12+1 tévhit az alkoholistákról - egy alkoholistától.
2016. szeptember 30. írta: józanakaroklenni

12+1 tévhit az alkoholistákról - egy alkoholistától.

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

12+1 tévhit az alkoholistákról – egy alkoholistától.

1, Az alkoholisták általában 50+-os, reggeltől a kocsmában hesszelő, lelakott külsejű trógerek.

(és még a Google is ilyen bácsikat dob ki, ha beírod, hogy alkoholista.)

k2795.jpg

Nézd, én nem mondom, hogy nem létezik ez a típus, de ez csak a jéghegy csúcsa.

Én pl 24 éves vagyok, egyetemet végeztem, tanultnak, sőt okosnak is mondanám magam, és mégis – alkoholista vagyok.

A kép, ami az átlag magyar ember fejében él az alkoholizmusról, az a folyamat vége. Én vagyok nagyjából a folyamat negyede.

Sok alkoholistával ismerkedtem meg az utóbbi hónapokban, nagy részük teljesen normális, jól szituált, értelmes ember. És igen, ha meglátnál az utcán, rólam sem mondanád meg, hogy minden este magamra zárom az ajtót, lehúzom a redőnyöket, és beverek egy üveg bort. Ennek az egyetlen külső jele, hogy rettenetesen elhíztam, de ezen kívül mindig ápolt, kulturált, normális vagyok.

2, Az alkoholisták általában férfiak

Mondják azt is, hogy a nők nem pukiznak, de ha ez így van, lássuk be, zárt ajtók mögött mind átavanzsálódunk férfiakká.

Nincsen kimutatásom a témában, de szerintem is több a férfi alkoholista, és talán, az ő létezésük látványosabb is. Egy férfi bemehet akár egyedül is 1 kocsmába pl meginni egy sört, én nőként egyelőre valószínűleg hamarabb ugornék ki az erkélyen, annyira megalázónak érezném.

3, Az alkoholisták akaratgyenge szarok

Ez mondjuk személyes véleményem, és önkritikám szerint sok esetben igaz, de azért ennél összetettebb a dolog. Az tény, hogy ahogy egyre többet iszom, egyre nehezebben tudom magam rávenni bármire, ellátni a feladataim, stb. Az is tény, hogy sokkal többet tudnék tenni saját magamért, mint most. Viszont tény az is, hogy az alkoholizmus egy betegség.

Ettől függetlenül én, alkoholistaként vallom azt, hogy nem kell minket simogatni ezzel a betegség dologgal, mert az akaratgyenge szar állítás is megállja a helyét bizonyos esetekben, bizonyos embereknél.

4, Az alkoholisták minden nap isznak

Egy kezdő alkoholista egészen biztosan nem, de én sem. Amikor 3 éve elkezdődött ez a „muri”, volt olyan, hogy két hetek is kimaradtak. Ma már persze nem bírom ki két hétig, de néhány nap időnként kimarad. Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül van ennek köze az eltelt időhöz. 

5, Az alkoholisták nem akarnak leszokni

Szerintem konkrétan nincs olyan alkoholista, akire ez igaz. Még azokra sem, akiket az első pontban említettem. Mind le akarunk szokni, ez határozza meg az életünket, akár sikerül, akár nem. (Sőt, főleg akkor, ha nem sikerül.)

6, Aki csak pár pohárral iszik, az nem alkoholista

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára igazán részeg, de az biztos, hogy valami buliban volt, nem pedig titkolt kettős életem egyik sötét estéjén.

Ezeken az estéken általában egy üveg bort iszom meg, ettől nem rúgok be. Nem mondom, hogy nincs egy kis szédülés, ellazulás, meg, hogy nem nehezebb gépelni, de kimondottan nem mondanám ezt részegségnek.

Spicces. Ez a jó szó.

7, Az alkoholisták reggel felkelnek, és beburkolnak pár felest

20110622123254_feles.jpg

Szerintem ez csak idős korban jellemző, illetve azoknál, akik a folyamat legvégén vannak (akik már teljesen elhagyták magukat.)

Én is dolgozom, de igaz ez az alkoholisták nagy részére. Őszintén szólva, nem jutott még eszembe, hogy reggel igyak. Ilyenkor inkább az jár a fejemben, hogy lenyelem az egész üveg szájvizet, de még kb a hajamra is borítok, hogy ne lehessen érezni rajtam a piaszagot.

8, Kigyógyultam az alkoholizmusból.

Dehogy gyógyultál. Ezt barátom, megnyerted egész életedre. Én is. Sosem fogsz tudni normálisan, kulturáltan alkoholt fogyasztani, mint régen. És a kísértés mindig ott lesz. Nincs gyógyult, csak tünetmentes alkoholista.

9, Az alkoholistákról süt a dolog

Ez az esetek nagy részében nem igaz. (Itt most persze nem azokra gondolok, akik már a dolog végső stádiumában vannak, róluk süt, persze. )

Ez persze nem mindig jó dolog: nagyon sokan vannak, akik még önmaguknak sem vallják be, hogy gondjuk van az itallal. Az én ismerőseim sem tudják, és szerintem kevés az az alkoholista, aki dicsekedne a dologgal. A legtöbbünk egész jól fent tudja tartani a normálisság látszatát.

10, „Igyál, de ne ennyit”

Azt hiszem ez az a mondat, amit már majdnem minden alkoholista hallott. Anonim Alkoholisták gyűlésen szokták azt mondani, hogy csak az első poharat ne idd meg. És ez nagyon igaz!

Sem én, sem más alkoholista nem tud kevesebbet inni. Vagy iszom, vagy nem iszom. Ha viszont iszom, nem állok meg egy pohárnál, egész egyszerűen azért, mert nem tudok.

11, Le lehet szokni az alkoholról, ha a fejedben/lelkedben rendet teszel

Ez is csak félig igaz. Általában az alkoholisták nagy része valamilyen lelki gond miatt kezd el inni. Bár szerintem ez sem igaz mindenkire, én személy szerint nem hiszem, hogy azért kezdtem el. Azóta persze csőstül vannak gondjaim, de ez a piálásból adódott, nem pedig a kiváltó oka volt. Mindegy is.

A lelki gebasz megoldása biztos, hogy sokat segít a leszokásban, de egy idő után kevés lesz. Kialakul egy függőség. Ha már magával húzott ez a szar, szerintem kezelni kell a betegséget (függőséget) is, nem csak a lelkieket.

12, „Azt mondta leteszi a poharat, nem lesz semmi gond.”

Nem akarlak elszomorítani, de elég sanszos,hogy ez nem lesz így.

És nem azért, mert át akart vágni a palánkon. Ó, hidd el nekem, ő nagyon is elhiszi, hogy most már aztán tényleg nagyon de nagyon igazán demostmártényleg nem fog többet inni. Hányszor mondtam én is ezt! Jézus. De ez kevés.

Kell egy mélypont. Szét kell tépned magad annyira, be kell égetned magad annyira, tönkre kell magad tenned annyira, hogy végre fejbe vágd magad, és azt mond, hogy elég.

Alattomos egy dög egyébként az alkohol, mert végül mindenkit mélypontba fog taszítani, aki eljut odáig.

Magamból indulva ki, én is egyre több hülyeséget csinálok ittasan, és egyre kevesebbre emlékszem belőle, míg az elején sosem volt ilyen gond. 

+1 – Most akkor titeket sajnálni kell

Engem mondjuk tökéletesen hidegen hagy, hogy sajnálsz, vagy utálsz, de azt hiszem egyik sem jó megoldás.

Én hidegrázást kapok attól is, hogy „mivel ez egy betegség,szegényke nem tehet róla”, meg attól is, hogy mocskos büdös utolsó semmirekellő alkoholista, ennyit is ér az egész ember.

Az tény, hogy ez egy betegség, de – és ha alkoholistaként olvasod ezt a cikket, tedd a szívedre a kezed – Ugye egyet értesz velem abban, hogy a mostaninál sokkal többet tudnál tenni azért,hogy józan legyél? Nem hibáztatlak, nem vádollak, hiszen ez rám ugyanúgy igaz. Csak be kell látni. Szerintem nem kell minket túlságosan tutujgatni, sokunk tett bőven azért, hogy ide jusson. (Akinek nem inge, meg a tisztelet, meg a kivételek.)

Viszont a másik oldalt sem szeretem: nem vagyok sem mocskos, sem büdös, sem szart sem érő ember. Nem vagyok gonosz. Nem vagyok gerinctelen. Nem vagyok leprás.

Szerintem egyébként nem kell hozzánk sehogy sem viszonyulni. Ha derogál, maximum át kell menni az út másik oldalára.

A bejegyzés trackback címe:

https://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr7711753975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

she_wolf 2016.09.30. 23:27:37

@forter:
Köszi a linket! Őszintén sajnálom, hogy ilyennel kell megbirkóznotok:(
Természetesen magamat is "megjelöltem, úgy gondolom, én "deltás" voltam.
És igen, még mindig alkoholbetegnek gondolom magam, ezért nem merek inni. Már eljutottunk oda, hogy van itthon pia, már merek reszkírozni, de a félelem még mindig nagyobb bennem, mint a ritkán beköszönő sóvárgás.

Jennie 2016.09.30. 23:29:35

Anyám is alkoholista, a két bátyja is az volt de ők már meghaltak rákban, anyám még él.
Ő sikeresen leépítette magát és a viszonyunkat szinte teljesen. Amíg egy daganat által meg nem csapta a halál szele addig soha nem volt hosszabb tiszta időszaka. Azóta úgy tűnik bírja alkohol nélkül.
De mivel én úgy nőttem fel mellette, hogy soha nem láttam hosszabb időszakot, amikor bírta volna, ezért nehezen tudom elhinni, hogy ez az állapot tartós lesz, de kívánom, hogy ne legyen igazam.
Én fiatal koromban megfogadtam, hogy soha nem fogok inni, cigizni és drogozni se. Sajnos az édességeket nem vettem be a fogadalmamba...
Cigit és drogot azóta se próbáltam soha viszont néha engedtem a "nyomásnak" társaságban így megittam életemben valamivel több, mint 3 korsó sört és kb. 3 pohár pezsgőt. Utólag viszont szörnyen gyengének érzem magam ezek miatt is, tudnom kellett volna nemet mondani.
Tudom magamról, hogy könnyen függővé tudok válni ezért annyira távol tartom magam a keményebb dolgoktól, amennyire csak tudom mert abban biztos vagyok, hogyha elindulok ezen a lejtön, akkor nekem végem, onnan már nem lesz visszaút.

Égő_Víz 2016.09.30. 23:29:37

@she_wolf: Hú,én nem mernék úgy beülni. Nem tudom,mi számít tapasztalatnak, kb. 100.000 km-nél járok, de mindig bennem van, hogy "egyik lábbal a koporsóban,másikkal a sitten", ha volán mögé ülsz. Én piásan inkább telefonálok,de az se sokkal jobb,mivel a hangomon általában nem hallatszik.

vivike22 2016.09.30. 23:58:34

@józanakaroklenni: Nem fogom tudni megfejteni, ahogy olvasom, a checklist sem egyertelmu :) Amire csak ra akartam vilagitani, hogy az agyban van egy kapcsolo, es kesz, nincs tovabb alkoholizmus. Es lehet ez sem mukodik mindenkinel. Baromi osszetett a tema, es kulso szemlelokent teljesen mas ezt megelni.

she_wolf 2016.10.01. 00:05:01

@Égő_Víz:
Az alkohol veszélyes üzem. Az autóvezetés szintén. Részegen vezetni kb. = a halállal. Vagy a tiéddel, vagy máséval.
Paradox módon az alkoholbeteg akkor józan, ha iszik. Akkor billen benne helyre minden. Csak tudni kell, hogy mikor mennyi az, amennyi kell a józansághoz. Mert ha többet visz be, mint amennyi feltétlenül kell, akkor már megint részeg, és tompul, lassul.

