Alkoholizmus, és a szex
2017. május 22. írta: józanakaroklenni

Alkoholizmus, és a szex

[Ádám írása]

Órákig beszélnék, ha valaki megkérne, soroljam fel mi minden lett jobb az életemben amióta nem iszom.

Az első talán maga a tény lenne, hogy élek.

Nagyon fontos még, hogy megszületett a kislányom, megmenekült a párkapcsolatom, egészséges vagyok, erős vagyok, meg reggel a hajam is kurva jól állt.

De az egyik dolog, amit mindenképpen kiemelnék, a szex.

en_volonte_151217.jpg

Ne aggódj, nem fogok túl sok pikáns hálószoba-titkot kiteregetni, de akkor is, a szex az életünk része.

Ugye?

Az életünk, a párkapcsolatunk fontos része, ami nélkül nincs működő párkapcsolat, ami nélkül egyikünk sem bírja ki huzamosabb ideig falkaparás nélkül.

Ja, hogy ez nincs így. Már ha alkoholista vagy. 

Ha visszagondolok az ivás előtti párkapcsolataimra, a legtöbb férfihoz hasonlóan fontos volt nekem a rendszeres, változatos nemi élet.

Aztán elkezdtem inni.

És mikor már nagyon elkezdtem inni, azt vettem észre, hogy nem érdekel.

Mikor összejöttem a mostani párommal, akit egyébként gyönyörűnek és kívánatosnak tartok, de mégis … Nem érdekelt.

Röhögve elvoltam huzamosabb ideig szex nélkül, még csak pornót sem néztem.

De nem ez a legrosszabb …

Visszagondolva nagyon sajnálom a kedvesem, mert az ágyban SEM bántam vele túl jól.

Azon ritka alkalmakkor ugyanis, mikor alkoholistaként mégis „eszembe jutott”, hogy „illene már szexelni” az minden volt, csak olyan normális szeretkezés nem.

 

Általában ekkor már volt bennem, és kimondani se jó érzés, de nem igazán gondoltam arra, hogy vajon neki is jó-e.

Rögtön a lényegre tértem, semmi gyengédség, semmi előjáték, semmi szeretkezés. Dugás.

Már amikor összejött.  Mert persze egyre gyakoribb volt, hogy nem.

És tényleg nem foglalkoztam vele, hogy a partneremnek ez milyen, jó vagy rossz. Persze rossz volt, de szegénykém azt hiszem már annak is örült, hogy egyáltalán valamit csinálunk egymással.

A libidómat tehát határozottan tönkre vágta a sok ivás, és azt az énemet is, aki egyébként régen mindig figyelt a partnerére.

 

Eltűnik az intimitás

Ha rákapcsolsz a piálásra, a szesz az első helyet fogja elfoglalni az életedben. Lehet párkapcsolatod, lehetnek barátaid, lehet szeretőd, kutyád, macskád, de az alkohol magának követeli a kakaóscsiga közepét, és te meg is fogod adni neki.

Itt nem lehet szó bizalmas, intim kapcsolatokról, így ilyen szeretkezésről sem.

sexless-marriage1.jpg

Nem fogod tudni mit szeret a másik az ágyban, mi indítja be, mi lombozza le, hogyan okozhatsz neki örömöt, mégpedig azért, mert kurvára nem fog érdekelni.

Rád jött a „dughatnék”, legyen, de csak gyorsan, aztán semmi hülyéskedés, irány vissza inni!

Helló, libidó

Nekünk adott, hogy látványos a mutatvány, az alkoholizmus együtt jár az erekció képességének folyamatos elveszítésével, illetve azzal, hogy ha mégis összejön a dolog, orgazmusra már lehet, hogy nem leszel képes. 

A hölgyeket is sújtja az átok, ők a libidó teljes eltűnéséről, érdektelenségről számolnak be.

Mihez vezet ez?

Most nem arra akarok kitérni, hogy az alkoholizmus egyébként hova vezet, mert Betti erről már millióegy alkalommal értekezett, de hova vezet mindez a szexuális életet, a párkapcsolatot nézve?

