Mit ad nekünk, alkoholistáknak az alkohol?
2016. október 29. írta: józanakaroklenni

Mit ad nekünk, alkoholistáknak az alkohol?

Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Igyekszem tisztább, valósabb képet adni az alkoholizmusról, mivel úgy tapasztalom, rengeteg tévképzet él az emberekben ezzel kapcsolatban. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

 

Mit ad, nekünk alkoholistáknak az alkohol?

A blog indulása óta szinte minden nap felteszik nekem a kérdést: mi az az ok, amiért iszol? Miért kezdtél el inni?

Sosem tudtam erre egzakt választ adni, nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam. Mindig azt válaszoltam, (őszintén), hogy ma már vannak gondjaim, de ezek az ivásBÓL adódnak, nem pedig miattuk kezdtem el inni. Ez tényleg így van, akárhogy keresem a három évvel ezelőtti önmagamban azt a törést, traumát, hatást, ami miatt inni kezdtem, nem találom. És őszintén gondolom, hogy azért nem találom, mert nem is volt.

Jó életem volt. Tényleg.

Kíváncsi voltam, csak én vagyok-e így ezzel, ezért elkezdtem –magyar híján- külföldi blogokat olvasni a témában, és azt kell mondjam, bár sok olyan alkoholista van, aki valami problémára reagálva, “válaszolva”, vagy megoldást remélve kezdett el inni, ez csak egy része az egésznek.

Sok helyen láttam viszont az én storymat: fiatal korában elkezdett inni, először társasággal, majd elkapta az örvény, és már egyedül is. Egyszerű kémia.

party-drinks.jpg

Sokszor feszegettem már itt ezt a kérdést, de még mindig nagyon kíváncsi lennék: ha ez így van, miért én szoktam rá, és miért nem xyz, aki semmivel nem ivott kevesebbet nálam egy buliban? Van itt szerepe a szervezetnek, genetikai hajlamnak esetleg?

Akkor most tulajdonképpen az lenne a megoldás, hogy elkezdek szedni valamit az elvonási tünetek ellen, és boldogság, harangszó, örömkönnyek, lagzilajcsi, dáridó?

Nyilván nem, ha ez így működne nem lenne az alkohol az egyik vezető halálozási ok a világon.

Ezen gondolkodva rádöbbentem arra, hogy bár az elején valóban csak a testi függőség, a kémia kötött az alkoholhoz, mára már sokkal “bensőségesebb” a kapcsolatunk. És elkezdtem összeírni, mit is “ad” nekem az alkohol: (és érdemes megfigyelni, hogyan veszi is el ugyanezeket a dolgokat egyidejűleg):

1, Nyugalmat

how-much-phenibut-to-take.jpg

Amióta iszom, sok minden rosszabbra fordult az életemben. Inkább fogalmazzunk úgy: sok mindent rosszabbra fordítottam, sok mindent elcsesztem.  Csak néhány példa:

  • Megszakadt sok értékes kapcsolatom, mert inkább otthon maradtam inni, mint, hogy értékes időt töltsek velük: érthető módon idővel megunták, hogy mindig kihúzom magam valamivel. Ez igazából tényleg bánt, de esténként, amikor iszom, nem foglalkozom ezzel.
  • Anyagi gondokba keveredtem: nyilván sokat költök piára, de nem főleg emiatt. Ahogy már sokszor mondtam, szerintem abban mutatkozik meg, ha valaki alkoholista, ha teljesen átalakul, az alkohol köré szerveződik az élete. Szerintem nem én vagyok az egyetlen alkoholista, akinek a jelleme is sokat változott negatív irányba, amióta iszik. Felelőtlenebb, lustább, és azt hiszem önzőbb is lettem. Nem részletezem, de ennek kapcsán felhalmoztam némi tartozást. Ez nem kicsit bánt, de amikor iszom, nem gondolok erre.
  • Mocskosmód elhíztam. Számomra vállalhatatlanul. Egyébként most ijedtemben elkezdtem őrült mód diétázni, de nyilván az esti borozás elég nagy pofánvágás a projektnek. Lényeg a lényeg: nagyon bánt, utálok tükörbe nézni, de láss csodát, este, amikor iszom, nem gondolok erre.
  • Elizolálódtam. Szinte teljesen. Munka, este pedig ivás. Ennyi. Nem járok el szinte sehova, igyekszem leredukálni minden mást. Pedig mielőtt elkezdtem inni, egyáltalán nem voltam ilyen. És megint csak: ha iszom, nem gondolok erre. Szinte már mintha a borral együtt lenyelnék egy leszarom tablettát.

 A lista nem teljes, folytathatnám a sort a sort, hogy mi mindent rontottam el, vagy mi minden romlott el, amíg én a pohár fenekén át szemléltem a világot, de nem ez a mondanivalóm lényege. A lényeg az, hogy a lista minden egyes pontjában van valami közös: Nem léteztek, mielőtt elkezdtem inni, azóta viszont innom kell, hogy ne gondolkodjak rajtuk, és nyugodt legyek.

A valóság: A valóság az, hogy a strucc feje 100 méter mélyen a homokban van. Ördögi kör: mert az alkohol adta nekem ezeket a problémákat [nem, nem az alkoholra akarom fogni a saját hülyeségem, de teljesen más ember voltam 3 éve, ha nem kezdek el inni, nem csinálok ennyi baromságot.], és most mégis, az alkohol az egyetlen, ami kicsit jobbá teszi. Ha ezeket a problémákat egyenként szépen kivonom az egyenletből, akkor vajon az alkoholt is ki tudom? Talán hiba az, hogy az alkoholizmus KIVÁLTÓ OKÁT, nem pedig a JELENBEN LÉVŐ OKOKAT, KÁROKAT szemléljük? Vajon aki mondjuk 15 éve iszik, ugyanazért iszik ma is, mint amikor elkezdte?

2, Egy “programot”, egy rituálét

Valamelyik nap elgondolkodtam (majdnem posztot is írtam róla külön), hogy vajon mi lesz velem, ha majd nem iszom? És azt kell mondjam, bár egyfelől nagyon szeretném, ha már itt tartanánk, részben azért ijesztő is a dolog. Elképzelni nem tudom jelen pillanatban, hogy milyen lesz majd az, ha nem iszom. Annyira az alkohol köré szerveződött az életem az elmúlt 3 évben, hogy szabályosan egy rituálévá vált. És megijeszt kicsit, ha válaszolnom kell arra a kérdésre, hogy mi a francot fogok csinálni utána? Rohadt nagy paradoxon ez: tönkretesz minket, mégsem tudjuk elképzelni nélküle. Kedves (ex)alkoholisták, ha olvassátok ezt: ti is éreztek/éreztetek így?

A valóság: Éltem az alkohol előtt is, nem? Valamit csináltam az előtt is, nem? Nyilván ugyanazt fogom csinálni. És ugyanazt kéne most is csinálnom. Csak tudnám, mi volt az. A valóság az, hogy pont, hogy megfosztott a régi programjaimtól, rituáléimtól, és magának követeli az egyetlen helyet.

 

Mielőtt alkoholista lettem, az alkohol egyébként sokkal többet adott: új ismeretségeket (lássuk be, buliban jó dolog új emberekkel barátkozni), jó storykat (évek múltán is röhögünk rajtuk, és egyik sem egy tál cézársaláta, és egy frissen facsart narancslé mellett kezdődött), önmagunkhoz viszonyított szárnyalást (elsőre mindenki bátrabb, jópofább, viccesebb, karakteresebb, ha iszik, nem?), szórakozást, vagy akár csak egy kellemes gasztroélményt.

