Alkoholizmus - Gyakran Ismételt Kérdések
2017. március 05. írta: józanakaroklenni

Alkoholizmus - Gyakran Ismételt Kérdések

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból írom: 1, Ami a legfontosabb: nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Szóval, az utóbbi napokban végeztem egy kis kutatást az interneten arról, hogy melyek azok a leggyakoribb kérdések, amelyekre az emberek rákeresnek az interneten az alkoholizmus kapcsán. 

Az "alkoholizmus", és az "alkoholista" szavakat használtam kulcsszóként. 

Nem Magyarországot konkrétan, hanem Európát vizsgáltam (nemes egyszerűséggel azért, mert így volt elég adat), és most ebben a bejegyzésben meg is válaszoljuk ezeket. 

drinking_custom-fd05b780de42c3548d3c0a47f9f008e9393a8deb-s900-c85.jpg

Illetve első körben én, de aztán ha Ti is hozzáteszitek a magatokét komment formájában, azért nagyon hálás vagyok. 

Na szóval ... 

Melyek az alkoholizmus jelei? 

Bevallom őszintén nem raktam sorba a kérdéseket a szerint, hogy melyikre mennyien kerestek, (pedig úgy lett volna az igazi), de határozottan ez az a kérdés, amire a legtöbben voltak kíváncsiak.

Itt megjegyezném, hogy az interneten erről a kérdésről akkora egetverő baromságokat találtam,hogy rémületes. Példának okáért több helyen kiemelik, hogy az alkoholizmus egyik nagyon határozott jele, hogy a delikvens iszik a munkahelyén, folytonosan veszekszik mindenkivel, lop, koordinálatlan lesz a mozgása, piros az arca, stb. 

 Az én válaszomat már ismeritek: amikor az ember keresi az alkalmat az ivásra, és az életében minden, korábban fontos dolgot (munka, kapcsolatok, hobbyk, bármi) fokozatosan az alkohol MÖGÉ helyez, akkor baj van. 

Linkelek 2 posztot, ami hellyel-közzel ide vág:

6 lépcsőfok az alkoholizmusban

Hogyan segíts az alkoholista hozzátartozódon

Együtt élni egy alkoholistával, hogyan? 

Itt már elengedtem a sorrendet, de az biztos, hogy ez a kérdéskör is nagyon előkelő helyet foglal el. 

Válaszolni rá pedig nehéz. Nem bocsátkoznék nagy kijelentésekbe, miután a másik csapatban focizom, de az biztos, hogy nem leányálom egy alkoholistával élni, főleg, ha a csillagokat is letagadja az égről. Ő nem alkoholista, neki semmi gond nincs az ivásával, különben is, mit b...ogatod már?! 

Szóval, emelem a kalapom virtuálisan minden hozzátartozó előtt, ti néha talán még jobban szívtok, mint az alkoholista fél. 

Hogy hogyan tudsz segíteni, linkeltem az előző pontnál, de egy dolgot kiemelnék: ha csak te teszel, és nem kapsz vissza semmit, van az a pont, ahol el kell engedni a dolgot, és belátni,  hogy ez már nem a te hibád. 

Egy alkoholista tud szexelni? 

Ez is igen gyakran guglizott téma Európában! :) 

Gyakorlati akadálya ugye nincs, bár az tény, hogy az alkohol hosszútávon negatív hatással van a libidóra. 

A Naltrexone megoldás az alkoholizmusra? 

A Naltrexone egy ópiát-blokkoló, ami az addiktív szerek fogyasztásakor - például az alkohol - elveszi a "high" érzést. Ez azt jelenti, hogy elvileg ha ezt beveszed, és ráiszol, semmit nem fogsz érezni abból a hatásból, amit eddig kiváltott az alkohol. 

Hogy ez működik, nem működik, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez is csak egy plusz bogyó, ami helyett nyugodtan szedhetsz tictac-ot is, ha nincs rá tényleges elhatározásod, hogy változtatni akarsz az életeden.

Itt egy TEDx videó, sajnos magyar feliratom nincs hozzá, de a hölgy egy motivációs beszédnek álcázott nyilvánvaló gyógyszerreklám keretein belül elmondja, hogyan szokott le az alkoholról ennek a gyógyszernek a segítségével. 

Miután tapasztalatom tényleg nincs a témában, rátok bízom a dolog megítélését, illetve ha valakinek van tapasztalata, ossza meg velünk. Videó:

Édesapám 30 éve iszik, van még esélye leszokni? 

Az édesapám, meg a 30 év helyére nyugodtan helyettesítsetek be mást, a lényeg, hogy sokan keresnek rá arra, hogy a határozottan régóta alkoholizáló hozzátartozójuknak ennyi idő után is van-e még esélyük a leszokásra. 

Ha valaki - a példával élve - 30 éve iszik, az bizonyosan már olyan szinten jár, ahonnan valóban nagyon nehéz visszafordulni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bizony vannak reménytelen esetek, és az sem mindegy, hogy ebben a 30 évben voltak -e (ha igen, milyenek) próbálkozásai a leszokásra.

De egy dolgot már tényleg nem győzök hangsúlyozni: én egyáltalán nem gondolom, hogy itt az évek alapján erre kizárólagos választ lehet adni.

Itt például helyből nagyon fontos lenne tudni, hogy apuka hogyan áll az elmúlt 30 évéhez: ő maga belátja-e, hogy nagy a baj, akar-e változtatni, keresi-e a kiutat, van-e, kap-e ehhez segítséget, vagy pedig egyáltalán nem hajlandó még csak megfontolni sem azt, hogy 30 év alkoholizálás bizony nagyon nagy gond? 

Az teljesen értelemszerű, hogy egy 30 éve praktizáló alkoholistának más segítségre van szüksége, mint nekem a nulla levételével, de a dolog központi magja szerintem ugyanúgy a belátás, és a tenni akarás. 

 

Hova vezet néhány év ivás? Ennyi is tönkretehet?

Na ez a téma már hazai pálya :) 

Úgy gondolom erre leginkább a -tágan kezelve - korosztályom keres rá, akik épp kezdenek rájönni, hogy gond van, és keresik a határt. A határ alatt konkrétan ezt értem: 

"Most iszom 3 éve, vajon ihatok-e még tovább következmények nélkül, vagy most már kezdjek beszarni?"

Azért gondolom, hogy ez van mögötte, mert nekem is megvoltak ezek a google kereséseim, sőt, talán még a yahoo-n is megkérdeztem, hogy most akkor ez baj-e már :) 

Az "alkoholizmus jelei" listába egyébként legszívesebben beleírnám a halogatást, meg az állandó önámítást.

És igen, baj. És igen, kezdj beszarni. 

