ne korlátozzatok! Azután, bár semmi nem változott, egyszer csak, miközben ugyanazt a jelenséget néztem, teljesen mást láttam. Én, szabad? Na, ne-már! Én nem bemegyek - szabad akaratomból - a boltba (bárba, kocsmába), hanem nekem BE KELL MENNEM oda! Mert ha nem megyek be, a végén még kiszáradok.
Én vagyok a szabad?
Nem inkább akkor lennék szabad, ha eloldozom ezt a köteléket?
Ha megszüntetem ezt a kötelezettséget? Ha úgy döntök, hogy ennek vége!
És ezzel megszüntetek minden más "mellékhatást" (értsd: szenvedést) is?Dehogyisnem!
Szerintem itt nem átkereszteltem a jelenséget, hanem ugyanabban a jelenségben megláttam máshol a lényeget: máshol, mint ahol addig láttam. Lehet, hogy csak nüansznyit változott a nézőpontom, vagy még annyit sem. De ez elég volt ahhoz, hogy száznyolcvan fokot forduljon minden.

Azt írod, azok közé tartozol, akiket a félelem tart vissza a visszaeséstől. Legyen így, nem vitatkozom. De az én szememben a Te helyzeted már az, mintha azt mondtad volna: nem akarok többé alkoholt fogyasztani. Nem akarok, és kész. Miért így döntöttem. Mert ilyen vagyok. Ezt akarom, és ezt megcsinálom. Vállalom.
Oka van ennek a döntésnek? Persze, van. Vannak előzmények. Megéltél olyanokat, amelyeket mások nem. Kellemetlenek a tapasztalataid. És ez a tapasztalat visszatart, hogy újra elmerülj. Figyelmeztet, visszatart, de nem félsz. Próbálsz ellazulni. Bízol magadban. Mert félni nem jó dolog. Félni rossz. Aki fél, az menekül. Hová? A józanságba menekülni? Miféle konstelláció ez? Már kimondani is vicces. Menekülni a piálásba lehet. (Elég ostoba módon, tegyük hozzá.)

Mondok egy példát.
Magamat egyébként amolyan becsületes fajtának tartom, mint ahogyan az emberek nagyobbik része is az. Az ABC-ben soha nem loptam, nem lopok, és nem fogok lopni. Mint ahogyan az emberek nagyobbik része sem. Tudod, hogy én miért nem? Mert nem akarok. Mert nem engedem meg magamnak. Mert nem tudnám elviselni, ha megtenném. Én egy ilyen vagyok. Miért? Talán félek a lebukástól? Kamerák, meg minden? Ugyan már! Egyáltalán nem félek. Egyáltalán nem kell féljek! Nem az tart vissza, hogy kameráznak, meg figyelnek. Semmitől sem félek ez ügyben. Én magam miatt nem lopok. Nekem fontos, hogy tudjam: én ilyen vagyok.
Valamikor ez kialakult, és megszilárdult, és azóta ez van. Sziklaszilárdan.

Valami ilyesmire gondolok, amikor azt szorgalmazom, hogy hagyjuk az ijesztgetést. Én azt tapasztaltam, hogy az nem jó módszer.
Amikor még dohányoztam, és valaki lökött egy ijesztő dumát a szörnyű következményekről, akkor, (bár mindenben igaza volt), hogy megnyugodjak, az első dolgom volt: rágyújtani. Ez volt a reakcióm: lehet, hogy belepusztulok, de még élek, és még rá tudok gyújtani. Különben meg, tudod, ki ijesztgess; fordulj fel...!

Szóval a félelem, csakúgy, mint a harag, rossz tanácsadó.
Legalábbis szerintem.

.Petya. 2016.11.21. 16:34:59

Kedves Józan Akarok Lenni!

Végigolvastam a blogodat, a legtöbb hozzászólást is, először írok.
Előrebocsátom, személyesen nem vagyok érintett a témában. Viszont a konkrét napi alkohol fogyasztásoddal kapcsolatban sem fogok tenni semmilyen megjegyzést, ötletet.