Aztán azt mondta, hogy “te kedvesem velem jössz, és kettesben folytatjuk”, és elvett minden felsorolt “előnyt”:

  • Nem kötök új ismeretségeket, hiszen alig járok el itthonról a kötelező körökön kívül.
  • Nincsenek jó storyk, mert otthon ülve, bezárkózva, lehúzott redőny mellett sok minden nem történik. Pláne nem jó.
  • Már nem mondanám szórakoztatónak.
  • Már nincsen gasztroélmény: persze egy jó bor finom, de már nem tudok rá így nézni. Nekem az már a napi adag.
  • És főleg nem szárnyalunk tőle, sőt, ahogy egyre többet iszunk, mi alkoholisták kezdünk rohadt cinkessé válni.

Az az érdekes, hogy gondolatban ennél azért hosszabb “mit ad” listát képzeltem el.

A valóság az, hogy az alkohol nem ad semmit azoknak, akik nem tudják kontrollálni. Kizárólag maradékokat, sok önáltatást, sok kifogást, és egy vagon homokot, hogy beledughassuk a fejünket.

Akárhova fordultam eddig segítségért, mindenhol azzal terrorizáltak, hogy márpedig én mondjam meg, miért kezdtem el inni, mert annak biztos volt valami lelki oka, és azt majd jól megoldjuk. Pedig ha pisztolyt tartanának a fejemhez sem tudnám azt mondani, hogy volt.

Az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint egy rossz párkapcsolat: az elején általában minden szép és jó, kapunk valamit (legalábbis azt hisszük),ezért belekezdünk a kapcsolatba. Aztán idővel ha megromlik a kapcsolat,  valamiért sokszor mégis benne maradunk.

Talán az alkohollal kapcsolatban sem kizárólag az okokat kéne ennyire erőltetni, hanem azt, hogy miért tart benne minket ebben a “rossz kapcsolatban”. Hogy aztán szakítani tudjunk végre.

A bejegyzés trackback címe:

http://jozanakaroklenni.blog.hu/api/trackback/id/tr9611914347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Burgermeister 2016.10.30. 05:16:39

"fiatal korában elkezdett inni, először társasággal, majd elkapta az örvény, és már egyedül is. " Sima addikció, sztem ez áll az estek többségében!!!! És aztán ebből a spirálból nem lehet kilépni 1könnyen.

bbwd 2016.10.30. 13:00:37

az az érdekes kérdés, hogy mi adja azt a lökést, hogy valaki egymagában igyon.

én elég sokat iszom, de csak társaságban. otthon rengeteg piám van, de soha nem jut eszembe, hogy egyedül igyak. mi lehet az, ami egy nagyivót arra indít, hogy egyedül igyon?

R2D2 & C3PO 2016.10.30. 13:47:03

Hm. Az első nagyon fura. Nyugalmat?!? Annak, amit az alkohol okoz, köze nincs a nyugalomhoz. Bódulatot, kábulást okoz, nem mersz szembenézni önmagaddal.
A másodikkal egyetértek. Én dohányos voltam és bár igyekeztem elkerülni azt, hogy az élettani funkcióimat összerakjam a cigivel (sz@rás, szex után, ilyesmi), ezek a mini szertartások valóban kialakulnak és hát akkoriban még lehetett cukrászdákban, kávézókban is dohányozni. Sokáig ezek miatt nem tudtam leszokni, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy a nikotin irányítsa az életem.
Mondjuk én már nem akarok "kulturáltan" dohányozni, ha lenne egy napom az életből, eszembe nem jutna, hogy cigizéssel töltsek egy pillanatot is...

Mérnork 2016.10.30. 14:02:45

@Burgermeister:
OK, de akikkel pl. én jártam anno egyetemre, azok kb. 99%-a vedelt, míg suliba jártunk, heti 2-3 lerészegedés átlagosnak mondható volt. A diplomaírós félévem konkrétan úgy nézett ki, hogy minden este seggrészegre ittam magam. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, ennek szép fokozatosan vége lett.
Kb. egy évben 2-3 alkalom van, hogy iszok alkoholt, töményet akkor is kerülöm és lég jól el tudom találni, hogy a hangulat meglegyen, de ne legyek idióta.
Szóval mi a különbség ez itt a kérdés.

nevelhetetlen 2016.10.30. 14:16:37

manipulatív szar szülőket nem pótol semmi sem. ha az átlagnál magasabb az iq-d akkor nincsaz a pszichológus aki "meggyógyítana". azt az érzést nem lehet leírni pontosan, hogy semmi sem tehet boldoggá, és ezt tudod is(mert már mindent próbáltál). az esti borozás megnyugtat és sokkal kényelmesebb, mint pl karrieristának lenni.

Galicius 2016.10.30. 15:06:22

Volt a szomszédban egy alkoholista srác.Nagyon jó fej volt,ha nem állt be teljesen.Neki már kevés is elég volt,hogy elvarázsolt állapotba kerüljön.Olyan volt - ha nem látom el sem hiszem-,hogy simán belekötött a villanyoszlopba és olyan műsort adott elő,hogy ott,akkor megszakadtunk a röhögéstől.Amikor olyan állapotban volt,hogy lehetett vele kommunikálni,megkérdeztem tőle,hogy ez most miért jó,hogy a sárga föld alá issza magát.Meglepő választ a dott.Ilyenkor a kisgyerekkorát éli és az anyukája mellett érzi magát.Azt is elmondta,hogy az anyukáját nagyon szerette,de sajnos még kisgyerek korában meghalt.Amikor ezek után ismét seggrészeg lett,egy kicsit más szemmel,sajnálattal kezeltem a srácot.Segíteni,sajnos nem lehetett rajta.

bonfred 2016.10.30. 15:42:59

"Akárhova fordultam eddig segítségért, mindenhol azzal terrorizáltak, hogy márpedig én mondjam meg, miért kezdtem el inni,"
Nem tudom, hova fordult segítségért, ha ott ezt erőltették, akkor baromságot kérdeztek. Tapasztalt addiktológus nem fog ilyet kérdezni - tapasztalatból tudom - mert nagyon jól tudja, nem ez a lényeg. Ha esetleg a Névtelen Alkohilstákhoz fordult, - akik közé én is tartozom- azok sem fognak ilyet kérdezni.
Szerintem a józanodás, felépülés szempontjából tök mindegy, miért ittam. Akármi is volt a kiváltó ok (amit biztosan én sem tudok saját magamról, legfeljeb tippelni tudok) az alkoholizmusom már önálló betegséggé vált. Azaz: hiába szüntetném meg a kiváltó okot, az köszöni szépen ugyanúgy megmaradna.

csentecsa 2016.10.30. 16:51:10

@Mérnork: Ha nem olyan a genetikád, nem lett volna vége, és mostanra funkcionális alkoholista lennél.. (Magyarul: kurva nagy szerencséd volt..)