Attól most tekintsünk el, hogy egy párhuzam esetén mi mutatható ki egy egészséges és alkoholmentes alany, és egy józanra ivott alkoholbeteg teljesítménye között. Mert különbség kétségkívül van.
És ezért akkora élmény nekem tisztán vezetni. Én nem tudom mennyit vezettem már '91 óta, de nem keveset. Amikor nagyon megborultam, magam adtam oda a jogsimat a férjemnek, és kértem, hogy amíg "vissza nem térek", addig eszébe se jusson visszaadni semmilyen könyörgésre, fenyegetőzésre, bármire. Kegyetlenül szar évek voltak, de a jogsi nélküli létezés tudata eltörpült a tudat mellett, hogy belőlem talán a büdös életben nem lesz többé ember.

Hatalmas köszönettel tartozom a kezelőorvosaimnak, a családomnak, a barátainknak, és elsősorban a férjemnek mindazért, ahol most, jelen pillanatban tartok!

user_man 2016.10.01. 06:49:03

A családomban volt szenvedélybeteg, de soha nem ismerte el hogy az lenne...
Nekem az egész "történetben" az tetszik, hogy le irtad, hogy tudod hogy ez igy nem jó, keresed a kiutat.
Ennek az első lépése az hogy elismerted, felismerted hogy függő vagy..
Én is "szenvedély"beteg vagyok ,de máshogy.
Anno volt egy nagyon nehéz szakitásom, nem is szakitás, inkább élet "szétszervezett" minket.
Akkor üres, értelmetlen lett minden, először hetekig, aztán kis szünet után hónapokig nem voltam józan.
De nem volt jobb spiccesen se, munkahelyemen is gyűltek a problémák.
Én azért úgy rendesen belemásztam a buliba, pár hónap után eljutottam odáig hogy 1 liter töménytől még csak "közepesen" voltam ittas, és az is előfordult hogy igy vezettem. (erre nem vagyok büszke)
Döntenem kellett. Döntenem kellett hogy élni akarok, vagy jobban belehúzok és pár év alatt lezárjuk a storyt .
Dönteni egyszerű volt, de betartani jóval nehezebb.
Élni akartam , de kellett az alkohol helyett valami ami "kiüti" az agyam hogy ne rágjam magam nostopp . Előszór jött a zene (nem a zene nevű dizájner drog, akkoriban még nem is volt , jazz) , füles állandóan fülemben és következő 2 évet igy éltem túl....
Nem disco zenét hallgattam hanem improvizációs zenét, jazz és hasonlók.
Zenén kívül volt még valami ami segített, és azóta életem részévé vált, úgymond függő lettem.
Meditáció , és egy kis jóga..
Előszór csak a "függőség" mibenléte érdekelt, mert becsapja magát az ember. Mert emiatt , adott helyzetben irreális döntéseket is képes hozni.
Aztán sokkal messzebb jutottam.
Erre nincs recept, nincs "tuti" vallás, módszer , ki így találja meg önmagát , ki úgy . Az irány a lényeg.
Egy a fontos, az utat végig kell járni, ennek első lépése lehet az hogy felismerted függőséged.
Én nem lettem vallásos, nem vagyok pl, ufó hívő. Én magamban hiszek .
Nem lettem antialkoholista, társaságban megkínálnak, elfogadom , de kb 15 éve nem rúgtam be, nincs szükségem italra napi szinten. Van úgy hogy 2-3 hónap, fél év is eltelik mire megiszok egy sört, mert megkínálnak, és pl, 40 fokban jól esik 1 hideg sör.
Jógát csak nagyon amatőr szinten csinálom, inkább csak a nyugalmi állapot eléréséhez segít.
Meditáció .... az más történet, nekem először nagyon kontrasztos tükörképet mutatott életemről,
aztán onnan már nem volt visszaút..
Hogy mit változtatott meg bennem a meditáció? Erre találtam egy nem teljes, de találó idézetet.
" Ne félj a vihartól, inkább tanulj meg táncolni az esőben"
Nincs szükségem semmi "kábitó" szerre, ital, drog, cigi..
Ha ki akarom ütni magam akkor zene, Jazz és Blues
.

.

Spiritmonger 2016.10.01. 06:49:22

Kedves józanakaroklenni!

Pár észrevétel. Ha nem iszol, akkor nem vagy alkesz. Csinálj magadnak jobb programot az alkoholizmusnál. Például szexelj sokat. Nálad a punci, nálad a hatalom, és hidd el, dugni jobb, mint piálni.
Én a cigit tettem le, napi két doboz volt az adagom, de több, mint 10 éve egy szálat sem szívtam, egyszerűen nem érdekel. Volt motivációm, az akkori párom - nem vagyunk már együtt régóta - és ez elég volt, egyik pillanatról a másikra abbahagytam. Egy időben kemény ivó is voltam, több ment le, mint napi 1 üveg bor, ezzel is le tudtam állni, most ha nem akarok inni, akkor nem iszom, ha meg igen, akkor igen, akár keveset, akár sokat. Nem vagyok szuperember, de az ilyen jellegű függőségek leküzdéséhez nem is kell annak lenni. Motivált legyél, ez a fontos, és egyszerre állj le azzal, amivel le akarsz állni, nem pedig kis lépésekben.
Sok sikert hozzá!

Fülig José 2016.10.01. 06:49:44

@she_wolf: a jó kivánságokat tisztelettel köszönöm! sajnos azonban úgy tűnik, elhúzom még egy ideig... sajnálom( télleg!), hogy Te lecsúsztál a gödörbe, de ez nem mindenkinél következik be szükségszerűen. szerintem. de ez az én véleményem. ... a poszteinából sose lesz igazi alkesz, mert már ily fiatalon retteg a lehetséges következményektől. hol érdekelt ez engem az ő korában!

she_wolf 2016.10.01. 06:49:54

@Jennie:
"Tudom magamról, hogy könnyen függővé tudok válni ezért annyira távol tartom magam a keményebb dolgoktól, amennyire csak tudom mert abban biztos vagyok, hogyha elindulok ezen a lejtön, akkor nekem végem, onnan már nem lesz visszaút."

Bölcsen látod. Ez az, amiért -bár kíváncsi lettem volna rá- soha meg se próbáltam semmilyen kábítószert. Még gyógyszer-pia kombót sem! Lehetőségem lett volna rá, de ha éltem volna vele, ma valószínűleg nem írnék itt:(

she_wolf 2016.10.01. 06:50:00

@vivike22:
Nálam a kapcsolót a vér és a halál közti kétségtelen összefüggés jelentette.
És a tudat, hogy az alkohol okozta. Az alkohol a saját döntésem volt, tehát ha feldobom a pacskert, az magam miatt van, én okoztam magamnak. Könnyebb volt engedni az öröklött hajlam erőszakosságának, mint harcolni ellene. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ember vagyok, s mint olyan: gyarló.
Úgyhogy akár úgy is tekinthetem, hogy mivel azt a kapcsolót én nyomtam meg, egy lassú öngyilkosságba kényszerítettem magam.
De én szeretek élni annyira, hogy ne akarjam megöngyilkolni magam:D
A döntés pedig ugyanúgy az én kezemben volt/van. Döntöttem, szabad akaratomból. Amíg azt el nem veszítjük, addig nincs nagy baj.
Én nagyon drukkolok a poszternek, hogy kikeveredjen ebből a cseppet sem vidám élethelyzetből!

Kelly és a szexi dög 2016.10.01. 09:23:17

@józanakaroklenni: rossz a példád - én azt mondom: ha elfáradt a kezed, akkor tegyél bele kalapácsot :)

Mr. TrúLáv · http://trulav.blog.hu/ 2016.10.01. 09:23:31

Az nem alkoholizmus, hogy ha mindennap megiszol egy üveg bort. Én hajnali 5-kor keltem és megittam egy fél üveg bort, mégsem vagyok alkoholista. De tény, hogy nem vetem meg. És sok ilyen ember volt akik egész életükben ittak és mégis normálisak tudtak maradni. Churchill pl. kiváló államférfi volt és azért megitta a magáét.

eMJe 2016.10.01. 09:23:46

Egyébként amivel eredetileg akartam kezdeni a hozzászólást, elmarat :D Szóval engem az viszont rohadtul zavar, hogy míg az alkoholistákat leszázalékolják (nem tudom, most hány százalék, amikor a teljes "nyugdíjat" megkapják), addig azok a betegek, akik önhibájukon kívül sérültek, általában nem. Hiányzik 2 lába 2 keze? Diszpécsernek még elmehet, kb mondjuk 40%-ot. Vicc...
Amúgy én csocsófüggő is voltam, minden nap órákat játszottam egy kocsmában (akkor inkább csak a kóla ment mellé meg a cigi minden meccs kezdetekor, fogyott is rendesen). Aztán, amikor eldöntöttem, hogy ez már sok, hát produkáltam tüneteket :D

prolee 2016.10.01. 09:23:58

Nem tudom, sikerült-e kifejtenem a lényeget: tehát szerintem az un. akaraterőre történő hivatkozás marhaság, a függőség leküzdésének TECHNIKÁJA IS van, ez is a siker kulcsa.
Hiába "akarsz " Bach-ot játszani, ha nem "tudsz" zongorázni

prolee 2016.10.01. 09:24:38

54 éves exdohányos, exalkoholista, elvált, kétgyerekes, harmonikus párkapcsolatban élő. munkámban maximalista jogász vagyok.
Alkoholizmusom és láncdohányzásom korszaka - ami 22 évig tartott - a férjemmel való megismerkedéssel kezdődik és az életemből való eltűnésével záródik. Ez 22 év párkapcsolati pokol volt, a gyerek előtt esti kocsmázással, a gyerek után otthoni estig ivással és a másnaposság gyötrelmeivel.
Nem akarom osztani az észt, csak a saját tapasztalataimat, meglátásaimat írom le szíves felhasználás végett.

Az alkoholizmust megoldatlan probléma okozza. (Más kérdés, hogy a probléma sok esetben észrevétlen marad, vagy nem tudja pontosan megfogalmazni az ember.) Tehát nagyon alaposan magadba kell nézned, végig kell gondolnod, hogy mi az, amit leginkább utálsz, mi az, ami zavar. Ez nem öt perc.
Nagyon alaposan meg kell nézni, hogy a SZERETTEID között nincs-e olyan személy, aki rád telepszik, energiavámpír. A baj sokszor nem az ellenségeink, hanem a szeretteink körében lappang.

A piálás (cigizés) egy rossz, szokás, vagy rossz beidegződés, egy rituálé. Pl. amikor minden nap este 6-kor hazajövök, kibontok egy üveg piát, amit a sarki boltban szoktam megvenni és amiikor elkezdem főzni a vacsorát, akkor a pultra teszem a hamutartót és rágyújtok. A szervezet hozzászokik a cselekvéssorhoz és az első mozdulatra beindul a leállíthatatlan lánc. Ebből ki kell billenteni a szervezetet..
Különböző időpontokban, különböző űtvonalakon kell hazamenni. Otthon egyszer azonnal zuhanyozol és készítesz egy teát, máskor kitakarítod a WC-t és leviszed a szemetet, megint máskor sütsz egy sütit, iszol egy boros teát és elmész moziba, így kétszer érsz haza este.
Ha kb. 40 napig felkevered és megbolygatod a "biztonságban piálok otthon" beidegződésedet, akkor vizsgáld meg, hogy sikeres volt-e a módszerem.

csodatévő dzsagodar 2016.10.01. 09:25:14

Barátom alkohol függő, de egyúttal hipochonder is. Ez egy érdekes kombó, mert láttam már úgy piálni, hogy egyik kezében pohár viszki, a másikban egy pohár kalcium sandoz, ugyanis allergiás kiütései voltak a viszkitől. Tiszta pillanatában vitaminokat szed, májvédő teát iszik, sőt gyúr, amikor rajta a hoppáré, akkor meg a saját piszkában fetreng valahol napokig. Lehet, hogy skizofrén is? Nem értek ehhez, de sajnos azt sem tudom, hogy én hogyan segíthetnék, egyáltalán tudnék-e valamit tenni. Sajnos nem nagyon lehet beszélni vele erről. A szokásos ígérgetések, meg "igazad van, abbahagyom"-al már tele a padlás. Véleménye szerint ő nem alkoholista, de egyébként is mindenki iszik, csak nem vallja be. Időnként reménykeltő 2-3 hónapig semmi, aztán 1 hétig azt sem tudom hol van. Családja is elég defektes ettől már.

