Helyzetjelentés: léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.
2016. október 29. írta: józanakaroklenni

Helyzetjelentés: léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.

Léptem egy lépcsőfokot, és nem jó értelemben.

Elég rég nem írtam a blogra, ennek két oka van.

Az egyik, hogy elég durván elhavaztak munkával, fogalmazzunk úgy, hogy kaptam egy elég nagy projektet.

Ennek nagyon örültem, gondoltam, ha sokat dolgozom, nem lesz se időm, se enegiám inni. Aha, nem.

Ez tökéletesen működött, kb 3-4 napig. Aztán kitalálták, hogy amíg viszem ezt a projektet, tulajdonképpen átraknak home-officeba, mert ügyes, okos kislány vagyok, meg tudom én ezt csinálni egyedül otthonról is. Ők ezt a bizalom, az elismerés jelének szánták, de a hóhér szolidabban rakja a kötelet a "páciens" nyakára.

Kb. három hónapig még itthonról kéne dolgoznom. Ha főbe lőném magam, az gyorsabb formája lenne az öngyilkosságnak, mint amit azóta csinálok, hogy nem kell bejárnom reggelente egy fix helyre.

Mondanom sem kell, reggel már 1 sörrel indítom a napot.

És itt a másik ok: elkapott a gépszíj. 

Alkoholistaként, egyedül, otthon, szabad időbeosztással, meséljek még?

Már nem napi 1 üveg borról beszélgetünk így sajnos.

Az elmúlt hetekben megjártam agyban és lélekben minden végletet: egyszer magamba fordulok, és azt mondom, tök mindegy, úgyse lesz ennek soha vége. Aztán kicsit pofán vágom magam, és jobban leszek. Aztán megint le.

Néhány napja tudatosult bennem, hogy milyen keveset eszek: valamelyik nap pl csak egy melegszendvicset ettem egész nap, kalap kabát.

Nagyon éreztem, túl azon, hogy én magam sem vagyok jól, hogy ez az egész nem lesz így jó.

Hosszas vívódás után végül visszaadtam a munkát. Felismerhető részletek nélkül nem tudom elmagyarázni, mekkora pofont adtam ezzel magamnak munkaügyileg. Enyhén fogalmazva nem igazán dícsértek meg, és nem igazán hiszem, hogy jelen pillanatban az én pozícióm a legbiztosabb a cégnél, a fizetésem is kevesebb lesz így, visszavet kb mindent, amit eddig elértem, de nem érdekel: ha még három hónapig ezt csináltam volna, úgy érzem valami olyan határt léptem volna át, ahonnan nincs visszaút, vagy legalábbis nagyon nehezen.

Jövő hét szerdától tehát ismét be kell járnom dolgozni. Visszaállok a normális kerékvágásba- remélem. Eddig utáltam reggel korán felkelni, és bebumlizni a munkába, de már másképp gondolok erre :))

(Jön még 1 hosszabb poszt majd valamiről, amin gondolkozom a témában, csak gondoltam, csinálok 1 kis helyzetjelentést előbb.)

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr7811913945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SZETO 2016.10.29. 20:09:44

Kitartást neked :)

_Neville 2016.10.31. 07:10:28

Igazából az a fura ebben, hogyhogy neked ennyire az otthonhoz és az egyedülléthez kötődik az alkohol? Én szeretek inni, gyakran szoktam is, de nekem ez egy társas tevékenység, valahogy nem tudnám elképzelni, hogy így magamtól, itthon belelendüljek. Talán a nyári melegben megesik, hogy letolok pár sört, azonkívül azonban csak társaságban érzek rá indíttatást. Mi a jó a magányos bódulatban? Nem baszogatásból kérdezem, csak fura.

Nylul 2016.10.31. 11:48:42

Na ez az a post, ami rólam szól, néhány különbséggel: Én több mint 10 éve dolgozok home officeban. Az uccsó 2-3 évben süllyedtem el, ma már nem ritka, hogy 11-12 körül kinyílik az első üveg bor vagy viszki.