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://elmenypark.net 2016.10.30. 17:48:44

A beetetés nem csak az alkoholistákat sújtja. Ez olyan, mint egy ingyenes buli, ahol kiderül, hogy utólag mégis mindenért fizetni kell. Jóval többet, mintha előre megmondták volna az árát.

scuynat 2016.10.30. 18:00:19

@nevelhetetlen: mindent próbáltál? Mérnemakkormár mindent IS?

scuynat 2016.10.30. 18:00:35

@csentecsa: hát akkor a többség genetikája jó. Mi is piáltunk rendesen az egyetemen, mégse lett alkoholista senki, akit ismerek.

józanakaroklenni 2016.10.30. 18:01:52

@bbwd: Az, hogy más szinten van, mint te. A társaságban ivás szerintem nem feltétlenül függ össze az alkoholizmussal. Persze mind úgy kezdjük, csak van, aki nem tud itt megállni.

józanakaroklenni 2016.10.30. 18:06:56

@Mérnork: A kérdés nem nekem szólt, de többek között ezért is mondom mindig, hogy szerintem itt a szervezetnek is szerepe van. Egyszerűen - és ezzel nem kibújtatva sem magamat sem mást bármi felelősség alól - szerintem van, akinek a szervezete hajlamosabb a függőségekre.

bonfred 2016.10.30. 18:27:56

@Mérnork: Mi a különbség? Te nem vagy alkoholista, bár nagyivó voltál. Én is nagyivó voltam, de alkesz lettem. Te magad írod:
"Kb. egy évben 2-3 alkalom van, hogy iszok alkoholt, töményet akkor is kerülöm és lég jól el tudom találni, hogy a hangulat meglegyen, de ne legyek idióta."
Nekem egy ilyen alkalom is egy több hetes ámokfutáshoz vezetne, és valószínűleg a kórházban, vagy a temetőben kötnék ki. Te tudod kontrollálni az ivást - én nem. Pontosan ezért vagyok alkoholista, és ezért nem iszom már.

Motorhead 2016.10.30. 18:28:22

Ha a cikk lányról szól, miért nem lánnyal reklámoztátok a cikket ? Nem lett volna szégyen .

Tudatos Áldozat 2016.10.30. 19:43:56

Összegyűjtöttem a kérdéseid, amelyekre a saját magam véleményét szeretném válaszként adni. Nem a tutit írom le, és lehet, hogy tévedek!

„mi az az ok, amiért iszol?”

Apró, közhelyszerű indokok miatt, melyeket nap-mint-nap mantraként ismételgetve magamban(magamat győzködve) észrevétlenül kerül a pohár/üveg a kezembe. Milyen közhelyekre gondolok például, lásd: TibiAtya facebook oldala. (gy.k: Példának okáért említem csak, nem vádolom őket!)

„Miért kezdtél el inni?”

Véleményem szerint is teljesen irreleváns a kiváltó ok, hiszen annyian annyifélék vagyunk, annyiféle indokkal. Nem ez a lényeg, hanem ami a fejünkben zajlik: történik egy szituáció(=ok), amelyre adott reakció(=okozat) azért rögzül, mert újra és újra ismétlődik (buli->pia, bánat->pia, unalom->pia, miért-ne? -> pia). Ami ismétlődik az rögzül. Ami gyakran ismétlődik az mélyebben rögzül, könnyebben előhívódik.

„.Ha ezeket a problémákat egyenként szépen kivonom az egyenletből, akkor vajon az alkoholt is ki tudom?”

Szerintem ezeket a problémákat csak párhuzamosan, csigatempóban, apró lépések mentén lehetséges kivonni, beleértve az alkoholt is. Nézd, te is hosszú utat tettél meg, hogy ide eljuss. Nem kevés munkád van benne. Legalább ekkora munka felszámolni az egészet. A hirtelen vagy radikális változtatások mindig megbosszulják magukat. Egy idevágó közhely: „A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve”. A célállomást bár nem látjuk, az odavezető út mindig olyan egyszerű igazságok mentén épül ki, mint amelyekre az első kérdésre adott válaszomban is utaltam.

„Talán hiba az, hogy az alkoholizmus KIVÁLTÓ OKÁT, nem pedig a JELENBEN LÉVŐ OKOKAT, KÁROKAT szemléljük?”

Adott esetben fontos lehet a kiváltó ok (traumás eseteket értem ezalatt), de véleményem szerint sokkal lényegesebb felismerni és megfigyelni a jelenben megfogalmazott apró indokokat.

„Valamelyik nap elgondolkodtam (majdnem posztot is írtam róla külön), hogy vajon mi lesz velem, ha majd nem iszom?”

Ezen én is elgondolkodtam és arra a megfigyelésre jutottam, hogy az esetek nagy részében már pusztán az unalom is képes kiváltani a sóvárgást. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy már tudatalatt megszületik a döntés, amely a figyelmem lekötését ezzel oldja meg. Ami azt is jelenti, hogy ha lemondok róla(alkoholizálás), akkor egyrészt nagy mennyiségű szabadidő zuhan rám, másrészt ez egyben el kezd nyomasztani, mert nem akarom halálra unni magam a felszabadult szabadidő miatt, tehát vágyom vissza a már jól bejáratott reakciómhoz. Azaz kellő mértékű önismeretre van szükség ahhoz, hogy a korábbi érdeklődési köreim mentén legyek képes kitölteni a felszabaduló időt. Hogy miért a korábbi: az alkoholizmus lelki mehanizmusa hasonlóképp működik, mint az összes többi szenvedélybetegség esetén( pornó, számítógépes játékok, sorozatok, munka): a specifikus érdeklődési kör végzése intenznív eufóriát, egyben élvezeti-szint emelkedést okoz, míg minden egyéb érdeklődési kör egyre inkább elszürkül mellette és a múltba veszik. Éppen ezért az az élménye az alkoholistának, hogy minden egyéb tevékenység unalmasnak tűnik, tisztában van azzal, hogy egyik sem fogja tudni hozni ugyanazt a megemelkedett élvezeti-szint mértéket, amit az alkoholizálás során kap. Ez (élvezeti-szint felsrófolása) persze nem egyik napról a másikra történt meg. Épp ezért véleményem szerint képtelenség radikális módon leszokni, tehát ugyanolyan fokozatossággal lehet hozzálátni a leépítéséhez.

„...ha válaszolnom kell arra a kérdésre, hogy mi a francot fogok csinálni utána?”

Ez kutatómunkát igénylő feladat. A múltban kell egy kicsit kotorászni és a jó hír, hogy fokozatosan kell tudni bevezetni a napi rutinok közé.

„...elsőre mindenki bátrabb, jópofább, viccesebb, karakteresebb, ha iszik, nem? ”

Dede, felszabadítja a gátlásokat. Egy másik személyiség vet gyökeret bennünk, s őszintén szólva az ember vágyik vissza abba az állapotba (leszámítva a mellékhatásokat), mert az a megélésünk, hogy egy sokkal szerethetőbb valaki az, aki olyankor irányít.