Mr. Waszabi 2016.10.01. 09:25:20

Elnézve a rengeteg comingoutot, az jutott eszembe, hogy ezzel vajon megalakult az internetes-anonim-alkoholisták-öngyógyító-csoportja? Hiánypótló, jó ötlet volt megírnod!

she_wolf 2016.10.01. 09:25:49

@Fülig José:
Muszáj megkülönböztetni az alkoholbeteget a rendszeres, ám mértékkel ivótól
Ezt nem én találtam ki. Édesapám például olyan ember volt, aki ha azt mondta, hogy köszönöm, nem, elég volt, akkor nem létezett se Isten, se ember, aki beletöltött volna akár egy cseppet is!
Anyám viszont még akkor is ivott, amikor már több csorgott le rajta, mint belé.
Én sokat bírtam inni, és tényleg nem nagyon látszott rajtam, hogy mennyi van bennem. Ugyanakkor ismertem magam, és amit más még nem látott, azt én már tudtam. És akkor kezdtem el megijedni, amikor egyre gyakrabban "értem tetten" magam.
Akkor határoztam el először, hogy segítség, mert baj lesz! A segítség jött, én meg eljátszottam. Kétszer!
Harmadjára majdnem beledöglöttem, fentebb írtam.

A siker nagyban függ attól, hogy kik veszik körbe az embert, és hogy a beteg mennyire motivált leszokni, ill. mennyire motivált a megtartást illetően.
Ezt neki kell tudnia, neki kell ismernie önmagát. Én azt hittem, hogy jófej szalonivó lehet belőlem. Kiderült, hogy nem! Nálam csak a két véglet van, köztes megoldás nincs. És sokaknál nincs, őket nevezik visszaesőknek. Csak kérdés, meddig lehet visszaesegetni.
Az alkohol rendszeres ivása nyomot hagy a szervezetben. Minél hosszabb ideje, minél gyakrabban és minél nagyobb alkoholtartalmú cefrét iszol, annál gorombábbakat. Az orvostudománynak azért csak hiszel?:)
Az alkoholbeteg pedig a végén már az elvonási tunetek megfékezése okán iszik. Nem azért, mert ő vágyik rá, hanem azért, mert a szervezete követeli, mert ha nem kapja meg, akkor el nem hiszed, miket képes művelni. És az nem olyan, hogy okés, túl leszek rajta, aztán heppiség van.
Tudod-e, hogy az elvonás okozta katyvaszba bele lehet halni? Nem véletlenül altatnak, gyógyszereznek, nyugtatóznak a kórházban. És nem azért, hogy ne cseszegesse őket a beteg.
Félelmetes biokémia ez.

És azért lenne jó, ha a poszter valóban időben kapna megfeleő segítséget. Mert ha már ott tart, hogy kiküldi a netre a baját, akkor az más segélykérésnek fogható fel.
Nagyon fiatal még ahhoz, hogy leírja magát.

she_wolf 2016.10.01. 09:26:04

@user_man:
Teljesen igazad van, a zene volt (és ma is az) az egyik olyan dolog, ami átsegített a legszarabb állapotomon. Más nem is nagyon lehetett, egy ideig mozgásképtelenné váltam ugyanis:(
Erre írtam a poszternek fentebb, hogy keresni és találni kell egy olyan egészségre ártalmatlan dolgot, amivel le lehet cserélni a jelenlegi károsat.
Nálam mindig szól a zene:) A tucatcucc csak a konyhában, arra nem kell külön hesszelni, egyébként pedig amolyan "odafigyelős" muzsika (nálam mondjuk a jazz nemigazán, inkább az istrumentális előadók, és a szomfónikus metál...).
Fülesen, úton-útfélen, azzal alszom, azzal kelek, dolgozom.
A másik ami kitölti az életemet: a kutyázás. Őket ki akartam hagyni ebből az egészből, de nem tehetem, mert nekik is nagyon sokat köszönhetek.
Nagyon sok olyan dolog van, ami azon kívül hogy nem ártalmas, még jótékony is lehet!

eMJe 2016.10.01. 09:26:25

Én a cigiről úgy szoktam le, hogy letettem. Rohadt nehéz volt, de nem a nikotin miatt, az a kisebbik baj, azon könnyű túl lépni. A megszokások miatt. Kilépsz az ajtón, rágyújtasz, evés után rágyújtasz stb. A dohányosoknak szerintem nem kell bemutatni, mindenki ismeri a saját rituáléit.
Az alkohol hasonló. Te megszoktad, hogy esténként iszol. Nekem is volt ilyen időszakom, de szerencsére nem évek, nem is egy év, hogy egy hétből 6 napot elég rendesen ittam. Az okát is tudom, mármint inkább a kifogásét. Egyedül éltem, magányos voltam, a család távol. Hiába az internet, az nem olyan. Szóval unatkoztam. Aztán elkezdtem csökkenteni, bár okot elég könnyű találni :) Ami segített, hogy nagyon fogy a pénz. Ez sem volt könnyebb, mint cigiről leszokni, pontosan a rituálék miatt. Bár én már ezelőtt 15 évvel is úgy voltam, hogy ha ittam egy sört, akkor több kellett, csak akkor ez a bulikra volt jellemző.
Tanács? Kéretlen, de ezt tudom tanácsolni. Foglald el magad, ha a rituálékon túl vagy, akkor jó úton haladsz.

József Fekete 2016.10.01. 09:26:29

Az alkoholizmus nem attól függ, hogy mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe - Zaher Gábor

prolee 2016.10.01. 10:06:36

@eMJe: Nagyon egyetértek. Kilépsz az ajtón és rágyújtasz..... (én napi két dobozzal szívtam). De ha a kezedben van a szemét, amikor kilépsz az ajtón, akkor nem tudsz rágyújtani, tehát vigyél ki valamit az ajtón és törd meg a rituálét. (Az nem működik, hogy kilépek az ajtón, de "erős" vagyok és nem gyújtok rá.)
Mert akkor ott marad az érzés, hogy megvontam magamtól a finom, nyugtató cigit.

l.laszlo 2016.10.01. 10:06:45

Húúúú basszus, imádtam minden egyes szót. annyira őszinte, teljes mértékben tisztában van ennek történetével. Ilyen őszinte, intelligensen átgondolva minden szót, szarkazmussal, öniróniával.
Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni az állapotom, és még jó pár ezer-százezer kortársam ''problémáját'' Köszönöm :-)

prolee 2016.10.01. 10:06:57

@she_wolf: Ezzel vitatkoznék. Sőt, szerintem ügyelni kell arra, hogy ne alakuljon ki helyette valami más rossz szokás. Maga a rituálé maga a függés.
A port pl. elvileg nem káros és jó helyettesítő lenne, de ez sem igaz. Vannak, akik túlzásba viszik az edzést, ismerek olyat, aki cigiről elmebajig menő pulóverkötésre, vagy körömrágásra, vagy hajtekergetésre "váltott".

prolee 2016.10.01. 10:40:02

@she_wolf: Nem akarlak megbántani, de valahol az sem normális, hogy MINDIG szól a zene. (Ez a mondat valamiért lemaradt. Esetleg moderáció volt?)

Mr. TrúLáv · http://trulav.blog.hu/ 2016.10.01. 10:40:11

@József Fekete: Ja, pont Zacher Gábor mondja meg frankót...szeszkazán. :D

prolee 2016.10.01. 10:40:21

Azt még hozzá kell tennem, hogy én 22 évig voltam alkoholista, tehát egy 24 éves fiatal 3 évnyi piálással egyáltalán nem reménytelen eset.
Részemről azt hiányolom, de nagyon, hogy a függés OKAiNAK feltárása és a TECHNIKÁK megismertetése soha nem szerepel az ismeretterjesztő anyagokban, legalábbis nem kellő súllyal.
Én lényegében véletlenül jöttem rá arra, hogy számomra mi a megoldás. Pedig azért eléggé érdeklődő voltam a téma iránt.

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:42:34

@Jennie: Szia! Szerintem semmi gond nincs a társaságban történő ivással, amíg van kontroll. Ne aggódj ezen :)

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:46:05

@Fülig José: Igen, én úgy látom most, hogy a legtöbb alkoholista ugyanúgy kezdte el, mint én. Csak ők jóval később kezdtek el aggódni. Ez mondjuk nem kifejezetten jó dolog.

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:47:42

@prolee: Mondjuk ez sem jó példa, mert ha Bach-ot akarok játszani, akkor össze rakom az agyamban, hogy meg kell tanulnom zongorázni, és elmegyek egy zongoratanárhoz. Próbáld meg ezt rávetíteni az alkoholizmusra, és nagyjából szerintem érteni fogod, mit akarok mondani.

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:51:20

@csodatévő dzsagodar: Tényleg nem akarok én sem okoskodni, miután én is aktívan iszom, de tényleg azt látom/gondolom, hogy amíg ő nem jut el odáig, hogy basszus elegem van ebből, problémám van, azt akarom, hogy vége legyen, addig sokat nem lehet érte tenni.
Mondjuk a leírásod alapján neki azért más gondja is van, itt más fajta segítségre lenne szükség szerintem már.

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:55:31

@l.laszlo: Köszönöm. Ezért mondom minden második kommentben, a függőket csak a függők fogják igazán megérteni :)

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:56:19

@prolee: Igen, szerintem ez csak tűzoltás.

józanakaroklenni 2016.10.01. 10:56:52

@prolee: Nem moderáltam ki semmit, amit írtál, legalábbis direkt biztos nem.

Peetee 2016.10.01. 10:58:29

A feleségem iszik, és nem tudok ellene semmit tenni. Azonnal és menthetetlenül ellenséggé válok, amint a legkisebb szinten is közéjük állok. Ha például elmegyek érte a munkaideje végén a munkahelyére, és onnan nem közvetlenül haza megyünk (ahol inni szokott és azonnal inni tud), akkor vége a világnak. Egy kis-bevásárlás, egy vacsora, egy séta a kutyánkkal sem fér bele. Haza menni, és inni. A munkáját ellátja, az anyukáját rendszeresen látogatja, kifelé ő a mintafeleség, de amint becsukódik mögötte a lakásajtó, garantáltan 60másodpercen belül nyílik a palack. Tényleg nincs 1perc sem: cipőben, kabátban kell az első korty, utána megnyugszik. Semmit nem csinálunk, sehova nem megyünk, nem tudom kirobbantani, társaságba sem jár már szívesen, mert párszor feltűnt és pedzegették, hogy megivott X mennyiséget és semmi baja. Ha viszont túlcsordul, akkor erős lesz, többször sikerült tönkretennie a Stafford-i feleség szerű "álomképét" amikor gusztustalanra itta magát, szkanderezni és verekedni akart , csitíthatatlanul hangossá vált, artikulálatlan beszédével botránkoztatta meg a mulatság résztvevőit...a barátait, ismerőseit. Ilyenkor rendre mindig én vagyok a fő-gonosz, el kell takarodnom az életéből, én nem mondjam meg neki...stb. Másnap aztán teljes csend, mintha misem történt volna, de duzzog. Általában estefelé valami kacifántosan megfogalmazott vagy éppencsak hallható bocsánatkérés félét elejt, vagy csak simán megköszöni, hogy hazahoztam (együtt élünk 12éve b@szod, mégis mit csináltam volna), és ennyi. A jövő héten már nem is emlékszik rá, évek múltán pedig úgy emlékszik, hogy volt 1-2eset...összesen. Pedig évente van 4-5, összesen már ki tudja hány tucat...