Két kérdés (elég, ha magadnak válaszolsz):
Van célod a következő napokra (nem többre) az esti ivásra vonatkozóan? Bármilyen kicsi cél?
Egy általánosabb kérdés: magadon kívül számíthatsz bárkire, aki segít kimászni a gödörből?

Az biztos, hogy VALAMIT, valahol változtatnod kell. Én most nem az esti borozásaidra gondolok, hanem a napi rutinodra; valahogyan most ki kellene zökkenteni magadat ebből, hogy a lánc megszakadjon. (Ez persze nem hosszútávú megoldás, de valahogyan mindent el kell kezdeni.)
Írtad, hogy az agyadban összekapcsolódott az esti borozás a sorozat/filmnézéssel. Akkor egy darabig le kellene mondani a sorozatokról! És helyette valami egész mást találni.
A legjobb persze ami nem otthoni dolog. Pl. késő esti mozi minden nap, egyedül. Ez ráadásul még remek dolog is. (Ettől még utána ha hazaérsz, nyugodtan borozhatsz, a lényeg, hogy valami napi dolog keményen zökkentsen ki.)
Vagy menj el este fotózni a várost, a Várat. Fekete-fehérben, a fényeket, árnyékokat. Minden nap. Jobb, ha nem a telefonoddal, hanem valami jobb géppel, hogy kicsit szertartásosabb és komolyabb legyen. Ne turista-fényképeket készíts.
Vagy konditerem, ha jól emlékszem, bérleted is van. Ennek is akkor van értelme, ha kezdetben minden nap (!) csinálod.
Szombaton menj el futni. Először rávenni magadat futni sokkal nehezebb, mint a futás. Fuss összesen 4-5 km-t, annyiszor megállva és sétálva amennyiszer jólesik, az elején akár percenként.

Végül egy utolsó gondolatom: nyomtasd ki magadnak Jeanvaljan52 hosszabb kommentjét a "Brutális..." blogbejegyzésedre. Nagyon intelligensen ír, általában is, és a múltja súlyt ad a szavainak (ellentétben velem). Szerintem ez a blogodon lévő legjobb komment.
(Mellékesen te is jól írsz, nyugodtan írhatnál novellákat.)
A legjobbakat kívánom!

she_wolf 2016.11.22. 05:40:07

@jeanvaljan52:
"De az én szememben a Te helyzeted már az, mintha azt mondtad volna: nem akarok többé alkoholt fogyasztani. Nem akarok, és kész. Miért így döntöttem. Mert ilyen vagyok. Ezt akarom, és ezt megcsinálom."

Sajnos rosszul látod az én helyzetemet, ami természetesen nem a Te hibád.
Az alkoholt illetően nálam szabad akarat már nem létezik, elhatározás született. És mint tudjuk, az elhatározás mögött mindig valamiféle kényszerítés van, ami nem enged teret a szabad akaratnak.
Nekem választanom kellett, hogy vagy meghalok, vagy többé nem iszom. ennyire egyszerű ez, bár a kivitelezés rengeteg kínnal járt.
Nem is úsztam meg "csomag" nélkül, a józansággal árukapcsoltan megkaptam a polyneurpátiát is:(

A példád pedig bocs, de rossz:) A lopás egyszerű, bűncselekmény/vétség/szabálysértés, érték függvényében, amit a Btk. büntetni rendel.

Az a Te morális magatartásod, semmi köze ahhoz, hogy félsz-e a retorziótól, vagy sem.

Abban tökéletesen egyetértek, hogy félni nem jó. Én viszont egy gatyát hordok magammal 51 éve, és megismertem magam annyira, hogy tudjam, ha újra elkezdenék inni, záros határidő alatt a másvilágon találnám magam.
Mert függő vagyok -tetszik, vagy sem-, és lehet röhögni, én az íze miatt szeretem azokat a meghatározott fajta piákat, nem a hatása miatt. Azt mindig is utáltam. Sokan nem értik:)
Menekülni a félelemtől? Én azt hiszem, inkább szembenézek vele -ha a Te gondolatmenetedet követem.