Egy kicsit ezoterikusabb lesz amit most leírok, de ez is saját tapasztalat:
Arra jöttem rá, hogy az alkohol igaz, hogy felszabadít, de ad egy olyan érzést is, amely ritkán kerül kimondásra és szerintem fontos megemlíteni akkor, ha szeretnénk megismerni a mélyebb lelki motivációt az alkoholizmusban: védettség érzést ad, az egyedülléttől való szorongás ellenpontját. Ez olyankor tapintható igazán jól, amikor alkoholos állapotban párkapcsolati konfliktusba kerülsz. Amíg tart a hatás, nem érzed annyira elveszettnek a saját helyzeted. De másnap, ahogyan fokozatosan szűnik meg a hatás, ugyanekkor fokozatosan nehezedik rád egyfajta lelki teher. Egyedül maradtál.... Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy az alkohol nemcsak felold, hanem megszünteti az egyedüllét (szeparációs szorongás) fojtogató érzését. Egyfajta „virtuális ölelést” csavar köréd, mert azt érzed, biztonságban vagy, sérthetetlen vagy, de leginkább azt, hogy: nem vagy egyedül!

józanakaroklenni 2016.10.30. 19:57:48

@Tudatos Áldozat:
„.Ha ezeket a problémákat egyenként szépen kivonom az egyenletből, akkor vajon az alkoholt is ki tudom?”
Persze, egyértelmű. Nem lesz könnyű feladat, és eléggé ördögi kör is, de azt gondolom, itt ezek megoldása nélkül nem lehet előrébb lépni.

„Valamelyik nap elgondolkodtam (majdnem posztot is írtam róla külön), hogy vajon mi lesz velem, ha majd nem iszom?”
Nem csak, hogy nagyon fontos dolgokat írtál itt le, de posztötletet is adtál, köszi!

"Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy az alkohol nemcsak felold, hanem megszünteti az egyedüllét (szeparációs szorongás) fojtogató érzését. Egyfajta „virtuális ölelést” csavar köréd, mert azt érzed, biztonságban vagy, sérthetetlen vagy, de leginkább azt, hogy: nem vagy egyedül!"
Ez nagyon igaz, csak akkor azt add össze, hogy én pl (meg még sokan mások is) az alkohol miatt vagyok minden este egyedül. Három - négy évvel ezelőtt egyáltalán nem voltam ilyen, mindig szerettem emberek között lenni, programokat szervezni (alkoholmenteseket is). Ma már alig tudom rávenni magam, hogy kimozduljak.

csentecsa 2016.10.30. 20:12:02

@scuynat: A funkcionális alkoholista egyik jellemzője, hogy a környezete nem tartja alkoholistának, és ő se gondolja magát annak. Pedig az..

bonfred 2016.10.30. 20:43:58

@Tudatos Áldozat: Én már nem akarom megfejteni az alkohol rám gyakorolt hatását. Ragozhatnám én rogyásig, a mérleg a végén mindig negatív lenne. Lehet igaz amit leírsz, csak éppen bele lehet halni, akkor meg minek? Ezt a szakemberek, filozófusok majd eldöntik, ha akarják, én már nem kérek belőle, még az elmélet szintjén sem.

kukikaa1986 2016.10.31. 09:57:10

@csentecsa:
Tehát ha funkcionális alkoholistaként szépen, különösebb gond nélkül le tudod élni az életed, akkor az úgy rendben van?

nem várt fordulat 2016.10.31. 10:56:58

@nevelhetetlen: "ha az átlagnál magasabb az iq-d akkor nincsaz a pszichológus aki "meggyógyítana". azt az érzést nem lehet leírni pontosan, hogy semmi sem tehet boldoggá, és ezt tudod is(mert már mindent próbáltál). az esti borozás megnyugtat és sokkal kényelmesebb, mint pl karrieristának lenni."

Szívemből szóltál. Sok ember ezt nem tudja átérezni, átélni. Negyven vagyok, és olyan tömény életem volt, hogy köszönöm szépen, elég volt.

Megszámlálhatatlan mennyiségű csaj, rendes párkapcsolatok is, nem egy ismerősöm tart zseninek, zenéket írtam, az angolt, és a programozást amiből élek teljesen autodidakta módon tanultam meg, sőt, szinte mindent az életemben, láttam az összes említésre méltó operát, az orsayt Párizsban, bejártam szinte egész európát és egy halom kulturális épületet, látványosságot, voltam önkéntes beteg gyerekek között, osztottam ételt télen hajléktalanoknak teljesen magamtól, mérhetetlen mennyiségű buli, kistoppoltam Amsterdamba pár év múlva Barcelónába, elég kreatív vagyok, reggelig tudnám sorolni, mi mindent kaptam az élettől. ok, az ejtőernyőzést meg a szörfözést még kipróbálnám, de ha nem, akkor sem történik semmi, mind a kettő egy jó kis adrenalinfröccs.

Elképesztően nehéz nekem pl. beszélgető társat találni, nem sok embert érdekel a kvantummechanika, vagy a csillagászat, és ha esetleg találkozom is egy olyan emberrel, akivel hasonló az érdeklődési körünk, olyan fájdalmas végigvárni, mire kinyögi, hogy mit akar, egy halom ember nem képes megfogalmazni a gondolatait, kerek, egységes mondatokban. Arról már nem is beszélek, hogy mennyi nem képes az absztrakt gondolkodásra, az összefüggések meglátására, néha egyszerű primitív ok-okozati viszonyok feltárására.

Próbáltam a menzát, de ott olyan elszállt és beképzelt emberek vannak, hogy az már nekem volt kínos.

Amikor én elkezdtem inni, én őszintén azt a célt tűztem ki magam elé, hogy addig fogok inni, amíg el nem butulok annyira, hogy bárcsak én is tudjak úgy kifelé bambulni a busz ablakán, hogy nem gondolok semmire, csak nézek ki a fejemből. Mert minden reggel emlékszem az álmaimra, soha nem áll le az agyam, ami egy ideig jó mókának tűnik, egy idő után viszont roppant fárasztó. Nem sikerült. Minden reggel emlékszem az álmaimra, ugyanúgy csak zakatol, zakatol az agyam. Akkor van egy kis szünet, amikor este kilövöm magam az űrbe, és 3-4 deci jéger, meg egy liter bor és spangli után beájulok az ágyba. Olyankor van kb. 4 óra, amíg nem vagyok itt. Próbáltam a jógát, prána nadit, jártam kineziológushoz, pszichológushoz, semmi eredménye nem volt. Istennel sem felhőtlen a kapcsolatom, bármilyen őszintén is próbálom befogadni a szívembe, nem megy.

gyurinna 2016.10.31. 11:15:31

Nagyon tiszteletre méltónak tartom, hogy az alkoholproblémádról szóló elmélkedéseid nyilvánosan is megosztod, ezért szeretnék Neked én is egy pár sort szentelni.

Úgy tűnik, világgosan átlátod, mi történik Veled. Kétséged sem fér ahhoz, mit kellene tenni. De nem teszed. Nem tudod, hogyan és miért.

Önmagában a leszokás nem elég cél: ha menekülünk, ne csak valami elől, hanem valami felé tegyük azt! Mert ha nincs hova, akkor minek? Ha nincs mivel betöltsd a pia helyén maradt űrt, akkor minek is leszokni?

