Amikor már nem a társaságért jársz bulizni...
2016. szeptember 30. írta: józanakaroklenni

Amikor már nem a társaságért jársz bulizni...

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

Ott kezdődik a baj, amikor már nem társaságért jársz bulizni …

 A legtöbb alkoholista karrier fiatalkorban kezdődik. Az enyém is, konkrétan az egyetemen. Óra utáni sörözések, esti bulizások? Imádtam. university-party-ftr.jpg

És az elején tényleg magát az eseményt imádtam, nagyon jó arcok voltak az egyetemi barátaim.

Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy míg korábban órákig elücsörögtünk akár 1-2 sör mellett is, és a beszélgetés, meg az ökörködés volt a lényeg, ez már nekem nem volt elég.

A többieknél jóval gyorsabban megittam az előttem lévő italt, és kínszenvedés volt kivárni, amíg kikérjük a következő kört.

Egy idő után nem is vártam ki: kikértem a magamét.

Az igazi kínlódás akkor jött, amikor a barátaim teljesen jól el lettek volna azzal, hogy legurítanak teszem azt 3 sört az este folyamán: nekem ez már nem volt elég.

Mire ők megitták a 3 sört, én addigra már jó néhány sörnél, és bornál jártam.

A legcikibb az volt, amikor beültünk valahova kávézni, és én nem bírtam soha megállni, hogy ne sört igyak, vagy egy pohár bort, míg a többiek vígan elvoltak a kis kávéjukkal.

Kínos volt persze, ők is nyilván észrevették, de nem tudtam megállni.

A sokadik ilyen alkalom után azon kaptam magam, hogy már nem azért szervezem az esti programot, hogy ökörködjünk, hanem, hogy legyen valami kifogásom az ivásra.

Itt kezdődött. Amit most elmeséltem, az nem csak én storym. Úgy értem persze velem történt, de sok más mindenkivel is. Talán annyival jobban állok, hogy én még akkor ott felismertem, hogy gond van.

Mondhatod, hogy „marha jó, hogy felismerted, de mire mész vele, ha most is iszol?”.

Lehet, hogy igazad van, de az viszont tény és való, hogy csak azon az alkoholistán lehet segíteni, aki belátja, hogy gondja van.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr6611753919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Caribeanguy 2016.09.30. 21:17:21

Megdöbbentő, milyen súlyos probléma magyarországon az alkoholizmus. Én érzem magam különcnek, hogy nincs semmi függőségem, talán velem van a baj és én vagyok a mentális beteg és azok a normálisak, akikben könnyen kialakul a függőség. Ezt minden gúny és cinizmus nélkül mondom. 30 év körüli vagyok, nyáron a buliszezonban nagyjából hetente iszom társaságban, sosem a lerészegedésig csak kis szédülés és jókedv. De ha jönnek a hidegebb évszakok és mindenki nehezebben mozdul ki előfordul, hogy 2 hónapon át eszembe sem jut alkoholt fogyasztani. Sőt magamtól otthon sosem kívánok meg egy pohár sört, vagy bort, pedig egyébként kedvelem az ízüket és értékelem is őket. Kizárólag társaságban fogyasztok alkoholt, magamtól sosem gondolnék rá, hogy innom kéne. Én azt hinném ez a normális, de nagyon nem.

józanakaroklenni 2016.09.30. 21:18:54

@Caribeanguy: Ez nagyon érdekes dolog egyébként, mert nyilván az én alkoholkarrierem is ártatlan bulikkal indult, és mégis teljesen máshol kötöttem ki, mint te, vagy a barátaim nagy része. Nem tudom a választ erre egyébként, szerintem csak egyszerűen van, akinek a szervezete érzékenyebb arra, hogy függővé váljon dolgok iránt. (de ezt persze csak tippelem)

Caribeanguy 2016.09.30. 21:59:43

@józanakaroklenni: Azt hiszem rátapintottál a lényegre, jobban átgondoltam és igazad van. Általában a 5dl bor környékén kezdem azt érezni, hogy a szervezetem ezt nem kívánja és undort érzek az alkohol ize iránt. A sörnél ez olyan 1.5l környékén kezdődik. A rövidekből meg már egy csepptől is borsódzik a hátam. Pedig nem részegedek le gyorsan, még kölyök koromból úgy emlékszem, akkor még volt hogy rendesen felöntöttünk és sosem én voltam a társaságban, aki kifeküdt, pedig akkor is ittam amikor már igen rosszúl esett, sosem hánytam és másnapos sem voltam. Manapság sem szoktam semmit érezni másnap de nem is iszok már annyit, mint egyetem alatt. Viszont, ahogy elöbb is mondtam a sör és a bor és egyéb édes valamik ízét kimondottan szeretem. De van valami a szervezetemben, ami bizonyos mennyiség után undort kelt bennem és megvéd a komolyabb önpusztítástól. Valószínűleg másoknak nem ilyen érzékeny a szervezete és ez a védelmi mechanizmus már egyáltalán nem aktiválódik náluk. De a kultúrált társasági alkohol fogyasztás természetesen nekem is örömet jelent.