Én csupán 3 év ivással olyan károkat tettem magamban - nem csak egészségügyi értelemben - amit bizony nem könnyű helyrehozni. 

Nem mondom, hogy néhány év ivás után pl tönkre fog menni az egészséged, de akár még az sem kizárt, hogy egészségügyileg maradandó kárt okozol magadnak - tudok rá példát. 

Itt viszont sok tényezőt kell vizsgálni az egészségügyi mellett: csupán néhány év ivás alatt olyan szinten el fogod magad hagyni, hogy az éppen józan pillanataidban legszívesebben tükrönhánynád magad. 

Néhány év ivás elvileg nem olyan sok, de arra épp elég, hogy mindent leépíts magad körül. Kapcsolatokat, egzisztenciát, önértékelést, boldogságot, tényleg, mindent.

Úgyhogy igen, kezdj beszarni! 

Az alkoholizmus betegség?

Az örök vitatéma. Mi is az alkoholizmus: betegség, akaratgyengeség, lelki probléma, fizikai probléma? 

Mindegyik. És egyik sem. 

Ha én néhány hónapja elmentem volna mondjuk egy addiktológiára, hogy csináljanak már velem valamit, én nem gondolom, hogy olyan őrült sok mindent tudtak volna tenni velem. Azt pedig főleg nem gondolom, hogy olyan őrült nagy eredménye lett volna.

Ezért mondom mindig, hogy én folyamatként tekintek erre az egészre. Én úgy gondolom,hogy abban a szakaszban, ahol én vagyok, a legtöbbet saját magáért teheti az ember - és ezzel nem azt mondom, hogy ne kérjen segítséget, csak azt, hogy ne mástól várja a csodát, miközben ő elterül a kerti nyugágyon. 

Azt is gondolom viszont, hogy a már előbb példaként említett 30 éve alkoholizáló apuka valószínűleg nem fogja tudni már komoly orvosi segítség nélkül megoldani a problémáját - és igen, tudom, kivételek mindig vannak, de a blognak köszönhetően elég nagy mintára rálátva mondom azt, hogy kevés ilyen kivétel van. 

Hogy akaratgyengeség -e az alkoholizmus? Bizony, hogy az, azon a ponton legalábbis, ahol én vagyok, egészen biztos. Hogy én hányszor ígérgettem magamnak, meg hazudoztam magamnak, meg halogattam, meg leszartam mindent, ami körülöttem történik, azt leírni sem tudnám. 

Szinte azonnal ráeszméltem arra, hogy nem normális az ivásom, hogy nem jó az irány, hogy gond van. És tettem valamit? 

Nem. Évekig semmit. 

És miután, feltételezve, hogy a 30 éve alkoholizáló apuka is nagyjából úgy kezdte, mint én, nem pedig idült alkoholistaként született, ő is megtehette volna azt, hogy még a kezdeti jeleknél tesz magáért valamit.

Abba most nem megyek bele, hogy a prevenció teljes hiánya, és az emberek hozzáállása a témához ezt bizony baromi nehézzé teszi, de ettől még igaz: ő is tehetett volna magáért még akkor. 

Ezen a ponton viszont, valóban betegségről beszélhetünk, amelynek a fizikai tüneteivel is foglalkozni kell. Összetett dolog ez nagyon.

Milyen hatással van az alkoholizmus a párkapcsolatra?

Erre valószínűleg a kapcsolat nem alkoholizáló fele keresett rá, aki elkezdett aggódni újdonsült párja alkoholizálásán, (vagy régi párja újdonsült alkoholizálásán), és az interneten keresi a választ arra, hogy most akkor mi a teendő. 

Láttunk itt már a blogon sikerstorykat, még lezáratlan storykat, és persze különválással végződőeket is. És mind a háromnak megvan a maga létjogosultsága. Egy dolog biztos: nem egy fáklyás menet. Hogy szereted -e a másik felet eléggé ahhoz, hogy ezt végigcsináld vele, és ő mutat -e elég hajlandóságot ahhoz, hogy tényleg működjön a dolog, azt neked kell tudni. Az viszont tény, hogy ha bármelyik hiányzik, nagy gond : te sem leszel örökké türelmes, ha ő lópikulát sem csinál (ne is legyél!), de az se fog egyikőtökön sem segíteni, ha te sem mutatsz megértést, és segíteni akarást (nagyon kell ehhez szeretni valakit, mert kemény dió), attól csak te is tönkremész idegileg, őt pedig még mélyebbre taszítod a gödörbe. 

Kiből lesz alkoholista?

Ez megint örök vitatéma volt, és lesz is. A brit tudósok jelen álláspontja szerint ez függ örökletes, környezeti, társadalmi, anyagi tényezőktől, tehát nagyjából mindentől. 

Alapvetően én hiszek abban, hogy vannak emberek, akikben van egy genetikai hajlam a függőségekre - én is ilyen vagyok - hiszen ahogy már többször mondtam, a barátaim nem lettek alkoholisták, pedig kezdetben semmivel sem ittak kevesebbet nálam. 

Hogy ez a hajlam gyengeség, vagy egy velem született tényező, amiről nem tehetek, arról majd nálam sokkal okosabb emberek döntenek, én nem foglalnék állást. 

B -vitaminnal le lehet -e szokni az alkoholról? 

Egyre több helyen alkalmazzák a B vitamint az alkoholról való leszokáshoz - szerintem helyesen, azonban csodaszernek sem nevezném. Olvastam a témában több tanulmányt, van ahol egyenesen a Szent Grálnak vélik, van ahol pedig határozottan hülyeségnek tartják, de az eredmények azt mutatják, valóban segít - itt a blogon is írta már valaki egyébként, hogy mióta B vitamint szed rendszeresen, könnyebben kibírja alkohol nélkül, és én magam is pozitív változásokat fedeztem fel magamon. 

Mindenesetre ártani nem fog, a rendszeres alkoholfogyasztás amúgy is B vitamin hiányt eredményez. 

Kell -e vitaminokat szednie az alkoholistáknak? 

Nagyon örültem, hogy ennyi kérdést találtam ebben a témában, annak viszont kevésbé, hogy kizárólag csak angolul, itthon úgy tűnik még nem jutottunk el odáig, hogy ezt is fontosnak véljük, pedig az. 

Azt ugye nem kell bemutatnom, hogy aki rendszeresen iszik, az idővel egyre kevesebbet fog enni. Az alkohol viszont üres kalória: miután pedig nem kajával viszed be, nem fogod bevinni a különböző vitaminokat, ásványi anyagokat sem, na meg aztán ki is mosod őket. Egy szó mint száz: nézd meg ezt a cikket, és szedjél vitaminokat, meg egyél rendesen. 

Mennyi idő után teszi tönkre az alkoholizmus a májam? 