Nekem az jutott a tapasztalataim alapján eszembe, hogy drasztikus változásra lenne szükség az életedben. Környezetváltozásra mindenképp, de valami mélyebb szintű fordulatra is. Ilyen lehetne egy költözés (másik városba/országba), munkahelyváltás, új szerelem, új hobbi, új tanulmányok stb. Az otthoni piálás egy amolyan "lődörgés", unatkozás: mindenképpen hiányoznak az életedből dolgok, amikről a piával eltereled a figyelmet. Talán célok, jövőkép. Komoly célokkal az ember nem áldoz ennyi időt és energiát ilyen értelmetlen elfoglaltságra. Egy magasabb szintre kell helyezni az életet, amelybe ez nem fér bele.
Ha tudod, hogy nem tudsz egyedül változtatni, akkor vond be mások segítségét. Egy jó terapeuta igenis segíthet, de például a legjobb barátnőd, vagy bárki, akiben megbízol, és megkérhetnéd, hogy töltsetek együtt több időt, csináljatok együtt valami érdekesebb dolgot. Mivel éppen az egyetemista és a dolgozó felnőtt létforma között lehetsz, a megoldás nem az, ha nem a magányos és a közösséggi ivás között tengődsz, hanem egy másfajta életet kezdesz.
Pillanatnyilag mély gödörben vagy, ahol az idő ellened dolgozik: hát tedd ezt csak átmenetivé, tedd tudatossá a magad számára, hogy ez csak egy őrült átmeneti állapot, ami gyors lezárásra vár, amit azután majd a legszívesebben el is felejtenél. És tervezd is el, hogyan szeretnél a pia nélkül élni, és VÁGYJÁL IS ARRA AZ ÉLETRE, amelyben az alkohol már nem játszik szerepet.
Én úgy gondolom, kis lépésekkel nem fog menni a leszokás. Drasztikus változásra van szükség az életedben, hogy ez a folytonosság megszűnjön: egy törésre. Sok ember akkor gyógyul ki hirtelen az ilyesmiből, ha valami drámai esemény történik, bár ezt nem kívánom Neked és senkinek sem, jobb lenne enélkül. Csak sokszor a fájdalom ébreszt bennünket rá arra, hogy mit kell tennünk.
Sok sikert kívánok, nagyon szorítok, hogy sikerüljön! Kérlek, gondolj arra, hogy ennél Te bizony több vagy és többet érdemelsz, az élet pedig olyan rövid..

nem várt fordulat 2016.10.31. 11:27:15

No, és akkor az eredeti poszthoz is szeretnék hozzászólni.

Azt gondolom, hogy nem nézted meg azt a kis 20 perces Máté Gábor filmet, amit a 9+1 posztod alatt belinkeltem, mert akkor ezek a kérdések nem merültek volna fel.

Tökéletes logikával, szépen le van vezetve benne minden, amikre itt most a válaszokat keresed.

Valahol, valamikor eltört valami. Nem kell ehhez feltétlen egy olyan látványos trauma amire így rá tudsz bökni, de valami van a háttérben. Pl. jók ezek a kérdések, hogy hogy van az, hogy az egyik ember kipróbálja a heroint és függő lesz tőle, a másik meg nem. Sőt, ugye nagy fájdalomtól szenvedő betegek folyamatosan kapják a morfiumot, jelen pillanatban is, és még sem lesznek heroinisták utána. Nekem nem egy barátom halt bele, mondhatni, a legjobb gyerekkori barátaim kettő is kilépett a világból, ami érdekes, hogy nem túladagolták, hanem öngyilkosok lettek, mert már nem bírták elviselni az életet. Én is toltam, igaz, én nem intravénásan, de egy két hét minden nap a redőny mögött a sötét szobában fóliázgatva egyedül után, azt mondtam magamnak, hogy köszönöm, nem, de én nem ilyen életet akarok. Az első két napban kézremegés és teljes levertség, aztán ahogy ürült ki a szervezetemből, egyre jobb lett.

Az én sztorim az, hogy van egy nálam 7 évvel idősebb nővérem. Eleve én már 6 hónaposan ki akartam jönni édesanyámból, de az orvosok nem engedték, művi úton tartottak vissza. Szerintem már itt félrement sok minden, ha ki akartam jönni, nyilván oka volt. Aztán pedig pont az első 6-8 évben, a szüleim a nővéremnek a neveltetésével nem értetettek nagyon egyet. Anyám kicsit lazább és megengedőbb volt, míg apám kicsit szigorúbb és következetesebb. Később emiatt szét is akartak menni, de csak miattam, hibásan nem váltak el. Ennek a lenyomata ott maradt, plusz, mivel a tesómmal voltak elfoglalva, velem nem igazán foglalkoztak. Így nagy valószínűséggel, egy csomó olyan része nem megfelelően fejlődött az agyamnak, aminek a következménye az állandó szeretethiány, bizonytalanság érzés lett, nem megfelelően kezeli az agyam a dopamint.

Nem segített aztán az sem, hogy annyira szar egy szemét volt az óvoda, ahova jártam, hogy hiába mondták, hogy egy évet még maradnom kéne, anyám nem bírta nézni a szenvedésem, és mégis inkább iskolába küldött, ami azért volt nagy hiba, mert amúgy is aug. végén születtem, tehát nekem még legalább 2 évet maradnom kellett volna még.

Anyám elvitt 7 éves koromban mindenféle vizsgálatra, de kiderült, fizikailag makk egészséges vagyok, úgyhogy irány a pszichológus, mert tikkeltem. Azóta kiderült, hogy tourettes is vagyok sajnos a mai napig. Ahogyan a múltkor írtam ADHD-s is. Ezek sem segítenek.

Úgy látszik, hogy nekem mindezekre a válaszom az alkohol. Kezdetben drogok is, az összes féle, de azok szépen kikoptak.

Mert megengedi az igénytelenséget.

Igénytelenség: Most is mi van? Felkelek, hányok egy jót, belépek a nagyszobába, boros üvegek, jégeres üvegek, a virágaim kókadoznak, a gyomromban görcs, labda, ma nincs meló, még holnap sem, hát persze, hogy az első, hogy a monitorra szegezem a fókuszomat, hogy ne lássam ami körülöttem van, gyorsan egy fröccs, és egy korty jéger. Már is mennyivel jobb, nem igaz? Így fürödni meg fogat mosni sem kell, a jéger megtette a hatását, gyerünk gyorsan még egy, meg egy cigi mellé.

Biztonságérzés: itt most nem kell találkoznom senkivel, nem kell beszélnem senkivel, nyugiban eliszogatom, nem bánthat itt senki és semmi. Plusz pár feles után mindenkiből Sinatra és Bruce Lee lesz, és tuti, hogy nekem van igazam.

Fájdalomcsillapítás: elmúlik a szorongás, a labda a gyomromból, nem foglalkozom a lelki problémákkal, úgy is megoldódik minden. Amit írtál, leszarom tabletta.

Örömszerzés: feloldódtam, gátlások múlnak, prompt örömök jöhetnek, mindjárt megyek a pornhubra, tolom a dopaminfröccsöt az agyamnak.

Végeredmény: kókadozó, vegetáló virágok, akik akkor kapják csak meg a vizüket, mielőtt már majd meghalnak, szembesülés, hogy mekkora szar vagyok, hogy ők, és a környezetem miattam szenvednek, állandó halogatása a dolgoknak, amiből most így sikerült összeszednem másfél millió tartozást, állandó füllentések, kamukák, hogy nagyon megfájdult a lábam, kijött a köszvényem, ezért nem tudok elmenni a családi vacsorára, pedig a faszt, csak rákosrendezőn akarok ülni egyedül nyugalomban, hogy megihassak még két jégert meg egy sört. A májam szegény nem tudom, hogy bírja, GGT 1800+, a másik kettő is 180 felett, vitamin hiány, összesen 2 barát, és pár cimbora.

