Alkoholmámoros párkapcsolatok
2016. október 06. írta: józanakaroklenni

Alkoholmámoros párkapcsolatok

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

Az alkoholproblémák, és a sikeres, kiegyensúlyozott párkapcsolatok nem járnak kéz a kézben, azt hiszem ebben mind egyet értünk. A blog indulása óta láttam az összes végletet a kommentelőknek hála, és ti is sokat kérdeztetek engem erről, úgyhogy nézzünk ebbe bele kicsit mélyebben az én szemszögemből. 

Vannak köztünk igazi vakmerő szuperhősök, akik a párjuk mellett maradtak, és olyanok is, akik nem bírták tovább nézni, hogyan teszi tönkre magát a másik fél. 

corbis-42-22653697.jpg

Meg tudom érteni mindkét variációt: Ha valaki valakit nagyon szeret, ideális esetben „jóban rosszban”-ra szól a jegy.

A „recept” egyébként működőképes: sok olyan alkoholistáról tudok, aki mellett kitartott a párja, és sikerült abbahagynia az ivást.

De ez kétszereplős játszma: Lehet mellette akárki, támogathatja akármilyen segítőkészen, ha az alkoholista nem akar változtatni, és nem tesz érte semmit, csak várja, hogy a sült galamb bele manőverezzen a szájába.

És ezért értem meg a második variációt is: érthető, és okos dolog, ha valaki nem akarja az egész életét rááldozni valakire, akiben semmi ambíció, tenni akarás nincs. Alkoholistaként is úgy gondolom, hogy van az a pont, ahol rá kell csapni az asztalra, és otthagyni minket a jófenébe.

Nem tudom, milyen alkoholistaként párkapcsolatban élni, így erről nem is okoskodnék többet a kelleténél. Azt viszont tudom, milyen alkoholistaként NEM párkapcsolatban élni, és azt is őszintén el fogom mondani, miért nem is szeretnék ezen változtatni.

Az idő nagyon keményen ellenem játszik:

El nem tudom képzelni, hol van az a pont, ahol ha vallok újdonsült páromnak az alkoholproblémámról, akkor nem fogja őrült gyorsasággal felhúzni a nyúlcipőt, hanem azt mondja „Oké. Akkor ezt együtt csináljuk végig”. Őszintén nem tudom, hol van ez a pont, de egy valamit tudok: biztos, hogy jóóóval az után a pont után, ameddig én hajlandó lennék titkolózni.

Lehetetlen helyzet, mert ez nem olyasmi, amit az ember közöl az első, vagy a második randin. Ez olyan problémát/feladatot/terhet(válassz) ró a párkapcsolat józan tagjára (akaratlanul is), amit sokan még egy hosszabb kapcsolat után is megfontolnak. Ahogy mondtam, nincs ebben konkrét tapasztalatom, de azt biztosan látom: egy alkoholistával együtt lenni nem fáklyásmenet.

Ha viszont meg akarom várni, hogy együtt legyünk annyi „ideje”, legyen akkora kötődés, hogy mellettem maradjon, akkor titkolóznom kell. Lehet, hogy van, aki ezt bevállalná, én nem. Sem magam, sem a másik felet nem szeretném megalázni. Na meg aztán kedvem sem lenne titkolózni.

Nem mondom, hogy nem hiányzik, de … :

Az ember társas lény. Én is. Viszont tudom azt is, hogy 1 párkapcsolat akkor működik, ha mind a két fél beletesz.

Tényleg nem akarok egy önző, frigid picsá nőnek tűnni, de nem biztos, hogy én most bele akarnék tenni.

Nem csak azért mondom ezt, mert nem szívesen tennék ki senkit annak, hogy együtt legyen valakivel, akinek alkoholproblémája van, hanem mert magamat sem biztos, hogy ki akarnám tenni ennek.

Egy párkapcsolatba energiát, időt, törődést, szeretet, odaadást, ambíciót, pozitív energiákat kell beletenni. És azt gondolom, kívánatos lenne, ha ezeket előbb magamban találnám meg.

 Szóval akkor, végülis milyen érzés alkoholistaként egyedül? :

Marha jól kitaláltam ezt az ütős címet, de 10 perce itt ülök a Word előtt, és nem túl sok értelmet sugározva bámulok ki a fejemből. Mert nem tudnám őszintén azt állítani, hogy jó, ez magától értetődő. De azt sem, hogy egyértelműen rossz.

Egyfelől: nem fogok hazudni, időnként magányos vagyok. Ki ne lenne.

Másfelől: Magammal törődhetek. Tudom, hogy általában a szingli nők szokták ezt a dumát arra használni, hogy kimagyarázzák, milyen marha jó nekik egyedül, miközben otthon meg belesírnak a párnába.

De van egy fontos különbség: A nap végén nekem kell fejben, testben, lélekben összekaparnom magam. A nap végén nekem kell ezt rendbe tennem magamban, hogy rendbe hozzam az életem.

Éééés gondolom, már szétfeszít az ideg, hogy bekommenteld a bejegyzés alá, hogy ez mekkora baromság, hiszen egyedül ezt nem lehet, ha olyan valaki van melletted, ő segít, stb. És tudod mit? Tökéletesen igazad van. Nem is tartom jó ötletnek, hogy teljesen egyedül oldjam ezt meg, de nem is gondolom, hogy egy új párkapcsolat lenne a válasz, amíg ilyen labilis az életem.

Hiszen a nap végén ez az alkoholizmus az én testembe van zárva, és nekem is kell a pontot feltennem majd az i-re.

