Van-e hatékony válasz az alkoholizmusra Magyarországon? (spoiler: nincs)
2016. október 02. írta: józanakaroklenni

Van-e hatékony válasz az alkoholizmusra Magyarországon? (spoiler: nincs)

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

Van-e hatékony válasz az alkoholizmusra Magyarországon? (spoiler: nincs)

Paradox dolog ez egyébként, hiszen az alkoholfogyasztásban európai, és világ szinten is jeleskedünk, már ami az „aztamindenitdesokatpiálnakezek” faktort illeti.

Mégis: szerintem nincs igazán jó, vagy hatékony válasz Magyarországon az alkoholizmusra.

Itt most azokat írom csak le, amikben nekem van tapasztalatom. Ha neked is van, megköszönöm, ha megosztod, hogy teljesebb legyen a kép.

1, Fiatalkorban elkapható lenne a dolog.

drinking_2750477b.jpg

Itt vagyok pl én, aki 24 éves koromban beláttam, hogy gond van. Sajnos ez a ritka.

Az elmúlt 2 napban (amióta a blog létezik) rengetegen írtak nekem privátban e-mailt, és ezek közül rengeteg volt a két alábbi típusból:

  • „Uhh basszus ugyanígy indult nekem is. De jó lett volna, ha még akkor észreveszem.”
  • „Basszus, ugyanez van velem is, amiket leírtál. Akkor alkoholista vagyok?”

Sejtettem, hogy nem egyedi a storym, illetve azt is, hogy sok kortársam van ugyanebben a cipőben, de azért mégis meglepődtem.

És visszagondoltam: Tulajdonképpen soha senki nem szólt ránk, hogy azért óvatosan az alkohollal.

Az egyetemen gyakorlatilag szinte kötelező program: a gólyatáborban ivós feladatok voltak, az egyetem által szervezett egyetemi programok nagy része is az ivás köré szerveződött, meg hát lássuk be, ittunk mi magunktól is.  

Ilyenkor az ember még nem aggódik a következményeken: egy nagy buli az egész.

Nem tudom, miért van az, hogy engem magával rántott, más csoporttársamat meg nem, talán kell a szervezetben is 1 hajlamosság a függőségre.

De egy dolog biztos: Nem lett volna rossz, ha akkor valaki figyel ránk egy kicsit.

Mert én ugyan észrevettem magamon, hogy baj van, de a ti leveleitek, kommentárjaitok alapján nagyon sokan nem. Pedig a legtöbb alkoholista úgy kezdi, ahogy én: barátokkal iszogat, aztán ez a szar magával rántja.

Miért nem vág ilyenkor senki nyakon minket, hogy „ésszel csináld te bolond!”?

Még ha akkor ott, a „menővagyokhogyreggeltőlestigiszom” egyetemisták ki is röhögték volna azt, aki ilyesmivel próbálkozik (ó, nagy társaságban én is, ki akarja magát beégetni? ) hazaérve, a szobám magányában elgondolkodtam volna a dolgon.

2, Kihez fordulsz, amikor beüt a krach?

Egyébként jellemzőbb, hogy jó darabig senkihez, de nézzük a másik esetet. Felismered, hogy gáz van, oké, kérjünk segítséget.

a, Elmondod valakinek a környezetedből.

Nagyon kézenfekvő. Jól válogasd meg, ki legyen az a valaki, és 1-2 embernél több szerintem ne tudjon róla. Ha jól választottál, az a valaki tényleg segíteni fog, DE

Saját példámból tudom, hogy egy függőt csak egy másik függő tud igazán megérteni.

Fontos, hogy segítsen valaki a környezetből, de legyél rá felkészülve, hogy nem lesz könnyű.

b, Elmész egy AA gyűlésre.

Ajánlom, hogy menj el. Amikor az ember felismeri magában, hogy idáig jutott, az rohadt szar érzés.

Én is magányos voltam, utáltam magam. Minden negatív érzés hirtelen előjött bennem, azt pedig elfelejtettem, hogy miben vagyok jó, miért vagyok értékes.

Aztán elmentem egy AA gyűlésre. Tényleg, fontos, hogy megtapasztald azt az érzést, hogy amikor te egy utolsó szarnak tartod magad, akkor ott van még x másik ember, akik ugyanazon mennek át, mint te. És látod rajtuk, hogy tulajdonképpen nem is különböznek tőled olyan sokban. Akkor lehet mégsem vagy egy utolsó szar?

Viszont itt vége is. A következő sorokért lehet kiteszik a fotóm az AA irodájában, és darts-ozni fognak rajta, de leírom:

Az AA jó. Magányos vagy, és ott van egy támogató közösség, ez csodálatos érzés.

De szerintem nem feltétlenül egészséges, ha mindenben csak támogatnak, tutujgatnak, és az egészségesnél tovább erősítik benned az „ezegybetegség” tudatot.

Amikor másodszor voltam gyűlésen, már mertem egy kicsit beszélni magamról.

Közben ugye nem kommentálhatják a dolgokat, de a végén odajöttek hozzám néhányan. Baromi kedvesek voltak egyébként, de ez alkalommal is, meg a többiben is, amikor ott voltam, mindig arról szólt a fáma, hogy ez egy betegség. Nem tehetsz róla. Egyébként te egy überkirály, értékes ember vagy, minden nagyon fasza, amit csinálsz, de az alkohol meg egy alattomos dög.

Ez nagyon veszélyes dolog szerintem.

Nem akarok más nevében nyilatkozni, úgyhogy leírom a magam esetét:

Én nem gondolom magam vétlen áldozatnak, annak ellenére, hogy az alkoholizmus valóban egy betegség. Tettem érte, hogy ide jussak.

És sokkal többet tehetnék azért, hogy kikecmeregjek belőle.

Ezt a blogot pl hónapok óta tervezem, mert tényleg úgy gondolom, az írás, meg a közösség segít.

És mégis, csak most kezdtem el. Miért? Hát ez egy baromi jó kérdés.

Időm lett volna rá, kapacitásom lett volna rá. A blog.hu-s oldalt 5 percbe telt beélesíteni. Egy cikket átlagosan 20-30 percembe telik megírni. És mégis, hónapokig ment a „majd holnap”.

Konditermi bérletem van, merthogy a sport majd segít. Mégis, havi kétszer jó, ha lenézek edzeni. Hogy miért? Időm lenne rá. Tényleg segítene. És mégis, „majd holnap”.

Nem fogom senki nekem írt levelét idézni, mert nem lenne etikus, de már csak két nap blogolás után is látom, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy tehetnék többet magamért.

Nem tudok más helyett nyilatkozni, de szerintem nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy sok más alkoholistára is igaz ez.

És mégis, amikor elmentem AA gyűlésre, mindenki azt pumpálta belém megállás nélkül, hogy én amúgy mekkora király vagyok, és nem tehetek róla, mert ez egy betegség. Biztos, hogy egészséges az, ha széttárjuk a karunkat, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy "én beteg vagyok"?

c, Orvosi segítséget kérsz

Érdeklődtem, de végül nem mentem el. Tulajdonképpen annyi lett volna a story, hogy mindenféle gyógyszereket tömtek volna belém. Király. Csöbörből vödörbe.

alcohol_medication.jpg

d, Pszichológus

Úgy gondoltam, talán a lelkieket kéne kezelni, és elmentem egy pszichológushoz.

Azt kell mondjam, olyan szinten fogalma sem volt róla, hogy milyen az alkoholizmus, hogy félelmetes. Idézek egy mondatot:

„Amíg jársz hozzám, próbáld meg azt, hogy folyamatosan kevesebbet iszol”.

iwkad22.jpg

Aki kicsit is ismeri az alkoholizmust, az tudja, hogy ez mekkora nettó hülyeség.

Ezért mondom mindig, hogy egy függőt csak egy függő érthet meg igazán.

e, Több hónapos, befekvős terápiák

Egy nagyon kétségbeesett pillanatomban elkezdtem ilyet is keresni.

Utólag azt mondom, jó, hogy nem találtam megfelelőt, mert túlzás lenne az én esetemben.

A legtöbb ilyet nem tudja átlag ember megfizetni.

Felhívtam egyet, amit mégis:

Azzal kezdték, hogy az első asszem 2, vagy 3 hónapban SEMMI kapcsolatot nem tarthatsz a külvilággal. Mintha valami kicseszett bűnöző lennék.

Csoportterápiák, AA gyűlések.

Inkább passzoltam.

3, És akkor végül mit csinálsz?

Valószínűleg AA gyűlésekre jársz, mert még így is ez a leghatékonyabb.

Mégis, nem látom a kidolgozott utat a között, hogy felismertem a gondot, meg a között, hogy narancslével koccintok arra, hogy egy éve nem ittam alkoholt.

o.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr7511760047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R2D2 & C3PO 2016.10.03. 01:38:42

Uh. Kemény.
Józan emberekkel vedd magad körül.
A szüleid is isznak?
Az emberi játszmákat érdemes elolvasni, ha nem mész pszichológushoz. Az alkoholizmus több szereplős játszma, a kilépéshez nem árt beazonosítanod a többi szereplőt. (Pl. a férjem "kocsmáros", feltűnően vonzza az iszákos embereket... Iszonyú mázli, hogy engem hidegen hagy az alkohol.)

she_wolf 2016.10.03. 02:46:07

Ez a posztod is jó, mert a kiút keresése közbeni megtapasztalásokról szól, ill. a megoldás kereséséről.
Tennék néhány észrevételt -szintén magamból kiindulva:

1; "Miért nem vág ilyenkor senki nyakon minket, hogy „ésszel csináld te bolond!”?"
Mert nincs rá ok! Még! Ilyen alapon soha, egyetlen korty szeszt, egyetlen slukkot sem lenne szabad, mert ki tudja, hogy hová fajulhat el a dolog. Hiszen ha egy társaságban, buli alkalmával megiszol 1-2-sok kupicát, még nem tudhatod, hogy alapjáraton függő vagy-e. Az majd csak később derül ki.
Ha úgy indulsz egy szombati programnak (vagy bármikor, bárhová), hogy még utánad szólnak, hogy "aztán kicsim, csak mértékkel!", mi lesz a reakciód? Borítélkolom, hogy az, hogy téged senki se nézzen önállótlan taknyosnak, akinek meg kell szabni a mértéket.