Megoldás: nincs. nekem legalábbis nincs. Próbáltam. Nekem is az egyik legnagyobb visszatartó erő, hogy tudom, ezt én csak úgy oldhatom meg, ha soha többé nem iszom. Azt pedig nem tudom elképzelni. Inkább éljek még 5 évet így, mint 10 - 20 évet pia nélkül.

nem várt fordulat 2016.10.31. 11:29:36

ez már nem fért bele de fontos

És a legérdekesebb, hogy már nem vagyok depressziós. Hétközben, rendes munkahéten bejárok rendesen dolgozni, sőt, a hétnek a hétfőtől - pénteki részét szeretem a legjobban. Akkor reggelizek, ebédelek és vacsorázok, bent emberek között vagyok, van kihez hozzászólni néha, szeretem a munkám, sőt, egyre motiváltabb vagyok, nem reggeltől iszom, hanem csak 18 órától, a rendes étkezések miatt ilyenkor sokkal ritkább a reggeli hányás, és ilyenkor még néha mosok is magamra, embernek érzem magam.

józanakaroklenni 2016.10.31. 12:03:22

@nem várt fordulat: Úgy emlékszem megnéztem a Máté Gábor videót, de annyi mindent küldtök, meg ajánlotok (szerencsére), hogy már listát vezetek :)
Sajnos nagyon ismerős minden, amit írtál. Viszont én nem gondollak reménytelennek se Téged, se magamat. Most pl, visszaadtam egy komoly munkát inkább, mert otthonról kellett volna csinálnom, hadd ne meséljek róla, mit műveltem "otthonról dolgozás" címszó alatt, mert szerintem sejted.
Irod, hogy te is bejársz dolgozni, ez a legjobb, amit tehetsz szerintem. Nekem tényleg jót tesz: beszélgetek, fontosnak, embernek érzem magam. Este 6-7től persze nem, de nagyon fontos, hogy legalább ez a bástya megmaradjon.
Szerintem ne add fel, az írásod alapján messze vagy attól, amire legyintenék, hogy ennek tök mindegy.

józanakaroklenni 2016.10.31. 12:08:21

@gyurinna: Köszi a kedves szavakat. A munkahely váltás amúgy is sanszos, hogy szükséges lesz a közeljövőben, és igen, nekem is eszembe jutott, hogy mindezt miért ne tehetném totál új helyen.

nem várt fordulat 2016.10.31. 12:27:28

@józanakaroklenni: én is úgy kezdtem, hogy itthonról dolgozom. ja, 11kor keltem, persze rögtön szisszent a sörös doboz. Az elején még dolgoztam is, rendesen. Aztán egyre inkább nem. Én kértem, hogy szorítsunk nekem valami helyet az irodába, meg kéne egy gép, akkor 2-3 napokat jártam be, amikor láttam, hogy ez így nem megy, akkor meg már mind az öt nap.

most már vagyok annyira ok, hogy el tudok képzelni 1-2 napot itthon. Igaz, ez abból áll, hogy bár felkelek 7:20 -kor, kijövök a nagyszobába, bekapcsolom a tévét, valami nagyon monoton szart, leginkább a politikai műsorokat szeretem, vagy a duna tévén valami természetjáró műsort, mert annyira andalító mind a kettő, hogy tudok kicsit még aludni, izzadni, remegni, pihenni. más esetben még este hulla részegen beveszek egy tegretolt, így csak pihenni. aztán felkelek délben, egykor, lemegyek cigiért meg borért, és olyan szolidan tolom este 11-ig, viszont a munkát megcsinálom.

amit még észrevettem, hogy nagyon fontos az az alvás. vicces, de minél később fekszem le, persze egy bizonyos határon belül, annál jobb a másnapom. A bioritmusom olyan, hogy ha 11-kor lefekszem, akkor tuti felkelek 5 órakor, érzem a görcsöt a gyomromban, de hánynom még nem kell (pedig az lenne a jó, akkor kijön), szóval csak forgolódok 7-ig, akkor tudnék elaludni igazán, de akkor már szól az óra, szóval felkelek, na akkor jön a nem kívánt hányás, aztán pénzfeldobás, hogy bemegyek -e dolgozni vagy sem.

Ha viszont, Éjfélkor vagy fél egykor fekszem le, akkor úgy alszom reggel 7:30-ig, mint a kisangyal, pisilni, vizet inni nem kelek fel, és az okádás esélye csekély.

Nagyon profi módra fejlesztettem, hogy az alkohol okozta szenvedés a lehető legkisebb mértékre csökkentsem :)

Nem szeretném elbagatellizálni a problémád, vagy felerősíteni az enyémet, de hidd el, sokkal közelebb állok ahhoz, hogy megérdemeljem a legyintést mint te ahhoz, hogy igazi alkoholista és reménytelen legyél. Ha más miatt nem, már csak a korodnál fogva sem. De nagyon "jó" úton haladsz felé. Az első epe hányás ijesztő lesz.

Több lehetőséget is látok magam előtt, először a többi problémámat akarom megoldani, utána pedig:

- minden évben egy hét Nyírő, lehet, a szilvesztert is újra ott fogom tölteni, egy hónap pihenés rivotrillal, aztán mehet a buli tovább.

- valami luxus szanatórium évekig / örökre, erre anyagi okok miatt sok esélyem nincs.

- ami most a legjobban érdekel talán, az az egy hét tisztulás, majd kolostor, vagy Komló. Legyen mit ennem, legyen hol aludnom, legyen mit csinálnom, és a lehető legingerszegényebb környezet.

csentecsa 2016.10.31. 14:35:10

@kukikaa1986: Nincs rendben, éppen erről beszéltem. Viszont sok ilyen típusú alkoholbeteg úgy gondolja, hogy nincs azzal semmi gond, ha a nap végén leküld két korsó sört, meg egy felest, hogy oldja a feszkót. Pedig van. Az egészségkárosító hatások nyilvánvalóak, valamint, ha homokszem kerül a gépezetbe, akkor ebből az állapotból sokkal könnyebben, gyorsabban lehet súlyos alkoholistává válni..

bonfred 2016.10.31. 14:35:31

@nem várt fordulat: "Próbáltam a menzát, de ott olyan elszállt és beképzelt emberek vannak, hogy az már nekem volt kínos."
Azért szerénységért neked sem kell a szomszédba menni.

"Amikor én elkezdtem inni, én őszintén azt a célt tűztem ki magam elé, hogy addig fogok inni, amíg el nem butulok annyira, hogy bárcsak én is tudjak úgy kifelé bambulni a busz ablakán, hogy nem gondolok semmire, csak nézek ki a fejemből. "
Alkoholista karrierem során nagyon sok sztroit hallottam arról , ki hogyan próbálta megideologizálni a saját szenvedélybetegségét. Nálam eddig te viszed a pálmát. Én még olyat nem hallottam, hogy valaki azért iszik, mert túl okos. Te IQ-felezőnek használod az alkoholt, csak hog elvegyülj a köznép között. Aha, én meg láttam a Balatont lángolni.

bonfred 2016.10.31. 14:35:42

@nem várt fordulat: "Megoldás: nincs. nekem legalábbis nincs. Próbáltam. Nekem is az egyik legnagyobb visszatartó erő, hogy tudom, ezt én csak úgy oldhatom meg, ha soha többé nem iszom. Azt pedig nem tudom elképzelni."
Akkor hiba egy szál sem, meghoztad a döntést, sorbacsillag is ezt írta.

bonfred 2016.10.31. 14:35:46

@nem várt fordulat: Azzal a rengeteg eszeddel elképesztően hibás elképzeléseid vannak a józanodásról. "Egy hét Nyírő", meg "luxus szanatórium" meg "Komló, ahol lenne hol aldunod, lenne mit enned, meg ingerszegény a környezet". Kurvára meglepődnél te ott.

nem várt fordulat 2016.10.31. 18:40:54

@bonfred: szerencse, hogy itt vagy nekem te, és helyreraksz. nem is tudom, mihez kezdenék én nélküled.

ráadásul az utolsó két hozzászólásod üti is egymást.

megideologizálni? viccelsz? egy alkoholista ember minden nap ezt csinálja. ma azért, mert péntek van, ma azért mert szombat van, vasárnap mert forma1 van, ahhoz kell a fröccs, hétfőn azért, mert túléltem a napot, kedden azért, mert de jó, hogy ma nem vagyok olyan kótyagos, másnapos, szerdán azért, mert holnap már csütörtök, csütörtökön meg azért, mert holnap már péntek. minden nap van ok az ivásra. húsvét, karácsony, saját szülinap, más szülinapja, esküvő, névnap, ma süt a nap, ma nem süt a nap.