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr9911775433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AppleJack 2016.10.07. 06:43:03

Ha véletlenül mégis belekezdenél egy kapcsolatba: légy őszinte, a legelején. Teljesen.
Én úgy jártam, hogy hozzámentem egy mértéketnemtartóhoz, és persze voltak sejtéseim, meg egy-egy vita bulikban, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Aztán rájöttem, hogy ez nekem így nem jó, nem jó, hogy két pohár után minden mértéket elfelejt, hogy nem szervezek külön programot magamnak, mert akkor otthon egyedül iszik (nem szükségszerűen sokat, de akkor már ki voltam élezve egy doboz sörre is...)
Voltak belőle csúnya vitáink, nagyon csúnyák, haragudtam (haragszom ma is), hogy erről nem beszéltünk őszintén az elején. Persze ez az én hibám is, meg tény, hogy más a felfogásunk az alkoholizmusról. A helyzethez hozzátartozik, hogy apám zugivó, és 10 éve volt pár nagyon csúnya éve, amiről otthon persze nem beszéltünk, mindenki úgy tett, mintha minden rendben lenne, apám csak a rendkívül fontos munkái miatt jár ki a sufniba félóránként. Egészen egy alkalomig, amíg kiborult a bili, azóta kicsit összeszedte magát. Nagyon nehezen dolgoztam fel, évekig szorongtam emiatt felnőttként, ami az akkori párkapcsolatomra is rányomta a bélyegét. Egyébként a férjem szülei is alkoholisták, megisszák a maguk napi adagját, de tulajdonképpen ez nem látszik rajtuk, autót vezetnek, unokákat vigyáznak, szóval észnél vannak ennek ellenére.
Én apám miatt roppantul ki vagyok élezve erre a témára, ezért nálam más az alkoholizmus definíciója, mint pl a férjemnél. Neki volt pár csúnya éve párkapcsolat miatt, egyedül élt, szerintem minden este iszogatott valamennyit, ráadásul a társasága is ivós, el lehet képzelni a hétvégéit.
Ha előre tudom, hogy ő ilyen, akkor nem biztos, hogy hozzámegyek, de legalábbis máshogy kezdek a probléma megoldásához: ígérgetéssel és határhúzással nem megyünk semmire, csak a veszekedés volt belőle, az, hogy én árgus szemekkel figyeltem, hogy mennyit iszik, hol kéne abbahagynia. Sok vitánk volt ,ami engem is frusztrált, mert én nem szeretem másoknak megmondani, hogy mit csináljanak, és hát ő se szerette.
Most ott tartunk, hogy otthon ritkán iszik (egy-egy sör melegben, focihoz, én szoktam kínálgatni), társaságban igen, de jobban érzi a mértéket. Ha nagy ritkán fiúbuli van, akkor nem érdekel, csak ne csináljon magából hülyét. Biztos, hogy nincs még vége a csatának, de közeledtek az álláspontjaink, szerintem kezdjük érteni egymást. (Ha mondjuk minden így maradna, mint most, azzal rendben lennék, ennyi alkohol belefér az életbe.) Ráadásul én is szeretek inni, na persze nem így, de szeretek borozgatni, fröccsözgetni, néha meginni egy pálinkát, de alkalomszerűen és nem részegségig.

Szóval a teljes őszinteség fontos, én iszonyú hülyének és átvertnek éreztem magam.

hali69 2016.10.07. 08:32:14

Te is társas lénynek tartod magad. Akkor miért csak időnként vagy magányos?
"Egyfelől: nem fogok hazudni, időnként magányos vagyok. Ki ne lenne.
Másfelől: Magammal törődhetek. "

Ha már őszinteség, akkor szerintem így lenne helyes:
Egyfelől: az alkohol, szkanderben lenyomja a libidót. Innen nézve érthető az "időnként" megfogalmazás.
Másfelől: a már "szedésre érett" alkoholista nem is tud mással törődni, mint magával, pontosabban csakis a függőségével. Minden más csak ez után következhet.

Sajnos a téma és maga a folyamat sem egyénfüggő. Mintha klónozva lennének.
Ajánlom: Szikszay/Tóth: Deviáns alkohológia.

Remélem, neked sikerül!

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2016.10.07. 08:46:15

Fúú, az a rész kicsit kicsapja a biztosítékot, hogy akkor közölnéd, amikor már van kötődés. Ez unfair a másikkal szemben, borítékolt az újabb lelki sérülés mindkét oldalon. Miért? Teszem azt lesz egy férfi, kötődik hozzád, belédszeret. Te meg ezt szépen megvárnád és akkor közölnéd vele, hogy drágám, alkoholista vagyok. Kicsit durván kifejezve, veszel egy almát, szépet mosolygósat, ami belülről férges. Mit csinálsz vele? 90%-ban biztos vagyok benne, hogy nem állná ki a közlésed a szakítópróbát, mert ha beléd szeret, akkor azt fogja gondolni, hogy hazudtál neki, miért nem mondtad meg az elején? És oda a bizalom.

Nem szeretnék észt osztani, egy ilyen helyzetben nem lehet, de ha javasolhatom, azt mondanám, hogy először tedd rendbe magad és utána kezdj párkapcsolatba, vagy ha nem megy, akkor pedig 2-3 randi után elő a farbával.

Anyám hitte, hogy meg tudja változtatni apámat. Az eredmény tönkrement családok, lelki sérült gyerekek, akik ezt a terhet tudattalanul cipelik magukkal egy életen át. Az én gyerekkori családom az alkohol miatt atomjaira hullott, minden tagja egyedül van, zárkózott, képtelen normális kapcsolatot kialakítani más emberekkel. Szóval jól néz meg, terhelsz rá akarod e rakni valakire ezt a terhet, akit állítólag szeretsz.