2; Az AA gyűlések:
Nem véletlenül nem mentem el egyre sem. Az okot magad írtad le: nem azt akartam, hogy babusgassák megsebzett lelkemet, és arról biztosítsanak, hogy überkirály vagyok, mert milyen okosan megláttam, hogy jujság van. Sem a pehelypaplanba burkolás, sem az önértékelés totális megtiprása nem lehet célravezető ilyen helyzetben.
Ha elmentem volna egy ilyen gyűlésre nagy valószínűséggel azt a következtetést vontam volna le, hogy ők is legalább akkora szarok, mint én. Ez pedig nem vigasz, nem inspirál semmire. Legalábbis én ilyen vagyok. Ettől másnak még lehet hasznos, és ha egyetlen ember is az AA-nak köszönheti a pozitív változást, már megérte!

Hogy kinek mondjuk el, és kinek nem, az megint attól függ, hogy te magad mit bírsz ki. Én soha, senki előtt nem titkoltam, hogy szeretek inni. Ahol tilos volt, ott kezdetben megtartóztattam magam, de amikor ez már nem működött, egyszerűen kiiktattam az olyan helyeket, vagy úgy szerveztem meg a dolgaimat, hogy ott, helyben ne okozzon gondot a "töltés szintje".
Tudatos(?) piásként egészen jól funkcionálhat az ember. De csak addig, amíg a szervi és biokémiai változások ezt felül nem írják. És ennek a bekövetkezte nagyon sok dolog függvénye -korábban többnyire ilyesmiről folyt a beszélgetés a posztjaidban.

Azt el kell fogadni, hogy az alkoholizmus betegség. Így, vagy úgy. De nemhogy nem szerencsés, hanem szerintem kifejezetten káros erre hivatkozással mentegetni a beteget. Mondom: szerintem. Mert mit csinál a beteg? Széttárja a kezét, és azt mondja, beteg vagyok, nem tehetek róla, és ezt fogadja el mindenki. Hatalmas önbecsapás, és mint olyan, mérhetetlenül káros!
Mert így nem fog kiutat keresni, hanem várja a csodadokit a csodapirulával. Egyik sem létezik!

„Amíg jársz hozzám, próbáld meg azt, hogy folyamatosan kevesebbet iszol”.
Aha! Minden teljesen világos. Ha még mindig úgy gondolod, egy pszichiáter felkeresése jó ötlet lehet, mert ő komplexebben látja ezt.
Mert a piciháter orvos is -elvileg-, akinek a szomatikus cuccokkal is tisztában kell lennie, a piszológus meg a díványra fektetős, "akar beszélni róla?" kategória. Bölcsész, nem orvos.
Félreértés ne essék, nem akarom őket degradálni, valami biztos van, ami miatt szükésges a létezésük.
A te pszichológusod mire alapozta a tanácsát? Hiszen amit javasolt, azt mással összefüggésben is megtehetnéd: próbáld meg hogy kevesebbet iszol azokon a napokon, amikor a kedvenc sorozatod megy a tv-ben, vagy tedd ugyanezt, amikor... bármikor. Bármihez köthető lehetne. Ő gyakorlatilag visszapasszolta neked a labdát úgy, hogy ő jön ki belőle a legjobban. Tipikus "fogjuk meg, és vigyétek" módszer:(

"Azzal kezdték, hogy az első asszem 2, vagy 3 hónapban SEMMI kapcsolatot nem tarthatsz a külvilággal."
Drogosoknál ez működőképes lehet, tekintettel a szerhez jutás kivitelezhetőségére.
Alkoholbetegeknél az ilyen megoldás a másik véglet. Meg lehet magyarázni, hogy miért jó, és van is igazságalapja, azonban mégsem hiszem, hogy drákói szigorra van szükség a te esetedben.
Idejében kellene elkapnod, és hatékony ellenlépést tenned. És az a köztes állapot, amikor még csak alakulgatsz és rövidesen választanod kell majd, valóban megoldatlan szegmense a hazai ellátórendszernek:(

Éééés...akkor itt jön a hülye kérdés: mi a hobbid? Van-e egyáltalán? Mi az, amiben még jól tudod magad érezni? Pástétom készítés, lepkegyűjtés, festegetés, szgépes játékok, tánc.....mert még nem tarthatsz ott, hogy csak meló-pia polaritású legyél, jól sejtem?:)

she_wolf 2016.10.03. 04:16:18

Bár látom már egy pár napja az indexen, de most el is olvastam, elsősorban miattad:)
Éedekes olvasmány, noha nem kifejezetten a te aktuális problémádat taglalja, hanem inkább az addikciót, mint jelenséget.
Azért linkelem, mert neked még hasznos lehet ezt áttanulmányozni, nekem már késő lett volna.
És azt sem hagynám figyelmen kívül, hogy én másképpen vagyok huzalozva:) De ami nekem felejtős, neked még beválhat!
divany.hu/ego/2016/10/01/4_dolog_amit_a_ted_hozzaadott_a_fuggosegek_megertesehez/

2016.10.03. 06:41:08

Szerintem két dolog működik.
1. Környezetváltozás. Elköltözni onnan, ahol beleestél az ivásba, hisz az esetek többségében vannak ivócimborák, vannak bulik, ahol legitim, sőt, központi elem a szeszelés.
Ismertem olyan egyetemistát (évfolyamtárs), aki amíg albérletben lakott, addig konkrétan minden este ivott, már nem csak a heti egyszeri buli alkalmával, hanem minden este. Haverjai leszarták, hogy mi lesz vele, ilyenek ezek az ivócimborák, még röhögtek is a háta mögött. Aztán amikor hazakerült a vidéki szülői házhoz nyári szünetre, akkor nem csak hogy nem volt alkalma inni, de társasága se volt hozzá. Picit megroggyant kezdetben, de szeptemberre belejött a nem-ivásba. Aztán ahogy kezdődött az egyetem, folytatta, mert behúzta a rutin, a környezet, a haverok.

2. Ne azt mondd magadnak, hogy mostantól már sose iszom, hanem axt, hogy ezt a pohár piát én most nem iszom meg. Mindig csak az adott italra mondj nemet. Így nem érzed akkora lemondásnak a dolgot.

És keress más hobbit, ami az idődet, gondolataidat is kitölti.

Én olyan embert még nem láttam, aki a dohányzásra, alkoholizálásra, kábítószerre egyedül rászokott volna. Mindig csoportosan történik az ilyen beavatás, egy tizenéves nem vesz meg egy üveg Unicumot és nem issza le magát a szobája magányában, nem kezd cigizni egyedül az urcasarkon. Mindig akkor kerülnek elő ezek, amikor csak a kortársaival van együtt, egy zárt csoportban, ahol teljesen más szabályok vannak, mint a családban, iskolában.

józanakaroklenni 2016.10.03. 07:38:26

@R2D2 & C3PO: Szoktak, de regota nem elek otthon. De egyebkent nem mondanam korosnak az ivasukat.
Az emberi jatszmakat tobben ajanlottak, el fogom olvasni, koszi! :)

Kelly és a szexi dög 2016.10.03. 07:44:20

Arról is kellene írnod, hogy az italfogyasztás neked milyen negatív dolgokat okoz

józanakaroklenni 2016.10.03. 07:50:41

@she_wolf:
1, Ezt egyebkent ertem, es nem mondom, hogy nincs igazad, de teny az is, hogy az alkoholistak egy eleg nagy resze nagyjabol ebben a korban esik bele, szinte tokeletesen, beture ugyanugy, ahogy en. Meg se latom (tapasztalom), hogy meg lenne fogva ez a terulet. Talan nem is lehet megfogni, irtam en is, hogy talan csoportos kirohoges lenne a vege, nem tudom.

2, AA
Szerintem aki epp felismerte, hogy baj van, az jo, ha elmegy az AA-ba, mert altlaban olyankor rohadt maganyos az ember, es nagyon utalja magat. Nekem ott, akkor, abban a lelki allapotban nagyon kellett, hogy lassam, hogy mennyi sorstarsam van. De ennel tobbet sem szabad tole varni szerintem. En mondjuk nehezen mentem el, mert mar mikor a 12 pontjukat olvastam a szélütés kerülgetett, de ezt a tutujgatast nagyon karosnak tartom. Es hidd el, keves az olyan alkoholista, aki nem tud akkor es ott olyan lelkiallapotban kenyelmesen elterulni ebben a magyarazatban :( Na, ott koti az ember igazan a bilincset a kezere.

3, Kornyezet
Azt rolam is tudta mindig is mindenki, hogy szeretek inni, de sok baratomra igaz ez, ok megsem alkoholistak. Nem tudom, szerintem tenyleg kell egy hajlamossag a szervezetben, h fuggove valj.
De egyebkent nem erre gondoltam.
Arra gondoltam, hogy sokan, akik soha nem voltak fuggok, vagy nem tapasztaltak ezt meg kozelebbrol irtozatos baromsagolat tudnak mondani. Pelda erre, amit a pszichologus is mondott pl, mondjuk azt meg mar nem is velemenyezem inkabb.