Mr. TrúLáv · http://trulav.blog.hu/ 2016.10.01. 10:58:42

Igazából ez az alkoholizmus nem annak a kérdése, hogy mennyit iszol, hanem az, hogy az az állapot amiben vagy(illetve kerülsz) az ront vagy javít az életeden. Addig ameddig el tudod látni a felatod, a helyén kezeled az esti fröccsözgetést, addig nem baj. A baj akkor van, ha elfordulsz a barátaidtól, családodtól, goromba leszel, stb. Nehéz világban élünk, mindenki nyúl valamihez ami oldja a feszültséget. Legyen az fű, alkohol, vallásfanatizmus, extrém szex, sorozatfüggés, kapcsolatfüggés...stb. Nem az alkohol az ami a rossz, hanem az életünk. Mediterrán országokban teljesen elfogadott, hogy az emberek becsicsentenek esténként. De vissza az alkoholizmushoz, akkor van igazán baj, ha sokszor ébredsz úgy fel/józanodsz ki valahol (otthon, idegenek ágyában, rendőrségen), hogy nem tudod tartani a mértéket. Akkor van baj. Ha lecsúszik egy üveg rosé este, az nem feltétlenül probléma, ha nem okoz másnapot. És természetes, hogy vágysz rá, mert kicsit kikapcsolja az agyad, ellazít. De ilyen a sport is. Menj ki futni napi 2-3 kilométert, lassan, kocogóba, az is okoz euforiát, főleg ha a saját határaidat feszegeted. Akkor az saját tested által termelt kábszereket szabadítod fel. Nézd meg az adrenalinfüggőket, bázisugrók, ejtőernyősők. Ezek mind a kábulást keresik. Ameddig tudod tartani a kontrollt nem vagy alkoholista, de amikor már az alkohol irányít és nem tudsz megállni napi szinten, na, az már baj, de napi egy üveg bor miatt nem aggódnék.

józanakaroklenni 2016.10.01. 11:03:50

@Peetee: Sajnálom, tényleg. A feleséged már 1 magasabb szinten van, mint én, de szerintem jó jel, hogy a feladatait még ellátja. (Azt gondolom így józan paraszti ésszel az utolsó szintnek, amikor már annyi kontroll sincs, hogy már leszarod azt is, hogy munkába kell menned pl., és inkább iszol.)
Hogy te hogyan tudnál segíteni, azt nem tudom, mert tényleg nehéz, ha ő maga nem érzi ezt gondnak. Azt pedig neked kell érezned, hol van a határvonal abban, amíg türelmes vagy.
Én tényleg csak azt tudom biztosan mondani, hogy kell, hogy ő is véget akarjon vetni a dolognak. (lsd ezt a blogot pl.)

Mr. TrúLáv · http://trulav.blog.hu/ 2016.10.01. 11:04:12

@Peetee: Gratula. :) Ez téged is minősít, nem csak őt. Erről a problémáról beszélni kell, amennyiben zavar, és úgy néz ki zavar. Ha nem tudsz vele beszélni erről, akkor is mindent meg kell probálni, vagy véget kell vetni ennek, annak ellenére, hogy szereted. Vagy námtudom. Kérem kapcsolja ki.

csentecsa 2016.10.01. 11:24:45

El kellene menni egy szakemberhez. Sokat segíthet, és így nem fogsz funkcionális alkoholistából kemény ivóvá válni.
Ne higgy azoknak a szólamoknak, hogy "nekem is sikerült, neked is fog". Egyrészt minimális számú embernek sikerül ez önmagától, másrészt azt is vedd figyelembe, hogy azok közül, akik ezeket beírják, lehet hogy egy időre tényleg leálltak, de szép lassan visszacsúsztak, csak ezt nem akarják beismerni maguknak, és csak az lebeg a szemük előtt, hogy nekik már sikerült, holott csak szüneteltetni sikerült egy időre.

prolee 2016.10.01. 11:25:05

@józanakaroklenni: NEM vagy beteg. Van (vagy volt) valami, vagy valaki körülötted, ami/aki feszültté tesz/tett, bizonytalanságérzetet vált/váltott ki belőled.
Amikor egyetemistaként elkezdtél piálni, a szervezeted megtanulta, hogy az alkohol ellazít.
Emiatt kell az az alkoholszint, ami már ellazít (jelen esetben spicces állapot, de ez idővel egyre több piával lesz biztosítható).
Ha a szervezeted hozzászokott, hogy bizonyos rituálé mellett eléri ezt a nyugalmi állapotot, akkor követelni fogja még akkor is, ha már nincs jelen az eredeti kiváltó ok.
Tehát először tisztáznod kell az okot és ha még mindig jelen van, azt meg kell szüntetni.
Utána pedig a szervezetedet kell leszoktatni a "nyugtató pia" követeléséről.

A betegség vs. akaraterő gondolatkört teljesen el lehet felejteni. Szerintem....

prolee 2016.10.01. 11:27:23

@józanakaroklenni: Magam is ezt magyarázom. Ahhoz kell igazán az akaraterő, hogy elemezd, feldolgozd, megoldd a problémát, nem pedig ahhoz, hogy benne hagyd a dugót az üvegben. :)

prolee 2016.10.01. 11:37:47

@Peetee: Az én férjem ugyanezt csinálta. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem bírja elviselni a családos léttel járó felelősséget és kötelezettségeket. Egyszerűen összeomlott a "családi fészek" látványától, ill. attól, amit ez jelképezett.

prolee 2016.10.01. 11:52:38

@csentecsa: Az exférjemmel évekig jártam "szakemberhez", AA-ba, másik, harmadik "szakemberhez", relaxációs tréningre, stb. . Semmi eredménye nem volt. Ráadásul a "szakemberektől" olyan gyógyszereket kapott, amitől a szó szoros értelmében meghülyült és agresszívvé vált.
"Szakember" nélkül aztán visszaváltott normális alkoholistára. Kész áldás volt.

prolee 2016.10.01. 12:29:44

@Mr. TrúLáv: Abban teljesen egyetértek, hogy rossz az életünk, a modern nyugati életvitel csak oldószerekkel, oldótevékenységekkel elviselhető. (Éppen ezért mi a párommal nyugdíjas éveinkre kivonulunk a társadalomból, a megvalósítás folyamatban van.)

Tudomásul kell venni, hogy sok olyan OK van, amit az emberek nem mernek megfogalmazni, mert a kimondásuk is erkölcstelennek minősül, tehát TABU.
Ilyenek pl.:
- utálok alkalmazottként, munkahelyen dolgozni (de nincs lehetőségem önfoglalkoztatónak lenni),
- utálom a diplomás, íróasztali állásomat, de itt többet keresek, mintha asztalos lennék, pedig fával szeretnék dolgozni,
- egyáltalán, utálok dolgozni,
- nem bírom elviselni a családi kötöttségeket, felelősséget, kötelezettségeket,
- utálok városban élni (de csak itt van munkahely),
- nem szeretem a gyerekeket, de a házastársam akarta,
- nem szeretem az idős embereket, de csak a párom nagyszüleinél tudjuk biztosítani a lakhatásunkat.

csentecsa 2016.10.01. 13:34:47

@prolee: Nem mindenható az orvostudomány sem, ha nem vagy együttműködő, ő sem tehet semmit.

vivike22 2016.10.01. 13:42:06

@she_wolf: Nagyon orulok, hogy neked sikerult! A szuleimnek sajnos nem. Mindketten ugy ereztek, hogy nem er annyit az eletuk, hogy jobb lenne alkohol nelkul. Valami mindig tortent, ami egyre bentebb hajtotta oket az ivasba. En viszont annyira rettegek ettol, hogy oroklott hajlam, hogy a bulizos tini korszakot leszamitva egyaltalan nem iszom, a szilveszteri pezsgovel is ott reszket a kezem, hogy nehogy holnap is meg akarjam inni, ami tudom, hogy nem fog megtortenni, mert egy olyan alkoholos ital sincs, ami akar kicsit is izlene. Sot, a kornyezetemben sem tudom elviselni az alkohol szagat sem. "Szerencsem" van, hogy a ferjem (bar sofor, es sztereotipia, hogy a soforok isznak) o sem iszik soha egy pohar sort sem. Egy szo mint szaz, nagyon drukkolok a poszternek, es elotted le a kalappal, megtalaltad a kapcsolodat, es hajlando is voltal megnyomni :)

Fülig José 2016.10.01. 14:48:07

@józanakaroklenni: szerintem el kell döntened, hogy a társadamlom degenerált, ma éppen divatos elvárásainak akarsz megfeleni, vagy téged zavar a helyzet. ha az előbbi: nem tudok hozzászólni, konzumidiotizmusnak, birkalétnek hívom, azt kész. ha az utóbbi, gondolkozz el, mi zavar benne pontosan, változass rajta. én lassan öt éve nem gyújtottam rá, mert sokalltam a cigi árát. ma megengedhetem magamnak, ne aggódj, dohányzom is. mellette aktívan sportolok, ha úgy érzem sokat szívtam, pár hétre leállok. néha átjönnek a cimbik bográcsolni, szerinted?! még boldogságos Teréz anyánk is kokira inná magát ezek mellett... inni nem dráma, amíg élvezed. kurvára nem mindenkiből lesz csöves, lepukkant alak, mert szereti a piát, én már csak tudom ;-) ha nyáron kicsit rácsúszol, ősszel visszaveszel oszt jónapot. ha nincs úgy korpa, max. nem iszol, hol itt a hiba? mert mások elítélnek? megmondják a tutit? hát ki a f@szt érdekel?!

she_wolf 2016.10.01. 18:47:45

@prolee:
Ha alszom, nem hallom, tehát nem zavarhat:)
De félre a viccel!
Az első kérdés, amire igazat kell felelnie egy alkoholbetegnek, hogy : miért iszol? Mi az, amiért jó, jobb szesszel, mint nélküle.
Ha erre megvan az őszinte válasz, akkor a továbbiakat (tehát a terápiát) ki lehet dolgozni a pillanatnyi stádium függvényében.
Ami engem illet: bárhonnan közelítjük meg, függő személyiségtípusú ember vagyok. Tehát nem gyógyultam ki a függésből, csak egy olyan területbe ültettem át, ami eddig is jelen volt az életemben, és szerettem anélkül, hogy akár a testemnek, akár a társadalmi, szociális életemnek kárt okoztam volna.
Ez a függőség nem rekeszt a társadalmon kívülre, sőt! Szerintem normális, hogy nálam mindig szól a zene. Az nem lenne normális, ha mindig csak ugyanazt hallgatnám éveken keresztül, ha a végletekig fanatizálnék egy-egy előadót, vagy ha olyan hangerővel tolnám, hogy az mások életét megkeseríti.
Látod? Ennek is megvannak a fokozatai ugyanúgy, mint az ivásnak. De ez nem indít be olyan biokémiai folyamatokat, amelyek vége kínok közti haláltusa lesz. Mert a cefre igen!
Az alkohol sem rossz, a zene sem. A kettő együtt pedig maga mennyország!:)
Csakhogy ha valaki tudja magáról, hogy hajlamos függővé válni, akkor csínján kell ezekkel a dolgokkal bánni. Mindössze erről van szó. És bár "mindössze", mégis sokaknak megoldhatatlan feladatot jelent.

A poszter megijedt attól, amit tapasztalt magán. És tényleg jobb félni, mint megijedni. Kinézem belőle, hogy nem véletlenül, vagy passzióból tágítja az ismereteit, hanem valóban célja van az így megszerzett tudással.
Most már csak rajta áll, hogy mit lép ezek után.
És mindenek előtt a kérdést megválaszolni: miért iszol?