Bocs, ha kicsit durvára sikerült, de ebben az állapotban nem szabad mástól remélni a megmentést, aki nem erre számít.

józanakaroklenni 2016.10.07. 08:50:16

@wannabe_biker:
" Őszintén nem tudom, hol van ez a pont, de egy valamit tudok: biztos, hogy jóóóval az után a pont után, ameddig én hajlandó lennék titkolózni."

"Lehet, hogy van, aki ezt bevállalná, én nem. Sem magam, sem a másik felet nem szeretném megalázni. Na meg aztán kedvem sem lenne titkolózni."

"Nem csak azért mondom ezt, mert nem szívesen tennék ki senkit annak, hogy együtt legyen valakivel, akinek alkoholproblémája van, hanem mert magamat sem biztos, hogy ki akarnám tenni ennek.

Egy párkapcsolatba energiát, időt, törődést, szeretet, odaadást, ambíciót, pozitív energiákat kell beletenni. És azt gondolom, kívánatos lenne, ha ezeket előbb magamban találnám meg."

józanakaroklenni 2016.10.07. 08:51:09

Bocs, hogy idézgetek, de a kommented alapján ezek a mondatok elkerülték a figyelmed :) Kvázi épp azt írom, amit Te is.

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:09:24

@hali69: A magány, vagy a társaddal lét azért szerintem kicsit többen merül ki, mint a libidó :)
Magyarán mondva, aki csak szexelni akar egyet, az még nem feltétlen magányos, és aki magányos, az pedig nem feltétlen csak szexelni akar :)
A végében egyet értünk, abszolút egyénfüggő a dolog.

furious ewok 2016.10.07. 09:25:35

Az a sok energia, amit egy párkapcsolat "elvesz", akár segíthet is. Én a dohányzást hagytam abba jó régen, mert a páromat zavarta. Nem tette szóvá, de láttam rajta. Szerettem cigizni, ma is szeretnék, de akkor volt annyi változás az életemben, volt egy olyan kapcsolatom mellé, ami átlendített a kritikus ponton. Nyilván a pia más, de abban biztos nem más, hogy le kell térni arról az útról amit kitapostál, ki kell tölteni azt az időt amit eddig ivással töltöttél és fel kell számolni a rossz asszociációkat (pl bulizni járok hogy igyak/kávézok hogy rágyújtsak). Egy kapcsolat erre jó motiváció lehet, mert az, hogy úgysem kezdek új dolgokba mert piálok, az egy passzív hozzáállás, blogot írni, sportolni, ismerkedni stb. pedig aktív.

TsodaSzarvas 2016.10.07. 09:29:26

Kedves posztoló!

Életem 30 éve alatt két alkoholista apát fogyasztottam - egy vér szerintit és egy "mostohát". Továbbá abból a társadalmi rétegből, ahonnan én jövök (igen, a lecsúszott proli jómunkásemberekről beszélek, akik napról-napra élnek) több ismerősöm, barátom rendelkezik alkoholista szülővel/szülőkkel és sajnos többen maguk is azzá váltak. Lehet a dolgokat szépíteni, de statisztikák bizonyítják, hogy az alkoholisták zöme a rossz szülői minta (értsd alkoholista) miatt lett az, ami. Ebből kitörni nagyon nehéz, főleg, ha az ember nem tudott a társadalmi ranglétrán előrébb lépni, ha megragadt az eredeti közegben, ahol a problémakezelés az alkoholhoz nyúlásnál megrekedt. És aztán persze ez a család rovására megy, az idő és a pénz elköltésével jár, mindkettőből kevesebb jut a másik félnek, a gyerekeknek. Aztán ott van még az agresszió (a női fél részéről is!!!), mikor már "mindenmindegy" stb..., nem kell részleteznem, mindenki tudja, milyen ez. Aki nem, az érezze magát nagyon szerencsésnek.
Namármost, amire szeretnék kilyukadni:
Ezt az állapotot kezelni egyedül nem lehet. Ha nincsen párod, de ki akarsz lépni belőle, akkor fordulj a családhoz! Vagy barátokhoz, haverokhoz, ha ez sincsen, mert az alkoholizmusod miatt leépítetted a szociális hálódat akkor fordulj orvoshoz! Hidd el, a blogokon írt ócsárló, becsmérlő posztok ellenére nagyon jó és hathatós segítséget tudnak ajánlani! Vannak anonim körök, ahol más, hasonló problémákkal küszködő emberrel oszthatod meg a gondolataidat és egymást segítve mászhattok ki a bajból. Ki tudja, talán pont egy ilyen helyen találod meg életed párját és egymást segítve adjátok fel a piát.
Az én véleményem az, hogy másra akarod hárítani a felelősséget a saját állapotod miatt. Semmi köze nincsen a párkapcsolatnak a Te alkoholizmusodhoz. Fölösleges ezen filóznod. A gyökerénél ismerd fel a problémát: egyáltalán miért úgy mutatod magadat be, mint alkoholistát!? Ha elfogadtad az állapotod, akkor nem is akarsz változtatni! Ha meg nem, akkor már nem is vagy alkoholista, hiszen ha küzdesz, küzdeni akarsz ellene, akkor már meg is tetted az első lépést a leszokás felé! Nem irkálni kell meg blogolni, hanem cselekedni!
Amúgy: 24 éves lány létedre hogyan lettél alkoholfüggő? Nem lehet, hogy csak az egyetemi évek alatt elfogyasztott napi 1 üveg bor vált a szokásoddá? Akkor viszont az egyetemisták 70%-a alkoholista lenne?

