Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni. Kendőzetlenül, őszintén fogom leírni ennek a folyamatát. Azt is le fogom írni, ha sikerül, és azt is, ha nem. Te pedig, ha szeretnéd, kövesd ezt.

12+1 tévhit az alkoholistákról – egy alkoholistától.

1, Az alkoholisták általában 50+-os, reggeltől a kocsmában hesszelő, lelakott külsejű trógerek.

(és még a Google is ilyen bácsikat dob ki, ha beírod, hogy alkoholista.)

Nézd, én nem mondom, hogy nem létezik ez a típus, de ez csak a jéghegy csúcsa.

Én pl 24 éves vagyok, egyetemet végeztem, tanultnak, sőt okosnak is mondanám magam, és mégis – alkoholista vagyok.

A kép, ami az átlag magyar ember fejében él az alkoholizmusról, az a folyamat vége. Én vagyok nagyjából a folyamat negyede.

Sok alkoholistával ismerkedtem meg az utóbbi hónapokban, nagy részük teljesen normális, jól szituált, értelmes ember. És igen, ha meglátnál az utcán, rólam sem mondanád meg, hogy minden este magamra zárom az ajtót, lehúzom a redőnyöket, és beverek egy üveg bort. Ennek az egyetlen külső jele, hogy rettenetesen elhíztam, de ezen kívül mindig ápolt, kulturált, normális vagyok.

2, Az alkoholisták általában férfiak

Mondják azt is, hogy a nők nem pukiznak, de ha ez így van, lássuk be, zárt ajtók mögött mind átavanzsálódunk férfiakká.

Nincsen kimutatásom a témában, de szerintem is több a férfi alkoholista, és talán, az ő létezésük látványosabb is. Egy férfi bemehet akár egyedül is 1 kocsmába pl meginni egy sört, én nőként egyelőre valószínűleg hamarabb ugornék ki az erkélyen, annyira megalázónak érezném.

3, Az alkoholisták akaratgyenge szarok

Ez mondjuk személyes véleményem, és önkritikám szerint sok esetben igaz, de azért ennél összetettebb a dolog. Az tény, hogy ahogy egyre többet iszom, egyre nehezebben tudom magam rávenni bármire, ellátni a feladataim, stb. Az is tény, hogy sokkal többet tudnék tenni saját magamért, mint most. Viszont tény az is, hogy az alkoholizmus egy betegség.

Ettől függetlenül én, alkoholistaként vallom azt, hogy nem kell minket simogatni ezzel a betegség dologgal, mert az akaratgyenge szar állítás is megállja a helyét bizonyos esetekben, bizonyos embereknél.

4, Az alkoholisták minden nap isznak

Egy kezdő alkoholista egészen biztosan nem, de én sem. Amikor 3 éve elkezdődött ez a „muri”, volt olyan, hogy két hetek is kimaradtak. Ma már persze nem bírom ki két hétig, de néhány nap időnként kimarad. Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül van ennek köze az eltelt időhöz. 

5, Az alkoholisták nem akarnak leszokni

Szerintem konkrétan nincs olyan alkoholista, akire ez igaz. Még azokra sem, akiket az első pontban említettem. Mind le akarunk szokni, ez határozza meg az életünket, akár sikerül, akár nem. (Sőt, főleg akkor, ha nem sikerül.)

6, Aki csak pár pohárral iszik, az nem alkoholista

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára igazán részeg, de az biztos, hogy valami buliban volt, nem pedig titkolt kettős életem egyik sötét estéjén.

Ezeken az estéken általában egy üveg bort iszom meg, ettől nem rúgok be. Nem mondom, hogy nincs egy kis szédülés, ellazulás, meg, hogy nem nehezebb gépelni, de kimondottan nem mondanám ezt részegségnek.

Spicces. Ez a jó szó.

7, Az alkoholisták reggel felkelnek, és beburkolnak pár felest

Szerintem ez csak idős korban jellemző, illetve azoknál, akik a folyamat legvégén vannak (akik már teljesen elhagyták magukat.)

Én is dolgozom, de igaz ez az alkoholisták nagy részére. Őszintén szólva, nem jutott még eszembe, hogy reggel igyak. Ilyenkor inkább az jár a fejemben, hogy lenyelem az egész üveg szájvizet, de még kb a hajamra is borítok, hogy ne lehessen érezni rajtam a piaszagot.