Nem vagyok szerény, mondhatni beképzelt? Lehet, ismerem az értékeimet, és veszem a visszajelzéseket az embertársaimtól. akár szerény vagyok, akár nem, ez nem változtat azon a tényen, hogy ritkán találkozom olyan emberekkel, akik szellemileg hoznak egy szintet, és / vagy nem elvakultak mellette.

"Akkor hiba egy szál sem, meghoztad a döntést, sorbacsillag is ezt írta."

Ez így van. meghoztam a döntést, és fel is vállalom. Pontosan emiatt nincsenek is illúzióim a "józanodásról. "Egy hét Nyírő", meg "luxus szanatórium" meg " részéről.

Ezek opcionális kimeneti lehetőségek, nem arra tett kísérletek, hogy én valaha felépüljek. Nem elrettenteni jöttem ide, nem az észt osztani, mindösszesen csak ahogyan akárki más is, megosztani a tapasztalatait, és megmondom őszintén, hogy kifejezetten jó, hogy olyan emberekkel tehetem ezt, akik szintén érintettek, nem úgy, mint az AA-ban, ahol csak mondókák vannak, reagálási lehetőség nincs. Az enyém is egy perspektíva, ilyen is van.

Komló meg a többi: nem tudsz rólam semmit, háromszor voltam már a Nyírőben, szuper fun a második nap után, amikor megkapod a gyógyszereidet, nem véletlen írtam amit írtam. Másodszor hulla részegen mentem oda hajnali kettőkor, azt mondták a biztonságiak, hogy zárva vannak menjek vissza holnap. Megkértem őket, hogy hívják fel a negyedik emeletet, ahogy bemondták a nevem, nyílt a kapu. Ez nem büszkeség, sőt, csak érzékeltetni szeretném, hogy tudom miről beszélek.

Teljesen ki tudnék békülni egy évente egy hónap regenerálódással. Utána kb. 1 évig egész rendben vannak a dolgok.

Komló valószínűleg megpróbálna, de ha valami, talán az a hely lenne ahol esélyem lenne felállni.

Vagy addig rángat a hajamnál fogva a földön az élet, amíg belehalok, vagy addig, amíg nem bírom tovább, és felállok. És akkor még a fentebb írt neurológiai zavarjaimról még szót sem ejtettünk.

Ha agresszív voltam, akkor az elnézésed kérem, másfél üveg bor, és 4 deci jéger van mögöttem a mai napon.

jeanvaljan52 2016.11.01. 11:53:17

@nem várt fordulat: Tetszik, amit írsz. Benne van a lényeg. Ha valaki, akit a pia elragadott, de mégis abbahagyja az ivást, az azért van, mert hozott egy döntést: Józan életet akarok élni. Döntésről beszélek, persze. Amely olyan olyan, mint egy megvilágosodás. De legalább egy villanás: Igen, akarom.
Ha nincs ilyen döntés, akkor - annál, akit az ital rabul ejtett - az van, ami vélhetően nálad is van: inni akarok.
Tehát vagy-vagy.
Könnyű meghozni ezt a döntést? Baromi könnyű. Pont olyan könnyű dönteni arról, hogy józan életet akarok, mint arról, hogy nem akarok. Hanem tovább engedek a csábításnak.
Ráadásul a pillanat műve.
Ha úgy döntesz, hogy pia "nyista", akkor nem fogsz többet piálni, ha nem hozol ilyen döntést, akkor - ha már szenvedélyeddé vállt az ital; ezt mindig tegyük hozzá - akkor továbbra is sodródsz az árral.
Szóval csak döntésen múlna? Igen. Akkor miért nem hagyja abba a piás az ivást egyik pillanatról a másikra, ha az pusztán egy döntésen múlik? Erre is van válaszom: mert nem hoz meg ilyen ilyen döntést. Ha meghozná, abbahagyná. Tegyük helyre a dolgokat! Ha valaki szeretne leszokni, az még nem döntés. Ha alkoholistának vallja magát, az még nem döntés. Ha blogol, hogy Józan Akarok Lenni, az még nem döntés. Persze indulásnak jó.
Ígéretesebb, mint az, hogy már testileg-lelkileg tönkre ment az italtól, mégis áltatja magát: nincs még baj. Tényleg nincs, ha ez az önpusztítás a cél. Ha viszont nem ez a cél, akkor döntést kell hozni: Józan ember leszek!
Kell ehhez a döntéshez akaraterő? Egyáltalán nem kell. Dönteni könnyedén, lazán döntünk, mindig egy pillanat alatt. Lehet, hogy hosszan rágódsz rajta. De amikor döntesz, az mindig egy pillanat.
Mi az, hogy döntés? Jó kérdés. Miért van kerékpárod? Mert - például - Te döntöttél, hogy veszel egyet. Miért van feleséged? Mert úgy döntöttél, hogy megházasodsz. Miért van lakásod, házad? Mert döntöttél, hogy legyen.

Most hagyjuk azokat a változatokat, hogy mindezek az "öledbe hullottak." Annál is inkább, mert a józan élet nem fog az öledbe hullani. Ahhoz Te kellesz. A Te döntésed. Ha ez nincs, semmi nincs. Lehet példaképed. Lehet külső segítséged. Lehet mestered. Tépelődhetsz, tipródhatsz, reménykedhetsz, fogadkozhatsz. Mindez kevés; ezért talán kár is vesződni velük. Döntés kell! Addig is, ameddig a döntést meghozod, inkább igyál. Egy darabig legalább jól érzed magad, míg újra kezdődik a szenvedés. Egy könnyű döntés kell: szabad ember akarok lenni.
És szabad leszel.
Szeretek pozitívan fogalmazni, Te se negatívan fogalmazz. Ne mondd, hogy
"nem iszom". Mondd inkább - persze, csak ha egyetértesz -, hogy józan, normális, szabad, stb. leszek. Viszont én úgy látom hogy Te még nem akarsz olyan döntést hozni, amiről én itt írok. "Meghoztam a döntést, fel is vállalom", írod. Majd később, hogy "ki tudnék békülni egy hét regenerálódással." Vagyis, legfeljebb egy kis szünetet akarsz tartani, azután vissza a bódulatba. Hát, Te tudod. Mindig, Te tudod. Akárhogyan is döntesz, mindig igazad lesz.

bonfred 2016.11.01. 11:53:40

@nem várt fordulat: Ez egy nyilvános blog, az írója által moderált hozzászólásokkal. Szomorú amit írsz, egy aktív alkesz minden kétségbeesésével. Sok mindent írhatnék még, de nem teszem, a szeszhöz beszélnék csak, azt meg minek. Ahogy ki tudtam hámozni a szavaidból, az AA-ról sem tudsz semmit, ott semmiféle "mondóka" nincs, az az óvodában van. A blogger remélem rájön, te vagy a lehetséges végkifejlet előtti utolsó állomás, a meg nem értett zseni, aki annyira de annyira okos, hogy muszáj innia, nehogy szétdurranjon a feje a sok észtől. Eredetileg még a helyesírási hibáidra is ki akartam térni, de minek, kb, mintha a disznókat akarnám sorba állítani a vájú előtt. Én is voltam ilyen állapotban, és kijöttem belőle. Épp ezért nem nézlek le, csak mélységes szánalmat és ugyanakkor hálát érzek: arra emlékeztetsz, én hova juthattam volna, ha folytatom az ivást.