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:37:18

@TsodaSzarvas:
"Az én véleményem az, hogy másra akarod hárítani a felelősséget a saját állapotod miatt. "
Az égre könyörgöm, legalább 1-2 másik bejegyzésem olvasd el, mielőtt ilyet írsz. Ebben a bejegyzésben pont nem, mert ez a párkapcsolatokról szól, de szinte minden más bejegyzésben írom, hogy mennyire károsnak tartom azt a felfogást, hogy "Ez egy betegség, nem tehetsz róla." Senkire nem hárítok semmit, tényleg olvass kicsit.

"Semmi köze nincsen a párkapcsolatnak a Te alkoholizmusodhoz. " Fogalmam sincs, hol írtam bármi erre utalót. Azt írtam le, én hogyan látom ebben a helyzetben a párkapcsolat kérdést.

"A gyökerénél ismerd fel a problémát: egyáltalán miért úgy mutatod magadat be, mint alkoholistát!? Ha elfogadtad az állapotod, akkor nem is akarsz változtatni! "
Kicsit olvass az alkoholizmusról (is) szerintem, mert ez nagyon nem igaz. Pont, hogy a lehető legkárosabb dolog azt állítani, hogy én nem vagyok alkoholista, miközben problémám van.

"Amúgy: 24 éves lány létedre hogyan lettél alkoholfüggő? " Azt hiszem vajmi kevés köze van a kornak egy függőséghez.

"Akkor viszont az egyetemisták 70%-a alkoholista lenne?" Több bejegyzésben is kifejtem, hogy mekkora hülyeségnek tartom azt, amikor mindenkit lealkoholistázunk, aki iszik. Az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése/elfogyasztása iránti vágy a fontossági sorrend elejére került, és ez átalakította az életvitelét.

reparon 2016.10.07. 09:42:13

szerintem- és sajnos van tapasztalatom- olyan ember társaságát keresd, aki hasonló gondokkal küzd. Együtt könnyebb, de ha "EGYÜTT" akkor úgy értem, hogy olyannal , aki szintén hasonlóan gondolkodik, mint te. Másfelől - szerintem nem vagy alkoholista- max zachergábori értelemben, az, hogy furcsán néznek rád a közértben eléggé leszarható ügy. Ami fontos, hogy értelmes- okos vagy- a blogbejegyzéseidből ítélve, - és gondolom félsz a lejtőtől, ami jogos. de két vaksi hamarabb kijön egymással, mint két teljesen más típusú ember, és ne mondja be senki a "vak vezet világtalant" mert nem idevágó. Nyilván önmagában egy közös dolog nem elég, tudom jól, - ha így lenne mindenki az AA-ba járna csajozni/pasizni,- de nem kell egymás előtt titkolózni, vannak közös célok stb stb. Egyébként pedig a magány az, ami a legjobban taszajt a lejtő fele! Egészségünkre!

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:42:41

Csak jelzem mindenkinek, hogy index címlapon van a cikk, és érkezett pár nagyon ócsároló, trágár komment. Mivel ma nem leszek sokat gép előtt, bekapcsoltam az előmoderációt, amíg címlapon van a cikk. Utána le fogom szedni, ahogy eddig is. Köszi a megértést.

tarackos 2016.10.07. 09:46:47

Szvsz vagy az elejen mondod meg, vagy ugy is rajon magatol. Ha mar sokat vagytok egyutt akkor is meg kell oldani a pialast es ezt nyilvan eszre fogja venni. Fiatalon ezt sokaig el lehet huzni mert a bulik miatt mindenki sokat pial, es sokszor ra lehet fogni a kutya szorere.

Egyebkent nem ezeken kellene agyalnod hanem szimplan nem innod.

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:49:32

@tarackos: Igen, egyet értek.
A végéhez: ugye milyen könnyű volt ezt így leírni? :)
Azon vagyok :)
De azt azért ne felejtsük el, hogy ez egy blog. Sokan felhozták kommentben is, meg emailben is a párkapcsolat témát, ezért írtam róla, az én szemszögemből. Ne láss többet e mögé, mert nincs :)

hali69 2016.10.07. 09:51:35

@józanakaroklenni: Ezek szerint a végében sem értünk egyet:
"Sajnos a téma és maga a folyamat sem egyénfüggő. Mintha klónozva lennének.".

Lehet ezt így-úgy csomagolgatni, de kibontva, ugyanaz a (vég-)termék. A helyszínek, nevek, hajszín, stb. változik, de az alkoholista sztori minden esetben ugyanaz.
A szerencsés 10 % , gödörből való kimászása, esetleg eltérhet.

A libidós dologról.
Azt gondolom, hogy az alkoholistát, a függőségén kívül már mindenki zavarja.
A társa is.
Mivel mentálisan és fizikailag is leépül, így már lelki és fizikai vonalon sem képes azt nyújtani, ami egy egészségesen működő párkapcsolatban természetes lenne.
Egy jó párkapcsolat 50 %-ban az intellektualitáson, de a másik 50 %-ában, a testiségen alapul. Remélem legalább ebben egyet értünk.

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:53:51

@hali69: Félreolvastam tényleg, amit írtál.
De nem egyébként, tényleg nem értek egyet, és van is erre alapom a blog indulása óta, mert nagyon sokan megírták nekem akár privátban, akár kommentben a történetüket, és azt kell, hogy mondjam, hogy nincs séma. Hogy is lehetne, amikor emberi sorsokról beszélünk.