8, Kigyógyultam az alkoholizmusból.

Dehogy gyógyultál. Ezt barátom, megnyerted egész életedre. Én is. Sosem fogsz tudni normálisan, kulturáltan alkoholt fogyasztani, mint régen. És a kísértés mindig ott lesz. Nincs gyógyult, csak tünetmentes alkoholista.

9, Az alkoholistákról süt a dolog

Ez az esetek nagy részében nem igaz. (Itt most persze nem azokra gondolok, akik már a dolog végső stádiumában vannak, róluk süt, persze. )

Ez persze nem mindig jó dolog: nagyon sokan vannak, akik még önmaguknak sem vallják be, hogy gondjuk van az itallal. Az én ismerőseim sem tudják, és szerintem kevés az az alkoholista, aki dicsekedne a dologgal. A legtöbbünk egész jól fent tudja tartani a normálisság látszatát.

10, „Igyál, de ne ennyit”

Azt hiszem ez az a mondat, amit már majdnem minden alkoholista hallott. Anonim Alkoholisták gyűlésen szokták azt mondani, hogy csak az első poharat ne idd meg. És ez nagyon igaz!

Sem én, sem más alkoholista nem tud kevesebbet inni. Vagy iszom, vagy nem iszom. Ha viszont iszom, nem állok meg egy pohárnál, egész egyszerűen azért, mert nem tudok.

11, Le lehet szokni az alkoholról, ha a fejedben/lelkedben rendet teszel

Ez is csak félig igaz. Általában az alkoholisták nagy része valamilyen lelki gond miatt kezd el inni. Bár szerintem ez sem igaz mindenkire, én személy szerint nem hiszem, hogy azért kezdtem el. Azóta persze csőstül vannak gondjaim, de ez a piálásból adódott, nem pedig a kiváltó oka volt. Mindegy is.

A lelki gebasz megoldása biztos, hogy sokat segít a leszokásban, de egy idő után kevés lesz. Kialakul egy függőség. Ha már magával húzott ez a szar, szerintem kezelni kell a betegséget (függőséget) is, nem csak a lelkieket.

12, „Azt mondta leteszi a poharat, nem lesz semmi gond.”

Nem akarlak elszomorítani, de elég sanszos,hogy ez nem lesz így.

És nem azért, mert át akart vágni a palánkon. Ó, hidd el nekem, ő nagyon is elhiszi, hogy most már aztán tényleg nagyon de nagyon igazán demostmártényleg nem fog többet inni. Hányszor mondtam én is ezt! Jézus. De ez kevés.

Kell egy mélypont. Szét kell tépned magad annyira, be kell égetned magad annyira, tönkre kell magad tenned annyira, hogy végre fejbe vágd magad, és azt mond, hogy elég.

Alattomos egy dög egyébként az alkohol, mert végül mindenkit mélypontba fog taszítani, aki eljut odáig.

Magamból indulva ki, én is egyre több hülyeséget csinálok ittasan, és egyre kevesebbre emlékszem belőle, míg az elején sosem volt ilyen gond. 

+1 – Most akkor titeket sajnálni kell

Engem mondjuk tökéletesen hidegen hagy, hogy sajnálsz, vagy utálsz, de azt hiszem egyik sem jó megoldás.

Én hidegrázást kapok attól is, hogy „mivel ez egy betegség,szegényke nem tehet róla”, meg attól is, hogy mocskos büdös utolsó semmirekellő alkoholista, ennyit is ér az egész ember.

Az tény, hogy ez egy betegség, de – és ha alkoholistaként olvasod ezt a cikket, tedd a szívedre a kezed – Ugye egyet értesz velem abban, hogy a mostaninál sokkal többet tudnál tenni azért,hogy józan legyél? Nem hibáztatlak, nem vádollak, hiszen ez rám ugyanúgy igaz. Csak be kell látni. Szerintem nem kell minket túlságosan tutujgatni, sokunk tett bőven azért, hogy ide jusson. (Akinek nem inge, meg a tisztelet, meg a kivételek.)

Viszont a másik oldalt sem szeretem: nem vagyok sem mocskos, sem büdös, sem szart sem érő ember. Nem vagyok gonosz. Nem vagyok gerinctelen. Nem vagyok leprás.

Szerintem egyébként nem kell hozzánk sehogy sem viszonyulni. Ha derogál, maximum át kell menni az út másik oldalára.