Nem hiszem, hogy létezik erre egzakt szám, de tökéletesen irreleváns is. Ha azt mondom, hogy 5 év, 4 hónap, és 12 nap, akkor megvárod az 5.év, 4. hónap 11.napját? 

Anonim Alkoholisták gyűlésen találkozhatok ismerőssel? 

Ezzel kapcsolatban az az érdekes,hogy erre sok volt a magyar találat, ez is megmutatja mennyire rejtegetni való dolognak érezzük ezt. Tulajdonképpen miért is ne találkozhatnál? Főleg, ha a saját városodba mész gyűlésre?

De egyébként miután nyilván az ismerősöd sem azért ment oda, hogy lemérje az épület sarkait, nem gondolom, hogy ezen különösebben aggódni kell. De ha ez szempont, menj idegen városba. 

Anonim Alkoholisták gyűlésen nem fognak megszólni? 

Szintén sok magyar találat, igazi jó magyar észjárás, és nem is mondom, hogy nem értem honnan jön :) 

De nem kell ettől félned: egy ilyen gyűlésen mindenki alkoholista (vagy még aktív, vagy már tiszta), és egyébként sem lehet kommentálni egymás mondanivalóját. Illetve nem is muszáj beszélned, ha nem akarsz, elég ha hallgatod a többieket.

Elmondjam a környezetemnek, hogy alkoholista vagyok? 

Nehéz kérdés, de a válaszom igen, csak óvatosan válogasd meg, hogy kinek mondod el. Ez nem olyasmi, amit egyedül könnyű végigcsinálni (talán lehetetlen is), ha meg még iszol, az amúgy is rohadt magányos sport. 

Egy közeli szerettednek (párodnak, édesanyádnak, nem is tudom) nem, hogy érdemes, de korrekt is elmondanod. A hazudozás, az üvegdugdosás tudjuk hova vezet. 

Attól azonban óvva intenélek, hogy túl nagy reklámot csinálj magadnak

 Olvasd el Balázs levelét, aki kicsit túltolta a kitárulkozást, és gondja is lett belőle. 

Én alapvetően nagyon rossz dolognak tartom, hogy titkolni kell, de abszolút igaz sajnos, hogy a társadalom megítélése,meg az általam már unalomig emlegetett sztereotipiák miatt nem jó ötlet kiállni ezzel a Hősök terére. 

Hol élnek az alkoholisták? 

Erre komolyan egész sokan rákerestek. Egyébiránt a Holdon. 

Miért dugdossák az alkoholisták az üveget? 

Mert, ha kint hagynák az asztalon azt a velük együtt élők szerintem némileg zokon vennék. 

Egyébként ez rossz dolog, tényleg. Én is dugdostam az üvegeket amikor otthon laktam, de hát az ember nem akarja, hogy lássák, hogy már megint Mr Alkohollal töltötte az estét. 

Nekem mondjuk abszolút nem volt otthon ezzel kapcsolatban semmiféle segítségem, vagy bizalmi viszonyom, de érdekelne a véleménye azoknak, akiknek volt: ti is dugdostátok az üveget, vagy már nem próbáltátok titkolni? 

Miért nem ismeri el, hogy alkoholista?

Ez a legrosszabb, és a legveszélyesebb, amikor még nem, hogy másnak, de saját magának se ismeri be, hogy gond van. És ez az a pont, ahol olyan őrült sok mindent nem is tehetsz érte. 

A gond szerintem az, hogy az alkoholizmus, mint fogalom nem betegséget, vagy problémát, vagy egy segítségre szoruló illetőt hordoz magában az emberek fejében, hanem egy undorító, megbélyegzendő, keresztre feszítendő valamit. Csak olvasd el ezt, és megérted. 

Csodálkozunk, ha valaki nem akarja magára aggatni ezt a bélyeget? 

De kemény leszek: inkább valami előítéletes, ostoba emberek által alkotott bélyeget aggass magadra (és aztán tanuld meg leszarni, hogy mit mondanak), mint hogy a sírodra aggassák a koszorúkat. 

Ha én el tudom engedni az engem érő támadásokat, meg ezeket a kedves jelzőket, neked is menni fog. Hidd el, én többet kapok. 

Mit egyen egy leszokó alkoholista? 

Megint csak azt látom, hogy itthon a lőtéri kutyát nem érdekli ez a téma, külföldön viszont konkrét szakirodalma van, nagyon helyesen, amit majd jól lefordítok nektek. Azért az megvan, hogy az alkohollal szana-széjjel cseszett gyomrodba célszerű nem Mekis sajtburit meg Sertés McFarm szenyót tömni pacalpörivel, ugye?

Miért lesznek link alakok az alkoholisták? 

Mondjuk azt nem állítom, hogy ez mindenkire igaz, de a többség valóban nem fogja kitenni a falra azt az időszakot, amit ivással tölt. Valamiért az ivás átalakítja az ember személyiségét, persze nem jó irányba. Vagy talán már a meglévő rossz tulajdonságokat erősíti fel? A fene tudja, de az biztos, hogy a legtöbb ember azért iszik, mert olyankor a szőnyeg alá söpörheti az egyéb gondokat. Én is mindig azt mondtam magamnak, hogy jó az xyz gonddal majd holnap foglalkozunk, most előbb iszunk. Ismerős? 

Na, ezért. 

Mi a teendő, ha az alkoholista visszaesik? 

Először is, mivel ez a kérdés hozzátartozói, és érintett oldalról is felmerülhet, a válaszomat is kétfelé szedem. 

Alkoholistaként:  Azt tudnod kell, hogy tapasztalatom szerint kevés az az alkoholista, akinek elsőre sikerül letennie a piát, és soha többé rá sem néz. Van ilyen persze ,de ritka. 

Az a fontos, hogy ne úgy fogd fel a visszaesést, hogy most akkor összedőlt a világ, és tök mindegy már minden, mert úgyis elszúrtad, mert ez nem így van. Ha így fogod fel, ismét a pohár fenekén találod magad.

Mindenki hibázik, és nem is az a nagy dolog ebben a történetben, hogy hibáztál, hanem, hogy hogyan tudsz utána hozzáállni a kérdéshez. 

Szokták mondani, hogy ha leesel a bicikliről, azonnal vissza kell rá ülni, hogy később ne utáld meg a biciklizést. 

Én azt gondolom itt is ez a megoldás: oké, visszaestél, vegyél egy mély levegőt, káromkodj egy cifra barokk körmondatnyit, aztán kezd elölről. Ismét nulladik nap, irány újra az elsőhöz, és tovább, és tovább, és tovább.