Igazából nem a jelen állapot aggasztó a poszter esetében, hanem az, hogy ez hova vezethet a későbbiekben. Én arra hegyezem ki a mondókámat, amit a vége felé tapasztaltam, és bármekkora piás írhat itt ódákat arról, hogy milyen tutiság az, hogy ha olyanod van, akkor nygodtam cefrézz, semmi bajod nem lesz, hiszen lám! ő is itt van, és köszi, jól van, a többi habverés.
Csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: belőled/belőlem/belőle csak egy van. És nem működünk egyformán. Ami neked letális, én azzal még vidáman élem az életem. Egy darabig. Mert a cefre kegyetlenül benyújtja a számlát!
Olvasgattam a hozzászólásokat, és én örülök annak, hogy sokan írtatok, mert egyrészt így a poszter is azt látja, hogy nincs egyedül, másrészt pedig rálátása van arra is, hogy ahány ember, annyiféle indíték.
Amivel én kiemeltebben foglalkozom, az a folyamat vége, és @morpho-val kell egyetértenem saját tapasztalatból.
Nem ismerem a posztert, de amin én keresztülmentem, azt nagyon nem kívánom neki!

she_wolf 2016.10.01. 18:58:53

@vivike22:
Sajnálom a szüleidet, de ha lehet, téged még jobban!
Egyrészt azért, amit miattuk átéltél, másrészt pedig a jelenlegi félelmed miatt. Félelemben élni nagyon nem jó, pláne úgy, hogy azt sem tudod, hogy okkal teszed-e.
Nem szentírás, hogy örökölted az addikcióra való hajlamot. Nálunk anyám volt kocsmatündér a testvéreivel és a szüleivel együtt. Én szintén alaposan beleborultam a rumos/wehiskey-s/vodkás hordóba. De a húgom már nem. Ő tényleg csak sátoros ünnepeken, jelesebb napokon, és változó mennyiséget iszik. Nyaranta egy jó hideg fröccs, "mert már nagyon unom a limonádét, vizet, lónyálat". És soha nem láttam még részegnek. Szalonspicc már előfordult, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor.
Úgyhogy nem kell félni sem okkal, sem ok nélkül.
Neked ráadásul könnyített is a helyzeted, mert alapvetően nem bírod az alkohol szagát sem. Kérdés, hogy ennek mi az oka, mert az sem egy heppi dolog, ha azért undorodsz tőle, mert látod, hogy mit művelt a szüleiddel. Hosszú lenne ezt boncolgatni.
De ne félj! Próbáld meg elkönyvelni úgy, hogy te és a szesz nem vagytok cimbik, és kalap!:)

she_wolf 2016.10.01. 19:12:17

@prolee:
Kérdezhetek? Számodra mi volt a megoldás? Tényleg érdekelne (ha valahol már írtad bocs, nem vettem észre), és szerintem a posztert is.
Hogy ki, mennyi idő után, és hogyan vált le erről a függésről...
Én említettem, hogy nálam a haláltól való félelem volt az elsődleges, és legerősebb indok. Tulajdonképpen láttam magam meghalni, és a folyamat minden mozzanatát éreztem. Kisregény lenne leírni...

Peetee 2016.10.01. 20:34:26

@Mr. TrúLáv: Ne gondold, hogy nem beszélünk róla. Dehogynem. De be kell látni, hogy ez kétélő fegyver, többször átbillentem a kés hegyén és én lettem az első számú közellenség. Ha szeretsz valakit, ha az érettségi óta együtt vagytok, alapvetően szeretetben és boldogságban, akkor nagyon nehéz ezt a szerepet az ő érdekében huzamosabb ideig fenntartani. Főleg ha egyre erősebben eltaszít így magától. Nem érzem úgy, hogy megára hagyhatánm, vagy célre vezető lenne, ha teljesen "elengedném a kezét". Nagyon nehéz ez, nem olyan fekete-fehér, ahogyan megfogalmaztad. Sok esetben ilyenkor van 1-2hét szünet, de záros időn belül visszaáll a "rendszere". Viszont vannak nagy ellentmondások: Ha nincs itthon pia, nem megy el csak azért, hogy vegyen/hozzon/szerezzen. Másnap már gondoskodik róla, de aznap akkor nem. és kész.

Peetee 2016.10.01. 20:37:36

@prolee: Itt pont fordított az eset. Az otthon a házunk az ő kis "elefántcsonttornya" ahová hazajöhet, ami az övé, ahol mindenki békében hagyja és azt csinál amit akar (valójában már azt, amit szégyell...szerintem). A bázis, a fészek, az zárt ajtót testesíti meg számára az otthonunk. (Gyermekünk nincs).

vivike22 2016.10.01. 20:53:59

@she_wolf: Persze, nyilvan nem fogok ebbe belebetegedni, a szag miert van, nem tudom, sosem birtam semmifele kocsmaszagot, a fiatalkori bulizaskor is szagtalan alkoholt ittam mindig. Es igy, ahogy irod, nem vagyunk cimbik, meg a portugal csirke nevu receptbol is kihagytam a vorosbort, annyira nem :D Nem azert irtam egyebkent, hogy sajnalni kellene engem, az alkoholizmus ellenere gyonyoru volt a kapcsolatom az apukammal, szorosabb mar nem is lehetett volna. Nagyobb koromra helyen kezeltem, ha ivott nem merultem vele komoly vitaba pl a vilag dolgairol. Az o egyenisege meg az ivas ellenere is peladerteku szamomra, sot a gyerekemet is az o felfogasanak szellemeben nevelem.

vivike22 2016.10.01. 20:59:46

@józanakaroklenni: Nem ehez a kommentedhez, hanem altalanossagban irnam neked. En Spanyolorszagban elek, ahol a nok is isznak nyilvanosan, 2-3-4 baratno fenyes nappal, 11:30kor a szendvicset eszegetve kikeri maganak a sort. Nem tobbet, egyet. Ebedhez szinten, es delutan szinten, vacsorahoz csaladi korben az 1-2 pohar bor dukal. Altalanos jelenseg, senki nem nezi ki oket sehonnan, megszokott. Napi 4-5 uveg (3 decis) sort siman megisznak, ugy dolgoznak, mivel nincs zero tolerancia, vezetnek is ennyivel. A te napi egy uveg borodat nem latom remisztobbnek, talan csak masok a tarsadalmi normak masok ott mint itt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs alkohol problemad, de nem annyira rettenetes ez, mint amennyire te latod ezt szerintem. Ha napi 2 pohar bort innal meg a ferjeddel vacsorahoz, akkor is ugyanigy latnad magad?

józanakaroklenni 2016.10.01. 21:02:51

@vivike22: Tényleg, csak remélni tudom, hogy érzed a különbséget a között, hogy a férjemmel kedélyesen megiszok 2 pohár bort vacsihozm mert jól esik, meg, hogy szinte már "rendeltetésszerűen" megiszok egyes egyedül napi 1 üveggel.

Treff Bubi 2016.10.01. 21:52:01

Egyébként a definíciókkal én sem vagyok tisztában. Egyrészt azt írja a legtöbb szakcikk, hogy mondjuk egy férfi szervezete napi 3-4 dl bornak megfelelő alkoholt tud gond nélkül lebontani. Ugyanakkor az az ember, aki napi 3-4 dl bort megiszik, alkoholistának minősül. Gondolom az a baj, hogy ugyanazon hatás eléréséhez előbb-utóbb jóval nagyobb mennyiséget kell bevinni, ami viszont már károsítja a szerveket.

józanakaroklenni 2016.10.01. 21:57:30

Nézd meg a legújabb bejegyzésem, pont erről szól :)

she_wolf 2016.10.01. 22:32:02

@vivike22:
Kíváncsivá tettél: mit értesz szagtalan alkohol alatt?
Az alkoholnak van szaga. Még a legtisztábbnak tartott/minősített vodkának is, pedig az a legszagtalanabb szeszes cucc, úgy tudom.
Itt most nem arra gondolok, hogy valaki sörös, boros, konyakos vagy whiskey-s lehelletű, mert az attól függ, hogy miből készült az ital.

Az alkohol hő hatására lebomlik. El sem tudnám képzelni, hogy a vörösboros marhapölköltet vörösbor nélkül készítsem:) De pl. hideg krémekbe csak aromákat teszek, mert a sütikrémek nem hőkezeltek:( Pedig annyi rumos ízesítésű krém receptem van.... Van itthon szeszes ital, olyan is, amit imádtam, csak már nem élek vele.
Azért írtam, hogy a kísértés megvan, a vágy is. De az is megvan, amit tett velem a pia, és ez visszatart attól, hogy meghúzzam a flambírozásra (és mások megkínálására) fenntartott Stroh rumot.
Állom a sarat, és most nagyképűzök egy kicsit: egyelőre elégedett vagyok magammal.

Talán rosszul fogalmaztam meg korábban: nem a szó érzelmi jelentését tekintve sajnállak, hanem azt sajnálom, hogy félelem lakik benned. Ez részemről inkább empatikus megnyilvánulás, mint valami miatti búslakodás. Nekem az jött le az írásodból, hogy a függőség esetleges kialakulása miatt félsz meginni valamit. Mert olyan példa van előtted, ami okot szolgáltathat erre a félelemre.
Ezt valóban csak te tudhatod:)
A szüleimre utaltam én is fentebb: édesapámhoz hasonlóképpen viszonyultam, mint te a tiédhez, és megvan a tőle megtartott tudásom, értékítéletem. Nem volt absztinens, de alkoholista sem. "Normálisan" ivó volt. Anyám volt a csúnya véglet: az árvák könnyét is, ha sejtehető volt, hogy akár egy picit is tompul tőle:(
És az ő vonalán az összes rokon, beleértve az unokatesókat is. Nem tudom, a mostani fiatalabb leszármazottak milyenek, nem tartom senkivel a kapcsolatot usque 33 éve.

Nincs baj az alkohollal! Semmi baj nincs. Az emberrel van és lehet baj. De ha az embernek sötét sejtései támadnak, akkor arra érdemes odafigyelni, és időben megkongatni a harangokat.
Társaságban, buliban, ünnepekkor, vagy akár csak kiülni egy kerthelyiségbe, mert szép az idő, jólesne egy finom bor, vagy hideg sör, télen a sült gesztenye után egy kis lélekmelegítő... Ez mind teljesen jól elfér a kulturált ember életében.
De otthon, napi rendszerességgel meginni kötelezően X mennyiséget már egy kicsit más színezetű. És innentől folytatódik azzal, hogy nem megyek a kolláganővel ruhát nézni neki, hanem minél hamarabb haza, hogy miután lerúgtam a csukámat az legyen az első, hogy elővarázsolom a család elől ide-oda eldugdosott cuccot, és végre csak mi ketten vagyunk: a pia és én!
Úgy gondolom, ez a fordulópont. Amikor már nem vállalod mások előtt hogy mennyi az annyi, hanem zugiszol. Előre feltöltesz, hogy társaságban ne ragadjon rád a "szivacs" becenév. És amikor hazamégy, az első utad a ficakhoz vezet hogy kiderüljön, van-e mivel indítanod a holnapot.
Én ezeken mind keresztülmentem. És ezért veszem komolyan a poszter írását.
Lehet bagatellizálni, csak nem érdemes. Én nem rémiszgetni akarom, hanem kell, hogy tudja, ilyen irányt IS vehet az élete. És marhára fognak hiányozni később azok az évek, amiket azzal kellett kötelezően eltöltenie, hogy összekaparja a maradványait, és újra emberként élhessen, egy ilyen tapasztalattal a háta mögött.

she_wolf 2016.10.01. 22:45:40

@Treff Bubi: Szerintem meg osztom azt a nézetet, ami szerint mindenki alkoholista, aki többet iszik a kezelőorvosánál:)

Jó, ez így hülye poén, de valószínűleg azért születhetett, mert más a helyzet férfiak és nők esetében, és mindenki más, így törvényszerűen az alkohollal szembeni tolerancia is. Egyéni bootolás szerinti, hogy ki mikor miből, mennyit bír. Ezt mennyiségre pontosan behatárolni csak próbálkozási szinten, és tág határok között lehet. Az idő múlásával ezek a harárok is módosulnak.
Az biztos, hogy hosszú távon, naponta sok és magas V/V% -ú cefrével már ne gondolkodj a következő divattrenden!:)

vivike22 2016.10.01. 23:32:57

@józanakaroklenni: Ertem en, hogy minosegi kulonbseg van, csak ok semmifele problemat nem latnak abban, ha ezt tarsasagban teszik. Ahogy irtad elotte, megnyilna alattad a fold, ha egyedul bemennel barhova inni, oket nem erdekli. Annyira akartam csak celozni, hogy nem biztos, hogy tizes skalan a 9est surolod, ok meg maguknak 3-ast se adnanak, ha kibirom mar fogalmazni. Ne legyel tulontul szigoru magadhoz.