Tudod a szomszéd Jenő... 2016.11.01. 19:55:13

Ha már filmről volt fenntebb szó, érdemes megnézni a Las Vegas, végállomást (egy kivételesen jó film Nicholas Cage-től). Nekem fizikai fájdalmat okozott csak nézni ahogy dönti magába a töményet....

De jó még a Requiem egy Álomért is, bár az már inkább a drogos vonal...

Tudod a szomszéd Jenő... 2016.11.01. 19:55:36

Lehet, hogy nagyon közhelyes, de megvan ez a rész a kis hercegből?

"Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte a kis herceg az iszákostól.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom"

2016.11.02. 12:07:16

"Megszakadt sok értékes kapcsolatom,"
Én elvesztettem az összes barátomat. Haverok közül már csak azok vannak, akikkel havonta 1x,2x bebaszok, ezek inkább ffiak.

"Anyagi gondokba keveredtem: nyilván sokat költök piára, de nem főleg emiatt. "
Én mást teljesen háttérbe szorítottam a pia miatt mostanában. Régebben adtam az öltözködésre, sminkre, most már 3-4 éve nem vettem új ruhát. Hordom ami van... előbb rúgok be, veszek piát, mint ételt vagy ruházatot.
Én a csekkekre konkrétan szarok. 60.nap... ugyanmár. Jó lesz azt befizetni az 59.napon. 3 év alatt az áramszolgáltatótnál már 3x voltam befizetni a tartozást a kikapcsolás előtti 1-2 nappal....

"Mocskosmód elhíztam. Számomra vállalhatatlanul. Egyébként most ijedtemben elkezdtem őrült mód diétázni, de nyilván az esti borozás elég nagy pofánvágás a projektnek."
Én is, 35-40 kilót. Esti borozós időszakomban amikor alig ettem valami napközben (1-2 szenyó, leves) akkor híztam a legtöbbet.... bortól, sörtől.

"Elizolálódtam. Szinte teljesen. Munka, este pedig ivás. Ennyi. Nem járok el szinte sehova, igyekszem leredukálni minden mást. Pedig mielőtt elkezdtem inni, egyáltalán nem voltam ilyen. És megint csak: ha iszom, nem gondolok erre. Szinte már mintha a borral együtt lenyelnék egy leszarom tablettát."
Dettó, régebben társaségi lény voltam. A barátaim megunták, akárhová megyünk vagy akárhol megjelenek részeg leszek/vagyok. Én már van amikor hazasem érek, kilépek a melóhelyemről nyitom a sört, bort....

"hogy szabályosan egy rituálévá vált. És megijeszt kicsit, ha válaszolnom kell arra a kérdésre, hogy mi a francot fogok csinálni utána? "
Igen egy rituálé. Hazaérek melóból és otthon van a finom, édes testes medina behűtve, vagy épen vár a boltban.

"És főleg nem szárnyalunk tőle, sőt, ahogy egyre többet iszunk, mi alkoholisták kezdünk rohadt cinkessé válni."
Én ma már nem is töröm össze magam, hogy ne legyek cinkes.... Kb. 2 hete amikor pár napra leálltam, utána elkapott a gépszíj és már a látszatra sem adok. Bemegyek félrészegen dolgozni... valamelyik nap is délután 3kor még bontottam a bort, de este 6ra menni kellett dolgozni... be is értem, fél8ra és miután fejjel beestem az öltözőszekrénybe és onnan szedtek ki.... a munka nem ugrott, de most táppénzen vagyok itthon. És naná, hogy iszok..... ma még csak egy sört, de most tudom mivel nincs jobb dolgom, kinyitom a csapot, telenyomom a kádat és borozok.

Bordó Martens 2016.11.18. 09:27:32

@bonfred: @nem várt fordulat:
"Amikor én elkezdtem inni, én őszintén azt a célt tűztem ki magam elé, hogy addig fogok inni, amíg el nem butulok annyira, hogy bárcsak én is tudjak úgy kifelé bambulni a busz ablakán, hogy nem gondolok semmire, csak nézek ki a fejemből. "

"Alkoholista karrierem során nagyon sok sztroit hallottam arról , ki hogyan próbálta megideologizálni a saját szenvedélybetegségét. Nálam eddig te viszed a pálmát. Én még olyat nem hallottam, hogy valaki azért iszik, mert túl okos. Te IQ-felezőnek használod az alkoholt, csak hog elvegyülj a köznép között. Aha, én meg láttam a Balatont lángolni. "

Nem várt fordulatnak már akkor szerettem volna erre a hozzászólására válaszolni, amikor megjelent...csak úgy elrepült az idő, meg közben ittam is, de most eszembe jutott, úgyhogy annyit kérdeznék Tőled: szerinted működik a dolog? Mert nagyjából nekem is ez a cél... Eddig én is kerestem az embert, akivel kvantummechanikáról lehetne beszélgetni... És amíg voltak haverok, vagy csak odacsapódó italozó elvtársak, be is dobtam a kérdést. Néha még fraktálokkal is ijesztgettem a népet. De mindenki csak röhögött, aztán témát váltott...
Bennem meg megfogalmazódott a kérdés, hogy tényleg ennyire barom vagyok, hogy érdekelnek ezek a dolgok? Nem vagyok okos, sőt! Iszonyú, hogy mennyi mindent nem tudok, viszont érdekelnek, érdekelnének a tudományok, vagy csak úgy ...bármi, ami normális téma. Aminek van értelme. Úgyhogy tovább iszom, mert:
Kedves Bonfred: Igenis létezik ez az állapot, még ha nagyképűnek is tűnik, hogy az átlag társadalomhoz képest valaki túl okos, vagy túlzottan érdeklődő. Erre itt nincs igény. Ha az átlagember iszik, akkor iszik, aztán hülye. De az átlagember/legtöbbember pia nélkül is olyan primitív, hogy félelmetes...
Nekem a pia nagyjából ugyanazt adja, és ugyanazt várom tőle, mint Nem várt fordulat.
Csak én bírtam óvodába járni... középsőcsoportig. Aztán onnantól kirekesztettnek éreztem magam. Utána végig, akárhova mentem... Most már rájöttem, hogy azért, mert jóban vagyok magammal, elvagyok, tanul(tam), olvasok, értelmes filmeket nézek, érdekelnek a kritikák (nemcsaka filmes), érdekel a tudomány, és állandóan keresem a miértekre a választ. ..