Nem hallottam még olyan párkapcsolatról, ahol az egyik fél alkoholista, és a kapcsolat mégis harmonikus.

aaeaaqaaaaaaaazhaaaajddjnjfinwe5lta3otmtngexmi1immvhlwuyodhizwy0ntjmnw.jpg

Persze ennek nem csak a szex az oka, de nézzük meg a szex oldaláról.

Az világos, hogy én egy baromi mákos ürge vagyok, hogy a kedvesem velem maradt, de ezt egy nő vagy férfi sem tűrné örökké, szexmentes párkapcsolat nincs.

Olyan párkapcsolat sincs, ahol a férfi valami kigyúrt pornószínész mintájára „betesz, kivesz, haladjunk” módon képzeli el az együttléteket, márpedig alkohol mellett többre nem leszel képes. 

Nőként teljesen érdeklődésed veszíted a szex iránt, elhanyagolod magad, borotvát csak akkor fogsz látni, mikor épp eltévedsz a tescoban, és a piás sor helyett a tusfürdős részre tévedsz.

Férfiként ez talán még rosszabb. Mert nekünk „teljesíteni kell.” És barátom, ha sorozatosan nem megy, hidd el, gyűlölni fogod magad, meg az egészet.

Az önértékelésed amúgy is a béka segge alatt van, amúgy is gyűlölöd magad, és akkor még ez sem jön össze.

Párkapcsolat over, önértékelés over, majd néha félrészegen veszel egy Pornhub prémium tagságot, de azt is már csak azért, hogy megnyugtasd magad, mert amúgy rá se bagózol.

 

És milyen most?

Tényleg el sem tudom mondani.

Évekig azzal indult a reggelem, hogy felkeltem, remegtem, csapzott és piaszagú voltam, nem ritkán az első dolgom volt inni, vagy hányni.

Gondoljátok ilyenkor foglalkoztam a párommal?

Gyakran együtt sem aludtunk.

Nem vagyok képes elmagyarázni milyen érzés ehhez képest arra kelni, hogy megkívánod a másikat, át kell élni a különbséget a kettő között.

Amíg ittam nem érdekelt az ilyesmi, de a szexuális életem minőségében is rengeteget változott, van előjáték utójáték közbejáték, mindenjáték.

Figyelek a másik félre is, sőt még fontosabb is, hogy neki jó legyen, mint nekem.

A kapcsolatunk persze amúgy is nagy ugráson ment keresztül a szexet leszámítva is, de hát jó szex nélkül nincs kapcsolat :)

 

Ha most úgy olvasod a soraimat, hogy épp egy sör- fröccs kombót tolsz mellé, talán ez nem elég erős érv a mellett, hogy abbahagyd.

De majd ha egyszer abbahagyod, fejbe fog vágni a felismerés. Jussak majd eszedbe. (Lehetőleg ne szex közben :) ) 

A bejegyzés trackback címe:

http://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr312532961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Torz 2017.05.22. 21:11:15

Mákos vagy, nekem sok kapcsolatom ment rÁ a piára...

Ivós Ivó 2017.05.25. 06:57:55

Ilyen is csak nőként lehetséges hogy vedel és mégis van párkapcsolata.

Én alkoholista férfi vagyok, sikítva menekülnek előlem a nők.

Nyilván egy szar alak vagyok, biztos azért. Mi másért.