vivike22 2016.10.01. 23:43:15

@she_wolf: Vodkat ittam naranccsal, annak nem ereztem a szagat, kesobb vodka-energiaital, gin tonik kaveszemekkel citrommal, ugy annak sem volt szaga. Van itthon egyebkent mit inni, vendegek jonnek hozzank, eleg szep kis tarhaz van :D Na erdekes, a rumos sutik a kedvenceim, de csak aromaval csinalom, a gyerek miatt amugy sem lehetne rendes rummal.
Nem, nem akarom bagatelizalni a poszter tortenetet, sot, minden tisztelet, hogy vallalja igy a nyilvanossagot. Keves segitseget kapnak, ez teny, az emberek nagy resze azon tul hogy menjelvonokurara nem is lat. Az AA csoportok is valami nyugati amerikai ordogtol valonak tunnek sokaknak. Van, amiben nem ertek vele egyet, pl a minden napi teve elott sorozes, sokszor rosszabb, mint a zugivas. A zugivas kesobb csapodik le az ember gyerekeiben, hogy mitol is volt anyu-apu olyan amilyen. A napi teve-sor pedig egy minta, amit a kornyezetemben rengetegen kovettek, apu utan szabadon, atleta-ujsag-sor kombo, es xarunk a csaladra. En ezt rosszabbnak latom.

she_wolf 2016.10.02. 00:24:35

@vivike22:
Az jó, ha te nem érezted, mert akkor meg tudtad inni, ha úgy alakult. Ha ízlett is, akkor tényleg semmi baj nincs vele:)
Rum-süti-gyerek. Ha gyerek is volt a társaságban akkor csak alkoholmentes sütit csináltam, de vendégségbe mindig alkohol nélküli cuccokat vittem barátokhoz is. Az egyetlen kivétel a tiramisu volt, de abból dupla adag volt mindig, mert a gyerekeké külön készült -és én is megdézsmáltam:)
Így teszek a mai napig, vagy lemondok róla.
És ha már gyerek -eddig nem akartam megpendíteni, mert ez ha lehet, még érzékenyebb téma a poszton belül is: nekem nincs gyerekem. Így jött (vagy nem jött) össze. Semmilyen orvosilag magyarázható oka nincs, nem volt.
De azt tudom, hogy a nagy cefrézés vége felé volt másfél évnyi időszak, amikor egyszerűen nem menstruáltam. Teljesen felborult a szervezetem hormonális működése is!
Dokik vállat vontak, hogy vagy klimaxolok, vagy a pia tehet róla. Én meg azt mondtam, hogy akkor így jártam, egy gonddal kevesebb, ki nem sz...ja le? Aztán amikor kezdtem visszaalakulni, egyszercsak Mikulás is bekopogott.
Szóval a masszív piálásnak van, lehet ám egy ilyen következménye is.
És ami miatt ezt most megemlítettem: tulajdonképpen egyik szemem sír, a másik nevet, hogy nem lett gyerekünk.
Akartam, akartunk. Nagyon! Amikor szóba került az IV. akkor megálltunk, és átbeszéltük a dolgot.
Én nem hiszek Istenben, az eleve elrendelésben, a végzetben úgy, ahogy egy hívő hisz. De a véletlenekben sem. Talán inkább természetes szelekciónak tartom, ezt a formát el tudja fogadni a világnézetem. Valami oka kellett hogy legyen, ami miatt gyermektelen vagyok. Én csak okos genetikának, hívom:)
Képzelj el egy ilyen terhes "örökséggel" egy gyereket! Úgy gondolom, mindannyiunknak jobb, hogy így alakult. Így, utólag. Mert az ehhez kapcsolódó lelki harcaim sem voltak éppen lányregényesek.

A poszter 24 éves. Bőven előtte van az élet még, amivel nagyon sokat lehet kezdeni. Szóval ezért féltem őt annak ellenére, hogy messze nincs még abban a helyzetben, hogy reménytelen legyen, de arrafelé tendál.
Az pedig, hogy ő ezt felismerte és tenni akar ellene, fél siker!

(A hazai egészségügy még sürgősségi esetekben is komoly forráshiányokkal küzd, nem csoda, hogy sem prevencióra nem futja, az utógondozás meg egyenesen utópisztikus....)

bobwithacker 2016.10.02. 00:41:13

Sziasztok!
Most, hogy így átolvastam a bejegyzések jelentős hányadát, úgy gondoltam, hogy én is szeretnék hozzászólni.
Mindannyian azért vagyunk itt, mert valamilyen módon az alkohol és a vele kapcsolatos problémák az életünk részévé válltak és megfojtanak minket. Az alkohol képes korra, nemre, vallási és politikai bellítódásra, IQ-ra és EQ-ra etc. függetlenül bárki életét tönkretenni.
Úgy néz ki, hogy kell egy 24 éves belevaló csaj, aki mindannyiunknak felnyitja a szemét és csak annyit mond: beszélni akarok róla!
Orvos vagyok. Amikor felvettem a telefont, és körbe telefonáltam boldog,boldogtalant, hogy ki ismer és tud valakit, aki segíteni tudna a családi alkoholproblémák lekűzdésében, legnagyobb meglepetésemre egyetlen egy reális, ésszerű, kifizethető stb. verziót sem találtam. Mert nincs is. Eltitkolt, elhallgatott és szégyelni való probléma az alkoholizmus napjainkban. Megvetnek, lenéznek és kitagadnak. Nincs padló,ami megfogjon. Megszűnik az élettered és szépen, lassan megszűnöl önmagad lenni. És ezzel együtt megszűnünk mi is létezni. Mi akik Téged szeretünk.
Úgy néz ki kell egy 24 éves belevaló csaj......
fogjunk össze, beszéljünk a dolgokról,és keressünk közösen kiutat mind család,mind barát, mind beteg számára. Szüntessük meg az izolációt, és mutassuk meg, hogy milyen elsöprő ereje van egy alulról jövő kezdeményezésnek. Én mindenben támogatlak "Józanakaroklenni"! Beszéljünk róla!

she_wolf 2016.10.02. 01:41:08

@bobwithacker:
Egy másik blogban egy orvos azt Írta: "Soha nem az alkoholistára haragszom, hanem az alkoholra."

Nem szó szerint idéztem, de ez a lényege. Oda akkor regisztráltam, amikor valaki szintén az alkoholbetegsége miatt írt posztot arról, hogy mennyire elkeserítő az, hogy képtelen olyan intézményt találni, ahol érdemben tudnának rajta segíteni, és nem tudják le annyival, hogy befekszik 1-2 hétre, ellátják egy zsák gyógyszerrel, és pá!

És én megértem azt a posztert, mert a gyógyulási folyamatot elkezdeni sem 2 hét, hanem jóval több. Egy diagnosztizált alkoholbetegnek pedig a gyógyulás a további egész élethosszát jelenti. Kigyógyulni az alkoholizmusból nem lehet. Szüneteltetni lehet a bevitelt, de azt akár véglegesen. S közben a beteg folyamatos kísértéseknek kell, hogy ellenálljon.
Most is bennem van, hogy írok róla. Igen, nagyon jól tudna esni egy jeges vodka, vagy egy tüzes rum! Francba:(
De nem tehetem kockára az eddigi közel 6 év sikerét, és élni szeretnék még egy pöttyet. Mert tudom, hogy csak egyszer gyengülök el, és vége mindennek.
Nekem felajánlották az Esperalt, a férjem kategorikusan megtiltotta, pedig én hajlottam volna rá. Azt mondta, inkább küzd velem a probléma megoldásán, mint egy könnyelmű lépés miatt temetnie kelljen.

Utógondozás? Ablakban. Egyébként ha célzottan keresel a neten, sok helyen botlasz alkoholbetegek írásaiba. Sajnos nem olyan fehér holló ez az írás, csak ez most talán jobban szem előtt volt, és ahogy elnézem a posztert, több helyet is biztosított ennek a dolognak. Veled együtt én is örülök neki.
Egyedül, támogatás nélkül reménytelen ebből kikecmeregni gyakran még azoknak is, akiket emberek vesznek körül, pontosan a begyöpösödött gondolkodásmód, és a sztereotípiák miatt, amik keményen tartják magukat annak ellenére, hogy állítólag a XXI. században élő, felvilágosult emberek vagyunk, akik nyakába napi szinten dől az információk sokasága.
Na, ez az elkeserítő!:(

prolee 2016.10.02. 10:13:26

@she_wolf: Számomra a megoldás a férjem személyének eltávolítása volt. És egy zárcsere. Mert amint meghallottam, hogy kívülről nyitja (valaki) az ajtót, azonnal beindult az ihatnék. Mióta ezek megszűntek, halomban áll itthon a pia. Megkezdett üveg söröket dobok ki megpimpósodva, mert nem működik már az első korty után nincs megállás mechanizmus sem.
Soha nem kívánom a piát, de ha ünnepi alkalmakkor iszom, simán meg tudom állni a folytatást, sőt, inkább zavar, hogy nem teljesen tiszta a fejem. Pedig 22 év piálásból az utolsó 4-5 év este beszlapált fél liter vodkával telt. Kétnaponként ittam. Berúgás után a másnapot végigszenvedtem, elláttam a feladataimat és beájultam aludni. Reggel fitten keltem, elláttam a feladataimat, de este már megint letoltam az üveg vodkát vízzel hígítva, hogy ne dobjam taccsra.
Tehát én nem szoktam le. Egyszerűen megszűnt az ok és ma már el sem tudom képzelni, hogy voltam képes meginni ezt a sok szart?

prolee 2016.10.02. 10:18:34

@she_wolf: Szerntem te nem az okot szüntetted meg, hanem egyszerűen megijedtél és racionális alapon visszatartod magad az ivástól. Nem találtad meg a választ arra, hogy miért iszol.
Nem találtad meg a választ arra, hogy mért vagy "függő típusú" ember.
Ha erre megtalálnád a választ, nem hiányozna a pia.
Persze az is lehetséges, hogy az ok valami olyasmi, amit nem lehet olyan egyszerűen megszüntetni, mint egy válás.

she_wolf 2016.10.02. 11:07:42

@prolee:
"Számomra a megoldás a férjem személyének eltávolítása volt. És egy zárcsere."
Ez full korrekt!:)

Azt mondod, nem találtam meg a választ arra, hogy miért vagyok függő típusú. Így van, nem találtam meg. Szerintem soha nem is fogom. Aránylag hamar rájöttem, hogy a tiszta és jó minőségű alkoholos italok tetszenek nekem, finomnak találtam őket. Nálam 4 fajta jöhetett számításba: rum, vodka, ír whiskey, és ritkán valami jófajta konyak. Sör és bor egyáltalán nem, tőlem a bortermelők, sörgyárak becsődölhettek volna:)
Soha nem bélelten ittam, hanem tisztán. És egy nap fél lityó nálam is lefolydogált. Jó, a 80%-os Stroh rumból elég volt 3 deci körül is, annál ütősebb és mennyeibb italt még sosem kóstoltam.
Ha a rum illatát megérzem, még ma is nyáladzok, mint egy veszett kutya. Kemény dolog ám száraznak maradni.
Ezeknek az italoknak az illatát, ízét szeret(t)em. A hatását nagy ívben kerültem volna, és ha feltalálnák azt az italt, ami alkohol nélkül szállítja azt az ízt és illatot, én tuti, hogy az első fogyasztók között lennék.

Azt is jól látod, hogy priorizálok, amikor inkább lemondok a cefréről az életemért cserébe. Mert már bebizonyosodott, hogy nálam ez csak így működik. És ezért szenvedek néha, mint disznó a jégen, mert van itthon szesz, de nem nekem!
Még 6 év után is kemény erőpróba néha, de nincs állandóan jelen a sóvárgás. Ha látom, hogy egy filmben egy krimóban, vagy bárhol isznak, nagy cucc, nem érdekel. De ha kívánom, akkor nagyon kívánom:( Ha összejövünk a barátainkkal, akkor sem érdekel, hogy a többiek isznak, meg az sem, hogy mit.