Amit a kajálásról írtál, dettó így van, kb napi félszeri étkezés, a maradék kalória simán bejön a szeszből. Annyiban szerencsém van, hogy elég mélyen beleástam magam a témába, igyekszem a megfelelő vitaminokkal, fehérjével egyhíteni a kárt, persze tisztában vagyok vele, hogy ezzel is csak a szőnyeg alá seprem a szart. + Legalább heti háromszori edzés segítségével még sikerült is némi zsírt izommá alakítanom. Ami még érdekes, hogy fizikailag szinte csúcsformában vagyok, sosem voltam még olyan erős, mint most, és tizenéves korom óta nem futok úgy, mint manapság.
A legszarabb arra gondolni, hogy mit értem volna el szesz nélkül a sportban..

Nekem nincs esélyem nem home officera, NYC-be elég necces napi szinten ingázni.

Per pill épp egy pszichiáterrel dolgozunk rajtam, több (de inkább kevesebb) sikerrel, már a kórházi kezelés is felmerült.

Követlek, és szurkolok neked (meg magamnak is. :) )

józanakaroklenni 2016.10.31. 11:49:35

@_Neville: Azért fura, mert nem vagy azon a szinten, amin én/mi. (Ne is legyél!)

józanakaroklenni 2016.10.31. 11:52:34

@Nylul: Nekem is USA projekt/ügyfél lett volna, de inkább passzoltam. Fogok még én ezért sírni szakmai szinten, de inkább, mint hogy ezt műveljem még hónapokig :( Igen, nekem is volt olyan nap, hogy már 9-kor söröztem...
Ha nem megoldható a nem Home Office, járj el kávézóba dolgozni, én azt is csináltam. Persze inni ott is lehet, de azért nem olyan mértéktelenül, mint otthon. Sok sikert Neked is!

toportyánféreg 2016.11.01. 19:55:39

@józanakaroklenni: tegyük hozzá rendes ember egyedül iszik .

2016.11.02. 11:52:03

Súlyos eset... kb, mint én. Amikor kiraktak engem is helyettesíteni a kórházból háziápolónak, járjak házakhoz kötözni és én osztottam be az időm... volta amikor egy nap egy páciens volt...letudtam reggel, utána egésznap ittam. Mit ittam, vedeltem.

És én sem ettem. Egy-egy szelet vajaskenyér, melegszendó, sajtos zsemle... de már reggel söröztem egésznap vodkáztam...
Én 2 hónapig csináltam ezt a helyettesítést, akkor híztam a legtöbbet, pedig nem ettem...

2016.11.02. 11:52:59

Súlyos eset... kb, mint én. Amikor kiraktak engem is helyettesíteni a kórházból háziápolónak, járjak házakhoz kötözni és én osztottam be az időm... volta amikor egy nap egy páciens volt...letudtam reggel, utána egésznap ittam. Mit ittam, vedeltem.

És én sem ettem. Egy-egy szelet vajaskenyér, melegszendó, sajtos zsemle... de már reggel söröztem egésznap vodkáztam...
Én 2 hónapig csináltam ezt a helyettesítést, akkor híztam a legtöbbet, pedig nem ettem...

józanakaroklenni 2016.11.02. 11:54:02

@Kettős Billy: Már bejársz te is ugye?
Ma már én is... asszem most utál mindenki, de én rég nem voltam ennyire feldobva :D

2016.11.02. 12:07:47

@józanakaroklenni: Bejárok (most ép táppénzen vagyok, mert múlt csütörtök esti műszakra sikerült hullarészegen bemennem), az csak helyettesítés volt.

DesmondTutu 2016.11.18. 09:27:53

@Kettős Billy:
Egyet nem értek, én amikor italozom otthon (hálisten relatíve ritkán esik meg (<hetente), próbálom minimalizálni, pedig szeretném, szinte minden nap), akkor irgalmatlan éhes leszek. Bárhol bármit iszom, előbb-utóbb éhes leszek és rengeteget tudok enni. Dettó másnap, gyakorlatilag azzal ébredek, hogy a küszöböt meg tudnám rágni...
De érdekes, sokan mondják, hogy nem tudnak enni se közben, se másnap. Velem van a baj?
Majdnem olyan, mint anno a fűtől.