4, Befekvos hely
Ott is meg van "szabva" nemileg h ki latogathat, es ezt meg ertem is, hogy ne vigyen be neked piat. En azt nem ertem, hogy mi az, hogy nem hivhatok fel este valakit pl? Mintha borton lenne. Nem hiszem, hogy jo dolog ez, de persze ha mar volt ilyenen valaki, nyugodtan cafoljon meg.

józanakaroklenni 2016.10.03. 07:53:16

@karandash: Az a helyzet, hogy az alkoholizmus egy ido utan mar tulmutat a kornyezeteden. Azert mondom ezt, mert egyebkent megtettem, amit irsz: nem ott lakom mar, ahol ez kialakult, es igyekszem leepiteni azokat az embereket is, akik ezt hozzak az eletembe. Ez valoban tarsas cselekvesnek indul, de utana nagyon is maganyos

józanakaroklenni 2016.10.03. 07:54:09

@Kelly és a szexi dög: szerepel a tema otletek kozott :) ma arrol terveztem majd irni, hogy a kapcsolataimra milyen kihatassal van ez

[HPhD]Blokkolnam 2016.10.03. 08:06:23

@józanakaroklenni: Nem mindenkinél, de a legtöbb embernél müködik: sport. Állj neki keményen, de persze ésszel és fokozatosan. A legjobb ha szabadtéri dolog, túrázás vagy bicikli, futás, stb. Hihetetlen hatékonyan hat az emberre, és egyszerre dolgozza meg a testedet és a gondolatokat is. Tudom hogy ez kicsit közhely, de szerintem a sport a kulcs...Ja, és ha csinálod, csak magadhoz mérdd a fejlődésed.

prolee 2016.10.03. 08:54:46

Beindult a hét, sajnos kevesebb időm van kommentelni.
De azt mindenképpen le akarom írni, hogy - a kiváltó ok pontos meghatározása nélkül - maga a segítségnyújtás is olaj lehet a tűzre.

Az exférjem pl. azért alkoholista, mert nem kap annyi figyelmet, törődést és elismerést, amennyire igénye lenne. De mivel 16 éves kora óta alkoholista, a társadalmi életben nem tudott olyan eredményt produkálni, amivel saját jogon kiérdemelhette volna a figyelmet és elismerést. (Ördögi kör.)

Nála a segítségnyújtás így csapott vissza, mint az ostorvég:

Első fázis:
Nagy családi beszélgetés, biztatás, támogatás, kísérgetés, piálás abbahagyása, öröm, ováció, dicsérgetés, ünneplés., boldogság. (idővel azonban visszatérnek a hétköznapok, kb 3 hónap után fellobban a folyamatos , egyre durvább ivás, nem érdekli senki, mire a családtagok hazaérnek a munkából, ő már részeg, ez tart kb. 6 hónapig. Ebből a fázisból csináltunk 2-3 kört.

Második fázis:
Ugyanúgy kezdődik, mint az első fázis, de bevonjuk az AA-t, ahova én kísérgetem, de ettől nagyon bedurvul a kétségbeesése és az ivása. AA társaság átlagos IQ szintje alulról nyaldossa a 100-at., ezt nem bírja elviselni, begorombul a piálás.(Ebből a fázisból egy kört csináltunk.)

Harmadik fázis:
Ugyanúgy kezdődik, mint az első fázis, de orvosi segítséget kérünk. Az első orvos maga is segítségre szorulna. (:D) A második orvos sótlan, súlytalan, enervált terápiás beszélgetések mellett ugyanilyen hatású kemikáliákat ír. Itt i vannak piaszünetek, ováció, ünneplés, ezek "elmúltával" súlyos visszaesések. Ekkor már nem is dolgozik, hogy a betegségre koncentrálhasson. Én keresem a pénzt, nevelem a gyerekeket, viszem a háztartást, intézem az ügyeket, kísérgetem apucit és ünnepelem a "sikereket" lelkesen. Harmadik orvos relaxációs tréningekkel gyógyít, hatása nincs, kb. két hónapos (ovációval, ünnepléssel kísért) piaszüneteket tud elérni, de legalább baromi messze van, a fél napomat elcseszi a kísérgetés és annak megszervezése. Negyedik orvos már bátrabban nyúl a kemikáliákhoz, ennek eredménye kis híján súlyos bűncselekmény lett. Egyszer a szomszéd nénire akarta rátörni az ajtót önkívületi állapotban, egyszer pedig a saját nagyanyját lökte hanyatt a fotellal felborítva.

Negyedik fázis:Ugyanúgy kezdődik, mint az első fázis, de pszichológushoz járunk, ezt már anyósék finanszírozzák, mert a megtakarításaimat elitta, a családi ékszereimet elitta, évek óta nem dolgozik, kölcsönöket vesz fel, a papíron működő vállalkozása közterheit is én fizetem a családja segítségével.
2-3 hetes ovációval és ünneplésekkel kísért piaszünetek után féléves, minden nap eszméletvesztésig, összeszarásig menő ivás.

Ötödik fázis: bejelentettem az exférjemnek és a családjának, hogy nem bírom tovább., 10 év után feladom. elegem van abból, hogy valakinek az legyen élete egyetlen teljesítménye, hogy nem iszik, s ha ezt nem ünnepeljük úgy, mintha Nobel-díjat kapott volna, akkor ivással büntet..

Tehát, ha a piálás oka éppen az, hogy foglalkozzatok velem mert állandó foglalkozást igényelek, akkor a segítségnyújtás nem fog működni.

Ezért mondom, hogy az OK feltárása nélkül nincs, mert nem lehet jó problémamegoldás.

tnsnames.ora 2016.10.03. 08:58:23

@she_wolf: @józanakaroklenni:

Az első ajánlott TED-előadás az igazán figyelemreméltó, ráadásul hozzá külön poszt is van a megadott linken. Egy végiggondolást tényleg megérhet, hogy egy (1) vadiúj, (2) erős, (3) "in real life" kötődés megpróbálása milyen esélyt adhat.

* Igaza lehet az előadásnak tapasztalati úton abban, hogy kapcsolataink mennyiség/minősége, ha romlik, az bennünk is okozhat romlást (ahol az alkohol már tünetként jelentkezik csak, nem motivációként). Közhelyszámba megy, hogy mi magyarok egyénileg szoktunk jók lenni, de ha csoportban kell alkotni, akkor azonnal becsődölünk statisztikailag kimutatható módon, sporttól elkezdve az iparig, tudományig mind-mind fényes példákat hoznak erre. Az egyéniség-túlcsordulás lehet egy erős magyarázóváltozója annak, hogy nálunk miért megy oly nagyon az alkohol. Az ember nagyon úgy tűnik, tényleg TÁRSAS lény, mi magyarok meg "szeretünk" elidegenedni.

* Érdemes végiggondolni, hogy az AA pozitív kontextusa pont a kapcsolatból, mint minőségből ered. A kapcsolat ujdonsága tudhat új minőségi impulzust adni (poszt szerint is). Csak meg lehet gondolni, hogy másmilyen emberi kapcsolati kötődés, más tartalommal való megtöltődés esetleg hatékonyabb utat adhat.

* A sport jó út lehet, de nem biztos hogy "magányos" verzióban. Mivel hosszútávra kell problémát megoldani, így nem a kitartás/nehézségkezelés kell legyen benne a főmotívumnak lenni, hanem az örömnek, rá való vágyásnak. Ha a nehézségekkel való szembenézések egymást nehezítik, az csökkentheti a végeredmény minőségét is.

* Nem látszik ökölszabály a kapcsolatkeresésen felül. Személyfüggő az kinek mi jön be. Van akinek egy másik ember, van akinek valamiféle közösség megtalálása vezethet üdvössségre. Színes az élet nagyon e téren.

* A kapcsolat figyelemeterelésre is jó (alkoholról, valami másra). Ha tényleg öröm húzódik meg mögötte, nem valami kényszeredettség, akkor csodákra is képes lehet.

she_wolf 2016.10.03. 09:05:41

@józanakaroklenni:
1: Az egyik ok talán az lehet, hogy "fiatalság - bolondság" alapon nem veszik komolyan, vagy úgy gondolják, hogy a páciens talán túltolja a dolgot, és feleslegesen pánikol. Sajnos, el tudom képzelni.
Azt is el tudom képzelni, hogy ez azért van, mert sokan teljesen feleslegesen kötnek le kapacitást, és ebből adódóan azok is kihullanak a rostán, akiknek nem lenne szabad.
Sajnos a hozzád hasonló fázisban lévő emberek szoktak hangosabban kiáltani egy idő után segítségért, és gyakran már későn hallják meg őket/titeket. Hogy ki jut el odáig, az megint hajlam kérdése.
A szagembernek kellene topon lennie, mert arra tanították, hogy a jelekből magabiztosan felismerje a problémát, és diagnózist állítson fel, terápiát dolgozzon ki.

2: A megnyugtató szó, az, hogy tudatják veled, hogy nem hibáztatnak a betegséged miatt kétségkívül jó tud lenni. De nem lenne szabad, hogy ebbe süppedjen bele a beteg. Ezt jól láttad, és értelmezted.
Amikor nekem javasolta doki az AA-t, visszakérdeztem, hogy nekem az miért lesz jó, ha látom, hogy hányan vannak olyan nyomorult állapotban, mint én? Először magamat akarom megérteni és felsegíteni, utána lehet szó másokról. Én így láttam és látom most is. Te talán másképpen, de ez egyáltalán nem baj!:) Én soha semmire nem kerestem mások élete alapján igazolást, eléggé kocka vagyok ilyen szempontból. De ez az én bajom:)
Ugyanakkor biztos, hogy sokaknál működik a "vakok közt a félszemű a király" mentalitás, és ez alkalmasint segíthet.