Emlékszem nekem is nagyon jól esett, ahogy ti reagáltatok a visszaesésemre: senki nem simogatta meg a fejem , hogy ügyes vagy, de nem is mondta azt senki, hogy mekkora egy ócska szar alak vagy, és ez nagyon fontos. 

Ettől függetlenül félvállról sem szabad venni, mert ha 80x visszaesel, az megint csak egy másik véglet, és nem mindig lesz ám visszaút. Próbáld meg megtalálni ebben az arany középutat, és koncentrálj arra, hogy tovább csináld, és tiszta maradj. 

Hozzátartozóként:  Szerintem a legjobb, amit tehetsz, hogy tudatosítod benne, amit az előző pontban írtam. Hogy nem hagyod, hogy most akkor magával rántsa a depresszió, meg az önsajnáltatás, hanem újra ésszerűségre "pofozod", miközben tudatod vele, hogy rád továbbra is számíthat. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr8412314201

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A minőséget gargalizáld 2017.03.06. 14:31:05

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. Mi befolyik, az rögtön kifolyik. A Heti sajtó úgy bánik mindennel, mi folyékony hírérték, ahogy a csövön kifér, de mi tölcsérrel alányúlunk! Hétszentség'17/9 2017. 02. 27. Elképesztő, de Angli...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gondoltadvolna 2017.03.05. 17:19:30

Hianypotlo osszeallitas, koszi!

VWanda 2017.03.05. 19:22:15

"Az teljesen értelemszerű, hogy egy 30 éve praktizáló alkoholistának más segítségre van szüksége, mint nekem a nulla levételével, de a dolog központi magja szerintem ugyanúgy a belátás, és a tenni akarás.

Ez teljesen így van, majdnem stimmel minden, csak én ugye a másik csapatban játszom, de képletesen szólva valóban nehéz ott is gólt rúgni, vagy adott esetben védeni. Nem három év telt el, mint Nálad...

Ha ilyen hosszú időn keresztül iszik a melletted élő párod, de nem jutott el sem oda, hogy absztinens legyen és oda sem, hogy visszafordíthatatlan eü. problémái legyenek (a negatív irányban megváltozott személyiségről most nem beszélek, mert bízom a megfordításában), viszont tudják, hogy nagy a probléma és lépni kell.
Tehát van belátás, van tenni akarás, van családi támasz akkor ehhez orvosi segítséggel van /lehet még olyan gyógyszeres megoldás is, amelyről nagyon megoszlanak a vélemények és aminek a lényege, hogy nem lehet rá inni. :((
Itt tartunk most, nem tudom a végét, csak az eleje közepét, meg azt, hogy - buktatókon át ugyan- de ha már idáig eljutottunk akkor nem adjuk fel !
(sok megoldást említettél, ezt csak azért írtam le, mert nem szerepelt a posztban, vagy Te ezt nem is támogatnád adott esetben ??)

Torz 2017.03.05. 19:51:24

"Édesapám 30 éve iszik, van még esélye leszokni" Anyám gyerekkorom óta ivott 2010-ig. Minden volt, amit el tudtok képzelni... Azóta egy kortyot sem. Igen lehet! Azóta, mikor sikerült elhinni, hogy tényleg abbahagyta, egy boldogabb élet köszöntött be. És tart. És örömmel viszem az unokákat majd hozzá!

Jennie 2017.03.05. 23:21:00

Jó ötlet volt onnan megfogni a témát, hogy az emberek mire keresnek és szépen látszik, hogy országunk népe mennyire le van maradva ebben is sajnos.

@Torz: Nálunk is hasonló a helyzet, anyám ivott mióta az eszemet tudom. Írtam már itt korábban, hogy amikor kicsit megcsapta a halál szele, akkor leállt elvileg teljesen és azóta se iszik. Bár ezt nem tudom ellenőrizni mert évente párszor látom szüleimet, de apám se mondott mást és akármikor hívtam őket telefonon mindig teljesen józannak tűnt. Még magam se hiszem el teljesen, de kezd újra javulni a viszonyunk és talán egy idő után nem az lesz az első, ami beugrik róla, hogy hogyan tette tönkre a családunkat.
Még az ünnepek előtt írtam, hogy jönnek látogatóba és kíváncsi leszek, hogy józan lesz-e anyám. És igen, tiszta volt, már második éve. Megbeszéltük, hogy jönnek látogatóba a születésnapom környékén is majd és már-már várom, hogy lássam őket és kezdek nem félni attól, hogy vállalhatatlan állapotban jelenik meg.

nál 2017.03.06. 00:21:56

Egy (most már üres) üveg gin mellett olvastam a posztot. Köszönöm, hogy írsz ezekről, nekem nagyon sokat jelent, hogy valaki egyáltalán ír ilyesmiről. Én még a nagy út előtt állok, de tudom, hogy végig kell mennem, ezért kitartást kívánok neked is!

FikkFakk 2017.03.06. 00:30:25

Ez egy nagyon ertelmes blogoldal

tnsnames.ora · http://liftinstinct.blogspot.com 2017.03.06. 08:16:56

Fantasztikus munka, nagyszerű cikk, csak gratuláció és köszönet illetheti.
Az ilyen posztok adják a blog.hu létjogosultságát a sok-sok felesleges "zajjal" szemben.

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:35:54

@VWanda: Őszinte leszek, nem sokat tudok a módszerről, amit emlegetsz. Mármint tudom, hogyan működik, de érdekes módon szinte egy beszámolót sem kaptam még arról, hogy mennyire jó megoldás lenne, pedig rendszeresen kapok storykat, szóval nem tudom. Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, ez nem leszokás, csak egy kényszermegoldás.

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:36:29

@Torz: Gratulálok édesanyádnak! :)

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:38:15

@nál: Végig bizony, mert a másik út sejted, hogy hova vezet... Sok erőt, és kitartást kívánok hozzá, tedd meg az első lépést mihamarabb :) (Ha szeretnél beszélgetni bármikor nyugodtan dobj rám egy e-mailt)

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:40:19

@tnsnames.ora: Köszi :) Hú de rég láttalak "erre", még a legelején talán :)

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:41:04

@tnsnames.ora: Egyébként nem akarok lemaradni a blog.hu-s trendekről, úgyhogy már írom a "6+1 tipp a gyorsabb répapucoláshoz" c. posztot.

she_wolf 2017.03.06. 08:47:42

Mivel a reakcióm megint nem két mondat lenne, elöljáróban csak annyit, hogy gratulálok, jó összefoglaló, az alkohol körüli összes fontos kérdéskört érintve!
A neten fellelhető és nagyjából ugyanarra a sémára épülő, sablonos, és néha kifejezetten káros tartalmak közül szinte kiviláglik az az interakció, ami Neked köszönhetően itt zajlik!