she_wolf 2017.05.26. 01:02:16

Szex. Mi? Szex? Az meg mi az?
Ezt az állapotot szerintem mindenki ismeri, aki valaha is eljutott arra az állomásra, ahol csak az alkohol volt valóban ez egyetlen dolog, amire vágyott.
Mert az egy dolog, hogy tiszta pillanataiban az ember önvizsgálatot tart, és ha van még szex az életében, talán el is csodálkozik azon, hogy egyáltalán hogy történhet ez meg vele, hiszen a tükör is csak azért nem vakul meg amikor ébredés után belenéz a delikvens, mert jól foncsorozták?
Az út elején nem volt semmi gond, bár az én házasságomban van egy alapvetően meghatározó dolog, ami egyébként egy egyszerű, de mégis megoldásért kiáltó probléma volt mindig: világéletemben (gyerekkoromban is!) bagoly típus voltam, vagyok. Nappal is képes vagyok működni, ellátni a feladataimat, marha sokáig bírom napi kevés alvással, de aztán menthetetlenül kiájulok 12-14 órára.
A férjem a normális kategória, reggel kel, napközben él, este 10-11 körül pilled, éjfél előtt elalszik.
Ez piás korszakom elején nem volt egy nagy hupli, az ébredéssel mindig megelőztem őt, fürdőszoba, kávé, konyhai körmenet, indult a nap.
A felemás felállás a szexre is vonatkozott: míg én éjjel aktivizálódom, addig a férjem reggel bújós.
Aztán közbelépett a pia, és lanyhultak a dolgok, egyre kevesebbszer érdekelt, hogy ő reggel mit akar, meg egyébként is... amikor már reggel józanra kellett innom magam, akkor hogy néz az már ki, hogy rátolom a rumos kávéra a reggeli csók illatát? Arról meg mélyen kussolok, hogy már jól kiokádtam magam, hosszúúúúúúúú fogmosás, meg minden szagnyom eltüntetése, úgyhogy nett/fitt vagyok -de egyébként annyira nem vágyom most egy akrobatikára:(
Egy idő után levette szegény, hogy nem kóser ez így nekem, és elcsendesedett a szex. Évek alatt alakult ez ki, és amikor visszatért az életünkbe, azt inkább nem részletezném.
Sokat gondolkodtam ezen, és a mai napig is csodálkozom azon, hogy mennyire mélyek lehettek/lehetnek a férjem irántam való érzései.
Mert valami egészen kivételes folyamat volt, ahogy visszarendeződött a szexuális életünk.
Az, hogy a masszív piálás torzítja a testet, nem újdonság.
Ideális súlyú 48 kilósan lennék. 52 kilósan voltam a legjobb formámban, karcsú derekú, bögyös-faros, izmos lábú.
Ja. Voltam. A cefre az üres kalóriákkal jól felhizlalt, magasan 80 kiló fölé. Törpe tonna-Donna:(
Aztán a mélység, amikor 48 kiló alá fogytam, mert a cefrén kívül semmi nem maradt meg bennem. Rémálom. Minden egyes felkapaszkodott dekának örültem, de most már nem kellene több:)
És a férjem minden fázisomban, minden átalakulásomban itt volt és van velem, mellettem, féltőn, szeretőn.

Bármelyik alkoholistának csak azt tudom mondani, hogy ha mást nem is, legalább azt gondolják át alaposan, hogy azoknak akik kitartanak mellettük, tartoznak annyival, hogy ne legyen hiábavaló az ő fáradozásuk.
Ha önmagárt nem, a szerettei miatt tegyen magával jót, hogy újra köztük lehessen. És ha egyedül nem megy, kérje ezeknek az őt szerető embereknek a segítségét!
És a szex. Pároknál aktív korban elengedhetetlen a szexuális élet (legalábbis én így gondolom), és minél kevesebb negatív dolog kapcsolódik hozzá, annál egészebb és egészségesebb a kapcsolat.
Szerintem:)

Horthy Miklós cselédje 2017.05.26. 01:58:55

@she_wolf:

Remek, újabb alkoholista nő, akinek van párja.

Nekem miért nem lehet párom alkesz férfi létemre?

A nőknek minden el van nézve?

she_wolf 2017.05.26. 04:45:49

@Horthy Miklós cselédje:
Nincs minden elnézve.
A férjemet 28 éve ismerem, 26 éve vagyunk házasok, és nagyon sok mindent átéltünk együtt.
És nőként mondom azt neked, hogy egy piás pasiban semmi vágykeltő nincs ugyan, de ez hatványozottan igaz a piás nőkre nézve.
Persze, amikor egy szalospicces nőt látsz, az a maga módján még bájos is lehet és megmosolyogtató, de nem gondolnám, hogy egy férfi arra gondol elsősorban, hogy milyen jó lenne most ezzel a nővel ebben az állapotában szeretkezni.
Aki így gondolkodik, az csak kihasználja a nő védekezésre képtelenségét, azt, hogy nem józanul dönt az, akit maga alá gyűr.
Nem tudhatom ki hogyan viszonyul a szexuális élethez. Értem ezalatt a kopasz szex (mint egyszerű szükséglet) iránti vágy és egy érzelemmel megtámogatott egyesülés közti különbséget.
Mert különbség van a kettő között, számomra nyilvánvaló.

