Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

Van-e hatékony válasz az alkoholizmusra Magyarországon? (spoiler: nincs)

Paradox dolog ez egyébként, hiszen az alkoholfogyasztásban európai, és világ szinten is jeleskedünk, már ami az „aztamindenitdesokatpiálnakezek” faktort illeti.

Mégis: szerintem nincs igazán jó, vagy hatékony válasz Magyarországon az alkoholizmusra.

Itt most azokat írom csak le, amikben nekem van tapasztalatom. Ha neked is van, megköszönöm, ha megosztod, hogy teljesebb legyen a kép.

1, Fiatalkorban elkapható lenne a dolog.

Itt vagyok pl én, aki 24 éves koromban beláttam, hogy gond van. Sajnos ez a ritka.

Az elmúlt 2 napban (amióta a blog létezik) rengetegen írtak nekem privátban e-mailt, és ezek közül rengeteg volt a két alábbi típusból:

• „Uhh basszus ugyanígy indult nekem is. De jó lett volna, ha még akkor észreveszem.”
• „Basszus, ugyanez van velem is, amiket leírtál. Akkor alkoholista vagyok?”

Sejtettem, hogy nem egyedi a storym, illetve azt is, hogy sok kortársam van ugyanebben a cipőben, de azért mégis meglepődtem.

És visszagondoltam: Tulajdonképpen soha senki nem szólt ránk, hogy azért óvatosan az alkohollal.

Az egyetemen gyakorlatilag szinte kötelező program: a gólyatáborban ivós feladatok voltak, az egyetem által szervezett egyetemi programok nagy része is az ivás köré szerveződött, meg hát lássuk be, ittunk mi magunktól is.  

Ilyenkor az ember még nem aggódik a következményeken: egy nagy buli az egész.

Nem tudom, miért van az, hogy engem magával rántott, más csoporttársamat meg nem, talán kell a szervezetben is 1 hajlamosság a függőségre.

De egy dolog biztos: Nem lett volna rossz, ha akkor valaki figyel ránk egy kicsit.

Mert én ugyan észrevettem magamon, hogy baj van, de a ti leveleitek, kommentárjaitok alapján nagyon sokan nem. Pedig a legtöbb alkoholista úgy kezdi, ahogy én: barátokkal iszogat, aztán ez a szar magával rántja.

Miért nem vág ilyenkor senki nyakon minket, hogy „ésszel csináld te bolond!”?

Még ha akkor ott, a „menővagyokhogyreggeltőlestigiszom” egyetemisták ki is röhögték volna azt, aki ilyesmivel próbálkozik (ó, nagy társaságban én is, ki akarja magát beégetni? ) hazaérve, a szobám magányában elgondolkodtam volna a dolgon.

2, Kihez fordulsz, amikor beüt a krach?

Egyébként jellemzőbb, hogy jó darabig senkihez, de nézzük a másik esetet. Felismered, hogy gáz van, oké, kérjünk segítséget.

a, Elmondod valakinek a környezetedből.

Nagyon kézenfekvő. Jól válogasd meg, ki legyen az a valaki, és 1-2 embernél több szerintem ne tudjon róla. Ha jól választottál, az a valaki tényleg segíteni fog, DE

Saját példámból tudom, hogy egy függőt csak egy másik függő tud igazán megérteni.

Fontos, hogy segítsen valaki a környezetből, de legyél rá felkészülve, hogy nem lesz könnyű.

b, Elmész egy AA gyűlésre.

Ajánlom, hogy menj el. Amikor az ember felismeri magában, hogy idáig jutott, az rohadt szar érzés.

Én is magányos voltam, utáltam magam. Minden negatív érzés hirtelen előjött bennem, azt pedig elfelejtettem, hogy miben vagyok jó, miért vagyok értékes.

Aztán elmentem egy AA gyűlésre. Tényleg, fontos, hogy megtapasztald azt az érzést, hogy amikor te egy utolsó szarnak tartod magad, akkor ott van még x másik ember, akik ugyanazon mennek át, mint te. És látod rajtuk, hogy tulajdonképpen nem is különböznek tőled olyan sokban. Akkor lehet mégsem vagy egy utolsó szar?