Ha csak egyetlen embernek is segítesz máris bejjebb vagy, és itt azért -ahogy olvasgatom- nem csupán egy emberről van már szó:)
(Most megint eszembe jutott @Kettős Billy...)

józanakaroklenni 2017.03.06. 08:48:49

@she_wolf: Igen én is gondoltam rá pár napja, hogy nagyon eltűnt, írtam is neki e-mailt, de még nem válaszolt... remélem jól van...

2017.03.06. 11:10:40

Azt még azért hiányoltam az írásból, hogy az alkoholista, aki nem iszik, az nem indult el a leszokás útján. Az csak egy "fizikai szárazság".

Na most a fizikai szárazság azzal jár, hogy az az addiktív személyiségjegy, ami az alkoholizmusban teljesedett ki, ezután másban fog: evésben, szerencsejátékban, de akár olyan nehezen észrevehető viselkedési formákban is, mint hogy pl. halogatóvá válik az ember.

Még nagyobb problémát okoz a fizikai szárazság a családszerkezetben: ugyanis a családot is jellemzi a hálózatelmélet. Azaz, ha pl. az apa már évek óta nem iszik, mert egyszerűen manuálisan leküzdi az alkohol utáni sóvárgását, ez bizony érzékelhetővé válik a többi családtag számára is, és ezt az űrt (ami az apa elfolytott sóvárgási vágya hagy) más családtag fogja kitölteni.

Ezt hívja a szakma "tünetezésnek". Azaz gyakori eset, hogy ilyen esetben a család másik tagja veszi át az alkoholista/függő szerepet (ő fog tünetezni), nagyon gyakori például, hogy ha valamelyik szülő évek óta "fizikai szárazságot" tart, akkor évek múlva valamelyik gyermek válik drog- vagy alkohol függővé, holott a szülőtől már az alkoholizmust nem láthatta példaként. Egyszerűen ilyen bonyolult és összetett érzelmi hatásmechanizmus érvényesül a családban.

Ezért tartós és másokra nem káros megoldás - bár közhelyes - csakis életmódváltás lehet.

És itt hiányoltam a szakmai segítségkérésre való ösztönzés hangsúlyozását. Ehhez be kell látni, hogy az alkoholizmus igenis betegség, amit csak szakember tud gyógyítani. Ezért célszerű pszichiáter vagy pszichológus segítségét kérni. Még ha drága is, de megéri. Nem kell évekig, bár tapasztalatom szerint, aki egyszer rászánja magát, az már nem hagyja abba, mert szakember segítségével sokkal-sokkal könnyebb eredményt elérni.

Ráadásul a közvetlen környezetünkből sohasem várhatunk elfogulatlan visszajelzést, míg a szakembertől igen.

she_wolf 2017.03.06. 12:10:44

@DICKtátor:
Sok igazságot írsz (legalábbis amit én igazságnak tartok).
Első körben a fizikai szárazság. Ez nálam megvan, a decens ivászat nem működik, függő vagyok. Korábban többször megemlítettem, hogy a függőség -mint olyan- egy "állapot", -ha úgy tetszik mentális defektus, funkciózavar, ami nem gyógyítható. A függőt különválasztom (lehet, hogy helytelenül teszem) a minden egyéb okból alkoholizálótól.
Aki függőnek vallja vagy minősíti magát, annak azt szoktam mondani, hogy nálam bevált, hogy másra tekeredtem rá. Esetemben a zene az a más dolog. Eddig is imádtam a zenét, nálam mindig szól. Ugyanakkor ha mellőznöm kell, akkor nem lesznek fizikai rosszulléteim tőle, nem kell mentő hogy elvonást enyhítsen, és ezzel a másmilyen "szerrel" vállalható, teljes életet élhetek.
Millió dolog lehet szenvedély tárgya, és így szenvedélybetegség alapja, és ezek között is vannak ártatlannak tűnők, amik azonban a beteg életét (és a környezetéét is következményesen) megkeseríti.
És ezek hol vannak az alkoholtól, ami a szomatikus károkat akár pár év alatt is képes a végkifejletig kumulálni?

Családra kivetítve nem tudok a fizikai szárazságra tapasztalattal szolgálni, azóta élek kettesben a férjemmel, mióta megismertem, közel 30 éve. Gyermek nincs, a szülőkkel soha nem laktunk együtt.
A férjem előtt le a kalappal, mert soha, egy percig nem hagyott magamra, noha volt, amikor én kértem rá, hogy ne szenvedjen mellettem:(

Ami a szakmai segítséget illeti, nem veszem el a levegőt a blog szerzőjétől, de ha jól emlékszem, már az első posztban pontosan arról beszél, hogy pontosan az nincs, ami szerinted is a legfontosabb lenne: a szakmai segítség!
Egy ember, akinek sejtése van arról, hogy valami nem a jó irányban halad, nem kap prevencionális segítséget szakembertől! Ezt úgy értsd, hogy amíg nem diagnosztizáltan alkoholista (még nem érett meg a BNO kódra), addig oldja meg magától, passz!

Nylul 2017.03.06. 12:25:22

Az étrendkiegészítő témába jómagam is beleástam magam, persze érintettként.
Nálam a következő 'ajánlottan kötelező' cuccok vannak a szekrényben:
Legalon: Máriatövis kivonat, a májnak segít regenerálódni. Napi 2 elfér.
Magne B6: Ez nálam az edzés miatt is muszáj, már a sporttal is épp eléggé kínzom a mg készleteimet, mellé még legalább ennyit elvesz a pia.
Kalcium-Magnézium-Cink: A Ca hiányt a linkelt cikk is emlegeti, az extra mg is jól jön. A b6-ot nem szívesen tolom túl, de ezzel épp kiegészítem a cc 2.5szeres rda-t mg-ra amit belőttem magamnak.
Edzésnapokon 3 iso sport pezsgőtabletta. Ez baromi szélesspektrumú, A, B-skála, C, E. Egy hármas pakett pluszba is becsúszik keményebb (több mint 1 liter viszki/nap) hétvégi parti napokon, másnaposságra is kifejezetten jó.
Xanax, Tiager elvonási tünetekre. Ezt már csak akkor, pár napig, amikor épp nem iszok (szerencsére egyre több ilyen van) Jahh, és ehhez már doki kell, ezek vénykötelesek.

Ezeket végigdumáltam dokival is, szerinte is korrekt a pakett. Természetesen azzal együtt, hogy ezek mindössze kárenyhítésre jók, némileg kompenzálják csak a pusztítást.