3: Nem tudom, hogy jelenleg van-e valamilyen állásfoglalás genetikai vonatkozásban, nem kísérem napi szinten figyelemmel. Találtam egy cikket, érdemes elolvasni csak tájékozódásképpen:
drogriporter.hu/node/235
És itt egy másik, ami érdekes dolgot vet fel szintén a genetikát tárgyalva, különösen a nőkre vonatkozó része érdekes:
www.boon.hu/ugyanaz-a-gen-allhat-a-lobbanekonysag-es-a-fuggoseg-hattereben/1844953
Természetesen nem azért írogatunk most itt, hogy megoldjuk az emberiség alkoholproblémáját, de érdekességnek, tájékozódás gyanánt jó kis cuccok ezek:)
És nem is önigazolást keresünk, hiszen akkor azt tennénk, amit az AA: megmagyarázzuk, hogy mi aztán nem vagyunk hibásak semmiben.
De tudjuk, hogy ez nem így van.
Hogy ki beszél zöldségeket? Hát igen, jellemzően azok, akik nem hordják a csukánkat. És tökéletesen osztom a nézetedet, miszerint egy függőt csak egy másik függő tud igazán megérteni, mivel maga is megjárta azt a poklot. És itt nem arról van szó, hogy két részeges egymás vállán sír, még mielőtt....:)

4: Kell egy bizonyos fokú szeparáció, de kapcsolat nélkül hagyni a beteget szerintem nem lenne szabad. Amikor azt mondják, hogy nem érintkezhetsz senkivel, talán arra gondolnak, nehogy olyasvalakivel tarts kapcsolatot, aki visszavetheti az állapotodat.
Ez érthető is lenne, ha megoldanák azt, hogy csak olyannal tarts/tarthass kapcsolatot, aki segítőleg hat rád. De ez megint macera.
Én például kikötöttem, hogy az aktuális állapotomról a férjemen kívül senki (!!!) nem kaphat tájékoztatást, valamint hogy rajta és a húgomon kívül senki nem látogathat!
Azt nem értem, hogy a beteg miért nem hívhat fel valakit, akit megjelöl kapcsolattartójának?
Megoldható lenne simán. Mert így viszont teljesen elszigeteltnek érzi magát a beteg, és pont azt vonják meg tőle, amire a legnagyobb szüksége lenne: az önállóságot.

józanakaroklenni 2016.10.03. 09:16:29

@prolee: Azt lenne jó tudni, hogy mindig van-e egy ilyen ok.
Nem tudom, nincs erről infóm, meg nem is értek annyira a témához, de pl. az én esetemben őszintén mondom, hogy nem volt nekem különösebben semmi gondom, mikor az egész elkezdődött. Azóta persze van bőven, de én úgy gondolom, ezek a piálásból adódnak.
Mondom, nem tudom, hogy igazam van-e, de szerintem nem mindig lelki gondok miatt lesz valaki alkoholista. Szerintem van, aki egyszerűen a kémiai része miatt válik függővé. Ismétlem, szerintem.

she_wolf 2016.10.03. 09:20:27

@tnsnames.ora:
"A sport jó út lehet, de nem biztos hogy "magányos" verzióban."
Ez így is van, és szerintem a legjobb sporttárs a LÓ!:D
Sok éven keresztül élveztem az áldását, ma már nem tehetem. Illetve tehetném, csak az ortopédus hülyén nézett, amikor rákérdeztem:(

prolee 2016.10.03. 09:20:48

@she_wolf: Nagyon egyetértek, bár én úgy fogalmaznék, hogy az alkoholizmus nem betegség, hanem egy betegség TÜNETE. (Tudod, én okmániás vagyok.)
A pszichológusképzésről önálló blogot kellene indítani, ezért mellőzném az idevágó gondolataimat. De annyit csak hozzáteszek, hogy amelyik pszichológus letegez, az felejtős......

józanakaroklenni 2016.10.03. 09:24:32

@tnsnames.ora: Szerintem pont azért nincs ökölszabály, mert annyira kijáratlan, elhanyagolt ez az út.
Magyarországon lássuk be valami megvetendő, undorító dolognak számít az alkoholizmus, és inkább átmegyünk az út másik oldalára előle.

tnsnames.ora 2016.10.03. 09:26:29

@józanakaroklenni: Ezt értem, de mit gondolsz a te konkrét helyzetedben egy új kötödésről, kapcsolatról. Lehet-e fontos meggondolandó opció?

prolee 2016.10.03. 09:27:27

@józanakaroklenni: Szerintem mindig van ok, csak a nyugati orvoslás a tüneti kezelésre épül. (Nem csak az alkoholizmussal kapcsolatban , te viszont túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ezen a téren tapasztalatod legyen.) Nekem 33 év "előnyöm" van veled szemben ezen a téren, sőt, anyám, a dédnagyapám is alkoholista volt és a nővérem (aki az absztinens apámról féltestvérem!) is alkoholista.

prolee 2016.10.03. 09:30:07

@józanakaroklenni: Nyugatabbra már nem megvetendő, miután felismerték, hogy az alkoholisták "kezelése" is jó üzlet. Tehát ezzel is NAGYON kell ám vigyázni.

józanakaroklenni 2016.10.03. 09:30:51

@she_wolf:
1, Igen, tökéletesen igazad van sajnos.
Ha jól rémlik középiskolában volt utoljára "ránk szólva" valami prevenciós előadáson a piálásról, de akkor speciel az osztály 90% még nem is ivott.
Egyetemen semmi.
Mondom, igazad van abban, hogy nehéz is ehhez a korosztályhoz komolyan beszélni. Nem tudom, mi a megoldás erre, de az biztos, hogy ez megint egy üresen tátongó terület/probléma.

2, Igen, érdekes azt is látni ebben (és tényleg vuduzni fognak az AA-sok a fotóimmal :D ), hogy miért van az, hogy a legtöbb ember x évente visszaténfereg az AA-ba, mert már annyira kétségbe van esve. Igazából nem történik ott különösebben semmi szerintem, csak megvetik neked az ágyat, hogy lefeküdhess aludni, mert annyira beteg vagy.

3, Nem, nincs ebben semmi önigazolás, ez tény és való, hogy van, akinek a szervezete hajlamosabb a függőségre. Anno az egyetemen pl, mielőtt elkezdtem érezni, hogy gond van, semmivel nem ittam többet, mint a társaság többi tagja. Őket mégsem rántotta magával. Erre nem tudok más magyarázatot elképzelni.

józanakaroklenni 2016.10.03. 09:33:13

@prolee: Nézd, ahol valami kezelés meg, meg egészségügyi dolgok vannak (szándékosan nem írom, hogy betegség, meg gyógyszerek) abban mindig is nagy pénz volt, és ez így lesz, amíg világ a világ.
Ezen kár is agyalni, úgysem tudunk mit csinálni vele.
Viszont mégis, azok alapján amiket én olvastam a témában (a blog elkezdése előtt olvasgattam kicsit) ,naggggyon messze vagyunk tőlük, ugyebár negatív értelemben.

she_wolf 2016.10.03. 09:43:21

@prolee:
Ok nem biztos hogy mindig van, legalábbis kezdetben.
Ha egy buli, egy nyaralás ok lehet, akkor persze van:)
A kulturált élet része a kulturált szeszfogyasztás. Bizonyos esetekben majdhogynem kötelező is: szülinap, jeles ünnepek.
Ha valaki ilyen alkalmakkor sem iszik alkoholt, akkor az vagy azért van, mert egy olyan életvitelt folytat, amivel nem összeegyeztethető, vagy simán csak alkohol allergiája van.

A baj akkor kezdődik, ha nem tudjuk a következőre azt mondani, hogy nem kell.
És ez a te férjed esetében nagyon koránra datálódik:(
Le a kalappal, hogy mellette voltál, és tetted, amit tettél. Ennél több szerintem nem kívánható.

Én többször kértem a férjemet, hogy váljunk el, fiatal még, én már úgysem változom meg, nem hiszem hogy megéri neki, hogy egy ilyen romhalmaz mellett maradjon, amikor bőven lenne még alkalma tartalmas, jó kapcsolatot kialakítani valaki mással.
Mentek a hónapok, évek, maradt. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem lépett le, és azt válaszolta, hogy azért, mert én is mellette voltam, amikor neki szüksége volt rám és én sem hagytam magára a bajával (más természetű dologról van szó!), és ezen kívül pedig egész egyszerűen szeret. Ennyi.

Tényleg becsülendő amit képes voltál megtenni, és szerintem senki nem nézhet rád ferdén, amiért vetted a kalapodat. A férjedet sajnálom, de úgy gondolom, hogy nála már korábban kisiklott a dolog, tekitntve, hogy mióta "űzte az ipart".

she_wolf 2016.10.03. 10:08:50

@józanakaroklenni:
Én is azt írtam, hogy nem önigazolást keresünk, csak válaszokat a kérdéseinkre:)
Egyébként a szerek használatával kapcsolatos prevenció nagyjából annyiban merül ki, mint megboldogult lyánykoromban a szexuális felvilágosítás: megnézették velünk a Helgát, oszt jóidő.
A veretes mondanivaló pedig az volt, hogy nektek még este 8-ra a saját ágyatokban a helyetek a plüss cuccal.
Mintha a liftben a 10.-re való utazásig nem lehetne összekalapálni egy kishelgát:(
Coming outolok még egyet: dohányzom. Hát igen. Mea maxima culpa! Prevenció? A púderkompakt szépségű doboz hátlapján ott virít, hogy "Az életreszóló dohányosok átlagosan 14 évet veszítenek el az életükből."
Az elején meg: "A dohányzás halált okozhat!"
Ezeket most puskáztam.
Nem bánom, ha nem élek 150 évig, és az is halált okozhat, hogy lehajlok megsimogatni a kutyámat.
Engedtessék meg hogy azt mondjam: Ez nem prevenció!:(

prolee 2016.10.03. 10:26:07

@she_wolf: Úgy látom, hogy az OK-ot illetően elbeszélünk egymás mellett, vagy én nem voltam kellően szabatos. Én nem arról beszélek, hogy mi az ok az ivásra, hanem arról, hogy mi az oka annak, hogy a következőre nem tudunk nemet mondani, illetve annak, hogy ivásra való különösebb ok nélkül is kívánja a szervezetünk az alkohol HATÁSÁT. Tehát mi az oka annak, hogy alkoholos állapotban akarunk lenni???