Hogy megértsd mit jelent nálam a függőség: másra vezettem át, ártalmatlanabbra. A zenére. Elvagyok majdnem mindenféle muzsikán, de megtörténik, hogy valamibe beleragadok, és 2-3 napig az megy folyton-folyvást, loopolva. Akár egy egész album, de nem egyszer csak egyetlen dal!
De ez bármikor megszakítható, nem leszek tőle vállalhatalan, és ami a legfőbb: nem vágja haza a szervezetemet.
Én mindent csak teljesen, vagy sehogy. Igen, végletes vagyok bizonyos dolgokban. Ezzel nem hiszem, hogy bármit is tudok kezdeni.
Ilyen lapot húztam, ezt dobta a gép.
És hidd el, néha nekem sem könnyű velem:)

prolee 2016.10.02. 11:23:54

@Peetee: Nagyon nehéz ezt leírnom, de megteszem, mert azért gyötörjük itt magunkat, hogy beszéljünk róla.
Nyilván hallottál már olyan párokról, ahol az egyik fél csúnyán viselkedett a kedves, rendes párjával (pl. ivott), aztán amikor a kedves, rendes párjának elege lett belőle és otthagyta, akkor "észhez tért" (abbahagyta a piát) és az ÚJ párjával már normálisan viselkedett.
Nos, az a helyzet, hogy a vonzalmat nem érdemek alapján osztogatják - sőt....

Feltűnt, hogy többször leírtad, szereted a párodat és mellette akarsz állni a piabajban is.
Kérdés, hogy vajon ő is szeret-e téged? Nem lehetséges-e, hogy őt az frusztrálja, hogy egy rendes, őt szerető és támogató embernek nem bírja elmondani, hogy jobb lenne egymás nélkül folytatni az életet? Mert ha esetleg így van, akkor talán te magad vagy az ok, ami az alkoholizmust okozza.

Nálam pl. ez volt az ok. Nem szerettem a férjemet (nagyon hosszú történet, nem akarom leírni), de mivel kezdő alkoholista volt, kötelességemnek éreztem, hogy vele maradja, hozzá menjek feleségül, stb. Sosem mertem elmondani, hogy menekülnék, d benne volt a levegőben. Ő egyre "alkoholistább" lett, én meg belecsúsztam az alkoholizmusba.
Elváltunk, így egyikünk megmenekült.
Nem akartalak megbántani. Csak éppen a leírt tünetek beindították a fantáziámat.

prolee 2016.10.02. 11:46:41

@she_wolf: Nyilván mindannyian mások vagyunk, máshogy reagálunk.
Én Tokaj-hegyalján nőttem fel. Csak az aszút "szeretem" - mert édes. Szeretem még az édes szamorodnit, az ír krémlikőrt , a tojáslikőrt, a csokilikőrt, de nyilván csak azért, mert tejszínesek és édesek.( De pl. az unikum sosem bírt bent maradni.)
Ne zavarjon, hogy az édes süteményt viszont nem szeretem, csak a sós pogácsaféléket. :))))))))))))
A sört limonádéval tudom meginni. A rumtól fáj a fejem. (Nem kicsit, nagyon.)

Tehát én valójában nem szeretem az alkoholt. Ha a féldeci vodkát felhígítottam két deci jeges vízzel, akkor szinte nem is éreztem az ízét, akkor nem jött vissza. Tehát nálam legalább az ízélmény kikapcsolására nem volt szükség.

józanakaroklenni 2016.10.02. 11:47:21

@bobwithacker: Köszönöm.
Igazad van, nincs hatékony válasz/megoldás. Én is kerestem, mikor nagyon kétségbe voltam esve.
De nem lövöm le a poént, mert épp erről írom a következő bejegyzést.
Egyébként igen, nem én vagyok az első, aki blogot ír a témában, bár valamiért elég hamar abbahagyta eddig mindenki, akinek a blogjával találkoztam.
Szerintem is többet kéne a dologról beszélni, mert ahogy írod is, nagyon tabunak, megvetendőnek számít. Pedig itt vagyunk jó sokan példának arra, hogy nem.
Na nem is írok többet, a következő bejegyzésben kifejtem, én mit tapasztaltam erről (és én még olyan sok helyen nem is voltam segítséget kérni. )

she_wolf 2016.10.02. 12:56:44

@prolee:
Kinek a pap, kinek a paplan:)
Én is északkeletről jöttem (jöttem? menekültem!), de a "végzet" majdnem utolért itt is.
Most az jutott eszembe, hogyha otthon maradok, most vajon mi lenne, hol lennék?
Mert azt tudom, hogy a férjem és a szülei úgy álltak mögöttem, hogy igazán szerencsésnek mondhatom magam. Nem volt presszió, nem volt kioktatás, hibáztatás.
Komoly beszélgetések voltak, nekem meg sült közben a képemről a bőr lefele. A támogatásukat úgy is éreztem, hogy soha nem laktunk együtt.
Tudom, hogy ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról. Nem tudom, a poszter családi, baráti háttere milyen, de remélem, hogy vannak körülötte olyan emberek, akik akár csak a jelenlétükkel is erősíthetik őt.
Nem arra van szüksége egy ilyen betegnek (általában), hogy sajnálgassák, tutujgassák, gyámoltalan kisgyereknek nézzék, vagy éppen ellenkezőleg: szégyelljék, meg/le/kitagadják, betarthatatlan szabályokat/korlátokat állítsanak fel, hanem arra, hogy emberként viszonyuljanak a bajával küzdő emberhez.
Nagyon sok esetben azon bukik el a dolog, hogy valamelyik végletbe esik a környezet, pedig a cél elérésének ez árt a legtöbbet. Szerintem.

vivike22 2016.10.02. 12:58:47

@she_wolf: Nem csodalkozom az orvosokon. Anyu a masodik terhessege kapcsan a korhazban itta eloiras szeruen a napi 2 dl konyakot a 70-es evekben. Felo volt a koraszules, az orvos javaslatara tette. Igy telt el tobb honap, utana mar nem volt megallas. Tehat ha durvan nezzuk, 30 evvel ezelott fel se merult a dokikban, hogy ezt nem kellene, az alkoholizmus mint olyan pedig csak a mar tultolt allapotot jelentette. A poszternek is ezert van nehez dolga, nagyon kivancsi leszek a kovetkezo posztjaira. Es annak is szurkolok hogy sokakat megtalaljon a blogja, hianypotlo.

prolee 2016.10.02. 13:25:56

@she_wolf: A poster írt róla, hogy a támogatói háttér kiábrándítóan vegyes.

prolee 2016.10.02. 13:30:34

@vivike22: Én is konyakoztam orvosii javallatra terhesség alatt (semmi probléma nem volt belőle). Mondjuk másfél üveg metaxa ment el összesen úgy, hogy még másnak is adtam ha bekeményedett a hasa. (Napi két deci fel sem merült inkább hetente háromszor három cent.)
Nálam ez nem függött össze a piaproblémával.

she_wolf 2016.10.02. 13:31:21

@vivike22:
Sokat gondolkodtam anyám alkoholizmusán. Valószínűleg rátett egy lapáttal az is, hogy a születésem után volt egy halom spontán vetélése (RH összeférhetetlenség), és ezt feldolgozni nem lehetett éppen vidám dolog. 9 évvel utánam született meg a húgom az összeférhetetlenséget kivédő kegyszer segítségével (Anti-D Gammaglobulin), egészségesen. Ennek az alkalmazása azóta már mindennapos, megszokott dolog.
De ha azt veszem alapul, hogy azon az ágon senki nem érte el a 60 éves kort, és hogy mindegyiküket a pia vitte el (vagy azzal összefüggésbe hozható betegség), akkor úgy gondolom, hogy ők vastagon terheltek voltak ezzel a bajjal. Hogy genetikusan, vagy szociális okokból, nem tudom.
Én az orvosokról nem tudok rosszat mondani, és nem is akarok, tekintve, hogy az életemből kb. 8 évet köztük, velük dolgoztam. Amit pedig értem megtettek eddigi életem során, azért csak köszönet jár nekik.
Hogy mi volt egykor és mi van most az orvostudományok terén, az megint egy másik történet:)
Az viszont tény, hogy Magyarországon nem fordítanak kellő figyelmet a különböző szerekkel való élés problematikájára, pedig az alkoholizmust és az öngyilkosságot tekintve igencsak "előkelő" a helyezésünk:(
Az, hogy az alkoholbeteg belehal a szenvedélyébe -sajnálatos dolog. De ennek van egy olyan szerencsétlen vonzata is, hogy nem csupán ő lesz ennek áldozata, hanem a család is sérül. Szülők, testvérek- horribile dictu!- gyerekek.

Én is nagyon szorítok, hogy ezek a posztok ne sikkadjanak el, mert valóban szükségesek! Névtelenül, arc nélkül könnyebben megnyílnak az emberek, mindenki hozzáteszi a sajátját, amit hasznosnak vél.

she_wolf 2016.10.02. 13:43:41

@prolee:
Nem vettem észre, bocs!:)
Most már csak azt nem tudom, hogy az intézményi, vagy a családi támogató háttérről van-e szó. Mert az intézményi háttér, az valóban siralmas:(
De ma az egészségügytől nem várható több, sajnos. Azok esetében, akik a poszterhez hasonló stádiumban vannak csak a "magad uram, ha szolgád nincs" metódus jöhet szóba:(

józanakaroklenni 2016.10.02. 13:48:48

Inkább az intézményi segítségnyújtásról szól a bejegyzés, de van kicsit szó a környezetről is.

she_wolf 2016.10.02. 14:14:32

@józanakaroklenni:
Szóval egy gyakorlatilag nemlétező dologról:(
Budapest mellett lakom, valahol a jóisten hónaljában lett volna olyan intézmény, ahol valami hasonló működik, mint amilyenre gondoltam. Nem emlékszem már hogy hol, szóba se jöhetett.

Mert az van, hogy az egyébként leszokni akarókat pszichiátrián deponálják 1-2 hétig míg a gyógyszereit beállítják. Ez pedig minden, csak nem kezelés.
Igaz, többet nem is lehet elvárni a viharvert, forrás -és létszámhiánnyal küszködő egészségügytől. Ha lehet (és lehet!), még rosszabb a helyzet, mint volt akár 10 évvel korábban:(
Maga a függőség kialakulása is időbe telik. A lefordulás pedig ennek többszörösébe, komolyabb esetben az illető élete végéig. Ez csak először szorosabb, majd egyre lazább utánkövetéssel lenne kordában tartható, arra pedig esély sincs.
Nem azt modom, hogy folymatosan kontrollálja a doki a beteget ha kell, ha nem, csak azt, hogyha úgy érzi a beteg, hogy segítségre vagy akár csak tanácsra van szüksége, tudjon kihez fordulni. És a kölcsönös bizalom fenntartása érdekében jó lenne, ha ugyanazt kereshetné, akivel folyamatos kapcsolatban áll a kezdetektől fogva.
És most kihúzom a biliből a kezem....

józanakaroklenni 2016.10.02. 14:19:40

Egyébként nagyjából azt írom le a bejegyzésben is, hogy nincs.

New Walter White 2016.10.03. 19:04:12

Sziasztok!

Én "dupla" alkoholista vagyok. Nem rátok szeretnék licitálni, kb. az a történetem, mint a blog írójának. Jövök-megyek, mindent megoldok, meló, skacok, stb. Környezetem észre sem veszi. De én évek óta érzem a lejtőt és rohadtul félek tőle, mert este kell az a 3-4 sör. Minden nap. S itt a sör a "dupla" csavar a sztoriban. Az alkohol és a komlóban lévő nyugtató/lazító/szedáló cucc. Próbáltam már mást, csak az alkohol tartalom miatt. Nem jött be. Liter számra lehetne itt pálinka, konyak, bor, stb. nem jó! Próbáltam már alkohol mentes sört is. Abból meg az alkohol hiányzott. Szóval csak a sör marad. Így viszont úgy érzem alkohol és "gyógyszer" függő is vagyok. Akkor nekem hová kellene mennem? Anonim alkoholistákhoz, gyógyszer függőkhöz, drog függőkhöz?

prolee 2016.10.03. 23:54:19

@New Walter White: Jövök-megyek, mindent megoldok, meló, skacok, stb.