Viszont itt vége is. A következő sorokért lehet kiteszik a fotóm az AA irodájában, és darts-ozni fognak rajta, de leírom:

Az AA jó. Magányos vagy, és ott van egy támogató közösség, ez csodálatos érzés.

De szerintem nem feltétlenül egészséges, ha mindenben csak támogatnak, tutujgatnak, és az egészségesnél tovább erősítik benned az „ezegybetegség” tudatot.

Amikor másodszor voltam gyűlésen, már mertem egy kicsit beszélni magamról.

Közben ugye nem kommentálhatják a dolgokat, de a végén odajöttek hozzám néhányan. Baromi kedvesek voltak egyébként, de ez alkalommal is, meg a többiben is, amikor ott voltam, mindig arról szólt a fáma, hogy ez egy betegség. Nem tehetsz róla. Egyébként te egy überkirály, értékes ember vagy, minden nagyon fasza, amit csinálsz, de az alkohol meg egy alattomos dög.

Ez nagyon veszélyes dolog szerintem.

Nem akarok más nevében nyilatkozni, úgyhogy leírom a magam esetét:

Én nem gondolom magam vétlen áldozatnak, annak ellenére, hogy az alkoholizmus valóban egy betegség. Tettem érte, hogy ide jussak.

És sokkal többet tehetnék azért, hogy kikecmeregjek belőle.

Ezt a blogot pl hónapok óta tervezem, mert tényleg úgy gondolom, az írás, meg a közösség segít.

És mégis, csak most kezdtem el. Miért? Hát ez egy baromi jó kérdés.

Időm lett volna rá, kapacitásom lett volna rá. A blog.hu-s oldalt 5 percbe telt beélesíteni. Egy cikket átlagosan 20-30 percembe telik megírni. És mégis, hónapokig ment a „majd holnap”.

Konditermi bérletem van, merthogy a sport majd segít. Mégis, havi kétszer jó, ha lenézek edzeni. Hogy miért? Időm lenne rá. Tényleg segítene. És mégis, „majd holnap”.

Nem fogom senki nekem írt levelét idézni, mert nem lenne etikus, de már csak két nap blogolás után is látom, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy tehetnék többet magamért.

Nem tudok más helyett nyilatkozni, de szerintem nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy sok más alkoholistára is igaz ez.

És mégis, amikor elmentem AA gyűlésre, mindenki azt pumpálta belém megállás nélkül, hogy én amúgy mekkora király vagyok, és nem tehetek róla, mert ez egy betegség. Biztos, hogy egészséges az, ha széttárjuk a karunkat, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy "én beteg vagyok"?

c, Orvosi segítséget kérsz

Érdeklődtem, de végül nem mentem el. Tulajdonképpen annyi lett volna a story, hogy mindenféle gyógyszereket tömtek volna belém. Király. Csöbörből vödörbe.

d, Pszichológus

Úgy gondoltam, talán a lelkieket kéne kezelni, és elmentem egy pszichológushoz.

Azt kell mondjam, olyan szinten fogalma sem volt róla, hogy milyen az alkoholizmus, hogy félelmetes. Idézek egy mondatot:

„Amíg jársz hozzám, próbáld meg azt, hogy folyamatosan kevesebbet iszol”.

Aki kicsit is ismeri az alkoholizmust, az tudja, hogy ez mekkora nettó hülyeség.

Ezért mondom mindig, hogy egy függőt csak egy függő érthet meg igazán.

e, Több hónapos, befekvős terápiák

Egy nagyon kétségbeesett pillanatomban elkezdtem ilyet is keresni.

Utólag azt mondom, jó, hogy nem találtam megfelelőt, mert túlzás lenne az én esetemben.

A legtöbb ilyet nem tudja átlag ember megfizetni.

Felhívtam egyet, amit mégis:

Azzal kezdték, hogy az első asszem 2, vagy 3 hónapban SEMMI kapcsolatot nem tarthatsz a külvilággal. Mintha valami kicseszett bűnöző lennék.

Csoportterápiák, AA gyűlések.

Inkább passzoltam.

3, És akkor végül mit csinálsz?

Valószínűleg AA gyűlésekre jársz, mert még így is ez a leghatékonyabb.

Mégis, nem látom a kidolgozott utat a között, hogy felismertem a gondot, meg a között, hogy narancslével koccintok arra, hogy egy éve nem ittam alkoholt.