Magam részéről az volt az ok, hogy indokolatlanul vettem a nyakamba, pusztán rosszul felfogott KÖTELESSÉGBŐL egy alkoholbeteg ember megoldhatatlan problémáját, ami annyira nyomasztott, hogy lazítószer nélkül nem bírtam cipelni a dolgot. A hülye módon felvállalt KÖTELESSÉGET letettem a vállamról és megszűnt az OK AZ IVÁSRA. Egyik napról a másikra. És érdekes módon a szervezetem kémiai/biológiai okból soha többé nem kívánta az alkoholt (16 év után sem) és a cigarettát sem 22 év után sem. Nem kellett leszoknom a szerekről.
Most már tudom, hogy hajlamos vagyok kötelességeket magamra venni (más téren is) és ügyelek arra, hogy ezt ne tegyem, még akkor sem, ha esetleg a környezetemből ez rosszallást vált ki.

Persze vannak olyan kötelességek, amiket nem tud letenni az ember.

prolee 2016.10.03. 10:36:39

@józanakaroklenni: Mert nem prevencióval, hanem ismeretterjesztéssel kellene foglalkozni. A prevenció (alias hegyibeszéd) "hangulata" és "gondolatmenete" eleve ellenállást vált ki a fiatalokból. A tiltott gyümölcs mindig édesebb.
Nem azt kell tanítani, hogy ne élj szerrel, mert baj lesz, hanem azt kell megtanítani (nem 3 előadáson), hogy melyik szer hogyan működik, mi a hatása, mik a következményei, hogyan lehet elkerülni, ha nem sikerült elkerülni, hogyan lehet tenni ellene.
És ha mindezeket illetően pontos tudással rendelkezel, akkor eldöntheted, hogy használsz-e szert, vagy sem, mert a döntés a tied.

prolee 2016.10.03. 10:42:44

@she_wolf: Igen, emlékszem az ilyen iskolai szexuális felvilágosításra, amit külön tartottak a fiúknak és a lányoknak. :)))))))))))))))))))) Miközben kefélni együtt szoktak! :)))))))))))))))))))))))))))) (Az én időmben még ez volt a módi, LMBTQ megoldásokról még nem is hallottunk.)

she_wolf 2016.10.03. 10:59:45

@prolee:
Talán azért beszélünk el egymás mellett, mert te világosan meg tudod fogalmazni az okot, én pedig nem. És szerintem a poszter sem tudja, és vagyunk ezzel még így egy páran.
Te logikusan levezetted, lépésről lépésre. Ez jó! Kristálytiszta, és megérthető.

Mi azonban nem tudjuk ezt megtenni. Te a téged nyomasztó feladatok miatt menekültél az italhoz.
Nekem nem kellett menekülnöm semmiből. Illetve az otthoni környezetből igen, de akkor még a közelében sem voltam annak, hogy ez a menekülés az ivás legyen, mert földrajzilag menekültem, nem pszichésen.
Mint írtam korábban, az íze miatt ittam kezdetben, és igazából soha nem akartam alkoholos állapotban lenni. A függőség egy nehezen megfogható dolog. A hatás pedig egy számomra egy kellemetlen velejárója volt mindennek. De van, aki a hatása miatt szeret inni. Mert egyébként gátlásos, önhibáztató, és általában alulértékeli magát. Van, aki a buli kedvéért, mert akkor merészebb, kreatívabb.
Egyénenként változó, hogy ki miért iszik, bár csoportokba sorolhatók.
És innen már nincs messze az az állapot, amikor a következőt nem fogod elutasítani.
Olvasom az itteni kommentelőket, és őszintén irigylem azokat, akik meg tudják tenni, hogy néha akár napokon keresztül ahogy a csövön kifér, utána meg több hét szünet, szűz lét.
Én ezt nem tudom megtenni.
Mint említettem, nem tudom, hogy ennek a tanulmányozával hol tartanak jelenleg, de úgy gondolom, tőlem még jó ideig nem várhatsz adekvát választ a kérdésedre:(
Mert én most is kívánom a cefrét, a vágy megvan. A kísértés is, hiszen itt punnyadnak a nedűk a bárszekrényben. De a saját és jól felfogott érdekemben nem iszom egy kortyot sem, mert tudom, hogy képtelen lennék leállni, és azt is tudom, mi történne: először kevéstől is sakálrészeg lennék, majd egyre több kellene, és egy rövid ideig biztos, hogy abban a köztes, tetszhalott állapotban lennék, amiben éveket eltöltöttem el. És őszintén szólva, nagyon nem vágyom vissza abba az állapotba.
És megint az történne, hogy már nem az íz, meg az izéhozé miatt innék, hanem azért, mert így működik a szervezet kémiája egy idő után. Ha nem kapja meg ami neki szerinte jár, akkor megkínoz.
Ld.: elvonási tünetek:(
És az is biztos, hogy rövidesen feldobnám a talpam, az meg még nem szerepel a terveim között!:D

she_wolf 2016.10.03. 11:18:52

@prolee:
LMBTQ? Miről beszélsz? A Technokol Rapid idején?:D
Parkán-almabor kombó megvan? Hányas vagy? Mert akkor mi félszavakból is megértjük egymást...
Abban is osztom a nézetedet, hogy az ismeretterjesztés hasznosabb lenne, mint a prevenció, már csak önzésből is.
Mert a balesetmegelőző izékben azt mutatják a tv-ben, hogy milyen következménye lesz annak, ha piásan vezetsz. Meghal valaki. Valószínűleg. És ez általában nem a sofőr. De ha azt mutatnák meg, hoyg mit művel a cefre a fogyasztó szervezetén belül, akkor talán jobban betojnának az emberek. Manapság a sokkolás a menő. Ha van valami, azzal aztán lehetne sokkolni! Biosz órán elvinni a fiatalokat egy májcirrózisos elhunyt boncolására. Aki azok után nem gondolja meg magát, az megérdemli. Ja, jár a szám. Mert én sem tanultam belőle, pedig láttam párat:(
Valami miatt biztonságban éreztem magam. És itt van, amit nem értek: dacára annak hogy tudtam mi megy végbe bennem, mégis ittam. Egészen addig, míg vért nem hugyoztam (bocs a szóhasználatért!).
És megint itt van az általam megválaszolhatatlan kérdés: miben gyökerezik a függőség?
Veled együtt én is keresem azt az okot...

józanakaroklenni 2016.10.03. 11:25:40

@tnsnames.ora: Őszintén szólva, én a jelen állapotomban nem tartanám jó ötletnek. Az a kommentekből is látszik, meg a mellékelt cikkben is írják, hogy aki mellett épp volt egy fix kapcsolat (legtöbb esetben párkapcsolat) az könnyebben tudott kijönni ebből, mint aki egyedül van.
Viszont egy új kötődésbe, kapcsolatba beszállni, amíg ilyen labilis az ember? Nem tudom, én ezt kétélű bicskának tartom.

józanakaroklenni 2016.10.03. 11:28:00

@she_wolf: Nem ez nem, de, hogy mennyire trágya amit Magyarországon prevenció/megelőzés, nem is tudom micsoda címén művelnek, az megint egy másik téma, amiről egyébként órákat tudnék mesélni (dolgoztam benne), de egyébként alapvetően lehetne ezt hatékonyan csinálni. De legalábbis hatékonyabban.
Ahogy így szétszedjük minden kis részét ennek a témának, rá kell jönnöm, hogy nagyon hiányos ez a cikk, sokkal több sebből vérzik ez a téma, mint amit én leírtam :)

józanakaroklenni 2016.10.03. 11:29:32

@prolee: Nagyon jól megfogalmaztad, köszönöm!

prolee 2016.10.03. 11:54:22

@she_wolf: Na de könyörgöm! Ha én tudtam volna, hogy EZ AZ OK, akkor nem csináltam volna 10 évig!
Nem tudtam, hogy ez az ok.
Engem otthon ÚGY NEVELTEK, hogy nemes, emberbaráti kötelezettségeket kell vállalnunk és azokat meg kell tartanunk. Csak éppen én erre NEM VAGYOK ALKALMAS, akármilyen szép dolog.

she_wolf 2016.10.03. 11:55:18

@józanakaroklenni:
Nagyon nagy fába vágtad a fejszédet, az már biztos!
De azon gondolkodtam közben, hogyha ekkora tenni akarás van benned, akkor ezt aknázd ki!
Ha dolgoztál is ilyen területen, akkor pláne!
Most egy másik sztereotípia jutott eszembe, ami szintén nem állja meg a helyét: "Az internet elszigetel."
Valóban, megteheti. Az arra alkalmas, fogékony emberekkel.
Nem, nem vagyok netfüggő, és igen, tagadásban vagyok:D
Csakhogy az internet hatalmas tudás tárháza is lehet. Kérdés, hogy csak a doom megy álló nap, vagy valódi, hiteles forrásokból származó ismeretek elsajátítása. Ez ugyanúgy kétélű lehet.