Libidó: Persze, nem is azt akartam ebből kihozni ,hogy nem fontos a testiség, nagyon is fontos. De te azt írtad, azért vagyok csak néha magányos, mert az alkohol kinyírta a libidómat. Erre írtam, hogy azért a magányosság többől áll, mint csak a libidó :)

józanakaroklenni 2016.10.07. 09:59:13

@reparon: Igen, egy függőt egy másik függő tud csak igazán megérteni, ez nagyon igaz.

zachergábori értelemben? :))))))

tarackos 2016.10.07. 12:04:14

@józanakaroklenni: Persze, h konnyu leirni. Vegul is barmirol is szoksz le, az annyibol all, h holnaptol nem csinalod. Az a kerdes melyik nap lesz az a holnap. A napi egy uveg bor sztem meg nem okoz fizikai addikciot, inkabb fejben nem kepes az ember atlepni rajta.

Igazad van, ez egy blog es a tema adott. Nem akarok belelatni semmit csak amennyit porogsz a teman egyszerubb nem megvenni a napi uveget. Mit csinalj akkor este? Tevezz, olvass, setalj egyet, ulj a kadban, takarits, menjel moziba etc. De inkabb vegyel egy jo bringat, arra is ra lehet szokni es ket legyet utsz egy csapasra! :)

józanakaroklenni 2016.10.07. 12:06:45

@tarackos: Bocsáss meg, ha pörgésnek érzed, de ha már nekiálltam blogolni a témában, igyekszem körbejárni azokat az aspektusokat, amikről van tapasztalatom. Egyrészt, mert nekem is jó ezeket végiggondolni. Másrészt, csak a bejegyzések alatti kommentekből is tökéletesen nyilvánvaló, mennyi tévhit él az emberekben az alkoholizmusról, a saját storym rá a jó példa.
Harmadrészt, rengeteg coming out történt akár itt a kommentekben, akár e-mailben, és ez nagyon jó dolog.
Ha zavar a sok poszt, csak azt tudom mondani, hogy görgess tovább, de amíg van bennem téma, és az nekem is segít, meg másoknak is, addig "pörögni fogok rajta" :) Peace.

prolee 2016.10.07. 12:14:45

@reparon: Ajjjjajjjjajjjajjjaj! Púpra púpot nem kellene..... Szerintem. :(

prolee 2016.10.07. 12:15:37

@józanakaroklenni: Sajnálatos. Mármint az, hogy begyűltek az idióták. :(

józanakaroklenni 2016.10.07. 12:17:49

@prolee: El nem tudom képzelni mitől függ amúgy. Mármint a többi bejegyzés is kint volt indexen, van, amelyiket 30 meg 50.000 olvastak, és semmi idióta komment nem volt szinte :) Ma meg már vagy ötöt kimoderáltam :) megjöttek a fizuk, süt a nap, chemtraileznek, vagy mi? :)

tnsnames.ora 2016.10.07. 12:46:17

Nagyon jó írás. Abszolút igazad adok neked magam ellenében is..
Pár poszttal korábban én is csak annyit láttam, hogy a párkapcsolatnak vannak pozitív kontextusai, de valóban azt a párkapcsolatot ki is kell építeni működőképesre, ha az ember pár nélküli. Ez nagyságrendileg nehezebb alkohollal terhelten (pedig önmagában sem könnyű).
Ami tehát lényeges tanulság lehet, ami szépen lejön a posztból: nem mindegy, hogy az alkohol párkapcsolatban lévő embert talál meg, avagy egyedülállót (fentiekkel összhangban).

she_wolf 2016.10.07. 13:07:46

@józanakaroklenni:
Akkor még egy coming out, illetve inkább egy újabb fátyol lebbenése -szintén saját cucc:
a férjemet egy kocsmában ismertem meg:)
Jó, nem kocsmában, hanem egy bárban, Budán. Pont annyi idős voltam, mint te most. És majdnem ott is tartottam cefre viszonylatban, ahol most te. A különbség az, hogy én akkor még nem ismertem fel, hogy baj van, vagy lehet!
(Kedves, bugyuta-romantikus történet, megkíméllek tőle:D)
Randizgattunk egy darabig, és nekem még nem nagyon volt mit bevallanom. Az életem minden tekintetben progresszív irányt vett.
Szerelem alapú párkapcsolat (ami ugyan nem olyan bokáról lesodrósként indult, de azzá vált később), jól fizető melóhely, immár kigyensúlyozott családi háttér, és mindennek megkoronázásaként az alkoholizmus.
Gyakorlatilag a férjem mellett (és nem miatt!), a szeme láttára lettem alkoholista minden probléma nélkül.
Kicsit később már jöttek a beszélgetések erről, valamint arról, hogy hát igen, változtatni kéne. Kidolgoztunk mindenféle technikákat, és sorra buktuk, buktam el mindet.
A végét már ismered.
Mindez az akkori tudatlanságomnak köszönhető, valamint annak, hogy minden lépésemmel csak a dolgok után kullogtam, nem pedig elé igyekeztem kerülni.

A függőt valóban csak egy másik függő tudja igazán megérteni (vagy olyasvalaki, akinek más jellegű szociális, vagy pszichés gondja van).
Nem tanácsként: ha most 24 lennék, és az alkoholizmus sunnyogna a sarkamban, valamint nem volna párkapcsolatom, társaságba járnék. Ha ivás közben is képes vagyok mérlegelni, akkor tudok választani a "felhozatalból", és azt is fogom látni, ki az, akivel őszinte lehetek. Nem első találkozáskor, de nagyon rövidesen meg kell majd neki mondanom, hogy tűz van, babám.
És mindezt lehetőleg addig, amíg végzetesen bele nem szeretek, amíg újabb sérülés nélkül el tudom fogadni, ha hátat fordít.
Egyet tudok: ha nincs a férjem (és az anyósomék), már én sem volnék. Tehát egyedül nem megy, az már egészen biztos. Hogy a segítség egy orvos, a család, vagy a szőke herceg képében jelenik meg, az szinte teljesen mindegy. De a szőke hercegnek joga van tudni a bajról.