prolee 2016.10.01. 09:53:22

@Caribeanguy: Úgy gondolom, az egyre nagyobb mértéket öltő alkoholizmus oka a stressz és a megfelelés kényszer.
Környezet: Az internet korában sokkal több információ megy át az agyunkon, mint akkor, amikor a Biblia és a Kalendárium volt AZ olvasnivaló és a fonóban arról pletykáltak az asszonyok, hogy a Józsi elbújt-e a szalmakazalban a Marival. A rengeteg információ jelentős része tartalmilag is alkalmas arra, hogy felzaklasson (háború, baleset, szenvedés, erőszak, robbantás, lövöldözés, stb.).
Munka: alkalmazottként, utasításra, más érdekében, idegen személyekből álló csoportban együttműködve, otthontól távoli munkahelyen dolgozni régebben nem volt ám általános dolog, sok ember nem is alkalmas erre, mert pszichésen rendkívül megterhelő. Egészen más egy családi vállalkozásban, vagy családi gazdaságban öntevékenyen, bizalmi viszonyban, saját hasznunkra dolgozni. (A poster is munkahelyről és ügyfelezésről beszél...., bár bővebbet nem tudunk erről.)
Társadalmi elvárások: Ezek valós és vélt elvárások, egyenes út vezet a megfelelési kényszerhez. Diploma kell (én is diplomás vagyok), tanulni kell (sokszor marhaságokat), divatosan kell öltözni, mert ciki, ha nem így teszel, szőrteleníteni kell egy nőnek mindenhol, akkor is ha fáj, ha begyullad, ha sokba kerül. Sorolhatnám..... de terjedelmi okokból kihagyom.
Gazdaság: növekedni kell, mindig több profit kell, ezért a munkahelyen versenyezni kell, minél többet kell fogyasztani (a dolgok jelentős részére nincs szükség), rengeteg szolgáltatóval kerülsz jogviszonyba (víz, gáz, villany, telefon, tv, internet, bank, stb.), jönnek a csekkek, a problémák, jogviták, ez mind stresszforrás.
Család: Ez az a közösség, ami a legnagyobb biztonságot adja az embernek fizikai és lelki értelemben is. Na, ez tulajdonképpen megszűnt létezni a szó klasszikus értelmében. A kisgyerekes dolgozó nő élete egy vesszőfutás, a hajszolt családban felnövő gyerekek mentális zavarokkal, magatartási problémákkal küzdenek. (A poster is fiatal, aki talán nem is tudja, miben gyökerezik a problémája.)

Összefoglalva: csoda, hogy csak ennyi ember oldja alkohollal, droggal, cigarettával, nyugtatóval, túlzásba vitt sportolással a feszültségét. Aki pedig nem oldja, annak allergiája, vagy szervi baja lesz és csak simán "beteg" lesz.

she_wolf 2016.10.01. 21:22:53

@prolee:
Tökéletes összefoglalója a mai világnak, életnek. És egyben nagyon szomorú is, mert a pozitív visszacsatolások farvizén olyan spirálba kényszerít, ahonnan nagyon nehéz az egyénnek kikecmeregnie -ha nem egyenesen lehetetlen:("

tnsnames.ora 2016.10.07. 12:45:54

Nagyon jó írás. Abszolút igazad adok neked magam ellenében is..
Pár poszttal korábban én is csak annyit láttam, hogy a párkapcsolatnak vannak pozitív kontextusai, de valóban azt a párkapcsolatot ki is kell építeni működőképesre, ha az ember pár nélküli. Ez nagyságrendileg nehezebb alkohollal terhelten (pedig önmagában sem könnyű).
Ami tehát lényeges tanulság lehet, ami szépen lejön a posztból: nem mindegy, hogy az alkohol párkapcsolatban lévő embert talál meg, avagy egyedülállót (fentiekkel összhangban).

elemes 2016.10.20. 16:14:12

Teljesen logikus ez a "mit ne" felsorolás.

Két kérdésem van:
1. mit igen?
2. és ha magamnak kell mondanom, akkor se szabad?
süti beállítások módosítása