És hogy a poszterről is szó essék: nem mondom, hogy mindazokon keresztül fog menni, amiken én. Nem szentírás, hogy 52 kilóról 80 fölé hízik, majd lefogy 45 környékére, és ezt követően örülni fog minden egyes visszakapaszkodott dekának. Nem mondom azt, hogy minden ébren töltött percében zsibbadni fognak a végtagjai, és azzal kell szembesülnie, hogy még nincs gyógyszer a bajára, ezzel kell élnie a mindennapjait.
De nem hagyhatja ki a számításból, hogy megtörténhet, és az rohadtul nem lesz jó neki:(

Egy korábbi posztjánál szó esik a testsúlyról, előtte/utána állapotokról.
Ami ez utóbbit illeti, azt vagy elhiszem, vagy nem, de az előbbi kapcsán valóban többnyire az van, hogy nagy általánosságban elmondható, hogy az alkohol étvágyat csinál. Ivás előtt pedig azért eszünk, hogy ne az üres gyomorba jusson a cefre (ez több szempontból is zsákutca és téveszmés elképzelés egyébként), utána pedig a fokozott étvágyunkat csillapítjuk. Közben pedig ott van a piában lévő rengeteg üres kalória. Persze, hogy hamar vágóállat kategóriába kerül az ember (pláne a nők, akik hajlamosabbak a kipárnázódásra).
Ha ez az életmód marad, akkor jön a következő lépcsőfok, amikor már inkább csak a cefre, mert az étvágyunk valahol félúton elhagyott minket (fenéket, csak megváltozott a belső szervek működése), talán fogyni is fogunk valamennyit. Majd tovább bandukolva az igaz úton egyszercsak azt vesszük észre, hogy egyre gyakrabban ettünk búvárkaját (tudod: lemegy, körbenéz, visszajön). A non plus ultra pedig az, amikor arra ébredsz, hogy az Amazonast is kiinád, meg is teszed, és visszaküldöd nyomban a lefolyóba, és nem azért, mert belepisiltek a halak, és abban dugnak a krokodilok.
És hogy adjak még a rémisztgetésnek: azt mondják, az élet értelme a gyermek. Nekem nincs. Talán jobb is így, és nem is tudom igazán, hogy az ebben való sikertelenség plusz löket volt-e az iváshoz, vagy az ivás volt az akadálya annak, hogy nem jött össze, de nőként el kell mondanom a poszternek -aki szintén nő-, hogy a férjem ugyan nem hagyott el, de a menstruációs ciklusom is besokallt tőlem, és másfél évre külön költözött. Amikor más jó kislány voltam, visszatért.

Szóval igen, szép és barátságos dolog a szabad akaratról meg az ehhez hasonlókról mesélgetni, és hidd el, magam is ezt tenném, ha a fentieket nem éltem volna át. És nem mondom továbbra sem, hogy mindez meg fog vele is történni, hanem csak azt mondom, hogyha nem int búcsút a piának, esélyt kap arra, hogy a csukámba bújjon:(

jeanvaljan52 2016.11.22. 10:16:12

Az alábbi kis történetet szeretettel ajánlom mindenkinek.
Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij című könyvében olvastam a következő tanmesét:

Egyszer egy hittérítő szerzetest vademberek fogságba ejtettek, azzal a céllal, hogy próbára tegyék. Addig nem engedik szabadon, mondták neki, ameddig nem iszik meg egy liter bort, vagy nem szerelmeskedik egy fiatal nővel, vagy nem öl meg egy kecskét. Válasszon! A szerzetes nehéz helyzetbe került, mert mindhárom dolog tilos volt a számára. Amikor megtért, lemondott az alkohol fogyasztásáról, ezért bort nem ihatott. Szüzességi fogadalmat is tett, így a szeretkezés sem jöhetett szóba. Vallásának parancsa, a ne ölj!, pedig tiltotta neki a kecske megölését.

Viszont hittérítő szerzetesként küldetése volt, és a küldetés folytatása érdekében döntenie kellett. Úgy okoskodott, hogy a legkisebb bűnt fogja választani, csak engedjék szabadon.
Ha már vétkeznie kell, gondolta, a három lehetőség közül a bor elfogyasztása lesz a legkisebb bűn.