Igazából vártam már valami hasonló posztot Tőled, mert annak ellenére, hogy nyitott vagy, nagyon sok dolgot nem mem lehet tudni rólad, ami pedig megkönnyíthetné a személyesebb kommunikációt veled:)
Az előmoderációt utálom (de csak mert várni kell!), viszont most jogosnak tartom!:)

santagepard 2016.10.07. 13:07:52

Ha törődnél magaddal, nem lennél alkoholista.

she_wolf 2016.10.07. 13:12:14

@santagepard:
Ha áramszedőd lenne, te lennél a trolibusz.
(Vagy egy sánta gepárd.)

she_wolf 2016.10.07. 13:12:26

@hali69:
"Mivel mentálisan és fizikailag is leépül, így már lelki és fizikai vonalon sem képes azt nyújtani, ami egy egészségesen működő párkapcsolatban természetes lenne."

Az már a vég kezdete. Az már az a pont, ahol azt mondom a másiknak, hogy váljunk el a te érdekedben. Mert nem az önsajnálat mondatja velem, de te ennél sokkal többet, jobbat érdemelsz.
Majd kicsivel később a totális feladás: "Imádkozzunk Testvérünkért..."

she_wolf 2016.10.07. 14:04:07

@józanakaroklenni:
Mai indexes barangolásaim között találtam valamit, amit nem kifejetten csak neked ajánlanék, hanem mindenkinek.
És nem "küldetésként" ajánlom, hanem inkább csak megjegyezném, hogy nagyon üt!
A cikk sem rossz a maga felszínt kapirgálós módján, de a Massiv Attack klip a végén odaver (tényleg amolyan masszív attak):
velvet.hu/elet/2016/10/07/onnek_feltunik_mi_a_problema_ezzel_az_instagrammal/

Igen, így működik egy alkoholista.
És hogy csúnyát is mondjak: a 2015-ös statban, az alkohol okozta halálozásban verjük Európát!:(

tarackos 2016.10.07. 14:04:24

@józanakaroklenni: Miert zavarna? A net mindent elbir. Csak a sok poszt kozt nem latom hol tart a projekted. Mintha mar nem is rolad szolna hanem vmi terapia oldal lenne a publikumnak. Ez nem baj, ugy is vmi ertelemes hobbi fog kizokkenteni a pialasbol, lehet eppen ez :)

józanakaroklenni 2016.10.07. 14:06:37

@tarackos: Próbálok ebben találni valami arany középutat amúgy. (nyilván nem mindig sikerül). Azt sem tartom jó ötletnek, hogy mindig csak magamról írjak (8kor keltem, pisiltem, este ittam, vagy nem ittam, jajj de szar nekem, jajj de jó nekem? ), és persze azt se akarom, hogy mindig csak általánosságban szülessenek cikkek a témáról. Majd kialakul, még csak 1 hete robogok a blog.hu-n :)

józanakaroklenni 2016.10.07. 14:07:38

@tnsnames.ora: Igen, ez lenne a lényeg, köszi :)

józanakaroklenni 2016.10.07. 14:09:30

@she_wolf: Egyébként pont agyalok rajta, hogy szépen összeültetem a két legjobb barátnőmet (20 éve a barátaim, szóval végülis nem is lenne hülyeség) ,és elmondom nekik.

józanakaroklenni 2016.10.07. 14:13:02

@she_wolf: Én láttam már, zseniális kampány! :)

she_wolf 2016.10.07. 14:29:39

@józanakaroklenni:
Valakivel muszáj megosztani. Olyannal, olyanokkal, akikben megbízol. Az jó, hogy a neten különféle véleményeket olvashatsz, életutakba tekinthetsz bele, de ez nem egoldás. Egyrészt mert nem tudod, ki van a nick mögött, másrészt messziről jött ember hamar elfárad:)
Másrészt pedig mert a netes "kapcsolatok" igen elenyésző %-a tartós és őszinte.
Harmadrészt pedig mert a személyes kapcsolat bármikor elérhető, akár jó, akár rossz történik.

Nem tudni például semmit arról, hogy van-e valmi hobbid, vagy bármi, aminek kitüntetett helye van az életedben (persze a szeszen kívül). Mert az is lehet kiút. Hasonló érdeklődési kör (ami más, mint a poharazgatás) vonzza az embereket. Szóval ilyenekre gondolok, amikor azt említem meg, hogy nem tudni rólad semmit.

józanakaroklenni 2016.10.07. 15:26:20

@she_wolf: az írás. A munkám is, ill a hobbim is, és most nem erre a blogra gondoltam, írok 1 regényt is :)
Ja, meg a film/sorozat nézés.
Itt észrevehető, hogy ezek mind egyedül végzendő, benti tevékenységek.
Kéne nekem pár hobbi, ami nem ilyen. :)

2016.10.07. 15:27:39

Lehet, hogy többen keresik a komoly elköteleződés nélküli kapcsolatot, mint hinnéd. Könnyen kipróbálhatod a neten. Simán az első randin is feldobhatod a témát, mondjuk az alkoholista szó esetleg kicsit erős, bár ki tudja, lehet hogy úgy jönne le, hogy jó a humorod. Ami ugyebár fontos tényező egy elköteleződés nélküli kapcsolatban, ahol a hangsúly a közös szórakozáson van, nem a jövő tervezgetésén és az anyóssal való ismerkedésen.