Amikor már nagyon sokadik éve álltam vesztésre az alkohollal vívott (és az önmagammal vívott) harcban, akkor azt mondtam a férjemnek, hogy váljunk el, ne csinálja ezt, semmi szüksége erre!
Minden rosszat elkezdtem felsorolni: hogy feladom, hogy soha nem lesz belőlem normális ember, aki le tudja vetni az idióta dolgait, hogy biztosan miattam nincs gyerekünk sem, hogy mennyi mindent elherdáltam és elszalasztottam, és ezeknek ő is látja a kárát.
Ő nem egy elveszett ember, nem én voltam az első nő az életében. Az előző feleségétől elvált, és ott szó sem volt bármilyen szenvedélybetegségről az elődömmel kapcsolatban! Mégis azt mondta neki, hogy mindennek viheti a felét és többet a büdös életében sem látni nem akartja, de még hallani sem róla.

Amikor felvetettem a válás lehetőségét, akkor csak annyit mondott, hogy ő még nagyon jól emlékszik arra kedves és életvidám, erős nőre, aki voltam, amikor belém szeretett.
Már csak ezért sem eshetek újra vissza:)
Az Esperalt sem engedte beültetni, nehogy egyetlen ballépésem, vagy akár egy véletlen tegyen a föld alá, ellenben újra és újra hajlandó nekidurálni magát, ha segítségre lenne szükségem.

Azt mondod, alkoholista férfi vagy. Kár érted (jelzem: mindenkiért, mert az emberi élet értéke nem kifejezhető).
És azt mondod, nincs partnered. Kérdezhetek? Mióta iszol, és tudod-e, hogy miért teszed? Milyen múlt van mögötted? Mert a megoldás szerintem ott lesz valahol. Ne add fel, ha segítségre szorulsz, akkor kérj segítséget! Ha megkapod, rázd meg magad! És ha ezen is túljutottál, kezdd el megszervezni az életedet immár egy partnerért! Valakiért, aki szeret azért, aki/ami vagy.
Sok sikert!:)

Horthy Miklós cselédje 2017.05.26. 10:10:43

@she_wolf:

16 évesen kezdtem iszogatni, 19-20 körül keményvonalasabban.
Most 26 vagyok, de már odáig eszkalálódott a helyzet, hogy legszívesebben napi 1 liter töményet innék, csak arra ugye nincs pénz.

Így berúgok, szenvedek 2-3 napot, majd jöhet a következő menet.
Delíriumos tüneteim nincsenek még, úgyhogy idüllt alkoholista biztosan nem vagyok még.

Miért iszok? Tinikoromban nem bírtam elviselni hogy nem kellek egy lánynak sem, így inkább az alkoholt választottam partnernek, elringatott, mindig segített.

Olyan 22-23 éves koromban teljesen és végleg beletörődtem hogy ignorál a női nem, azóta csakis az élvezetért iszom.

Egyszerűen nem tudok betelni vele, ahogy felemel és ringat és kiváló vagyok amikor be vagyok töltve....

Partnerem amúgy piától függetlenül nem valószínű hogy lesz, torz arcú és testalkatú pasi vagyok,undorodnak tőlem a nők.

ÁdámSoberJump 2017.05.26. 21:53:01

Semmi köze ennek ahhoz, hogy férfi, avagy nő az alkoholista fél.
Hovatovább meg merem kockáztatni, hogy több férfival marad együtt a párja, a nőkben van ugyanis egy "megmentési kényszer", és a gondoskodás vágya.