És megitta a liter bort...

Majd szeretkezett a nővel.

Végül megölte a kecskét.

she_wolf 2016.11.22. 12:31:21

Jó kis tanmese ez, csak éppen sok értelmét itt és most nem látom:(
Éjszakába nyúlóan lehetne róla beszélgetni, jó alap véleménycserére:)
Számomra egy tanulsága van: ne akarj téríteni, ha korlátolt a gondolkodásod!
(Nem a Tiéd, a hozzászólóé -mielőtt félreértenél;))

jeanvaljan52 2016.11.24. 19:04:06

@Nem várt fordulat írja korábban: „Megoldás: nincs, nekem legalábbis nincs. Próbáltam. Nekem is az egyik legnagyobb visszatartó erő, hogy tudom, ezt én csak úgy oldhatom meg, ha soha többé nem iszom. Azt pedig nem tudom elképzelni. Inkább éljek még 5 évet így, mint 10 - 20 évet pia nélkül.”

Amikor - sok év után (és már sok éve) - abbahagytam az italozást, akkor én sem úgy gondoltam, hogy akkor most már „ital nélkül, életfogytig”. Túl nagy falatnak tűnt. Soha többé nem ihatok? Bevallom, próbáltam kerülni ezt a témát. Majd meglátjuk… Sőt, arról ábrándoztam, hogy azért egyszer, ha majd nagyon „megvisel az élet”, és menedékre lesz szükségem, akkor majd – mégis - megbontok egy üveg Tokajit, vagy kettőt; akár többet is. Elgondoltam, hogy gyűjteni fogom a királyok borát, felhalmozok nagy-nagy készletet, átvészelendő egy reám törő esetleges vészkorszakot. Ha nem bírom tovább a szárazságot, akkor a borok királyával fogom megszentségteleníteni az absztinenciát.
Így vágtam neki a reám váró józan életnek.

Azután, ahogy telt-múlt az idő, a fenti elképzelés egyre jobban a feledésbe merült. Körvonalazódni kezdett, hogy miért adnám fel ezt az ideális állapotot? Egyre kevesebbszer gondoltam egy lehetséges „vészkorszakra”. Végül már eszembe sem jutott. Nincs jobb dolog, mint tisztának lenni! Nincs szükség készletfelhalmozásra! Miért ugornék bele egy örvénybe? Dehogy teszem! Ha erőszakkal próbálnának erre rávenni, akkor sem!

Elismerem, hogy túl nagy táv valamit az életünk végéig megtervezni. Ijesztő. Sokkoló „örökre” lemondani egy megszokott, az életünket meghatározó állapotról, még ha az állapot borzalmas volt; akkor is.
De nem kell mindent egyszerre megoldani. Ne is akarjunk mindent egyszerre… Hagyjunk kifutást a dolgoknak. Egy kis türelem, egy kis lazítás, egy kis elengedés. Sok minden magától megoldódik.

Hogyan is kell elfogyasztani egy elefántot?
Falatonként. Kicsi falatonként, mert egyszerre túl nagy falat lenne.

nem várt fordulat 2016.11.30. 21:10:21

En hetfon ugy dontottem eleg. Lementem a korzetihez, kertem beutalot. Kertem a melohelyemen penzt, osszepakoltam, es ma reggel jozanul bementem a korhazba.

Elkuldtek, hogy menjek at a tamaszpontra, az addiktiologiara. Ott ultem fel orat, senki ram se bagozott. Hallgattam, ahogy a hulye picsa kavezgat, dumcsizik. Nagyon ingerult es feszult voltam az elvonas miatt. Feltem is, pszichiatrian sosem jo lenni.

Szova tettem ezt, majd jott egy pszichologus, hogy csak siman ne igyak. Elszakadt a cerna. Kimentem egy sorert, es felhivtam egy keruleti orvost. Azt mondta, menjek oda, o ad egy olyan papirt, amivel mar nem kuldhetnek el.