Szóval úgy gondolom, kitörési lehetőség van, csak meg kellene tudni találni azt a környezetet, amiben átállhatsz az alkohol helyett más, hasznosabb dologra. Igen, tudom, ezen dolgozol, és ez a legnehezebb most neked.:(
Ha akarsz, tanulj a cefréről, képezd magad profivá benne! De lehetőleg ne úgy, hogy a gép mellett tartod az üveget, és meghúzod hogy ellenőrizd, igazat írnak-e:D

józanakaroklenni 2016.10.03. 11:57:25

@she_wolf: Nem mondom, hogy nem jó érzés az, amikor 5 percenként kapok 1 e-mailt valakitől, hogy mennyire jó volt olvasni a blogot, meg h segített neki az írásom, stb, de egyelőre megtartanám magamnak a jogot, hogy olyan önző rohadék legyek, hogy előbb szeretnék én véget vetni ennek az őrületnek a saját életemben :)

prolee 2016.10.03. 12:04:11

@she_wolf: Pedig az ÍZ jó kiindulópont. Valahol, valami kötődik ahhoz, hogy "A SZÁJBAN KELLEMES ÉRZÉS LEGYEN". (Sok ember nem iszik, hanem eszik, vagy csak édeset eszik.) Erre kell elindulni és figyelmen kívül kell hagyni azt, hogy az ÍZ éppen egy alkoholos ital íze.
Pl. valaha bánat ért és kaptál valakitől valam finomat, amitől jobban érezted maga, vagy egyébként is jobban érezted volna magad, de úgy fixálódott, hogy ettől a finom íztől lettél jobban. Kérdés, hogy ez az íz elég-e csak a szájban, vagy a gyomorba is kell jutnia. Kérdés, hogy az orális fixációt át lehet-e huzalozni, vagy kiiktatni valahogyan. Ez aztán kőkemény pszichológia.

she_wolf 2016.10.03. 12:05:02

@prolee:
Most mondjam azt, hogy te legalább utólag megvilágosodtál?:)
Ha tudom, hogy elesek, leülök. Az ember általában az okozatot megvizsgálva kezdi el felderíteni az okot. Úgy gondolom, hogy ez mindenre érvényes.
A függőségek okait még mindig keresik, magyarázzák. Elméletek születnek és buknak el, felülírja egyik a másikat.
Az ember bonyolult szerkezet.

Engem is neveltek, édesapám tanításai örökérvényűek, és helytállóak. De ha úgy nevelt volna, hogy "tartsam oda a másik orcámat is", akkor neki is beintek.
A környezet meghatározó, akár jó, akár rossz. De az ember azért ember, hogy mérlegeljen.

tnsnames.ora 2016.10.03. 12:13:23

@józanakaroklenni:

Igazad lehet, főleg, ha egy új kötődés is nagy energiákat követel és/vagy időben sok módon. Nyilván minden kapcsolatban, kötődésben előbb-utóbb lesz overhead, amit ugyanúgy le kell(ene) küzdeni, mint sportnál a teljesítménykorlátokat, vagy az ivásnál az alkoholt.

De ha esetleg továbbgondolnád az AA-t az előnye mentén (ami símán lehet kulcs a megfejtésben), vagyis megtartani belőle ami jó (kb.:1 órányi kapcsolatkirángatás az elméd saját pörgetéséből) és cserélni másra, ami rossz benne: valamiféle olyan tartalommal és formával megtölteni ami közelebb áll 24 éves, lányos, egyetemi végzettségű alkatodhoz az szerintem megérhet egy meggondolást.

Ha pl.: annyira kimerít a munkahelyed, hogy már nincs ideged további emberekhez, akkor ez nyilván nem pálya,. És ebben a formában mégis csak eseti kb.1-2 óráról lenne szó csak akár heti szinten is, utána még mindig van 23 órád egyedül lenni, nem kihagyva belőle az elhagyandónak szánt borral való szemezés lehetőségét sem, azaz olyan sokat nem kockáztatsz, így külső szemmel.

Én csak azt mondom, legyen minél több öröm és minél kevesebb overhead, bármit választasz is potenciális új útnak.

prolee 2016.10.03. 12:14:45

@józanakaroklenni: Épp ezt akartam írni. :)))) Úgy érzem, hogy itt éppen az lenne a cél, hogy a te problémád megoldásához adjunk olyan meglátásokat, tapasztalatokat, amit esetleg fel tudsz használni.

Amikor azt mondod, hogy nem igazán volt problémád, akkor én azt akarom hangsúlyozni, hogy esetleg fel sem ismerted a problémát, esetleg olyan jellegű, amit nem mersz magadnak bevallani, vagy pedig bagatellizálod.

Engem is bánt egy-két olyan dolog, amit soha, senkinek nem mertem elmondani 50 éves korom előtt, huszonévesen pedig magamnak sem mertem teljes részletességgel megfogalmazni.

she_wolf 2016.10.03. 12:15:23

@józanakaroklenni:
Jogos a követelés, mi több! másként nem is lehet, mert hiteltelen lennél:)
Szó szerint bort innál, és vizet prédikálnál.
Ez pedig nem önzés, hanem koncepció. Nem mindegy ám!:) Viszont immár nem az lenne a cél, hogy megszabadulj a függőségtől, hanem az, hogy olyanba plántáld, ami másoknak is hasznára válhat. Meg még az is lehet, hogy egyéb szempontból is profitálnál.
(Sok-sok hibám, őrültségem van, ezek egyike az optimizmus még elképesztően pocsék helyzetekben is.)

józanakaroklenni 2016.10.03. 12:19:43

@tnsnames.ora: Egyébként abban igazad van, hogy érdemes lehet kivenni akár az "intézményes", akár a saját magam,vagy a környezetem általi "megoldásokból" azokat a részeket, amik tényleg működnek, és annak mentén tovább haladni.

józanakaroklenni 2016.10.03. 12:20:55

@prolee: Igen, erre én is gondoltam. Azt hiszem az az én "házi feladatom", hogy kicsit jobban magamba nézzek.

józanakaroklenni 2016.10.03. 12:21:37

@she_wolf: "Szó szerint bort innál, és vizet prédikálnál." hát ezen most hangosan felröhögtem :DDDDDD

she_wolf 2016.10.03. 12:23:25

@prolee:
Nálam már megtörtént az áthuzalozás. A zenébe. Tökéletes soha nem lesz, mert a rum íze, illata bennem valami leírhatatlan vágyat ébreszt. A férjem most főzött egy kávét. Előkúszik a szagmemóriából a rum illata is, ls nyelek nagyokat:) Morgan kapitány itókája ott figyel a szekrényben Stroh mellett, és nem fogok a kávémba löttyinteni belőle. Mert félek. Nem. Rettegek!
Közben pedig marha büszke vagyok magamra, hogy képes vagyok ellenállni. Ez a jutalmam. És az élet.

prolee 2016.10.03. 13:23:24

@józanakaroklenni: Kár, hogy Magyarisztánban ez házi feladat, jobb helyeken pszichoanalízisnek hívják és profi módon gyakorolják. :(

prolee 2016.10.03. 13:33:41

@she_wolf: Azért az a rum nekem baromi gyanús.... Meg az alkoholos sütik, amiket az első kommentjeidben említettél.....
Őszintén szólva nem ismerek olyan piást, aki szeretné a pia ízét. Sőt!
Gyerekkoromban a nagymamám testvére sütött isteni puncsszeletet, s olykor, ha elfelejtette, kétszer is beletette a rumot. Egyszer a plébános úr meg is jegyezte, hogy "ezzel akár koccintani is lehetne".
Amikor én gyerek voltam, nem nagyon izgatták magukat a felnőttek, ha a gyerekek bekaptak egy kis alkoholos sütit (mert ugye a sütés miatt úgysincs már abban igazán alkohol), vagy belenyaltak az aszúba. Sőt, az aszút étvágygerjesztőnek is adták kiskanállal a babáknak.

Az áthuzalozás pedig "zárlatos", tehát van még dolgod azért, hogy ne szenvedj.

prolee 2016.10.03. 13:36:01

@józanakaroklenni: Hehheeeeeeee! Besza..., behu.... :))))))))))))))

prolee 2016.10.03. 13:47:23

@tnsnames.ora:" Ha pl.: annyira kimerít a munkahelyed, hogy már nincs ideged további emberekhez, ..."

Nos, hát ez egyes embereknél éppen alapprobléma is lehet.

Ma társadalmi elvárás, hogy dolgozz és pénzt keress. Ha nem teszed, akkor megvetnek a rendes, dolgos emberek.
Én mindig megfeleltem ennek a társadalmi elvárásnak, egyetemet végeztem és folyamatos a munkaviszonyom.
53 éves koromig magamnak sem mertem bevallani, hogy utálok MUNKAHELYEN dolgozni, rettenetesen nyomaszt a hülye főnököm, a hülye követelmények, az egész napos robot és azon túl, hogy nagyon fáradt vagyok, folyamatosan szorongok, mert elmentek a legszebb éveim úgy, hogy csak kötelességeim voltak és soha nem tehettem azt, amit szerettem volna.
Ehelyett bemeséltem magamnak, hogy nagyon szeretem a munkámat és én lettem a munka hőse a munkahelyemen. Aztán miután már fizikai tüneteim lettek, otthagytam a munkahelyemet (mert a párom mellett megtehetem), most önfoglalkoztató vagyok és csak annyit dolgozom, amennyit nagyon muszáj. Mert belehalok már a munkába. Ez van.

R2D2 & C3PO 2016.10.03. 13:49:14

@józanakaroklenni: Gondolom azért izolálnak el, mert ki akarnak léptetni a játszmából.
Valószínű ezért halnak el a leszokók blogjai is. Nálad is megfigyelhetőek a szereplők.