A párom nagyon sokáig nem tudta, hogy alkoholista vagyok, belém szeretett. Ha már az elején megmondom neki gondolom nem lennénk együtt. Ezzel nem hazugságra biztatlak,sőt! Egy nőnek sem szabadna azt végignéznie amit ő, bár ma már szerencsére meg van a "jutalma". (a gyerekünk.)

Egy fontos dolgot direkt kihagysz a gondolatmenetedből: abbahagytuk az ivást. She wolf is, én is.
Ha nem tettem volna, én is egyedül lennék most, ebben biztos vagyok.

A külsődre panaszkodsz. Ez pont olyasmi, ami ellen lehet tenni, nem is keveset. Sport. Fodrász. Más öltözködés.

De ez egyébként csak apróság, hiszen a világon nem csak modell alkatú férfiak és nők vannak rajtad kívül sem, még sincsenek egyedül.

she_wolf 2017.05.27. 02:50:59

@Horthy Miklós cselédje:
Tehát kamaszként kezdted, és bele is borultál a hordóba.
Azt mondanám, nem nagy cucc 19-20 évesen néha a színes ásításig inni magad, hiszen az az a húzós kor, amikor esetleg 2 suli között, vagy éppen a nagy melóba való merítkezés előtt még tombol kicsit az ember, mielőtt komoly felnőtté válik, és egyre nagyobb felelősségek zuhannak a nyakába.
Jó egy kicsit megőrülni, akár a határokat feszegetni, elmerülni önmagad megismerésében, teherbírásában.

Csakhogy nálad ezek szerint más a helyzet.
Azt írod, 26 éves vagy. Nem hozom a vénasszony stílt, hogy "jajkisfiam, előtted az élet, mit nyígsz?", de megállapítom, hogy fiatal vagy, és vannak, lehetnek még lehetőségeid, mielőtt tényleg azért kezdenél el keményebben gályázni, hogy megihasd a napi 1 liter töményedet.
Napi egy liter cefre aránylag rövid úton végez veled, és nem mondhatnám, hogy kellemesen teszi. Nem a másnaposságra gondolok:(

A "nem minden rovar bogár..." analógiájára: az idült alkoholizmusnak nem kötelező eleme a delírium tremens, azonban a delírium tremensnek feltétele az idült alkoholfogyasztás, úgyhogy amikor megpróbálod belőni a szintedet, gondolkodj összetettebb szisztéma szerint;)

Te bepiálsz, 2-3 ilyen-olyan nap után pedig újra így teszel. Szakaszokkal, rövid kihagyásokkal.
Prognózis -ha így folytatatod-: rövidesen eljön az, amikor esetleg kevesebb is elég lesz, de gyakrabban lesz rá szükséged. A kevesebb rövidebb idő alatt ürül, és a következőt már követelni fogja a szevezeted, mert megköttetett a frigy, aztán non-stop alkohollal fenntartott stabil állapot, ami szépen, lassan, szinte észrevehetetlenül veszi át az irányítást fölötted. Ez vár rád nagy vonalakban, ha.....

Itt jön a nehezebb része a dolognak: nem ismerlek, soha nem láttalak, nem tudhatom tehát, hogy milyen "torzulásod" van. Van-e egyáltalán?
És itt talán kicsit másképpen gondolkodom, mint @ÁdámSoberJump:

Kevés ember elégedett maradéktalanul a külsejével, de a bőrgyógyászati problémás arcbőrtől, vagy kacsapihe hajtól egészen a genetikai betegségek külsőben történő megnyilvánulásáig bármi lehet az elégedetlenség oka.
Megtörténik az is, hogy tulajdonképpen semmi konkrét probléma nincs, "csak" testkép-zavaros valaki. Az pedig pszichés probléma, amit szintén komolyan illik venni.

Nem tudom tehát, hogy veled mi a helyzet, de én a következőket tenném: ha úgy vélem, hogy a magánéleti, társas kudarcaim egyértelműen arra vezethetők vissza, hogy "torz" vagyok, akkor megpróbálnék mindent megtenni, hogy helyreállító és/vagy korrekciós műtétben részesülhessek.
Nem egyszerű menet, egy rakás vizsgálat egy sleppnyi szakorvos által.