Meg egy sor, taxiba ultem. A papirral visszamentem. Jott az orvos, hogy nem vesznek fel, menjek a tamaszra, kerjek idopontot.

Kifakadtam, hogy nem birok, felkelni sem birok mar az agybol, 2 hete ezt tolom, 13kor kelek, hanyok, bor jeger, ejfelkor mar alszom. Kicsit felemelten a hangom, biztonsagi ort hivtak ram. Mondtam nekik, hogy bele fogok halni, leszartak. Kivezettek.

Felhivtam egy betegjogi kepviselot, hogy mit tegyek. Most jon a durva resz.

Azt mondta, felejtsem el az aethylt, azzal semmire nem megyek. Hivatkozzak szuicid hajlamaimra, es a depressziomra. Mondom, ertem, de en nem vagyok szuicid, nem akarok ongyilkos lenni, plusz az elozo 2 beutalomon is ott van, hogy ADHD, tourett, plusz borderline gyanus

Azt mondta a holgy, hogy nos, igen, nincs mese, hazudnom kell. Visszamentem a korzetihez, de eddigre mar hulla reszeg voltam. Most van egy papirom, miszerint mindjart ongyilkos leszek.

Mivel bebasztam, mar nem mentem vissza harmadszor. Hazjottem, vettem egy uveg bort, meg egy jegert. Lefekudtem. Most keltem fel. Lemegyek piaert, hogy az estet elviseljem, es holnap jozanul kerululjek be a rendszerbe, mint vidam depresszios es ongyilkos.

Ha holnap nem vesznek ezzel fel, az is leszek.

A sajat labamon mentem be jozanul segitseget kerni. Jobb, ha tudjatok, ennyire erdekli a rendszer az alkoholistakat.

józanakaroklenni 2016.11.30. 21:12:22

@nem várt fordulat: igen, ez a nagy magyar valóság. Írok privátban egy telefonszámot Neked, kérlek kezeld bizalmasan. Holnap, ha gond van, vagy bármiben tudok segíteni hívj fel, bp-n vagyok én is, szívesen segítek ha tudok valamiben

she_wolf 2016.12.01. 07:00:47

Végre egy olyan betegjogi képviselő, aki tudja mi a stájsz, és nem csupán a létszám több vele!
Nem örülök neki egyébként. Mármint annak, hogy a csillagokat le kell hazudnia egy függőnek ahhoz, hogy foglalkozzanak vele:(
Pszichológus. Ettől meg a hajam állt az égnek, amikor olvastam. Mi a tökömért pszichomókushoz küldik a beteget?
És ha már pszichózunk, akkor miért nem pszichiáterhez inkább?
Mert az orvosként is kezelheti, gyógyszeres terápiát is elrendelhet neki?
Tényleg el kell jutni odáig, hogy csak akkor foglalkozzanak a beteggel, amikor már fél lábbal a sírban van?
Azt kell hazudni, hogy hazavágod magad, ha nem segítenek, és ez kitörölhetetlenül ott fog maradni az orvosi dokumentációdban, és unos-untalan az orrod alá fogják dörgölni, hogy labilis jellemű, szuicid hajlamú ember vagy, s mint olyan, megbízhatatlan?!
Tényleg ezt kell csinálni?
Barmok!

nem várt fordulat 2016.12.01. 16:06:25

@she_wolf: a pszichiatriarol kuldtek at ketszer a tamaszba, ott is van pszichiatet, de milyen.

A tamasz foorvosa az, amikor eloszor mentem vissza hozza utogondozasra, neurotopot irt fel, meg akupunkturazni akart, meg jinjan konyvet adott nekem

Mondanom sem kell, hogy loszart sem ert, hiaba konyorogtem a rivotrilert. Persze, hogy visszaestem.

A tegnapi sokk utan, ma du. ket orakor keltem, es olyan szarul vagyok, hogy remegett mindenem, persze hanytam, ujra foltos lett a fejem, es a masodik vice/jager kombo utan errztem magam barmire is kepesnek.