öreg baka nem rakéta 2017.03.06. 12:26:55

Érdekes téma, érdekes feldolgozással, tanulsággal. A párom hosszú ideig, mint "majdnem alkoholista", ivott. Aztán egyszer igen csatakos állapotban vittem haza. Na, azóta nem iszik (bő 20 éve) még egy kortyot sem. Le a kalappal előtte.
Nekem ugyanilyen gondom van a dohányzással. Abbahagytam 5. hónapja, segítséggel, de a kisördög ott ül a vállamon és sugdos...............
A nagy kérdés: Hogyan tovább.

Katalin Kanbar 2017.03.06. 12:34:26

Szia,
nagyon nagyra tartom az irásodat .
Hihetetlen őszinte és bocsánat a jelzőért, de szórakoztató is.
Én személy szerint nem iszok, viszont a környezetemben sajnos van rá példa és ezért keltetted fel a figyelmemet.
Sok erőt és kitartást kívánok Neked !
Őszintén mondom, kár lenne érted, vigyázz magadra, hidd el megéri.

szemet 2017.03.06. 12:41:39

@DICKtátor: "gyermek válik drog- vagy alkohol függővé, holott a szülőtől már az alkoholizmust nem láthatta példaként. Egyszerűen ilyen bonyolult és összetett érzelmi hatásmechanizmus érvényesül"

A genetika sokkal racionálisabb magyarázat. Hogyan és ki bizonyította a fentieket? Egyáltalán hogyan lehetne tudományos szigorral bizonyítani a fenti állítást, elkülönítve a genetikai faktortól?

Mondjuk pl: Ikerpárt nevelnek, elvált szülők, külön háztartásban egyikük fizikai száraz másik józan: Igazolás az lenne hogy a fizikai száraz szülő által nevelt iker gyakrabban alkoholista. Lefogadom nem csináltak ilyen kísérletet...

Persze elfogadom: Sztorinak persze jobb az "elnyomott érzelmek mágikusan keringenek a családban", mint a földhözragadt örökléstan, de ugye tudod hogy igazolás nélkül ez csak egy mese...

Nylul 2017.03.06. 12:54:17

@szemet: 'A genetika sokkal racionálisabb magyarázat. ' - nekem is ez jutott az eszembe.

Yda 2017.03.06. 12:56:39

Betegség. A betegség tudat ráadásul nagyon fontos. Az utolsó perc végéig érdemes figyelmesen végignézni és hallgatni, kb. az összes kérdésre megtalálható benne a válasz. 1 óra 10 perces, úgyhogy meg kell adni a módját.
A címe: betegségtudat, mint origó a szenvedélybetegség kezelésében. Horváth Tibor - Bázis addiktológiai szolgálat - Pécs - Mindenkinek ajánlott, nem csak szenvedélybetegeknek. (a hozzátartozóknak is nagyon)

www.youtube.com/watch?v=qbMwAAHInV0

2017.03.06. 13:04:33

@she_wolf: Igen egyetértek.

Persze úgy kerek, hogy a fizikai szárazság nem elégséges a leszokáshoz a saját tapasztalataim alapján, ugyanakkor a leszokás alapköve az alkohol teljes megvonása. Tehát a leszokáshoz sajnos sokkal több kell, mint a szer akaraterőből való teljes megvonása.

A behelyettesítés elkerülése céljából nagyon jó a módszered, szerintem is az a legjobb, hogy az alkohol helyét átvenni akaró más szerek helyett inkább forduljon az ember olyan tevékenységekhez, amik valamennyire ugyancsak addiktívak, de legalább nem károsak. Pl. a legjobb a sport (ami a dopamin és az endorfin miatt hasonló mechanizmusokkal jár, mint az alkohol, csak persze jóval munkaigényesebb).

Hazánkban az az egyik legnagyobb probléma az alkoholizmussal (és ezért sem bevett gyakorlat azonnal szakemberhez fordulni), hogy ezt a betegséget jellemzően az alacsony intellektussal, alacsony képzettséggel, alacsony akaraterővel, alacsony egzisztenciális körülménnyel, rossz társadalmi helyzettel párosítják. Ezért nehezen alakul ki a betegségtudat olyan emberekben, akik egyébként szakmájukban sikeresek, egzisztenciálisan stabilak.

@szemet: Igen, egyetértek azzal, hogy a genetikai faktor is döntő fontosságú az alkoholizmus kialakulásában, de nem kizárólagos.

A bizonyítékot a pszichiáterem szolgáltatta, aki számos olyan esetről számolt be (nem kizárólag a saját praxisából szolgáltatva példákat), hogy kezeletlen alkoholisták, akik évtizedeikig fizikai szárazságot tartottak, később a gyereküket vitték a pszichiáterhez drog- vagy alkoholfüggőséggel.

Azok a betegek, akik viszont szakember segítségével strukturális változásokon mentek keresztül (lehet, hogy az első években pszichiáter/pszichológus segítségével, de aztán akár AA gyűlésekre járással), ilyen családi problémákról ritkán számolnak be.

Alappal vonható le a következtetés, hogy akik szakember iránymutatása alapján "szoknak le", azoknak a hozzátartozói jóval kisebb számban produkálnak a beteghez hasonló tüneteket, holott jól láthatóan mindkét esetben azonos a valószínűsége, hogy a beteg hozzátartozója is hordozza az alkoholizmus kialakulását elősegítő géneket.

Egyébként az alkoholizmus (ideértve a kezeletlen alkoholizmust is) családon belüli érzelmi viszonyokra gyakorolt negatív hatásának külön szakirodalma van (amit persze én mélyrehatóan nem ismerek).

she_wolf 2017.03.06. 13:16:16

@szemet:
A genetikával szerintem ne próbálkozz, pedig saját példám okán teljesen egyetértek veled!:)
Ha valaki a genetikával jön, sanszos, hogy inkább ütközik ellenállásba, mint nem.
A poszter ilyen szempontból szerencsére nyitott.
Túl azon, hogy most már egyre több helyen találhatunk erről mérvadó és hiteles írást, akik genetikailag függőségre hajlamosnak mondják magukat, azokra egyszerűbb pecsétet nyomni azzal a szöveggel, hogy akaratgyenge vagy, és félsz szembesülni ezzel, inkább egy tőled független hókuszpókuszra fogod a dolgot, hogy te erről nem tehetsz.
Nem egyszer megkaptam már én is, pedig anyám vonalán kivételé nélkül mindenkit a pia vitt el (őt 48 éves korában, bár halálokként a tüdőrák volt megjelölve -májról tüdőre áttét).
Kilencen voltak tesók (ha jól emlékszem), csak egyetlen nővére nem szeszelt azóta, hogy cukorbetegséget diagnosztizáltak nála.

DICKtátor (törölt) 2017.03.06. 13:40:18

@Nylul:
@szemet:

Nem akarok senkit győzködni (ugye Lao-ce szerint "Aki bizonygat, az nem bizonyít, aki győzködik, az nem meggyőző"), de a hadd hozzak egy más jellegű példát arra, mit mondok.