Szép az a duma, hogy nem a külső a fontos, hanem a belső értékek, és teljesen mindegy hogy hány szemed, füled van, vagy éppen ott figyeg a lapockáid között egy függelék, aminek ott semmi keresnivalója, ez csak annak jelenthet előnyt a szexuális életben, akinek a párja szereti az ilyesfajta "egzotikumokat", vagy extremitásokat.
Emberileg bárki lehet magasan mások fölött álló, rendelkezhet kivételes képességekkel, amelyek kivívhatját a többiek figyelmét és tiszteletét, de a szex más. Nem azt mondom hogy lehetetlen, de az átlagtól bármilyen irányban szembeötlően eltérőnek nagyon nehéz dolga van.
Szóval én azt mondanám, hogy vedd a kezedbe a sorsod, ha van olyan igazi barátod, vagy bárkid, aki kendőzetlenül megmondja a véleményét rólad neked, akkor beszélgess vele, kérd meg, hogy mondja el, milyennek lát téged (ezúttal a külsődet), és legyen annyira objektív, amennyire csak lehet!
Aztán tervezd meg a továbbiakat, sok sikert!:)

Azért linkelnék egyet, hátha...
www.szentimrekorhaz.hu/hu/szolgaltatasaink/fekvobetegellatas/operativ-szakmak-matrix-szervezete/83-plasztikai-sebeszeti-profil-.html

Csak miattad túrtam, de nagyon elkeseredtem:(
Találtam egy másik oldalt is, amin igazából nem csodálkozom a hazai eü. általános állapotát tekintve, de ez azért tagló:
www.newcontour.hu/egeszsegbiztositoi_finanszirozas.html

Nem azt mondom, hogy álompógári jogon ragaszkodom hozzá, hogy az OEP az utolsó fillérig finanszírozza, hogy én tokától bokáig feszes, üde, mi több, újra 22 éves külsővel rendelkezzem, de ez....:(
Mindenesetre szerintem ne add fel, a merülés helyett próbálj erőszakot venni magadon, és előre nézni, keresni a megoldást!
Sok sikert!:)

she_wolf 2017.05.31. 02:32:40

Vártalak. És nagyon kívántam, hogy sikerüljön neked az, amibe olyan sokan belebuktak már, és amit én meg sem merek próbálni: függőből decens ivóvá válni alkalmankénti fogyasztással.
Mondanám, hogy nem dőlt össze a világ, pedig de! Illetve legalábbis összedőlőben van. Mert minden kudarc, minden visszaesés megrendíti az önmagunkba vetett hitet, és vagy az önsajnálatba, vagy az önérzet megsemmisülésébe taszít. Lássuk be, nem ilyen lovat akarunk!

"Én nem tudom megérteni, hogy valamit nem."
Megérteni éppenséggel nem esik nehezemre. Az ok-okozati összefüggések meglátásával nem szokott bajom lenni. El is tudom fogadni. De a vágyakozást nem tudom semmissé tenni. És szar dolog kielégületlenül maradni.

Sok mindent próbáltál már eddig is, de azt remélem Te is látod, hogy amikről most megoldásként írsz, azok közül egyik sem opció ebben a pillanatban és helyzetben ezt leszámítva:
"Szóval most eldobom a szarokat, bemegyek melózni, kihívás elve, a hétvégén rendet csinálok, ..."
A tinderes kislányt a helyedben hagynám amúgy Pató Pál urasan:)
Kérdés: elvonási tüneteid vannak? Ha igen, akkor azt hogy kezeled? Csak mert laposüveggel új melót kezdeni nemlyólyel:/ Szerintem.