A nagy blogforgalom meg onnan adódhat, hogy gyakorlatilag mindenki érintett. Az apám, apósom, a férfirokonok nagy része, a nagyanyám az utolsó éveiben, stb. Nemigazán kívülálló senki!

józanakaroklenni 2016.10.03. 13:50:30

@prolee: Azért ezzel nem értek egyet. Nekem ugye a fehér bor (száraz) a mérgem, de ettől függetlenül nem utáltam meg az ízét, sőt. Egy minőségi bor finom.

prolee 2016.10.03. 13:58:39

Ja! Azért beszéltem be magamnak, hogy szeretem a munkámat, mert ha ezt nem tettem volna, képtelen lettem volna bemenni dolgozni. Élvonalbeli jogászként ki hinné el nekem, hogy nincs más vágyam, csak egy darab föld, ahol megtermelem a kajámat, meg a tüzelőmet és egy perem munkadíjából megveszem a 10 évre való gyertyát, ami mellett sötétben is el tudom olvasni azt a könyvtárnyi könyvet, amit örököltem.
SEMMI másra nincs szükségem.

she_wolf 2016.10.03. 14:28:23

@prolee:
Nem te vagy az egyetlen, aki nem érti:)
Rum, vodka. Másik opció a whiskey-konyak vonal. Ennyi. Ezeknek az ízét szerettem. Azt mondják, a vodkának nincs íze. Van. Vodkával sem nagyon lehetett átverni.
A nálunk kapható és általam ismert rumokról meg tudtam mondani, hogy milyen fajta, és hány %-os. Kétes dicsőség:(
A hőkezelt dolgokba mehet az alkohol, no para. A hidegen készítendő krémekbe azonban aromát teszek. Nem is olyan, mint az "igazi", de mégiscsak ...
Az aromában is van alkohol, de a higítás miatt abszolut veszélytelen.
Azt tudtad, hogy az alkoholbeteg nők jelentős százaléka a konyhában "válik" alkoholistává? És többnyire rummal kezdik? Valamikor nagyon régen olvastam erről, és egyáltalán nem csodálkoztam.
Egyébként ha az alkohol ízét szeretném, akkor töknyóc lett volna, mivel hülyítem magam.
Kérdezd meg a posztert, hogy ő miért éppen bort iszik!
Ha a piálásom korai éveiben egyszercsak eltűntek volna a kedvenc piáim, akkor nem biztos, hogy érdekelt volna helyettesítő cucc. Ha nincs, hát nincs. Evvan. De amikor már jujság volt, akkor tuti, hogy lecsúszott volna a műanyag palackos vegyész is:(

Az áthuzalozásról mondtam, hogy nem tökéletes:) Azt hiszem, hogy nekem kell a félelem, mert más nem tartana vissza. Még jó hogy én írtam valakinek, hogy félni nem jó:)
A szürreális tükörtojás képe mindig előttem van, és az, hogy mekkora boldogság volt, amikor egyedül, járókerettel ki tudtam menni a WC-re, és már sárga lötty volt a klotyóban.
De nem is baj, hogy nem tökéletes, mert így tökéletes:) Ha teljesen átállnék a zenére, akkor az okozna gondot, hogy míg valahol fülessel várakoznom kell, esetleg megszólít valaki, én meg letépem ar arcát, mert megzavart:D
Szóval a függőségtől függetlenedni nem is olyan egyszerű:( Variálgatni, mókolgatni lehet vele, gyógyíthatóságáról még nem hallottam.

PókerTrend 2016.10.03. 21:34:15

@prolee: hello, kérdezném, mi volt az oka a 10 évig tartó kitartó ünneplésnek, ismerek hasonló, közvetlen közelről érintő esetet

prolee 2016.10.03. 23:47:11

@PókerTrend: Az volt az oka, hogy rendes, jó embernek KELL lennem. Egy rendes, jó embernek pedig KÖTELESSÉGE toleránsnak lenni, segíteni, támogatni kell az elesetteket, a házastárs mellett a bajban is ki kell tartani, soha nem szabad semmit feladni, az alkoholista beteg, akit támogatni és biztatni kell, mert ez segíti a gyógyulását, árt neki, ha a kudarcok után elfordulunk tőle.
Ezek így mind benne vannak a Bibliában is, meg a szakirodalomban is. Sajnos ezek nem szólnak arról, hogy a támogató rendes és jó ember ebbe bele is rokkanhat. Erre magának kell rájönnie, ha nem kifejezetten egy Teréz anya típus.. :))))))

she_wolf 2016.10.04. 08:58:31

@prolee:
Valóban KELL, de nem feltétlenül mindenkihez. Az egészséges (nem szervi egészségre gondolok) élethez bizony hozzátartozik egy egészséges adag önzés is!
A Biblia egy olvasmányos könyv (nekem!), jó tanmese, a szagirodalom pedig javarész dogmatikus.
Az ember -mint biológiai képződmény- meg beszorul e kettő közé, és itt áll tanácstalanul, mint egy kisközség...

Cesete 2016.10.04. 09:08:56

Sziasztok! Jó ez a blog, sok kérdést és választ (?) fölvet bennem. Kicsit csapongó leszek és hosszú.
Én 15 éve masszív alkoholista vagyok, az a bizonyos gépszíjas, ill. már korábban is az lehettem, csak nem tudatosodott bennem. Nem mentség, de apám is ebbe halt bele, egy unokaöcsém is, anyám zugivó és gyógyszerfüggő.
Kb. 14 évesen kezdtem el inni úgy rendesen (vbk, kevert, bonbonmegy, Ági vermut :)), sok iskolatársammal együtt. Ha engem óvott volna egy felnőtt, leszartam volna. Hát attól és a cigitől voltam felnőtt... Viszont ha valaki szólt volna nekem, hogy ugyan gondolkozzak már el, miért leszek mindig sakálrészeg a bulikon, míg nem mindenki, talán elgondolkodtam volna (plusz apu alkoholizmusa azért nem zavart, mert ő piásan is a világ legbékésebb embere maradt - sokkal jobban zavart anyu veszekedése a pia miatt).

Én iszonyatosan szorongós, önbizalomhiányos vagyok, és ennek oldására ittam/iszom, ill. most már máskor is, de erről később. Plusz mániás-deőressziós is, de anyám miatt viszolygok a gyógyszerektől Viszont valóban azt gondolom, hogy lehet bennem egy hibás gén, mert nálam is az első pohár itta meg a többit (AA) És utálom az alkohol ízét, sokszor befogom az orromat, régebben még hangoztattam is, hogy nem az íze, hanem a hatása miatt.

Orvosi kezelés, haha. Én sztem Bp összes addiktológiáján, pszichiátriáján voltam már, a legrosszabbakon kapsz gyógyszert, ennyi és remek a társaság (János kh., Merényi most). A Lipóton kezdtem hatalmas elkeseredettséggel, ott 1 hétig nem lehetett kimenni és 1 hétig nem telefonálhattál. Az kibírható volt. Sajnos, 2 kicsi gyerek várt ott, így 4 után mennem kellett. Egyébként a dokim bevallotta, hogy az addiktológiákon 80-90% a visszaesés. 3 pszichiátert végeztem ki (gyógyszerek), és 2 pszichológust, akik közül az egyiknek fogalma sem volt, mi ez az egész, a másikba, sajnos, belezúgtam, de kapcsolatban élt.
A Merényiben is voltam több mint 3 hónapot, az nem volt rossz, csak ott a beteganyag volt szar, már bocs, volt, aki kijárt a kisboltba piálni, volt, aki csak beültetésre várt, azzal 9 hónapig nem ihatsz, mert nagyon-nagyon rosszul leszel. Zacher G. is ezt javasolja, egyébként. Én ezt sokáig elleneztem, mert ne már egy külső akadály miatt ne akarjak inni, aztán mégis megcsináltattam végső kétségbeesésemben, de egy maszek dokinál horror áron, vlszleg hamasítványt varrt belém (megkaptam a dobozát, ukrán volt), mert egyik depressziós mélyrepülésemben azt gondoltam 3 hónap után, hogy akkor nosza, hadd dögöljek meg, és semmi...)

Voltam jógatanfolyamin, pránanadin, de semmi nem hatott. Jelenleg az NLP-ben bízok (kaptam egy tutinak mondott nevet:) és a pszichodrámának, csak eddig nem volt rá pénzem, most lesz. De én is vallom, hogy az okok föltárása és kezelése a legfontosabb és a szigorú szeszmentesség.

Én az AA-t jónak találtam, igaz sok csoportban jártam, amíg megtaláltam a nekem valókat. Nekem is jól esett a szeretet, a törődés, csak elszúrtam, mert nem fogtam föl, hogy a legnagyobb segítség a csoportban az az, hogy őszintén beszélhetsz a jelenlegi problémáidról is, bármi is az. Csak bennem túl nagy volt a megfelelni vágyás, hogy jó kislány legyek, és aztán azt hittem, meggyógyultam, már nem kell járnom. Vissza kéne mennem, de mint mondják, bármikor visszajöhetsz, csak egyre szűkebb az ajtó. Meg azon is berágtam, hogy megkerestem ott egy addiktológus társunkat, segítsen. Ő beszélgetett velem 15 percig, majd ajánlott egy bentlakásos terápiát (Félúton), majd elkért 10 rugót. Én nagyon berágtam, de nem mertem kiosztani, viszont annyira rágott, hogy ez is visszatartott. De sztem megyek még, mert ki lehet belőle a hasznosat szedni, és most lesz időm.

she_wolf 2016.10.04. 11:51:27

@Cesete:
Rendesen belecsaptál a lecsóba:(

Az Esperalhoz egy gondolat:
Nekem is felajánlották, mint lehetőséget. Alaposan utánanéztem, ami fellelhetó róla, mindent elolvastam. A férjemmel többször beszéltünk róla, és ő mindannyiszor ellenkezett velem.
Először érvekkel. Nagyon határozott akartam lenni, és azt mondtam, bármire hajlandó vagyok, nincs az a feketeseggű ördög, akivel ne kötnék alkut, csak ki ebből az állapotból, helyzetből.
Nagyon kétségbeesett voltam, és akkor a férjem 19-re lapot húzott: vagy jelentkezem és beültetik -ebben az esetben ő többé hallani sem akar rólam-, vagy újra és újra felépítkezünk a romjainkból.
Választottam, megadtam magam. A szervezetem is, részben. De itt vagyok:) Maradványokkal ugyan, de élek, és kösz, alapjáraton jól vagyok. Van életünk, életem. Biológiai, és szociális, társadalmi értelemben is.