Ma mar igy nem indolok neki, holnap reggel belevagok. Irok majd, mi lett.

she_wolf 2016.12.02. 05:49:22

@nem várt fordulat:
Akupunktúra. Meg jin-jang. Semmi bajom ezekkel, mint ahogy az istenhittel sincs. A hit erőt ad, a placebo hatás pedig gyakran többet ér, mint a gyógyszerek szedése, hiszen mellékhatásmentes.

Csakhogy: ami az egyik embernél működik, a másiknál nem bizos, hogy fog.
Tanácsot adni lehet, az nem kerül semmibe. De a tanácsot lehetőleg ne keverjük össze a leírhatóan, bizonyíthatóan és számtalan ellenőrző vizsgálattal alátámasztott terápiákkal!
Nem szeretnék vitába bonyolódni a természetes és alternatív gyógymódot preferálókkal, hiszen magam is csak a legszükségesebb esetben folyamodom gyógyszerhez (ez már csak alkalmankénti féjdalomcsillapítás esetén jön szóba, nagyon ritkán), de úgy gondolom, hogy egy akut történésekkel fel-fellobbanó krónikus betegségben olvasgatni, meg tűpárnázni nagyjából a középkori ráolvasásokkal egyenértékű:(

Ami nálad Talán eredményre vezethetne a jelen szakaszban, az mindenképpen egy gyógyszeres kezeléssel megtámogatott , és protokollárisan beszabályozott, folyamatos ellenőrzés alatt tartott megvonási periódus lenne.
Kérdésem az lenne, hogy az Esparalon gondolkodtál-e már, vagy felvetette-e valamelyik orvos Neked?
Esetemben beszélgettünk róla, mert a végén már arra is hajlandó lettem volna, de a férjem nem engedte. Kerek-perec kijelentette, hogy elhagy, ha beültettetem:(
Nem bízott bennem annyira, hogy rám merte volna hagyni a döntést.
Nem került rá sor, de utólag már elmondható, hogy nem történt volna semmi bajom, ha beültetésre kerül:)
Én sem rábeszélni akarlak, csak javaslom, hogy gondolkozz el rajta. Nálad jobban senki nem ismerhet Téged, és a döntés a Te kezedben van!

Ami visszás ebben az egészben a számomra az orvostársadalom részéről az az, hogy sírnak-rínak a médiákban, hogy jajdemilyenaggasztó a helyzet, és hogy milyen siralmas a statisztika, és hány, jobb sorsra érdemes ember tűnik el így a süllyesztőben, pedig mi annyit papolunk, hogy nem így kéne gyerekek...
Tele a hócsukám ezekkel is:(
Amikor pedig elmegy hozzájuk az ember, hogy dokikám bammeg van, tessen már segíteni, akkor jön a pingpongozás az aktuális feltérképezés helyett.
Egyszer még talán okés is, mert nem mindig olyan meleg a pite. De amikor már harmadszor, negyedszer cígöli a doki elé a beteg az egykori önmaga árnyékmását, akkor talán már illene komolyabban beavatkozni, nem? Vagy csak én ülök fordítva a lovon?

Neked mindenesetre az kívánom, hogy találd meg végre az "emberedet", aki megadja azt, amire szükséged van ahhoz, hogy a hátad mögött tudhasd ezt az igencsak emberpróbáló állapotot!

(Ami személy szerint engem illet, én várom a beszámolódat a történtekről! A nekem egykor segítséget adó orvos nevét azért nem írom meg, mert egyrészt nem tudom, hogy most hol van, mit csinál, másrészt eddig még nem találkoztam senkivel, aki elégedett lett volna vele, harmadrészt pedig a piáról való lejövetelemben nagyobb érdemem van nekem ill. ama bizonyos félelemérzetnek, mint Neki. Ő "csak" annyit tett, hogy életben tartott.)