Neked leginkább pihenni kellene menni. :)))))))

józanakaroklenni 2016.10.03. 23:56:20

@New Walter White: Nem is hallottam még ilyet. Ezért még csak nem is merek válaszolni, mert nem akarok hülyeséget mondani, és fogalmam sincs, mit csinál a komlóban lévő cucc. Holnap utána olvasok kicsit, mert ez nekem is új.

New Walter White 2016.10.04. 09:02:34

@józanakaroklenni: Szia. Részlet a Szegedi Tudományegyetem egyik írásából:
"Bár a nyugtató hatást kísérletesen
meggyôzôen igazolták, a hatóanyagok
mai napig vita tárgyát képezik.
Több közlemény is beszámolt a
komló állatokra (béka, egér) gyakorolt
szedatív hatásáról. Mint említettük,
jelenleg a keserûsavakból in vivo
keletkezô 2-metil-3-butén-2-olról
tételeznek fel szedatív hatást, mindazonáltal
sokan vélik úgy, hogy a
komlóban található vegyületek
összessége felelôs a hatásért. A
nyugtató hatás mechanizmusa nem
ismert pontosan."
www2.pharm.u-szeged.hu/phcogweb/Cikkek/HT%202007_julius__augusztus.pdf

Peetee 2016.10.04. 15:27:14

@prolee: Nem bántódtam meg, értem mire gondolsz, átjött az üzenet, köszönöm!

Rongyoka 2016.12.22. 21:20:19

Sziasztok!

Alkoholista szülők középső gyermekeként nőttem fel. A két tesómból 2 szintén alkoholista. Én lógok ki a sorból. Anyukám 69 éves és mióta az eszemet tudom iszik. A nyugdíját szinte teljesen elissza és mindenfelé tartozik, szomszédainak, környező kisboltoknak. Jelenleg ott tart, hogy utcára fog kerülni a felhalmozott lakbértartozás miatt.
Lelki ismeretfurdalásom van mert nem tudom már sem sajnálni, sem szánni és már segíteni sem akarok neki. Dühös vagyok rá! Nagyon! Haragszom rá amiért nem akar normális életet élni, amiért nem lehettünk normális család. Nem tudom elfogadni, hogy egy felnőtt ember nem képes uralkodni magán . A hazudozásába, üres ígéreteibe belefáradtam.
Ki kellene megint fizetnem a tartozását? Ez már hanyadik sok sok ezer forint azért, hogy ő lumpoljon?! Természetesen tagadja, hogy inna. A muníciót rendszerint ágyneműtartóban, vagy a ruhák mögött a szekrényben tárolja. Ha mégis rápirítok akkor a válasz mindig más: "Megöregedtem! " " Nincs semmim a világon!" "Apád a hibás mindenért!" (10 éve halott) "Elrontottam az életem!" A kedvencem " Depressziós vagyok! "
Elfáradtam ebbe de nagyon....
Mit tehetnék még? Valaki tudja a megoldást? Hagyjam, hogy hajléktalan legyen?

józanakaroklenni 2016.12.23. 18:56:06

@Rongyoka: Tudod, ez egy olyan dolog, hogy az ember úgy van vele, hogy mégiscsak az anyukám/apukám/lányom/fiam, és végül megenyhül.
Nem tudok sok okosat mondani erre, mert amíg anyukád nem ismeri el, hogy baj van, nehéz vele bármit kezdeni...
Írom az egyik bejegyzésemben, hogy van az a pont, ahol rá kell csapni az asztalra, és ott kell hagyni minket a fenébe....
Hogy anyukád ezen a ponton van-e,vagy ami még pontosabb, TE ezen a ponton vagy-e,csak te tudhatod.
Talán, ha azt látja, hogy te is elfordultál tőle, és nem fogod mindig megmenteni az utolsó pillanatban,ahogy szoktad, észbe kap kicsit. Ha észbe kap, akkor persze segíts neki ...
Ha meg nem, akkor ismétlem, "van az a pont, ahol ott kell minket hagyni a fenébe... "

she_wolf 2016.12.23. 20:44:09

@Rongyoka:
Úgy gondolom, hogy amíg teljes tagadásban van, addig nagyon nehéz bármit is tenni, legfeljebb a fejére olvashatod az itt-ott megtalált üvegek számát, és hogy merre viszi az útja, ha ebben az irányban marad.
Döntési kényszerbe kell hozni úgy, hogy érezze, utolsó lehetőséget kap tőled.
Azt mondja, hogy nincs semmije a világon? És TE mi vagy akkor szerinte? Egy semmi? Mert akkor megzsarolható azzal, hogyha te egy semmi vagy, akkor annyi is várható el tőled.
Ha megjátszható még részedről és édesanyádban is van hajlandóság, akkor menjetek el egy addiktológiai szakrendelésre, ott a szakember fel tudja vázolni az alternatívákat.
De addig, amíg tegadásban van, addig sajnos nem nagyon tehetsz bármit is. Az első nagy eredmény az lenne, ha ebből a fázisból ki lehetne billenteni.

Sok sikert hozzá! Őszintén.

jeanvaljan52 2016.12.25. 15:08:56

@Rongyoka:
Ennek az átkozott alkoholfüggőségnek talán a legmegoldhatatlanabb problémájáról írsz: mivel lehet felismertetni a függővel, hogy bajban van? Hogy a saját vesztére tör, és tönkreteszi önmagát is, meg a környezetében mindenki mást is?
Mivel lehet rávenni, hogy legalább gondolatban induljon el a jó úton?
Elismerem, kilátástalan.
Annyi esélyed van rá, mint nyuszit fogni az erdőben a következő módszerrel: elbújsz egy fa mögé, és utánozod a fű hangját.
És várod a nyuszit.

Ráadásul az alkoholfüggő bármire képes, hogy ne vegyen tudomást a problémáról. Önző és zsarnok; hazudik, mint a vízfolyás. Senkire és semmire nincs tekintettel, csak a szenvedélyére.

Persze, anya csak egy van. De az már rég nem az anya szerep betöltése, hogy látványosan pusztítom magam, és mellékhatásként kinyírom szépen az egész családomat.
Állj a sarkadra, és gondolj a jövődre! Neked még sok dolgod van itt a földön. És ne legyen lelkiismeret furdalásod... Nem az apád miatt iszik, és nem is Te miattad. Önmaga miatt, és csakúgy, mint más függő, igen-igen nemszeretem módon.

Elfogadom Bloggerünk álláspontját, hogy van az a pont, ahol hagyni kell őt a fenébe. Ahol rá kell csapni az ajtót. Ettől hamarabb észhez tér, mint a tutujgatástól. Azzal csak visszaél, a végtelenségig. Mint az elkényesztetett, önző kisgyerek. Bár annál azért sokkal rosszabb. Önzésre önzéssel kell válaszolni, jobb híján. A megoldáshoz őrá is szükség van, nélküle nem megy. Sőt, neki magának kellene ezt a problémát megoldania, jó esetben egyedül neki magának.

She_wolf-nak is igaza van. Semmije nincs? És Te? És a másik két testvér? Unokákat sem akar?

Te mindenesetre acélozd meg a lelked. Nem vagy hibás.
Eddig is rengeteget tettél, hogy egyáltalán elviseled ezt az egészet.
Lógj csak ki továbbra is a sorból!

Rongyoka 2017.01.09. 15:52:16

Köszönöm Nektek a sok segítséget! Talán találtam megoldást. Aztán majd kiderül, hogyan működik a dolog. Anyukám önszántából rám bízta minden pénzügyeit. Szorítsatok, hogy minden jól sikerüljön!
Köszönöm, hogy válaszoltatok nekem!

she_wolf 2017.01.09. 17:29:52

@Rongyoka:
Örülök, hogy édesanyád megtette az első lépést a belátás felé!
Őszintén remélem, hogyha látja, hogy megbízhat benned, akkor a későbbiekben hallgatni is fog rád, és nem csak a pénzügyeit bízza rád, hanem azt is elfogadja, amit ezen kívül is kínálsz neki.
Sok sikert mindkettőtöknek!

2017.02.09. 02:53:09

Én nem akarok józan lenni....2X volt deliriumom, de annál gyönyörűbb élmény nincs a földön..kár hogy nehéz összehozni, lévén nem mndíg jön össze bár én nem vok mindennap ivó, csak napokig aztán napokig nem.

Zum Voll (törölt) 2017.02.09. 05:17:32

kedves..ezt csak neked ajánlom..www.youtube.com/watch?v=e80qhyovOnA

Zum Voll (törölt) 2017.02.09. 15:53:23

kedveskedni akartam a lánynak, nekem is vannak hasonló barátnőim, sírdogálni szoktak a vállamon ha isznak....:)

she_wolf 2017.02.09. 16:54:09

@Zum Voll:
Ez a hapsi (M.O.) tartotta bennem a lelket, amikor istenigazából a padlón voltam. A zenéjének köszönhető, hogy "másként gondolkodóvá" váltam:)

Zum Voll (törölt) 2017.02.09. 17:14:49

a Northpoint a világ egyik legszebb dala...szerintem....https://www.youtube.com/watch?v=UogozPkTs-k..bár azért nekem elég sokrétű a zenei ízlésem nem csak ez jön be

she_wolf 2017.02.10. 00:07:43

@Zum Voll:
Finom muzsika ez:) Az instrumentálisait jobban szeretem, és igazából csak egy lemezem hiányzik tőle, de az akkora csalódás volt, hogy csak a sor kedvéért nem is szándékozom megvenni. Így is van, ami csak porosodik a polcon:) De a legújabb megint felvillanyozott, mert ha halványabban is, de megint igazi kézműveset alkotott:)

(Bocs az offért!)

v431111 2017.03.02. 12:42:48

2-es ponthoz:
Zacher Gábor mondta egyszer egy interjúban ,hogy pont nem férfi hanem női alkoholista van több.

Lehet benne valami a problémás, titkolt rejtegetett inkább nőkre jellemző, férfiaknál eleinte legalábbis még biztosan csapatsport az alkoholizálás. Be a kocsmába aztán mindig csak még egy rundó.
Nőknél inkább jellemzőbb a spájzos verzió, kilopózás a spájzba és a dugi üveget meghúzni, naponta akár többször is. És ugye egyre több és több kell, mert a szervezet hozzászokik, és a már megint felbaszott XY, meghúzom a pálinkát, hogy lenyugodjak féle feszültségoldáshoz ugyanazon hatáshoz több kell.

Így lehet a nyugtatóknak nevezett leszarom tablettákra is ráfüggni hamar aztán kínkeservesen lejönni róla ha egyáltalán sikerül.

Petró Zoltán 2017.09.27. 06:50:07

@she_wolf: Amikor az ember 20000l kerozinnal a háta mögött megissza!

Maja27 2018.03.09. 23:03:22

Párom aktívan 4 éve iszik.Napközben dolgozik de délután 4-5 és inni kell. Sajnos ez a hétvégére, családi vagy egyéb programokon is igaz. Pénz?Nem lusta,megoldja ha nincs. Én mindent megpróbáltam.Voltam beszélgetős terápián, embereket, szervezeteket kerestem fel. Rengeteg könyvet és egyebet elolvastam. A háziorvos egyszerre gyógyszeres kezelést tanácsolt+elvonó intézet-na itt az elsőnél megbukott a dolog. Nem szedne gyógyszer, mert ő nem beteg, nem alkohol függő.. A családját is bevontam-ők is észre vették csak nem akartak beleavatkozni. De miután beszéltünk mindent megtettek...Hiába. Testvérei azt mondták, hogy mivel nincs gyermekünk-sajnos így elég kicsi az esélye, hogy lesz-ez is bánthatja. Ha lenne, lekötné magát. Igaz ez?? Attól megváltozna??? - sajnos én nem így látom...