2016.10.07. 16:02:22

Amúgy meg: az első pohár az alkesznek és az alkalmi ivónak nagyjából ugyanolyan élmény, csak az előbbi számára a következő 3-4 pohár kihagyása olyan, mint egy elrontott orgazmus. Ezen könnyen túl lehet lendülni, más tevékenységekkel kapcsolatban is elfogadjuk, hogy át kell esni kellemetlen dolgokon közben (pl. szörfözés 18 fokos vízben), aztán mégis bevállaljuk, mert így is megéri. Ráadásul ez a képesség nagyon jól fejleszthető, modern és tradicionális módokon egyaránt: zen, jóga, mindfulness training, tai chi, ...

she_wolf 2016.10.07. 16:10:27

@józanakaroklenni:
Az írás jó!:) Az egyik legjobb. Szerintem:)
A filmnézés is, és nekem is van kedvenc sorozatom:P
És igen, ezek egyedül végezhető, végzendő dolgok.
Magamról:
lovaglás -már nem);
kutyázás -igen;
zene -igen, minden mennyiségben, de nem minden műfajban!
darts -itthon is van tábla, de jobb a haverokkal valami krimóban;
biliárd -dettó;

Mindegyik végezhető piálás közben vagy piásan is, de a lovaglás balesetveszélyes, kutyázni meg...hát nem igazán decens:.
Ellenben ha meg tudod tenni, hogy elmenj a haverokkal pl. biliárdozni vagy nyilacskákat lődözni úgy, hogy közben csak lónyálat iszol és mégis jól érzed magad, akkor igen! Elértél valamit. Legfeljebb azt, hogy józan maradtál. És ha szerelmes is lettél valamelyik hobbidba, akkor akár sporttá is válhat a dolog, a sport pedig nem az olimpiánál kezdődik:)
És ilyen környezetben akár az egyik "spottárssal" is összejöhetsz, hogy ne egyedül menj az éjszakának. Mert az kiábrándító, amikor az ember normális társasági és szociális életet él, de otthon, egyedül megint csak a cefrés üveg az egyetlen vígasz:(

Az lenne az üdvös, ha a függést át tudnád vezetni más tevékenységre. Feltéve, ha valóban függő személyiség vagy.
(Én pl. nem vagyok/lettem netfüggő. Igen, tagadok::D Sokadik ujjászületésem volt, amikor beszereztem az első okostelómat. A szemem még ki sem nyitom, már "on" vagyok. Evvan. De a nézéstől, olvasástól még nem fog besárgulni a sclerám, nem fog összeakadni a nyelvem, és nem mondja be az unalmast a szómám. És ha már gép, akkor van még egy dilim, amit nem írok ki nyilvánosan, mert nem szeretném egy szóval a sárba tiporni magam előttetek:DDD)

A regény milyen témájú, stílusú? Szólj, ha indiszkrét vagyok!:)

józanakaroklenni 2016.10.09. 19:14:50

@she_wolf: És ha haverokkal mész a krimóba, könnyen megállod, hogy ne igyál? :)
Az okostelóról 1 story: Nemrég még én is az a típus voltam, akinek rá volt gyógyulva a kezére a telója. Reggel felkeltem, első dolgom volt felnézni facere, ide oda amoda. Szinte 0-24 online voltam.
Aztán meghalta magát a telóm.
Elvittem szervízbe, ahol nem adtak helyette cseretelefont.
Volt egy kis bonyodalom a szervízzel is, de nem untatlak a részletekkel, a lényeg, hogy kb másfél hónapig nem volt okostelefonom.
Az elején azt hittem, hogy majd én valamiből ki fogok maradni, ha nem vagyok egész nap online, hanem mondjuk csak este nézek fel a facebookra, vagy ha már felkeltem hajnalban természetes szükségletek miatt, akkor nem csinálom meg gyorsan a kis facebook/email/twitter/insta/tumblr körtúrámat.
Na hát - kapaszkodj meg, mert sokkoló lesz - semmiből az égegyadta világon nem maradtam ki :D
Azóta persze visszakaptam a telóm, de ennek hála már leszoktam erről :)

józanakaroklenni 2016.10.09. 19:16:23

Ja, a regény: történelmi fantasy :)

she_wolf 2016.10.10. 10:24:50

@józanakaroklenni:
Helyzetfüggő:)
Helyesebben: állapotfüggő. A vágy sunyin, alattomban támad. Ilyen a természete. Nem kell neki különösebb indok arra, hogy addig masszírozzon, míg elgyengülsz végre, és megadod magad.
Az igaz, hogy más a kísértés súlya számomra egy pubban, mint egy borpincében, mert tőlem aztán a bor folyhat hektószám, mégsem bizserget meg. De ha a whiskey, vagy pláne a rum illatát érzem, akkor .... és itt lép közbe a tudat és a félelem.
És a buli végén az elégedettség érzése, hogy megint sikerült magam fölé kerekednem, és lelki füleimmel hallom, ahogy a májam és az agyam hálás köszönetet rebeg.
Szóval nem mindig könnyű, és lehet, hogy hülye vagyok, de én szeretem ezeket a "harcokat" megvívni, megnyerni, és átvenni a trófeákat érte.
Tartást ad;) Hidd el, marha jó érzés!