les miserables 2017.02.06. 10:21:10

Csak keményen !Sose add fel ,tudom én is szenvedtem 3 évig ittam mint a mosómedve !Igaz 3 hónapig vívódtam ,amikor szakítottam környezetemmel és " kiváltam közülük " 100 % absztinens lettem. Ez csak teljes életszemlélet váltással működik amit neked kell eldönteni ! SENKI ÉS SEMMI nem fog tudni segíteni.Se akupunktúra se erőszak se Istenhez menekülés vagy fohászkodás.Ennek 31 éve ,ma 64 évesen csak én élek a barátaim akikkel együtt tivornyáztam MIND meghalt 5-10 éve már !Próbálj sportot esti tévézés helyett ,gondolom egyedül élsz.Amig " halálig " nem edzed le magadat addig nyomjad ,utána fürdés vacsi majd az ágy .Meglásd ha betartod akkor nyerni fogsz és VIGYÁZZ, SOHA NE FOGYASSZ EGY KORTY ALKOHOLT SEM !Kitartást légy erős !Aki meg fikázik küld el Kukutyinba zabot hegyezni X ĐĐĐĐĐĐ

les miserables 2017.02.06. 10:35:25

@Jozef K.: Kedves ifjú.Így írok neked, 64 éves vagyok és amikor annyi voltam mint te ,bizony totál berúgtam mint az atom.Rendőrnek neki mentem meg másnak is pláne ha pálinkát ittam volt amikor bevittek, mert az autó tükrét lerúgtam mérgemben !Tehát nem az az alkoholista aki havonta egy alkalommal leissza magát a földig ,hanem az aki nem tud meglenni nélküle !Ez akár 3 üveg sör is lehet nem a mennyiség a döntő !Szakadj ki abból a társaságból és SOHA EGY kortyot se fogyassz italt !Semmilyen alkalomból !Ha egy sört iszol 5 év múlva még visszaesel.Később meg már ne kockáztass ha 10 évet kibírsz.SPORT segít .Igaz te ha nem iszol alkoholt a másik megvetett oldalra kerülsz majd .Ugyan úgy nem fognak szeretni mint az alkoholistát! Én már csak nevetek azokon akik megaláztak ,lehülyéztek hogy nem iszom.Ők már odaát vannak én még aktív vagyok 64 évesen naponta 5 km futással kezdem a napot és mivel Hollandiában élek 3 évem van hogy nyugdíjba menjek !Most ugyan munkanélküli vagyok éppen munkát keresek.

Jozef K. 2017.02.11. 09:34:54

@les miserables: Köszönöm a hozzászólást, és a megerősítést, magam is úgy látom: nem érdemes kockáztatni. Picivel több, mint 2 hónapja nem ittam alkoholt, egyáltalán nem hiányzik (szerencsére), azok az emberek, akik a baráti társaságomat alkotják ezt tolerálják. Eleinte megkínáltak forralt borral, de azt mondtam: köszönöm szépen, nem kérek, nem fogyasztok alkoholt egy ideje. Azóta, ha összeülünk, ők isznak amit szeretnének, én pedig teázok, vagy éppenséggel vizet iszok (tegnap szintén volt egy találkozó, ahol likőrt ittak, én meg teát). Igazából engem nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek azért, mert nem iszok. Ugye inni szinte kötelező jelleggel kell, de ha az egyén - valamilyen okból kifolyólag - ezt nem tolerálja, akkor akarat gyenge, vagy egy nagy nulla lesz az emberek szemében. Szerencsére egyre több emberrel találkozok, akik teljesen absztinensek, vagy csak tényleg nagyon ritka alkalmakkor isznak, azt érzem, kezd az antialkoholizmus is egyre inkább elfogadottá válni.
Igen, való igaz, hogy jó a sport, levezeti az ember fölösleges energiáját, önfegyelemre és kitartásra nevel. Ami mostanában nekem még nagyon jó megoldás: eddig is sokat olvastam, de most még intenzívebben teszem ezt. Érdekelnek a nyelvek, a nyelvtanulás. Az egyik nagy visszatartó erő az alkoholtól: teljesen letompít, ha iszok, napokig nem tudok érdemben semmilyen szellemi dologgal foglalkozni.
Kívánok jó egészséget, és legalább még 64 boldogan eltöltött évet :-)