Mint írtam: rendesen belecsaptál a lecsóba és kipróbáltál sok lehetőséget. Őszintén kívánom, hogy sikeres legyen az utad, és van benned potenciál ahhoz, hogy a tapasztalataidat továbbítsd azokhoz, akik még csak most kezedenek azon töprengeni, hogy mintha elkezdett volna kisiklani valami....
Kovácsolj előnyt a megszerzett keserű tapasztalatokból!:) Majd...ha már tiszta leszel:)

Wompala 2016.10.05. 14:36:05

Sziasztok!

A téma jó. A helyzet az, hogy érintett is vagyok a józanodásban 538 napja.
Szóval nem akarok bölcselkedni, sem sok tanácsot adni, csak ami nekem bevált, egy-két dolog:

AA gyűlések jók. Azért extrém kedves mindenki az újakkal, hogy tudatosítsák, hasonló és nincs orvosolhatatlan probléma. Rengeteget lehet tanulni egy-egy gyűlésen és azután beszélgetve.
Pl. próbálnék magamtól valamit csinálni és az már nem működött százaknál, akkor inkább leteszek róla, mert ki vagyok én, hogy nálam majd pont az működik, amibe mindenki belebukik. Ilyesmik.
A másik a program. A programot az idősebbek mutatják be. Nem tudom eleget hangsúlyozni a támogató (szponzor) fontosságát.
Jól akarom magam érezni anélkül, hogy innék? Akkor valamit változtatnom kell magamon. A változtatás nem könnyű, akár fájdalmas (lelki traumák, elvonási fizikai tűnetek, magam átverése és felismerése, stb.) lehet.
Azt tapasztaltam, hogy a magammal szembeni teljes (lehető legteljesebb) őszinteség segít felismerni azokat a pontokat, amiken változtathatok magamban. Egyfajta megbékélés magammal...nem azzal, hogy iszom, hanem azzal, hogy vannak hibáim. Változtathatok rajtuk odafigyeléssel. Ha van bátorságom és szándékom a változtatásra, akkor sikerül. Türelmes legyek magamhoz is, ha hibázom, próbálom másként.
Pl. eldönthetem, hogy egy helyzet milyen reakciót váltson ki belőlem. Nem azért vagyok ideges, mérges, stb (és akkor inni kell), mert valaki azzá tesz, idegesít, hanem mert úgy döntök, hogy úgy reagálok a dologra. A kisördög persze suttog a vállamon, hogy deee azért igyál, mert ez, vagy az történt. Vagy épp nem történt. De mindezeket csak a függőségem mondatja velem. Nem én akarom a cuccot, hanem a függőségem. És az bizony nagyon erős. A programmal valóban megnyugszol, elmúlik a kényszercselekvés, kényszergondolkodás.

A téma elejéről: Meggyőződésem, hogy nem kaphattam volna el fiatalkoromban a gyeplőt, hogy ne legyek alkesz. Elmosódik, hogy mikor iszogattam buli közben és mikor váltott át bulizgatás ivás közben dominanciává. Sokat kerestem pedig. Van így, aztán egy megfoghatatlan átmeneti időszak és egyszer csak már tudom hogy ekkor-meg ekkor már azért mentem, hogy igyak. De hogy pontosan mikortól, azt nem tudom.
Remélem nem mondtam se túl sokat, se túl keveset, és hasznosnak találjátok a kommentemet.
Sok józan huszonnégyet!

monett 2016.10.07. 12:03:51

Én nem vagyok alkoholista, viszont a szüleim azok voltak, a családomban több nagybácsi is az, és a nővérem szintén sajnos. Ezen már nem is tudok változtatni mert többségük nem él már, de most pont a blogodat olvasva vettem észre, hogy a fiam is az lett útközben valahol, és nem tudom mit tehetnék érte. Annyiszor néztem végig a leépülést, a halált és most a fiam is a lejtőre lépett. Már előrébb tart kicsit mint te, mert minden este kell innia, és nem elég a sör, kell a tömény is mellé. Ha nem lehet valami miatt, akkor iszonyú feszült, sovány majd el fújja a szél, állandó hasmenése van .A szociális élete leépült, vagy x-boxon játszik, vagy sorozatokat néz a neten. Régebben sok barátja volt és mindig ment valahová, mindig csinált valamit, de már nincsenek barátai, csak egy-két ivócimbora, munka után azonnal inni kell ha hazaér, és ha nincs itthon, azonnal indul a boltba. A sörös dobozok, üres üvegek egy részét rejtegeti, tehát nem tagadja hogy iszik, csak bagatellizálja, kevesebbnek próbálja láttatni a mennyiséget. A hétvége az alkohol jegyében telik, és reggeltől estig sörözik, de este felé már láthatóan töményet isiszik, 10-11 órára kiüti magát. Ő is 24 éves, nála is bulizásnak indult, de ahol most tart az már ijesztő, minden indok az ivásra. És én nem tudom mit tehetnék, beszélni nem hajlandó róla, magának sem ismeri be, hogy baj van. Hiába tudom mi történik, hiába néztem végig sokszor, mégis tehetetlen vagyok. Itt a kommentelők azt írják, a függő érti csak meg a másik függőt, hát én nem szeretek inni, és kb negyven évig nem is ittam szinte csak kényszerből, ha nem lehetett elkerülni, most egy pár éve már hétvégente egy egy pohárral megiszom, vagy vacsi után, ha épp úgy érezzük a férjemmel hogy jól esne. De hosszú évekig rettegtem nehogy alkoholista legyek, és még most is hetente végiggondolom, mennyit ittam nem e veszélyes a mennyiség. Függőségem volt, cigiztem 14 évig, de már 10 éve leszoktam, persze nyilván nem ugyanaz. Szóval tanácstalan vagyok, mert azt tapasztaltam életem során, hogy senki nem mentheti meg az alkoholistát saját magától, és az én szeretteim között nincs egy sikeres leszokás sem sajnos. Tehát rettegek érte és összefacsarodik a szívem, mert baj van. Nem tudom mit tegyek, de ha bárkinek van ötlete mit tehetnék, minden javaslatot szívesen fogadok.

she_wolf 2016.10.07. 14:17:10

@monett:
Ha nem hajlandó magának beismerni, akkor szembesíteni kell a problámával.
Én ezt úgy tenném meg, hogy a kiindulópont az örökös hasmenésre hivatkozás lenne.
Ha még nem történt meg, akkor rá kellene venni, hogy forduljon orvoshoz. Nem tudom, milyen a viszonyban vagytok a háziorvosotokkal, de ha megoldható, akkor először a dokival beszélnék a gyerekemről. Ha az orvos segítőkész, akkor be fogja utalni laborba, ill. hasi ultrahangra.
A lelet pedig árulkodni fog (májenzimek, máj UH képalkotó vizsgálata).
Erre remélhetőleg már lehet alapozni.
Sok sikert!

józanakaroklenni 2016.10.07. 14:22:33

Hát, az a helyzet, hogy én találkoztam már tagadásban lévő alkoholistával, őt aztán a saját temetése se zökkentené ki abból, hogy neki aztán semmi baja.
Én úgy gondolom, hogy azért, mert még nem fél eléggé.
Emiatt jó, amit @shewolf javasolt, talán ettől megijed végre eléggé ahhoz, hogy belássa.

monett 2016.10.07. 15:07:56

@she_wolf: Ááá orvoshoz hat lóval nem lehet elhúzni, semmilyen indokkal se, a haldoklás sem győzi meg, és tű parája is van! Régebben jó viszonyban voltunk, sokat beszélgettünk, de miután párszor próbáltam szóba hozni a piálást, most már kitér, és inkább valamilyen kifogást keresve visszavonul a szobájába. Ha mégis utána megyek, zaklatásnak veszi, vagy nem válaszol egy szót se ,vagy pedig majdnem hogy lehülyéz hogy túlaggódom.

she_wolf 2016.10.07. 15:21:53

@monett:
A legrosszabb az, amikor valaki tagadásban van:(
Tudom, én is voltam. Mindig megmagyaráztam, hogy mi miért van, és volt annyi gógyim, hogy amit elmondtam, levezettem, teljesen logikus volt.
Még az lehet talán célravezető, hogy a piálás megemlítése nélkül terelni valahogy dokihoz.
Igen, most konkrétan arra utalok hogyha kell, vezesd félre. Az lenne a lényeg, hogy eljusson szakemberhez.
Ocsmány húzás, de ez azon ritka esetek egyike, amikor a cél szentesíti az eszközt.
Mert sajnos gyakran előfordul, hogy az ember a nyilvánvaló tények ellenére is kitart a saját magyarázata mellett, és egy alkoholbeteg esetében ez könnyen végzetes lehet.
Esetleg más valakit bevonni egy ilyen "hadicselbe"?
Ha kell, köss alkut az ördöggel is akár!
Vagy imádkozz legalább egy influenzáért, hogy orvos lássa:D

monett 2016.10.07. 16:26:52

@she_wolf: nem voltam egyértelmű az előbb, szóval nem hajlandó orvoshoz menni soha, bármi legyen is a baja, se influenzával, se tüdőgyulladással, semmivel. Mióta nagykorú nem volt orvosnál, van egy öröklött vesebetegsége, amivel évente kéne vérvétel és vesegondozó, de nem hajlandó. Szóval nem járható út az orvoshoz menés, amíg nem eszméletlen és nem mentő viszi. Ez van, ezért is írtam hogy teljesen tanácstalan vagyok hogy mit tehetnék, mert a szembesítés elől kitér, illetve terel, vagy megmagyaráz. És már annyiszor hallottam másoktól ezeket a dumákat és annyira tudom a végét :(

she_wolf 2016.10.07. 16:40:26

@monett:
Ez így nagyon komoly és őszintén sajnálom, mert erre tényleg nincs semmi javaslatom:(
Pláne, hogy egyébként is krónikus beteg.
Nem is tudom, melyikőtöket sajnálom jobban...

monett 2016.10.07. 17:06:21

@she_wolf: mindenesetre köszönöm az együtt gondolkodást.