Finnországot hanyagold, neked az most olyan lenne, mint egy hordó spirituszba égő gyufát dobni, de ha szereted a kihívásokat...;)

Tegnap írtam Bettinek egy pár sort, íme:

"Szia Betti!
Bocs', nem zavarni akarlak, de muszáj leírnom, hogy tegnap óta milyen kínokat állok ki -röhögve!:D
Cak azért röhögök rajtam, mert ilyen tulajdonképpen nincs, én magam sem hiszem el, hogy létezem.
Történt, hogy már egy ideje mondom a férjemnek, hogy itt van az udvaron az a szutyok Opel, amivel évek óta nem közlekedünk, mifaxér' nem adjuk már el? Fizetjük a kötelezőjét (mint akinek kötelező), és csak itt héderel, haszontalan szar.
Elkezdte kirámolni (műszakis a férjem, nálunk Jézuskától géppuskáig minden van, talán valahol még dínótojás-keltető is, tojásokkal), este megyek ki az előszobába, berakni a mosógépbe egy pár cuccot. Mit látok? Szerinted? Basszus, egy üveg bontatlan Bols Advocaat tojáslikőrt! Jó hogy karcsú pia, de emlékeim szerint betyár finom:(
Apósomat ajándékoztuk meg ilyennel néha -hogy legyen mivel megkínálni vendégeket, mert ő jellemzően csak Karácsonykor kért belőle a finoman metszett likőrös pohárba. Basszus! Ki volt az üvegben csapódva néhány kisebb foltnyi sárgaság, és olyan sűrű, hogy vagy egy óráig rázta az uram, mire nagyjából homogén lett a cucc.
Felbontotta, mert javasoltam neki, hogy öntsön vele nyakon egy maréknyi epret, és az milyen fincsi lesz. Beleszagoltam, és azóta meg vagyok kergülve.
De hiába írnám le a blogodban, hogy szenvedek, mint disznó a jégen, és csutkán ahogy a csövön kifér üvölt a Cain's Offering (ikernéni nincs itthon, úgyhogy lehet), a büdös életben nem értené talán senki meg, hogy egyszerűen képtelen vagyok magam mögé dobni a vágyat, hogy abból nekem olyan kurvára innom kellene, csak egy kicsit, de nem lehet, mert eltűnne az egész üvegnyi, akkor is, ha szoborrá merevednék, mire lecsorog a sűrű ital a gigámon az utolsó cseppig!:(
És mindeközben röhögök. Igen. Kínomban, hogy hogy lehetek egy ennyire elfuserált faszkalap....:(
Ha ezt leírnám a blogodban (gondoltam rá egyébként:D), megkapnám, hogy huzalozzam át magam, és máris nem lesz nehéz, hiszen az csak egy ital ami árt, ezért semmi szükségem nincs rá. Jó. Értem én. Hiszen éppen most huzalozok: zenével.
És ez finom a lelkemnek, nagyon finom. De az ízlelőbimbóim hoppon maradnak.
De tudod, mit? Ha gondolod, akár ki is teheted valamelyik poszthoz ha akarod, legfeljebb kollektíve kiröhögünk engem:DDD
Üdv:
...."

Betti válaszának eleje:

"Szia....,
Dehogyis teszem ki hogy röhögjünk, ebben semmi vicces nincs! :(
.........."

Szóval ez van, ezzel kell beérnünk. Igen, Neked is! Szemét vagyok, mi?:D
Nem emlékszem, mióta kínlódsz, engem ugye már hetedik éve kísért meg néha ez az istenverése, de nincs más választásom.
Törődj bele, hogy ezek szerint Neked sincs:(
És hogy tudd: sajnálom, hogy nincs.

she_wolf 2017.05.31. 02:34:37

@nem várt fordulat:
Ja, ha az űrbe mégy, add át szívélyes üdvözletem Bransonnak, és köszönd meg a nevemben, hogy a kedvenc zenészem hóna alá nyúlt amikor annak szüksége volt rá!;)

Horthy Miklós cselédje 2017.05.31. 04:40:42

@she_wolf:

Köszönöm a tanácsokat, de nem fogok kés alá feküdni hogy talán szebb legyek egy kicsit.

Aki szeret, fog úgyis szeretni hogy rút vagyok.

Ő fog csak igazán szeretni....

Horthy Miklós cselédje 2017.05.31. 04:44:38

@nem várt fordulat:

Ha szeretnél egy hasonló alkoholistával lelki dolgokról dumálni én nyitott vagyok rá!