Ha az apa a családban homoszexuális, de szexuális orientációját egy életen át elfojtja, akkor a gyermekénél sokkal nagyobb valószínűséggel fognak jelentkezni a szexuális jellegű pszichés problémák (nem feltétlenül a homoszexualitás elfojtása, hanem szexuális aberrációk, devianciák, kapcsolatteremtési problémák). Tehát a genetika itt nem sokat ért.

Ha a gyermek a genetikája alapján kitűnő sportteljesítményre lenne képes, de otthon azt a viselkedési mintát látja, hogy ezzel nem lehet érvényesülni, nagyobb valószínűséggel válik belőle szakmunkás vagy értelmiségi, mint más olyan gyermekből, akiből sportoló lesz, pedig egyébként nem kifejezetten jó sportolói genetikával (jó csontozat, erős izomzat, stb.) rendelkezik.

Tehát a genetikai determináltság szerintem önmagában nem, csak a többi környezeti hatással együtt értelmezhető.

A genetika csak egy alap, de azon még sokat lehet javítani meg rontani. A legjobb példa erre én vagyok, aki diszlexiás gyerek voltam, most meg abból élek, hogy olvasok meg írok :D

she_wolf 2017.03.06. 13:43:23

@DICKtátor:
A sport nálam sajnos kiesik, térdprotkó és selejtes ízületek gátolnak benne, pedig nagyon szívesen lovagolnék még:)
Úszhatnék esetleg, ha utána nem kellene a nyőgyogyónál kikötnöm. A természetes víz okés, de még nem igazán alkalmas rá az idő. És most úgy tűnik, hogy kifogásokat keresek, pedig simán csak ez az ábra.
A "B" oldalon -ahol én forgok már- önzőzök és igyekszem élvezni a hátralévőt cefre nélkül:)

Akiket említesz, azokra van példám baráti körből. Arra hivatkozással, hogy kidolgozza a belét, fáj mindene, de nem érdekli, csak fenn tudja tartani azt az életszínvonalat, amit megszoktak, nehogy már ne ihassa meg esténként, ami jár neki! Mert az neki jár, a két kezével teremtette elő a rávalót. Ha csak 1 deci kommersz Napóleon, meg 5-6 sör, akkor annyi, ha több, akkor meg annyi.
És rendre ott alszik el a kanapén, szemüveggel a fején, mintha tv-zne:(

Ismerek alkoholista és egyelőre még nagyon penge agyú embert is, aki attól zizi, amit naponta tapasztal az emberek között.
Miután az energiavámpírok leszívják az agyát, otthon kiüti magát, hogy még gondolatai se legyenek. Ha lehet, ez még szomorúbb:(

Szeretem az ismeretterjesztő csatornákat, és az egyiken fut a "Sokkoló függőségek" című sorozat. Több szenvedélybetegséget érint, függőségek kialakulásával, tulajdonságaival, és a kezelési metódusokkal foglalkozik.
Én meg lesek, mint Rozi a moziban, hogy jéé...máshol miért van az, hogy embernek tekintik a beteget, hogy foglalkoznak vele, megelőznek, és nem csak tűzoltásra hajlandóak -már ha egyáltalán hajlandóak itthon ilyesmire?
Itthon a rendőrség sem megy ki "egyszerű" családi balhéra, csak akkor, ha vér folyik.
De akkor viszont a törvény teljes szigorával felvonul a fakabát társulat, a gyámügyesek kiemelik a gyereket, beindul a gépezet, és mindenki mehet a szélrózsa minden irányába. Ahelyett, hogy olyan megoldásra törekednének, ami megmentheti a családot. Biztosan én vagyok hülye, de ezt akkor sem értem:(

she_wolf 2017.03.06. 13:50:49

@DICKtátor:
Ezért nem írom/mondom soha azt, hogy genetikailag vagyok alkoholista, hanem azt, hogy genetikailag hajlamos vagyok rá. Ez nem jár együtt kötelezően azzal, hogy hogyha hajlamos vagyok, akkor azzá is fogok válni menthetetlenül.
Ha a születésemet követő nagyon rövid időn belül egy olyan szülőpároshoz kerültem volna, mint amilyenek pl. a férjem szülei voltak, egészen biztosra veszem, hogy a genetikai hajlamom nem kapott volna külső támogatást ahhoz, hogy kiteljesedjen, és alkoholbeteggé váljak.
A környezet meghatározó. És az én környezetemben minden adott volt a rossz irányhoz.

boromisszazsolti 2017.03.06. 14:10:44

@DICKtátor: hagyd abba, a frászt hozod rám! Két kicsi gyerekem van, és most kiderül, hogy bármit teszek mindenféle szörnyűség vár rájuk az életben csak miattam! Ráadásul nem tehetek ellene semmit!

boromisszazsolti 2017.03.06. 14:15:00

@boromisszazsolti: ja, és még mindent kétszer is mondok. Kétszer mondok mindent.

VWanda 2017.03.06. 14:33:33

@Yda:
Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmünket. Én személy szerint soha nem találkoztam még az előadó nevével, de jó lesz megjegyezni, mert -ugyan munka közben, de végighallgattam ezt az 1 óra 10 percet és ennél érthetőbb, logikusan felépített és szimpatikus előadást függőségről még nem hallottam. Pedig a Máté Gáboréin is túl vagyok. (és az néha nem volt könnyű..)
Itt már beszéltünk arról, hogy érdemes-e a betegségtudatot társítani a függőséghez, nos kiderül, hogy milyen vonatkozásban érdekes ez is.

Yda 2017.03.06. 15:19:14

@VWanda: Itt nálunk Pécsen, hozzá kerülnek az első beszélgetésre azok, akik segítséget kérnek. Ott négyszemközt és személyesen elmondja nekik ugyanezt az 1 óra 10 percet. Ez alapvető élmény mindenkinek -még az orvosoknak is, akik szép számmal ülnek páciensként a székében. A beszélgetés után, ő küldi tovább az illetőt, a Bázis valamelyik mentorához, hogy elkezdjék a rehabilitációt. De az első alkalommal mindenkivel ő beszél. - Itt az előbb kialakult egy eszmecsere a genetikai érintettségről is. Ebben az előadásban szépen elmondja azt is, hogy a magyar lakosság hány százaléka érintett (10% - ez nagyon magas) és hogy ennek hatására pontosan mi működik másként az ember szervezetében. - Számomra ez is több volt mint érdekes.