Közösségi oldalak: No!:) Egyiken sem vagyok fent. A férjem facézik, az ő oldalán néha írok közös ismerőseinknek, illetve a facén én is voltam fent, aztán rájöttem, hogy igazából nem látom túl sok hasznát, teháét nem kell. Aztán töröltem a profilomat, később pedig egyetlen ember kedvéért újra regeltem kamu adatokkal. Úgyhogy fent is vagyok, nem is vagyok:)
A személyesebb kapcsolatok híve vagyok alapból is, meg szerintem a koromnál fogva is.
De ha kinyitom a szemem, tényleg a gép az első: mélek, hírek, blogok.
De leginkább tájékoztatónak használom a netet. A telóm mindig velem van, mert egy percre nem szűnök meg működni, és nálam nem igazán rúg labdába Pató Pál úr:)
Ja, meg a zene!;)

A történelmi fantasy jó irány, én legalábbis szeretem. A történelem -mint tanított, tanult- történelem nem az erősségem, egyes korok meghatározott eseményei, szereplői érdekelnek.
A középkorral nekem is bealkonyult, annak végétől már kíváncsiskodom, így vagyok huzalozva:)
A fantasy pedig kell! Nekem legalábbis. Hogy legyen hova menekülni a mindennapos idegbaj elől.
És most elolvasom az új posztodat:)

2016.10.11. 10:14:34

Én 2 éve voltam együtt jó félévet egy alkoholista fiúval. Fiatalabb volt nálam 4 évvel, de elmondása szerint már 14 éves kora óta ivott napi rendszrességgel. Amikor együtt éltünk napi 4-6 sört ivott és félliter töményet. ezt így reggeltől estig elosztva. Mellette nem kellett magyaráznom, ha est felhívott és már el voltam ázva, vagy ha inni támadt kedvem csak úgy....

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2016.10.30. 05:17:20

Igazad is van meg nem is.
Viszont megragadtad a lényeget: "nem biztos, hogy bele is akarok tenni"- Márpedig amennyire kívülállóként tudhatom, valamennyi addikció esetében módszerként alkalmazzák az elterelést. Az ismerkedés, az arra fordított energia elterelés. Viszont valóban akkor érdemes elkezdeni nyitni, amikor már folyamatban van egy terápia, kezelés, akármi. Egész egyszerűen egy új/másfajta lendületnek gondolom.
Csúnya hasonlattal romos házba nem biztos, hogy keresek bérlőt. De ha már elkezdtem felújítani, és halad, na akkor meghirdetem a lehetőséget.
Viszont - megint könnyen beszélek - ehhez el kell kezdeni.

Fala Bella 2016.10.30. 15:01:34

Szia,
Nagyon tetszik a blogod, és tetszik, hogy szembe nézel a problémáddal és nevén nevezed.
Nem túl népszerű a véleményem, de attól még szerintem igaz, bár vannak nyilván ellenpéldák.... Szóval egy nő, ha családot szeretne egyszerűen nem szabad a 23-28-as éveit elvesztegetnie. Ez a legoptimálisabb kor, hogy megtaláld azt, akivel összeillesz. Később is rátalálhatsz, de akkor már sokkal nehezebb. És ott leszel 30-40 évesen, és felírhatod a listádra, hogy ezt is elvette az alkohol tőled.
Nekem úgy tűnik, igazából szereted az esti magányod/ rituáléd. Gondold szerintem végig, hogy hogy képzeled az életed 10 év múlva. Mert azért ma kell vmit tenned.
Ne várd meg, míg a lejtő aljára érsz és onnan kell majd visszakapaszkodni. Most még könnyebben, kevesebb vesztességgel megteheted, csak talán most még úgy érzed, hogy nem muszáj... pedig muszáj:(
Szurkolok nagyon!

Caenorhabditis elegans 2016.12.29. 15:37:01

Szia, csak most találtam a blogot és ezt a bejegyzést, gondoltam, szólok pár szót.

Szóval, szerintem van az úgy, hogy az emberben van egy jónagy probléma belül, aminek tudatában is van, és úgy érzi, párkapcsolat szempontjából most épp nem piacképes, nincs állóképessége, nem lehet rá számítani eléggé, nincs mit kínálnia (vagy ha igen, az egy illúzió lenne, meg romok, meg félig működő izék). Nekem a saját gondommal (ami nem alkoholizmus) kapcsolatban az az érzésem, hogy ha most összejönnék valakivel, akkor vagy meg kellene játszanom magam és kímélnem az illetőt saját magamtól, vagy a nyakába kellene zúdítanom egy zsák problémát. Előbb-utóbb úgyis kiderülne, és akkor vagy elszaladna, vagy meg akarna menteni, ez persze nem sikerülne (mert külsős nem tud megmenteni, csak én magamat), aztán utána szaladna el. De ha még működne is egy darabig, akkor is egyértelműen egy nagy adag problémám lenne közben, és nagyon hálásnak kellene lennem, hogy így ezzel együtt is elfogad/tolerál. De attól, hogy problémám van, én még nem válok alázatosabbá, és egy idő után besokallnék a helyzettől. Nem tudom elképzelni, hogy egy akármilyen párkapcsolat ne csúszna el ebbe az irányba, és még csak azt sem mondhatnám, hogy nem lenne jogos a dolog, de attól még nem akarom. Elfogadható és szerethető akarok lenni saját magam számára, mert csak úgy tudom benyújtani az igényemet másvalaki elfogadására és szeretetére, olyan módon, hogy azt nem alamizsnának érzem, hanem olyasminek, amit megérdemlek.

Nem tudom, a te érzéseid mennyire hasonlóak, csak gondoltam leírom.

Szóval kb annyi, hogy szerintem teljesen oké, hogy össze akarod szedni magad, mielőtt belevágsz egy kapcsolatba. Amíg nem vagy legalább nagyjából rendben a saját szemedben, addig úgyis csak elcsesződne. Nem azért oké szerintem, mert így a jó, hanem mert ez a legjobb, ami aktuálisan kapható az élettől. Mínusz persze a tökéletes herceg a tökéletes fehér lovon, aki az ember lelke mélyébe lát, látja benne az összes jót, és a többit észre sem veszi. Csak az ilyesmi olyan ritka, hogy már-már nem is látható szabad szemmel, ha meg mégis szembejön, akkor majd kezdesz vele valamit.

Hajrá, szurkolok, gyógyulást kívánok :)