Ne félj, nem akarlak levadászni vagy ilyesmi, nekem egyetlen szerelmem van, az pedig az alkohol.

De szívesen beszélgetnék sorstársakkal, akik ezt a nehéz cipőt hordják.

Minket nem értenek meg a normál emberek, minket csak a szintén beteg alkoholisták értenek meg.

Horthy Miklós cselédje 2017.05.31. 04:46:50

@Horthy Miklós cselédje:

Baszki, valamiért első olvasásra azt vágtam le hogy lány vagy, most esik le második olvasásra hogy nem :)

No homo!

De szívesen dumálnék veled is erről.

Igazából tök mindegy fiú e vagy lány az illető.

Horthy Miklós cselédje 2017.05.31. 04:50:43

@she_wolf:

"amit én meg sem merek próbálni: függőből decens ivóvá válni alkalmankénti fogyasztással."

Önámítás, nem lehet ilyet csinálni.

Piálni lehet, vagy száraznak maradni.

A kocaivás azoknak a luxusa, akik sose voltak alkoholisták, akik tényleg csak társasági ivók, rendszertelenül.

Az alkoholizmust én onnan kezdeném megrajzolni amikor elindul a személyes intim viszony a piával, magyarul amikor ülsz a szobádban és részegedsz.

Persze ez még nem feltétlenül alkoholizmus, de a tánc így indul.

józanakaroklenni 2017.05.31. 10:39:26

@she_wolf: Most azt bevallom nem értem az én válaszomnak ebben mi jelentősége volt. A válaszom további részét nem tetted be, amit köszönök, mert magán jellegű, így viszont csak egy kiragadott mondat. A levél második felét ismerve pedig szerintem érted, miért nem tudok nevetni bárki kínlódásán, mert nem könnyű ez az egész.
Majd egyszer én is nevetek. Úgy 7 év múlva.

józanakaroklenni 2017.05.31. 10:42:06

@nem várt fordulat: Én is sajnálom, hogy nem sikerült. Azt viszont még jobban, hogy még mindig alkudozol magaddal :(
Sok sikert az új munkahelyhez, remélem attól megtalálod magad kicsit! :)

she_wolf 2017.05.31. 12:47:53

@józanakaroklenni:
Semmi extra, csak tényleg annyira komikus volt a helyzet, hogy már csak röhögni tudok rajta. Igaz, kicsit keserűen, de már túl vagyok azon, hogy szitkozódjak, vagy vergődjek miatta.
És igen, azt szeretném, ha a függők eljutnának legalább eddig, mint én. Hogy képesek legyenek önmagukat karikírozni, ha belebotlanak a saját esendőségükbe. Hosszú ideig tartó keménység után meg kell tanulni felvállalni azt is, ha ilyen suttyomban támadó ellenség miatt akár egy pillanatra is diszkomfort költözik belénk. És jól ki kell röhögni az egész szitut.
Kripli vagyok sok szempontból, de ezzel vagyok egész:)

A Te válaszod annyiban érdekes (legalábbis amit idéztem belőle), hogy itt valóban komolyan veszik azt, aki küzd. És ez nem kevés!
Egyfajta köszönöm-féleség volt a megértésedért.

józanakaroklenni 2017.05.31. 15:45:21

@she_wolf: Így már világos, ne haragudj. Örülök, hogy rákérdeztem :)

she_wolf 2017.06.01. 11:34:06

@Horthy Miklós cselédje:
"Az alkoholizmust én onnan kezdeném megrajzolni amikor elindul a személyes intim viszony a piával, magyarul amikor ülsz a szobádban és részegedsz."

Nagyjából ebben van a lényeg:)
Onnantól lehet elkezdeni aggódni, hogy a rangsorban első helyre kerül cefrésüveggel való foglalatosság.
Ezt korábban már nagyjából egyöntetűen megállapítottuk, amikor körbelődöztük az "alkoholista" definícióját.

kmk46pop86 2017.09.12. 10:32:06

az a legnagyobb baj a piálással mikor már reggel azon agyalsz ugy szervezed a progid hogy be tudj ugrani a kocsmába.