DICKtátor (törölt) 2017.03.06. 15:25:22

@boromisszazsolti: hát azt nem tudtad eddig, hogy ahogy viselkedsz, az hatással van a gyerekeidre is?

she_wolf 2017.03.06. 15:44:50

@Yda:
Éppen ezt hallgatom, miközben most netezek, és éppen ott tart az előadó, hogy a genetikai oldalt boncolgatja.

she_wolf 2017.03.06. 15:50:02

@she_wolf:
Folyt.: arról is beszélt, amit korábban én is pedzegettem, hogy alkoholistából válhat "szociális" ivó, de ennek olyan csekély a valószínűsége, hogy inkább csak elméleti síkon létezik.
Mindenkitől elnézést, de nekem továbbra is valahogy szálka a szememben a "szociális ivó" mint meghatározás, hiába hívják így:(

boromisszazsolti 2017.03.06. 16:30:32

@DICKtátor: természetesen azt tudtam. Azt viszont nem sejtettem, hogy az is hatással van rá, ahogy régen viselkedtem.

DICKtátor (törölt) 2017.03.06. 17:15:48

@boromisszazsolti: összetettebb a személyiség annál, mint hogy mától nem iszok és meg is oldódtak a problémák.

Köztudott, hogy az elfojtott érzelem vagy feldolgozatlan trauma sincs jó hatással a személyiségre, az alkoholbetegség elfojtása ugyanilyen szerintem.

Ha egy alkoholista csak nem iszik, attól nem lesz tünetmentes a betegsége, csak máshol fognak jelentkezni a tünetek. Mint, amikor mondjuk van egy nehézfém mérgezésed, aztán egyszer egyik, máskor másik szervedet érintően keletkeznek tünetek, de a betegség forrása azonos. A nem ivás olyan, mintha csak a szervedet érintő tünetet kezelnéd, de a betegség forrását, a mérgezést nem szünteti meg.

Na ilyenkor előállhat az, hogy ezt az elfojtott alkoholizmussal terhelt ember családtagjával fennálló viszonya bánja. Főleg a szülő-gyermek viszony bonyolult, nem csak verbális és tudatos kommunikációból áll, az érzelmi viszonyaink pedig olyan sérülékenyek, érzékenyek, hogy a másik fél legkisebb rezdülésére is reagálnak, akkor is ha ez a viszony sekélyes és rossz minőségű, és akkor is ha jó.

De egyébként ez nyilván nem csak alkoholizmus miatt elfojtott problémák miatt lehet, lehet ez agressziótól is, vagy szülők közötti érzelmi terrortól. Nem kell ahhoz alkoholistának lenni, hogy ehhez hasonló módon valamilyen mértékben maradandó érzelmi sérülést okozzunk a gyereknek vagy más családtagunknak, vagy gátoljuk a gyermek ideális személyiségfejlődését.

Fel kell dolgozni, meg kell oldani az érzelmi problémáinkat is, az alkoholizmussal is így van, a gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy tudatosan, tervszerűen törekedjünk a leszokással a személyiségünkben bekövetkezett változások felismerésére és kezelésére, pl. egyes személyiségjegyeink előtérbe helyezésére, mások elvetése útján.

Ha egy gyógyuló alkoholista törekszik ezeket a problémákat kezelni, nem lehet probléma a családtagjaival sem.

boromisszazsolti 2017.03.06. 18:28:41

@DICKtátor: értem. Illetve dehogy értem. Elég nehezen bizonyíthatónak tűnik ez az elképzelés.

Mindenesetre kérlek engedd meg, hogy továbbra is abban a tévhitbe(n) ringassam magamat, hogy jól csinálom a gyermeknevelést.

Nylul 2017.03.06. 18:45:30

@DICKtátor: Ne haragudj, de ennek semmilyen tudományos alapja nincsen. Ide keverni a sportolást és a homoszexualitást, az total mellélövés..
Az addikcióra való hajlamosságnak megvan az 1+1=2 génje, a homoszexualitásnak nincs ilyenje. A sportolás genetikai vetülete maximum sportág-specifikusan értelmezhető - pl hosszabb lábat örököltél, fasza atléta lehet belőled.

Isten... 2017.03.06. 19:53:30

Az alkoholistak elkenyeztetett akaratgyenge konzumidiotak.

Torz 2017.03.06. 20:11:41

@Jennie: Szia, az első pár év nálunk is ilyen volt, megértem a ti helyzeteteket. Kétségekkel voltunk tele azokban az időkben. Anyám az elvesztegetett időt akarta bepótolni. Remélem ott is van valami mély motiváció a háttérben. Ha benne megfordult valami, akkor hamarosan - észre sem veszed - természetes lesz, hogy emberként, szerető anyaként tekinthetsz rá. Drukkolok ezért.

Torz 2017.03.06. 20:15:45

@józanakaroklenni: Köszönjük. Ha beleegyezik majd, elküldöm a történetét, talán segíthet másokon. Hajrá neked!

Nylul 2017.03.06. 20:32:02

@Isten...: Köszönöm, leborultam. Ennyi elég egyelőre?

she_wolf 2017.03.07. 04:16:27

@Isten...:
Szar dolog ezzel szembesülni, mi? Nyugi, erős vagy túl fogsz lépni rajta!
A nicked hiányos, lemaradt a "barma";)

józanakaroklenni 2017.03.07. 11:18:42

Fogadjunk ez a mopszos csávó, annak volt így becsípődve ez a konzumidióta szöveg.

she_wolf 2017.03.07. 13:04:07

@józanakaroklenni:
Never mind....
Büfcsizett egyet, egészségére! Nem venném a lelkemre, ha benne maradna, és begolyózna tőle:D

szemet 2017.03.08. 07:40:40

@DICKtátor: Erre azért még visszatérek:

" aki számos olyan esetről számolt be... hogy kezeletlen alkoholisták, ... később a gyereküket vitték a pszichiáterhez drog- vagy alkoholfüggőséggel.

Azok a betegek, akik viszont szakember segítségével strukturális változásokon mentek keresztül ... ilyen családi problémákról ritkán számolnak be"

1. Egy elfogadható igazolás nem ilyen: ez így csak anekdotikus érvelés (szelektív memória ugye...)

2. De fogadjuk el.

Akkor ez egy korreláció, az ok okozat helyett pl. lehet közös oka mindkét dolognak: ugyanaz a körülmény amitől valaki együttműködő a kezelésben, csökkenti a gyerekének alkoholizmuskockázatát függetlenül a kezelés vagy abban való haladása tényétől, ilyen lehet pl.:
jó anyagi körülmények között él, egészségesebb jobban működő kapcsolatai vannak, művelt/tanult/intelligens, nyitott személyiség, stb...

Nekem az 1. már elég hogy ne fogadjam ezt el igazságként a maradék bizonytalanságomat meg a 2. pont lefedi, mert az számomra még mindig "plauzibilisebb mint a "vándorló elfojtott érzelmek" teória.